A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-05-06 / 18. szám
■'.-ÍK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ■<*&**■ 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ---------------------------$6.00 Fél évre __________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _________________$6.00 Half Year ____________i___$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. FELEDÉKENY ELVTÁRSAK Molotov orosz külügyminiszter, aki Szovjet-Magyarország külpolitikájának is legfőbb irányitója, a napokban ért el 65-ik születésnapjához. Ez alkalomból a budapesti lapok egy felsőbb helyről jött dicsőítő cikket közölnek a nagy elvtársról, a béke rettenthetetlen harcosáról, a demokrácia megvédelmezőjéről, stb. Mindezek a frázisok nem érdekesek. De érdekes a dicshimnusz befejező szakasza: Mi magyarok, akik nem felejtjük el, hányszor állott ki Molotov elvtárs népünk egyenjogúsága, jogos nemzeti érdekeink védelmében — a világ többi népének sorában meleg szeretettel köszöntjük hatvanötödik születésnapján. Kivánjuk, hogy Molotov elvtárs még sokáig munkálkodhassék jó egészségben a szovjet haza további felvirágoztatásáért, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárditásáért, az egész emberiség boldog jövőjéért. Az elvtársaknak szabályozható emlékezőtehetségük van. Felsőbb utasításra elfelejtették, hogy amikor Párisbán a magyar békeszerződésről tárgyaltak a nyugat és a szovjet delegátusai, Byrnes amerikai külügyminiszter állt ki a magyar területi igények védelmére és Molotov elvtárs volt az, aki az amerikai akciót elgáncsolta és Erdélyről egy jókora darabot Romániához csatoltatott. SZIBÉRIAI EMLEK Irta: KÁLMÁN JENŐ Régi, megható történetekben olvastam, hogy a raib a tenyeréből elette sötét cellájának albérlőjét, a patkányt. Hosszú hadifogságom alatt egyetlen patkányhoz volt szerencsém, az is az életével fizette meg, hogy belekóstolt abba a kenyérbe, amelyen huszonkét fogoly osztozkodott. A mohó kenyérpusztitó fölösleges volt az éhes társaságban, el kellett tehát hagynia ez árnyékvilágot, bár kenyér híján beérte már szegény csizmatalppal is. Az ilyen szerénység a polgári morál szerint több méltányolást érdemelt volna s most utólag bizonyos lelkifurdalást érzek a patkány halála miatt. NEM ÉRDEKES A kongresszusban ádáz küzdelem folyik az államközi gázvezetékeknek az országos felügyelő hatóság hatásköréből való kivonása körül. Az újságok alig adnak hirt^a napok óta folyó vitáról, mert az Ke£^lApjÉfckdű]Iárűs-new. la^mdTaTeraewRbb. A földgáz érdekeltség az országos ellenőrzés megszüntetését kéri és ennek az érdekeltségnek nagy befolyása van számos honatyára, miértis Washingtonban úgy hiszik, hogy az érdekeltségek győzni fognak, megkapják a törvényt, amely a Legfelsőbb Bíróság döntésével dacolva a gáz vállalatokat mentesiti az árellenőrzés alól. Ha ez megtörténik, mindenütt meg fog drágulni a gáz. Például Cleveland városában évente 600,000 dollárral többet kell majd fizetni gázért. Nagyobb városokban, mint New York, Chicago, Los Angeles, milliós hasznuk lesz a gáz vállalatoknak, amelyeknek pipe line-jai viszik szét az ország minden részébe a texasi és oklahomai földgázt. A kongresszusi vita unalmas . . . A SZABADSÁG APOSTOLA (Canadian Scene) John Stuart Mill volt a leglelkesebb szószólója a szabadság eszméjének a modern időkben. Felfogását legjobban kifejezi a következő idézet: “Ha az egész emberiség egy véleményen volna és csak egyetlen ember volna ellenkező véleményen és azt az egyet a többiek elhallgattatnák, az épen olyan igazságtalanság volna, mintha egy ember hallgattatja el az egész emberiséget.” Tovább igy ir: “Az emberiség töbebt nyer azzal, ha hagyja, hogy riindenki úgy éljen, ahogy helyesnek látja, mintha ar:*a kényszerit mindenkit, hogy úgy éljen, ahogy az többiek számára előnyös.” ÖRVENDETES GYILKOSSÁGI HÍR Az University of Minnesota tudósai gyilkosságot követtek el. Egy rákbeheg asszony méhéből kivett rák-sejtet laboratóriumukban megöltek egy újfajta vírussal, amelyet arra “idomítottak”, hogy rák-sejteket öljjön. A sikeres “gyilkosság” hire érthető feltűnést és örömet keltett a világ tudósainak körében. Ezideig ugyanis nem sikerült olyan hatékony ellenszert találni — a besugárzáson kívül — amely a rákos daganattal végzett volna. Most kiderült, hogy a különlegesen kitenyésztett polio vírusok “halálos ellenségei” a ráksejteknek. Miután polio vírust nem vihetnek emberi testbe, újfajta szérum összeállítására lesz szükség ahhoz, hogy a rák elleni oltószer létrejöjjön és ezzel foly-Azoíkban az időikben azonban neon.1 volt érzékiünk a Iháziállatolkikal való békés együttélés iránt. A galambokat is csak azért szoktattuk az ablak hídjára, hogy alkalmas pillanatban foglyul ejthessük őket és máig sem felejtem el azt a meleglelfcü temesvári ügyvédet, aki vastag könnyeket ont va fogyasztotta el a vajban sült galambpecsenyét. Hajótöröttek erezhettek igy, amikor ötnapos koplalás után kénytelenek kisorsolni egyik társukat. A temesvári ügyvéd azon ban dicséretes kivétel volt. Mi többiek minden különösebb meeinduiltság nélkül. pusztítottuk az oroszok szent madarait, amelyek ott kíméletet élveznek, akárcsak nálunk a fecske. nek emeletén elszállásoltak bennünket, de ezzel szemben voltak ott más háziállatok is. Többek közt az istálló háta mögött az ólban két kívánatosán gömbölyű hizó röfögött s /az udvaron két népes tyuíkcsalád élt, a sárga kokas és a fekete kokas famíliája. Mindkét família elég tekintélyes számú családtagot számlált, de békésen megvoltaik egymás szomszédságában. Amennyire meg tudtam figyelni, megvolt köztük a határok tisztelete, anlékül, hogy ezt a kérdést diplomásiai egyezmény szabályozta volna. A fekete kokas családja az udvarnak utca felé nyiló részét birtokolta a sárga kokas a szemétdombon uralkodott és ha néhanapján összekukorékoltak, ezt kölcsönös üdvözlésnek lehetett tartani, valahogy igy: Az állatvilággal szemben való ellenséges viselkedésünket azonban a magánjog szigorú határokat szabott. A galambok szabadon röpködnek az orosz birodalom széles határai között (ibár nem tudom, hogv mostanság, amikor hírek jönnek az éhínségről, még mindig megőrizték-e a régi respektust), a patkányra se tartott igényt annak a bériháznak a tulajdonosa, mely — Jó reggelt, szomszéd ur! — Adjon Isten, kolléga ur! Nem volt azok között harag, torzsalkodás, határsértés és ha a fekete kokas családjának gondozója, a mindkét lábára sánta pé’kné egy kis kender- I magra édesgette össze a tyúkokat, a sárga kokasék nem tolakodtak oda illetéktelenül. Ugyanaz volt az eset, ha a sárga kakas gazdája a hetvenéves Alexandrovna Petrova Mária invitálta tyúkjait. Kora tavaszig nem is volt semmi baj a két tyukfamilia között, hanem amint az első napsugár lecsalogatott bennünket az udvarra, a szórakozásra éhes ihadifogolylélek megsejtette, hogy a tyúkok körül lehetne némi mulatságot szerezni. Valaki, anélkül, tettének következményeiről előzőleg számot vetett volna, egyszer merő ikiváncsiságból nekiállt és a fekete kokas családjának egyik tagját átterelte a sárga kokas térfelére. A szerencsétlen tyuk egypárszor | megpróbált kitörni, majd ami-OTPasztor Verses Mónikája ZÁSZLÓ LENG AZ ESZMEVÁRON! UNCLE SAM ZÁSZLÓJA leng az Eszmeváron; elnyomott nép nem lesz soká a világon! Bár sok vérnek kell még addig szerte folyni: az uj világrendet kezdik már patkolni. Igaz, sok ifjú test hull még tömegsírba: győzelmi dal zeng majd Zenithbe, Nadirba. Bár letört sorsokon zeng még a gyászfátyol, a nagy égi kovács győzelmet kovácsol. Bár küzdelmek zugnak mostmég éltünk felett, minden problémánkra megjö a felelet. Ha béke lesz végre a nagy vörös rémmel: hajónk szebb jövőnek réveibe ér el. FOROG A FÖLD RÉGEN . . . Sok millió éve s minden élő mindig együtt forgott véle. De gondosan őrzik örök titkok s gőzkör: mikor forgatta meg Isten legelőször? Hány millió évre szól a pergetése s rohanó forgása egyszer véget ér-e? Mily hatalom az, mely Földünk létrehozta, útjait kimérte, forgását okozta? Mily hatalom az, mely űzi, irányítja s csillagmilliókkal útját világítja? Kérdőn Égre nézünk s látni kezd az agyunk: mgesejtjük, hogy Földön csak porszemek vagyunk. AZ ELMÚLT UTOLSÓ két évtized alatt, egész világ sorsa visszafelé haladt. Elsülyedt múltúnkat hiába siratom, csak ködös jövőbe rohan most vonatom. Mégis nem hiába birkózunk az árnyal, megbicsaklott elménk már jövőlbe szárnyal. S vár lelkűnkben a múlt nagy pusztítást végzett: sóhajt már a lelkünk józanabb ész végett. Rég letűnt századok mohos babonái már csak szégyenkezve mernek köztünk járni. S bárhogy elsötétült Földön már az élet: haljdni kezd sok éj sötét elmélet. C n5 III = íkor látta, hogy ez nem használ, hanyatt-homlok menekült a sárga kokas birodalmába. Itt aztán végzetes baleset történt vele. A sárga kokas meglátta a birodalmába tévedt idegen tyúkot és mint ezt már a kokasok szolgálati szabályzata előírja, minden aszfaltbetyárt megszégyenítő módon lépett fel ellene. Gertrudis, szegény, megadta magát sorsának és később bizonyára nem dicsekedett el kalandjával férjének, a fekete kokasnäk, de ez az epizód mégis végzetes módon hatott a két család testi s lelki nyugalmára. A kicsiny, de válogatott hadifogolytársaság ugyanis arra a megállapodásra jutott, hogy a mulatság mitsem ér a megcsalt férj jelenléte nélkül. Elhatároztatott tehát, hogy össze kell terelni a két tyuikfamiliát s minthogy minden rendes kokas tudja, mi a kötelessége a veszélyben forgó női erényekkel szemben, legalább részesei leszünk egy kis kokas viadalnak. tathassák a kísérletet. Ha az beválik, az emberiség megszabadul egyik legnagyobb rémétől, a ráktól. A minnesotai egyetem tudósai pedig méltán állanak majd a nagy felfedezők sorába, dr. Jonas Salk mellé, aki maga is felfigyelt a munkára és talán dolgozni fog a szérumon, ezúttal a rák megsemmisítésére használva fel a polio “megszeliditett” vírusait. A haditanácsot tett követte. A társaság két részre oszlott. Az egyik rész szabályos svarmléniáiba fejlődve, az udvar felső végéből, a másik a kapu felől terelte az udvar közepe felé a kétségbeesetten tiltakozó tyúkokat. Az eredmény az lett, hogy egy-egy nekivaditott tyűik tényleg áldozatul esett a kokasok gáláns fellépésének, de egyéb baj se történt, mert a svarmlénia nem bizonyult alkalmas stratégiai módszernek a röpködő, kotkodácsoló tyúkokkal szemben. KANADAI ÚTTÖRŐK Részlet Izsák Gyula öregkanadai iró “Samaritánus’ cimü nemrég megjelent könyvéből (Folytatás) Ekkor valakinek az az ötlete támadt, hogy a tyúkok falánkságára kell alapítani a haditervet. Odaállt tehát az udvar közepére és kenyérmorzsákat hintve, a legal jasatob hízelgés hangjait hallatta. Az ostoba tyúkok, amelyek az erőszakos fellépés ellen megtalálták a védekezés módját, a hízelgő hangnak és a kenyérmorzsának nem tudtak ellenállni. Északról és útiról hanyatt-homlok bukdácsoltak az udvar közepére, követve a két kokas által. És megtörtént a hőn áhított találkozás. A sárga kokas látszólag morzsát keresve, de alattomosan iszemmeltartva ellenfelét, oldalt közelgett a fekete kokas felé. A fekete kokas vérmeseblb voilt, félretett minden óvatosságot és egyenesen nekiröpült a szomszéd háremtulajdonosnak. Gyors és dühös harc keletkezett. A sárga erősebb és testesebb volt, nyilván idősebb is, ezzel szemben a fekete fürgébb mozgású. Tollak röpködtek, csőrök csattogtak, vér folyt, látszott, hogy itt tényleg a zászló becsületéért folyik a küzdelem. S mialatt a két dühödt kokas egymást tépte, marcangolta, a hálátlan és ostoba tyúkok mohón kapkodták az elhullajtott morzsákat. A harc amely nyilvánvalóan miattuk folyt, nem érdekelte őket. A hadifogolytársaság azonban hallatlanul izgult. — Meglátjátok, a sárga kokas győz! — ujjongott az egyik. — Én meg öt az egyhez adom a feketét — mondta a másik. — Stopp! — kiáltott egy vállalkozó szellemű hadifogoly —, holnap fogadóirodát nyitok. Nálam le lehet fogadni mind a kettőt. A harc vége az lett, hogy a fekete kokas még hajnalban, mielőtt egyetlen hadifogoly .ébren lett volna, felköltötte családját és a nyitott kapun át kivonult az utcára. Csak este későn jött haza, amikor az utolsó hadifogoly is eltakarodott az udvarról. A sárga kokas pedig mankóra támaszkodva bicegett a szemétdomb körül. Bár látszólag az övé lett az egész udvar, nem nagyon örülhetett a g y ő z e 1 emnek. Végtére azon múlt az egész, hogy ki lakik a kapu felőli részen. Ellenkező esetben ugyanis ő lett volna kénytelen az utcára vonulni. Ilyen lehetett a catalaunumi ütközet is, ahol nem volt nyertes és nem volt vesztes fél. Sándornak hívták az idősebb fiút. Azután történt már mikor megnősült, hogy kapott valahonnan egy angolnyelvü levelet, melynek igen szeretette volna tudni a tartalmát. Hozzám nem akarta hozni, mert titokban akarta tartani a tartalmát, ki tudja mi van benne? D. József, a Kunságról vándorolt hozzánk, a hazában bőrkereskedése volt, igy tekintélyes ki vagyonnal vándorolt ki. Mint vagyonos emoer jó tekintélynek örvendett, igy történt, hogy C, Sándor úgy okoskodott, hogy ez az ember bizonyára tud angolul, mivel már a hazában is kereskedő volt. Megjegyzem, hogy dehogy tudott, csak szeretett volna tudni. Eleget bosszankodott rajta, hogy nem fog rajta az angol nyelv semmit sem. Képzeljük, hogy milyen meglepetés volt, mikor C. Sándor beállít hozzá és egyenesen azt kérdi, hogy tetszik-e tudni ángolul olvasni? Nagyon szivén találta ez a kérdés, 'de nem az az ember volt, aki fel ne találja magát az adott körülmények között. Azt mondja teljes hidegvérüen: “Hogyne tudnék, hiszen ha nem tudnék, nem is jöttem volna ebbe az országba. Hát maga nem tud?” Azt mondja C. Sándor, beszélni elbeszélek, de olvasni nem tudok. Kaptam egy levelet, ha lenne szives elolvasni. D. József méltóságteljesen felteszi a szemüveget, kezébe veszi a levelet, amelyből egy szót sem értett, de mig a levelet vizsgálja, megkérdezte, hogy honnan várna levelet. C. Sándor őszintén megmondja, hogy a bányász plézről, mert oda Íratott, hogy ha volna ott munka, elmenne télre, mert tavaly télen is ott dolgozott. D. József nagy tudákossággal azt mondja, hogy: “Onnan jött ez, de az a “formán” azt Írja, hogy munka van a bányába, de olyan embernek, mint maga, nem adna többet munkát, mivel mig ott volt, addig is mindig a napot lopta . . .” C. Sándor teljes igaznak vette a beszédet, sőt még maga is ráduplázott. Elkezdte szidni a nagy gólyalábu “bosst”, aki azt szeretné, hogy a kompánia munkán megölje az ember magát “Hiszen csak van eszem, hogy ilyet nem csinálok ...” A település második esztendejében történt, hogy dr. Robertson, a kanadai Presbiterian Church superintendense, Magyarországon járt, Debrecenből két fiatal papnővendéket hozott magával, akiket neki dr. Csiky Lajos debreceni professzor ajánlott. A kék misszionárius Chitewoodoi^ telepedett le, mivel ea volt "akkor a ’vasúti Kozpoifcr' At; egvhk leik i el ölt: volt ükkor a'vasúti KÖzpoÄr*Bgytk- Jelkést j elökp - Kovácsi Kálmán, hamar feltalálta magát. Nagy tudású fiú volt, aki sokat olvasott az afnehikai pionér életről, Békeváron szembenézett az egyházalapitás nehézségeivel, megalakította a ma is virágzó magyar református gyülekezetek A másik lelkészjelölt, Csekes Béla, nem tudott megamaradni Kanadában. Rövidesen átment az Egyesült Államokba. Egyszer hallottam róla, hogy “Huszadik Század” név alatt egy szép irodalmi lapot próbált kiadni, de mint megannyi hirlapi vállalkozás, ez is fuccsba ment, ő pedig valószínűleg visszatért az óhazába. Mikor a 'békevári telep kissé megizmosodott, elhatároztuk, hogy iskolát építünk, amelyben egyúttal az istentiszteleteket is tartani fogjuk. Pár évig csak házaknál volt az istentisztelet, ami terhes kezdett lenni, mivel megszoktuk, hogy minden templom után a háziasszony tehát csinált. így lett aktuális az iskola építés, aztán a lelkészlak építése. Ebben a Misszió segített bennünket kölcsönnel, az iskola építésénél pedig, természetesen, a kormány. (Folytatjuk) Nagytakarításra mennek a bostoni fegyház lakói a norfolki börtönbe, amelyet a nyár elején fognak megnyitni uj vendégeknek.
