A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-10-01 / 40. szám
8-IK OLDAU A JŐ pAszjoh ' í _•*/ Pünkösd után 17. vasárnap Jf EVANGÉLIUM Szent Máté 22. fej., 34-46. szak. A csodálatos udvar ■ Irta: HARSÁNYI ZSOLT Az időben a farizeusok hallván, hogy elnémította a szadduceüsokat, egybegyülének s kérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat; Istenedet teljes szivedből és teljes telkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Öszszegyülvén pedig a farizeusok, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti a Krisztus felől? Ki fia ő? Felelék neki: Dávidé. Mondá nekik: Miképen hívja tehát őt Dávid lelkében Urának, mondván: Mondá az Ur az én Uramnak: ülj az én jobbomra, mig ellenségeid lábad zsámolyává teszem? . . . Ha tehát Dávid őt Urának hívja, hogyan lehet annak ő fia? — És Senki sem tud neki egy szót sem felelni, sem nem merte őt senki többé azon naptól fogva kérdeni. SZENTBESZÉD Amióta emberek járják ennek a földnek hátát, sőt mi több, amióta a világ világ, mindig voltak, vannak s lesznek törvények, amelyek bizonyos isteni vagy emberi parancsot tartalmaznak és amelyek ennek alapján valami isteni vagy emberi akaratot fejeznek ki és akarnak érvényre juttatni. Az Úristen a maga akaratát részint a nagy természet, részint pedig a tanítása, a kinyilatkoztatás által adta az emberiség tudtára . . . Isten törvényt adott a nagy természetnek, a nagy mindenségnek; törvényt az élettelen és élő lényeknek, — törvényt szabott az ásvány, a növény- és állatvilágnak, törvényt az égitesteknek, de törvényt adott a lelkes lénynek, az embernek is. Az isteni, a természeti törvények mindenkit, mindenhol és minden időben köteleznek, azokat felfüggeszteni avagy azoktól fölmenteni csak magának az Úristennek áll jogában. Az emberi törvényeket ellenben az emberi szükségletek hívják életre. Minél bonyolultabbak az embereknek egymáshoz való viszonyai, minél nagyobbak az ellentétek az egyes társadalmi osztályok között, minél nagyobbak az emberek igényei és szükségletei és végül —^valljuk csak meg őszintén — minél inkább eltávolodnak az emberek az isteni örök és általános érvényű törvényektől, annál több emberi, múló és ideig-óráig érvényes törvényre van szükség. Az emberiség bölcsőjénél még egyáltalán nem is volt törvény, később, az emberek szaporodtával mindegyre jobban szaporodtak a törvények is és ma már ott tartunk, hogy annyi mindenféle emberi törvény, emberi rendelet van, 'hogy nincs az az ember fia, aki azt mind a fejében megtarthatja. Egymás után keletkeznek az uj törvények, szinte gomba módjára látnak napvilágot az uj törvénykönyvek. Szinte nincs is már dolog az ég alatt, amire ne lenne törvény, nincs személy a legmagasabb polcon állótól a legkisebb árváig, ki ne állana a törvény hatalma alatt. És amidőn eszembe jut a sok emberi törvény s amidőn elgondolkozom azok fölött, akkor eszembe jut az is, hogy Uram, Istenem-, mily gyarló, milyen gyenge is az ember, hogy annak ellenére, hogy szinte annyi a törvény, mint a -haja szála, mégsem jó, pedig hát minden törvénye azt célozza, hogy jó legyen, — ugyanakkor eszembe jut valami -más, amit a mai szent evangéliumban olvasok: “E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.” Krisztus Urunk, az isteni, az örök törvényhozó nem ad rakásszámra törvényt, -nem ad törvénykönyveket se híveinek . . . Krisztus Urunk voltaképen csak egy parancsolatot ad: a szeretet parancsolata, ami csak azért kettő, mert az Istenre és az emberekre vonatkozik és Krisztus Urunk erre a kettőre azt mondja: “E két parancsolaton függ az egész törvény.” Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat,” ez az egyedüli krisztusi törvény. A TAVALYI FAGY Az országos kereskedelmi hivatal befejezte vizsgálatát a kávé drágulása dolgában. Meg állapította, hogy az elmúlt évben egymillió zsák kávé felesleg volt. A brazíliai pusztító fagy mese volt. Nem fagy, hanem spekuláció drágította a kávét. Most a nagykereskedelemnek drágán bevásárolt kávéja van, azt nem adhatják egyelőre lényegesen olcsóbban', mert ha ezt tennék, csődbe mennének. HATÁRTALAN ROMBOLÓERŐ A hadvezetőség nyilvánosságra hozta, hogy elkészült egy szuper-hidrogénbomba, amelynek robbantóereje megfelel körülbelül 45 millió tonna dinamit feszítőerejének. Egy ilyen bombával el lehet pusztítani egy egész országot. Egy ilyen bomba nagyobb erejű, mint ezer atombomba. A z éjszaka éppen olyan vigasztalan volt, mint ő maga. Az eső ugyan elállott már, de a csillagtalan sötétségben alig láthatta a sáros országutat és rá kellett bíznia magát a szamárra, amely kimerültén botorkálva baktatott mellette, de már látszott* hogy nem sokáig bírja. Attól kellett tartani, hogy szegény pára itt hull el az utón, mert már kétszer összeroskadt s alig lehetett megint lábra állitani. De a szamár számára most nem volt részvét Hillel zsidóban, akármilyen szelíd és résztvevő lélek volt máskülönben. Egyetlen kétségbeesett és fájdalmas aggodalom szorongatta a szivét: a szamár hátán ülő felesége ölében a kisfia haldoklóit. Segítség sehol és a falu még elég messze. Egy heti járóföldről jött a boldogtalan Hillel. A maga vidékén nem volt maradása, háza beomlott, munkát nem tudott kapni, családja s a maga számára betevő falatja sem akadt. Ezért felkerekedett, hogy távoli határban lakó rokonait felkeresse, akiket már tiz esztendeje nem látott s [ nem is hallotta hírüket. Valaha úgy tudta róluk, hogy módos emberek. Az ő révükön remélt most legalább munkát kapni. De a hosszú és fáradalmas utón a kisfiú megbetegedett. Két napja erős láz gyötörte, s a gyermekből szemmelláthatóan fogyott az életerő. A szamárháton ülő anya csendesen sirdogált, ölében a haldokló gyermekkel. A szamárral is történt valami, ismeretlen állatbetegség támadhatta meg. Olykor megálltak és fülüket aggodalmasan szorítva a gyermek mellére, hallgatták, hogy dobog-e még a szive. A kis szív egyre gyengébben dobogott. Aztán megindultak megint, készen arra, hogy a legközelebbi faluban már halott gyermekkel fognak érkezni. Nem beszéltek egymáshoz semmit, csak baktattak végtelen bánatukkal és tudták egymásról, hogy ugyanarra gondolnak: a jövendő feneketlen sivárságára, a sötét nyomorúságra, amelynek egyetlen vigasztalása most készül itthagyni őket örökre. Vagy a kisgyermek eddigi életének édes emlékei merültek fel gyötrött szivükben, gügyögése,„mosolya, kezecskéinek kapkodása, első selypítő szavai. Ezek a valaha boldogító emlékek most keserves súllyá váltak rajtuk,' ennek terhe húzta a föld felé fejüket, ahogy a bánattól megtiporva, reménytelenül bandukoltak előre a sáros utón. Hosszú, néma vándorlás után végre feltetszett a távolban egy-két alig látható fény, ez volt a falu, amelyet még ma el akartak érni. A férfi ugyanakkor pillantotta meg ezeket a fényeket, mikor hirtelen fel jaj dúlt az asszony. — Segits, Hillel, segíts! Nem dobog a szive! A férfi megállította a szamarat. Odaszoritotta ő is fejét a rongyok közt kitapogatott kis gyermek testére. Annak szive nem dobogott többé. Egyszerre sirva fakadt az apa is. Ott álltak a sötétben a szülők és siratták a kis halottat. Az asszony a szamár hátáról ráhajlott férje vállára, mint aki nem birja el maga a ránehezedő csapást. Jó ideig sírtak igy. Aztán a férfi mélyet sóhajtott. — Induljunk. — Leszállók, — mondta Mirjám, — hiszen az állat is a végét járja. Elindult gyalog, karjai közt vive a halott gyermeket. A szamár tteretlenül baktatott mellettük. De pár perc múlva az asszony megingott. Ha férje meg nem kapja, elesik. Nem bírta. Mégis csak vissza kellett ülnie a szamárra. Már beértek a falu első házai közé s a férj fürkészve nézett széjjel, hol zörgethetne éjjeli szállásért, mikor a szamár összerogyott. Lezuhant a halott gyermeket tartó asszony is a földre, de gyermekét ott sem eresztette el. A férfi nagy üggyel-bajjal felsegítette. De az állat ott maradt, az sem lélegzett már. Homályosan látszottak oldalt egy háztáj fehér fóliái. Hillel karonfogva vezette az asszonyt, hogy éjszakára itt a falak között valahogyan meghúzhassa magát, talán valami ételt is kapjon, ha jó emberek laknak ott, és egy korty vizet. Tapogatódzva fordult be egy falsarok mellett. S ott egyszer csak elámulva állott meg. Szűk kis udvar tárult eléje, amelyet omladozó kőfal szegélyezett. Ez az udvar valami megmAyarázhatatlan v i 1 ágasséqRílf^dereiigett, pedig körösíörii'i»vaksötét volt az éjszaka. Mim, a neves fa, vagy a mocsár lidéreei szoktak fényleni, úgy derengett ez az udvar, de semmiféle mécset, vagy fáklyát nem lehetett látni sehol, fent pedig sürü fellegek feucz, lék a csillagokat. Hillel álmélkodva nézett erre a különös udvarra, aztán Mirjámra pillantott. Ugyanekkor az asszony elsikoltotta magát és izgatottan remegő, kézzel bontogatta a halott gyermek rongyait. A gyermek arca előtűnt a titokzatos derengésben. Mosolygott. Két kezét anyja felé emelte. — Él, — sikoltotta az aszszony, —él! A férfi boldog megdöbbenéssel nézte a gyermeket. Az (csakugyan élt. Boldogan és gügyögve kacagni kezdett, anyját és apját szólította azokkal az ügyetlen szavaeskákkal, amelyeknél többet még nem igen tudott. Ezek pedig fuldokolva sírni kezdtek mind a ketten, de most már az elhihetetlen boldogságtól. A ház felől lépéseket hallottak, erre felneszeitek. Egy hajlotthátu anyóka lépett ki a házból a csodálatosan derengő udvarra. Nyilván felébredt a jövevények járkálásának, sikoltásának zajára. — Kik vagytok, jó emberek? — kérdezte tőlük. A. két szülő összevissza beszélve, hebegő boldogsággal kezdte elmondani, hogy meszsziről érkező vádorok gyermekök az utón meghalt, de ahogy beléptek az udvarra, itt csodálatosképpen visszatért belé az élet. — Milyen hely ez, — kérdezte álmélkodva a férfi, — és mi ez a különös derengés, amely a csillagok fényéhez hasonló? — Nein tudom, — felelt az anyóka, — éjszaka az udvar mindig ilyen. Én csak egy esztendeje lakom itt. Azelőtt valami istálló volt ezen az udvaron, de olyan rozoga volt, hogy összeroskadt s a gerendákat széthordták a szomszédok. De kerüljetek beljebb, bizonyára éhesek vagytok. ízleljétek meg a kenyeremet. Úgy nézzetek rám, hogy én sütöm a legjobb kenyeret az egész faluban. — Hogyhivják a falut? — Betlehem. Indultak be a házba. Mikor a küszöbhöz értek, Hillel úgy érezte, hogy valaki megérinti hátulról. Visszafordult. Szamara állt mögötte, az bökte hozzá nagy bolond fejét. Vidám volt az állat, mintha nem történt volna vele semmi. — A te szamarad ez? Majd bekötjük a szomszédhoz, derék ember az, enni is ad neki, ha szépen megkérjük, De előbb csak helyezkedjetek el. Hillel visszanézett az udvarra. Tűnődve mondotta : — Betlehem? Sohasem fogom elfelejteni. Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 15, 21—28 MESZLÉNYI PÜSPÖK BÖRTÖNBEN HALT MEG RÓMÁBÓL jelentik: A Vatikán most nyert biztos értesülést arról, hogy Meszlényi Zoltán Lajos püspök a múlt év január 2-án a börtönben meghalt. A budapesti szovjetbíróság 1950-ben vetette börtönbe, amikor át kellett volna vennie uj hivatalát, mint az érseki egyházmegye igazgatója Mindszenti bíboros alatt. IKE GULYÁS Az amerikai húsipari, úgyszintén gyümölcs és zöldség érdekeltség felkérésére Eisenhower elnök Denver, Colo.-ban ahol vakációzik, az előkelő 'Country Clubban tartandó politikai és gazdasági bankét részére maga fogja főzni hétfőn a marhagulyás amerikai változatát, a beef stewt. Mint mindenki tudja, Eisenhower kitűnő szakács. Az Ike stew célja: propagandát csinálni a hús és zöldség fokozott fogyasztása érdekében. A gyümölcs ráadás. Pius pápa a legújabb vatikáni hiradás szerint még egyre betegeskedik, csuklási rohamai kiújultak. A HIDROGÉN BOMBA ELSŐ ÁLDOZATA A Szerencsés Sárkány nevű japán halászhajóra rádióaktiv hamu hullott, amikor a Csendes tenger egyik kis szigetén az amerikai hadvezetőség hidrogénbombát robbantott. A halászhajón többen megbetegedtek és most az egyik hajós — a nevét illik feljegyezni — Aikicsi Kubojama belehalt az akkor szerzett betegségbe, amelynek még neve sincsen. Tizenöt társát még kezelik egy tokioi kórházban. Március óta, a bombarobbantás óta, a japán sajtóban éles támadások jelentek meg Amerika ellen és persze a kommunisták az egész világon izgattak — elhallgatva azt, hogy az oroszok is végeztek hidrogénbomba próbarobbantást. Amerika vállalta az anya gi felelősséget és kártérítést ad a rádióaktiv hamu minden áldozatának. Azon időben: Éltére Jézus Tims és Szidon környékére. És íme egy kananei asszony ama határokból kijővén, kiálta, mondván: Könyörülj rajtam, < Uram, Dávidnak fia! az én lányom gonoszul gyötör- I tetik az ördögtől. De ő egy szót sem felel neki. És 1 hozzá járulván tanítványai, kérték őt, mondván: Bo- ] csásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, mon- j dá: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Amaz pedig eljőve, és imádá őt, A mondván: Uram! segits rajtam. Ki felelvén, mondá: 1 Nem jó elvenni a fiák kenyerét, és az ebeknek vetni. 1 Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram! Csakhogy az ] ehkölykök is esznek a morzsalékból, melyek lehulla- I nak uraik asztaláról. Akkor felelvén Jézus, mondá J neki: Óh asszony! nagy a te hited; legyen neked, a 1 mint te kívánod. És leánya azon órától fogva meggy ógyula. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk Tirus és Szidon környékére érkezett, ime egy kananei asszony — tudniillik egy pogány nő — ama határokból kijővén, hozzá járult s könyörgött, mondván: Könyörülj meg rajtam, Uram, Dávidnak fia! ... Az én lányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől. Az Ur, aki máskor a hozzá folyamodók szavára kész volt azonnal még a legtávolabbi helyre is elmenni és meggyógyítani a sinylődőt, most eme hozzá jö- , vő s utána kiáltó asszony irányában úgy viselte magát, mintha nem is hallotta volna rimánkodását, mert I egy szót sem felel neki. — Krisztus Urunk ezt azért < tette, hogy az asszony hitét, reményét, alázatosságát i és állhatatosságát próbára tegye és növelje. | A tanítványok látván, hogy Jézus nem vette fi- j gyelembe ezen könyörgő asszony esedezését, köz- ! benjártak az isteni Megváltónál az asszony érdeké- ; ben és kérték az Ur Jézust, mondván: Bocsásd el ezt « az asszonyt, megadva neki, amit kér . . . Az isteni Mester pedig ezt feleié a tanítványainak: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Azonban a kananei asszony nem tágított, hanem követte Jézust és folytonosan kiáltozott és segítséget kért tőle. — Erre az Ur mondá: Nem jó elvenni a fiák kenyerét és az ebeknek vetni . . . Krisztus az akkori zsidóknak szólásmódja szerint beszélt és a fiák alatt értette a törvény követőit, a zsidókat, kik ebeknek csúfolták és megvetették a hitetlen és bálványozó nemzeteket . . . Ámde a kananei asszony Jézus eme szavainak hallatára nemcsak vissza nem rettent és nemcsak el nem állott kívánságától, sőt inkább most már beszédbe ereszkedett az isteni Mesterrel és sürgette és még buzgóbban kérte leánya részére a segélyt, mondván: Úgy van, Uram, csakhogy a kölykök is esznek a morzsalékokból, melyek lehullanak uraik asztaláról. Az Ur Jézus többé nem állhatott ellen a kananei asszony kérésének, hanem, legyőzetvén az ő imája által, mintegy csodálkozását fejezve ki, mondotta: Oh asszony, nagy a te hited s kiérdemelted, hogy kérésedet meghallgassam. Legyen neked, amint kívánod, azaz teljesüljön az, amit kérsz. És a kananei asszony buzgó s állhatatos imájának az lett az eredménye, hogy leánya megszabadult az ördögtől és visszanyerte az egészségét. Tanulságos a kananei asszony könyörgése, mely az igazi és Isten előtt kedves könyörgésnek példáját tárja oly szépen elénk. — Akik istenes életre adták magukat, fáradhatatlanok voltak Isten dicsőitésében. A szentek mind állhatosak és buzgók voltak az imádságban és sokan annyira elmerültek az imában, hogy egészen elragadtattak s egészen megfeledkeztek más dolgaikról. A tökéletesebb erkölcs gyakorlására nincs tehát hathatósabb eszköz, mint az imádság, mint az elmének felemelése Istenhez. Mennél gyakrabban és mennél buzgóbban emeljük fel tehát naponkint elménket Istenhez, hogy a szent zsoltárossal elmondhassuk: “Napjában hétszer, tudniillik nagyon gyakran mondok neked Uram dicséretet a te m igazságod ítéleteiről.” M S7, A BO'I ÖRÖK^gÉ Pusztító szélvihar 56 amerikai a tengerbe veszett A Csendes tengeren, a japán partok táján szörnyű erejű tájfun szélvihar tombolt. Több hajó elsülyedt, köztük egy vasúti kocsikat szállító hajó, amelynek 1100 utasa körül ezer a tengerbe veszett. Az áldozatok közt voltak amerikai katonák és családtagjak, számszerint 56-an.
