A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-04-29 / 17. szám

r B-TR OLD AL ’ ws y?$ FIS2TÖR Husvét után harmadik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 16, —16—22 Még egy kis idő és már nem láttok engem és megint egy kis idő s megláttok engem, mert az Atyá­hoz megyek. Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő és nem.láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt s mon­­dá nekik: Efelől tudakozódtok egymást között, hogy mondottam: Egy kis idő és nem láttok engem és is­mét egy kis idő és megláttok engem? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sirtok és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog, ti majd szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul. Az asszony, mi­dőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órá­ja, mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem em­lékszik a szorongatásra örömében, hogy ember szü­letett a világra. Ti is most ugyan szomorúságban vagytok, de majd ismét örömötöket senki sem veszi el deni fog szivetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk feltámadása után 40 napig még a földön időzik, többször megjelenik apostolai köré­ben, hogy őket tanítsa és előkészítse a nagy munká­ra, a krisztusi tanoknak hirdetésére, másrészt pedig, hogy megbékéltesse őket azzal a gondolattal, hogy távozik körükből és hogy egy időre magukra marad­nak. Amidőn Krisztus Urunk bucsuzkodik, komoly figyelmeztetéseket is ad apostolainak. Különösen ar­ra a nagy igazságra hívja fel figyelmüket, hogy a boldogságukat ne keressék e világon, mert a föld nem az igazi boldogság helye; akik egykoron el akarják nyerni az igazi boldogságot, azoknak a földi élet­ben szenvedniük, fáradozniok, küszködniük kell. Könny és sirás, küzdelem és szenvedés, nélkülö­zés és nyomor, ez volt a sorsuk jobbára az aposto­loknak s az a sorsa ma is szinte minden igaz ember­nek. “A világ pedig örülni fog.” Mialatt a jók, az iga­zak szomorkodnak, a világ fiai örvendenek, vigad­nak. Mindig megvolt a bántó s kegyetlen külömbség a jók és a rosszak sorsa között, mindig megvolt az, hogy a gonoszoknak látszólag jobb sorsuk volt a föl­dön, mint a jóknak, de talán még egy idő sem igazol­ta Krisztus szavait fényesebben, mint a mai idő: “Ti majd könnyeztek és sirtok.” Valóban, az embernek kétségbe kellene esnie a szomorú jelenség fölött, hogy a rosszaknak földi szempontból véve jobb a sorsuk, mint a jóknak, ha az ember nem tudná azt a nagy igazságot, hogy mind­ez csak “egy kevéssé” tart, ha Krisztus Urunk nem mondta volna azt is: “De a ti szomoruságtok örömre fordul és örömeteket senki sem veszi el tőletek!” Ám­de, amikor Krisztus előre figyelmeztette apostolait, s apostolaiban bennünket is arra, hogy a földön ke­reszt vár a jókra, s hogy a jó Isten azokat, akit sze­ret, próbára teszi, ugyanakkor azt is megmondta, hogy mindez csak egy kevéssé tart, a kereszt után ott van a győzelmi zászló, a Nagypéntek után a Hu$­­vétvasárnap, a halál után a feltámadás. A világon mindez csak kevéssé tart. És ha egy­szer eljön az emberért a halál, hát akkor ugyan mit használ a vagyon és a nagy hang, mit használnak az előkelő rokonok? Senki, semmi nem szabadit meg a haláltól, mindez akkor már semmit sem használ, sőt ellenkezőleg, mindez akkor csak vádló gyanánt lép fel az ember ellen . . . A halál után a szegény Lázárnak rongya többet ér, mint a dúsgazdagnak minden aranya és ezüstje; a halál után egyetlen egy könny többet ér, mint a földnek minden vidámsága. Az igazaknak az a krisz­tusi ÍGÉRET szolgáljon erősségül és bátorságul, hogy bár most ugyan szomorúságuk van, de az csak egy kevéssé tart s azután — mint Krisztus mondja — meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek s öröme­teket senki sem veszi el tőletek. Szívleljük meg Krisztus Urunk szavait, és ne futkossunk az után az öröm után, amelyet a világ ad, de a halál elvesz, hanem keressük azt az örömet, amelyet Krisztus Urunk ad és amelyről azt mondja, hogy: “azt az örömet senki sem veszi el tőletek!” Albert Einstein, korunk legnagyobb gondolkodója, minden idők egyik legna­gyobb tudósa, aki 76 éves korában meghalt, végrendeletében agyát és más szer­veit tudományos kutatás céljaira kivenni rendelte, azután testét elhamvasz­tották. Képünk az elhunyt supermant életpályájának 4 pontján mutatja be: 1. Berlini laboratóriuma előtt 1920-ban. Két évvel utóbb Nóbel-dijat kapott. 2. Trenton, N. J.-ben leányával együtt letette az amerikai hüségeskiit. 3. Pasa­dena, Cal.-ban az egyetemen előadást tart. 4. Március 14-én, 76-ik születésnapján felvett utolsó fényképe. A Biblia nem olvasmány, hanem útmutatás HÁNY ÓRA VAN? Nári időszámítás itt és ott Amikor New Yorkban déli 12 óra van, ugyanakkor déli 12 óra van a következő váro­sokban is: Cleveland, Youngs­town, Philadelphia, Pitts­burgh, Washington. De akkor imiég csak délelőtti 11 óra van ezeken a helyeken: Toledo, Dayton és Columbus ohioi városokban, Detroit, Chicago, St. Louis, Indiana­polis, Miami, Fiadban. 10 óra a következő városok­ban. Milwaukee, New Orleans, Houston, Tex. Sokan még reggeliznek oly­kor — mert az óra még csak reggel 9-et mutat—San Fran­ciscóban és Los Angelesben, és talán még ki sem bújtak az ágyból Reno városában, a ne­­vadai hites váióparadicsom­­ban, ahol a hollywoodi és a broadwayi válóperes feleknek hat héten át amúgy sincsen semmi sürgős vagy nem sür­gős dolguk. A biblia újra népszerű lett világszerte. Mind többen és többen olvassák. Bibliaórák., szentirás-magyarázatok kö­zönsége mindenütt növekvő­ben van. Bibliakörök alakul­nak, folyóiratok, könyvek ve­zetik be a világiakat is a szentirástudomány általáno­sabb érdekű kérdéseibe. A szentirást magyarázó müvek a nagy könyvsikerek közé tartoznak. Világjelenség ez és koránt­sem megmagyarázhatatlan. Együtt jár egy másik világ­­jelenséggel: a hitélet elmé­lyülésével, a keresztény hiva­tás fokozott élményével, a hit és vallás tiszta forrásai­hoz való visszatéréssel. Minden keresztény hozzá for­dul, mert minden vallási meg­újulásnak az evangéliumi élet megvalósítása a célja. Min­den igényes keresztény Krisz­tus szerint kíván élni, Krisz­tust akarja követni; Krisz­tussal, mintaképével pedig a szentirásban találkozik. Hogyan találkozik vele ? Végtére is a bibliát sosem fe­ledték el, mindig is olvasták; miért beszélhetünk, miért be­szélnek szerte a keresztény világban mégis uj népszerű­ségéről? Azért, mert ma va­lahogyan másként találkozik a hivő Krisztussal a szent­irásban : nemcsak közvetle­nül, melegebben bensősége­sebben, hanem mondhatnók felelősségteljesebben is, mint például a múlt században. Át­­érzi azt, hogy aki egyszer megtapasztalta a “jó hir” vi­lágosságát, mulasztás nélkül nem rejtheti véka alá. Tudo­másulveszi, hogy a keresz­ténység nemcsak állapot, ha­nem küldetés és tanuságtétel is. Ráeszmél arra, hogy a ke­resztény ember, éppen ke­reszténységénél fogva, nem lehet oly személy, aki pusz­tán csak a saját javával tö­rődik, hanem elkötelezettje annak a közösségnek is, amelynek középpontja Krisz­tus, határa pedig egybeesik az emberiségével. Az elmúlt század keresz­ténységében, mind a katoli­kusban, mind a protestáns­ban nagyon sokan tekintet­ték úgy a bibliát, -mint bizo­nyos épületes, nevelő célú és hasznú könyvet, mely egye­dül a magánemberre vonat­kozik, egyedül az egyént il­leti, annak üdvösségét segíti. Ferde fölfogás a bibliának — mondja Dietrich svájci pro­testáns hittudós erről a szem­léletről. Nyissuk ki a szent­irást s mit látunk? Istent, aki alászáll a történelem teljes valóságában; férfiakat, akik koruk minden kemény küz­delmét átélik: akik a Minden­ható nevében elitélik a gaz­dagok hatalmaskodásait, a hatalmasok túlkapásait; akik a szegények és árvák jogait védelmezik . . . s Isten orszá­gát, vagyis az igazságosság és béke uralmát hirdetik. A biblia bölcsesége nem zárkózik elefántcsonttorony­ba, hanem leszáll az utcára, megáll az utak mentén, a vá­rosok kapujában s nem sut­tog, hanem kiált, hogy ész­­retéritse az embereket. A biblia nem ismeri azt az el­vont fogalmat, amit korunk nyelve szellemi világ elneve­zéssel jelöl; mindig az egész, testi-lelki-szellemi emberhez szól; az egész embert akarja fölszabadítani.” Korunk biblikus megújulá­sát ez' az egyetemesség jel­lemzi. Akik ma bibliát olvas­nak, azok — legalább is túl­nyomó többségükben — nem pusztán csak épületes, vagy éppen költői szövegben akar­nak gyönyörködni. Azok egész valójukkal állnak oda az Üvözitő elé és fenntartás nélkül fogadják a rájuk bi- I zott küldetést. Tudják, hogy nem elég olvasni, hanem meg is kell valósítani az evangéli­umot, magukban is, környe­zetükben is. Tudják, hogy azokban az években, amikor az Üdvözítő a Galieai-tó part­ján tanított, sokan találkoz­tak vele, sokan hallgatták, sokan gyönyörködtek is a szavában. De kevesen voltak, akik a nyomába szegődtek, hogy kövessék. A mai bibliaolvasók több­sége, mély lelki igényből for­dul a szentiráshoz. A Meg­váltóval akar találkozni, hogy hallhassa ajkáról, mint egy­kor Máté, a vámos: “Kövess engem.” És hogy “fölkelvén, kövesse őt.” jal, melyből úgyszólván telje­sen felgyógyult. Most a jobb­karjában támadt egy fájdal­mas betegség, amelyet házi­orvosa és egy svájci specia­lista besugárzással próbáltak gyógyítani. Miután a besu­gárzás nem használt, X-Ray felvételt készítettek, hogy a baj okát alaposabban meg­ismerjék. Megállapitást nyert hogy a betegség “senile arth­rosis” aggkori bénulás, amely­nek következtében a Szent­atya nem tudja és valószínű­leg soha többé nem fogja tud­ni szabadon mozgatni jobb­karját. Minden karmozdulat, amelyet megpróbál, elviselhe­tetlen-fájást vált ki. Égig nőnek a fák Detroitban van egy óriási tölgy, amely, úgy látszik, arany'koroná jával nemsokára már a felhőket fogja karcol­ni. A neve: General Motors. Most tette közzé a vállalat igazgatósága az idei első ne­gyedévi üzleti kimutatást Bevétel 3101 millió dollár, tiszta haszon 309 millió dollár. Ez a két szám 10 százalékos hasznot jelent első tekintetre. De tekintetbe kell venni azt is, hogy a vállalatnak, mint min­den nagy vállalatnak, sokmil­lió dollár adómentes haszna is van az úgynevezett leírások formájában. Az első évnegyedben G. M. az Egyesület Államokban -és Kanadában 1.147,094 autót és truckot adott el. Ezek is re­kord számok. A vállalat alkalmazottainak Az inaszakadtról nevezett vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 5, 1—15 Az időben felméne Jézus Jeruzsálembe. Vagyon pedig Jeruzsálemben egy fürdőtó* amely zsidó nyel­ven Betszaidának nevezteti, és öt tornáccal bir. Ezek­ben feküdtek a betegek: vakok, sánták, elszáradtak nagy sokasága, akik a vizhullámzását várták vala. Mert az Ur angyala időnkint leszállt a tolja és hul­lámzásba jött a viz; és aki először szállt le a tóba, a vizhullámzás után, meggyógyult, bárminő beteg­ségben sínylődött. Vala pedig ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett. Ezt Jézus feküdni látván és tudván, hogy már sok idő óta van igy, mondá neki: Akarsz-e meggyógyulni? Feleié neki a beteg: Uram, nincs emberem, aki, midőn a viz hullámzásba jön, en­­gemet a tóba bocsásson, mert amig én oda érkezem, más száll le előttem. Mondá neki Jézus: Kelj fel, vedd ágyadat és járj! És azonnal meggyógyula a napon. Mondák az.ért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat vagyon, nem sza­bad felvenned az ágyadat; Feleié nekik: aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és járj! Kérdék tehát őt: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd ágyadat és járj ? A meggyógyult pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus eltért ama helyen levő népseregtől. Azután Jézus a templomban találá őt és mondá neki: íme, meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. Elméne az az em­ber és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította. SZENTBESZÉD Nem ismerte még eddig az inaszakadt ember Jé­zust, sem az ő hatalmát és erejét, mivel sohasem lát­ta őt. íme. Jézus egy szavával meggyógyította az ina­szakadt embert e szavak kíséretében: Kelj fel, vedd ágyadat és járj. Amint Krisztus Urunk megparan­csolta az inaszakadt embernek, hogy vegye fel ágyát, ez azonnal _ meggyógyult és felvevé ágyát és járt. Mmdez pedig szombaton történt; azért a zsidók egész nyíltan szemére vetették a meggyógyult embernek, hogyan merészelte a szombatot megszegni. Abban az időben a zsidóknál szombaton tiltva volt minden munka, különösen a teherhordozás. Krisztus ennek dacára az általa szombaton meggyó­gyított embernek az ellenkezőt parancsolta. Tette ezt részint azért, mivel meg akarta mutatni a zsi­dóknak, hogy ő a szombat Ura s ezért annak törvé­nye alól felmentvényt adhat; részint pedig azért, mi­vel a mózesi törvény által tiltott munka szolgai mun­ka volt, nem pedig jámbor és istenes cselekedet. Később a templomban találta Jézus a meggyó­gyult embert és igy szólt hozzá: íme meggyógyul­tál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb tör­ténjék rajtad. A betegség tehát az inaszakadt ember bűneinek büntetése volt. íme, bűnei s ezeknek bün­tetése neki már megbocsáttattak, ámde vigyáznia kell, hogy ne ismétlődjenek. Ez a példa lebegjen lelki szemeink előtt. Kerül­jük a bűnt és a vétket. Ha pedig ősszüleink eredeti vétkének az egész emberi nemre kiható súlyos kö­vetkezményei folytán vétkezünk, siessünk a gyón­tató székhez, ahol őszintén tárjuk fel a lelki állapotot, vékeink alól a feloldozást megkaptuk, keljünk fel a tétlenségből és a jó cselekedetekben előhaíadni töre­kedjünk. A HÁLÁTLANSÁG NETOVÁBBJA Bandung indonéziai városban most konferen­­ciáznak 29 ázsiai és afrikai ország delegátusai és eb­ből az alkalomból Purfo Ricoból a függetlenségi párt elnöke táviratot küldött a konferenciázóknak, azt üzente, hogy Puerto Rico népe gyarmati elnyomatás­ban él .1898 óta. A szemérmetlenség netovábbja ez. Az igazság az, hogy 1898-ig, amig spanyol fennhatóság alatt él­tek, állati sorban tengődtek a sziget lakói s Ameri­ka, a felszabadító, azóta sokat tett avégből, hogy a civilizáció áldásait reájuk kiterjessze. A függetlenségi párt, mint neve mutatja, füg­getlenséget követel Puerto Rico sziget részére, nem törődve azzal, hogy abban a percben, amint Ameri­ka leveszi róluk a kezüket, a puertoricoiak koldus­botra jutnának s éhhalál megtizedeli őket. Ez a függetlenségi párt az, amelynek fanatikus tagjai összeesküdtek Truman elnök meggyilkolására és lövöldöztek a kongresszus üléstermében. száma, Amerikában és Kana­dában 550,000, tengerentúl 80,000, szintén rekordszám. ŐSZINTE SZAVAK A kommunistákról ritkán hallurik őszinte szavakat. Ez­ért feljegyzésre méltó Grote­­wothl szovjetnémet miniszter­elnök vallomása, hogy gabo­na- és cukorhiány van Német­ország keleti szovjetzónájá­ban. Szerinte a hiányt tavaly nyári áradások okozták, de az igazság az, hogy azért nincsen elegendő gabona, mert a me­zőgazdasági munkások egy részét a gyáraikba kényszerí­tik, ahol az orosz fegyverke­zés céljaira termeinek. XII. PIÜ3 PÁPA ülapotában sulyosbbodás állt je, amely azonban nincsen isszefüggésben a gyomorbaj-

Next

/
Thumbnails
Contents