A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-12-09 / 49. szám

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

the good shepherd publishing company

Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-5028

53

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

Ügy évre _________________$6.00

Fél évre _________________$3.50

SUBSCRIPTION RATES:

One Year ________________$6.00

Half Year ________________$3.50

ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879.

KARÁCSONYI VÁSÁR

Hangos hirdetéseik most is, mint mindig a Karácsony előtti hetekben, szép ajándéktárgyakat kínálnak olcsó áron. Sokszor a, múltban azt tapasztaltuk, hogy ezek üres szavak, csábitó ígéretek voltak. Nem úgy most. A most hirdetett alkalmi vételek csakugyan kedvező alkalmi vételek. A leszállított árak 'csakugyan leszállított árak.

Ha a dolgok mélyére nézünk, ennek okát hamar megtaláljuk. Az utóbibi években a szervezett munkásoknak, és részben a nem-szervezetteknek is, a munkabérei emelkedtek és drágábbak lettek a nyersanyagok, a szállítás is. Ebből az következnék, hogy általános drágulásdenne folyamatban már néhány év óta. Mégis azt látjuk, hogy sok szükségleti cikk nem drágul és nagyon sok portékát bargain árakon kínálnak. Az üzletek kénytelenek igy eljárni, mert máskülönben elvesztenék azt a legszámosabb vevőcsoportot, amelynek jövedelme nem tart lépést a munkai -.'áremelésekkel.

Egy példa elég ennek az érdekes gazdasági jelenségnek megvilágitására. Az autóiparban a munkabérek emelkedtek, erre az uj autók árait a gyárak felemelték (még nagyobb mértékben, mint a munkabéreket). Ezeket a megdrágult autókat vásárolhatják azok, akik most többet keresnek, köztük éppen azok, akik ezt a drágulást magasabb bérek kiharcolásával előidézték. A kevésbbé szerencsések közül egyre többen leszorulnak az uj autópiacról és használt autót vásárolnak. A használt autó árusok bargain ek kel próbálnak magukhoz édesgetni minél töli. szerény jövedelmű embert.

Van valami megnyugtató a dolog ilyen alakulásában. A fák nem nőhetnek az égig, mert az emberek legtöbbje nem tud olyan magasba nyúlni. És az üzletek fő bevételét mégis azok a szerény jövedelmű, de nagyszámú emberek nyújtják, akik nem tudnak, nem is akarnak, a magasságokba nyúlni.

EGY ÉSZSZERŰ AJÁNLAT

Az elnök múlt héten egy nyilatkozatban arra kérte a nemzetet, hogy a közeledő elnökválasztási kampányból hagyja ki a külpolitikai kérdést, és mutassa meg, hogy bárki győz is, külpolitikánk lényegében változatlan marad.

Válaszolva erre a javaslatra, Paul M. Butler, a demokrata párt országos bizottságának elnöke azt felelte, hogy pártja szívesen kötne ilyen egyezményt, ha a republikánusok felhagynának azzal a jelszóval, hogy ők csináltak békét. A republikánus kampány jelszó ugyanis a jelek szerint “béke és prosperitás.” “Az előző Truman adminisztráció háborút csinált, míg az Eisenhower adminisztráció békét hozott” — ez a párt jelszava.

Nekünk úgy tűnik, hogy Butler javaslatában sok észszerüség van: legalább egy hazug jelszóval kevesebb lenne a választási kampányban. Mert az igazság az, hogy sem a demokrata, sem a republikánus párt nem “csinál” békét, mint ahogy nemi csinál háborút sem. Békét és háborút csak a szovjet tud csinálni. Miután nekünk nincsenek háborús szándékaink, a szovjet aggressziótól függ, hogy miikor keveredünk valami háborús konfliktusba. És a szovjettől függ az is, hogy mikor hajlandó abbahagyni a háborút. Ez teljesen független attól, hogy Amerikában melyik párt van kormányon.

Szívesen látnánk egy választási kampányt, melyben ilyen abszurdumok nem szerepelnének, mint az a feltevés, hogy bármelyik pártunk döntésétől függ a háború vagy béke. Ha ez igy folytatódna, a végén még kiderülne, hogy nem is a szovjet, hanem a demokrata párt felelős a mai nemzetközi feszültségért.

A TAKARÉKOSSÁG BAJNOKA

Az angol lapok ismertették Bili Hughes hajógyári munkás esetét. Heti 56 dolláros fizetéséből az ötven éves agglegény 18,000 dollárt takarított meg. Az adóhatóságok gyanúsnak találták a dolgot, azt hitték, titokban lóversenyen nyert pénzét rejtette el előlük és nagy adóval akarták Sújtani.

Bili bíróság elé vitte a dolgot és itt aztán bővebb magyarázattal szolgált, mint lehet éhbérek mellett 18,000 dollárt spórolni.

KEMÉNY SORS

Irta: MÓRICZ ZSIGMOND

A kertész dinnyét fészkelt. Zsinór mellett rakta a gödröket, egyiket a másik után. Már alkonyodott, a hegyből jöttek a szőlőmunkások, de ő még mindig dolgozott.

— Elég lesz már, — kiáltott be egy ember. — Hónapra is hadd maradjon egy kis munka.

A kertész felnézett és elmosolyodott, de nem felelt. Komája ez a Sövény András, hát lehet neki tréfálni. De az ő munkáját más nem végzi el, azt neki kell megcsinálni.

— No, gyűjjön mán egy kicsit, kérdezni akarok.

Erre letette a kapát s leballagott a kerítéshez. Á koma is ellépett az útról az árokpartra és köszönt:

— Jó estét.

— Jó estét.

Kezet is fogtak.

— Mit csináljak a fiúval? — kérdezte Sövény András. Inasnak akar állani, hogy nem akar itthon maradni.

A kertész gondolkozva nézett a komára.

— Nekem hat gyermekem van, — mondta — de én egyet se hagytam ezen a kemény sorson. Menjenek. Ki asztalos lett, ki hentes, ki pék. A lányokat is iparoshoz adtam és adom, aki még van.

Hallgattak. Sövény András lehajtotta a fejét és a csizmája orrát nézte.

— Magának könnyű. Maga kertész. Mindig megvan a keresete. De ha én a fiamat kiadom, sose lesz, aki segítsen rajtam.

Á kertész elfordította a fejét. - 1 '

— Az én a m is igy gondolkozott. Azért adtam asztalosnak a fiam, mert én is asztalosnak szerettem volna lenni. De az öreg azt gondolta, hogy akkor három évig nem kap utánam semmit, pedig tizenöt forintot kaptam havonta akkor és azt mind haza adtam. Az pedig abban az időben nagy segítség volt. Azér kell nekem egész életemben a kapát huzni . . . Pék is lettem volna szívesen, mer az anyám, tu Jód, hogy kenyérsütő aszszony volt, hát mellette megtanultam azt is. Úgy dagasztottam én, mint egy asszony. . Mikor hazajöttem este, azt mondja édesanyám: fenn maradsz vetem, fiam, féléccaka? . . . Fenn én, mondtam, csak lángost süssön. Mert igen szerettem adángost. Még most is szeretem. Édesanyám befütötte a kemencét, de fáradt volt, mer sokat kellett neki dolgozni. Mondta: fiam, vigyázz a kemencére. Mikor itt az ideje, nézzed az órát, szedd ki a kenyeret. Én meg alszom egy kicsit . v . Hát én vigyáztam a kemencére, ő meg aludt . . .

Fogtam a szitát, megszitáltam a lisztet. A maggal beáztattam, és be is dagasztottam . . . Mikor a kenyér kész volt, kiszedtem, megmosdattam, és liszttel meghintettem, ahogy akkor szokás volt . . . Mikor a tekenőben a tészta megkelt, kiszakítottam a szakajtóba, megliszteztem, betakartam? De már akkor virradt. Felköltöttem édesanyámat . . . ő meg érezte, hogy sokat aludt, mondta: nem aludtam én sokat? . . . Nem, nem, csak keljen fel, vesse be a kenyeret . . Fiam, most vetettem be ... A mán megsült, újra kell vetni. Hát akkor nézte szegény hogy készen van az uj sütnivaló . . . Aj örült . . .

Sövény András hallgatott.

— Ma nem ilyenek a fiuk . . Azt mondja, hogy ő nem fog egész életében gyomlálni, kapálni.

— Hadd menjen. Mer azér ez kemény sors. Ha meggondolom, hogy az én szüleim hogy éltek, mennyi munkával és mégse tudtak semmire se menni ... Az édesanyám avval a temérdek sütéssel soha többet nem keresett csak hogy megvolt az élelem egész hétre. Liszt, kenyér lángos, meg a zsirravaló. Amit meg az édesapám keresett, abból kikerült a ruháravaló. De egész életükben nem tudtak többet venni, csak azt a kis hold szőlőt, amit most adtunk el. A házat örökölte az apjától, a földet is, a két holdat ők maguk úgy törték magukat egész életükben, mig csak bírták, mint az állat, mégse tudtak semmit venni. A szőlőt is az én keresetemből vették, amit én adtam haza. Ötforintjával fizették ki. Mondta is az apám, hogy: ezt a gyerek keresetiből vettem. Rá fogom íratni. De nem irattáram. így a nőtestvéreimmel közösen — örököltük. Most hogy eladtuk, most osztoztunk meg az árán. Feleségemnek mondtam is: most kapom vissza azt, amit legénykoromban kerestem . . . De én is itt vagyok, ötvenéves ember, én még ennyit se tudtam venni. Csak eladtam, azt amit az apám ragasztott. Kemény sors. Hát csak engedd a gyereket, ha akar.

A Jó Pásztor Verses Krónikája

LÁTOMÁSOK

Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ

Képzelet, reménység, valóság és álom: gyakran találkoznak a közös határon.

Mi álomnak indult, valósággá érik; ami élet volna, álom marad végig. Mindennap álmodunk földi boldogságról, de álmunk minden nap szóifftsziik magától. Álmodunk sziv-frigyről, örök szerelemről, szivvirágon nyiló hűség gyémántcseppről.

S ránk szitál az élet rideg valósága: Elhervad az élet minden boldogsága. Száraz, zörgő ág lesz a boldogság fája: és csak emlékezni járunk már alá ja. * i

Krisztus a magvető, Krisztus a Jó Pásztor, bűneinkért velünk, majd az Égben számol. Hogyan szökne drága vetésünk kalászba, mikor bűn-magvetők járnak a nyomába? Pogány bűn-magvetők éjjel-nappal vetnek, s vetésükből véres kalászok teremnek.

Nem látják már Istent a moszkvai ködtül, s azt várják, hogy a fű majd vörösre zöldül. Jaj, ha elkezdődik Moszkva aratása, hány ifjúi szívnek huny le szent forrása? Akkor majd átverve millióknak szive: zöld fűnek valóban vörös lesz a szine . . .

Sokszor nappal van bár, lehunyom pillámat, s nem tudom, hogy miért látomásom támad. Egymásra rohannak hegyek, völgyek dombok, s uttalan utakon holtak közt bolyongok. Egymás ellen törnek véres villámlások, gyilkoló, dübörgő, öldöklő vivások.

Óriás az egyik . . . még nagyobb a másik, s küzdenek utolsó életvillanásig.

Uraitól Alpokig lángolnak a hegyek, dördülnek az ágyuk, dörögnek az Egek.

Itt robban száz akna, ott bőg ezer bomba:

Atom és hidrogén döntnek mindent romba.

— Osztán, ha ur lesz belőle, csak lenézi az apját. Nem segít semmivel. Meg még el is megy. Kapálhatom a más szőlőjét, mig élek. Legalább addig segítsen, mig itthon van.

— Ez a te dógod. Akkor minek kérded.

— Bika sógornak is elment a fia. Hentes lett. Szobalányt vett el. A gyerekei úgy vannak öltözve, mint az orvos űré. Nagyapjuk meg most is egy korona húsz fillérért dolgozik.

— De örülhet neki, hogy leg alább az unokái nem lesznek olyanok, mint ő.

— Nem. Polgáriba jár mind. Tanulnak.

— Jobb vóna, ha a nagyapjuk mellett kapálnának? Egy

buszért?

— Legalább együtt vénának ... Itt vannak a Mai'osiak, mind otthon vannak egy rakáson. Mem is ölik egymást.

— Szóval nem tudsz semmit se mondani.

— Mást nem mondhatok: örülök, hogy a gyermekeim kikerültek a nehéz sorból na.

— Hát akkor jóéccakát.

Sövény András elballagott,

nehéz léptekkel, tűnődve. A kertész pedig visszament a kapájáért és aztán elment az üvegágyak felé, mert be kell takarni éjszakára.

Mig az ablakokat leeresztette s a gyékénytakarókat is ráteritette az ablakokra, gondolkozott :

— Még a palántáknak is jobb, ha melegágyban nőnek fel és úgy ültetjük azokat ki a hideg fődbe . . . Csak jobb, mintha csirába már a kemény sorsban lenne azoknak részük.

Gazdagság jótékonyság nélkül: fa gyümölcs nélkül.

A MESTERSÉGES HOLD

Az utolsó évszázad folyamán az emberiség csodálatos arányokban terjesztette ki fizikai világát. Megtanulta a módját, hogy saját maga irányította géperővel száguldja át a szárazföldet, cirkáljon a tenger szine alatt és repüljön a felhők felett.

Most pedig uj korszak hajnalához érkeztünk. Rövidesen lehetségessé válik, hogy az ember a távolságok minden akadályát legyőzve, a Holdon vagy más, távolabbi csillagzaton kössön ki. Amerika mesterséges bolygó készítésén dolgozik.

Az első mesterséges hold kibocsátása egybe fog esni a nemzetközi földtani év idejével, ame yet 1957 nyarától 1958 nyaráig fognak megtartani az egész világon, amikor is a világ tudósai, negyven nemzet képviseletében, kicserélik tudásuk eredményeit az időjárásra, földtani ismeretekre, a felsőbb régiókra és világüri tüneményekre vonatkozólag. Az Egyesült Államok ugyanakkor nyilvánosságra fogja hozni a mesterséges bolygó kibocsátásával kapcsolatos tapasztalatait is.

Az első embercsinálta bolygó kicsiny lesz, nem nagyobb mint egy basketball. Valószínű, hogy rakéta fogja a föld felszínéről a felsőbb régiókba taszítani, a föld kérgétől körülbelül 250 mérföldnyire, ahol is megkezdi földkörüli keringését 13 ezer mérföldnyi sebességgel. Néhány héten belül lelassul, kigyullad és részeire hullik.

Mi a célja ennek a kísérletnek? A tudósok véleménye megegyezik abban, hogy még tulkorai volna annak előnyeit pontosan körülírni. De a bolygón elhelyezendő műszerek jelzései sokat fognak elárulni abból, amit még nem tudunk, a napfény, a kozmikus sugarak erejéből és tulajdonságaiból. Ezek az adatok roppant fontossággal bírnak, ha olyan jármüvet akarunk építeni, amely majd nemcsak műszereket,, hanem embereket is szállíthat naprendszerünk távolabbi részeire.

De sokféle azonnali következtetést is vezethetünk le majd a kísérletből. A nap sugarainak tanulmányozásával a távolabbi jövőben bekövetkezendő hőváltozásokra is következtethetünk, például arra, hogy a havasok fleccserei elolvadnak-e vagy megszaporodnak, a sivatagok még jobban kiszáradnak-e vagy nedvességhez jutnak? Az igy nyert ismeretek befolyásolni fogják a földmivelés irányát és a népek vándorlásának az útját.

Mihelyt többet tudunk a földet övező légkörökről, uj és tökéletesebb bolygók építéséhez kezdhetünk. Talán már 25 év múlva olyan bolygót állíthatunk elő,, amely 1000 mérföldnyire a földtől örök időkig keringhet a világűrben. Ilyen mesterséges bolygóból kiindulva, a 240,000 mérföld távolságban lévő természetes Hold meghódítása nem látszik megoldhatatlan problémának. Mielőtt azonban az első expedíció emberei elindulnának a kalandosnak látszó utazásra, sokkal többet kell még tanulnunk arról, hogy mi a feltétele annak, hogy az ember testi és lelki épségben essék keresztül az utazáson és köthessen ki a Holdon.

Sok tudósunk azon a véleményen van, hogy a Marsra vagy Venusra való első utazást is kortársaink közül sokan megérhetik, talán a 2000. év elmúlta előtt. A legfantasztikusabb álomregények költött kalandjai a közeli megvalósulás korszakába jutottak.

A HAJVISELETRŐL

A régiek hajviseletre nem sokat adtak. A legrégibb emlékeken, amiken emberi alakok is láthatók, az emberek feje borzas, soha nem irtott hajzat borítja. Érdekes kivételt tesznek ez alól az egyiptomiak, az ókor kétségkívül egyik legműveltebb népe. Az egyiptomi síremlékekben talált úgynevezett múmiák feje csupaszra volt borotválva s azon paróka volt.

A paróka-készitést magas tökélyre fejlesztették.

Bajuszt, szakállt egyáltalán nem viseltek. Az előkelőknek nagy kitüntetéskép meg volt engedve, hogy az álluk alá holmi mesterséges szakállfélét ragasztanak, mely a viselő rangja szerint lehetett hosszabb vagy rövidebb. A leghosszabb természetesen a királyé, de néha a királynőé volt. Színük és formájuk változott.

A nők természetes hajat növesztettek és pedig szépet és hosszút. A haj mesterséges ápolásához kitünően értettek. Egy Ses nevű asszonyság olyan hajlenőcsöt talált fel, ami 2000 év múltával is sikerrel használható volt.

Az assyr emlékeken már kétfelé választott kurta hajat viselő harcosokat láthatunk.

A rómaiak kezdettől fogva körszakállt viseltek, a Krisztus előtti 3. században azonban már eltanulták a görögöktől a borotválkozást és Hadrianus császár koráig csak az viselt szakállt, akinek nem volt pénze, hogy a borbélyt megfizesse.

Ettől kezdve azonban megint divatba jött a rövid korszakán viselése s a divat meg is maradt egészen addig, mig a pápák átvették Róma uralmát.

Js P - "7TGT?

’ -T” OLD A'

— Soha nőkre egyetlen pennyt nem költöttem, — vallotta Bili. — Soha lokálba, vendéglőbe nem ' mentem. Moziban egyszer voltam tiz év alatt. Mindip olcsó, alkalmi ételeket ettem, másodnapos kenyeret és’ maradék 'ételt, amit kifőzdék olcsóbban adnak. Tessék, nézzék meg a ruhámat, folt hátán folt. A cipőimet apáimmal közösen hordom, mert ő éjjel dolgozik, mint éjjeli őr és nappal alszik, amikor én megyek munkába. Gyermekkorom óta takarékoskodók.

A kérdés, hogy miért élt ilyen nyomorúságosán,

; miért nem élvezte az életet, amig fiatal volt, értet. lenül nézett a bíróra:

; — Mi mást tehet a szegény ember, mint hogy

i spórol .. .

Az eset azért érdekes, mert rávilágít sok más » szegény emberre, akik a takad ékosságot beteges zisu: gorisággá fejlesztették és elhaladt mellettük az élet. Ezek a boldogtalanok nem élnek, csak léteznek . . .