A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-04-01 / 13. szám
P-IK OLDAL s W pXsztw Virágvasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 21. fej., 1-9 Azon időben, midőn Jeruzsálemhez közeledtek és Bethfagéba értek az Olajfák hegyéhez, akkor elkülde Jézus két tanítványt, mondván nekik: Menjetek a helységbe, mely előttetek vagyon és mindjárt találtok egy megkötött szamarat és vele vemhét, oldjátok el és hozzátok ide nekem. És ha valaki nektek szól, mondjátok, hogy az Urnák szüksége vagyon rája; és azonnal elbocsájtja azokat. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendőit, mondván: Mondjátok meg Sión lányának, ime, a te királyod jön hozzád szelíden, szamáron és vemhén, a teherhordónak fián ülve. Elmenvén tehát a tanítványok, úgy cselekvőnek, amint parancsolta vala nekik Jézus. S elhozák a szamarat és vemhét, rájuk tevék ruháikat és őt azokra ültetők. A nagy sereg pedig leterité ruháit az utón, mások meg galyakat vagdalának a fákról s az útra szórák. A népek pedig, amelyek megelőzők és követők őt, kiáltozának, mondván: Hozsanna Dávid fiának, áldott, ki az Ur nevében jő. Hozsanna a magasságban ... SZENTBESZÉD Virágvasárnap és Nagypéntek . . . Csak négy nap ékelődik a kettő közé, de ezek a napok éles válaszfalat alkotnak s az emberi állhatatlanság örvényére mutatnak rá. “Hozsanna” és “Feszítsd meg!” Ez többé-kevésbbé minden emberi dicsőség két végállomása. Jézus Krisztus ezt a két határvonalat igen rövid idő alatt futotta be. Előtte és utána számtalan ilyen életpályát határolt be két ilyen ellentétes kikötő. Ma is ki van téve ennek a közért munkálkodó ember, különösen a pap, mint Krisztus helyettese. Nem hiába mondja Krisztus Urunk tanítványainak: “Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak!” Az Egyháznak eddig is voltak és ezután is lesznek ellenségei.' Két csoportra lehetne osztani az ő táborukat: van külső és belső ellenség. Amióta Krisztus Egyháza fennáll, nem szűntek meg az üldözések Jézus tanítása és annak követői ellen. A hitetlenség minden eszközt felhasznált, hogy hami tanítások, tévelyek hirdetése által aláássa a krisztusi hitet a lelkekben. Sikerült is nagyon sokszor , i, gyöngébb hittel rendelkezőkben eredményt elériiiök. Nem állották ki a próbát. Hasztalan volt sokaknál az evangéliumi szózat: “Legyenek felövezve ágyékaitok és égő fáklyát tartson a kezetek!” Felkészületlenül állottak ki a síkra és a kisértés ßzele elfujta őket. A kitartó lelkek üldöztetések alkalmával sokszor vérükkel pecsételték meg hűségűket Krisztushoz. Nyíltan vagy titokban lobogott fel az üldöztetés lángja, de sohasem hiányzott. Az emberi gonoszság nem pihent meg, mindig megtalálta a módját a támadásnak. Szomorú például szolgálnak a Szovjet egyház-ellenes törekvései, amelyeknek sokszor száz vértanuslág lett az. ára. Sokszor találunk belső ellenséget is. Hisz nincs olyan egyházközség, amelyben ne volnának rendbontók, békétlenkedők, bujtogatók és igy megnehezítik a lelkipásztoroknak a lelkek érdekében folytatott munkáját. És ez a fájóbb seb Krisztus Egyházában. Legyünk hűséges tagjai Anyaszentegyházunknak. Vegyünk részt a “Hozsanna” örömujjongásában, de ne legyünk ott sohase a “Feszítsd meg!” ordítozó lármájánál! FARMEREK GONDJAI A képviselőház mezőgazdasági bizottsága, a farmerek helyzetét vizsgálva, arra a megállapitásra jutott, hogy nehészégekkel küzdenek és nehézségeik még növekednének, ha a kongresszus nem állítja helyre a korábbi 90 százalékos paritást a fő mezőgazdasági termékek árainak alátámasztására. Ezért a bizottság a Ház elé terjesztett egy törvényjavaslatot, amely hatályon kívül helyezi a republikánus kongresszus által életbeléptetett hajlékony paritási rendszert. Ugyanakkor a földművelésügyi minisztérium megállapította, hogy a farmtermékek árai a múlt év utolsó negyedében leszálltak, ellenben az ipari cikkek, amiket a faimerek vásárolnak, átlag 1 százalékkal drágultak. A DIKTÁTOR AZ EGYHÁZ ELLEN Négy hónap óta Argentinában harcban áll az egyház és az állam. Peron diktátor kormánya novemberben azon a elmen indította el az egyház elleni harcot, hogy a római katolikus egyház nemcsak az ifjúság nevelésére gyakorol tulnagy befolyást, hanem politikai téren is áskálódik Peron kormányzata ellen. A harc azzal kezdődött, hogy a katolikus iskolák állami szubvencióit megkurtitották, egyes ese-A “repülő szem” egy óriási, négymotoros repülőgép, amely radarral ellátva figyeli a partvidéket és a tengert, nehogy ellenséges meglepetés érje az országot. 30 ilyen Super Constellation vigyázza az Atlanti óceánt. Áldás fakad a pénzből Az egyház jövedelmét az emberiség javára fordítja “Senki, aki az Istennek harcosa, nem bonyolódik bele az életnek műveleteibe.” Szt. Pálnak ez a mondása örökre irányt mutat azoknak, akik az Egyházat vezetik. Az iránytűtől el lehet térni, egészen el is lehet hanyagolni. Voltak korok, amikor ez megtörtént: az újkor elején pápák és bíborosok nyomorúságtól körülvéve tündérpalotákat emeltek maguknak és száz szökőkuttal szegélyezett parkokat készítettek, mint Estei Hippolyt biboros, esztergomi érsek Tivoliban. Ezek elfelejtették az istenszabta elvet s az Egyház földi megjelenése szomorú mocsárba süllyedt, amelyből csak a csapások és a Szentlélek kézzelfogható működése tudta kirántani és uj virágzásba borítani. AZ EGYHÁZ PÉNZESLÁDÁJA A történelem tárgyilagos vizsgálata arról győz meg, hogy az ilyen korok csak átmenetiek voltak s az igazság az, hogy a vallás jövedelmi forrás volt — a rászorulóknak. Az Egyház a római hatóságok előtt először 220 körül jelent meg, mint a Birodalomban elfogadott jogi személyiség: Callistus római püspök “collegiumkéntV jelentette be a hatóságoknál, mint temetkezési segélyegyletet. Ekkor kezdték el a manap is Callistusról elnevezett katakombák, öt emelet magasságú, földalatti folyosók építését. Itt temettek el mindenkit, aki meg volt keresztelve, közöttük számtalan olyant, akinek semmije sem volt. Ehhez pénz kellett és ezért az egyházközségeknek már a legrégibb időben volt pénzesládája. AZ ELSŐ KÓRHÁZAK Csakugyan jövedelmi forrás volt a vallás és ez a forrás bőven látta el keresztény őseink ókorában a pogányoktól az utcára kitett gyermekeket, az árván maradottakat, a betegeket és munkaképteleneket. Ebből a jövedelmi forrásból gondoskodtak a diakónusok, az ókeresztény karitász-tevékenység megszervezői a gyalogmenetben deportáltakról, akiket kettenként, csuklójukon összebilincselve hajtottak ismeretlen céljuk felé. Ebből a pénzből segítették azokat, akiket a Cézár bányamunkára kárhoztatott aszirarab sivatag rézbányáiban vagy az északafrikai porfirköf ej tőkben s a szardíniái ólombányákban. Ebből a pénzforrásból emelték a világon az első kórházakat és árvaházakat, élelmezték a szegényeket. Ebből gondoskodtak az ókorban garmadával heverő temetetlenek eltemetéséről, amint Laetantius, az ókor “keresztény Cicerója” mondja: “Még előttünk teljesen ismeretlen emberek hullájánál is ellátjuk ezt a szeretet-szolgálatot, azok helyett, akiknek szivéből hiányzik az emberség, holott rokonaik voltak.” UJ ÉLETERŐ Mikor a barbár népek csapásai alatt a római birodalom romokba dőlt, a régiből csak az Egyház maradt meg Évszázadoson n (lkával kereszténnyé tette az életerős uj népeket s a szeretet árama tovább keringett az uj társadalomban. Az egyházközségek helyét átvették a népvándorlás korának püspöke; minden püspöki székhely a menekülteknek, hontalanoknak, betegeknek gondozó központjává lett, amelyet a barbárok is tiszteletben tartottak. A diakónusok ókori karitativ szerepét pedig átvették — óriásira nagyitott arányokban — a szerzetesek. Ezeknek voltak birtokaik: eredetileg mocsaras területek vagy őserdők, amelyeket saját kezük munkája alakított át termőterületté. A szerzeteseken kivül még sokan éltek a kolostorból. Hogy milyen volt ezek gazdálkodása, elég, ha a nyugati szerzetesek a n y a h á z ának, Montecassino példáját idézzük: az örökbérlőknek a termés hetedrészét kellett bér gyanánt beadni Aligernus apát 960-ban kelt rendelkezése szerint. MISSZIONÁRIUSOK A szerzetesek azonban nemcsak az ősi kultúrtermeteken működtek, hanem mint miszszionáriusok a félnomád pogányok országaiba is elmentek. Ott megtanították a szegénységben élő népeket a földművelésre, az állattenyésztésre; Norvégiában és Svédországban gabonát termeltek, Németországban h a lastavakat készitettek; nekik köszönik létezésüket a burgundi, rajnai, auvergnei és angol borvidékek, ők tanították az uj népeket kenyérkereső ipari munkára, textiliparra, vászonszövésre, bqlrkikészitésre. Belgiumi női kolostoroknak köszöni a müveit világ a valenciennes-i és brüsszeli csipkéket. építő szerzetesek A “vallás jövedelméből” szerzetesek szabályoztak folyókat, ők építették az első gátakat a Németalföldet elnyeléssel fenyegető tenger árja elé, ők építették a legtöbb hidat; a középkorban külön hidépitő szerzet is működött: a hídverő testvérek rendje. Mindezt azonban sohasem tartották elegendőnek. Nem lévén családjuk, nem kellett utódaikról gondoskodni, igy fölös jövedelmükből a rászorulókról gondoskodtak. Thieffroy, Epternach apátja (1108) kijelentette: A szegényekért “Mit sem használ nekünk, ha templomaink az égig magasodnak, aranyozott oszlopaik vannak; hogy biborló színben fest j ük pergament könyveinket és kötésüket drágakövekkel ékesítjük: ha Krisztus tagjairól, a szegényekről, nem gondoskodunk.” Manap már szinte el sem tudjuk képzelni, mit jelentettek a középkorban a monostorok és káptalanok. A primitiv terménygazdálkodás idején, nem ritkán éhínségek alkalmából egész vidékek népessége özönlött oda és talált segítséget. Kr. u. 1000-ben, a nagy európai éhínség idején, Leopich, St. Aalban apátja, a templomépítésre hosszú idő óta összekuporgatott pénzt a szegények ellátására fordította, mert “az Isten igazi temploma a szegényekből áll.” A vallás lehet jövedelmi forrás és az is volt, legtöbbször azonban az emberiség javára. Amerika elvetette a tekben megszüntették. A papokat, akik nyíltan tiltakoztak ez ellen, börtönbe vetették. Tetőpontját érte el a háborúság akikor, amikor a parlament törvényt hozott, amely bizonyos esetekben megengedi a válást, az egyház rideg ellenzésével dacolva. FEGYVERSZÜNET . . . naptár-reform tervét A nrult héten Peron és Copello biboros, argentínai prímás közt egyezkedő tárgyalás indult meg és valamelyes megállapodás történt az ellentétek kisimítása érdekében. De a fegyverszünet alatt is újabb megtorló lépéseket tett a vallásügyi minisztérium az egyház ellen: azt a vádat emelte 89 katolikus iskola ellen, hogy több mint négy millió pezó (300,000 dollár) állami segélyt elsikkasztottak. (Ez a vád élénken emlékeztet az európai diktátorok egyház-ellenes akcióra. Annakidején Hitler és náci bandája Úgy kezdtek ki a “nemzeti vallás”-propaganda ellen tiltakozó egyházzal, hogy bűncselekményekkel vádoltak meg apácákat és szerzeteseket. Ezt a náci példát követték, egyebek közt, Magyarországon is a kommunisták, közönséges és politikai bűncselekményekkel vádolva meg papokat, püspököket és Mindszenty 'hercegprímást.) Az amerikai külügyminisztérium értesítette Dag Hammarskjöld U. N, főtitkárt, hogy az amerikai kormány ellenez mindenféle naptár-reformot, ragaszkodik a mostani rendszerhez és minden további kisérletezést idő- és pénzfecsérlésnek tart. Az amerikai kormány azzal érvelt hogy naptár-reformot csak akkor szabad komoly fontolóra venni, ha a nép többsége is kívánja ezt. A helyzet azonban az, hogy a legtöbb vallásfelekezet ellenzi a kalendárium megbolygatását, ami az ünnepnapok rendjét felforgatja. Virágvasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 12. 1-8. Hat nappal Husvét előtt Bethániába méné Jézus, ahol Lázár meghalt vala, kit feltámasztott Jézus halottaiból. Vacsorát szerzőnek tehát ott neki, és Márta szolgála; Lázár pedig egyik vala azok közül, kik letelepedtek ővele. Mária tehát egy font drága tiszta nárduszkenetet vön, és megkenő Jézus lábait, és hajával törölgeté az ő lábait, és a ház megtelék a kenet illatával. Mondá azért egy az ő tanítványai közül, iskarioti Judás, Simon fia, aki őt elárulandó vala; Miért nem adatott el ez a kenet háromszáz tízesen, és osztatott a szükölködőknek? Ezt pedig mondá, nem mintha a szegényekre volna gondja, hanem mivel tolvaj vala, és az erszény nála lévén, azt, ami abba adatott, ő hordozá. Mondá azért Jézus: Hagyjatok békét neki, hogy az én temetésem napjára tartsa azt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok veletek. Megtudá pedig a zsidók közül nagy sereg, hogy ott vagyon; és eljövének nem csak Jézusért, hanem hogy Lázárt lássák, kit feltámasztott halottaiból. A. papifejedelmek pedig arról tanakodtak, hogy Lázárt is megöljék, mert sokan ménének el a zsidók közül őérette, és hívének Jézusban. A következő napon pedig a nagy sereg, mely az ünnepre jött vala, midőn meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, pálmaágakat vőnek, és eléje ménének és Máltának: Hozsanna, áldott, aki az Ur nevében jő, Izrael királya. És talála Jézus egy’ szamárvemhet, és rája üle, amint Írva vagyon: Ne félj, Sión leánya, ime a te királyod jő, ülve a szamár vemhén. Ezeket nem érték előbb tanítványai, hanem mikor megdicsőittetett Jézus, akkor megemlékezének, hogy ezek őfelőle voltak megírva és ezeket cselekvők neki. Bizonyságot tőn pedig a sereg, mely ővele volt, mikor Lázárt előhitta a sírból, és feltámasztotta őt hallottaiból. Azért is ment eléje a sereg, mert meghallá, hogy e csodát tette. SZENTBESZÉD Jézus talált egy szamár vemhét s rája üle, amint írva vagyon: Ne félj, Sión leánya! íme a királyod jön, ülve a szamár vemhén, nem pedig a földi királyok és' harcosok délceg lován, hanem oly állaton, melyet leginkább csak a szegények használnak. Azon városba, hová Dávid és Salamon királyok oly gyakorta pompásan felszerszámozott öszvéreken vagy lovakon, kevély lovagok csoportjától kisérve vonultak be, az Ur Jézus egy kölcsönzött és még ülésre nem használt szamáron vonult be, melynek takarója az ő tanítványainak szegényes ruháiból állott, kíséretét olyanok 'tették, akiket a világ köznépnek és csőcseléknek tart. E cselekmény minden körülményéből kitűnik az Urnák azon szándéka, melynélfogva az ő országát első eljövetelekor szegénységben és alacsony állapotban akarta előtüntetni, hogy igy nyilvánvalóvá tegye, hogy az ő országa nem földi, hanem szellemi, mennyei és ezért szelíd és alázatos és távol van minden földi pompától. Az Ur Jézus Krisztus, a Messiás, a béke fejedelme, akinek mindenek alá vannak vetve; a szamáron, a béke jelképén ülve vonult be nyilvánosan a messiási ország fővárosába: Jeruzsálembe és elfogadta a neki, mint Messiásnak nyilvánított hódolatot. Teljes alázatosságban és szerénységben vette itt birtokába országát, de egykor dicsőségben foglalja majd el, midőn másodszor jön el ■— a végítéletre. Kövessük a béke, alázatosság és szerénység példaképét, mely az Ur Jézus Krisztusban tündököl előttünk, hogy az utolsó ítélet nagy napján, midőn az Ur dicsőségben jön el, elnyerhessük az örök dicsőség koszorúját. BIBLIAI JELENETEK A JÓ SZAMARITÁNUS.
