A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-02-04 / 5. szám
I 2-lK OLDAL A JÓ PÁSZTOR 1 (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Frida} Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 736 East 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 'fit-: 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK SUBSCRIPTION RATES: évre ........_ $5.00 One Year ................................$5.00 .'éj évre ................... $3.00 Hall Year ... . ___. . $3.00 ptered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A HALÁLTÁBOR , Az egész világsajtó foglalkozott a három amerikai esetével, akik szovjet rabtáborokból kerültek vissza. Az egyik Noble, akit Németországból hurcoltak el az oroszok, tiz évet töltött Vorkutában, Szibéria leghirhedtebb rabszolga táborában. Több mint százezer fogoly él ott drótsövények mögött és van ott még százhúszezer kiszabadult fogoly, akiknek nem szabad elhagyniok Vorkutát. Szénbányáikban dolgoznak a rabok az északi Sarkvidék közelében, ahol az év tiz hónapjában hó ér' jég borítja a földet és csak két hónapig elviselhető az időjárás. Nyomorúságos barakkokban élnek a foglyok, gyatra élelmezés mellett. Előfordult, hogy hóvihar keletkezett, miközben a rabok a bányákba mentek. Az őrök ilyenkor siettek fedett területre menekülni, sorsukra hagyva a foglyokat, akiknek javarésze megfagyott a farkasorditó hidegben. Orosz politikai foglyokon kívül a csatlósországjokból ide számüzöttek is ugyanolyan elbánásban j részesülnek, mint a többiek. Aránylag a legjobb sor-1 suk a közönséges bűnözőknek van, akik, mint aféle. rab-arisztokraták, a politikai raboktól elkülönítve éjnek és a Tehető legkevesebb munkát végzik. Az őrök félnek a mindenre elszánt gonosztevőktől, akik .gyilkosságtól sem riadnak vissza, ha érdekeik megvédéséről van szó. Több mint száz haláltábora van a szovjetnek, amely tagadja a táborok létezését. De Vorkuta ordító bizonyítéka annak, hogy Moszkva, mint rendesen, most sem mond igazat. JAVÍTOTT kiadás Moszkvából jelentik, hogy a szovjet a kommunisták bibiiá iának, Kari Marx “A tőke” cimü nagy müvének uj, javított kiadását készíti elő. Az uj, javított kiadásból kihagyják azokat a részleteket, amelyek nem tetszenek a szovjet mai urainak. Más szóval, megcsonkítják a bibliájukat. A csonkítás mindig bíin, akár élő emberen, akár holt munkáján hajtják azt végre. De a szovjet erkölcstana nem ismer bűnt. Az orosz kommunista mozgalom legjelesebb elméit, legjobb szervezőit és katonáit megcsonkitották a 30-as években oly módon. hogy golyót röpítettek a tarkójukba. Most belelőnek a bibliájukba. A Tőke cimü könyvnek éppen úgy a tarkójába lőnek, mint Radeknek vagy Bucharinnak, vagy újabban Beriának. A tarkó mögött fészkel az agy, és a Tőke cimü könyvnek éppen a legfontosabb és legérzékenyebb részét kell most a szovjetnek kimetszenie, mert az meghazudtolja az egész kommunista mozgalmat. Marx ugyanis a könyvében arra a végső következtetésre jutott, hogy a kommunista diktatúra ideje akkor és ott következik el, amikor és ahol az ország minden fontos ipara néhány milliós vállalat l ezélVen összpontosul és a proletariátusnak könnyűszerrel sikerül az egész nemzeti ipart a gazdagoktól átvenni. Nos, a mi időnkben született meg az orosz •szovjet — nem a nagyipar kisajátítása utján, hanem éppen ellenkezőleg, olyan országban, ahol alig volt •ipar. És most, a jelenlegi hidegháborúban, Ázsiában .és egyebütt, a szovjet éppen a legkezdetlegesebb, tu jdatlan, Írástudatlan népek közt terjesztik az elvei •két és az ígéreteiket. Kari Marx, ha kilépne sírjából ijedtében nyomban visszatámolyogna sírjába: “Meghamsibottátok az én életem müvét!” r\ A BŰNÖZŐ GYERMEK A múlt héten New York utcáin rendőrgolyótól találva holtan esett össze egy 15 éves fiú, aki társával együtt egy füszerüzletet rabolt ki és valami 20 .dollár zsákmányra tett szert. Rendőrök észrevették a ■menekülő fiukat, akik a figyelmeztető lövésre nem, •álltak meg. A rendőrök célba vették őket. Az egyik •fiú holtan esett össze, a másik lábsérüléssel került a rrendprök kezére Az ilyen hírek, sajnos, oly sürüek manapság az > újságokban, hogy a közönség hovatovább nem is hők :keft’iheg többé. Az ifjúsági bűnözés kezd ugyanabba ja kategóriába kerülni, mint a szervezett alvilági büinövés: a közönség elkerülhetetlen rossznak tartja, a nagyvárosi élet velejárójának. Az FBI statisztikája Aszerint az összes bűncselekmények 40 százalékát fiajtalkoruak követik el. Beletörődhetünk ebbe? Ha már van bűnözés, jtermészetesnek. tekinthetjük-e, hogy az ifjúság soráéban futótűzként terjed? Elvégre megszoktuk eddig, "hogy nehéz gazdasági körülmények, nehéz egyéni f életsorsot okoliunk a bűnözésért. Gyermekeknél, . akik még nem ismerik az élet nehézségeit, ez az érv ’nem áll meg. ; Kit kell kárhoztatnunk? Semmi esetre sem a I rendőrséget. A rendőrség csak elfoghatja a bűnöst, : nem előzheti meg a bűnözést. A ‘'társadalmat”? Az ; emberek átlagos életszínvonala soha olyan magas nem volt, mint napjainkban. A régi időkben, jóval Megpróbáltatás Irta: SZÉKELY VLADIMIR A budapesti főkapitányság' zegzugos folyosólabirintusának egyik sötét oldalbenyilójában sötét gonddal felhozott arcú, riadt tekintetű, karcsú asszony várakozik. A bűnügyi osztály intellektuális csoportjának ama alosztálya székel itt, ahová a hitelezési csalás divatos bűnesetei tartoznak . . Hitelezési csalás, . . . milyen komoran hangzik ez a kifejezés, holott valójában arról van szó mindössze, hogy a részletfizetésre vásárolt vég vásznat a fenyegető nyomor egy aggodalmas percében, könnyelmű szívvel eladta egy magáramaradott, gondbahaj szolt gyerekasszony . . . Benn a fáradtarcu, melegtekintetű, papos beszédű rendőrtisztviselő egy gazdálkodóformájú kövér férfival viaskodik már jó félóra óta. A rendőrfogalmazó kopott zubbonyának gallérja ki van gombolva, arca verejtékben fürdik, eredmény azonban még mindig nem mutatkozik. A kövér, gazdatisztképp joviális nr egyike a főváros legveszedelmesebb uzsorásainak, aki 40-50 százalékos kamattal dolgozik, de olyan óvatos és körmönfont szerződésekkel bástyázza körül magát, hogy képtelenség rábizonyítani a lelketlen szipolyozást. A fehérarcu, fiatal asszony férfias szabású, rövid kosztümjében, divatos lapossarku cipőcskéivel idegesen topog a sötét folyosón, az ajtó előtt és aggodalmas arccal tekintget az arra haladó egyenruhás rendőrök felé. Végre nyílik az ajtó, a gazdálkodóformáju uzsorás rákvörös arccal, de diadalmas mosollyal ajka körül, ruganyos léptekkel siet, szinte menekül a lépcsőház felé. — Parancsoljon asszonyom, — hangzik a rsndőrtisztviselő hangja. Amikor azonban az asszonyba hevesen dobogó szívvel belép és éppen szóra akarja nyitni ajkát, kíméletlen élesen megcsörren a tel^foncsengő és a rendőrtisztviselő a kagyló után nyúl: — Igen, főtanácsos uram, . . tisztelettel jelentem alig van valami, . . . már hogy lenne restanciám, bocsáss meg, hi-i sze$ huszonegy őrizetesem volt áprilisban, igen huszonegy, köztük két hullás . . . Igen, . . .hehehe, . . . még ma megcsinálom. Alázatos . . . A mondat végét elharapja, mert közben halkan megzörren a csengő, jeléül annak, hogy a vonal másik végén befejezték a beszélgetést. A fiatal rendőrfogalmazó lapoz az akták között: — Asszonyom, ez komoly vád, nem tréfa ez a feljelentés . . . beidéztem a kedves férjét is ma délelőttre, Önök úgy tudom, nem élnek együtt . . . — Nem! — hangzik lehelletszerü halkan a szégyenlős felelet. — Miért ? — kérdezi közömbös-szórakozottan a rendőrtisztviselő. — A férjem elhagyott :•— villan a dac a fiatal asszony szemében. — Magam tartom él magamat, minden támogatást megvont tőlem, most folyik a tartásdij-perem . . . A rendőrfogalmazó dobol a töltőtollával az asztalon. Kissé türelmetlen, szeretne végezni ezzel az aktával is, temérdek folyamatos ügy vár még ■á ezen a délelőttön. — Egyszóval beismeri, aszszonyom, hogy eladta a részetfizetésre, tulajdonjog fentartásával átvett árut — vág őzbe hirtelen. — Igen, . . . kénytelen voltam . . . — A vég vászon árát persze most nem tudja egy összegben megtéríteni? Makacs hallgatás, ásitó üres csend a mindennél beszédesebb felelet. — Jó, most megnézem, megérkezett-e már a férje ... Be kell fejeznünk ezt az ügyet végre. A rendőrtisztviselő kinéz a folyosóra. Érthetetlenül vonakodik attól, hogy kimondja az elkerülhetetlen szót: “Letartóztatom”. A. következő pillanatban szemüveges, gyerekképű szőke JJt'íajsrnberrel tér vissza a hivatali szobába. Az asszonyka — a gyanúsított — lehajtott fejjel, némán áll az íróasztal mellett. Nem emelné fel tekintetét a világért se, hogy férje — a tanú — szemébe nézzen. Lopva a férfi hegyesorru, keskeny cipőire A múlt héten történt először, hogy az elnök sajtókonferenciájából egyes részleteket televízióra felvettek. alacsonyabb életszínvonal mellett, kisebb volt a bűnözés. Divattá lett a szülőket okolni. Ez nagy általánosságiban jogosult, mert a szülő felelős gyermeke erkölcsi fejlődéséért. De mit szóljunk az olyan esetekhez, ahol az ifjúkori bűnöző kifogástalan, köztiszteletben álló családból származik? A vallási élet lazulása? Azt mondják, bogy a háború óta a vallásos érzület erősödőben van. Nem tudunk határozott választ adni a problémára amely a legkitűnőbb szakértőket is zavarba hozza. De aggodalmunk napról-napra emelkedőben van, ha arra gondolunk, hogy ezekből a bűnöző gyerekekből lesznek a holnap felnőttjei. pillant, melyek szánalmasan porlepte-sárosak. L á t s z i k, hogy hetek óta nem láttak kefét és pasztát. A rendőrfogalmazó jegyzőkönyvivet térit maga elé az asztalra, gondosan kicsavarja töltőtollát, aztán közömbös hangon felteszi a kérdéseit. — Mit tud még mondani a szóbanforgó jogügyletről? — igyekszik minél gyorsabban befejezni a kihallgatást. Most a hasonlóan közömböshangú feleletet várja: “Más egyebet nem tudok, hozzátenni valóm nincsen!” E helyett azonban a gyermekképü fiatalember szemüvege megvillan és hágj a f elcsattan, ahogy hirtelen beszélni kezd: — Nem a feleségem bűnös, hanem kizárólag én — kiáltja megremegő, éles hangon. — Én hagytam magára, éppen akkor, amikor legnagyobb szüksége lett volna segítő kézre . . .amikor a kislányunk meghalt s majdnem hogy ő is utána pusztult a fájdalomtól. Vigasztalnom kellett volna őt és én rutul cserbenhagytam . . A férfi hangja elcsuklik. Az asszonyka most feltekint és a szeme szinte eszelős, lobogó ujjongással villan a férje felé. — Vállalom a kár megtérítését, itt a vég vászon ára készpénzben — számol le néhány bankjegyet a fiatalember a rendőrtisztviselő elé, — és . . és, . . . megpróbálok bocsánatért esengeni. . . Ha van egy csöppnyi érzés még a régi jóságból, Arany, kicsi Arany- Aranyom ... — a hang suttogóvá forrósodik, — talán . . talán még gyermekkel is megáld újra minket az Isten . . . És férj és feleség csukló, görcsös zokogással borul egymás karjába. A két gyerekifju teremtésből olyan elemi erővel tör ki az eltitkolt, szenvedélyesen izzó, önmaguk előtt is lehazudott szerelem, hogy az edzettszivü rendőrtisztviselő azon kapja magát, hogy csupa nedvesség a két szeme. A hangja is fátyolosán remeg, amikor kihirdeti, hogy elfogadja a férj kártérítését és megszünteti a további eljárást az asszonyka ellen. Napsugár szökken hirtelen a porfátyolos, elfakult hivatal szobába, amely egyszerre úgy megvilágosodik, mintha valami glóriái ragyogás lepte volna el. Olyanféle, mint a tiszta gyermekmosoly . . . Tán a meghalt, ártatlan csöppség mosolya derengett a fáradtarcú, kopottzubbonyos rendőrtisztviselő felé — imádságos hálával. KÉT SZÍRIA A sziriai kormány kimutatást közöl, amelyből kiderül, hogy több mint egymillió sziriai él az Egyesült Államokban. Ezeknek ott több földjük van, mint amennyi hazájuknak egész területe. És annyi házuk van, hogy azokkal Damaszkusz fővárosnál ötszörte nagyobb várost lehetne beépíteni. Több mint 100 arabnyelvü újságot adnak ki Amerikában — többet, mint amennyi Szíriában megjelenik. Két Sziria van és a gazdagabbik Amerikában van. A HŐS VÉGE A világháború hősei közül kevésnek jutott oly általános csodálat és elismerés, mint a 6 marine katonának, akik Iwo Jima japán szigeten a Surabachi hegy ormán kitűzték a csillagsávos lobogót. Ezt a jelenetet abban a pillanatban megörökítette egy fényképész és a kép alapján szobrot készítettek, amely az Arlington nemzeti temető bejáratánál áll. Néhány év előtt kiadott 3- centes postabélyeget is díszít a történelmi jelenet képe. A hat marine közül három már korábban meghalt, egy most fejezte be tragikus körülmények közt életét. Ira Hayes indián származású marine katonát éjnek idején halva találták az arizonai indián telepen. Részeg volt és halálra fagyott. 32 évet élt Iwo Jima indián hőse. KANADAI ÚTTÖRŐK Részlei Izsák Gyula öregamerikás iró "Samariiánus" cimü nemrég megjeleni könyvéből Szabó János mire megszokta a bányász életet, akkorára odafordult a sors kereke, hogy bezárták a bányákat. Nem volt rendelés, nem kellett a szén, a bányászok is kezdtek elszéledni a szélrózsa minden irányába. Ki farmokon, ki pedig a vasutaknál próbált szerencsét. A régiek emlékeznek még arra az időszakra, mikor Grover Cleveland lett az Egyesült Államok elnöke, demokrata elvvel. Az akkori demokrata párt, az alacsony vámtarifában hitt. Sok iparcikkről eltörölték a vámot teljesen, igy aztán özönlöttek az európai és ázsiai árucikkek az országba. A gyárakat lezárták egymásután, igy természetesen szén se kellett. A pánik általános lett. Az élelmiszer természetesen roppant olcsó lett, egy-két cent volt egy font hús, de hiába, ha nem lehetett megvenni. A munkások ezrével zarándokoltak fel Washingtonba tiltakozni az áldatlan állapotok ellen. Azt mondja a példaszó, hogy nincsen olyan kár, hogy valakinek ne használjon. Északon Kanada akkor kezdett fellendülni, miután alsó és felső Kanadát egyesítették. A franciákkal, a nyugati tartományokkal kiegyeztek, John MacDonald miniszterelnöknek sikerült az alkotmányt nyélbeütni és megnyerni egy nagy pénzcsoportot Angliában, hogy a vasutat vezesse keresztül egész Kanadán a Csendes Óceánig. így született meg a Canadian Pacific vasúttársaság, miután MacDonald miniszterelnök bonusz fejében pár millió aker földet adott a vasúttársaságnak, tudván azt, hogy a társaság az első években haszon nélkül fog dolgozni. Miután a vasút elkészült, a Canadian Pacific Társulatnak gondja volt rá, hogy az ország az egész világon be legyen hirdetve. így jutott el Kanada hire az Egyesült Államokba, mint Európába. Van egy ország, amelyik ingyen ad 160 hold földet minden letelepült polgárának! Pittsburgh vidékén volt egy magyar református lelkész, aki ezt meghallotta és érintkezésbe lépett a kanadai konzullal: hogy megfelel-e ez a valóságnak, vagy sem? Tiszteletes Kovács nemcsak teljes információt kapott, hanem térképeket és ismertetést a földekről. Még arról is gondoskodva volt, hogy dokumentumokkal igazolják, mit termeltek és mit lehet termelni azokon az ingyen adott földeken, amelyeket homesteadnak neveztek. A kanadai konzul arról is értesítette Kovács tiszteletest, hogy van nekik már egy magyar megbízottjuk, aki egy telepítési akciót lebonyolított Nyugat- Kanadában, Assiniboia (a mai Saskatchvan) tartományban. Az illető egy magyar mágnás, aki még a Kossuth-féle emigrációval vándorolt Amerikába, a neve gróf Eszterházi Móric. Tényleg gróf Eszterházi telepítette le az első magyarokat a mai Eszterháza, Stockholm és Kaposvár vidékére. Később, mikor a vasút oda is bejött, róla lett elnevezve az állomás és a helység. Szabó János érintkezésbe lépett Kovács János pittsburghi lelkésszel, aki azt irta, hogy maga is szándékozik felmenni Kanadába, ami úgy is történt. Ő vitte az első magyarokat Yorkion és Otthon vidéké re. E sorok írója egyszer találkozott vele Yorktonban. Alacsony, barna, élénk ember volt, sajnos a lelkészi pályán nem tudott sikert elérni, pedig határozott tehetség volt, de az akkori viszonyok nem kedveztek neki. Később, úgy tudom, tiszteletből kinevezték postamesternek, ebben az állásban halt meg Wakaw, Saskatchewanban. Egyik vejét ismertem, aki modora után ítélve az óhazában megyei tisztviselő lehetett. Itt sok mindennel kísérletezett, egyszer mint református lelkész is szép munkát végzett Lestock. Saskatchewanban, de ezt abbahagyta, állítólag a zsinat nem ismerte el lelkészi képzettségét. Tanulni kellett volna neki, ehez pedig sem akarata, sem lehetősége nem volt. Háromszor találkoztam ezzel az emberrel. Egyszer Lestockon, egyszer Torontoban, egyszer Windsoron, ahol meg is halt elég fiatalon. Többször nősült, de hogy maradtak-e utódok, azt nem tudom. Visszatérve a bányatelepre, ahonnan Szabó János Kovács lelkésszel levelezett. Szabó János azon vette magát észre, hogy egész kis csoport gyűlt köréje, akik elszántan vállalkoztak arra, hogy mennek Kanadába — az ingyenesbe, — ahogy ők mondották, letelepedni. mm Az óhazából rossz hirt hallott. Tudatták vele, hogy a felesége meghalt, siessen haza, mert nincsen aki a birtokot rendezze. Miután két kiskorú fia és egy kislánya is otthon volt, igy elhatározta, hogy haza megy. Ha lehet, újra nősül, birtokát eladja és viszsza vándorol Kanadába. így történt, hogy Szabó János kész tervvel érkezett vissza Bótrágyra, a szülőfalujába. Teljesen más tervekkel, mint amilyennel nyolc évvel azelőtt elindult. Hiába, mint a példaszó mondja: “Ember tervez, Isten végez.” Volt is nagy meglepetés a községben, mikor közhírré ment, hogy mi a szándéka. Első dolguk volt az asszonyoknak, hogy segítsék megházasodni, ajánlva neki csinos özvegyeket ,s idős lányokat. Ámbár már akkor benne volt az időben, mikor kiöltözött Amerikából hozott szalonruháiába, sokan utána néztek. Szabó János már akkor tudatában volt annak, hogy az életben semmi sem megy könnyen az embernek, semmi nem hull az ölébe, mindenért fáradni kell. Rájött, hogy sem a birtok eladás, sem a házasság nem megy könnyen. A birtok eladásnál nagy segítségére volt neki az apám. aki mindig jóban volt a zsidókkal. Azt a tanácsot adta neki, hogy lépjen érintkezésbe a zsidókkal, mert ezek nélkül nehéz ilyen dolgot nyélbeütni. Úgy is lett, pár hét alatt el lett adva a birtok, többet kapott érte, mint amit számított. (FOLYTATJUK)
