A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-12-31 / 53. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; _________Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal •— Publication Office T36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 *»-53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: gy évre ....................$5.00 One Year ...................................................$5.00 él évre .....................................$3.00 Half Year ....................................$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AZ UJ AMERIKAI HADSEREG Wilson nemzetvédelmi miniszter közli, hogy a haderő létszámát 400,000 fővel csökkentik és ennek folytán jövő évtől kezdve feleannyi ifjút hívnak be sorozásra, mint eddig. “Mindez — mondja Wilson — annak köszönhető, hogy a kormány tartalékosok részére egy szolgálati programot létesít, hogy a légierőt fokozza és hogy a háború veszélye csökkent”. Ez jó hir mindenki részére. Megnyugtató dolog nemzetvédelmünk felelős vezetőjétől hallani, hogy a háború veszélye csökkent. Jó hír az ifjak részére, akik közül kevesebb fogja ifjúságának fontos éveit egyenruhában tölteni. Az uj amerikai hadsereg nem lesz gyengébb, mint a régi volt, sőt ellenkezőleg. “Kevesebb mennydörgés és több villámlás lesz benne” — így jellemezte egy szakértő. Uj katonai politikánk nem a felismerésnek köszönhető, hogy az atom- és hidrogénbomba korában a gyalogságnak, — amely a zömét alkotja a fegyveres erőnek —, kisebb a szerepe, mint eddig volt. Félreértés ne essék, gyalogosra még mindig szükség van, és mindig lesz, ha másért nem, azért, hogy a legyőzött ellenség országát megszállja. De a modern hadviselés egyre inkább szakértőket követel, pilótákat és atomtechnikusokat. Mi értelme lenne napjainkban a hadsereg magas létszámának, amikor egy jól helyezett hidrogénbomba egy hadosztályt képes elpusztítani? Kisebb létszámú hadsereg talán az adófizetőnek is könnyebbséget jelent, de megnyugtató tudni, hogy nemzetbiztonságunk ugyanakkor nem szenved csorbát. Nincs amerikai, aki szive mélyéből nem óhajtaná, hogy modernizált hadseregünk sohase kerüljön egy uj világháború tüzpróbája alá, de azt is jó tudni, hogy ha a próba elkövetkezik, fel vagyunk • készülve rá. így emelik az életszínvonalat A pesti Szabad Népben, a november 21-i számban, megjelent egy “Hütőszekrényvadászat” cimü hosszú, nagyon hosszú riport. Ebből megtudjuk, hogy Budapesten lehet hűtőszekrényt kapni, ha sikerül a hütőszekrényvadászat. Friss Ferencnek, az Electroimpex munkásának sikerült egy hűtőszekrényt venni, mert : leleményes ember. Amikor megtudta, hogy a gyárból egy hűtőszekrényt szállítanak a KERAVILL üzletbe, taxiba ült és követte a teherkocsit a KERAVILL üzletig. Ott nyomban jelentkezett, mint vevő, kérte a számlát, azonnal hajlandó volt a jégszekrény árát megfizetni. De képzeljék el csalódását: a teherkocsi a KERAVILL üzlet bejárata előtt észrevette, hogy Friss Ferenc a taxiból kiugrott és uccu neki, az üzletbe ment. Erre a teherautó megfordult és vitte a hűtőszekrényt ... a Szén István Park 3 számú ház elé, ahová persze Friss Ferenc, megint csak taxin, követte. Hát így kiderült, hogy azt a hűtőszekrényt Szegőné kapta, akinek jó összeköttetései voltak. Felment Friss Ferenc a Szegőnéhez és szigorúan rászólt, hogy micsoda dolog ez, igy meg úgy, majd ő megmutatja. Képzeljék, mi történt erre. Szegőné adott Friss Ferencnek egy tippet: a Tanács körút 28. sz. alatti KERAVILL üzletbe is szállítanak ma egy hűtőszekrényt, siessen, ott megkaphatja. Taxi, Tanács körúti KERAVILL. “Nincs” — mondta az üzletvezető. Dehogyis nincs, az őfelségét! Feljelentem az ÁEK-nál, a rendőrségen, a szakszervezetnél, az ügyészségen!” Erre a nincsből van lett és Friss Ferenc megkapa a hűtőszekrényt. Mennyibe került? Említésre sem érdemes. Budapesten manapság nem az árat kérdik, hanem csak azt, hogy van vagy nincs, és ha van, boldogan megfizetnek minden árat. így emelik Magyarországon az életszínvonalat, így gondoskodnak a lakosság részére szükségleti cikkekről. BÖLCS FIGYELMEZTETÉS Karácsony hetében a Safety Council figyelmeztette ismét az amerikai közönséget, hogy az ünnepi weekendeken és majd újévkor vigyázzanak a sikoS, hólepte országutakon. A két hétvégre közel ezer emberhalált jósolnak, hacsak az autósok nem fogadják meg a jótanácsot. Akiben néhány pohárka ital van, az ne vezessen autót, ez az első számú parancs. Akinek nem elég éles a szeme, az is okosan teszi, ha nem ül a kormánykerék mellé. A ködlepte, párás téli napokban néha az orrán túl sem lát az ember. A turnpike bizottságok panaszolják, hogy a legtöbb helyen elszámitották magukat. A forgalom annyira megnőtt, hogy a jerseyi országutat, három évvel azután, hogy elkészült — ki kell szélesíteni. A pennsylvaniai turnpikeon sorozatos szeren-KASZA KELLENEK Tanúja voltam egyszer, midőn Csornák Gergely uram benyitott a vaskereskedésbe. — Szerencsés jónapot! — mondá. — Mi tetszik? — Kasza kellenék. A kereskedő ugrik és egy csomó kaszát tesz eléje. Csornák uram ellenséges szemmel bandzsít a kaszák felé. — Ágyujegyüt adjék az ur — szól, megvetőleg elfordulva a kaszáktól. A kereskedő visszarakja a bika jegyű kaszákat s az ágyujegyüekből hoz néhányat. Csornák Gergely szeme végigsiklik valamennyien, de a világért sem nyúlna egyikhez sem. Elkezdi a fejét vakarni. — No, mi a baj még? — Hogy voltaképen mégis csak hadd lám a bikajegyüeket. Mit lehetett tenni egyebet, mint újra visszahurcolni a bikajegyü kaszákat. Gergely most már szinte maga is rösteli a dolgot és csak úgy találomra látszik a sok közül kezébe venni az egyiket. Behunyja először a jobbszemét és úgy néz végig rajta, azután a balszemét hunyja be, miközben már függőlegesen tartja a kaszát, majd leereszti a hegyével, végül pedig fölemeli a feje fölé s alulról sandít rá ihosszadalmasan. — Hogy ez ? — veti oda közömbösen. — Két forint. — Ez a kasza? — kérdi gúnyosan. — Nem lehet az! Már hogy ez a kasza ? Végigfekteti a pudlin s a kezével egy vonalat húz a levegőben, amerre a nyél fog következni, hogy mikép veszi majd ki magát. Aztán a bütykös nagy ujját végighuzza a pengéjén mind a két oldalon, megkopogtatja négy-öt helyen a mutatóujja kalácsával, majd leereszti a földre és a féltérdén meghajlítja. — Hűm . . . No — igazán két forint ez a kasza? A kereskedő esküdözik, nem adhatja olcsóbban. Neki magának is annyiban van. Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN — Pedig nincs jól kiégetve. — A legfinomabb kasza. — Ugyan ne tegyen bolonddá. Ócska kaszából van ez megkalapálva. — Kitűnő matéria! Holtig eltart. ■ — Ha ki nem csorbul — teszi hozzá nevetve Csornák Gergely. — Csak nézze meg kérem azt a kaszát. — Megnézzem ? Minek nézzem? Kasza, kasza. Egyik olyan kasza, mint a másik. Nem nézem biz’ én. Amelyik éppen a kezembe került. Azért csak mondja szaporán, mit kíván érte, nekem sürgős dolgom van a piacon. — Mondtam már, két forint. — Hát van szive magá-v nak? Két forintot kérni egy ilyen jószágért . . . S azzal ismételten vizsgálat alá veszi a kaszát, suhint vele egyet,'maöd fölkerekedik és kifelé viszi a nagyobb világosság okáért. A küszöbről bekiált: — A kalapomat odabent hagytam. Ott künn megtáncoltatja a pengén a napsugarakat, amik pajkosan futnak át a kékes sima lapon. A szájához emeli, rálehel s várja mély áhítattal, mekkora darabon vonta be hályogosra a lehellet, s mily gyorsan illan. Azután megpengeti a kövezeten. — Bolond egy csengése van — dörmögi, besompolyog a boltba, még ott is ezen nyargal. — Nem tetszik nekem a csengése. Ideadja egy forint nyolcvan krajcárért vagy nem? — Isten neki, egy hatost engedek. — Nem lehet, nem éri meg. Kiátkoznának a gyermekeim. Adja, nem adja úgy? — Nem adom alább. — Akkor jónapot! Kioldalog, de csak utca közepéig, onnan legott visszatér és még eg'fgzér bekurj ant: — Adja vagy nem adja? — Nem adom. Zavartan, fejcsóválva forgatja zsíros kalapját a markában. — No még ilyet, kemény lélekkel sem volt dolgom, mióta az eszemet tudom. Hát tudja, mit? Tegye félre ezt a kaszát ide a sarokba. Majd meggondólom még egy kicsit AD Kasza kellenék 2 a dolgot odakünn. Egy jó óra múlva visszatér egy más atyafival. — Eljöttem — lihegi a verejtéket törölgetve homlokáról. — Ez itt a keresztkomám Dorozsmáról, a Komót Istók. Azt gondoltuk ki, hogy ő is kaszát vészén, ha már igy van, mert hogy hát az volna a rendje, hogyha ketten két kaszát veszünk, mindenik olcsóbban kapjá a magáét. — Nem adhatom olcsóbban . . . — No-no, nem kell mindjárt megharagudni. Ha a szavát sajnálja tőlem, akkor hát adja ide a tenyerét. Csornák Gergely most már belecsap a vaskereskedő tenyerébe. — Eb, aki bánja. Megvan a vásár! Lassú ünnepélyességgel a lajbiját kezdi kigombolgatni, mialatt a világért sem venné le a tekintetét a sarokról, ahol a kasza áll megtámasztva. — Lajbija zsebéből kihalászik egy harisnyát, aminek a legfenekéről kivesz egy forintot. Odaadja a kereskedőnek. — A többit mindjárt hozzá-olvasom. A mellény külső zsebéből előhúz egy kéthatosost, a másikból egy négykrajcárost . . . — Hogy is csak? Ez huszonnégy . . . Belenyúlt a nadrágzsebébe, ahol 33 krajcárra akadt. — Huszonnégy és harminchárom az ötvenhét . . . Mennyi kell még? — Még harminchárom krajcár. — Annyi nehezen lesz. Hová is tettem ? Aha, itt lesz a kendő csücskében . . . — Még tizenhárom krajcár — sürgeti a kereskedő. — Ugyan ne okoskodjék, mire való az? így is rosszabb kaszát kaptam. Osztég nincs nálam egy garas sem, ott hagytam a szekéren a guba ujjábán. Majd kipótolom máskor. — Nekem az egész kell. Menjen a pénzért, a kasza nem szalad el. De már méregre gyulladt. Csornák Gergely: — Mit? Nekem ennyi becsületem sincs? Lökje ide komám azt a tizenhárom krajcárt ! Azzal sértődötten felkapja a kaszát. * * — Gyerünk komám. A boltaj tón&l visszafordult és a kaszát diadalmasan megvillogtatva harsányan bekiáltott : — Annyit azonban mondhatok, hogy ez volt a legjobb kaszája ... az a többi nem ér egy hajítófát. McCarthy-KOMMUNIZMUS Rómából jelentik, hogy az Olaszországban álló másozó Griffis amerikai repülőállomás parancsnoksága ártatlannak nyilvánította Martin Levine mérnököt és több mint egy évi felfüggesztés után visszavette a légiállomás szolgálatába. Levine állítólagos bűne, amely miatt mint megbízhatatlant felfüggesztették, McCarthy-kommunizmus volt, vagyis egy McCarthy szenátor által emelt alaptalan vád. Levine a légiállomáson kollégáival beszélgetett egy könyvről, amelynek cime: “A kommunista elmélet és a szabad világ.” Ez McCarthy fülébe jutott s igy született meg a vád. MINDSZENTY REJTÉLY A Vatikán jelenti, hogy még nincsen megerősítve az a nemrég Budapestről elterjedt hir, hogy Mindszenty József hercegprímást a magyar szovjetkormány szabadon bocsátotta. ■ .... - Ó ~ "■ 1 ■> l— ~ ■ A Jó Pásztor Verses Krónikája GYŐZ KZ IDŐ A SZOVJETEN Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Mi lett veled, régi pezsgő magyar élet? Mintha elfolyt volna immár minden véred! Építeni, munkálni már senkisem akar, vérszegény lett itten minden, ami magyar. Emlékeztek-e még, hogy forrt itt a katlan s tenni minden magyar most már alkalmatlan. Ki ad itt valamit erkölcsi alapra? Ki akar áldozni könyvre, magyar lapra? Jaj, mégis csak más volt itt a magyar élet, de lassanként most már minden semmivé lett. Most is költenek még csip-csupra, mis-másra, de mennyit költenek magyar kultúrára? Mit jelenünk láttat rémlátás, vízió, de mi úgy hívjuk, hogy civilizáció . . . Krisztus az ajkunkon majd kétezer éve s mi az életünknek szomorú ismérve? És mi az eredmény kétezer év óta? .Egyre vérengzőbbek lettünk még azóta. Mozikép, hangszóró és televízió; vonat, autó, villany, repülés, rádió. Keleti kényelem; selyemruha, kölni . . . s mit tanult az ember? Egyre jobban ölni! Egyház, lap, kultúra lealkonyul végleg: jelen napjainkban ime ez a mérleg. Jönnek, múlnak, percek, órák, napok, évek; mélybe hull s Égre tör az eltiport lélek. A magyar szabadság nem él, csak haldokol, a magyar szabadság most dantei pokol. De minden múló perc feltámadást munkál s nem áll majd a szovjet Munkácsnál és Ungnál. Ad’unk az időnek tiz évet legfeljebb, mainál a szovjet adja sokkal lejjebb. Mert az idő teremt, mert az idő rombol s rég elveszett, ki az időre nem gondol. Idő őfelsége mosolyog az Égből s kicsúszik lassanként a szovjet kezéből. ADOMÁK JÓZSEF FŐHERCEGRŐL A SUSZTERINAS József főhercegnek gyerekkorában egy szomszéd csizmadia fia volt a legkedvesebb játszótársa. Sokszor megtörtént, hogy a fiú korábban kelvén, mint a főherceg, a kapu elé állott és elkezdte döngetni a kaput, torkaszakadtából ordítván, hogy: — Palatínus Jóska, jere jácodni! Bent pedig a főherceg kiabált, hogy öltöztessék hamarább, mert a pajtása még el talál menni. Egyszer háborúsdit játszottak s a nagy attak közben egy sváb fiúnak véletlenül betörték a fejét. A gyerek apja Jóska herceget bepanaszolta a nádornál. — Hát tudod mit, — mondta neki a nádor — majd a legközelebbi alkalommal, mikor a gyerekek megint háborúsdit játszanak törje be a te Hanzid az én Jóskámnak a fejét és én nem fogok miatta tehozzád menni panaszra. AZ ÚJSÁGÍRÓ Egy újságíró mesélte: A fenséges ur asztalánál ültem, mint vendége, s elbéd alatt igen kedélyesen társalogtunk. Nyáry báró főudvarmester futólagos gyöngélkedéséről beszélgettünk. A főherceg a főudvarmesterhez fordulva igy ‘szólt: — Bizonyára sok újságot olvasott, attól lett roszsz-ul. Majd hirtelen rám nézett s tréfásan meglepetést színlelve monda: — Bocsánat, egészen megfeledkeztem, hogy újságíró ül asztalomnál. A MÓRÉ Társaságban József főherceg egyszer a következő cigány-történetet beszélte el: “Az előnyomuló porosz hadsereg elől hátrálva, egy cseh falu mellett ütöttük fel táborunkat. Az éj beálltával, miután a rendes elővigyázat megtörtént, táborunk nyugalomra tért. Egyedül én maradtam fönn tábori sátoromban és dolgoztam. Éjfélre járt az idő, mikor sátram előtt “Halt! wer da?” kiáltást hallok s azután hosszabb beszélgetést. Beszólitottam a segédtisztemet, s mondtam neki, nézze meg, mi a baj odakünn. — Egy cigány-katona kíván felségeddel beszélni, de csak négyszemközt —, válaszolta hamar viszszatérve segédtisztem. — Mit akar? — Nem tudjuk. — Hát bocsássák be. Bebocsátották, de nem szólt, csak a szemével hunyorított a segédtisztemre. Kérve a segédtisztet, hogy távozzék, egyedül maradtunk. — No hát mi baj? — kérdem. — Báj ván, nagy báj, fensiges urám. Azs ellenség a hátunkra jön, még akár minket lépnyi. — De hiszen az előőrsök ki vannak állítva s eddig semmi gyanúsat nem jelentettek. — Mer mig rnessi vánnák, de hámár itt lesznek, fensiges urám. — De hát honnan tudod te ezt? — Tessik kitekinteni azs ablakon, fensige'i urám! Látja ast a sok mádárát? Kinéztem. — Látom, fiam. Aztán? — Azstán? Hát a mádárák éppúgy alsanak, mint azs emberek. S miért repülnének most, ha azs erdeben cöén volna. De mert jön azs ellenig, hát háborgatja őket. — Nó jól van fiam, hát csak menj a helyedre. Alig múlt el egy óra, megkettőzött őrseink puskáinak a ropogása az ellenség közeledését jelentette. A BORRAVALÓ Egy kiránduló társaság az alcsuti parkban járt, jártukban-keltükben egy zubbonyos kertészféle munkást látnak egy fán, aki nagy buzgalommal fűrészeli az ágakat? — Halja kérem! — kiált fel a társaság egy tagja. — Mit parancsolnak? — Szeretnők megnézni a parkot. Nem lenne szives kalauzolni minket? Meghálálnék. — Szívesen, csak előbb lemászom. S hogy lejött az a “munkás ember”, illő tisztelettudással köszönt és vezette a társaságot. Nagyon ügyes vezető volt. Megmutatott, megmagyarázott mindent. A társaság elbámult a munkás tudásán. Mikor megnéztek mindent, a társaság 3 forintot adott borravalóul, mit a “munkás” szépen megköszönve elfogadott és továbbment. Arra ment épp egy kertészlegény, akitől kérdezősködve, hogy hol láthatnák a főherceget, — megtudták, hogy épp maga a főherceg volt, aki vezette őket és akit ők megajándékoztak. A főherceg pedig otthon a feleségének dicsekedve mondotta el, hogy hogyan keresett ő 3 forintot. AZ ELSŐ SEBESÜLT Nem sokkal a honvédség megalakulása után, nagy vadászatot rendezett József főherceg, melyen Andrássy Gyula is részt vett. Volt köztük egy four, aki nem valami ügyesen lőtt s véletlenül a főherceget találta el. Bár csak néhány sörét horzsolta, vendégei nagyon megijedtek s ekkor Andrássy Gyula eléje állott és igy szólt: — Üdvözlöm fenségedet, fenség az első sebesült honvéd. esetlenségek történnek. A szakértők elszámitották magukat. Évente hatmillió uj autó készül Amerikában. Az autózás ma -életveszéllyel jár. Aki épségben akarja megérni az újévet, az okosan teszi, ha megfogadja a Safety Council intelmeit.
