A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-03-04 / 9. szám
z-lK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JO PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította__________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office f36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: gy évre ..................*-------...$5.00 One Year .....................................$5.00 éf évre ......................................$3.00 Half Year ..........................„..$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AZ IFJÚSÁG FORRÁSA Az “ifjúság forrását” évezredek óta kutatják komoly tudósok és sarlatánok. Leon du Ponce Floridában vélte megtalálni, mások rejtélyes abrakadabrákban és nagy tudósok az élettani folyamatok megfigyelésében. Lehet, hogy most a küszöbén állunk a nagy felfedezésnek. És ha rábukkanunk, a nagy felfedezés egy magyar tudós, Szentgyörgyi Albert úttörő munkásságához fog fűződni. Szentgyörgyi professzor nem első alkalommal úttörő a tudományos kutatásban. A C vitamin körüli munkájáért a Nobel-dijat kapta. Néhány év előtt az izom működés körül végzett úttörő felfedezéseket. Ezúttal a szervezet elöregedésének folyamatát vizsgálva, jutott újszerű megállapításokra. Szentgyörgyi munkásságának ismertetése túl szakszerű és bonyolult lenne, semhogy belebocsátkozhatnánk. Lényege azonban az, hogy az emberi szervezetnek van egy borsószemü nagyságú mirigye, a “Thymus”, amely egy váladékot bocsát a szervezetbe és ez a váladék védi a szervezetet az öregkor jelenségei ellen. Ha a Thymus működése gyengül — és 14 éves kortól kezdve gyengül — beállnak az öre.gedési tünetek. A kísérlet állatokon nyert bizonyi, tást, A Thymus váladékát pótolni nehéz, de ha például állatok Thymus mirigyének kivonatát be lehetne fecskendezni emberbe, az ifjúságot meg lehet hosszabbítani. Szentgyörgyi azt mondja, hogy “oka van hinni, a Thymus az “ifjúság forrása”. Nincs biztosítékunk, hogy az emberi szervezet állati Thymust is használni tud, de annyi bizonyos, hogy a kutatásban egy uj korszak nyílik meg és a tudomány ezt Szentgyörgyi Albertnek köszönheti. A Jó PÉLDA n A Csendes-tengeren hajótörést szenvedett hát tenger naoorgo hullámaiból es a Fulop szigetem^ több napon át gondozták őket. Aztán Amerika kormánya megüzente a kínai kommunista kormánynak, hogy készséggel hazaengedik őket. Az angolok közvetítésével már viszik is őket hazájukba, a kínai kommunista “paradicsomba”. Amerika azt reméli, hogy ez a jó példa hatni fog a kínai kommunista kormányra és haza fogják engedni a hamis ürügyekkel kémkedés miatt bebörtönzött amerikai repülőket. Majd meglátjuk, hat-e a jó példa. Évekkel ezelőtt egy orosz kémet hazaengedtünk és — a jó példának nem volt semmi hatása. JÁTÉK A KÁVÉVAL A kávé egyike azoknak az élelmiszereknek, melyekkel a legtöbb gyanús spekuláció folyt. Ez azért lehetséges, mert a kávé hosszú ideig eláll, tárolása nem költséges és a kormány nem szabályozza az árát. Emlékezhetünk még, hogy vagy másfél év előtt ugrásszerűen kezdett emelkedni a kávé. Néhány hónappal később az ár esni kezdett lassan, amikor kiderült, hogy nem mindenki hajlandó megfizetni a drága kávét. Vagy két hónap előtt ismét spekulációval próbálkoztak, háború hírével próbálták felverni az árat. Spekulánsok, a közönség pánikjára számítva, nagy mennyiséget vásároltak össze és vártak. De a közönség nem kapott pánikot. Nem vásárolta drága áron a kávét, mire a spekulánsok ijedtükben nagy mennyiségben döntötték piacra — elvégre nem ihattak meg egyedül — és a kávé ára ettől esni kezdett. A kávé nagyon jó például szolgálhat, hogyan működik a gazdasági élet. Az árak egyszerűen attól függnek, hogy mennyit vagyunk hajlandók fizetni. A közönség nem volt hajlandó 1 dollár 25 centet fizetni a kávéért, tehát leesett az ára. A közönség nem volt hajlandó megijedni, tehát a kávé ára nem ment fel és a spekulánsok csúnyán megbuktak. Nem minden esetben ilyen szemléltetően egyszerű a közgazdaság, de a kereslet és kínálat törvénye mindig érvényesül. Örömünkre szolgál, hogy ez egyszer a spekulánsok orra buktak és mi élvezettel szürcsölgetjük forró jóizü kávénkat, amelyet 85 centért vettünk, mig egy év előtt — nagy könnyelműen és hibásan — 1 dollár 20 centet szurkoltunk le érte. FÉRFI VÁSÁR — JAPÁN NÉPMONDA — Mélyen hortyog férj emuram, száj a táti jóllakottan. Közelében felesége, félálomban a hitvese. Csend üli meg kis házukat, békességes nyugalmukat s rózsás kertjük félhomályát Hold-Istenke derengi át. Szitakötő libben egyet, tenger habja loccsan egyet; illatozik cseresnyefa, sárgállik a kis mimóza. Ám megtörik a csendesség, tücskökprüeskök rebbennek szét; hang rezegtet álomleplet s felveri a békességes csendességet. — Ki az? Mi az? — riadoz fel mély álomból férjem-uram s figyel arra, neszei erre, minden zajra, minden neszre. Asszonykának hallszik hangja, duruzsolgat álmos szava s mintha, óh, a szedte-vette valakivel lefetyelne. — Ébredj, némber, hogy az ember éjszaka se nyugodhat meg, hogy a nyelved, a beszéded, altadban se pihen egyet. Félálmából nagy hirtelen, nagy ijedten egyet hokikén; révedező a nézése, tétovázó tekintése. — Mi bujt beléd? — szólt az ura s nagyot mordul úgy fél fogrul az asszonyra. — 4 n 1 .í vi -P ál /! n K vvrr /-» mn 4 á n tr/\14' n ^ te álmod, hogy a hangod félálomból felriasztott? Néz az asszony, eszmélődik és álmos szeme tágra nyílik. Kelletlen a kelő szava, imesámos két kezének mozdulata. — Furcsa álmot álmodtam én, helyre való legényeket bámultam én — szól a hangja kényeskésen, hamiskásan és egyet sandít az urára, úgy félvállról, ravaszkásan. — Kár a szót rá vesztegetni, úgyse adnál hitelt neki. — De csak mondd el — unszolgatja s nincsen addig tőle nyugta, addig-addig zsémbelődik, faggatódzik, zsörtölődik, mig az asszony vállat vonva, nem törődöm, bánom is én, mosolyogva elő nem áll az álmával s beszédbe kezd az urával. — Uccák hosszat, városszerte sétálgattam, boltból boltba, hol tél, hol túl bebukkantam és amint igy járok-kelek s jobbra-balra tekintgetek, hát egy nagy bolt nagy ajtaján ez az irás, cifra irás van ráróva egy tábláján: — Férfi ember, férfinek való, bent a boltban nagy bővében található. Olcsóbb, drágább, mindenfajta, jobb növésű, hitványabbja. Mind megannvi friss erőben, esrészsée-FÖLDOSZTÁS PAKISTÁNBAN A pakistáni kormány, elunva a földesurak huza•yonáját, erélyes rendelettel megkezdte a földosztást, melyre olyan régen várnak az ország nincstelenjei. Töbib mint egymillió akernyi földet parcelláztak fel és átlagban 24 aker jut egy-egy földnélküli Jánosra. Hosszúlejáratú hitelt kapnak és igy sok évi részletekben törleszthetik majd a földek árát. 124 milliomos és földesur birtokát kobozták el. Ezek, mint a miniszterelnök mondotta, annak idején nogy milliós károkat okoznak a Ezen megengedték a vadászatukat. Képiff^^gy narrominei farmert ábrázol zsákmányával. ben, válogathatsz bennük bőven. Többért kaphatsz szálasabbat, derekabbat, olcsóbb pénzért hitványabbat. Illatosztó cseresnyefa, aranyszóró kis mimóza, szemet nyitnak, szemet hunynak összesúgnak, mindahányan összebugnak és egymásra édesdeden mosolyognak. Férjem-uram nagyot ámul, odáig a meghökkenő bámulattól, hogy a férfi, akár csak mint más portéka, odakerül a vásárra, férfi-boltba eladóra. — Tán a boltba be is léptél ? Tán egyet-kettőt, vagy még több legényt meg is néztél ? — Be is léptem, szét is néztem, nem egyet hogy megszemléltem. Szép szál ifjak sorbán-rendbe, a legjava, a legszebbje, mind kellették jó magukat s hetyke módon illegették karcsú, magas derekukat. Ezer jen pénzt legényéért, annyit kérnek ott a boltban legszebbjéért. — Van-e olyan legény, mint én? — kérdi fennhéjázó hetykén. — Jóval különb megannyija náladnál is, daliább és szálasabb is — s szánó mosoly az asszonynak az ajakén, úgy nevet az ura szaván, bárgyú szaván. Egyet hiimmög jámbor gazda, egyet rándul a potroha. Szunyókáló cseresnyefák, félálmukban kis mimózák, szemet nyitnak, szemet hunynak, összesúgnak, összebugnak és egymásra édesdeden, megértőén mosolyognak. — Hát a többi ki-micsodás ? Szemük-szájuk, a formájuk milyen szabás? — Mind jóképű sorra-rendre, jól kikenve, jól kifenve. Balzsamos a lehelletük, szivet szúr a tekintetük. Ötszáz jenpénzt darabjáért, annyit kérnek a javáért. — Olyasféle tán csak én is hogyha lennék, olyasfaj tí^>emvija náladnál, laposabb is', formásabb is —- szól az aszszony nagy gúnyosan, ura szaván, a hivságán mosolygósán. Kettőt hiimmög jámbor gazda, kettőt rándul o potroha. — Van-e aztán még olcsóbbja? Legényeknek hitványabb- : ja? — Ott az olcsóbb egy sorjába, egy más mellé felsorjázva. Helytálló a jó tartásuk, vágyódó a pillantásuk. Száz jen- , pénzt egy legényért, annyit kérnek gyengébb jéért. | — Ezeknél a gyengébbeknél ] különb volnék, ugy-e, asszony Helyettük is helyt állhatnék, ' ugy-e, asszony ? — Legények ők, még ezek is a talpukon, én mondom ezt, én, az asszony — szól a némber s egyet kacsint, ura felé fittyet hát hint. Hármat hümmög jámbor gazda, hármat rándul nagy potroha. — Hitványabbját is tudod tán? Még olcsóbbját is láttad tán ? — kérdi ura bátortalan, szóló szava tanácstalan. Hamisat néz az asszonyka s csak úgy bánt a huncutkodó pillantása. Néz az ura szeme közé s igy röpíti nyilát felé: — Magad féle, magad forma összehányva egy rakáson, sok százával, sok ezrével a vásáron. Egy vevőnek, egy aszszonynak tiz is járja, tiz jenpénz a tiz legénynek summás ára. Bólogató cseresnyefák, bóbiskoló kis mimózák, szemet hyitnak, szemet hunynak, mindahányan összesúgnak, összebugnak s tele torok, úgy kacagnak. Szót se szól a jámbor gazda, megse rándul a potroha. Jobbfelölről balra fordul, nyoszolyája egyet-kettőt megcsikordul, párnáján a pufók arca s úgy tesz, mintha jó régóta már aludna. Csend üli meg a házukat, békességes nyugalmukat s rózsás kertjük félhomályát Nap- Istenke sugárkája derengi át. Szitakötő libben egyet, tenger habja loccsan egyet, ébredezik a cseresnyefa, sárgállik a kis mimóza. A Jó Pásztor Verses Krónikája BORÚS ÉLET... OLCSÓ HALÁL Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Jaj, mit határoztak felőlünk az égben? Atombombás hírek vilióznak a légben. Tente baba, tente . . . álmodj szépet végre, ne nyisd fel szép szemed oly ragyogó kékre. Vond le szempilládat kéklő két szemedre; jaj, ki tudja, mi lesz már holnap reggelre? ölyvek keringenek kis hajlékod felett, ellenséges “jettek” szántják a felleget. Gyilkos szándék hajtja, füti fent a gépet: “atommal” akarnak elpusztitni téged! Káin gyilkos lelke száguldoz a légben: jaj, mit határoztak felettünk az égben? Közeleg a hét vége : kattog már a gépem s a gyorsan születő sorokat elnézem. Fehér papiroson sok fekete szántás: szántásban rimvetés, hol sirás, hol áldás. Jó kövér barázda: nő a vetés benne, jaj, ha be is érne, mily nagy öröm lenne! Reménymagot vetek magyar bánatföldbe s csillog a vetésem piros-fehér-zöldbe. Erdély Hargitája, Bánság barázdája, Szent István országa: vetésem határa. Reménymagot vetek . . . Jaj, ha ki is kelne, s aratás idején érett kalász lenne! Angliától kapták birtokukat, hűségük fejében. Sind tartomány miniszterelnöke szerint “a nép itt roiszszabb sorban élt, mint az állatok”. Hajdani uraiktól még ma is annyira félnek, hogy a nekik juttatott földeket nem merték elfoglalni. A kormány azt Ígérte, hogy mindenféle megtorlástól megvédi a népet, amelynek most első Ízben lesz alkalma emberi életmódhoz. Ez a legjobb módja annak, hogy a kommunizmus vitorlájából kifogjuk a szelet, mondották.Pakistán politikusai. A példát talán az európai országok is követhetnék, például Olaszország, ahol aggasztóan sok a kommunisták száma és ahol a földosztást már egy évtizede Ígérik, de eddig még csak kevés földet juttattak a földtelen népnek.. KANADAI ÚTTÖRŐK Részlet Izsák Gyula öregkanadai iró “Samaritámis cimü nemrég megjelent könyvéből Volt ott egy fiatal lány, talán a legfiatalabb, akinél én abban az időben szebb lányt nem láttam. Mai képzeletem szerint szőke volt, kerek arccal,^ kerek szemekkel. Ebben a kislányba, az akkori szólásmondás szerint “fülig szerelmes” lettem. Zsuzsikának hívták. Igaz, hogy “kettőn áll a vásár”, de már akkor is volt bennem annyi taktika, — olvastam már Don Juan regényét —, hogy rövid idő múlva Zsuzsika éppen úgy szeretett, minit én őt. Két jó játékot szoktunk játszani, az egyiket úgy nevezték, hogy “orsó lesélés”, a másikt pedig “kútba estern ki üruz Mindegyik játékot azért találták ki, hogy általa . kiválaszthassa mindenki azt, akit szeret. Az orsó lesélés úgy történt, hogy az ifjú a lány mellé ült és addig leste, vizsgálta, hogy fon a lány, amíg az zavarba jött, sokszor akarva, vagy akaratlan, de elejtette az orsót, akkor a legény hirtelen felkapta és csak úgy adta vissza, ha egy csókkal kiváltotta. Persze elébb alkudozott a lány, rimánkodott, de addig nem kapta vissza az orsót, mig meg nem csókolta a fiút. Mivel ez csak egyoldalú volt, ennél alkalmasabb volt a szeretőválasztásra a másik játék. Itt a lánynak bekötötték a szemét és a szegletbe állították. A lány felkiáltott: “Kútba estem!” Kérdik tőle, hogy ki húz iki? A lány mondja azt a nevet, akit akar. Leginkább annak a fiúnak nevét, akit szeret. Az odalép és megcsókolja. Akkor annak kötik be a szemét és igy sorba. Nem is lehetett a mi szerelmünket sokáig titkolni. Rájöttek a turpisságra. Gyulát mindig Zsuzsika, Zsuzsikát pedig Gyula “huzza ki a kutból”. Nem is láttuk később semmi okát a titkolózásnak. Zsuzsikát mindig én kisértem haza.^Mindig találtunk valami okot, hogy egy kicsit későbben menjünk, mint a többiek. Ilyenkor szinte szökdécselt körülöttem. Mindenáron az ároknak akart menni, hogy a befagyott jégen sikárkózzon. Persze azért, hogy visszatartsam, mert azt ő is tudta, hogy veszélyes, a jég nem volt elég erős. Sok apró-cseprő csintalanságot csináltunk abban az időiben, és ezek ma is legszebb emlékeim közé tartoznak. Mégsem lehettünk egymásé, pedig mind a ketten úgy számitottuik és úgy akartuk, de jöttek az események és lebunkózták a mi tervünket kegyetlenül. Már a statisztika szerint is, az első szerelem ritkán jut oda, hogy házasság legyen belőle. Az akkori katonai élet három évig tartott, de azután is akkor hívták be a fiukat egy hónapi szolgálatra, mikor jónak látták. Ezt aztán úgy nevezték, hogy “gyakorlat”. Ez, mint később megértettem, abból állott, hogy két hadtestet összeállítottak, azok egymásra üres lövedékekkel lövöldöztek, közbe pa- Égfcncsszfóra kellett nekik fel-alá futkosni. Mikor így, AM —x-xxxy, az egyik győzött, \ Megtörtént az is, hogy egy csintalan ember, itt is volt olyan, egy-két éles golyót becsempészett és a tisztek felé irányítva, eleresztette a többiek között. Az ilyen golyó állítólag visít. A tisztek, akik messziről távcsövön nézték ezt az emberkinzást, észrevették, hogy azok az élesgolyók nekik szólnak. Vagy abbahagyni, vagy . . . vagy? Ilyenkor lefújták a gyakorlatot. Fegyvervizsgát rendeltek el, hogy ki tette? Ez persze nem vezetett eredményre, mert az illetőnek volt rá gondja, hogy egy-két üreset eleresztett utána, hogy befüstölje a csövet. Állítólag az éles golyó kitisztítja a csövet. Volt aztán olyan idő is, mikor a kiszolgált katon/kat csak szemlére hívták be a legközelebbi városba. Ez bizonyára azért kellett, hogy megbizonyosodjanak, megvannak-e és milyen állapotban? Nagybátyám három évig szolgált Boszniában, amit ő “görbe országnak” nevezett, így történt, hogy egyszer őt is behívták ilyen szemlére. Miután összetalálkoztak a régi ibajtársak, hol pihentek meg, mint a kocsmában. Egyik pohár a másik után, kinek-kinek fejébe szállt a szeszgőz, daloltak, táncoltak, duhajkodtak. Hogy történt, mint történt? Valaki a nagybátyám mellébe szúrt egy kést. Nagy riadalom lett, véresen hozták haza. Orvos jött, aki megállapította, hogy a seb életveszélyes. Elvittük a kórházba. Kritikus helyzet, harminc kilométerre kocsin vinni egy ilyen sebesültet, mert Beregszászon volt a legközelebbi kórház. Én hajtottam a lovakat, sokszor könynyeztem az utón, mikor mondta, hogy: csak lassan, öcsém, lassan, mert igen fáj . . . Nagybátyám nem halt meg. Egy hónap múlva behegedt sebbel hazajött a kórházból. Itthon nem tudódott ki, hogy ki szúrta meg. Sohasem tudódott volna ki, ha apám, mint valami detektív, nem nyomozott volna. Ügy okoskodott, hogy annyi ember között lehetetlen, hogy valaki ne látta volna. A fiuk, akikkel mulatott, mind előjöttek, igazolták magukat, hogy sem okuk, sem szándékuk nem volt, hogy ezt megtegyék. Minden jel arra mutatott, hogy a szúrást egy, a mulatókon kivüleső egyén csinálta. Apám addig nyomozott, mig egy nyomra talált, amin megindulhatott. Ez fontos volt, már nemcsak a büntetés miatt, hanem, hogy a tetemes költségeket a tettes megfizesse. Volt a községben egy asztalos, aki ilyenformán szólta el magát: “Én a kocsma előtt állottam, mikor ez a baj történt. A kocsmából kijött P. József, hazafelé ballagott, de egy másik ember is kijött, akit nem ismertem. Féliter pálinka volt nála, s megszólított engem: Hogy hívják azt az embert, aki előttem jött ki a kocsmából. Utána is mutatott. Mondom neki, hegy: P. Józsi. — Ejnye, ejnye, most a szememláttára szúrt meg egy embert odabent ...” (Folytatjuk)
