A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-04-01 / 13. szám
<XXIXX1XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXIXXXXXXXI1XIXXXIIIX1X Emlékezzünk a régiekről ►ócxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxg BACSÁNYI ÉS GABRIELLA A 18-iik század végén Bécsben élénk politikai és irodalmi élet volt. írók, politikusok, művészek gyakran összejöttek egy-egy társuk, valamely p-atrónus, vagy jóbarát vendégszerető házánál egy kis baráti lakomára, irodalmi csevegésre, szórakozásra. Baumberg Flórián János császári és királyi udvari titkár és levéltári igazgató szerény házánál is gyakran megfordult egy-egy irói társaság. Nemcsak a háziasszony vendégszeretete vonzotta a látogatókat, hanem főleg a szellemes házikisasszony, Gabriella, kedvessége és okossága, aki hosszú sorát tudta a német költeményeknek elszavalgatni fejből, itt-ott hozzáadva egyebmást a saját költeményeiből is. Nem csodálhatjuk tehát, ha az udvari titkár házának gyakori látogatója volt az ismert költő Blumauer is, ki maga vezette be a kedves házikisasszonyt a Múzsák Almanachja révén az irodalomba. Még szívesebben forgolódott az udvari titkár házában, főleg pedig Gabriella kisasszony körül gróf Saurau, az ifjú és gazdag mágnás, aki nagyon hamar szerelemre lobbant a szegény polgárleány, de gazdag szellemű költőnő iránt. Egy napfényes nyári délután alkalmával udvari hintó állt meg az udvari titkár lakása előtt, melyből a császárnő kamarása szállt ki s meghívót hozott Gabriella számára Mária Terézia császárnőhöz, ki a költőnőt személyesen látni kívánta. A császárnő fogadása után még inkább növekedett az érdeklődés Gabriella kisasszony iránt. Az ifjú gróf Saurau csakhamar kérőül jelentkezett. Baumbergné Rodin Krisztina asszony anyai szive hevesen dobogott a gazdag grófikérő nyilatkozatára, de öröme nem sokáig tartott, mivel leánya kikosarazta a gróf ot. S mikor azt látta, hogy az apa helyesli leánya eljárását, csakhamar ájulásba esett, amikor pedig még azt is meg kellett tudnia, hogy leánya inkább egy kamarai Írnokhoz kíván feleségül menni, akinek 1 forint 20 krajcár napidija van, ekkor már semmi sem tarthatta vissza a reményeiben teljesen csalódott mamát a tökéletes ájultságtól. Ez a szerény jövedelmű írnok egy daliás termetű magyar poéta volt, Bacsányi János, aki hazájában tekintélyes irodalmi munkásságot folytatott az. elsőrangú tehetségekkel egy sorban. Gabriella halálosan szerelmes lett a tehetséges és megnyerő külsejű magyar költőbe, ki őt is oktatta, irányította költői munkálkodásában. Az apa halálos ágyán adta áldását a fiatal párra, noha egybekelésüknek még nagy akadályai voltak. Elsősorban a mama beleegyezésének megtagadása, másodsorban a gazdag mágnásfiu újabb ostroma, harmadsorban szegénységük. Mert a menyasszonynak csak 800 forint hozománya volt, a vőlegény magyar poétának pedig semmije, csak 1 forint 20 krajcár napidija. De mindez az akadály csekélység volt ahhoz, ami néhány nappal eljegyzésük után következett be. Az történt, hogy egy holdvilágos szép estén fegyveres katonák vitték el Bacsányit lakásáról, tömlőébe vetették s a bíróság hamarosan el is Ítélte a Martinovicsrösszeesküvésben való részesség miatt. Hiába hangoztatta Bacsányi ártatlanságát, hiába kért, könyörgött kegyelmet a menyasszony az elitéit számára. Láncokba verve vitték a vőlegényt Kufstein várába, ahol nehéz raboskodásban teltek napjai. Gabriella elhatározta, hogy megvárja jegyese kiszabadulását, pedig már 25 éves volt, de a várakozásra szánta el magát mégis. Egy évi rabság után visszakerült a vőlegény börtönéből, s noha visszakapta szegényes jövedelmű hivatalát, még mindig el kellett halasztaniok a házasságot, mig fizetése annyira nem emelkedik, hogy az élet gondjait és terheit elbírhassák. Harminc éves lett a menyasszony, mire felesége lehetett választottjának. A férj fizetése már felemelkedett 800, maid 1000 forintra. Most már gondtalanul élhettek szerelmüknek és a költészetnek. A férj is verselt, az asszony is írogatta szebbnél-szebb verseit, emellett gondos, takarékos háziasszony volt és férjének igazi őrangyala. Egyszerre csak Bécs kapui előtt állt Napoleon 'győzelmes hadseregével, beült a schönbrunni császár kastélyba s onnan intézte parancsait a lábai előtt heverő Európához. A magyarokhoz is proklamáeiót intézett, melyet Bacsányi fordított magyarra, amiért Napoleon kétezer frank életjáradékot rendelt számára. De midőn seregével eltávozott Napoleon Becsből, Bacsányi érezte, hogy neki sincs itt maradása, a francia sereggel ő is Parisba ment, felesége pedig Bécsben maradt. Keservesen bánkódtak leveleikben az egymástól valóelszakadás miatt, mig végre Gabriella, pénzzé téve mindenét, férje után ment Párisba, hol ismét boldogságban élhettek rövid időre. Boldogságuknak ismét véget vetett Napoleon, aki Elba szigetéről megszökött s újra hadsereget szervezett, de a Waterlooi vesztett csata örökre megsemmisitette Nápoleon uralmát. A szövetséges seregek bevonultak Párisba ,az osztrákok elfogták Bacsányit s ismét láncra verve fogolyként vitték Brünnbe. Talpig gyászba öltözve jelentkezett Bécsben kihallgatásra Metternich koncellárnál egy mély bánatba merült nő. A gőgös nagyur türelmetlenkedve fogadta a hölgyet. — Hercegséged nem lehet irgalmatlan, — szólt esdeklő hangon Bacsányiné — a most miár másodízben ártatlanul szenvedő költő iránt. Kegyelmezzen meg ártatlan férjemnek. — A kegyelmezés joga a Felséget illeti — felelt hidegen a kancellár — nem tehetek semmit. Másnap a császárnál jelentkezett a mély gyászba öltözött hölgy kihallgatásra. Ferencz császár ke-A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL U1 ’A*AS A CÖL1» KÖHCi EX¥ PERI ALATT L A neworleansi Mardi Grass parádé “királya” ezidén Darwin F. Fenner investmen broker volt. Nem könnyű jónak lenni... Egy olasz újságíró érdekes cikke arról miért van ellenszenv Amerika iránt külföldön Amerikát tisztelik és csodálják, irigylik és utánozzák külföldön — de nem szeretik. Ez nem titok többé. Kormányunknak egyik komoly tevékenysége külföldön abban merül ki, hogy szándékainkat magyarázza, mert állandóan félreértik vagy félre akarják érteni. A kommunista országok természetesen gyűlölnek bennünket, de a baráti országokban is van ellenszenv Amerika iránt. Miért? Erről a kérdésről ir egy lenyűgözően érdekes cikket Indro Montanelli olasz újságíró, a hires milánói Corriere della Sera munkatársa, aki hosszabb időt töltött Amerikában. A cikk oly jellemző és tanulságos, hogy érdemesnek tartjuk legalább kivonatosan ismertetni. Egy jogos kérdés Ha én amerikai lennék — kezdi Montanelli olasz újságíró — és egy fiamat vesztettem volna el a háborúban, mondjuk Normand iában, Franciaország felszabadításában, továbbá alávetem magam súlyos adózásnak olyan külföldi országok gazdasági életének felépítésére, amelyek azután az amerikai árucikket kívül tartják határaikon — akkor jogos a kérdés, hogy miért gyűlölik hazámat. Csak az olaszokról beszélek most, akiket legjobban ismerek, de nagyjából ez a helyzet, tudom, más országokban is. Az egyetlen ország, amelynek oka lenne hálátlanságra Amerikával szemben Németország. Amerikai beavatkozás nélkül a németek ma Hitler rabszolgái lennének, de a világ urai. Mégis, Németország az egyetlen ország, amely barátságosan tekint volt ellensége felé. Nem könnyű nekem erről beszélni, anélkül hogy olasz honfitársaim ellenszenvét kihívjam. De mi okuk van az én honfitársaimnak erre a birálóhideg, ellenszenves magatartásra Amerikával szemben? Nem mintha nem tudnám a választ, csak nehéz beszélni róla. Amerika és az olaszok Valamennyi ok közül, amelyet egy jó hazafi érezhet a volt ellenséggel szemben, egyetlenegyet sem találok, amely nek alapja lenne. Igaz, Amerika megvert bennünket egy háborúban, amelyet azonban mi kezdtünk. De a háború után nem vett el tőlünk semmit. Sem földet, sem szabadságot — még csak egyetlen hajót vagy ágyút sem. Hadifoglyainkat nagy emberséggel kezelte és azok vágyakoznak vissza Amerikába. Pénzt adott és élelmiszert és gyógyszert a háború után, hogy segítsen újjáépíteni az országot a romokból. Amerikai gazdasági támogatás nélkül sorsunk katasztrofális lenne. Sajnos mindezeket a nagyszerű erényeket ellensúlyozza egyetlen amerikai tulajdonság, amelyen nem lehet segíteni, mert veleszületett tulajdonság az amerikaiakkal: a vágy segíteni másokon, javítani, boldoggá tenni őket és gazdagabbá az országot. Ez olyan biin, amit külföldön nem tudnak megbocsátani. Az amerífcnfci^ jobbak . . . Bizonyos bátorságra van szükségem, hogy ezeket Írjam mert máris látom honfitársaim becsmérlő mosolyát, különösen azokét, akik sohasem voltak Amerikában. Jóhiszeműség és önzetlenség olyan ritka erények Európában, hogy ha máshol találkozunk velük, gyanúval szemléljük. Amerika nem vette el tőlünk gyarmatainkat, nem akart gazdasági rabságba dönteni. Polgárai nem követelik kormányuktól, hogy a legyőzött országoktól gazdasági előnyöket csikarjon ki. Ellenkezőleg, nagy áldozatokat vállalnak, hogy segítsenek rajtunk. Ez a hibájuk, ez a tévedésük. Ezt a jóságot nem lehet megbocsátani. Ez az ellenszenv oka Amerika iránt. A baj az, hogy az amerikaiak tényleg jobbak, mint mi európaiak. Lord Melbourne Victoria királynő miniszterelnöke mondta egyszer, hogy “ne tégy jót senkinek, ha el akarod kerülni a bajt”. Mert az emberi természet furcsa visszássága, hogy az ellene tett gonoszságot megbocsátja de a jóságot nem. Az emberrel szemben, aki jót tesz velünk, alárendelt helyzetben érezzük magunkat. És ez vonatkozik országokra is. Az amerikai jellem Még csak azt se mondom — folytatatja Montanelli — hogy az amerikaiak intelligensebbek, k u 11 u ráltabbak vagy bátrabbak, mint mi vagyunk. És különben is, az intelligenciának manapság nincs az az értéke az emberi erények között, amelyet mi olagyesen fogadta a költeményeiből ismert költőnőt, visszaadta férjének szabadságát, megengedte francia év járadékának kiadását is, sőt maga adott a költőnőnek külön 20 forint év járadékot ,de azzal a kikötéssel, bogy Linzben tartoznak megtelepedni és ezt a várost sohásem szabad elhagyniuk. Ott élte le életének végső éveit Bacsányi János, a magyar poéta, hűséges feleségének társaságában. Egy mohával benőtt oszlopon álló kőkereszt jelzi a sirhantot, mely alatt a költő házaspár hamvai pihennek. ATHÉN. — Salonokiban 1948-ban kommunisták orvul meggyilkolták George Folk amerikai újságírót. Akkor a görög rendőrség kinyomozta, hogy Stactopoulos salonikii újságíró hozta össze az amerikai újságírót azokkal a kommunistákkal, akik aztán meggyilkolták. Ezt a Stactopoulost életfogytiglani börtönre ítélte a görög bíróság. Most kémkedés gyanúja alatt letartóztattak egy Louies nevű kommunistát és kiderült, hogy neki is része volt a hét év előtti gyilkosságban. MANILA, Fülöp Szigetek. — A Squilbbs amerikai gyógyszergyár munkásai sztrájkolnak és a piketek megakadályozták egy pénzeskocsi belépését a 'gyártelepre. Erre a vállalat helikopterről dobta le a gyári irodára a folyó kiadások fedezésére szükséges pénzeket. ; BRÜSSZEL. — Egész Belgiumban sztrájkba léptek az iskolai és egyetemi diákok — számszerűit körülbelül 900,000-en, mert a kormány a nevelésügyi reform során megkurtitotta a római katolikus iskolák szubvencióit. A fővárosban a tüntető diákokat gumibotos támadással verték szét a rendőrök, két tucat diákot letartóztattak. KAISERSLAUTERN, Németország. — Nagy az izgalom az itteni amerikai katonai körökben, mert Frederick Zehrer ezredes, katonai lélekorvoei szakértő bridge-ellenes előadását a katonai parancsnokság letiltotta. Az ezredes előkészített előadásában élesen kikelt az ellen, hogy az amerikai tisztek és katonák feleségei a bridge játékot szenvedélyesen űzik és komolyabb feladataikat emiatt elhanyagolják. KATMANDU, Nepal, Ázsia. — Svájcban, ahol súlyos szívbaja ellen keresett orvoslást, hirtelen meghalt 49 éves korában Tribhubana király. Gyászolják: két özvegye, akik testvérek, legidősebb fia, aki a 'trónra lépett, és Nepal egész népe. Az uj király a királyi palotából kiköltözött a szabadba, tizenhárom napon át sátoriján fog a földön ülni és a földre szórt szalmán aludni. Az alattvalókra következő előírások érvényesek a gyász idején: A férfiak leborotválják á hajukat, mezítláb járnak, napiában csak egyszer étkeznek és az ételeket nem sózzák. A nők nem mutatkoznak az utcán. GUATEMALA CITY. — Amikor sikerült elkergetni a .kommunista-barát Arbenz Guzman kormányt, a győzelmes katonai csoportnak egyik tagja -volt Monzon ezredes. Ennek az ezredesnek húgát, Olga Monzont, most letartóztatták boszorkányság elmén. Olga Monzon boszorkányságának célja volt, hogy e'lveszetjse Carlos Castillo Armas jelenlegi köztársasági elnököt. A boszorkányság a következőképpen ment végbe: Olga egy rongyból készített kis bá’but beletett egy befőttesüvegbe; abban az üvegben egy sürü folyadék volt, fokhagymával, hagymával, paradicsommal fűszerezve; a 'bábu fejét tele.-ridelte gombostűkkel. Amikor mindez készen volt, Olga a cselédjét elküldte a temetőbe, temesse el az üveget. Guatemalái babona szerint az ilyen boszorkányság annak halálát idézi elő, akinek a temetői küldemény Szól — ebben az esetben a köztársasági elnöknek. NELSON, Lankshire, Anglia. — Richard Bland polgármester lemondott állásáról, mert ő Jehova Tanúja hive s nem helyesli, hogy a jövő hónapra tervezett királynői látogatás alkalmával a város főutcáján felállítandó diszőrség puskával lesz felszerelve. Ő a lőfegyvereiket, sem háborúban, sem békében nem szereti. VARSÓ. -— A lengyel kommunista kormány nem ismeri el Jelhovai Tanúinak a jogát, hogy megtagadják a fegyverviselést. Öt vezető Tanút 6-12 évi börtönre Ítéltek. NISCEMI, Olaszország. — Giuseppe Gori, 87 éves paraszt, feleségül vette a 84 éves Francesca Incardonía özvegyet. Mindketten özvegyek voltak, a férfinek 13 gyermeke van, a nőnek 11. LITHERLAND, Anglia. — A városi tanács megtiltotta a városi lakóházak lakóinak női ingek és bugyogók kiakasztását az utcai fronton. Aki a tilalom .ellen vét, azt kilakoltatják. szók és még inkább a franciák tulajdonítanak neki. Mindössze azt m o n dóm, az amerikaiak jobb hiszexnüek, jobban bíznak másokban, hajlandók azok jó oldalait látni és készen állnak segíteni. S mindez rendkívül zavar bennünket, mert feldúlja évszázadokon át belénkigyökerezett tapasztalatot, hogy önzést és gonosz szándékot sejtsünk minden lépés mögött. Azt sem mondom, hogy Amerikának ez a morális fölénye Isten adománya. Nem hiszem, hogy az amerikai aféle “kiválasztott nép”. Az amerikai jellem szerencsés történelmi és gazdasági körülmények következménye. Mindazonáltal, a tény itt van és nem kerülheti el a tárgyalagos megfigyelőt, szinte abban a percben, amint megérkezik Amerikában. Hogy lehet ezt megmagyarázni honfitársaimnak — vagy akár az amerikaiaknak, akik oly ártatlanok és naivak a gyűlölet terén, hogy mi európaiak “butáknak” nevezzük őket érte. Irigység tárgya .. . Hogy magyarázhatnám meg — folytatta Montanelli — mikor én magam is gyűlölöm néha Amerikát. Miért? Azért mert kénytelen vagyok felismerni vele szemben alacsonyabb rendüségemet. Igen, az egész világ irigyli Amerikát és irigység a gyűlölet állandó forrása. Irigyli nemcsak gazdaságát, hatalmát, hanem jóságát, jóhiszeműségét, a boldogságra való képességét. Irigyli hogy Amerikának nincs szüksége gyűlöletre. És minél inkább kutat s nem talál rejtett okok Amerikának önzetlen magatartása mögött, annál erüsebb lesz a gyűlölete, mert annál jobban meg van zavarodva. Meddig mehet ez? Bizonyára el fog következni egy pont, amikor a világ abbahagyja a fürkészést Amerika lappangó indokai iránt és belátja, hogy semmi más nincs mögötte, mint a vágy, hogy megossza a saját jólétét, boldogságát másokkal. Amikor mi európaiak felismerjük ezt, egy uj korszak kezdődhet — nemcsak Európa és Amerika, hanem talán a világ összes népeinek kapcsolatában. NÉGY ÉV . . . 'Gruenther tábornok, a szövetséges haderők főparancsnoka Európában, úgy nyilatko zott, hogy ha az oroszok támadnak, esetleg sikerülni fog nekik meghódítani Nyugat- Európát vagy annak legalábis nagy részét; de a végén a háborút nem nyerhetik meg. A következő négy év kritikus, a tábornok szerint. A németek felfegyverkezése három-négy évet fog igénybevenni és ez idő alatt nekünk csak egy fegyverünk van: az atombombás megtorlás, melytől a szovjet retteg, Ha Német ország újra katonai hatalommá válik, már enélkül is lehetséges lesz Nyugat-Európa megvédése. HALLOTTA MÁR . . . . . hogy az első amerikai autó a Wintin volt és 18Ü8 áprilisában került piacra.
