A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-11-25 / 47. szám
-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI így évre _________ Fél évre _______ DIJAK: ____$6.00 _______$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _______________$6.00 Half Year _______________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AZ ÁTKOS KANADAI PAPIRDRÁGITÁS a Messze földeken, túl a tengeren is megérzik a ^ kanadai papirgyárosok önző, kíméletlen árdrágításé- . a nak hatását. Az egyre dráguló ujságipapirnak áldó- F zatai vannak — többek közt — az európai skandináv a országokban, Dániában, Svédországban és Norvégiá- ^ ban, ahol már évek óta tart a napilap sorvadása, meg- £ szünése. Egyes lapok úgy próbálnak védekezni az egy- f re dráguló kanadai papír pusztító hatása ellen, hogy csökkentik szolgálataikat, hogy bevételeiket és kiadá- v saikat egyensúlyban tudják tartani. Például a kópén- t hágai Social-Demokraten, a dán kormány lapja, be- { zárta londoni irodáját, holott pedig London a dániai t sajtó fő hírforrása. Utána következett öt nagyobb í vidéki újság, amelyek nemcsak londoni, hanem bonni, 1 nyugatnémetországi irodájukat is bezárták. Norvégia fővárosában, Oslóban, az egyik nagy napilap nem- 1 rég beszüntette amerikai sajtószolgálatát, hazahívta t washingtoni tudósítóját. Most már Norvégiának csak j egy sajtótudósitója van az Egyesült Államokban. ' Mindezek a lapok az európai közös védelem pártolói és támogatói és ellensúlyozzák a “genfi szellem” káros hatásaként jelentkező úgynevezett semleges- j ségi mozgalmat, amely Moszkva malmára hajtja a vizet. A szabad világ eszmei frontján súlyos veszteséget okoznak tehát a kanadai papirgyárosok, akik ‘ monopolisztikus helyzetüket könyörtelenül kihasználva, kedvük szerint drágítják az újságpapírt. Krüs- 1 csev, Bulganin, Molotov és a többiek kárörömmel vi- j gyorognak. 1 —--------------------------- 'v l A SERTÉSÜL S PRO BLÉ • i.Ia Minüe^r háziasszony . vteshus ezek«-»' ^tWi-a-Hírpokban ölesó — oly olcsó, hog; ulyos válságokat okoz a farmereknél. A kormány átmeneti intézkedésekkel próbálkozik, de ezek nem fogják a sertéshús árát felemelni. Bizonyos adatok figyelmeztetésül szolgálhatnak a farmereknek. Amerika átlagban évi 19 fonttal kevesebb sertéshúst eszik, mint tiz év előtt, mig a marhahús és baromfi fogyasztása emelkedett. Az ok? A sertéshús zsíros és az orvosok egyre sűrűbben figyelmeztetnek, hogy az elhizottság milyen káros következményekkel járhat. Elhízott ember szive rosszabbul működik és a nagyobb zsirmennyiség sietteti az erek elmeszesedését. Amerika átlagban 25 százalékkal több zsírt fogyaszt, mint más civilizált nemzete k. Az elnök szívbaja még jobban dramatizálta a kérdést. Cikkek százai jelentek meg a hizlaló táplálkozás veszélyeiről. Sajnos, ugyanakkor a hizlaló élelmiszerekből van a legnagyobb feleslegünk: vajból és sertésből. Ez az egyszerű tény figyelmeztetőül szolgálhat a farmereknek. Több sertést tenyésztenek, mint amenynyi a belső piac felvevő képessége. A kormány segítő akciói csak elodázhatják a kérdés megoldását, de nem oldhatják meg. Egyelőre a háziasszony örülhet az ol- : csó sertéshúsnak, de a farmer addig nem számíthat jobb árakra, mig többet termel, mint amennyire szűk- : ség van. GYERMEKKORI EMLEKEIM Most következik a második boldog érzésem története, ami életemnek is célt tűzött. Legidősebb bátyám, aki iskolába járása mellett tanítással és írással kereste meg a ruházatra valót, egyszer, amint sebesen ir, odaszólit: — Gyere csak te kisleány, igen sürgős az írni valóm, diktálj. — Nem tudok én azt, Miska bácsi kérem, nem tudom mi az. — Dehogy is nem tudsz, csak gyere, olvasd ezt hangosan, én pedig irom. — Hát az a diktálás? Akkor tudok. Hiszen én olvastam fel az apánknak a szentek életéből, pedig én voltam a legkisebb, aki olvasni tudott a háznál. Azért szánt apácának is. Meg Simor győri püspök is azért mondta a legelső vizsgámon a fejedelem-asszonynak; Ennek a leánynak tehetsége van. Én tehát “diktáltam” a bátyámnak, az ő tolla meg repült. De csakhamar nem bírtam a kiváncsiságommal, és félénken megkérdeztem, hogy mi az amit én olvasok? — Színdarab! — veti oda a bátyám hirtelen, és ir tovább. Ebből még kevesebbet tudtam. Egy kis idő múlva megint nekibátorkodtam és tovább kérdeztem: — Mi az a színdarab ? , — A színdarab olyan történet, amit a színészek eljátszanak. — Hogyan? Hát felöltöznek, ki ennek, ki annak, aztán úgy tesznek, mintha igazán azok volnának. így magyarázták meg nekem a színészetet. De nekem nem is kellett ennél több. Abban a pillanatban megértettem a színészet mivoltát, és láttam egész jövendő sorsomat. Nyolc, vagy kilenc eszlem kacagott és táncolt és ujjongott. Nos igen, tudom, ez velem született tehetség volt a színészetre. Isten neki! Ha szobrász, író, festőművész nem lehetek, ha az alkotás tehetsége nem adatott meg, csakis színészi, hát ezt is köszönöm, ez is jobb a semminél, beérem vele és igyekszem jókora melegágyat vetni a szerepeim alá, vagyis, jól megművelni azt a talajt, amibe a szerepeim magját elvetem, hogy minél pompásabb virágok nyíljanak ki belőlük, mert ez már tőlem függ. Azonban mielőtt ez a bennem élő eleven tűz, ez a tehetség el bírt volna vezérelni a budai 1 á n c h i d t éri, Molnár György-féle “Hazafiasság a nemzetiségnek” cimü, “Ördög pilulával” élősködő és kankánt járó színészetig, — még azelőtt száz meg száz kisebb-nagyobb gödörbe bukdácsoltam bele, amelyek egyike még odahaza ért, az apai háznál, tehát tizenkét éves koromig, és ez az a harmadik örömteljes érzésem, amit még elmondani Ígértem. Az egyik ágy végében, egy ruhásládán kucorogtam hetekig. Mert a szegény embereknél csak az fekszik ágyban, kihez már orvost hívnak. A szomszédok néha benéztek, ritkán egy-egy falusi rokon és a legegyszerűbb és a legközömbösebb szavakban tárgyalták a halálomat. Mert vért hánytam és össze voltam törve-zuzva. Hogy az édesapám ívért halálra, hogy rajtam, a I mellemen tipródott, mig orromon, számon a vér ömlött és azóta, attól hánytam vért, — azon senki meg nem ütközött ép úgy nem, mint én magam sem. Mivel ő mondta, tehát természetesnek találtam hogy I halálos bűnt követtem el azzal, j hogy elszöktem egy este a ípinházba. Az volt a bűnöm, meg akart ojm a aafc&G így hívták az apámat, mert ács és igen szent életű volt. Nos mikor én azt meghallottam, hogy meghalok! Nem volt olyan boldog gyermek több, mint a kis Ács Mari! Milyen boldog voltam! És büszke! Lenéztem az egészséges testvéreimet. Csak a meny országról, angyalokról, Má| riáról álmodtam, még pedig napról-napra gyönyörűbbeket, I a Szűz Mária meg az angyalok összekeveredtek a fejemben Tündér Ilonával, meg Árgyirus királyfival, aki én értem eljön. Egyszóval nem hiába állítom én hogy a nyomorult gyerek századrészben sem olyan szerencsétlen, mint a nyomorult öreg, aki már tudja, hogy mi történik vele. Ó, hogy összeszorul a szivem a szenvedő öreg látásán Az én szegényeim az öregek. Ez volt az én életemnek harmadik, és leggyönyörűbb érzése. Ezekből, hozzávetőleg elképzelheti, aki ezt olvassa, hogy honnan jöttem én. Kis hi ja volt, hogy első szinházba-menetelemért nem fizettem az életemmel. Megéltem, de életem a színházé maradt. Föltétlenül, egészen őszintén a pályámnak éltem. Ez volt a szerelmem és a családom. Örömöm és bánatom.A boldogságom is, a kenyerem is, Milyen irigylendő ember, aki azzal keresheti a kenyerét is, amivel foglalkozni szeret! Szerencsémre elég korán észrevettem, hogy a tehetség csak olyan fegyver a pályámon, mint az a petrencerud, amihez az ember a kis szénáját erősiti. Hogy szénát kell gyűjteni. Tanulni kell. Ezzel a gyűjtögetéssel azután gyönyörűen eltelt az élet. Félek még most is, — gyüjtegetek még ma is — most tanulok tótul. Szarvas Gábor igen rossz néven vette a magyarnak, hogy csak a külföldi, nagy népek nyelveit tanulmányozza, s a saját népeit nem érti: megpróbálok ebből a hibánkból valamicskét jóvá tenni. Olyan derült, mosolygó emberek a tótok . . • lenuos voltam, .ueirnaiatian érzés cikázott rajtam át abban a pillanatban. Nem tudtam én azt soha leírni, vagy elmondani. Különben is, olyan szent titoknak tartottam egész életem végéig, nem is magyaráztam. Azt éreztem, hogy tűz lobog bennem, mi kimondhatatlanul édes. Az a tűz, az az édességek édessége futkosott egész testemben, minden porcikámban, mig minden csepp véremnek, minden parányomnak, a fejem tetejétől a lábam ujjáig tudtul nem adta, hogy te, te, oly leszel, aki “úgy tesz”. Nos, olyan is lettem, aki úgy tesz, mintha az volna, aminek felöltözik, de arra fogadást merek ajánlani, hogy kacskaringósabb utakon még nem érte el a célját ember ezen a furcsa földgolyóbison. Úgy kapott minden izem egész mivoltom a színészet fogalmán, tudatán, mint a villámhárító a villámon. Az volt tehát a színészet, amit én öntudatlanul, addig is űztem az “úri” gyerekek mulattatására, minden vasárnap délután! — Kis Mari, — szokták volt mondani — valamelyik függő képre mutatva, — nézd, ez meghalt. Nekem se kellett több, elkezdtem én azelőtt a kép előtt jajgatni, sírni, zokogni, a hajamat tépni és magamat annak rendje és módja szerint a földhöz verni, mindaddig'' mig csak valamennyi velem nem sirt, és a jó Vörös Lidia úrnő meg nem sokalta és azt nem mondta: — No, no elég már, kisleány ne sírj, nézd, emez itt még él— És én negyven esztendővel Ä Csiky remek fordítása élőt* olyan Elektra 4-ik felvoná|H rögtönöztem, hogy öt pMÍ alatt az egész gyerekaereJ^Pl A GYÓGYÍTÁS uj korszaka Megszoktuk már, hogy majd minden héten valami újfajta felfedezéssel gazdagítják az orvostudományt kutatóink. De a hir, hogy a jövőben nem lesz szükség injekciókra, oltásokra, mert tehéntejből kapja majd az emberi szervezet az ellentállást adó “antibodies” nevű anyagot, mérföldkövet jelent az orvosi felfedezések történetében. Két minnesotai egyetemi tanár 50 különféle betegség, járvány vírusait ojtotta — némi módosítással — tehenekbe. A tehén szervezete nyomban ellentállásra szolgáló anyagot termelt és a tehéntejben sűrűsödött össze ez az életmentő váladék. A természet eredetileg a tehén ivadékairól kívánt ilymódon gondoskodni, hogy mirigyeiből antibodiest váltott ki. Az élelmes emberiség most ezt saját szolgálatába állította. Mindennek tetejében a tüdővész, diftéria, himlő és más járványok ellenszerét tartalmazó tej továbbra is élvezetes és tápláló ital marad. A kísérletek igazolták, hogy ötnapos tejkura teljes ellentállást épit fel az emberi szervezetben. A jövőben hát a gyerekeknek majd nem kell riadozniok a különféle ojtásoktól. És mi sem mosoly-A Jó Pásztor Verses Krónikája Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Sóhaj a fogolytáborból OTT, AHOL A VOLGA és a Don kanyarog: rabláncon élnek még most is a magyarok, ólmos messzeségben, muszka táborokban sok-sok magyar szive most utolsót dobban. Közeleg feléjük egy újabb karácsony; üzenetet küldnek kóbor szellő szárnyon: “Fagyos fekhelyünkön álmok szállnak reánk: látjuk-e még egykor szegény szülő hazánk? Véres harctereken ontottuk a vérünk s ezért 10 éve már, hogy rabságban élünk. Fagyos sóhaj szárnyán tudunk csak üzenni: haza fogunk-e még valaha is menni?” “VÁRNAK-E MÉG OTTHON véreink epedve? Avagy el vagyunk már végképen feledve? Minket bizony már csak vágy es remény éltet, mikor lelkünk titkon véletek beszélget. Halljátok-e szavunk az éjféli órán, mikor hozzátok száll lelkünk rádióján? Mit csinálnak otthon szegény kis árváink? Elérnek-e haza titkos, szent imáink? Érzik-e, ha kezünk kis kezük megfogja s tudják-e, hogy apjuk a muszkának foglya? Rombolnak-e otthon még a muszka-vészek? Áll még vagy elpusztult már az ősi fészek?” “CSONTIG ASSZOTT testünk, lelkünk is roskadoz: hajnalban kürt harsog: “Udvaron sorakozz!” Vár az ólombánya sötét terhes mélye; hej, ritka, ki innen megszabadul élve. Hova lett a magyar láger több mint fele? Befedte fenyvesek hulló tülevele. Tízszer hullt a levél ősszel le a fáról s nem hallunk rólatok sem magyar hazánkról? Megfagyott testeink elhordják a szánon: hogy van az, hogy éltünk nem kéritek számon? Pislog már a mécses: életünk határa — látjuk-e még egymást végre-valahára ? gunk a hirdetéseken, amelyek ilyenformán szólnak majd: — Igya a Smith farm tejét és elmúlik a tüdőbaja . . . A SZÁMOK VARÁZSLATA Babonák, előítéletek, amelyek népek közgondolkodásába is belekusztak A minap egy szokatlanul érdekes könyv jelent meg egy angol iró tollából, amely a matematika történetét dolgozza fel. A primitiv ember számolásától a mai csillagászati egyenletekig hosszú volt az ut és ahelyett nem kívánjuk a könyv szakszerű részleteit ismertetni, de az első rész számot tarthat a laikus érdeklődésére. Ez a rész ismerteti, hogy az ember milyen varázserős vagy kabalisztikus vonásokat turn jdonitott számoknak. Hogy a régiek mit gondoltak a számokról és a primitiv népek mit gondolnak még ma is, az érdekes néprajzi tanulmány. Igen sok primitív nép, például számos ausztráliai törzs, ma is csak kettőig tud számolni. Ennél magasabb számot csak a kettő többszörösével tud kifejezni. Van egy ausztráliai törzs, amely ötig számol, mert egy kézen öt ujj van. Ennél a népnél az 5 egyenlő a kéz fogalmával. Némelyik nép tízig, de az eszkimó húszig számol, mert a kézen és lábon lévő ujjak száma húsz. Ezért nefn is véletlen, hogy a 20 szó az eszkimóknál embert jelent. A számok eredetének tanulmányozása olyan, mint amikor a földtanban a geológiai részleteket vizsgáljuk. Minden uj réteg, azaz minden uj szám bepillantást nyújt az emberiség történetébe, Sőt a népek rokonságába is. A huszas számrendszer nyomait például megtaláljuk a francia nyelvben is. A franciák a 80-at négyszer húsznak mondják. A dánok az ötvenet harmadfél húsznak, a hetvenet negyedfél húsznak. A számoknak a régi népeknél kabalás jelentőségük volt, nemcsak a primitiv népeknél, hanem olyan magaskulturáju népeknél, mint görögök, zsidók, babilónok, stb. A régi görögök szerint a számoknak nagy jelentőségük van, mert ezek teremtettek rendet a káoszban. A számok segítségével keresték a teremtés titkát, a föld, tűz, levegő, magyarázatát. Az ő szemükben voltak barátságos és barátságtalan számok. Ennek szerepe volt a kereskedelemben is. A kereskedőnek tudni kellett, hogy mi egy barátságtalan szám, mert ilyen árat nem kérhetett portékájáért. Ebből a felfogásból eredtek a zsidók, és később a keresztények kabalás számai. így például igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az apokalipszisben a 666 számnak, amely az akkori magyarázatok szerint az állati lelket jelenti. A régi görögök egyébként minden fogalmat számokkal is ki tudtak fejezni. Az igazság—A — ■———*ínségnek, stb. megvoltak a maga szamai. A görögöknél előfordult, hogy egy bűnöst nem végeztek ki, mert éveinek száma “barátságos” volt. A leghosszabb időkre visszamenő története a 7-es számnak van. Már a zsidók nagy jelentőséget tulaj • donitottak neki és később a kereszténység is átvette ezt a kabalát. Lehet, hogy a 7-es szám kabalás jelentősége a Bibliából fakad, mert “Isten hat nap alatt teremtetet a világot és a hetediken megnyugodott.” Noé a bárkájában például minden állatfajból hét párt tartott. A hetes szám titokzatos hatása a magyaroknál is mutatkozik, hiszen az ókori magyar történelem 1 vezérről beszél. Ugyanilyen nevezetes szám a germánoknál a 3 és 9. A régi germánoknál még a hét sem 7 napból, hanem 9 napból állt és a hónap nem négy hét volt, hanem háromszor 9. Az araboknál is nagy jelentősége volt a számoknál. Ott az 1 nőt jelent, a 2 férfit, a 3 családot és a 7 csillagot. Fentebb említettük, hogy a görögök nem vége2' tek ki bűnöst, ha éveinek száma “barátságos” volt. A izámoknak más ókori népeknél is szerepük volt a törvénykezésben. Az ókorban nagy jelentősége volt aníak, hogy a vádlottnak mi volt a speciális száma. Akíor ugyanis minden betű egyúttal számot is jelentett is könnyű volt a vádlott névbetüinek számait összeadni. Ezek alapján a bűnöst csak azon a napon lehetett kivégezni, amelyet nevének betűszáma kijelölt. Ha azután olyan szerencsét je volt, hogy névbetüinek isszege meghaladta a 356-ot, akkor nem lehetett kivégezni. A régieknél ugyanis az év csak 356 napból állt és ha a bűnös névbetüinek összege ennél nagyobb volt, akkor egyszerűen “nem volt nap, amelyen ki ’ehetne végezni.” Régóta foglalkoztatja a kutatókat, honnan ered x 13-as szám babonája. A könyv szerzője felajánl egy elméletet, amely logikusnak tűnik. Miután az ókori lépek nem ismerték a 13-as szám babonáját, az keresztény eredetű lehet. Az ő feltevése szerint Jézus Jzenkettedmagával ült le az utolsó vacsorához, tehát összesen 13-an voltak. És közöttük volt Judás, az áruló, aki a végzetes bajt már magában rejtette. Ugyancsak Jézus életének részleteivel magyarázható a pénteni nap balszerencsés voltához fűzött néphit, amely mindenütt megtalálható a keresztény világban, de nyoma sincs másvallásu országokban. Az ok az, hogy Jézust pénteken feszítették keresztre és azóta tartják szerencsétlen napnak a pénteket. Rengeteg furcsaságot és érdekességet lehetne még ismertetni a számok múltjáról és a hozzájuk fűzött néphitről. Irta: JÁSZAI MARI
