A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-02-25 / 8. szám
A JÓ PÁSZTOR 2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította A magyar falu pusztuló romantikája KANADAI ÚTTÖRŐK Részlet Izsák Gyula öregkanadai író “Samaritanús’ cimü nemrég megjelent könyvéből lieg jelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: ay évre ............................... $5.00 One Year ....................................$5.00 ff évre ......................................$3.00 Half Year ...........................— .$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. 11ALÁLSIJCÁR Nemrég rebbent fel a hir, hogy hivatalos megállapítás szerint a hidrogén-bomba hétezer négyzetin érföldnyi területen minden élő lelket kiirt erről a földről. Ráadásul a radioaktív részecskék a széllel, esővel még messzi területekre is eljutnak és így nemcsak az ostromlott város, de távoli farmok lakói is veszélyben forognak. . Az olvasó még fel sem ocsúdott meglepeteseboi, amikor az angolok is bejelentették, hogy elkezdik a H-bomba gyártását, amely, mondják az egykedvű szakértők, ma már olcsóbban és egyszerűbben állítható elő. , , „ . Hiába, halad a tudomány es a fejlődés olyan mérvű, hogy nemsokára nem kellenek majd draga atómtelepek az atom és hidrogén bombák összeállításához. Félkótya világbolonditók, akik ma csak időzített dinamitos bombákat készítenek házilag, a jövőben hidrogénibombával teszik el láb alól azokat, akikre valamiért neheztelnek. Aki megütközik rajta, hogy tréfával próbáljuk elütni a a dolgot, annak csak azt felelhetjük, hogy az ember néha kínjában nevet. Miért rémítsük az olvasót a valóság rémképeivel, a százféle borzalmas lehetőséggel, amit az atomháború zudithat a földre. Inkább higyjük, hogy az emberiség végre eszbe kap, amíg nem késő és a békeipar szolgalatjába állítja a nap tüzéből kilopott félelmetes erőt. SEEltENUSE* UTAT! Fakul, kopik a magyar falu romantikája, a vendégmarasztaló, kátyus utak helyén betón-csodák kígyóznak, a porhanyós, puha földeken traktorok szuszognak és az ivóban márnem száz szál gyertya, hanem villanylámpa világit. Szinte a szemünk előtt múlnak el a régi, úri magyar világ kedves emlékei. A modern technika gépszörnyetegei, az uj kor rohanó, lázas tempója mindennap uj darabokat szaggat le a múlt kedves, ismerős falairól. A gyermekeink már úgy fogják járni a magyar falut, mint Pompejt az odavetődő idegen; egy-egy málló kő, fakult papirfoszlány, törött cserépdarab fog már csak beszélni arról az időről, amikor szélmalmok őrizték az izes alföldi búzát és lajton fuvarozták a vizet a házakhoz. A szélmolnár és a lajtos: őket söpörte el elsőnek a változott idők forgószele, holott annyi szép történet fűződik hozzájuk. “Áll a malom, áll a Vitorlája’1’, soha többé nem lendíti már táncra a hüs északi szél és a lajtosok, akiknek j legtöbbje obsitos hadfi volt, bevonultak Kossuth alvó regimentjéhez. A szélmalmokat a városi emberek is ismerték, vonatablakból jól lehetett látni ezeket a bástyaszerü építményeket, amelyek rendszerint faluvégén állottak és vitorláik árnyéka hosszú karokként hullott a földre, mintha magához akarta volna ölelni az alvó alföldi tájat. Szentes környékén volt a legtöbb szélmalom és az utolsó négy szentesi szélmolnár most kért engedélyt a város tanácsától, hogy üzemét motoros erőre alakíthassa at. A motor a puffogó, benzines masina ölte meg a szélmalmot. Gazdáikat sízélmolnárnak hivták: régimódi, tempós ezermesterek voltak, akik szélcsendben pipázva üldögéltek a. malom előtti padkán és hátborzongató történeteket meséltek Ráday gróf idejéből. Ilyenkor állott napokig a malom, a szélmolnároknak maradt idejük végig szívni az Irving Potash urat, az amerikai kommunista jpárt fővezérkarának tagját, legjobb kivánataink kisérik hosszú tengerentúli utjara. Mr. Potash, helyesebben Pan Potash, hazamegy a hazajaba, Szovjet-Lengyelországlba......................... .. Hazatérésének előzményei, röviden, a kővetkezők' Pan Potash lengyel hazájából 1918-ban jött Limei iiral- mmm JF^tól magát. ,amilyenből jött: olyan Állagba, ahol zsarnokok uralkodnak állati sorban tengődő alattvalók felett. A zsarnoki uralmat, amilyenre ő vágyott, akkoriban itt nem kommunizmusnak, hanem anarchiának nevezték, és a romboló mozgalom résztvevőit anarchistáknak. Pan Potash az amerikai szabadság elpusztítására törekvő anarchista összeesküvés részese lett s 1920-ban Brooklynban börtönbüntetésre Ítélték. Később uj nevet kapott a torzszülött s Pan Potash nem az amerikai anarchista pártnak, hanem az amerikai kommunista pártnak lett oszlopos tagja. Az ő feladata lett: behatolni a szőrmeipari munkások uniójába és ott féreg módjára fúrni, túrni, rombolni. Érdemes munkálkodása elismeréséül hamarosan bekerült a kommunista párt fő vezetőségébe. 1948-ban ennek a vezérkarnak 11 tagját 5 és 10 évi börtönbüntetésre Ítélte a szövetségi bíróság s Potash megúszta a dolgot 5 évi börtönnel, amely büntetésből csak több mint 3 évet kellett kitöltenie. Most szabad mint a madár s már repül is a jómadár — haza a lengyelországi szovjetparadicsomba. Egy utazásra szóló útlevéllel megy. Tehát, ha odahaza paradicsom helyett poklot talál, ide többé vissza nem jöhet. Általában a vasfüggöny mögötti csatlós országok kiutasított vagy kiutazni óhajtó honfitársakat nem fogadnak be; úgy vélik, jobb, ha azok a kommunisták Amerikában maradnak s itt zavart csinálnak. Pan Potasht kivételesen mégis befogadják, mert azt remélik, hogy nagyon sok rosszat fog tudni mondani Amerikáról a szovjet propagandistáknak és a tudatlanságban tartott népnek. Jó utat, Pan Potash, a viszont-nem-látásra! EGY NEMZETKÖZI INCIDENS A sajtó kedvenc kifejezésével élve: “nemzetközi incidens” történt a svájci Bernben a román követségen. Egy csoport anti-kommunista román megrohanta a kommunista követséget, egy napig megszállva tartotta, követelve, hogy a román kormány Bukarestben bocsásson szabadon letartóztatott anti-kommunista románokat. A nemzetközi incidens azóta békés elintézést nyert. A svájci rendőrség rábeszélte a modern Robin Hoodokat, hogy adják fel a követség épületét. Az ügy befejeződött, de az utóize megmaradt. Persze, az ilyen operettszerü csínyek nem helyeselhetők, de emberi szempontból nagyon is érthetők, Nem szeretjük, ha az anti-kommunista mozgalmat ilyen naiv és ábrándos megvilágításban látja a világ. Az ilyen csínyektől semmit sem lehet várni, de az elkeseredett csinytevőket nem tudjuk korholni. Ha van tanulság ebből a nemzetközi incidensekből, az csak annyi, hogy erőszak erőszakot szül. A román kommunisták kezdték és a román antikommimísták folytatták. A múltban is gyakran előfordult, hogy kommunista közhivatalnokok külföldön inzultusoknak voltak kitéve, Nem szeretjük a1 Georcjo Mean7 (!>•*!<•' 1yTili.óvV-^cí'egyesitlésében állapodtak meg. A Jó Pásztor Verses Krónikája A VÉGZET UTJAI Ina: SZEGEDY LÁSZLÓ Hogy kezdődött a harc most 15 éve? 1 udom e borzalmat könyv nélkül, betéve, Szendergett az ember békés Édenkertje s vértől lett iszanios estétől reggelre. Este még elmondták a szokásos imát, zsoltárt énekeltek, olvastag bibliát. É;si mire fellángolt a Nap biborfénye, bombazápor hullt már sok békés szentélyre. Dolgozó polgárok vagy magvetők voltak: égő háztetőik fejükre omoltak. Áldás helytt fentről hullt a véres átok: gyilkos bomba, golyó, pusztító zsarátnok. így tiporták sárba az Ur szent vetését s megkezdték az ősrossz s ősjó mérkőzését. Gyilkoltak gyermeket, mátkát, anyát, férjet, s itt-ott kiirtottak egy-egy nemzedéket. Nem számított felnőtt, sem a siró pólya: átfúrta a szivet gyilkosok golyója. S most újabb gyilkolás készül a világon, s száguld majd a halál éjfekete háton. Hegyek, völgyek, mezők majd hiába sírnak: alig lesz majd helye a sok tömegsírnak. Pokolnak ajtaján szörnyek dorombolnak s magasban a Szférák gyász-zsoltárt zokognak. Elhárithatő-e még a szörnyű végzet? Győz-e -a lélekben az égi-szemlélet? Fohász szá’U Éég felé lelkünk oltáráról: vajha békegyümölcs hullna ránk a fáról! Jaj volna, ha az éjt fénytengernek néznék, Tűnjön a középkor! Tűnjön a sötétség! Tűnjön a diktátor, tűnjön minden zsarnok, virágos mezőkön ne járjanak barmok. Tűnjenek a harcok, lángal égő vészek, épüljön békésen az emberi fészek. Viruljon fel újra a szent béke fája, s virágokat szedni járjunk majd alája! aranysaiba remain, ueiejezm r Ángyai Bandi históriáját, az 0 emberek ráértek várni a liszt- v re, amely fehér volt és izes. De 9 ha jött az északi szél, a szél- 11 molnár felgyürte karján az in- 1< get, a szuette öreg alkotmány k recsegett-ropogott és a ga- k ratra ömlött a búza. A buzá- j ból liszt lett, a lisztből kenyér a és a kenyérből mindenkinek p jutott akkor még jókora ka- ^ réj. Azután a másik faluvégen kezdett épülni a gőzmalom. Eleinte' lenézően csóválgatták fejüket a szélmolnárok is, az. “ emberek is. Mert hogy lehet f összehasonlítani az emberi t agy által kifuíidált gép őrié- t sét a szélmaloméval, amit a természet titokzatos és örök- í motorja, a szél hajt? De egyre 1 kisebb karéj kenyér juttott az £ embereknek, egyre gyorsab- j ban kellett a gazdáknak a pénz, amit a lisztért kaptak és ^ egyre többen pártoltak át az , olcsóbb gőzmalmokhoz. így ‘ gyűrte lassan maga alá a szél- ‘ malmokat az uj kor alattomo- 1 san dolgozó fegyvere: a gép. Leszerelték már a szélmalmokról a vitorlákat, motor za- , kától a méteres falak mögött. Öe ki tudja, nem az volt-e a ] szebb és boldogabb kor, ami- : kor jutott idő mesére is, mun- ; kára is, mikor a méteres vi- q toriák úgy táncoltak, olyan játékosan, mintha ennek az ezer , szinti magyar világnak minden boldogsága, bősége forog- A na áldott karjaikon. Talán ki- 1 csit a béke, a derű s a boldog- t ság malmai is voltak a puszti- 1 tó szélmalmok. És most. megálltak, áll a vi- ] toriájuk ... j A lajtokat a vízvezeték ölte j meg. ( Kétkerekű kocsira szerelt ‘ hektós hordó volt a lajt és ezen szállították a falu leg- j távolabb eső házaihoz is az , artézi vizet. Lajt csak a gazegy artézi íuitra.’Álajt elé ló „ volt fogva, rendszerint kimustrált, félszem ü katona ló és a = bakon ült a lajtos, obsitos hadfi lehetőleg a falu utolsó negy- I vennyolcas honvédje. Két I krajcárba került egy vödör viz és a módosabb portákon pohár bor is kijárt a lajtosnak, aki ezért mindennap felelevenítette azt a legendás napot, mikor a ceglédi piacon kezet fogott Kossuth apánkkal. Mikorára a falu végére ért, elázott már a lajtos, leült egy akác alá és a gyermekeknek Damjanichról, meg Bem apóról mesélt, hihetetlenül szép történeteket. Ha eső érte utón a lajtost, lova különös mutatványokkal szórakoztatta a falubelieket. Valahányszor villámlott, lefeküdt a földre. Katonaló korából hozzászokott, hogyha fényt látott felvillanni (ágyú fénye volt az egykor), le kell feküdni, mig a dörgés el nem múlik. így azután alaposan elázott útja során nemcsak a lajtos, a lova is. De azért nagy becsülete volt a lajtosnak. Hivatalos emberszámba vették és ünnepnapon felrakta összes medáliáit, amely a templomban jussot adott neki, hogy az első sorokban ülhessen. A gazdag községekben ma már vizvezetékcső fuvarozza a vizet és csak az öregebb emberek emlegetik már, hogy mégis csak jobbizü volt a lajtos vize. tőrt és pisztolyt, mint politikai érvet, de nem tudjuk megítélni azt sem, aki országúti utonállók ellen nem spanyol p árb aj szabályok szerint hadakozik. Valamivel több erőfeszítésre lesz szükség a kommunizmus erőszakosságának megtörésében mint néhány kalandos vérü fiatalember akciójára, De addig is, amíg annak ideje elkövetkezik, egy kis szemléltető példát kaptunk abból, hogy aki szelet vet, vihart arat. Lincoln utolsó katonái a A napokban érte el 108-ik születésnapját Albert Woolson, a Union Army utolsó veteránja, Lincoln egyedüli élő katonája. Mint dobos szolgált a polgárháborúban, évtizedek óta Duluth minnesotai városban él csendes visszavonultságban. De 108-ik születésnapján már kora reggel felkeltették és elvitték a városházára, ahol leleplezték márványba vésett képmását — a fiatal dobosét. — Csinos fiú volt, ugye-, — szólt mosolyogva az öreg az őt körülvevő városi vezetőkhöz. Javítják a2 crsraguíak mentén =1 viHanvvsreiéVeks* amelyek =ok helyen a heztáj uk íacadt jéa súlya alatt ls=-'fakadtak. Mikor az iskolából kikerültem, a község vett egy 30 holdas birtokot Lónyay Elemértől. 130 forint ilt holdja, ezen úgy osztoztak meg, hogy nem pardlázták ki, megtartották legelőnek. Aki egy holdat atott, joga volt egy darab jószágot tartani a legein. A vételárat amortizálási alapon hosszú éveken ©resztül fizették. Minden negyedévben kidobolta a isbiró, hogy mindenki fizesse be a községházán a írandóságot. Akkor még álmodni sem mert senki t’ról, hogy azt is meg lehet az államnak csinálni, ogy elveszi az uraktól, a zsidóktól és a papoktól a óidét, aztán osztozzunk meg rajta és punktum . . . A bótrágyiak megvették a birtokot, mégcsak em is olcsón és ki is fizették az árát. Igaz, hogy mindig suttogott a nép valamit, hogy igositáskor a Lónyay gróf becsapta a bótrágyiakat. ett volna bizonyos erdőlevél Mária Teréziától kuyabőrre Írva és ezt ellopták a falusiaktól. Nem adak nekik erdőt és legelőt. Erre a hírre az is okot adott, hogy északra a neyedik község Gorond és mellette Stralbicsó, ruthén yelvüek, kaptak erdőt és legelőt is. Nálunk csak a zántóföldeket tagositották fel, 15—25 holdat mérek ki egy gazdának. Visszatérve a vásárolt birtokhoz, — amit “rét”iek nevfeztek —, egész nyáron én is ott halogattam lovak után, kint a csillagos ég alatt. Ami által talán ízt nyertem, hogy karcsúbb és magasabb lettem, dint az átlag fiuk. Apám tevékeny, haladószellemü ember volt. Ő rette az első cséplőgépet a faluba, amelyet lóerő — árgány — hajtott. Eddig csak csáp pel és ember erővel hajtott gépiéi csépelték ki a búzát. Ezzel a géppel aztán bejáruk a szomszéd falvakat is. A cséplőgép, mely miatt ipámnak nagy respektusa volt, úgy hitték, hogy más neg sem tudná tanulni azt a boszorkányos masinát. Én nagy segítségére voltam az apámnak. Mint fatal fiúnak még abban az időben olyan memóriám olt, hogy egyszerre megtanultam minden embernek i nevét, ha egy idegen községbe bekerültünk. Apám sak szaladt hozzám, ha valaki beszélt vele: “Fiam, logy is hívják ezt az embert?” Én a járgánynál a lovakat kezeltem, Vasárnalonként kivittük a lovakat a mezőre, ott ö-szegyülek a fiuk, lányok, tartottam őket, beszéddel, mondám nekik olyan dolgokat, amit ők nem tudtak. Ittitt igénybe vettem én is azt a példabeszédet, hogy: 'Messziről jöttnek szabad hazudni”. Elég az hozzá, hogy megszerettek még a lányok 5, azt vettem észre, hogy kezdenek miattam összereszni. Szép ülők voltak azok, melyeknek egyes epiődj ajkaié*« b bMIiíH11 elfeledni soha. „ J mikor faluhelyen a fiuk kezdenek lányok után járni? A községünkbe az volt a szokás, hogy egész télen szöszt fontak az asszonyok. Hogy petróleum világot és egyebet is megspóroljanak, összejártak egy hájhoz sorba. A lányok ugyanezt csinálták, de ennek már más célja volt: az, hogy a legények is-odamenjenek és ott enyelegve, daíolgatva töltsék az időt. Természetes, hogy a fiuk és lányok ott szerettek egymásba, aminek legtöbbször házasság lett a vége. A fiatal lányok 12—15-ig szintén megtanultak fonni, nekik is megvolt a maguk köre. Ők is sorba mentek, természetesen a hozzájuk illő fiuk őket is körülvették. így kerültem én is ilyen fiatal lányokból álló fonótársaságba, amilyen több volt a faluban. A mi falunk két részből állott, a templom a középre lett épitve, az északi falurész volt a nagyvég, a déli pedig a kisvég. Mi a kisvégen laktunk. Megtörtént az is, hogy a legények összevesztek. A kisvég a nagyvéggeí. Kocsmai verekedést rendeztek. Ahová én a fonóba jártam, az a nagyvégen volt. Nem is szerették a fiuk, hogy én odajárok, megfenyegettek, hogy megvernek, de nem tudtak visszatartani. Miért? (Folytatjuk)
