A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-10-21 / 42. szám

wK OLDAL A JŐ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: ttgy évre ---------------------------$6.00 One Year _________________$6.00 Fél évre --------------______$3.50 Half Year _________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. 53 VISSZA A MAGYAROK PÉNZÉT! Father Galambos József halálával bizonyos el­intézetlen pénzügyek maradtak hátra. Ismeretes, hog ya Father mozgalmat indított egy “keresztény napilap” alapítására és pénzgyüjtést kezdett. Vagy egy év óta folyt már a gyűjtés, és bár messze elma­radt céljától, mégis elég csinos summa gyűlt össze. Father Galambos közéleti magatartásával ez a lap hosszú éveken át élesen szembeszállt. Mindazon­által, egyénileg tisztességes és jóakaratu — bár fél­revezetett — embernek ismertük. Egy uj napilap ala­pításával kapcsolatban az volt a véleményünk, hogy ahhoz minden amerikai polgárnak joga van, ámbár nem helyeseltük, hogy amerikai magyar kisemberek pénzét akarja kockáztatni egy anyagilag kétes ki­menetelű vállalkozásban. Father Galambost azonban őszinte meggyőződés fütötte, hitt abban, amit csi­nált és hitt egy uj napilap szükségességében. Meggyő­ződését nem osztottuk, de integritását sohasem von­tuk kétségbe. A mozgalom utódja azonban — és az összegyűj­tött pénz kezelője — egy Fáy Zoltán nevű gyanús múltú egyén, akinek viselt dolgait néhány hónap előtt e lap hasábjain feltártuk. Közöltük — és hajlandók vagyunk okmányokkal bizonyítani —, hogy Fáy Zol­tán Pittsburghban öt rendbeli sikaksztás vádja alatl állt, és egy időben kénytelen volt az amerikai igaz­ságszolgáltatás elől Kanadába áttenni működése szín­helyét. Amig Father Galambos élt, nem vitattuk a napilapra összegyűjtött pénz ügyét, de halálával kénytelenek vagyunk felvetni a kérdést: hol a pénz és ki rendelkezik vele? Az elmúlt hét óta szerkesztőségünkbe több tele­foni kérdezősködés és levél érkezett, amelyek ezt az elintézetlen pénzügyi kérdést firtatják. Sok ember, aki adakozott a célra, megnyugtatónak találna, ha Fáy Zoltán nyilatkozatot tenne. A magunk részéről még egy nyilatkozatot sem tartanánk kielégítőnek: leghelyesebbnek tartanánk, ha az összegyűjtött pénzt visszaadnák tulajdonosaiknak, mert nem hisszük, hogy Fáy Zoltán akár technikailag, akár erkölcsileg alkalmas ember egy keresztény magyar napilap ala­pítására. És megjegyezzük azt is, hogy amerikai ma­gyar körökben nagyon sokan várják a választ felve­tett kérdésünkre. NAGYFEJÜEK DICSÉRETE “Nagyfejü” — ez csak a politikai életben csuf­­név, vagy ritkábban rangjelzés. Az embertan tudo­mánya komolyan foglalkozik a fej nagyságának je lentőségével s kutatja, vájjon van-e valami alapja an­nak az ősidőktől fogva kisértő hiedelemnek, hogy ki­nek milyen nagy a feje, oly sok esze van. A nagyfe­­jiiek bizonyára nagy örömmel veszik tudomásul, hogy egy elsőrangú embertani szakértő, Dr.. T. D. Stewart a világhírű washingtoni Smithsonian Institute em­bertani osztályának igazgatója, a nagy koponyát és a nagy agyvelőt összefüggésbe hozza az ember szel­lemi képességeivel. Szerinte általánosságban azt le­het monani, hogy minél nagyobb egy ember koponyá­ja és agyveleje, annál nagyobbak szellemi képességei, — e persze ez csak általános szabály, mely alól van­nak kivételek. Például a sokszor ócsárolt, még több­ször irigyelt nagyfejükek . . .) Dr. Stewart szerint megállapítható, hogy az em­ber az idők során nő. Az ősember kicsiny volt, az uj idők embere — úgy a férfi, mint a nő — egyre na­gyobb, egyre magasabb. És a fej is lépést tart ezzel a növekvési folyamattal. Hogy mi ennek a szinte észrevehetetlen növésnek az oka, az Dr. Stewart szerint nehezen magyarázha­tó. Nem tudjuk az okot. Nekünk, amerikai magyaroknak is van beleszó­lásunk ebbe az érdekes kérdésbe. Mi ugyanis nap-nap mellett bizonyságát találjuk annak, hogy az ameri­kai szabadság és jólét közepette felnövő fiatalabb nemzedék magassága meghaladja apáik és anyáik nagyságát. Mi, akik nem vagyunk az onthropologia (embertan) szakértői, azt hisszük, hogy az egészsé­ges környezetben, tisztaságban, nehéz munka és ne­héz gondok nélkül felnövő, sportoló fiatalság ezeknek a kedvező körülményeknek folytán fejlődik nagyob­bá, erősebbé, egészségesebbé, mint szüleik, akik az óhazában keservesen dolgoztak és nélkülöztek. A Paraguay nevű ágyunaszád, amelyen külföldre menekült Argentina bukott diktátora, Peron. Nincsenek többé gyerekek! Irta: SZÉKELY VLADIMIR budapesti rendőrkapitány Ma már nincsenek gyerme­kek. Ha az ember egy ötéves fiúcska szemébe néz, már va­lami fáradt okosság tekint ki onnan. Még eljátszogat, de az­tán félretolja a játékait, és olyan kérdésekkel ostromol, melyekre magunk sem tudunk feleletet. A koraérettség korát éljük. Mindene van annak, csak az erő hiányzik belőle. Azért le­szünk olyan gyorsan fárad­takká, s letörik egy-kettőre az ami ideális tartalom, mert csak a duzzadó erő fantáziá­jának kohójában terem meg az. Rosszul esik a koravének lá­tása, de még mennyivel siral­masabb látvány a gyermeket ott látni, ahol csak a bűn el­­zülött alakjainak van helye: tolvajok, csalók, sikkasztok, utcai némberek között. A gyermek még komorakba teszi ezt a szomorú világot. Pedig be sokszor téved oda! Maholnap egész megszokot­tá lesz a tizenkét-tizennégy­­éves zsebtolvaj és nem tűnik fel, ha kezdő suhanc a betö­rőtársa. Ott találjuk a gyermeket a pálinkamérésben, hol butára gőzölteti a pálinkabtiz szegény fejletlen agyát, de néha kicsi sápadt arca züllött utcai ném­berek között is feltünedezik. Igazán nem felesleges, amit néhány nemesérzésti ember­barát ma már egy társadal­mi akcióval juttatott kifeje­zésre — a gyermekvédelem! Védeni kell ezeket a szeren­csétlen csemetéket, kiket el­­hagyatottságuk a bűnre kény­szerít. De mintha igazunk lenne nekünk is, akik a rendőr sza­vaivá! élünk. Védeni kell ma­gunkat is. Mert a gyermekek a leg­ügyesebb tolvajok. Hajlékony pici kezük, kicsi a testük, ér­tenek tehát a furakodáshoz. Ki gyanítana gyermeket, és ha igen — egy-kettőre elug­rik s fut. . . Kinek tűnik ez fel ? Ezért kedvence a tolvaj vi­lágnak a gyermek. Szívesen betanítják és veszik hasznát. Nálunk is egy sereg ilyen tolvaj növendék szaladgál. Csak tessék kinézni a ligetbe. Ott ólálkodik az apró bűnös is, a gyermek zsebtolvaj és oly ügyességgel akasztja le a láncokat és órákat, hogy ke­resztet vethetsz rá. Egy vidéki atyafi a minap feljött szórakozni Pestre. A fiú jó bizonyítványt hozott, kapott tehát egy remek ezüst­órát és ezüstláncot. A liget­ékesszólásán, aki egyre ' azt hajtogatta, hogy az, aki nem megy a bódéba, helyrehozha­tatlan bűnt követ el maga el­len. Az apa erre odaszólt a fiú­nak. — Lacikám, ne bámulj el — — pl '■ ■■Hl '■—» -"*■ l i <» 1^—— ...' V——■ annyira és vigyázz a jószágod­ra. Iszonyú sok ám a tolvaj itt Pesten, s úgy elemelik az órádat, hogy no . . . nézd csak meg, megvan-e még az órád ? ! A fiú a mellényzsebéhez nyúl. Szörnyen megijedt, az óra már nem volt ott. Az apa egyideig csendesen nézte a fiú vergődését és pi­tyergőre vált képét. — No ne sírj! Most az egy­szer én voltam a tolvaj, én szedtem ki az órádat a zsebed­ből mikor láttam, hogy úgy elbámulsz . . . legyen az neked intő példa. Nesze ... itt az . . Most az öregen volt az elké­pedés sora. Mig professzoroskodott, egy ügyes zsebtolvaj elcsente az ő zsebéből az órát és szaladt is már fürge lábbal . . . apró! tömzsi gyerek volt; még bősz- j szu orrt is mutatott a jó vi­déki bácsinak. — Aztán minek neked az a sok pénz, amit az összelopko­dott órákból szereztél ? — kérdezte az egyik kis tolvaj­tól a tisztviselő. — Kellett! — De mire? A másik huncutkásan mo­solygott : — Én tudom! — Nos? — Hát a Lajcsi udvarol egy kisleánynak. A városligetben vizet árul. Úgy bele van bolon­dulva, hogy no! Folyton a cukrászdába viszi. VAN-E ELET A MARS BOLYGÓN? II. A megfigyelések már rég afféle hajlanak, hogy ha az ilyen feladatok megoldására még ma is tökélet­len távcsöveinkkel az élet nyomai nem is mutathatók ki a Mars bolygón, az élet feltételei megvannak raj­ta. Van rajta viz és levegő, amelyek nélkül élet el sem képzelhető. A legbehatóbban amerikai csillagászok foglal­koztak a Mars megfigyelésével. Az amerikaiak any­­nyira érdekesnek tartják ezt a bolygót, hogy külön csillagvizsgálókat építettek pusztán csak a Mars ta­nulmányozására. Nincs is egy égitest sem, amelyről annyit tud­nánk, mint a Marsról. A Nap körül kering a Mars is, mint földünk, de sokkal nagyobb elipszist ir le mozgása közben. Mig földünk 365 nap alatt kerüli meg a Napot, addig a Marsnak erre 687 nap szükséges. A Mars pályája nem egészen szabályos a Nap által alkotott központ kö­rül. Földünk ellenben meglehetősen szabályos kört ir le évi mozgása közben. Ennek akár az a következmé­nye, hogy mikor a földünk minden 26 hónapban a Nap és a Mars közé kerül, a köztük való távolság kü­lönböző. Ha ez a helyzet februárban vagy március­ban áll be, akkor a föld és a Mars egymástól való tá­volsága 100 millió kilométerre rúg, ha augusztusban következik be ez az eset, akkor csak 55 millió kilomé­ternyire vagyunk egymástól. Az ilyen kedvező alkalmakkor végzett megfi­gyelések természetesen a legeredményesebbek. Ilyenkor a Mars 63-szor kisebb, mint a holdunk, tehát egy 63-szoros nagyitóval olyan nagynak látjuk, mint a telt holdat. A legerősebb csillagászati messze­­látón keresztül ilyenkor 40-szer nagyobbnak látszik a szabadszemmel nézett hold. A Mars különben naprendszerünk legkisebb boly­góinak egyike. Átmérője csak valamivel nagyobb, mint a mi földünk átmérőjének a fele, igy aztán a gömbje hat és félszer kisebb, mint földünkké, de hét és félszer nagyobb, mint a holdunké. Mivel a Mars tömege kisebb, mint földünké, nem vonza magához akkora erővel a fölületén lévő tár­gyakat, mint a mi földünk. Ott egy 70 kilós ember­nek a súlya nem lenne több 28 kilónál. A Mars felületén már aránylag kis távcsővel is számos foltot lehet észlelni, amelyek nem változtat­ják helyüket, tehát lényegesen a bolygó felületéhez tartoznak. Ezeknek a foltoknak a behatóbb vizsgá­lata pedig azt derítette ki, hogy tulajdonképpen csa­tornák szelik keresztül-kasul, de mégis bizonyos sza­bályossággal a Mars felületét. Ezeknek a csatornák­nak első felfedezője, az olasz Schiaparelli azt mon­dotta, hogy mindent lehet állítani, de semmi biztosat nem lehet tudni róluk. Vannak, akik azt állítják, hogy ezek a csator­nák a Marson élőlények mesterséges aklotásai s viz • zel telt csatornák lehetnek. Mások szerint pusztán felhőképződések ezek a Mars hegyei között. Picke­ring professzor pedig, aki egy hosszú életet szentelt a Mars tanulmányozásának, azt állítja, hogy ezek a csatornák nem vízzel telt csatornák, hanem széles ültetvénysávok ezek, a sokkal keskenyebb kanálisok mentén. Érdekes az is, hogy a Mars pólusain, sarkvidé­kein fehér foltokat lehet megfigyelni, amelyek a boly­gó nyári időszakán fogy, téli időszakán pedig nő, úgyhogy ezeket a foltokat olyan jégmezőknek lehet tartani, amilyenek a mi földünk sarkvidékeit borít­ják. A bolygón megfigyelhető színváltozások is arra engednek következtetni, hogy a Marson is olyanfor­mán változnak az évszakok, mint földünkön. A hő­­mérsékleti viszonyok is nagyon hasonlítanak ott a mienkhez, mert ügyes módszerekkel megállapították, hogy a Mars sarkvidékein sincs nagyobb hideg, mint földünk leghidegebb pontján. Az pedig egészen bi­zonyos, hogy a Marsot levegőréteg veszi körül, mely­nek összetétele nagyjában megegyezik a mi levegőnk összetételével. Felfedezték azt is, hogy a. Marsnak két holdja van. Ezek igen kicsinyek, alig 6—10 kilométer átmé­­rőjüek. Mindkettő igen kis távolságban kering a Mars körül. A belső, amelyet Fobosz-nak hívnak 6 ezer, a külső, amelynek Deimosz a neve, 20 ezer kilométerre van a Mars felszínétől. A belső igen gyorsan forog, 7 óra és 39 perc alatt megkerüli a Marsot. így, mi­alatt a Mars egyszer megfordul a saját tengelye kö­rül, amihez 24 óra és 38 perc kell, azalatt kisebbik holdja háromszor keringi körül. A külső, távolabbi hold keringési ideje 30 óra és 20 perc. Ha a Mars kisebb holdjának is lennének lakói, akkor ezek a “teli Mars” esetén 7 ezerszer nagyobb­nak látnák a Mars tányérját, mint mi“ teli Hold” ese­tén a holdat és 15 ezerszer nagyobbnak, mint amek­korának mi látjuk a Napot. Kétségtelen, hogy az élet legfontosabb feltéte­lei : a viz, levegő, elegendő meleg s a nappalnak és éj­szakának olyan gyors váltakozása, amely nem okoz nagy hőmérséklet különbségeket, megvannak a Mar­­son. A Jó Pásztor Verses Krónikája BÉKE BOBOT VERNEK MIKOR A NAPSZEKÉR felér delelőre, lefelé tart útja, tudjuk már előre. Az orosz dicsőség túl már delelőjén, megkezdi hát útját pályája lejtőjén. \z orosz síkságok, az orosz hegységek félig már aggódás láztüzében égnek. Árnyékosak már a végtelen távolok s borzongnak titokban az orosz folyamok. Ezért indult meg a béke offenziva, hej, de a szivekbe más jelszó van Írva. Mikor a Nap lemén, megnőnek az árnyak s összecsuklanak mind a dicsőségszárnyak. GYÁSZOS SORSA VAN MOST minden kicsi népnek, akik az oroszok árnyékában élnek. Nem sok értéke van vagyonnak, életnek, mert sohasem tudják, hogy mire ébrednek. Meghal a művészet és a szegény Múzsa: ez is, az is Moszkva vasszekerét huzza. Kis embermagzatok, jövő reménységi saját fészkükben sem tudnak bizton élni. Körülveszi őket vészek vérkaréja, mert felettük kereng a moszkvai héja. Ánnyi kicsi népet látunk gyakran sírni, sorsukat nem lehet többé le sem Írni. BOLSI GÚZSBAN ÉL BÁR szép szülőországunk: lelkiségünk ormán mégis büszkén állunk. Mert magyarságunk itt nem hitvány, nem talmi: se nem bolsi, se nem náci-forradalmi. Tiszta italt iszunk magyar lélek-kuton, Uncle Sammel járva mindenkor egy utón. Uj hazánk a hazánk ... bár a volt is drága s megoszlik lelkűnknek szent érzésvilága. De nem futunk többé álomképek után, igazi hűségűnk Uncle Samé csupán. Uj hazánk vizsgáján régen levizsgáztunk s Uncle Samé mostmár életünk, halálunk. ■----- H B a * Negyvennyolc évvel ezelőtt irta ezt a kis gyermekhistó­riát a pesti rendőrkapitány. Az akkori “mai gyerekekről”. Lám, mindig voltak “mai gye­rekek.” És mindig lesznek . . HÁT MÉGSEM! Mindig gyanítottuk, hogy alaptalan a szovjet dicsekvése, hogy mindent, ami uj a Nap alatt, oroszok találtak fel vagy fedeztek fel. Időnkint olyasmit jelentettek az orosz lapok, hogy kiváló szovjet tu­dósok feltaláltak egyet mást, ami még fel sincsen találva, sőt talán sohasem lesz felta­lálva, mert képtelenség. Most végre a szovjet beismerte, hogy csakugyan — hires fel­találói közül nagyon sokan szélhámosoknak bizonyultak. Azt irta a Pravda, a kommu­nista párt lapja: “Sokszor fel­találnak olyasmit, ami már ré­gen fel volt találva, vagy oly­­valamit, ami más országok­ban már régen használatban van.” Szerény adomány NORTHFIELD, Minn. — A Carleton College 1,300,000 dollár adományt kapott egy magát megnevezni nem ólhaj­tó, nagylelkű, de szerény jó­tevőtől egy uj könyvtár léte­sítésére. MENEKÜLÉS PARADICSOMBÓL BERLIN. — A keleti szov­­jetzónából biciklin szökött át egy német a nyugati szabad zónába. A kommunista rend­őrök golyózáport szórtak rája, de sikerült neki megmenekül­ni üldözőitől és a szovjet rab­ságtól.

Next

/
Thumbnails
Contents