A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-09-24 / 39. szám
2 tK OLDAL A JO PA82TÖB A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office "'36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 •«M» 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: 'gy évre ............................... . $5.00 One Year ...................................$5.00 él évre ................................$3.00 Half Year ...........................— ..$3.00 Altered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 187y. MÉREGKEVERŐK AX ISKOLÁKBAN * Németország szovjetzónájában most nevelésügyi kiállítást rendeztek és bemutatták az uj iskolai tankönyveket. A hatévesek első olvasókönyvében ilyep fejezetek vannak: Az én anyám élmunkásnő. Sztálin elvtárs, én jó tanuló leszek! A nagyobb iskolásgyermekek irodalmi oktatást is kapnak. Az irodalomtörténetben 63 oldalon ismertetik Puskin orosz költő életét és Írásait, 12 oldalon Goethét, minden idők legnagyobb német költőjét. A másik nagy német költőtől, Schillertől, mindössze egy verset tartalmaz a második osztályosok irodalomkönyve. De az irodalomnál is érdekesebb a földrajz és a történelem. Itt egy pár ízelítő: Párisban a 19-ik században kiszélesítették az utcákat, hogy a katonaság szabadabban mozoghasson, amikor rászabadítják a kenyerükért harcoló munkásokra . . . Amerika gazdasági és politikai életét a világ^ leggonoszabb és legveszedelmesebb háborús uszitói irányítják ... Washingtonba várják az orosz nagykövetség Sostavkina asszonyt, aki a követségi gyerekeket fogja tanítani. Arra fogja a gyerekeket tanítani, hogy az amerikaiak a leggonoszabb emberek a világon. Hogy Sostavkina asszony, akinek ezt tanítania kell, hiszi-e is ezt, azt nem tudhatjuk. Azt sem tudhatjuk, hogy vájjon ő is úgy fogja itt végezni tanítónői karrierjét, mint Kasenkina asszony, aki 1948-ban kiugrott az orosz követségi épület ablakából és fájdalmas csonttörés árán szabad ember lett. Azóta, hat év óta, az orosz diplomaták nem hozták magukkal iskolásgyermekeiket. Most újra próbálkoznak importált tanítónővel. Majd meglátjuk, milyen lesz a siker. Sostavkina asszonynak sikerülni fog-e megmérgezni a gyermekek lelkét? Sostavkina asszonynak sikerülni fog-e kiszabadulni a szovjetkövetségi paradicsomiból a szabad világba? . . . AZ EGYENES B T Azt tudjuk, hogy vannak szinvakok, akiknek hiába magyarázzuk, hogy mi a piros, mi a zöld, mert úgysem látják. De hogyan nevezheti egy könyvkiadó tiszta vonalnak és “egyenes útnak” a ponyvaregényeket, melyekkel Amerika ifjúságát mérgezi, az valóban megoldásra váró rejtély. William Gaines, newyorki kiadó, miután ezúttal nevelők, szülők és törvényhozók szorították sarokba a sok lélekmérgező ponyváért, kijelentette, hogy a jövőben felhagy a bűnügyi történetek nyomtatásával és a gonosztevőket dicsőítő magazinok kiadásával. “Belátom, hogy azoknak, akik ezeket a füzeteskiadványokat ellenzik, igazuk van” — mondotta Mr. Gaines. “A jövőben tiszta vonalat adok, amely majd egyenes útra vezeti az ifjúságot.” A kijelentés könnyeket csalna a szemünkbe, ha évekkel ezelőtt történik, amikor még valóban százakat lehetett volna megmenteni attól, hogy a bűn ösvényére sodródjanak. Mert több mint száz kiskorú bűnöző vallotta a rendőrségen, hogy ezek a szennykiadványok terelték őket görbe utakra. De kételkedünk a kiadó őszinteségében, vagy ép elméjében, amikor tovább olvassuk uj program ját, amelyben szóról-szóra azt mondja: — Ezentúl majd csak kalandos történeteket, kalózregényeket adunk a gyerekeknek. Örvendj Amerika, a könnyen befolyásolható fiuk és lányok a jövőben nem gangsterek, racketeerek akarnak majd lenni, hanem — kalózok. Kissé bizonytalan pálya, mert a kalózkodás kiment a divatból. De ha néhány millió példányban jelennek meg ezek a “tiszta vonalú” ponyvák, ki tudja, még a kalózkodást is sikerül feltámasztani velük a tengereken. A "FESZÜLTSÉG” VÉDELMÉBEN Oly régen és gyakran halljuk, hogy az idegfeszültség milyen károkat okoz a mai ember szervezetében, hogy szinte üdülésként szolgál látni valakit a.“feszültség védelmére” sietni. Ott kell kezdenünk, hogy múlt héten Torontóban egy nemzetközi közegészségügyi! értekezletet tartottak, amelyen az angol Sir Geoffrey Viskers rámutatott arra, hogy a feszültség a legnagyobb hajtóerő az emberi civilizáció történetében és ha meg akarnánk szüntetni teljesen, az eredmény tunyaság lenne, a becsvágy teljes kiküszöbölése. Mi ezt az érvet teljesen elfogadhatónak tartjuk, de elismerjük, hogy nehéz a helyes határvonalat meghúzni a feszültség különféle fokai között. Tény, hogy a feszültség bizonyos foka elkerülhetetlen ott, ahol becsvágy van jelen — de másrészt az is tény, ' >gy í. feszültség úgy egyéni, mint kollektiv értelem-1 EG YDUDÁS 2 CSÁRDÁBAN Éppen tengeritörésre érkeztem haza, Nánásra. Nagy örömömre ezúttal is-pompás, tartalmas esőt vittem magammal, amire az őszi vetés miatt már fölöttébb szükség volt. így hát folyt a serény munka, esténként meg a társas öszszejövetel és kellemes beszélgetés. Egy ilyen alkalommal -halottam egy felsővidéki embertől Oroszi és Káty történetét. Adom tovább, cifrázás nélkül. Oroszi és Káty eleinte -távolabbi szomszédos községek voltak. Messzebb kezdték őket építeni, -de egymás felé, így aztán egyszerre csak összeértek. De mikorra a történelemnek ezen időszaka bekövetkezett, Oroszi és Káty már annyira hozzászoktak a külön nevezethez, hogy az okos emberek minden próbálkozása -ellenére sem tudtak egy községgé válni. Egy hitük, egy papjuk, egy templomuk vo-l-t, egy körjegyzőséghez tartoztak, csak éppen iskolájuk, községházuk, bírójuk, kupaktanácsuk, meg nevük volt kettő. No, de ki is tudott volna megegyezni abban, hogy egyesülés -esetehgn melyik községből válasszanak bírót? Vagy hogy melyik község neve maradjon meg az uj elnevezésben? Vagy-hogy melyik név jöjjön előre, ha mind a kettő megmarad? Ne nevessétek ki ezért a bátyiakat és orosziakat, mert nagyhírű világvárosokban, nagyeszű férfiak között is sokszor ilyen hitványnak látszó apró kérdésekben hiusul meg minden. Az lett a vége, hogy ennek a kérdésnek még máig sincs vé- j ge. A helységnévtárban van Irta: RÁKOSI VIKTOR egy Káty nevezetű község és egy Oroszi nevezetű község. Ebben a vaskos könyvben messzebb vannak egymástól, mint a valóságban. A valóságban se árok, se patak, se patakon hid nincs köztük, és ha az utas embert a kocsisa nem figyelmezteti, bizony sohase jön rá, hogy elhagyván Kátynak utcáját, Oroszi községébe fordult be. (Annál kevésbbé, mert a név jelző tábla kissé odébb áll.) Különben a két község közt soha valami nagy háborúság nem folyt. Noha az a tény, hogy egymás meleltt állottak, nem azt jelentette, hogy vállat vetettek, hanem inkább azt, hogy hátat fordítottak egymásnak. Amig érdekük és hiúságuk nem jött szóba, addig megvoltak békében. De a két pontnál kitört, ha nem is a véres gyűlölet, de a rendes szomszédi civakpdás. Különösen, ha a közös jószágok ügye került a nemes tanács elé. Legféltettebb közös kincsük a református templom volt, és ez a közösség a legkeservesebb órákat a közös papnak, Boldizsár Ferenez nagytiszteletű urnák szerezte. Persze mindegyik község azzal vádolta, hogy. a másik falut jobban szereti, annak szebben prédikál, még a búcsúztatót is j óbban kicifrázza, ha annak temet. Ez a megkülönböztetés azon alapult, hogy Boldizsár nagytiszteletü ur turnusokra osztotta be a két községet; és eszerint ha ezen a héten Kátyi pap volt, a következő héten Oroszi papnak kellett lennie. Akkor meg azon zúgolódtak az atyafiak, hogy eszerint minket minden második héten A Jó Pásztor Verses Krónikája Ki merne szót síSlni? Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ I NE TÉVESSZE TÖBBÉ SENKI szeme elől: fagyos szelek fújnak messze észak felől. Két szovjet-jet távol Szibéria felett két U. S. repülőt orvlesből leszedő«. Se szeri se száma sok ilyen gaztettnek, elképedve kérdjük: ilyet hogyan mernek? Elménk a sötétben mindhiába kutat — nem találjuk meg a kivezető utat. Mert hol Krisztus helyett Marx lett a megváltó, vértengereket lát csak a messzelátó. Elpusztult templomok, lerombolt törvények: végleg élfagytak mind a békeremények. HITÜNK MEGTAPOSSÁK; feldúlják a szentélyt Marxék lázálmáért: az uj bolsi rendért. Hitvány játékszer lett az emberi élet, mert ezzé avatta a bolsi elmélet. Harcát most a sarló uj erővel vívja, bár borzalmas volt már eddig is vérdija. Hány nemzet haldokol? Hány ország él lázban? Hány millió lélek bolsi rabigában? Újra égre sikolt Job panaszos könyve s tengereket tölt meg a szenvedés könnye. Dagad a tengerár, fenyeget vad sodra — merre fordul a sors: balra-e vagy jobbra? nem a magunk, hanem a szomszéd falu papja temet. Ez a szamárság aztán kihozta a sodrából a nagytiszteletü urat és egyik vasárnapon a házasulandók hirdetései után a hasznos tudnivalók közé oda iktatta a következőket: — A mai naptól kezdve pedig szakadatlanul oroszi és kátyi pap leszek egyszerre. Ha kátyi ember házasodik, azt persze hogy a kátyi pap esketi, az oroszi embert pedig az oroszi pap, igy aztán akár jó lesz a prédikáció, akár nem, mindig a maga papjától hallja. Jó lesz igy ? Azt mondták rá, hogy jó. Pedig nem egészen úgy volt. Megmaradt közös tulajdonnak a templom, és ez lett minden bajnak a kutforrása. A templom belsejében persze nem sok rendezni való akadt, és azt is a pap végezte el, a két presbitériumnak pda nem engedett beleszólást. De a templom külseje tekintetében már nem egyszer összekülönböztek. Oroszi Ikivül is a komor egyszerűséget és a szintelenséget pártolta, Káty pedig külomböző szilieket óhajtott a templom külsejére alkalmazni, sávok és vonalak alakjában. Végre is, hogy a veszekedés véget érjen, sorshúzás utján kiosztották maguk közt a templom oldalait és tornyát. A frontot egy hosszú oldallal kapta Káty, a másik hosszú oldalt a hátsó résszel kapta Oroszi. Ugyanígy osztották föl a tornyot is. A presbitériumnak az a része, melyet Káty váalsztott, össze is ült rögtön, Oroszinak minden megkérdezése nélkül elhatározta, hogy a templomfalakból neki jutó külsőségeket élénk kékszinüre fösteti, még pedig olyan szépen, hogy az a pesti lakásokban látható. Az orosziaknak nagy szeget ütött a fejébe ez a cifraság, de nem szólhattak ellene semmit, mert ez a terület a bátyiaknak korlátlan tulajdona volt. Az ő oldaluk ezzel szemben tiszta! fehéren állott, nem nagy dicsőségére az orosziak áldozatkészségének. Egyszer aztán a tisztamandrói vásárról jött haza egy oroszi gazda, nagy fontoskodva megjelent a községházán, és elfacsarodott szívvel mesélte, hogy mit beszélnek a vasárban. — Hát ugyan mit beszélnek ? — Se többet, se kevesebbet, minthogy Oroszi azért nem fösteti ki a maga templomrászét, mert hát nem telik. Nincs miből. Ez a szegénységi-bizonyitvány általános fölháborodást szült a községben. Sós Klára nénémasszonynak is fülébe jutott, aki már régen azon törte a fejét, hogy miféle közalapítvánnyal vehetne részt a község javának előmozdításában. No Klára néni, itt az alkalom, festesse ki a templomot a maga pénzén. Hogyne vállall'rozott vctna szives-örömest VÉRRÉ VÁLIK Mátyás királyról szól a hagyomány. Két barát panaszra ment hozzá, mert ráuntak arra, hogy elülj árójuk örökké lencsével tartja eket. A királyt ez a furcsa panasz anynyira felbosszantotta, hogy a két barátot a királyi palota egyik szobájába lecsukatta és jól megkoplaltatva, megparancsolta egyik inasának, hogy három nap múlva vigyen lencsét a barátoknak és jól figyelje meg, hogy mit mondanak maguk között a barátok. A barátok, a kik rettenetesen megéheztek, derekasan nekiláttak a lencsének és hogy az inas, ki ott állott, mint a cövek, meg ne értse őket, latinul egyre azt hajtogatták: — Vere valet, vere valet! (Bizony jó, bizony jó!) A szolga visszamenvén a király elé, bejelentette, hogy: — A barátok jóízűen megették a lencsét és iszünetelenül azt mondták: vérré válik, vérré válik. (Innen a mondás: vérré válik, mint barátban a lencse.) A LÁTHATATLAN FŐ tSiimor János bíbor nők, Magyarország herceg prímása szellemes ember volt és szerette a tréfás megjegyzéseket. Magas állásában is az egykori egyszerű papnövendék és plébános vasszorgalmával intézte a magyar egyház kormányzásának és terjedelmes uradalma gazdaságának teendőit. A nyilvános szereplésből azonban, amikor csak szerét tehette, kivonta magát. A magyar katolikus egyház érdemeinek kópvíselését diplomáciai küldetésekben, a főrendiház és a delegáció politikai fórumain régi barátjára, a kalocsai érsekre hárította át. És leikéből nevetett, amikor tudomására hozták Andrásisy Gyula grófnak találó mondását; — A katolikus egyháznak Magyarországon voltaképpen két feje van: a kalocsai érsek a látható és a hercegprímás a láthatatlan! De azért alkalomadtán Simor sem maradt a miniszterelnöknek adósa á felelettel, mondván: — Tökéletesen igaza van, kegyelmes uram. Nemkülönben vagyunk mi is, mint maga Magyarország kormánya, melynek látható feje gróf Andrássy Gyula, a láthatatlan pedig Deák Ferenc. KIRÁLY ÉS SZOBALEÁNY IX. Keresztély dán király rendkívül egyszerű életet élt. Előrehaladott korában gyalog ment el valami tanácsért háziorvosához, iStudtgaard tanárhoz. Fölmegy a lépcsőn és becsönget. Egy parasztos külsejű szoibaleány nyit ajtót. — Itthon van a tanár ur? — kérdi a király. —- Itthon van, de nem magának és most egyáltalán senkit sem fogad. — De azért talán velem mégis szóba áll a tanár ur, ha megmondja neki, hogy a király van itt, — erősködött IX. Keresztély. — Maga volna a király? — csufolódott a jónyelvü leány. — Tegye bolonddá a ... majd mit mondok kit.. . És becsapta az ajtót a király orra előtt. A király pedig hazament s másnap, amikor Studtgaard meglátogatta, átnyújtotta neki a fényképét s igy szólt: — Vigye el, kedves tanár ur, ezt a fényképemet a szobaleányának, hogy máskor el ne küldjön, ha önhöz megyek és adja oda neki még ezt a húsz koronát is. A TRÉFACSINÁLÓ VÉGRENDELETE Harry Conway Fisher, akinek “Mutt and Jeff” cimen számos lapban sorozatosan megjelenít humoros rajzai nagyon népszerűek voltak, rákbetegségben meghalt 60 éves korában a newyorki Roosevelt kórházban. Végrendeletében félmillió dollárt hagyott a Vörös Keresztnek cs az Üdv Hadseregének. De ez csak rossz tréfa volt. Ugyanis a tjörvény szerint a hagyaték fele özvegyét illeti, bár az asszonnyal 1925-ben mindöszsze egy hónapig élt együtt. Klára néni, mikor templomról volt szó. A legfeneketlenebto sárban kocogott rögtön az oroszi bíróihoz, hogy bejelentse neki istenes szándékát. Klára néni javaslatát a községházán élénk ovációkban részesítették: Csak legyen szives majd szólni az oroszi bírónak, ha be akar menni Beregszászra. Mert akkor a bíró uram is csatlakozik hozzá és majd együtt keresnek egy olyan egyházi festőt, aki kívülről szokta pingálni a templomokat. Hoztak is magukkal valahonnan a városból egy jámbor férfiút, akivel aztán a fél presbitérium, már mint az oroszi rész, kivonult a templom elé és ott a derék művész megmagyarázta, hogy fönt az eresz táján, a falak szélein, meg legalul, miféle illedelmes és szemgyönyörködtető vonalakkal fogja a hívek óhajait ikielégiteni. Utoljára maradt az a kérdés: — Hogy el ne feledjem: milyen színben parancsolják? — Milyenbe? Hát vörösbe, az Ur Isten is áldja meg! Ha Káty kéket föstetett, hát minekünk csak a vörös maradt hátra! Még azt hinnék, hogy tőlük néztük le. . . . így történt, hogy a káty-oroszi templom egyik fele pirosán cifrázott, a másik fele pedig kékben ékeskedő. Mert ennek a szegény nagytiszteletü urnák kell megszenvedni azért, és ennek a szegény templomnak kell mutatni azt, hogy itt nem egy, hanem két község él és uralkodik. Szegény egy dudás két csárdában. HE J HUSZADIK SZÁZAD, rád borult az este; megtöretik százszor most a zélet teste. megtöretik százszor most az élet teste, s égre sikolt szava az ártatlan vérnek. Kultúra, szabadság, egyéni életek . . . most a bolsi fronton végeznek veletek. Diktálás, szolgaság, kaszárnyái szabály: vagy rabszolga élet, vagy a golyó talál. Korbács csattog rajtuk s éljenez az ajkuk: bolsi hóhérbárddal uralkodnak rajtuk. Ki merne szót szólni nemesért vagy jóért? Hisz börtön vagy halál jár a szabad szóért!-WEaa—iw—b——■ —a— —1 rnw ben _ ártalmas. Az egyént egészségében, nemzeteket pedig ítélőképességükben támadhatja meg, és veszélyes kalandokba sodorhatja őket. Sir Geoffrey .szerint a feszültség szabályozása majdnem lehetetlen — de nem lehetetlen az egyén jobb felvértezése a feszültség ellen. Sajnos, nem kapunk útmutatást Sir Geotffreytól, hogyan vértezzük fel magunkat az egyéni és kollektiv idegfeszültség ártalmai ellen, de van nekünk egy jó és általános receptünk a lélek és idegrendszer minden válsága ellen: hit és meggyőződés. Ha már a feszültség szükséges és elkerülhetetlen az emberi fejlődés érdekében, nem tudunk jobb orvosságot, mint hittel vértezni fel magunkat. Nem az egé^z los angelesi Breault család kap uj cipői, mindössze tizenhatan a tizenhét gyerek közül, mert az egyik a nagy családi cipővásárlás napján városon kívül dolgozott, és persze a papa és a mama is, akik a kép jobbszélén húzódnak meg illő szerénységgel. A Breault házaspárnak azért van ily sok gyermekük, meri ők a kanadai Quebec tartományból valók.
