A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-09-17 / 38. szám

IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office '’Sö EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO “ Telefon! CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: *£y évre ...............................$5.00 One Year ...............................$5.00 él évre ......................................$3.00 Half Year . . .......... . . —. .$3.00 •ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ATTLEE NEM PAPAGÁLY Az angol munkáspárt vezére, Attlee volt minisz­terelnök, több társával ellátogatott az orosz és a kí­nai fővárosokba és a kommunisták itt is, ott is előke­lő vendégeket megillető udvariassággal fogadták az angol küldöttséget. A látogatások ideje alatt nagyon rokonszenves hangon írtak az orosz és a kínai lapok a vendégekről, akik — úgy tetszett — .nagyon ked­vező benyomásokat nyertek a szovjet országokban. De azután, mikor a vendégek elmentek és már első állomásukon a szabad világban, Hong Kongban vol­tak, Attlee kijelentette, hogy teljesen egyetért az an­gol-amerikai politikával, hogy Nyugat-Németorszá­­got és Japánt erőssé kell tenni, fel kell fegyverezni. Ez menten haragra gerjesztette a szovjetet s a moszk­vai Pravda visinszkii dühvei nekirontott Attleenek, amiért nem ismételte meg papagálymódra a pekingi és moszkvai békeszózatokat. Érthetetlen, irta a moszkvai Pravda, hogy Attlee kételkedik a szovjet és a kínai kommunisták békepolitikájában! Attlee tehát szint vallott: nem barátja az orosz és kínai szovjetnek — állapította meg a Pravda. Hi­hetetlen, álmélkodott a Pravda, hogy Attlee nincsen meggyőzve a kommunista világ őszinte békeszándé­kairól. Nagyon rossz néven vette a Pravda, hogy Att­lee nem ismételte el papagálymódra a szovjet propa­ganda jelszavát'- “A szovjet mindenáron békét akar, Amerika mindenáron háborút akar !” Los Angeles népessége egy tucattal sz Dorodoíl. South Dakotából oda költözött Syril Boy sen a feleségével és fiz gyermekük! 1, MÉREGKEVERŐK bíró előtt A pesti Népszavában egy Goda Géza nevű elv­­társ cikket irt arról, hogy megvalósult egy állítóla­gos francia Írónak állítólag félévszázad előtti jóslá­sa, hogy Amerika az erkölcsi züllöttség legalacso­nyabb fokára fog lesülyedni. Ez a szenzációs lesü­­lyedés most következett be, írja G. G. elvtárs, amikor a halálraítélt Chessman börtönben irt könyvéről az összes amerikai lapok azt Írták, hogy ez a gonoszte­vő minden idők legnagyobb regényírója. ír­"'énfciseih "nevezte ezt az eltévelyeaett tel­ket irodalmi nagyságnak; a könyv csak azért keltett érdeklődést, mert betekintést ^nyujt egy gonosztevő leikébe s hatása.csak elrettentő lehet.) Aztán tovább fecseg a tomboló őrült G. G. elv­társ és idézi a Tampa városi egyetem rektorának so­ha el nem mondott szavait, hogy Amerikában az ős­erdő erkölcseit kell meghonosítani és mindenkit gyil­kossá kell nevelni. Ez minden? Dehogy. Vannak abban a G. G.-féle förmedvényben még más érdekes részletek is, ame­lyek közül talán elég megemlíteni azt, hogy G. G. elvtárs biztos tudomása szerint Amerikában be van­nak tiltva Mark Twain könyvei és amerikai könyv­kiadók nem merik kiadni a világirodalom mestermü­veit. Vájjon akad-e Budapesten egyetlen épeszű em­ber, aki beveszi ezt a maszlagot? Kötve hisszük. Kocsis Eszter idősebb ta­nyai asszony. Ott áll a biró előtt. A szomszédasszony, Ka­­kukné, fehér kakasa elveszett. Ezért áll a biró előtt Kocsis Eszter. Mint vádlott. A biró megnyitja a tárgya­lást, elintézi a formaságokat és felolvassa a vádiratot. Oly érthetetlen dolgok foglaltat­nak benne, mint “tényálladó­­kát kimeritő”, meg “fentebb előadattak alapján’’. — Megértette a vádat? — Nem értettem, instálom. A biró leteszi az aktát és a maga szavaival igyekszik ért­hetőbb lenni. Fejével az ügyész felé mutat. — Az ügyész ur azzal vá­dolja hogy ellopta a Kakuk Istvánná fehér kakasát. Kocsis Eszter ránéz az ügyészre, mélységes felhábo­rodással. — Azzal vádol? Engem? Ó, a szemtelen. * _ Guba^ János ravaszte.kintn­­tü, söváii.y, u.eg gazdaeniDer. Tanúként áll a bíróság előtt. A legények ugyanis a pünkös­di ünnep alkalmából igen jó­ízű verekedést rendeztek a kocsmában s ennek utó játéka gyanánt a bővérű Guba Feri is a Vádlottak padján üldögél. Apja Guba János mint tanú azon spekulál, hogyan lehetne a fiúra várakozó büntetést mérsékelni. — Ne kerteljen, —szól rá a biró —, a fiát hiába is igyek­szik tisztára mosni. A fia olyat csinált, hogy arra öt évig terjedhető fegyházat ir elő a törvény. Guba János csodálkozva és ímuló ártatlansággal néz a bíróra. — Én? Én igyekszem tisz­tára mosni? Ippe.i azt szeret­ném, ha a biró ur irtóztatóan megbüntetné. Én még az öt esztendőt is keveslem ennek a KACSALÁBON FORGÓ KASTÉLY A hires new yorki felhőkarcolót, az Empire State Buildinget, hirt szerint, megvásárolta egy biztosító­társaság. Egyike volt ez a világ legnagyobbszabásu házvételének. Huszonhétmillió volt a vételára. A fel­hőkarcoló évi jövedelme három millió dollár. Min­den van ebben a kacsalábon forgó kastélyban: cipész, borbély, mosoda, iskola, könyvtár, zenede, kozmetikai intézet, képtár, mozi, imaház, fényképé­szek, közjegyzők. Lakói egész életüket leélhetik a beton-fellegvárban anélkül, hogy át kellene lépniök az utcára vezető küszöböt. Itt születnek, felnőnek, házasodnak, keresked­nek, válnak, újra nősülnek, szórakoznak, meggazda­godnak, vagy elszegényednek, és ha meghalnak, örök nyugalmat lelnek: holttestüket a földalatti diszkrét krematóriumban égetik el és az özvegynek átadják a hamvakat tartalmazó csinos urnát. Egy öreg milliomos volt a résztulajdonosa a cso­da kastélynak. A gyomorbajos aggastyán orvosságot reggelizik, orvosságot ebédel és orvosságot vacsorá­zik. Orvosok tartják életben mesterségesen és igy nem sok öröme volt a felhőkarcolóban. A kilátó tor­nyából egész Manhattan szigetét áttekinthette. De az aggastyán már hónapok óta ágyban fekszik és egyet­len vágya, hogy még egyszer utoljára jóízűen fo­gyaszthasson el egy félig sült marhaszeletet. Az or­vosok szerint ez az álom — megvalósíthatatlan. A VÁROS VARÁZSA Az Egyesült Államok far­mer népessége ez év áprilisá­ban 21.890,000 volt, háromne­gyed millióval kevesebb, mint egy évvel előbb. 1951 áprilisá­ban még több mint 24 millió volt a farmer lakosság száma. A fiatalok egyre nagyobb számban vándorolnak el a far­mokról a városokba, ahol több a kereset és érdekesebb az élet. Irta: H.RSÁNYI ZSOLT haszontalai kölyöknek. — Nono Hát milyen bünte­tést szereke a fiának? —Én ug haragszom rá ké­rem alássai, de úgy, hogy azt szeretném ia a biró ur leszáll­­na onnét a. asztaliul, legyün­­ne ide, adia neki két rettene­tes pofont, osztán úgy kirúg­ná innét a: ebatta léhütőjét, hogy ide s<ha vissza ne kerül­jön! * A vidék; kisváros járásbí­róságához uj ember kerül. Igen kedves ember volt az uj biró, de váíosi ember. Pesten született, óit is nevelkedett, a falu népének dolgaihoz nem sokat érteti Az Ítéletei persze kifogástalanok voltak, de a kihallgatások sokkal tovább tartottak, mint elődjénél. Egyszer egy kutyaharapás! ügy került elébe. Úgy történt az eset, hogy Bagi Veres uram portájára belépett a könyvügynök. De még jófor­­lábát pun, ebbe a lábba máris bele­véste a fogát az éber Sajó ku­tya. Bagi Veres uram ugyanis éppen nem tartózkodott oda­haza és ilyenkor a Sajó kutya kétszeres hevességgel szokott őrködni az udvaron. A könyv­ügynök kártérítést követelt a biró előtt. Bagi Veres uram viszont azzal védekezett, hogy az Andris gyerek, mikor a ka­punál megállni látta az ide­gent, gyorsan kikiáltott, hogy jó lesz vigyázni, mert hara­pós kutya van a háznál. A tisztelt ur mégis hejött, ma­gára vessen a nadrágszár rom­lásáért és a nyolc napon be­lül gyógyuló sérülésért. A biró sorban kihallgatta az összes feleket. — Ön tehát — mondotta Bagi Veresnek — jóval később tért haza és a kedves fiától hallotta meg a történteket? — Igenis — felelte Bagi Veres és magában azt gondol­ta, hogy ez aztán fáin ember, ez a biró, hogy kedvesnek tiszteli az Andris gyereket. — Na és, — folytatta a biró — mondta önnek a ked­ves fia, hogy: “Papa kérem, én a panaszost figyelmeztet­­t§p^h___ _ _ ____ Bagi Veres erre nagyot né--” zett. — Papa? No mán kérem, ha nekem aszongya, két olyan pofont kap tőlem, hogy az eget is bőgőnek nézi! A BEVÁNDORLÁSI TÖRVÉNY ENYHÍTÉSE Most lépett érvénybe az 1952 évi McCarran szenátor­ról elnevezett uj bevándorlási törvény első módosítása. A törvény kizárta a bevándorlás­­oól azokat, akiket hazájukban íem-politikai bűncselekmény miatt elitéltek. Ez alapon szá­mos esetben konzulok megta­gadták a vízumot oly jelentke­zőktől is, akiket holmi apró­­zseprö kihágás miatt Ítéltek el. Például egy amerikai katona íem hozhatta be francia fele­ségét, mert ezt a német náci megszálló hatóság élelmiszer­­’egy jogtalan birtoklása mi­att pár frank pénzbírságra 'télte. Nem jöhetett, Ameriká­­a egy amerikai katona német felesége, mert a háborús éhín­ség idején, egy cipó kenyeret kapott.' A törvényt most úgy Tiódositották, hogy kihágás miatt történt elítélte''A nem akadálya a bevándorlásnak; csak bűntett lesz ezután kizá­ró ok. A Jé Pásztor Verses Krónikája béke, jóság, eszmény..­irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Messze Ázsiában, a távol Keleten a “megkötött békét” hiába keresem. Keleten sikolyok sirnak még az éjbe, békéről szőtt álmok most sem értek révbe. Elborult lélekkel figyel fel a látnok: újra harcolnak a vörös partizánok. Véreső záporoz újra le a földre s millió életremény gyenge ágként tör le. Ég felé nő újra a szenvedés fája, s mi csak siránkozni járunk el alája. A kemény szív mellett puha lett a márvány: most sem ragyog még fel a békeszivárvány. De mig képzeletünk az uj jövőt ássa, felrémlik egy uj kor szent, nagy látomása. Minden elmúló perc tálán azt okozza, hogy a szebb jövendőt mind közelebb hozza. Lesz még győzedelme talán a szent jónak, mig a hitványokkal elsülyed a csónak. Százszor küzdhet bár a poklok fejedeleme: nem maradhat el a végső jó győzelme. Egyszer újra fényes lesz a lelki nappal s megtelik a lelkünk erkölcsi alappal. Mert hitet és éltet mindhiába féltünk, amig bűnbe fullad hitvány emberéltünk. Amig lépteinkkel egvre félrecsuszunk, eszmei magasba mindhiába kúszunk. Hiába mondjuk, hogy szándékunk a jóság, mikor mást bizonyít mindig a valóság. Oly utón. mely bizton a pokolba vezet: icszándékból készül mindig a kövezet. I Nem szűnik a balsors, nem szűnik a vétek, ha lelkűnkben nem ég lánggal a szövétnek. Az égből a malaszt mindhiába szitál, ha nem tudja szivünk, hogy kezünk mit csinál? Egyesüljünk mind-mind a szent bibliában, s éljünk egymással szent felebarátságban! IGAZI ÉS HAMIS KURUCDAL0K Irta: SZABOLCSI BENCE Kétszer visszhangzott Magyarország a régi ku­rucok énekétől: egyszer, amikor ezek a dalok meg­születtek, mikor először dalolták őket, több mint 250 esztendeje; és másodszor, amikor 1890 táján, a lel­kes Káldy Gyula buzgólkodására, újra népszerűek­ké lettek a “Te vagy a legény” meg a “Csínom Pal­kó.” Népszerűvé lett ez a néhány dal, annyira, hogy mikor a magyar zene múltjának szigorú kutatói kezdtek hozzájuk közeledni: szinte észrevétlenül ki­siklottak kezükből, valami ködbe, homályba, zavar­ba burkolóztak. Mikor, például, a kutatók felvetet­ték a kérdést: tulajdonképpen mit hagytak ránk írásban, megfogható módon a kuruc dalosok, Thö­köly és Rákóczi katonái? — riadtan kellett megálla­­pitaniok, hogy bizony az egész dallamkincsből egyet­len kótafej sem akad, melyet maguk a kurucok vagy kortársaik jegyeztek volna fel. Ilyen csalódásokat mindig nyomon követ az el­lenkező véglet, a túlzott kétkedés: talán nincs is iga­zi kuruc zenénk, talán mindez csak Káldy Gyula ta­lálmánya, utcjlagos “történelem-szépités”, hamisít­vány. Nézzük a tárgyilagos kutató szemével: hogyan áll a dolog voltaképpen? A kuruc időkről egykori zenei emlékünk való­ban nem maradt, — ha csak nem tekintjük egykorú­nak azt a két, 17. századbeli virginál-könyvet, azaz: zongoradarab-gyűjteményt, amelyet 1670—80 táján zártak le s ma ezeken a neveken ismernek: Kájoni­­kódex, meg Vietórisz-kódex. Itt, némelyik virágének vagy nemesi tánc fordulataiban rá-ráismerünk arra a hangra, melyet “kurucosnak” szoktak nevezni; dehát mindez nem igazi kuruc emlék, időbelileg pe­dig épp csak hogy Thököly fellépte idejéig terjed. Pedig azok a régi harcok mégis nagy daltermést fakasztottak, nyomukban mégis szólt az ének és zengett-dobogott a tánc szerte az országban. Igaz, megrögziteni csak a szövegeket rögzítették meg, a dallamokat rábízták az élő szájhagyományra: minek leírni, amit úgyis mindenki tud s fog még tudni nemzedékek múlva is? És csodálatos módon éppen itt derült ki, hogy a szájhagyomány hívei valóban jól számítottak; mert a magyarság — köznemesség és parasztság egyaránt — még évtizedek múlva is emlékezett ezekre a régi dalokra és jóidéig még szintén feleslegesnek tartotta megrögzítésüket. Hatvan-hetven évnek kellett elmúlnia a maj­­tényi _ fegyverletétel után, mig sárospataki és deb­receni diákokból annyira kikivánkoztak az apáiktól vagy öreg cselédeiktől tanult, ódivatú, keserű-vidám dalok, hogy igen-igen ügyefogyottan, de először ve­tették papírra az ilyenfajta melódiákat, vidéki kúriá­kon meg kisvárosi kollégiumokban. A 18. század kollégiumi dalirodalma őrzött meg számunkra leg­elsőnek kuruc dallamokat, a Rákóczi-nótát, a “Fény­­nyen tartod a nagy orrod”,, “Nincs becsülete a kaU)-^. nánák”, meg egyeFTszövegű dalokat; es a Korszak­­dalirodalmának legöntudatosabb és legjelentéke­nyebb összefoglalója, Pálóczi Horváth Adám, csak ezeknek az énekes diákoknak a müvét folytatja, mi­kor nagy kéziratos gyűjteményébe, az “Ó és uj, mint­egy ötödfélszáz ének” lapjaira, kezdetleges módon bejegyez egy sor százados emléket, az ő elkesere­dett, öreg, kuruc szivének vigasztalóit és kedvenceit, — köztük a “Fujdogál a hideg szél” “Hej Rákóczi, Bercsényi”, “Verd meg Uram, verd meg”, “Gyere ve­lem pajtás”, “Amott kerekedik” és egyéb töredéke­ket, Százados emlékek ezek immár csakugyan; mert mikor ez történik, már több mint száz év múlt el Rá­kóczi elbujdosása óta: 1813-at Írnak és Európa leg­égetőbb problémája a Napoleon ellen folyó hadjárat. Innen kezdve azután nem is igen merülnek fel többé a kuruc emlékek. Az irodalmi köztudat egyre jobban felfigyel rájuk s felfigyel a hagyománynak arra a nagy gyüjtőmedencéjére is, melyben mind­ezek az emlékek észrevétlenül halmozódnak, a nép­költészetre, a népi emlékezetre és tradícióra is. Mi­kor 1815 táján a hangszeres Rákóczi-nóta bujkáló töredékeiből, talán Bihari János és mások révén, megszületik a Rákóczi-induló, már mindenfelé pá­ratlan lelkesedés fogadja. Tudjuk, ez az a vérpezsdítő harci muzsika, mely Erkel, Liszt, Berlioz utján nemcsak a nemzet nagy romantikus szabadsághimnuszává, hanem a világ zenéjének egyik gyöngyszemévé lesz. Ez az a zene, mellyel az abszolutizmus magyar nemzedéke Re­ményi Ede hangversenyein először tüntet az elnyo­más ellen; melyet még a hetvenesztendős Liszt Fe­renc egy újszerű “Királyhimnusszá” mintáz át s mely azóta is minden ünnepségünkön elfoglalja a maga méltó helyét. A Rákóczi-indulóval egyidőben más kuruc emlé­kek is ébredeznek. A harmincas-negyvenes évek kéz­iratos gyűjteményeiben már rendszerint ott találunk néhány ilyenfajta “zenei ereklyét”, nemsokára meg­indul a népdal- és nótagyüjtemények áradata s ben­nük majdnem kivétel nélkül, felcsillannak a kuruc emlékek; jön a tárogató felújításának mozgalma 1860 táján, jön a verbunkos-zene, amely mintegy ma­gával sodorja a régebbi emlékek uj virágzását is, hogy azokkal a köztudatban szorosan összeforrjon, így például ezekben az években ölti fel a “kuruc szint” Kossovits József hires “Lassú magyar”-ja, mely nemsokára “Lavotta első szerelme” néven lesz népszerű, és jönnek végül Thaly Kálmán és Káldy Gyula, akik a legszélesebb körök figyelmét újra az 1700 körüli évek magyar daltermésére irányítják. A Káldy-féle “Kuruc dalok” forrásai persze eléggé vegyesek és bizonytalanok; Pálóczi Horváth gyűjteményéből éppúgy merített, mint öreg színé­szek, vidéki karnagyok ellenőrizhetetlen szájhagyo­mányából, kevéssé megbízható műkedvelői kézira­(Folytatás a 3-ik oldalon) rí--------­U jcpasztob

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents