A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-21 / 3. szám
2-iK OLDAT. A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította flegjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József ■— Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office T36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-502S 53 ______ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: gy évre ................................ $5.00 One Year ....................*...............$5.00 él évre ............. .......................$3.00 I Half Year ...................................$3.00 titered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KEGYETLEN SZÁMADÁS Magyarország területe és népessége ma nagyjában ugyanaz, mint volt a háború előtt. A háború előtt Magyarországnak évente átlag tiz millió tonna gabonafeleslege volt, egy millió hektoliter borfeleslege és nagy mennyiségben tudott exportálni sertést, zsírt és szárnyast. Ma Magyarország népének nincsen elegendő élelme. Búzát, rozsot vásárol a kormány külföldön, vajat vásárol Dániában, tojásport hozat Kínából, bort Chiléből. Miért van ma hiány ott, ahol azelőtt bőség volt? A feleletet erre a kérdésre az orosz szovjet tudja megadni, amely “kereskedelmi szerződések” utján kifosztja a magyar népet; de meg tud felelni erre a kérdésre a szovjet kormány magyarországi helytartósága, az úgynevezett magyar kormány is: az orosz rabláson kívül a hiány fő oka az, hogy Moszkva utasítására a magyar föld népét a városokba, a gyárakba, a bányákba terelték, hogy kenyér és hús helyett vasat, ágyút, tankot termeljenek, amikre az orosz vörös hadseregnek és a szovjethadsereg elővédjét képező magyar katonaságnak van szüksége, hogy az egész világon győzelemre vihessék a szovjet zsarnokságot és rabságot. A magyar szovjetkormány nyíltan beismeri, hogy a mult évben a magyarországi termőföldek húsz százaléka megmüvelhetetlen maradt, mert felsőbb parancsra, moszkvai parancsra, a magyar földművesek egy része a nehézipabban, a fegyverkezési iparban dolgozott. De igaz az is, amit a magyar szoyjetkormány nem ismer be: az, hogy a kisemmizett, kifosztott magyar paraszt szabotál, ellenáll, dacol a begyűjtési terrorral. Kegyetlen számadás ez egy rab nép gazdálkodásiról. A FÁRADTSÁG MECHANIZMUSA A kérdés, hogy miért vagyunk fáradtak, elég egyszerű feleletre kínálkozik. Azért — mondaná a laikus —, mert minden élő szervezetnek, bizonyos mennyiségű pihenésre van szüksége. És ebben igaza van a laikusnak, de az orvost ez nem elégíti ki. A fáradtság mechanizmusát, — miután az öszszefüggésben van az öregséggel is —, hosszan tanulmányozták. Miért fárad el az öreg ember könnyebben? Nem azért, mert az izmai gyengébbek — akárhány öreg ember izmosabb a fiatalnál —, hanem, mert szervezete nem képes megújítani elég gyorsan a munka által elvont anyagokat. Mit von el a munka az emberi szervezettől? Erre elég könnyű felelni. A szellemi munka főleg oxigént von el, mig a testi munka inkább fehérjét. Ha ezeket az anyagokat pótoljuk, csökkenteni lehet a fáradtság érzetet. Ez persze nem gyakorlatias megoldás. A fáradt szellemi munkást nem lehet oxigén sátorba helyezni és a fáradt kőművesnek nem lehet mindig fehérje injekciót adni. Az orvosok azonban hosszas kísérletezés után megállapították, hogy a természetnek van egy nagyon egyszerű ellenszere a fáradtsággal szemben: az alvás. Klinikákon megállapították, hogy 4-8 óra alvás után a testben emelkedik a vörös vérsejtek száma és az ember “pihentnek” érzi magát. Amihez az orvosoknak hosszas klinikai kísérletek kellettek, annak igazsága bizonyára sok embert nem lep meg. Az a bizonyos Felsőbb Lény, aki az embert megteremtette, gondoskodott a “fáradtság mechanizmusának” megoldásáról is. Ha néhány órai alvás meg tudja tenni azt, amit a bonyolult orvosi beavatkozás, akkor az ember, “a teremtés koronája”, elég jól sikerült munka lehet. AZOK AZ ESZKIMÓK Évtizedek előtt Íródott jelentések, riportok, elbeszélések alapján úgy képzeljük el a sarkvidéken élő eszkimókat, mint boldog, egyszerű embereket, akik jégtáblákból épített iglókban laknak és halászatból, vadászatból tengetik életüket. ^ Érthető tehát meglepetésünk, amikor az alaskai hatóságok és Alaskából hazatért amerikaiak híradásaiból egy egészen más eszkimót ismerünk meg. A kőkorszakbeli eszkimó az amerikai telepeken modern emberré alakult át. Mint a haditengerészet civil alkalmazottai havi hatszáz dollárt keresnek. A múltban egy egész eszkimó közösségnek nem volt ennyi vagyona. Egy acélhorog ellopásáért a múltban kivégezték a tolvajt. A mai eszkimó gőzfütóses apartm elitben lakik. Autón utazik és repülőgépen, a kutyaszánt és az iglót már ő is csak romantikus filmekből ismeri. A helyzet furcsaságát remekül jellemzi a következő kis eset. Amikor a fairbanksi repülőtársaság, mint turista attrakciókat, népviseletei ruhákba akarta öltöztetni az eszkimókat és- iglóban lakatni őket, valóságos lázadás tört ki és semmi pénzért nem vállalkoztak rá, hogy hetenkint 5 napon át meghatározott időben “régimódi eszkimót” játszanak. KÉT .IE<>Y4.Vi lli' Irta SZÉKELY VLADIMIR budapesti rendőrkapitány. — Jöttem bejelenteni, hogy a gyűrűm megkerült. Ne tessék tovább keresni. — Jó, de miért ilyen szomorúan? Csakugyan olyan szomorúnak látszott a jelentkező ur. Szakasztott olan busán tekintgetett, mint mikor egy nappal azelőtt azzal állított be, hogy elvesztette a gyűrűjét. Aminek elvégre meg is volt az értelme. Az a bizonyos ismeretlen helyeken rejtőzködött gyűrű gyanús jegygyűrű volt. Azt pedig igazán nem tanácsos — elveszíteni. Az asszonyok a legjóravalóbbnak talált férfiről is fel szokták tételezni, hogy néhanapján a szerelemnek e kerek zálogát a mellényzsebbe csúsztatja. Hát hogyne szakadna a kukliprédikációk keserves kálváriáján kívül a gyanusitgatásoknak egész özöne — arra a boldogtalan férjre, aki egyszerre csak e kincs nélkül csupaszujjason mer jobb fele előtt megjelenni. Úgy gondolkozott Kánya ur is, amikor egy esős éjszakán egy úgynevezett férfiestélyről ballagott nagy vigan hazafelé. Nagyszerűen mulatott . . . üsse kő, de van élvezet abban, ha az ember egyszer amúgy istenigazában megint legény lehet. Igaz, hogy talán dörömbölni fognak odahaza, de sebaj. Azért is bemegy méy egy kávéházba. Már az ajtónál volt. Egyszerre csali tekintete véletlenül odatévedt a kezére. Uramfia! Mi ez? A jegygyűrű eltűnt. No ennek a fele sem tréfa! Szinte érezte, hogy hideg verejtékcseppek olvadnak le a homlokáról. Vége volt minden merszének. — Parancsol kérem ássan! — karattyolt a pincér. — Hjah igen! . . . Hozzon, hozzon . /.tudja, mit, hozzon egy gyertyát. — Igen, gyertyát. Künt, talán ép az ajtó előtt elvesztettem a gyűrűmet, érti ?! A pincér végre is megértette. Szegény Kánya egy félóráig kutatott, vájkált a sárban. Jó darabig vissza is ment, amerre járt. Sehol! . .. semmi! De népcsődület, az lett. Valaki megjegyezte, hogy “az a részeg fráter itt bolonddá tart bennünket”, s Kánya uramnak sietve kellett menekülni, hogy holmi elagyabugyálásoktól megmeneküljön. Rögtön be is szaladt a rendőrségre és bejelentette nagy buját. Mikor pedig hazatért, igen jámbor és szerény volt, és feltűnően sokat tartotta balkezét a nadrágzsebében, holott az máskor nem volt szokása. Hivatal előtt aztán rögtön egy ékszerboltba sietett1, és . megvett egy hasonló karikagyűrűt, amelybe azon melegibe bevésetté: Dag Hammerskjold, az Egyesült Nemzetek szervezetének főtitkára, napokon át tárgyalt Pekingben Chou En-lai kinai kommunista miniszterelnökkel a 11 amerikai repülő szabadonbocsáíás-' érdekében. A Jó Pásztor Verses Krónikája ÚJÉV UTÁN Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Elmúlt már az újév, rohan uj folyója, rajta hánykolódik éltünk uj hajója. Fehér hab, zugó hah, szennyes hullámhátou, morajlik az örvény, fenyeget a zátony. Hogy küzdünk meg ennyi bajjal, ennyi vésszel, megáld-e az Isten elég hittel, ésszel? Mert a hit iránytű, józan ész a kormány, s szivünk a lobogó a főárbóc ormán. Zátonyra jutunk-e, avagy révbe érünk, merre, hova sodor forró bűnös vérünk? Merre, mikor köt ki életünk hajója? Mindhiába kérdjük, isten a tudója! Elmúlt már az újév: rohan a vonatunk s akarjuk-e vagy sem: mi is rajta vagyunk. Tizenegy pilótánk fogoly még Kinába, s harcolunk bár értük, eddig mindhiába. S jaj, lehull ajkunkról az újévi mosoly: van ott még sokezer, sok más U. S. fogoly! Hisz mi nálunk eszmény, ami nálunk szentség: Szovjet-országokban az mind csak nevetség. Lapjukat bár otthon magyar nyelven Írják, vörös sajtó-pókok a magyar vért szívják, így volt ez a múltban, igy van a jelenben, s könnyes szemmel várnak a segedelemben. Elmúlt már az újév ... de lelked nem látom; felelsz-e, ha kérdlek, jó felebarátom? Gyötör-e az élet, kinoz-e a tudat, hogy van, aki vérzik és van, aki mulat? Egyik emlber sorsa csupa küzdés, pokol, másik meg a délen telelget valahol, Egyik ember bőven hullatja a vérét s más tűzi mellére hőstettei érmét. Egyik embert nyúzzák, operálják, metszik, más operába jár, ha neki úgy tetszik. Egy szemét vesztette, vagy már nincsen lába: másik “hc;e-huja” táncol a kocsmába. Oly döbbenetes a balsors ember-mérleg: megzavarodik az érző emberiélek! ..... ^,.1....y “Mariska, 1902, IV/29.” Az ötlet nagyon tetszett neki. Kijátszotta egyszerűen a balsorsot, s most már nem járt zsebbesülyesztett balkézzel. Délután megint megeredt az eső. Az asszonyka úgy találta, hogy az éjszaka talán mégis túlságosan pattogott s engesztelőig kisérte ki uracskáját. Kánya ur természetesen megbocsátott. Azon boldogan kinyitja az esernyőjét és . . . Mi ez? Fényes karika gurult ki onnan,— az álnok jegygyűrű volt. Az asszonyka is észrevette. Felkapta s majd az egyik, majd a másik gyűrűt nézte villámló szemekkel. — Tóni, mit jelent ez? Kánya uram természetesen zavarba jött, majd nagyot fohászkodott és elmondott mindent becsületesen. A hatás azonban más volt, mint aminőre várt. — Hát ez az őszinteség?! így kell rászedni egy becsületes asszonyt! — pattogott idegesen az asszonyka. Ki tudja, mit mivelsz még, amiről nem tudok. Óh, milyen hazugok is vagytok ti férfiak! — De édesem! A házi béke kedvéért tettem, mert tudom, hogy milyen ideges vagy . . . Mit, én ideges ?! Hát talán szemet hunyjak, mikor a férjem megcsal? Az a gyűrű nem esett le az ujjadról, mert azon jó erősen állt, azt te lehúztad, azt zsebre akartad tenni .. . Nőtlennek akartál látszani. Kánya uram bosszúsan elment . . • — Hát tekintetes uram, lássa ilyen az asszony! No de ezentúl csakugyan a mellényzsebbe teszem a gyűrűt, onnan legalább nem eshetik le az ujjamról! — fejezte be keserű humorral Kánya uram a dupla jegygyűrűk történetét. , K IS IIÓNIKA ÖRMÉNY ÉSZJÁRÁS Nagy tűzvész pusztította Szamosujvárt 1857-ben. Megkezdődött úgy déltájban és másnap reggelig folyton tartott a tűz. Menteni semmit sem lehetett, de az örmények, mint afféle keleti kényelemszerető nép, nem is igen buzgólkodtak az oltásban, hanem Szent Flóriánra bízták a nagyobb munkát. Egymás után dűltek össze a házak, roskadtak be a tetőzetek és mikor mindenki azt hitte, hogy a tűz elcsendesedett, váratlanul uj helyen bukkant fel a vörös kakas az emberek nagy rémületére. Egyik házról a másikra, egyik utcából a másikba terjedt és rövid idő múlva épp a Ferenc-rendi barátok teplomát nyaldosta, a \nikor a bámészkodó örmények egyike letérdel Szent Flórian szobra elé és igy imádkozik fenhangon: — Dicsősiges Szent Flarián legalább tartsál meg az isten házát, ha mijink el is ig! A háta mögött álló örmény erre meglöki a másikat és hangosan, hogy az előbbi is hallja, a fülébe kiállt: s — Tudod, mir kirí úgy ez a Lakács Szent Flariánt? — Há mir? —- Hát csak azir, hogy a templom pallásán niki is van három szalonnája felakasztva. SZOCLALIZMUS A dominikai diktátor öccse Hector Trujillo, aki a szigetköztársaság elnöki tisztjét tölti be, aláírta az uj törvényt, amelynek értelmében nemzeti tulajdonba veszik át a villanyossági vállalatokat és a telefon szolgálatot. ŐSI LELET Jeruzsálem zsidó városrészében kétezer év előtti zsidó temetkezési barlangot ástak ki egy ház épitése alkalmával. Agyag és üveg edények voltak a sírokban. CIGARETTA Száz-egynéhány esztendővel ezelőtt történt, hogy Egyiptomban egy bennszülött katona, aki történetesen elvesztette a pipáját, nagyot gondolt^ valahonnan darabka india-papirt kerített elő, dohányt sodort bele és meggyujtotta. Az ismeretlen katona ezzel az egyszerű ténykedéssel megteremtette a cigarettát. Egy évszázaddal ezelőtt persze még egészen más arányok között ingadozott az emberiség által elfogyasztott dohánymennyiség, mint ma. íMig akkoriban Angliában évenkint 16 millió font dohányt dolgoztak fel, manapság a feldolgozott, egyedül Angliában elfogyasztott dohánymennyiség meghaladja az évi 120 millió fontot. Köztudomású, hogy a dohányt egy Jean Nicot nevű francia ültetvényes hozta be Európaija, de a feltevésnek, mintha a dohányt Angliában 1586-ban elsőnek Sir Walter Raleigh vezette volna be, semmi alapja nincs. A hagyomány szerint a nemes angol lovag ugyanis szenvedélyes dohányos volt és miután hazájában sehogy sem tudott dohányra szert tenni, állandóan utazgatott, hogy szenvedélyét valamiképen kielégítse. A szakszerű megállapítások ezzel szemben mások. A dohányt minden valószínűség szerint már 1556 körül Sir John Hawkins hozta be Angliába és az akkor még rendkívül költséges élvezetnek először Islingtonban, a “Ped Bull Inn” című csapszékben hódoltak az emberek. Az államhatalom nem nézte jó szemmel a dohányzás elterjedését és 1614-ben I. Jakab király rendeletet adott ki a dohányzás ellen, a kincstár pedig 1 font dohányra 6 shilling és 10 penny adót vetett ki. Bizonyos, hogy a dohányzás semmiesetre sem használ az egészségnek. Az élvezet, amit nyújt, kétségkívül a doljány nikotin tartalmának tudható be, már pedig a nikotin erős méreg. Ezzel szemben, mint minden narkotikum, a dohányzás egyszersmind megnyugtatja az idegeket, sőt csillapítókig is hat és mindenesetre sokszor bizonyul vigasztalónak válságos pillanatokban. A politikai világ és a zirodalom kimagasló egyéniségei közül a legtöbben már kora ifjúságukban behódoltak a dohánynak, amelyről Charles Kingsley azt állítja, hogy a “szegény ember eledele”. Tennyson, a világhírű angol költő, méregerős fekete szivarokat szitt és ezenkívül tubákolt is, Pőt alkalomadtán pipára is rágyújtott. Ő volt az, aki azt állította dohányzacskójáról, hogy az elég terjedelmes az egész államkincstár befogadására és elég szép, hogy1 egy Kleopátrának fejdiszül szolgáljon. Carlyle és Darwin lemondtak ugyan a dohányzásról, ám hamarosan ujravisszatértek kedvenc szórakozásukhoz. Carlylenek orvosa tiltotta meg a dohányzást és a költő saját állítása szerint rettenetesen szenvedett, különösen az első időben a dohányzás nélkülözése miatt. Egy szép napon azután, amikor történetesen az erdőben sétált, nagy meglepetésére egy bokor tövében pipát, dohányzacskót, tüzelőszerszámot talált. A holmit nyilván valamelyik kiránduló, vagy lovas veszíthette el útközben. Carlyle nem sokat töprengett. Fogta a pipát, jól megtömte dohánnyal, rágyújtott és azontúl nyugodt lelkiismerettel dohányzott tovább. Darwin még sokkal rövidebb ideig türtőztette magát és csupán négy hétig állta meg dohányzás nélkül. Hasonlóképpen szenvedélyes dohányosok voltak Thomas Hobbes és Dean Aldrich, akik naponta 10—12 pipát is elszittak, amikor pedig fogadtak egymással, hogy egy napig megállják dohányzás nélkül, mind a ketten elvesztették ezt a fogadást. A dohányzás lelkes rajongója volt Lord Byron is. Lord Wolseley, a nagynevű bíboros késő ivadéka, maga is kiváló angol államférfi, valóságos rekordot állított fel a szivarozás terén. Óránként öt szivart szitt el. Szenvedélyes dohányos volt Bismarck herceg is, a vaskancellár, aki még a königgraetzi csatában sem mondott le a dohányzásról. AKCIÓ A MAGYAR CSOMAGKÜLDÉS megkönnyítése Érdekesen Néhány hónappal ezelőtt közöltük, hogy a magyar kormány az amerikai szeretetcsomagok vámját az amerikai küldők dollárban is leróhatják — fontonkint egy dollárral. Bár az amerikai rokonok és barátok szívesen átvállalnák óházai szeretetteiktől a vám terhét, ezt az uj rendet mégsem voltak hajlandók elfogadni, mert úgy érezték, hogy ezzel a hallatlanul magas vámmal tulajdonképen nem is vámot fizetnének, hanem dollárokat ajándékoznának a dollárokra éhes kommunista kormánynak, i[y módon közvetve támogatnák a kommunista rezsimet. Az itteni csomagküldő vállalatok éppen ezért nem is hozták forgalomba az egydolláros vám jegy eket és igy az uj rend papíron maradt. Az amerikai rokonok és barátok továbbra is vámfizetés nélkül küldték az Óhazába a csomagokat és igy a vámot az óhazai címzett volt köteles és kénytelen megfizetni. Sokaknak nagyon nehezükre esett ezt a vámot forintban leróni, sok esetben visszajött a csomag, mert az óhazai címzett nem tudta azt kiváltani. Most Brack Miklós, a U. S. Relief Parcel Service igazgatója, vállalkozott arra, hogy ezen az áldatlan állapoton, ha csak lehetséges, segítsen. Érintkezésbe lépett az illetékes magyar hatóságokkal, hogy jobb feltételeket eszközölhessen ki: alacsonyabb vámot dollárban, vagy alacsonyabb vámot, forintban. Némileg biztató jel, hogy a magyar kormány két postai tisztviselőt megbízott azzal, hogy ebben az ügyben Brack Miklóssal tárgyaljanak január közepén a svájci Zürichben. Vérmes reményeket mégsem füzünk ebhez a találkozóhoz, mert tudjuk, hogy a magyar kormánynak egyáltalán nem szívügye a magyar népnek juttatott amerikai segítség. HIBÁTLAN ORDÍTÁS Széchényi Istvánnál egy ebéden jelen volt Deák Ferenc, Pulszky Ferenc és több más barát. Döbrentey Gábor egy könyvvel a hóna alatt jelent meg és átnyújtotta azt Széchényinek. — Az első magyar könyv, amelyben nincs sajtóhiba — mondotta. Nagy csodálkozás közben Deák vette a kezébe a könyvet és felolvasta a cimlapot — Shakespeare remekei, Döbrentey Gábor orditása szerint. Az egyiittlevők jót nevettek Döbrentey kijelentésén, aki nem is vette észre a nagy bűzgóságában, hogy már a címlapon kifelejtettek egy f-betűt.
