A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-07-02 / 27. szám

Miete s. oldal A rO Pf.SZTOH ^ Pünkösd után 4. vasárnap #" EVANGÉLIUM Szent Lukács 5,1—11 Az időben történt pedig:, midőn a sereg hozzá tó­dult, hogy az Isten Igéjét hallgassa és ő Genezáret ta­va mellett áll vala, láta a tó szélén két hajót állani, mig a halászok kiszállottak és mosták a hálókat. Lemen­­vén tehát az egyik hajóra, amely Simoné volt, s kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól és leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. Amint pedig megszűnt szólani mondá Simonnak. Evezz mélyre s vessétek ki hálóitokat a halfogásra. Felelvén Simon, mondá neki: Mester, egész éjszaka fáradoztam, semmit sem fog­tunk, de a Te szavadra kivetem a hálót. És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk . .. Intének tehát társaik­nak a másik hajócskába, hogy jönnének a segítségük­re. És ménének és megtolták mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerültek. Látván ezt Simon Pé­­|ter, Jézus térdeihez borulva, mondván; Menj ki tőlem, jmert bűnös ember vagyok, Uram . . . Mivelhogy félé­déin fogta el őt s mindazokat, kik vele voltak, a halfo­gás miatt, amelyet csináltak vala, hasonlóképen Jaka­bot és Jánost is, Zebedeus fiait, kik Simon társai való­nak. És mondá Jézus Simonnak: Ne félj, ezentúl már embereket fogsz. S kivonván hajóikat a szárazra és elhagyván mindenüket, követték Őt. SZENTBESZÉD Midőn az Ur Jézus egyszer azt mondotta Szent Péternek “Vidd a mélyre hajódat s eresszétek meg hálóitokat a halfogásra”, Szent Péter szomorúan ,le­­hangoltan .szinte reménytelenül felelt az Urnák: “Mester, egész éjszaka fáradoztam, semmit sem fog­tunk.” Szent Péterrel együtt mi is sokszor kiáltunk fel igy az életben: Istenem, mennyit dolgoztam, fárad­tam, áztam, fáztam, éheztem, szomjaztam, küzdöt­tem, alig-alig van valamelyes eredmény. Hát mindez bizony keserű igazság. Keservesen tapasztalhatjuk ezt úgy az anyagi, mint különösen az erkölcsi téren. Hány ember szánt, vet és mégsem arat. hány ember ültet, öntöz és gyümölcsöt mégsem szed, hány ember van, aki korán kel, későn fekszik és ara­nyat mégse lel. Hányszor érezzük, amit az írás mond: “Arcod verejtékével eszed a kenyeret, mig vissza nem térsz a földbe, mert por vagy és porrá leszesz”. Ámde ha sokszor és sokat dolgozunk hasztalanul, [vagy csak silány eredménnyel az anyagi téren, még többet fáradozunk hiába, eredménytelenül az erkölcsi téren. Mennyi szép szó, mennyi szeretettel teljes in­tés, mennyi jóakaró figyelmeztetés, mennyi jó tanács, üdvös tanítás, mennyi szülői, tanítói, baráti kérés, könny és sirás vész kárba!... Talán még nagyobb ke­serűséggel tapasztalja a szülő, a tanító, a lelkipásztor, hogy nemcsak a föld, hanem az ember természete is meg van átkozva, hogy az ember magától csak bűnt, csak rosszat hoz a világra. Valóban, ha valahol az erkölcsi téren, a lélek kö­rül igaz az, hogy sokat dolgozván, sokat fáradozván, sokszor semmit, avagy csak keveset fogunk. Óriási munkának kevés a látszata, sok éves fáradozásnak egy perc alatt vége. De nemcsak mások leikével vagyunk igy. így áll a dolog a saját lelkűnkkel is. Hány év repült el már fö­löttünk és vájjon elmondhatjuk-e, hogy évről-évre jobbak lettünk, hogy minden évben sikerült legalább egy hibát leküzdenünk, egv bűnt kiirtanunk magunk­ból. Sokszor bizony magunk és gyermekeink a jóban haladnának előre, sajnos, a rosszban erősödnek meg. Ámde, amikor Szent Péter Krisztus Urunknak azt mondotta: “Mester, egész éjszaka fáradozván, semmit sem fagtunk” akkor itt nem állott meg, ha­­ne migy folytatta: “De a Te igédre megeresztem a hálót.” *«t*&Í£||8 Mintha csak azt mondotta volna: Uram, nem azt teszem,ami nekem tetszik, hanem azt, amit Te pa­rancsolsz és azt azért teszem mert Te parancsolod. Szent Péternek ezen eljárása nagy és szép tanul­ságot foglal magában mindannyiunkra nézve, akár az anyagi, akár az erkölcsi téren munkálkodunk. A tanulság az, hogy amint Szent Pétert a háló kiveté­sére nem a múlt sikere, hanem egyedül csak Krisztus szava bírta, akként minket is a munkára, a munkánk­ban ne a siker buzdítson és fordítva a sikertelenség meg ne gátoljon, hanem igenis buzdítson, fönntartson az Ur parancsoló szava: “imádkozzál s dolgozzál”, vagy amint azt Madács Imre Írja “Az ember tragé­diája” cimü halhatatlan színmüvében: “Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!” Az Isten utai egészen mások, mint az ember utai. Istennél a siker nem számit, hanem a jó szándék, a jó akarat. A jó szándék pedig az, hogy Istenért, hogy Isten dicsőségére, Isten kedvéért* Isten parancsából teszek valamit. Aki Istenért dolgozik, azt a siker alá­zatossá teszi, a sikertelenség pedig nagyobb munkára ne'ztörvzi Nam Tae Ho, 5 éves koreai árva ötödik születésnapját uj családja körében ünnepli. Vernon J. Stures őrnagy, akinek hat gyermeke van, örökbefogadta a kis árvát. A kis testvérkék szeretettel és csókkal üdvözlik a hetedik testvért, aki középen látható. Ivtu: IJJAS ANTAL Azok között az ősi feljegy­zések között, amelyek Mózes kezéhez jutottak, hogy össze­állítsa belőlük a megígért Üd­vösség és népe történetét: két­ségtelenül a legérdekesebb és leghitelesebbek közé tarto­zott egy minden valószínűség szerint eredetileg egyiptomi iratu szöveg. A haldokló Já­kob pátriárka jövendölése volt ez, amelyet az egyiptomi nagyurrá lett fia, József je­gyezhetett le, amikor apjuk — föléjük emelve kezét — sor­ba áldotta meg őket és sorra mondotta el, mit lát utódaik, törzseik sorsáról. A feljegyzés feltétlenül hi­teles és egy valóban megtör­tént látomás képeit tartalmaz­na; nem költhettek utólag, és nem változtathattak rajta. Az, hogy a tizenkét fiú közül ép­pen a negyediknek, Judának ígéri a leendő vezérséget és azt a méltóságot, hogy az ő utódának sarja lesz a Messiás, négy mámk fiú és másik törzs érdekeivel is ellenkezett: az el­ső hároméval és a számukra Egyiptomban oly fontossá lett Józsefével, ők azonban megil­­letődve, habozás nélkül fogad­ták a látomást, annak áldásait és végzetükről szóló félelme­tes képeit és engedelmesen a Indáról és az ő Sarjáról szóló próféciát. “Te Juda, — kiál­tott fel a haldokló aggastyán — te, akinek a neve azt jelent'­nyelvünkön: Felmagasztalt ime fel fogsz magasztaltatni.. Leborulnak előtted testvére­id. . . Olyan leszel közöttük mint a zsákmányoló oroszlán Egyszer majd a te térdeid kö zott lesz a vezéri pálca, mig e’ nem jő Az, Akié, az Ítélet; és Övé leszen majd a nemzetek kódolásai.” Ezt jegyezték le az aggas­tyán ajkáról; és amit mondott azt már a nyelv szóképei is hi­telessé teszik. Mint a Nílus­ban és csatornában a tüzes egyiptomi ég, úgy tükröződ nek a szöveg hasonlataiban Egyiptom képei: a zsákmá nyoló sivatagi oroszlán és e kőtrónusokban ülő óriási ural kodó-szobrok, térdeik között az egyiptomi fejedelmi jogar ral, az uralom és hatalom je lével; a nílusi világbirodalom e zugában élő és a Delta egyil füves szögletében állatokai legeltető idemenekült parány pásztornép törzsatyja: a látó határra meredő istenkirály szobrok, uralkodói jelvényei vei érzékelteti fiai előtt, hogj azok közül az egyiknek, még pedig a negyediknek nemzet­ségéből sarjad elő az egész em­beri nem Megváltója és Meg­­szabaditója, az ég és föld Ha­talmas Ura. vege ép és hiteles. A szent ira- v toknak ez a részlete azok közé <j tartozott, amelyeknek épség- t bentartására a legnagyobb k gonddal vigyáztak örizöik. I Amikor a Krisztus előtti har- \ madik században a már görö- e gül beszélő egyiptomi zsidóság r számára héberből leforditot- s ták, az írás könyveit: ez a hely r a legaggályosabb gondosság- e gal kezeltek közé tartozott; az \ ókori görög fordítás és a zsi- s dóságtól máig őrzött héber s szöveg a legnagyobb összhang- £ ban vannak. Ami megmutatja, t mennyire fontos és becses i volt az egész nép számára az 1 Ősatya jövendölésében ennek t a részletnek minden szava. A 1 Szentirásnak valóban ez az el- j ?ő részletes messiási jövendő- 1 ése. Az ősszülöknek, majd Ab- 1 .'ahámnak tett általános mes- ( siási ígéret után ebben a jö- c vendőlésben merült fel az, hogy a Messiás nemcsak el- , jön, hanem egy pontosan meg­határozott személynek törté­­íetileg pontosan követhető 1 aarjadékai közé fog tartozni, j innék a történeti személynek uralkodó házzá váló családjá­oól származik, mégpedig ak- ’ tor, amikor ez a család már ( nem tölt be uralkodói szere­­pet! A jövendölésnek éppen ez a i iöbbenetesen konkrét és reá­­is volta az, ami oly páratlan , is valóban ebben az egyetlen . jsetben előforduló. Egészen , természetes tehát, hogy rend- ■ civüli hatást tett arra a nép­re, amely hordozója volt; ár jsidóság számára ez a jöven­­lölés adta meg a leendő Mos­dás fővonásait: Juda törzsé­ül, mégpedig az uralkodócsa­­ádból fog származni és egy tormája szerint pontosan kör­­/onalazott történelmi helyzet­jen érkezik majd el születésé­­íek ideje. Szereplése pedig a zsidóságon túl az egész em­­jeriség számára fog szólani. Ha csak ez az egyetlen jö­vendölés szerepelt volna a Messiásról, akkor is rend,kívá­nnék kellene látnunk és mon­danunk azt, hogy a Bethle­­íemben megszületett Názáre­ti Jézusnak a zsidóság és ígész emberiség történetében való szereplését születése előtt több, mint másfélezer évvel hőre látta valaki Egyiptom földjén! Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire Kétségbevonhatatlan történe­­:;i valóságnak tekintik a jöven­dölés megtörténtét az ószö­vetségi szentiráskutatás leg­­mtikusabb irányai is., De ma­­tnár ugyanolyan hitelesnek te­kintik a többi messiási jöven­­iöléi-jt is, amelyeket számunk­ra a próféták könyvei őriznek. Az iratokat is maguk után hagyó próféták sorában Jóéi az első, aki — Krisztus előtt , 300 táján — megemlékezik ró­­’ la. A Messiás, mint uralkodó lelki adományok kiáradását hozza, — és mily érdekes az, hogy a Messiásról szóló voná­sok kirajzolásának ez az első ? részlete egész határozottan a 1 Mennybemenetel utáni első, apostoli pünkösdre vonatkoz­- tatható! A nyolcadik század delelőjén élt Ámos próféta, a 1 messiási korszak kegyelmek­- ben való bőségéről ir. A Mes­siás Egyházának eme két első látnoka után a maga személyi Ez a jövendölés már maga tényében és formájában is: pá ratlan mind a világtörténelem­­ben, mind a világbirodalom­ban és az egész emberiség egyetemes vallástörténetében sem leljük mását. Történetisé­ge kétségbevonhatatlan. Szö-SZÁMOLÓ HŐS I. Vilmos porosz király az 1870-1871-es német-francia háborúban meglátogatott egy katonakórházat és megállt egy sebesült paraszt ágyánál, aki különös hősiességével tün­tette ki magát. A császár el­határozta, hogy a parasztfiut a vaskereszt első osztályával dekorálja. Érdekelte azonban, hogy ismeri-e a derék harcos a magas kitüntetés értékét. Megkérdezte tehát tőle: — Mit akarsz inkább, első­­osztályú vaskeresztet vagy 100 tallért? — Mennyit ér a vaskereszt ? — felelt egy másik kérdéssel válasz helyett a katona. — Körülbelül 3 tallért — vélte a ccsászár. — Nos, akkor alázatosan kérem felségedtől a vaskeresz­tet és még 97 .tallért. Megkapta mindkettőt. vonásainak páratlan gazdasá- 1< gával lép elénk a Messiás éle- j te a 730-as években működni r kezdett Izaiás jövendöléseiben, j, Izaiás megjövendöli Szűztől s való születését, szinte egy V evangélista részletességével megrajzolja szenvedéseit, és c szól országának lelki, kegyel­mi természetéről, de ami még ezeknél is megragadóbb, fel­vázolja' egy Krisztológia első : sejtelmét: ő ugyanis az első, 1 aki egészen határozottan szól c arról, hogy ez az emberiség történetében felmerülő embe- j ri szereplő: isteni természetű, , Istennel van kapcsolatban. Is- j ten szentségének megszemé­lyesítője ő; az ezt jelző kife- ; jezése nem kevesebbszer, mint 1 huszonkilencszer olvasható ' Izaiáslban, mig rajta kívül az * egész ószövetségben mind- i össze hatszor! A 740 és 700 között élt Mi- ' keás majdnem pontosan körül- . rajzolta a zsidó nép helyzeté­­nek történelmi és politikai kö- ‘ rülményeit a messiási kor- 1 ban: templomuk pusztulásai- í ról, királyságaik bukásáról 1 szól, ezek után azonban meg ] fog jelenni a Messiás, mégpe- < dig Betlehemben! Szinte Já- j nos evangélistára emlékezte­tő módon hangsúlyozza szár­mazásának isteni jellegét: “A - hajnalkoriból érkezik, ő az 1 örökkévalóság napjaiból. . . ” , “Isten Erejének” nevezi az is- 1 teni lényegnek azt a vonását, amely testet ölt benne. Jere­miás a zsidóság elpártolását jövendöli meg. A babiloni fog­ságban iró Dániel — 605 és- 536 között — egy számokkal is pontosan adott idősor meg­­jövendölője: egy hetvenszer hétéves időszakról szól. amely után cl fog érkezni a Messiás; és ha ennek az idősornak kez­dete az uj templom építése, akkor majdnem pontosan meg­kapjuk a Keresztrefeszités időpontját. A fogság után irt Zakariás prófétánál újból a személyi vonások lépnek elő­térbe: szamárháton vonul be Jeruzsálembe és eladják 30 sékelért. A Krisztus előtti ötö­dik század első felében jelent­kező Malacihiás megírja még azt is, hogy a fogság után épült templom falai még látiji fogják őt; ugyancsak ő meg­jövendöl egy uj, vérontásnél­küli áldozatot, mégpedig nyil­vánvalóan az Euoharisztiát, és bejelent a Messiás előtt egy előfutárt. — De ő “a próféták zárópecsétje”, vele eltűnnek a próféták és utána nincs töb­■ bé messiási bejelentés magáig ■ éppen az előfutárig, Szent Já­■ nos evangélistáig. Szaggatott jelzések ezek ■ egy másik világból. Valakitől ■ aki sorsközössóget vállalt az . emberrel és/az emberiséggel, í figyelmeztetések Róla, aki 1 sem akkor, sem soha máskor ; nem a földi hatalom ország­- lására jött. Hiszen amit Jákob j jövendöléséhez hozzátesznek t a prófétai jövendölések, az a , személyi vonásokon túl iegih­- kább éppen az, hogy mennyire i lelki, mennyire kegyelmi az, i amit, hoz — amint Izaiás kiált , föl: . . . örökön öröktől fogva I nem volt szem, amely látta a volna, és nem volt fül, amely hallotta volna, mi az, amit Te készítettél ő azoknak, akik Tereád i várnak! Pünkösd után 4. vasárnap i EVANGÉLIUM V I Szent Máté, 8, g—13 ^ I Azon időben: Mikor bement Jézus Kafamaum-J ba, egy százados méné hozzája, kérvén őt, és mond-" ván: Uram'.szolgám házamban fekszik inaszakadtan, j és gonoszul gyötrődik. És monda neki Jézus: Én el-1 megyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados,! mondá: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba] jöjj; hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyulj az én szolgám. Mert én is hatalom alatt való emberi vagyok, vitézek lévén alattam: s ha mondom ennek:! Menj el, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, s éljő: ésl szolgámnak: Cselekedd ezt, és megcselekszi. Hallván pedig ezt Jézus, csodálkozék, és mondá követőinek: Bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet ma­gában Izraelben sem. Mondom pedig nektek, hogy so­kan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és letele­pednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyek­nek országában: az ország fiai pedig kivettetnek a külső setétségbe; ott le,szen sirás és fogak csikorgatá­­sa. És mondá Jézus a századosnak: Menj el, és amint hittél, úgy legyen neked. És meggyógyula a szolga azon órában. SZENTBESZÉD A poklos, akit Krisztus meggyógyított, zsidó volt, százados pedig, kinek szolgáját meggyógyította az Ur, pogány volt, de a zsidó vallás iránt némi hajlan­dóságot tanúsított. A százados hite alkalmából, aki pogány volt, meg­jövendölte Jézus a pogányok megtérését .akiknek első zsengéje volt ezen százados. Mintha mondta volna az Ur: A világ minden részéből a keresztény hitre tért pogányok .mint a pátriárkáknak igazi s szellemi fiai, mint akik hitüknek, örökösei, a pátriárkákkal részt fognak venni a menyország örömeiben: mig ellen­ben az ország fiai, vagyis a pátriárkák test szerinti fiai, kiknek a menyország természetes örököseinek kellett lenni, kivettetnek a mennyországon kívül levő sötétségre, a gyehennára. És mondá Jézus a századosnak: Menj el és amint hittél, úgy legyen néked. Es meggyógyula a szolga azon órában, vagyis azon pillanatban, amelyben Krisztus kimondta e szavakat: Amint hittél, úgy le­gyen néked. Mintha mondotta volna az Ur: Hitted, hogy én a távolból egyetlen szavammal meggyógyít­hatom a beteg szolgát .gyógyuljon meg tehát a te szolgád az én távollétemben, egyetlen szavamnál fogva. A százados hite és Istenbe vetett bizalma lebeg­jen mindenkor lelki szemeink előtt . . . Az Ur Jézus­ba helyezett erős hit s bizalom vezéreljen mindnyá­junkat az élet utain. Nehéz küzdelmek közt bizzunk a Szentháromságban öröktől örökké uralkodó és lé­nyegében egy élő és igaz Istenben és Ő megsegít ben­nünket. SZABAD AZ UT A sarkvidék szovjet atom­­kísérletek azt a célt szolgál­ják, hogy Szibéria és a Sarkvi­dék kiimáját megváltoztas­sák. A cári időkből származik még ez az orosz álom, és ez ál­landó problémája Kapitzának­­is, aki évekig dolgozott Ang­liáiban. Szeretné az Északi Sarkot megszabadítani a jég­takarótól és saját, teljesen szabad tengert nyitni, az oroszok számára. Tekintve, hogy a világ valamennyi ten­gerét idegen hatalmak birto­kolják és őrzik, a szovjet szá­mára egyedül az Arktisz-i jég­mezők jelentenének remény­séget, ha el tudnák olvasztani. Ezzel hajózhatóvá tennék az utat Szibéria leggazdagabb vi dékeihez, nem szólva a szov­jet csábitó lehetőségéről: zsa­­bad ut Alaszka és Kanada partjaihoz. BIBLIAI JELENETEK Jézus tanít a kapernaumi zsinagógában A MEGÍGÉRT

Next

/
Thumbnails
Contents