A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-07-30 / 31. szám

1 A JO PÁSZTÓ« PAGE S. OLDAL A SZILAJ PATHÁN0K Az Afghánisztánt Indiától elválasztó határ hegyvidékén vonul végig. Ennek a hegyláncnak In­dia felé néző oldalán és a tövében elterülő vidéken laknak ősidők óta a patihán nép törzsei. A pathánok az afghánokkal állnak közeli ro­konságban, voltaképen ugyanaz a nép mind a kettő, csak az a különbség köztük, hogy a pathánok a hegy­vidéknek keleti, illetve délkeleti oldalán, vagyis In­dia területén telepedtek meg, mig az afghának a ha­tárhegységtől nyugatra és északnyugatra élnek. Származásuk szerint valószínűleg arab erede­tűek, vagy a perzsával rokon pasthu nyelvet beszé­lik. Ősidők óta ezen a területen laknak, Nagy Sán­dor krónikásai, amikor a macedón hóditó indiai had­járatát leírták, megemlítették, hogy a görög hadak­nak nehéz harcokat kellett vívniuk India határán az ott élő törzsekkel és Nagy Sándor maga is kevés hij­­ján halálát lelte Aornos várának ostromában. Aor­­nosról Stein Aurél, a világhírű magyar kutató kiderí­tette, hogy azonos Una várromjával, amely az észak­nyugat-indiai határhegységben emelkedik. A pathánok ősei tehát már ezelőtt több mint j 2200 évvel is kemény harcosok voltak. Kr. u. e 8-ik ' században az iszlám hitére tértek, rokonaikkal, az ; afghánokkal együtt s ez a vallás még csak fokozta ' harcias hajlamaikat. Életmódjuk alig változott Nagy j Sándor kora óta, legfeljebb annyiban, hogy ma már modern lőfegyvereket használnak ugyanolyan ha­lálos biztonsággal, mint annakidején ijjaikat és nyi- ' laikat. A pathánok népies törzsekben élnek. A legna- ' gyobbak — pl. az afridi törzs — 20,000 harcost állí­tottak fegyverbe, de a kisebb törzsek is komoly erőt jelentenek, hiszen minden pathán férfi született har­cos és már suhanckorában résztvesz a felnőttek vál­lalkozásaiban. Az én falum az én váram A törzsek élén a khán áll, de khánok vezérlete ! alatt állnak az altörzsek is. A pathán khánoknak nin- ; csen könnyű dolguk. A fékezhetetlen, szilaj népen : csak olyan férfi uralkodhat tartósan, aki minden te- ' kintetben megállja a helyét. Testi erő, személyes bá- \ torság, kíméletlen erély, gyors elhatározás, könyör- ' télén körmönfont ravaszság — ezek a tulajdonsá­gok biztosítják a khán hatalmát. Csak addig van te­kintélye, amíg ezt fenn is tudja tartani minden esz­közzel. A pathán törzsek kisebb csoportjai megerősí­tett falvakban élnek. Minden pathán falu valóságos : ^riipiwagag! kőfalak Y^frlcörüi; őrtornyokkal, rfcv lyekben állandóan őrszemek figyelik a környéket. A súlyos gerendakapük, amelyeket hatalmas szögekkel vertek ki, zárva vannak és csak falubeliek vagy megbízható látogatók előtt nyílnak meg. Az óvatosság évezredek óta beleidegződött a pathánokban, hiszen ha nincs más ellenség, akkor az ; egyes törzsek, olykor altörzsek, sőt faluk is egymás ! ellen folytatnak rablóhadjáratokat. Ezt amolyan ál­landó “edzés”-nek tekintik, nehogy elfelejtsék ősi “érvényeiket” a harcot, a váratlan rajtaütést s a hará­­csolást. Vérbosszú könnyen akad, mert a pathánok leg­szentebb kötelessége a vérbosszú. A vérbosszú aztán a családokról átterjedhet a falvakra, ezekről az al­törzsekre is. A rablás pedig szentesített “ősfoglalko- ; zása” a patháoknak. Ezt érthetővé teszi hazájuknak , kopár, terméktelen volta. A falvak környékén csak ‘ igen kevés megművelhető föld akad, inkább csak le- ' gelők vannak, ahol lovaikat és birkanyájaikat tart- ' hatják. Ezért a pathánok ősidők óta abban leltek legtöbb örömet s egyben jövedelmi forrásukat is, hogy lecsaptak az Indus folyón túl elterülő gazda­gabb indiai területre, vagy a Khaibár-szoros ősi ka­­ravánutján sarcolták meg a karavánokat. A karavánok rémei 1 Ugyanis ez igen fontos kereskedőutvonal, évez- ' redek ótá itt bonyolódik le a kereskedelmi összeköt- - tetés India és Perzsia vagy nyugati Középázsia közt. A pathán törzsek, állandóan rettegésben tartották a : karavánokat, s ezek többnyire csak erős fegyveres kísérettel mertek utrakelni. Ami azonban kevéssé za- : yarta a vakmerő pathánokat, hiszen mesterei a raj­taütésnek és nagy műkedvelői a közelharcnak. Mű­vészi büszkeségük, hogy görbe késeikkel úgy tudják 1 elvágni az ellenfél torkát, hogy az még se nyikkan­­hasson. Jellemző a pathánok elszántságára és határta­lan szabadságszeretetére, hogy az angolok, kik egész Indiát meghódították és lefegyverezték, még csak ' kísérletet sem tettek a pathánok lefegyverzésére. A , patlhánt nem lehet “pacifikálni”. Inkább meghal, de nem adja be a derekát. És nagyon bajos is megküzdeni velük. Vad hegy­vidékeiknek minden zugát ismerik és mesterei a gue­­rilla-harcnak. Remek lövők. A lőszer drága, nehéz hozzájutni, ezért a pathán fiúgyermek már zsenge koráiban megtanulja, hogy nem szabad pazarolni a töltényt, ha valamit célbavesz, akkor találnia is kell! Az angolok sem bírtak velük Az angol katonaság már sok nehéz harcot vívott a patlhánokkal. A törzsek fiai beveszik magukat a járhatatlan sziklarengetegbe, ahol ők jól ismerik a láthatatlan ösvényeket, s már nem egyszer semmisí­tettek meg sokszoros túlerőben lévő brit osztagokat. Csak a repülőgép hozott változást; a repülők felülről felfedezik és bombákkal szétszórhatják a pathán tá­borokat De a pathánok is kitanulták a védekezésnek A KÖLTŐ ÉS A VÉGREHAJTÓ (Folyt, a 2. oldalról) — darabot irt. Felolvasta Bissonnak, aki látva a darab rosszaságát, de tudván, hogy kivel van dolga, lelke­sülten felkiáltott: — Ez azután a mesteri darab! BisSon darabja óriási sikert aratott. Dávidéi visz­­szatért, kifizette adósságait, majd eladta a színházat és pneumatikokat kezdett gyártani. Denise kisasz­­szony nagynevű művésznő lett, Chalonette pedig tönkrement és napidijas lett. AZOK A NŐK tisztességes Greteheneket. A film cime: “Te és a németek,” SZÉP AZ ÉLET. . . Mrs. Charlotte Howard kis­­fizetéses pénztárosnő volt egy losangelesi nagy üzletben és nagy lábon élt. Sokszor átrán­­dult a nevadai Las Vegasba és ott szerencsejátékban próbál­ta ki a szerencséjét. Szép ki­rándulásokra utazott nyaran­ta: Hawaiiba, Mexicoba. . . És amikor az üzletben 4000 dollár hiányt fedeztek fel, Mrs. Charlotte bevallotta, hogy nem 4000, hanem 24,000 dol­lárt sikkasztott az évek folya­mán. A lopott pénfeből 20,000 dollárt Las Vegasban black­jack játéknál és a mexicoí Ti­­juanában lóversenyen elvesz­tett, a maradék 4000 dollárból fedezte vakációinak költsé­geit. Szép az élei a siaievillei, illinoisi börtönben . . . vagy legalábbis annak kertjében, ame­lyet a rabok gondoznak szeretettel. Baloldalt áll: Howard! Spring, életfogytiglanra Ítélt gyilkos. 1903 óta lakója a börtönnek s nemrég egy újság megírta, hogy több mint 50 évi rabság után kegyelmei kaphatna és kiszabadulhatna, de — nincsen senkije a világon s ez az elbocsátás akadálya. Egy ala;skai farmer az újsághír alapján vállalkozott arra, hogy ma­gához veszi, mire Spring, a börtön tó kertésze, Alaskába utazott. 17 éves volt, amikor ölt, 67 éves most, amikor uj életet kezd. "Mint a virágok minden tavasszal.. /’—^ mondja. módját: ha repülőgép zúgását hallják, pillanatok alatt elbújnak a sziklák közt és betkarva magukat piszkosszürke átvetőikkel, mozdulatlanul utánozzák a szerteszét heverő nagy köveket. így aztán a repülő­gép sem derítheti fel hollétüket, míg az előrenyomu­ló gyalogságot egyszerre csak gyilkos tűz fogadja minden kő mögül. Az angolok csak egy célravezető módját fedez­ték fel a legveszedelmesebb törzsek ideiglenes “pacifikálásának”. A szoros környéken lakó afridi törzset zsoldjukba fogadták; tekintélyes összegek, puskák és lőszer juttatásának ellenében az afridik elvállalták a szoros útvonalának biztosítását. A^óta nem is történt rablás, a karavánok nyugodtan köze­ledhettek. Persze, hiszen azelőtt maguk az afridik voltak az utonállók! Az Össz-amerikai Kávé Iro­da statisztikai kutatásai alap­ján megállapítást nyert, hogy az északamerikai közönség egy re szélesebb rétegei szoknak rá a reggeli kávéra. Mindez az Iroda rábeszélő propagandájá­nak a következménye. Az 1952- es statisztika szerint minden északamerikai napi 2% csésze kávét ivott a múlt év folya­mán, ami 5% emelkedést mu­tat 1951-hez viszonyítva. Egy­re inkább terjed az étkezések közti feketézés szokása is. Ezek az adatok nem közömbö­sé k "Ti b. > zíi^ká vefefmelésre, amelynek fokozása gyakorlati­lag ügyszólván nem ismert ha­tárt. • A kávétermelés a brazil köz­gazdaság legfontosabb ténye­zője. A kávéexport révén jut Brazília oly fontos importcik­kekhez, mint az olaj, gazolin, búza, jármüvek és gépek a mezőgazdaság, valamint a gyá rak részére. Ugyancsak a ká­véexport segítségével tudja fi­zetni államadósságait. 1952- ben Északamerika kávéfo­gyasztása 20 millió 274 ezer zsák volt több mint 1 billió 350 millió dollár értékben. Nincs hiány kávéban! A Brazíliai Kávé Hivatal el­nöke, Joai Pacheco e Chaves az északamerikai National Coffee Association évi gyűlé­sén, amely Boca Ratonban folyt le, ismertette a helyze­tet a brazíliai kávétermelés vo­nalán, különös tekintettel a múlt évi júliusi fagykár kiha­tásaira, melyek még két-há­­rom évig éreztetni fogják ha­tásukat. Veszély azonban nincs, mert még a növekvő északamerikai és európai ká­véfogyasztást is ki lehet elégí­teni a jelenleg Parana, Minas, Gerais és Sao Paulo államok­ban folyó erőfeszítésekkel, amelyek kimerült földek fel­frissítésében és a dolgozó föl­dek legmodernebb megmunká­lási, konzerválási és javítási módszereiben állnak. Eldorádó Az utolsó évek rohanó fej­lődése uj Eldoradóvá változ­tatta Észak Paranát a kávéter­melés szempontjából. Ezt a vi­rágzást azonban olyan ténye­zők fenyegetik, mint a hozzá nem értő vezetés, az ültetés olyan területeken, amely fagy­veszélynek van kitéve, a rab­­lógazdálkodásszerü erdőirtás, ami a vidék esőmgm^yiségét oly' ’erősen csökkenti, hogy szárazság és a föld kimerülé­se a következménye mint elő­fordult Északon, Rio de Je­­neiroban, Minas Geraisban, sőt magában Sao Pauloban is. Paraná állam lakosságának 40%-a kávéval foglalkozik. Ezeken a szűz területeken a kávéhozam duplája a Sao Pau­­lo-i termelésnek. Itt most kon­junktúra van, ami tömegesen csalja az uj telepeseket az uj élet és a gazdaság reményé­ben. A jelenlegi helyzet A legújabb jelentések sze­rint az amerikai hadsereg meg­szüntette a kávé vásárlását a magas árak miatt. Rui Gomes de Almeida, a Rio de Janeiro-i Kávékereskedel­mi Központ igazgatója a jelen­legi kávékrizissel kapcsolat­ban a következőket mondotta: Országunk elleni valóságos támadásról van szó. Az euró­paiak sokkal magasabb árakat fizetnek a kávéért, mint az északamerikaiak, akik a je­lenlegi árletörési hadjáratot indították. Az a benyomásom, hogy az Egyesült Államokban a kávé-kérdés demagóg célo­kat szolgál. A republikánus párt választási nehézségekkel küzd és a kávé csak eszköz, hogy megnyergelje az érdekei­ben megmozgatott tömegeket. Emellett bizonyít, hogy a kávé elenyészően kis tételt jelent az amerikai háziasszonyok havi konyhakiadásaiban. Hatórás konferencia után a U. S. hadvezetőség a követke­ző közös nyilatkozatot adta ki: “Tartalékaink megengedik, hogy egyelőre ne forduljunk a piachoz.” J. Glenn Beall, a szenátus bankbizottságának elnöke a nyilatkozat hallatára kijelen­tette, hogy rendkívül örül, hogy a fegyveres erők ezt a határozatot hozták és amig a magas árak tartanak, nem vá­sárolnak kávét. A katonaság nagy tartalékokká! rendelke­zik, és semmi értelme sincs, hogy tovább vásároljanak most, amikor drágább. Gillette szenátor volt a szer­zője annak a most jóváhagyott törvénynek, hogy a newyorki Kávébőrze hivatalos felülvizs­gálat alá tartozzék: kijelen­tette, hogy minden cent ár­emelkedés az amerikai népnek 27 millió dollárba kerül. NE FELIÜNK A DOKTORTÓL! Megszámlálhatatlan tragé­diák forrása a doktortól való félelem. Sokan éveken át szen­vednek, súlyos betegséget gya­nítanak, de nincsen bátorsá­guk orvoshoz menni, félnek az orvos felfedezésétől, hogy csakugyan komoly a betegség. Ez oktalan és veszedelmes félelem ellen nincsen védeke­zés, már csak azért sem, mert aki nem megy orvoshoz, azt nem lehet felvilágosítani. Most egy dániai tudós készí­tett egy orvosságot, amely a félelemből kigyógyitja a bete­geket és ezzel utat nyit a be­tegség elleni orvosi kezelésnek. Ez az orvosság, amely a kábí­tószerekkel rokon, kiküszöbö­li a félelmet, helyreállítja a lelki egyensúlyt, legyőzi az idegességet és izgalmat és a beteget képessé teszi arra, hogy hogy szembe tudjon néz­ni a könyörtelen valósággal. —--------- ---------------------------------------------------------------------------------------------------- t Brazília zöld aranya j TE CSAK PIPÁLJ, GLORIA! E. C. Hammond profesz­­szor, a Yale egyetem életsta­tisztikai osztályának tanára és az Amerika Rák Egyesület statisztikai kutatásának veze­tője, egyike azoknak a tudó­soknak, akik összefüggést lát­nak a cigarettázás és a tüdő­rák között. Érthető ezért, hogy sanda szemmel nézett a feleségére, aki — ó borzalom! — naponta három pakli ciga­rettát szokott szívni. Rábe­szélte a feleségét arra, hogy térjen át fokozatosan a pipá­­sásra, mert a tudományos ku­tatás jelenlegi állása szerint a pipázás kevésbbé káros, mint a cigarettázás. Az asszony belement az al­kuba és elkezdett pipázni, de amellett nem hagyott fel tel­jesen a cigarettázással sem, hanem csak azt érte el, hogy a pipázás mellett most napon­ta csak fél pakli cigarettát szív, vagyis az eddigi meny­­nyiségének hatodrészét. A pipa-kurának csak egy akadálya van, mondja a tu­dós felesége: Szégyenlek má­sok jelenlétében pipázni. Elhisszük. . . — Pedig hát — tette hoz­zá a misszisz — talán hasz­nos lecke volna más nőknek is, akik sehogysem tudnak le­mondani a káros, egészségte­len cigarettázásról. MÁS IS VESZÍT Különös pert indított Sac­ramento, Cal.-ban egy asszony egy játékos ellen, aki az ő fér­jétől kártyán 8540 dollárt nyert. Arra kérte az asszony a birót, kötelezze a nyerőt nye­reségének visszaad á s á r a, mert a hazárdjáték erkölcste­len és így az az ember tisztes­ségtelen utón kárositotta meg 8540 dollárral az ő férjét. McGee biró a keresetet elu­tasította. Nem lehetett ele­get teni a keresetnek, mondot­ta a biró, mert máskülönben sorra jönnének a bíróság elé asszonyok százai, ezrei, mil­liói és visszakövetelnék a pénzt, amit a férjük kártyán elvesztett. KÉTARCÚ FRAULEIN Hogy a német kisasszonyok­nak két arcuk van, azt sok amerikai katona keserves ta­pasztalatból tudja. Az ameri­kai katonák keserves tapaszta­latai arra késztették a hadve­zetőséget, hogy a katonákat már jóelőre kioktassa a Frau­­leinok miféleségéről, még mi­előtt az első Frauleinal talál­koznának. Minden amerikai katonának, akit Németország­ba küldenek, hajóraszállás előtt bemutatnak egy 30-per­­ees filmet, amely bemutatja a tisztességes és a kevésbbé HÁZASODJATOK! Írországban valami nincs rendjén a házasság terén — állapította meg hat évi tanul­mányozás után egy kormány­­bizottság. Az a baj, hogy az ájrisok nem szeretnek fiata­lon házasodni. És hogy sokan sohsem nősülnek meg, minek folytán sok az ájris vénleány. Ezen a bajon segíteni kell, hogy az ir nép természetes szaporodása fenntartható le­gyen, mondja a bizottság. A statisztika azt mutatja, hogy a 14 éven felüli fiuk és férfiak közül minden második nőtlen. Ez nagyon sötét statisztika, de kedvezőbb képet mutatna, ha csak a 20 éven felüli fiatal­emberektől várnák el, hogy ve­gyenek maguk mellé felesé­get. Az átlagos házasodási kor Írországban a városokban fér­fiaknál 33 év, nőknél 28 év, fa­lun 37, illetőleg 30 év. Néhány év múlva megint lesz elegendő és olcsó kave

Next

/
Thumbnails
Contents