A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-06-10 / 23. szám

3-22 OLEÄIi JÜ PÁSZTOR Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács. 14, 16—24 Az időben egy ember nagy vacsorát szerze és sokakat meghiva. S elküldé szolgáját a vacsora órá­jában megmondani a hivatalosoknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve. És kezdek magukat mindnyájan sorra mentegetni. Az első mondá neki: Földet vettem s ki kell mennem megnézni azt, kérlek, ments 'ki engem. Másik meg mondá: Öt iga ökröt vet­tem és megyek megpróbálni azokat; kérlek ments ki engemet. Másik ismét mondá: Feleséget vettem, azért nem mehetek. Hazamenvén a szolga, jelenté -urának mindezt. Erre megharagudván a házigazda, mondá a szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcái­ra s a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram, megtörtént, amint parancsoltad, azonban még mindig van hely. Akkor mondá az ur a szolgájának: Menj ki az-utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni a járókelőket, hogy megteljék házam. Mondom azonban nektek, hogy senki ama férfiak közül, akik hivatalosak voltak meg nem Ízleli az én vacsorámat. SZENTBESZÉD Nyolc napon keresztül fényes ünnepséget rendez az Egyház a tabernákulum csendjében rejtőzködő Krisztusnak. Erről zeng az ének, szentbeszédekben e szent titkot hirdetik a vallásos élet mélységeiben el­merülő és boldogságot találó lelkeknek; ezért öltözik virágos illatúra az oltár és száll az ég felé naponkint a kellemes illatú tömjénfüst. Valóban méltó, hogy ez az ünnep a katolikus lé­leknek boldogságos legyen, hiszen az Oltáriszentség a nap világosságunk egén. E fényes ünnepség között eszünkbe kell, hogy jusson az is, aki hivatalánál fogva elsőrangú szerepet tölt be az isteni titok létrejötténél épen úgy, mint a ki­szolgáltatásánál. Könnyen rájöhetünk arra, hogy ki­csoda ez. Nem más, mint a felszentelt pap, akinek oly nagy méltósága van, amely messze felülmúlja még az angyalokét is: a krisztusi szavakkal leparancsol­hatja az eget a földre és kezeiben tarthatja Azt, aki az ég és földnek hatalmas Ura és Istene. Mit mondjak a papi méltóság szentségéről en­nél többet? Tudja ezt nagyon jól a gonosz világ és ezért támadja olyan hevesen a papságot, mert érzi, hogy a papságon ejtett tiszteletlenség különös segitsé­­get nyújt a hit legyöngitéséhez. Hiszen a pap és a szentmise, valamint az Oltá­riszentség közt szoros kapcsolat van. Nem lehet bán­tani a papot, hogy egyszersmind ne ejtsünk csorbát ezeken is és fordítva is mondható: nem vagyok igaz tisztelője, és kevésre becsülöm én az Oltáriszentséget, ha nem becsülöm meg méltókép a papi méltóságot, melynek köszönhetem azt. Milyen viselkedést tapasztalhatunk a papsággal szemben? Vannak közönyösek. Elismerik,-hogy szükségük van papra a keresztelésnél, esketésnél és temetésnél. Vannak korlátolt értelműek, akik parancsolni akarnának a papnak. Mi fizetjük, a mi szolgánk le­gyen ! Nem gondolják meg, hogy a rendőrt, bírót, min­den állami hivatalnokot is ők fizetnek és mégsem pa­rancsolnak nekik, de ép az ellenkezője történik. Az ilyeneknek nem ártana megtanulni azt, hogy a pap csak az Istennek szolgája. Vannak gonoszok. Ezek nyílt ellenségek, min­denki észreveszi azt, hogy a gyűlölet hajtaja őket. Végül: az igazak csoportja. Ezek Isten szolgáját tekintik a papban és meleg szeretettel, ragaszkodás­sal veszik őt körül, mint legnagyobb jótevőjét lelkűk­nek. ! , Ä jfe ' Aitlil ZSUKOV MEGHALT Moszkvából jelentik, hogy Vsevolod Zsukiov tá­bornok meghalt. Ez hiresnevü, de nem híres tábor­nok volt, nem azonos Eisenhower elnök barátjával, aki tábornagyi rangban van és a szovjetkormány hadügyminisztere. Zsukowal háromra emelkedett az orosz tábor­nokok száma, akik a múlt héten haltak meg. A pápa egészsége Noha Pius pápa egészségi állapota nagyot javult leg­utóbbi betegsége óta, újab­ban ismét tulságba vitt mun­kája, napokban 15 perces szé­dülést okozott. A pápa most 79 éves és né­ha ezreket kell fogadnia az ál­talános kihallgatási órákon. Legutóbb például 35,000 olasz farmer jelent meg előtte és több mint egy órán át kellett beszélgetnie velők. Legutóbbi szédülése és az ezzel kapcsola­tos gyengeség egy félórás szó­noklat utjn jelentkezett, amit a Szent Péter bazilikában tar­tott a farmereknek. Ezután vagy 25 percen át a vezetőket fogadta kihallgatáson és el­fogadta ajándékaikat. Majd körmenétben vitték körül a bazilikában, és hordozható trónjáról áldást osztogatott a jelenlevőknek. Később palo­tája ablakában is megjelent és a székesegyház előtti téren összegyűlt tömeghez is be­szélt. Orvosai most önkiméletre intik a pápát és remélik, hogy az agg egyházfejedelem ismét kiheveri múló gyengélkedé­sét. x A világ legöregebb embere. Állítólag a délamerikai Columbiában élő Javier Pe­reira, egy félvér indián a világ legöregebb embere. Különféle számítások alap­ján korát 150 évre becsülik, de lehetséges, hogy 166 éves. ő maga nem tud szá­mot adni arról, hogy mikor született. Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 4, 18—24 Azon időben járván Jézus a galileai tenger mel­lett, láta két testvért: Simont, ki Péternek hivatik és testvérét, Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe (mert halászok voltak). S mondá nekik: Jöjjetek utá­nam és emberek halászaivá teszlek titeket.' Azok pe­dig mindjárt elhagyván hálóikat, követték Őt. Onnan tovább menvén, látott más két testvért: Jakabot, Be­be deus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban aty­jukkal, Zebedeussal kötözgették hálóikat s hivá őket is. .Azok pedig mindjárt elhagyván hálójukat, köve­ték Őt. . . És körüljára Jézus egész Galileát, tanítván zsinagógáikban, hirdetvén az ország evangéliumát és meggyógyítván minden nyavalyát és minden beteg­séget a nép között. SZENTBESZÉD SEGÍTENEK a jó lelkek Irta: GONDOS SÁNDOR öreg amerikás magyarok szive mindig a jóság, az ir­galom felé hajlott. - Nemcsak sajátmagu'k felől gondoskod­tak, hanem a többi elaggott felől is tűnődtek: — Vájjon hogy érzik ma­gúkat itt, az uj hazában, tá­vol onnan, ahol valaha böl­csőjük ringott ? Tudnak-e még magyarul vagy elváltozott a nyelvük? Talán romlásnak in­dult bennük a hajdan erős magyar ? Eljárt felettünk az idő erő­sen és lefekvéskor gyanakod­va tűnődünk: — Lesz-e nekünk még hol­napunk vagy elalszunk örök­re? Talán ezért járunk manap­ság szorgalmasabban a temp­lomba, hogy előkészüljünk ar­ra az időre, mikor az örök igazság kérdezi tőlünk: Mit csináltál földi életedben? Reszkető lélekkel beszá­molunk hibáinkról, vétkeink­ről, de van valami, amit ön­tudatosan és büszkén mon­dunk: Magyar voltam és ma­gyar maradtam. Ezzel együttjárt az az erény, amelyet felebaráti sze­retet néven ismerünk. Szép idő vagy rossz, magyar a ma­gyart soha cserben ne hagyja. Segítse, ahogy tudja és döb­benve bámulja, hogy a fris­sen jöttek, a tréfásan zöld­fülűeknek mondottak, még itt is durván marakodnak, lesze­dik egymáról a keresztvizet. De hát nem az én dolgom az, hogy ilyesmi felett a nyil­vánosság előtt rágódjam, ha­nem okosabb, ha öreg ameri­kás magyarok leikéről beszé­lek. Teszem azt a nyolcvana­dik évet erősen meghaladott Szobonya Mihály felől, aki most ezt irta nekem: “Kár lenne, ha azok a régi magyar versek velem együtt elpusztulnának, mert gyere­keim és unokáim úgyis eldob­nák azokat, hiszen idegen ne­kik a magyar szó. Régi bará­tom, öreg mesemondó, nézzen utána, hogy megmaradjanak magyar lelkek örömére.” Elhozta a posta a sárguló papírokat és könnyzve lát­tam, hogy milyen érdemes költői voltak otthon áldott magyar nyelvünknek! Csuk­nék fél század óta élek itt és haj be messze estem attól, amit ez a gyűjtemény hozott otthonomba! Csak úgy nagy­jában válogatva akadt kezem­be egy vers, amelynek ez a címe: Hiszek egy szent magyar tavaszban. Sokáig tűnődtem, hogy ki lehetett az a bizonyos Baja Mihály, aki ezt a megható, lelket melegítő költeményt irta és nagy nehezen eszem­be jutott, hogy ez a Baja Mi­hály pap volt, aki végigélte az első nagy világháborút és annak elmúltával vetette pa­pirosra sorait. Él-e vagy meg­halt, a jó Isten tudja, de iga­zi költői tehetség volt. Ezt a veraet Magyarország felda­rabolása után irta és nincs olyan magyar szív Ameriká­ban, aki vele együtt át ne­­érezne: Én nem szeretem a telet, Hiszem, hogy lesz még kikelet Lesz még virágos rét, mező, S a szemünk nem lesz köny­­nvező. Kizöldül újra majd az erdő, Nótánk se lesz mindig kesergő Megremeg belé az ős ugar, Ha táncra perdül a magyar. Lesz aranyunk, sónk, fánk, szenünk, Munkára lel dolgos kezünk, A rest is verejtékezik, És senki meg nem éhezik. Főidőnk kisarjad dús kalász­ba, Belekapunk az aratásba. Aranyló búzánk, kenyerünk Koszoruzza sok szűk telünk. Nem hag^pinket az Isten el! Meddig zajongjon a kebel, Hogy túl a zord határokon Pusztul a testvér, a rokon? Ki nekünk adta e hazát, Nem hagyja másnak igazát, Komor Kárpátok őre ő, Szentségtörőket megverő. S ki kezdetben törvényt sza­bott : Nem tűr a földön több rabot! WASHINGTON. — Sinclair Armstrong, a tőzsdét szabá­lyozó Securities and Exchan­ge Commission kiszemelt el­nöke, nagyfontosságu nyilat­kozatot tett az egyes uránium részvények eladásánál előfor­duló visszélések és a közön­ség gyakori megtévesztése el­len. — Az amerikai nagyipar hatalmas fejlődése nagyrészt a befektető közönség bizalmán épül, mert Amerika polgárai­nak nagy többsége szívesen bocsátja az ipar rendelkezésé­re megtakarított tőkéit, — fejtegette Armstrong. — Ez viszont tisztességet, becsüle­tességet s egyenességet kíván az üzleti élettől, vagyis azt, hogy a közönség ne csalódjon KUTYAUGATÁSRÓL HALLANI SE AKAR Jarosláv Hásek cseh Író me­sélte : Mikor még kutyakereskedő voltam, egy faluban előadást tartottam. Egyszercsak egy pólyásbaba sírni kezdett. Az anyja csittitani kezdte, majd felemelkedett, hogy gyerme­kével elhagyja a termet. Én egy pillanatra megszakitot­­tam előadásomat és odaszól­tam a távozni készülő anyá­nak : — Jóasszony, sose zavar­tassa magát, engem a gyerek­­sirás nem zavar. — Lehet, hogy magát nem Nem élhet senki szolgaságban Az ezredéves szent hazában! Én nem tudom, mi lesz a bér, Lehet, hogy ömlik újra vér, S jön száz halál, ha nem ret­tegjük, De akik élünk — újra kezd­jük. Vagy a világ vérörzönére Galambként száll-e majd a béke S szivárvány kél mosolygó színben, Jelül, hogy megbékült az Isten? Vagy a békében, vagy a harc­ban Hiszek egy szent magyar tavaszban, Megtorlóm könnyes két szemem És gyászruhámat leteszem. Eddig a papi lélekből kö­nyörgő fohászna'kis mondha­tó vers. Az első nagy háborút követő szenvedés keserűsége sir ki belőle. És a szenvedést akkor jóvá lehetett átmene­tileg tenni. De most! Most a vas függöny mögött nyomorgó lelkeknek még fel­szabadulni se lehet remé­nyük. Én édes Istenem, med­dig tűröd ezt ? várakozásaiban, amikor taka­rékossága gyümölcsét az üz­leti és ipari vállalkozások ren­delkezésére bocsátja, illő osz­talék reményében. — De nem lehet aggodalom nélkül nézni, hogy mostaná­ban egyes belföldi vagy kana­dai uránium kibányászással foglalkozó vállalatok olyan részvénytársaságok alapításá­hoz veszik igénybe a közön­ség tőkejegyzéseit, melyeknél a pénz jelentékeny része ma­guknak az alapítóknak, vagy közeli embereiknek a zsebébe vándorol és csak kis rész jut a tényleges munkára. Majd kifejtette Armstrong, hogy ipari életünk vezetői nem nézhetik tétlenül a kö­zönség bizalmának ilyen alá­zavarja a gyereksirás, — vá­laszolta a fiatalasszony —, de a gyereket zavarja a maga be­széde. CSODADOKTOR LOS ANGELES. — Letar­tóztatták Florentino Morales, 54 éves csodadoktort, aki min­den betegséget gyógyított fe­kete gyertyával, selyem ba­bákkal, f ekete selyem sállal és haj tincsekkel. Egy asszony jelentette fel, akinek fájdal­mai voltak a mellében s a cso­dadoktor gyertyafénnyel és szertartásos tánccal — nem gyógyította meg. Félrevezetik, megcsalják a népet kanalai uránium kutató cégek Galileában Jézus egy alkalommal a tibériási ten­ger mellett járt azért, hogy az apostolságra meghív­ja Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost. A tenger partján észrevett az Úr két hajót: az egyikben volt Simon, aki Péternek hivatik, azaz kőszirtnek, szirt­­erős férfiúnak; a másikban volt Simon-Péternek fi­­testvére: András, ami görög szó és magyarul annyit jelent, hogy bátor, férfias és erős. Krisztus belépett az egyik hajóba, amely Péteré volt és onnan tanította az összesereglett népet, aztán megparancsolta Péternek, hogy vesse be hálóját a tengerbe, aki engedelmeskedett és oly sok halat fogott egyszerre, hogy a háló szakadozott és a halak bősége megtöltötte mind a két hajót. Itt hívta meg másodszor az Ür Pétert és Andrást apostolaivá, részint a csodála­tos halfogással, részint pedig szóval, mondván: Jöj­jetek utánam, én foglalkozásokat sokkal jobbra s magasztosabbra változtatom és emberek halászaivá teszlek titeket, hogy az embereket a világ romlottsá­gából kivonjátok és a mennyországnak megnyerjétek. Péter és András mindjárt elhagyták hálóikat és követték Jézust; elhagyták hajóikat, a házaikat, halá­szati foglalkozásukat, szolgáikat, szüleiket és roko­naikat, családbelieiket és minden egyebet Szent Pé­ternek Krisztushoz intézett eme szavai szerint: “íme, mi mindent elhagytunk és téged követtünk, mi lesz tehát most velünk?” Péter és András meghívása után Jézus egy kissé távolabb ment és látott két testvért: Jakabot, Zebe­­deus fiát s testvérét, Jánost, ami-nt atyjukkal. Zebe­deussal kötözgették hálóikat; ezeket is meghívta az Ur, akik részint Krisztus hivó szózata által, részint a csodálatos halfogás folytán, részint pedig társaiknak, Péternek és Andrásnak példája következtében felbuz­dulva követték Krisztust, elhagyván hálóikat és aty­jukat és mindenüket. Ez volt az apostolok második meghívása. Az apostolok ezen négyes fogatán emelkedünk fel az égbe; eme négy szögletkövön épült az első Egyház. Péter ugyanis példájával int minket, hogy Krisztus hivó szózatának engedelmeskedjünk; András példá­jával int minket, hogy a meghívásnak férfiasán ele­get tegyünk; Jakab arra int, hogy az ellenséget el kell ejteni; János pedig példát nyújt nekünk, hogy mind­ezek betöltésére gyakran esedezzünk a jó Isten rna­­lasztjáért. E négy apostol buzgósága szolgáljon nekünk pél­dául. Elválaszthatatlanul csatlakozzunk Krisztushoz s hagyjunk el mindent, ami a legfelségesebb Isten-em­berrel való összeköttetésünket megzavarná. Midőn ar­ról van szó, hogy Krisztushoz tartozik-e valaki, vagy Krisztus-ellenes, nyilvánosan adjuk jelét annak, hogy mi Krisztus hívei vagyunk, akiért, ha kell, minden­ről lemondunk s követjük Őt. AZ ELNÖKI HÁZTARTÁS A kongresszus költségvetési bizottsága előtt részletes jelentést tett a Fehér Ház képviselője az elnöki háztartás költségeiről. Eszerint a Fehér Ház­ban 72 szakács és Szakácsnő, szobalány és felszolgáló van, akik nem annyira az elnöki párt, mint inkább a vendégeket szolgálják ki — évente több mint 800,- 000 .személyt. Ennek a személyzetnek fizetése és a gáz lés villanyszámla a( múlt évben 366,200 dollárt tett ki. A háztartási alkalmazottak fizetése 2500 dollár­tól feljebb 4475 dollárig megy és összesen 104,420 dollárt tesz ki. A karbantartási személyzet évi fizetése össze­sen 147,235 dollár. A villanyszámla havonta körülbelül 2500 dollár, amely összegnek tölbb mint a fele nem világításra, hanem léghütésre megy. A mosodai számla 6200 dol­lár egy évben. A bankettek alkalmával az 'asztalokat díszítő virágok ára 9000 dollár A Fehér Házban 2427 üveg és pohár vn, 10,114 csésze, tányér, tál stb. Tört edények pótlására a múlt évben 4984 dollárt kellett költeni. t * V

Next

/
Thumbnails
Contents