A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-09-24 / 39. szám

8-IK OLDAL

A JO PASZTOH

Pünkösd után 16. vasárnap. EVANGÉLIUM

Szent Lukács, 14. fej. 1—11 ;

Az időben, mikor Jézus szombati napon egyik j főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tárták i őt. És íme, előtte vala egy vizkóros ember. És meg- i szólalván, Jézus kérdé a törvénytudókat és a fari- | zeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyita- < ni? Ezek pedig hallgattak. Akkor Jézus fogván a amazt, meggyógyitá és elbocsátá. És szólván nekik, 1 mondá: Ha valakinek közületek, Szamara, vagy ökre j kútba esik, nem huzza-e ki azt rögtön, szombat- , napon? És erre nem tudtak felelni neki. A hivatalo- ] saknak pedig példabeszédet monda, észrevevén, mi- '1 ként válogatják az első üléseket, igy beszélvén hoz- ! zájuk: Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első ]

helyre, nehogy ha náladnál előkelőbb ember volna meghiva, oda jővén az, aki téged és őt meghívta, azt , mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyen- : szemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod . . . Hanem mikor meghívnak, eredj, telepedj az utolsó helyre, hogy mikor jövend, aki téged meghívott, azt \ mondja neked: Barátom, menj feljebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. fate* M.

SZENTBESZÉD

i

Diogenes, a hires görög bölcs, aki azt tartotta, hogy az ember annál függetlenebb, annál nagyobb, minél kevesebb szükséglete van és aki éppen ezért nem is házban, de csak hordókban lakott, egyszer — a monda szerint — sáros lábát Plátónak, a görögök egyik legnagyobb bölcselőjének szőnyegébe törölte, ezen szavakat mondván: “Plátó gőgjét taposom.”

Mire, ugyancsak a monda szerint, Plátó nagyon okosan és szellemesen igy vágott vissza: “Taposod, de még nagyobb gőggel.” j

Aki ugyanis más gőgjét tapossa, és azzal dicsekszik, azzal kérkedik, az még gőgösebb, mint akinek a gőgjét tapossa.

Aki valamelyik társaságban csak azért ül az utolsó helyre, hogy azzal tüntessen, hogy észrevegyék és magasabbra vigyék, az látszólag, külsőleg alázatos ugyan, de valójában és belsőleg gőgös, mert csak hiúságból és feltűnésből teszi azt, amit tesz. Avagy aki például csak azért imádkozik, hogy az emberek lássák és dicsérjék, az valóban jobban szolgál magának, mint az Istennek, az jobban imádja önmagát, mint az Istenét.

Nem ilyen látszólagos ájtatosságot, nem ilyen külső alázatosságot követel tőlünk az Ur Jézus, midőn a mai szent evangéliumban azt mondja: “és aki magát megalázza, felmagasztaltatik,” de igenis követel tőlünk tényleges ájtatosságot és belső alázatosságot. Azt követeli az Úr, hogy érezzünk bensőnkben, hogy tisztában legyünk azzal, hogy önmagunkban s önmagunktól semmik sem vagyunk, mindenünk a jó Isten adománya, nincs okunk, nincsen jogunk semmire sem büszkének, gőgöseknek lennünk és akkor ha meg van a belső alázatosság, akkor meg lesz a külső alázatosság is . . . Akkor majd nem azt forgatjuk elménkben, hogy ennél is, meg annál is jobbak vagyunk, hanem azt, hogy semmik vagyunk, hogy mások nálunk sokkal jobbak és akkor majd nem keressük az első helyeket, nem versengünk, nem .válogatunk, hanem leülünk, ahová épen jutunk s megelégszünk azzal, ami éppen van.

Ez az egészségtelen verseny, amely tisztán emberi tekintetre van építve, sajnos, épen. olyan régi, mint amilyen régi maga az ember. Az elsőt Ádám kezdte meg és befejezni majd csak az utolsó Ádám fogja ... Az első Ádám gőgjében annyira ment, hogy mintegy versenyre kelt az Úristennel, olyanná akart lenni, mint az Úristen. És az utolsó Ádámig minden pártütő Ádám versenyre kél az Istennel, amidőn gőgjében félrelöki az Isten parancsait és lázadó gyanánt azt mondja Istennek: nem szolgálok Neked . . .

Az természetes, hogy az első Ádám elbukott és azután arcának véres verejtékével kellett ennie a mindennapi kenyerét . . .

Amint Szent Pál mondja: Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, megbocsájtván egymásnak, mint az Úristen is megbocsájtott nektek az Ur jJézus Krisztusban. Amen.

A brownsvillei magyar Mária Nap

Irta: Father KEREKES GÁSPÁR

Pünkösd után 16. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 25, 14—30

Mondá az Ur e példabeszédet: Egy messze útra menendő ember, eléhivá szolgáit és átadá nekik javait. És egynek öt talentumot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet, kinek-kinek tulajdon tehetsége szerint, és azonnal elindula. El méné pedig, aki öt talentomot hoza, mondván: Nram! öt talentumot más ötöt nyere. Hasonlóképen az is, aki kettőt vett vala, más kettőt nyere. Aki pedig egyet vett vala, élményén, a földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő múlva pedig visszajővén ama szolgák ura, számot vete velők. És eljővén, ki öt telontomot vett vala, más öt teltnomot hoza, mondván: Uram! öt talentomot adtál nekem, más ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Örülj jó és hiv szolgám! mivelhogy kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljőve pedig az is, aki két talentomot vett vala és mondá: Uram! két talentomot adtál nekem, ime más kettőt nyertem. Mondá neki, ura: örülj, jó és hiv szolgám! Mivelhogy a kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljővén pedig az is, aki egy talentomot vett vala, mondá: Uram, tudom, hogy kemény ember vagy, aratsz, hol nem vetettél, és gyüj tesz, hol nem hintettél; félvén tehát, elmentem, éa talentomodat a földbe rejtettem; ime itt a tied. Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és gyűjtök, hol nem hintettem; azért pénzemet a pénzváltóknak kell adnod, és én megjővén, kamattal vettem volna meg, ami enyém. Vegyétek el tehát tőle a talentomot, és adjátok annak, akinek tiz talentoma vagyon. Mert mindannak, akinek vagyon, adatik és bővelkedik; attól pedig, akinek nincsen, amije van is, el vétetik tőle. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre: ott leszen sirás és fogak csikorgatása. Ezeket mondván, fölkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.

SZENTBESZÉD

E példabeszéd kioktat bennünket, hogy mily szigorúan fog számot vetni az Ur Jézus a gonoszokkal az Ítélet napján, viszont mily nagy jutalomban fogja részesíteni a jámbor hívőket, akik adományaikat Isten dicsőségére serényen felhasználták.

E példabeszédben a messze útra menendő ember alatt értenünk kell Jézus Krisztust ,aki messze útra ment, midőn a földről a mennybe felemelkedett; a halál idején pedig s az utolsó ítélet napján ismét el jő az Ur. A szolgák alatt értendők a hívek, még pedig úgy a zsidókból, mint a pogányokból lett keresztények és különösen az egyházi elöljárók, akik a példabeszéd szerint az ő uruk javainak sáfáraivá rendeltettek. A javak és a talentumok alatt érteni kell Isten bármely adományát, amelyek nélkül semmit sem vihetünk véghez.

Talentumot nyerni annyit tesz, mint Isten adományait növelni azoknak használata által, leginkább pedig jó cselekedetekkel Isten malasztját önmagunkra és másokra gyarapítani. Ezen példabeszéd arra int, hogy kinek-kinek Isten malasztjával teljes erőből együtt kell működni.

Sokan ahelyett, hogy az Istentől vett kevés adományokat saját és embertársai javára fordítanák, hanyagságba merülnek és csak nyugalomról gondoskodnak. De ám számot fog vetni az Ur Jézus minden egyes emberrel a testi halál után, rögtön bekövetkezendő részletes ítélet alkalmával, nyilvánosan pedig az utolsó ítélet napján.

Az utolsó ítélet napján, — mondja Szent Gergely —, mindenki meg fogja mutatni, mit munkálkodott. A szentek, kik Istentől nyert kegyelemmel serényen együttműködtek, részesei lesznek Isten dicsőségének, uralkodásának és örömének nagyobb vagy kisebb mértékben, kinek-kinek érdemei szerint.

Serényen munkáljuk tehát lelki üdvösségünket, hogy senki ne találtassák közülünk, aki az utolsó ítélet napján kétségbeejtő félelemmel s borzalommal lépjen az isteni igaz Biró elé.

A SZÜLÖK...

Ocean City, Md.-ban a rendőrség összefogdosott 75 fiatal fiút és leányt, akik a tengerparton nagy sörözést és dáridót csaptak. J. Sanford állami ügyész felszólította a fiatalok szüleit* hogy jöjjenek el

a bírósági tárgyalásra, érezzék magukat éppen annyira bűnöseknek, mint gyermekeik. Az ügyész egyébként a szülőket még nagyobb mértékben Ítéli el, mint a gyermekeket; szerinte könnyelmű felelőtlenség volt, hogy gyermekeiket felügyelet nélkül arra a kirándulásra menni engedték. _____________

Nem akarok ma neveket emlegetni. Képekben szeretném elbeszélni azokat a csudálatos dolgokat, amiket ma a puhaszénbányászok központi városában láttam. Szivek rajzását egy felséges templomban, melynek menyezetképeiről a múltkor irtunk, és azt is megírtam, hogy egy beteg pap festette azokat. Ennek a papnak én a távoli Bukovinában minisztránsa voltam. Szárnyai alatt voltunk 35 ezren mindaddig, mig Amerikába nem kényszeredett, amit a bukovinai székely nyelv “menekedésnek” nevez. Persze, én utána menekedék. Százszor is lemegyek azonban Wisconsinból, ha egy uj ünnep és egy uj meghívó azt mondja megint: “Szüvesen lássuk, jöjjön nálunk!”

Nem bánta meg senki, aki erre a Mária Napra elment. Külömben senkinek nem jutott volna eszébe, hogy ma ott ünnepet csináljon. Dr. Rónay János főügyész és papbarátja most egyébbel vannak elfoglalva, semhogy ünnepeljenek. A kimerült 5 szénbánya hopponmaradt magyar munkásainak, vaskenyeret kellene szerezni, hogy szerte ne oszoljanak. Gyárakat kellene idecsalogatni, hogy a szénporos kenyér helyett, ami elfogyott, legyen most már vaskenyér. Annyit már elértek, hogy éppen máma szentelik az alapkövét egy óriási ruhagyárnak. Amikor ők ma kitették az amerikai és a magyar selyemlobogókat a templom elé, ugyanazon az órában felrepültek a harántlobogók a Monongahela hídjának felső vasútra verzeire. A Factory Drive, a helybeli gyárépitő mozgalom, sikeréről beszél az a győzelmes lobogó.

Csak ennyiből állott volna itt az ünnep, ámde mi történt ? Az történt, ami Milánóban történt hajdanában. Egy kisfiú elkiáltotta magát az utcán, Ambrus nevét kiáltotta, a Szent Ambrus püspök nevét. A kisfíiu kiáltásával eldült egy hosszadalmas és veszekedéses “követv á 1 a s z t á s”. Ugyanaz történt Mátyás király választásakor is. Szilágyi Mihály katonái a jégen fagyoskodtak, az urak meg a várban veszekedtek három éjjel es három nap, magyar szokás szerint. Erre valami gyerekek énekelni kezdték az ismeretes verset a budai kisutcákon, hogy azt mondja: “Mátyást mostany választotta mind az ország kerálságra ... A gyermekek énekét átvette a katonák szája. A katonák

hangja benyomta a várablakot, ahol a magyarok veszekedének és vége lett minden vitának. A brownsvillei bányászok esetében nem volt szó semmi vitáról, sem választásról, sem veszekedésről. A gyermekéneket sem gyermekek kezdték máriapócsi stílusban, hanem két perth-amboyi asszony; Fekete Mátyásné és Kovács Györgyné kezdte, azt sem hangosan mondták, csak suttogva üzenték meg a bányászoknak :

“Ha kedvükre van, elmennénk magukat megismerni. Elmennénk a képeket látni, amit a papjuk festett betegen, hiszen csak most ütötte bieg a guta, várja a “második csengetést.” Nyolcszáz mérföldet kell csinálni, hatvanan vagyunk eddig, és nincsen más kikötésünk, mint hogy pénzért, nem ingyen, jó házikenyeret és magyar ebédet kapjunk a nagy ut után.”

Ebből a gyermekded, végtelenül őszinte beszédből született meg — nem ugyan Mátyás király királysága, de egy olyan világraszóló, szép magyar ünnep, melynek párját ritkán láttuk.

Milyen képet adjak, amelyik beszél, szivedhez szól? Óh, ha láttad volna a Szenthegyre felkigyózó bucsusokat, a soksok keresztalját! Jöttek szlovák csoportok, jöttek lengyelek, a csudatévő Fatima-szobrot hozták, hogy itten legyen 8 napig és innen induljon diadalutra. Hát a duquesnei művész-csoport, magyar ruhában?. . • Ók adták elő a “Pécsi Mária Könnyeit”, éppen olyan komolyan, mint amilyen kedvesen előadták délben, mig vendégeink négy terítésben ebédeltek. Előadták a régi magyar táncokat, köztük a palotást. Czernay Teri dirigálta tiindéri csoportját.

Ami a délutáni templomi hangversenyt illeti, itt bizony már neveket kell adnom, mert ezek a nevek ragyogóak. Father Szarecki Zsigmond világhírű hegedüvirtuóz repült ide Miamiból, Floridából. Azt mondta, hogy a “ikétszerszent” lengyel és magyar barátság kedvéért tette csupán. Őt Thegze Gerber Miklós kisérte orgonán. A templomi hangverseny többi szereplői voltak: Father dr. Bobák János, Kilroy Edith és a 15 éves csodagyerek, kész orgonamüvész, Patrick Pista, akit mint minisztránst fogott orgonára a Szentsziv papja. Ma már kész művész.

De hadd mutatom be Szarecki Zsigmondot is, csak képben, ahogyan ígértem. Véletlenül éppen a közelében voltam, amikor távozott. Mrs. Patrick Istvánná, az Oltáregylet elnöknője mgekérdezi tőle bizalmasan:

— Father, kérem, mivel tartozunk ?

Erre úgy elkezdett nevetni a lengyelek büszkesége, hogy a könnyei is megeredtek. Szinte elejtette Stradivárius-hegedüjét, amit sohasem biz másra. A hegedűt letette nevetőében és felkapott egy pöttömnyi három éves gyermeket, aki magyar ruhájában ottan álldogált a közelében. És elkezdte örömében és megindulásában csókolgatni és félig sírva, félig nevetve esküdözött, hogy nincsen, sehol sincsen a magyarnál édesebb nép a világon!

Egy dörmögő Dömötör képét is bemutatom. A neve dr. Wagner. Arról hires ez az aggastyán, hogy éjjel is ingyenes rendelőt tart a szegény bányászok számára. Kicsorbult tejeslábasban főzi ki az injekciós tűket. Máskülönben családi vagyona révén a legnagyobb pittsburghi acélgyárnak igazgatósági tagja. A Factory Drive ügyében még sokat tehet, ő a -Szent Szív papjának az orvosa. De orvosi szempontból nem nagyon dicséri “szófogadatlan” páciensét. Vastag bot van az egyik kezében. A zsebéből egy nagy farkasfecskendő kandikál. Elkeseredve mondja:

— A botommal is megfenyegettem, amikor hire jött, hogy mire készül az állványok tetején. Elkezdtem kiabálni a templomban, ahol rajtacsiptem a festésen. Felkiabáltam Father Némethez:

— “Ki adott magának engedélyt?” De ő -csak mosolygott, hallgatott és dolgozott. Lezavartam volna, de kifogott rajtam a székely esze. Kötélhágcsót használt. Felhúzta, amikor már nagyon kiabáltam.

Az öreg Wagner doktor, aki boldog békében fölváltva praktizálta a nyarait hol Bécsijén, hol Pesten, elmosolyogja magát hirtelen és már csak önmagának omndja:

— Most már nem bánom, akármit csinál . . . Úgyis csak egyszer élünk. Van, aki hiába, van aki nem hiába . . .

JAVUL A PAPA

Állapota

Pius pápa gyomorbaja kiújult, csuklási rohamai voltak, de ezúttal a betegség lefolyása enyhe volt s a Szentatya már beszédet is tudott mondani. Az orvostörténelmi konvenció részére tartott beszédében hangsúlyozta a nemzetközi együttműködés szükségességét az orvostudomány és az orvosi gyakorlat fejlesztése érdekében.

NEKEM SZABAD, NEKED NEM SZABAD

A finn főváros felett elrepült több orosz villámrepülőgép. A finnek nem lőtték le a “nemzeti légiterüket” megsértett orosz gépeket. Csak tiltakozást jelentettek be Moszkvában.

KENYÉR ÉS ACÉL

Magyarországon a nép nélkülöz, még kenyérből sem jut elég az embereknek. Tudja ott mindenki, hogy miért van ez igy. Azért, mert Magyarország a szovjet gyarmatjává sülyedt és az anyaország mindenható cárja, Sztálin, megparancsolta, hogy. kenyér helyett acélt csináljon a magyar, nem kenyeret a magyarnak, hanem acélt az orosz vörös hadseregnek.

Mindenki tudja ezt és feljegyzésre méltó, hogy most

FATHER SZLEZÁK IMRE PAPI JUBILEUMA

Tiz évvel ezelőtt kezdte meg papi működését Ft. Szlezák Imre, a newyorki Szent István egyházközség köztiszteletben álló lelkipásztora, az egyházközség kebelében működő Szt. Ferenc Harmadik Rend előlmár szabad ezt ki is mondani, sőt fekete festékkel fehér papírra is kinyomtatni. A pesti Népszavában Nőhrer Árpád, a sütőipari igazgatóság vezetője panaszolja, hogy a sütőjárója. E jubiláris alkalomból Father Szlezák tiszteletére a Harmadik Rend és az egyházközség többi hitbuzgalmi egyletei díszvacsorát rendeznek szeptember 26-án este 6-kor. Magas színvonalú művészi mii sor fogja a vacsorát követni, Révay István kitűnő zenekara fog muzsikálni.

iparban munkáshiány van, aminek az oka az, hogy az utóbbi években a fiatalságot a nehézipari munkára képezték ki, a sütőiparban kevés volt a tanonc.

Jézus kikergeti a templomból a kufárokat