A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-24 / 52. szám

r &TE OIiüAJL, Á JÓ PÁSZTOR Karácsony utáni, vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 2, 33-40 És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, ami­ket előle mondtak. És megáldá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjának: íme, tétetett ez sokak romlá­sára és feltámadására Izraelben és jeléül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjár­ni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből a gondolatok. És vala egy Anna nevű próféta asszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzes­sége után s már nyolcvannégy éves özvegy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádság­gal szolgálván éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órá­ban odajővén, dicsérte az Urat és szóla felőle mind­azoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miu­tán mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, visz­­szatérének Galileába, az ő városukba. Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve böl­csességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még fülünkbe cseng a karácsonyi ének, mely Is­tennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig bé­kességet hirdet, még halljuk a betlehemi pásztordalt, mely az Ur Krisztus jászolához szólit bennünket, még érezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretet­nek édes örömét, még szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve, s ime a mai evangélium azt mondja Krisztusról: “té­tetett ez sokak romlásra s föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? Nincs itt valami bántó ellenmondás, valami er­kölcsi lehetetlenség? Sajnos, egyáltalán nincs mindez, amit az evangélium mond, bármily különösen és szin­te hihetetlenül is hangzik, keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk, bár szeretetből jött a földre és üdvözíteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben szigorú biránk is. Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk: hogy az Ur Jézus csak azért tanított, hogy mi a tanaiban gyö­nyörködjünk ; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért szenvedett és halt meg, hogy mi sopánkodjunk; ha­nem Krisztus azért született a földnek, hogy mi meg­szülessünk lélekben az égnek, hogy tanítását elfogad­juk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érette szenvedni s ha kell, meg is halni. Ha a Karácsony nekem csak nagy ünnepem és semmi más, ha Krisztus tanítása én előttem csak gyönyörű tan, nem pedig parancs, akkor — bármennyire komo­ran hangzik — a romlásomra van. Gondoljunk a föld javaira! Isten azokat kétség­telenül az emberek javára adta és rendelte — és mégis mily sokaknak vannak a romlására. ’ Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz gonosszá! A természetnek erőit és törvényeit mennyi ember használja ki a maga ja­vára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat ma­ga ellen, — a maga kárára! Mennyi rosszat tehetek önmagámnak vagy másnak ugyanazzal! Tőlem függ, egyedül tőlem, hogy mit jelent reám nézve Krisztus, hogy üdvözítőm avagy kárhoztató birám lesz-e? volt az első e íréit mise FELSZENTELTÉK A NORTHAMPTONI APÁCAZÁRDÁT BETHLEHEM, Pa. — A northamptoni Magyarok Nagyasszonya egyházközség tanító-apácái részére épült zárdát vasárnap, dec. 5-én szentelték fel nagyszámú kö­zönség részvételével. Az ünne­pi szertartást Msgr. Scott A. Fásig, a bethlehemi Holy Ghost egyházközség plébáno­sa végezte Rév. Spaits György a bethlehemi Kapisztráni Szt. János egyházközség káplánja és Rév. Kovács Lajos, azelőtt a Magyarok Nagyasszonya, jelenleg a philadelphiai St. Henry’s templom káplánja se­gédletével. Ä szentmise után szentséges körmenetet tartot­tak az uj zárda épületéhez. A 14 apácanővér számára lakással szolgáló és kápolná­val, zeneteremmel, stb. ellá­tott háromemeletes zárda a templom mögött épült. Az é­­pitési költség $91,167 volt. A zárda tervét néhai Rep­­chik Pál, a Magyarok Nagy­asszonya egyházközség egy­kori plébánosa kezdeményezte és most Rev. Joseph F. May jelenlegi plébános buzgó szor­galmazására valósult meg a hivők áldozatkész segítségé­vel. SZTÁLIN NEM FIZET Még halála után sem fizet Sztálin, minden oroszok egy­kor nagyhatalmú vörös atyus­­kája, Pedig hát ő a pénzt nem sokra értékelte, volt neki min­dig több pénze, mint amennyi­re szüksége volt, már akkor is, amikor kirabolt Bakuban egy bankot. Dr. Frits Heese nyugat-ber­lini orvost annakidején sür­gősen meghívták a diktátor betegágyához konzultációra. Sztálin környezete akkor elfe-^ lejtette, hogy az orvosnak munkájáért díjazás jár. Dr. Heese azóta többször megsür­gette honoráriumát a keletné­met szovjet direktóriumnál, de hiába — a sztálinisták fü­lük botját sem mozgatják. VEGYES HÁZASSÁG Londonban egy asszony há­zasság-közvetítő irodát nyi­tott. Nem kis csodálkozására egyre-másra kapta az érdek­lődő leveleket Franciaország­ból. Hamarosan kialakult az a véleménye, hogy angol férfi­hez francia nő illik. Meg is irt egy könyvet, amelyben hite­les adatokkal bizonyította ennek a tételnek valóságát. A könyvet lefordították franciá­ra és — Párisban éppoly ka­pós lett, mint Londonban. Miért keres angol férjet a francia lány ? Azért — mond­ják a londoni iroda hálás ügy­felei —, mert az angol férfi nem olyan szerelmes termé­szetű, mint a francia. Nem szálll, mint mézre éhes mé­hecske, virágról virágra. Karácsony legfőbb jelleg­zetessége a szent éjszaka fé­nyes öröme, az éjféli mise örömtől zsúfolt hangulata, ujjongó énekeinek harsogása. Mikor a IV. században néhány évtized alatt az egész vilá­gon elterjedt ez az ünnep, senki sem gondolta volna azt, hogy az éjféli mise lesz ennek a napnak legkiemelkedőbb, lelket melengető szokása. A szent húsvéti virrasztás után­zásául Jézus születésének ün­nepét ott kezdték megülni, ahol Jézus született: Betle­hemben. Itt is egész éjszakai virrasztást tartottak e napon, s nyolc napig tartó ünneplést, akárcsak husvét ünnepén, az egész világon. Minderről semmit sem tud­nánk, ha a szerencsés vélet­len egy olasz tudós kezébe nem juttatja Arezzoban azt a 11-ik században másolt kó­dexet, amely egy ókori ke­resztény nő utinaplóját tártál mázzá. Ez a Gianfroncesco, Gamurrini által 1887-ben ki­adott kézirat világszenzációt keltett a maga idejében; el­mondja ugyanis e nőnek szent földi élményeit, aki úgy Írja le Palesztina szent helyeit, ahogyan azok 385—395 kö­zött láthatók voltak, s igy e helyek első leírásával ajándé­kozta meg az emberiséget. Emellett liturgiánk megis­merésének is jelentős szolgá­latot tett: e könyvecskéből tudtuk meg, hogy a nagyhét dramatizált ünneplése és Jé­zus születésének éjjelén az éjféli mise a jeruzsálemi egy­házban kezdődött először és innen, a földkerekség legszen­tebb városából terjedt el az egész Anyaszentegyházban. Az ur születése ünnepét ab­ban az időben Jeruzsálemben még január 6-án ünnepelték meg, csak mintegy 50 év múl­va fogadták el a római dátu­mot, december 25-ét. “A nap­nak ünnepi és örvendetes vol­ta miatt végeláthatatlan za­rándok-tömeg gyűlt össze Je­­ruizsálembten, szerzetesek és laikus férfiak és nők” — irja MI ÚJSÁG HOLLYWOODBAN HOLLYWOODBÓL jelen­tik: Broderick Crawford 47 éves filmszínészt az Academy Award díjjal tüntették ki. Hollywoodból jelentik: Bro­derick Crawfordot, az Aca­demy Awarddal kitüntetett hires filmszínészt, Abigail Adams szép színésznővel e­­gyütt részegség miatt letar­tóztatták. A szép Abigail rá­förmedt a rendőrre: “Mit akar tőlem? Nem tudja ki va­gyok én ? Engem nem lehet le­tartóztatni !” Broderick Craw­ford nem tiltakozott az ellen, hogy álmában az utcán hábor­gatta a rendőr. Aetheria, az említett zarán­doknő, aki mindent a női szem részletező aprólékosságával mond el. Amit nem tőle tu­dunk, azt a következő két év­század szentföldi zarándokai­tól tudjuk a bordeauxi zarán­doktól, Arkulftól. A hivők hatalmas serege délután indult el Jeruzsálem­ből Betlehembe s amikor a lenyugvó nap utolsó sugarai bíborba vonták a dombolda­lon épült városka alacsony várfalait és hófehér házait, megérkeztek a város szélén épült óriási templomhoz: a Születés bazilikájához. Min­denki elámult attól a pompá­tól, amit ott tapasztalt, mely­hez képest a Nyugat templo­mai szerény kunyhóknak tet­szettek. “Nem láthatsz ott mást — mondja Aetheria, — mint ara­nyat, drágagyöngyöket, sely­meket. A vélumok aranyfo­nállal szövött bársonyból van­nak, hasonló anyagból készül­tek a függönyök is. A papok mind gyöngyökkel diszitett ai’anyos ruhákban szolgálnak azon a napon. Hogyan lehet­ne megszámlálni a gyertyavi­vők, fáklyahordók és másféle szolgálatot teljesítők töme­gét, ki számlálja meg a lám­pásokat? Hogyan meséljem el az épület ékes gyönyörűségét, amelyet Constantinus császár édesanyja jelenlétében diszi­tett fel arannyal, színes mo­zaikkal, drága márványlapok­­kal” ? A bazilika legdrágább kin­cse azonban az Urnák jászola volt az eredeti sziklabarlang­ban, amely fölé Constantinus bazilikájának roppant mére­tei tornyosodtak. A barlangot belülről egészen elfödte a ró­­zsaszinü, kacskaringós ereze- I tü márvány, a sziklába vájt jászol pedig arannyal és ezüst­tel tündökölt. Mikor Aetheria leért a bar­lang szűk száján át az Ur szü­letésének szent helyére, meg pillantotta ott az éjjel és nap­pal égő ezüst lámpákat. Itt, ennek a barlangnak bejáratá­nál olvasta föl a jeruzsálemi püspök az örömhírt, hogy Má­ria kisdedét megszülte, aztán pólyába takarta és jászolba fektette. Az óriási bazilikában szorongó hívek sokasága köny nyék és sóhajtások közt hal­lotta ezt és az öröm hangos szavaiban tört ki. A mise vé­gén az egész sokaság vonult a jászol előtt, csókolgatták és kezükkel simogatták a helyet, ahol a nagy titok»megtörtént. Az éjféli mise után rendbe állottak és a sötét éjszakában elindultak Jeruzsálem felé. Ezerszer _ énekelték a zsoltár szavát “Áldott, ki az Ur nevé­ben jő, és az Ur a mi Istenünk ő fényeskedik nekünk!” A karácsonyi hajnali misé­nek a pásztorok miséjének ősi voltát mutatja, hogy e misé­nek graduáléja mai napig ezt az éneket tartalmazza. Mire Jeruzsálembe értek, már a ha jnali szürkület deren­gett: “Az az óra, amikor az ember kezdi megismerni a másik embert.” A zarándoktömeg az Anas­­•tasis kerek templomába tó­dult, ahol szintén lámpások százai árasztottak ünnepi fényt. Itt volt az ünnep má­sodik stációja, ahonnan min­denki pihenni tért házába. Délelőtt azután Jézus szüle­tésének ünnepi miséje volt Jeruzsálem főtemplomában, a Martyrionban, ahol az ünne­pi evangélium hirdette a hí­veknek, hogy az Ige megtes­tesült és közöttünk lakozék. KIK AJÁNDÉKOT ADNAK, ÉS, AKIK AJÁNDÉKOT KAPNAK Karácsony a szeretet, az áldozatos és az egymást meg­ajándékozó szeretet ünnepe. És ez természeteses követke­zetes is, hisz karácsony éjje­lén a Mennyei Atya legdrá­gább kincsét: egyszülött Fiát ajándékozta az emberiségnek. Ép azért, ha ajándékot ve­szel, hogy karácsonyra vala­kit megörvendeztess, szívleld meg a következő pontokat: 1. A karácsonyi ajándék va­rázsa a meglepetés: 2. Tudakold ki, mi azoknak legtitkosabb kívánsága, aki­ket megajándékozni szeret­nél. 3. Szükség esetén kérd ki mások tanácsát is: elsősorban édesanyád vagy más finomlel­­kü nő tanácsát. Általánosan ismert igazság ugyanis, hogy az ajándékozás lélektanában, a nők sokkalta jártasabbak, mint a férfiak. 4. Idő előtt ne áruld el, mi­vel szándékozol valakit meg­lepni. 5. Ragyogó szemmel és mo­solygó arccal add át az aján­dékot. Külső magatartással is melegséget és szeretet sugá­rozzon. De azokhoz is van egy-két szavunk, akiket karácsony es­te vagy karácsony ünnepén a találékony szeretet megaján­dékoz. 1. Fogadd az ajándékot kö­szönettel és látható örömmel, még akkor is, ha az ajándék egyébként értéktelen. 2. Az ajándékot minden kö­rülmények között őrizd meg. Gondod legyen rá, hogy össze ne törjön, vagy el ne romol­jon. A gondatlanul megőrzött ajándék méltán megbánthat­ja az ajándékozót. 3. Az ajándéknak és az ajándékozás módjának, de a lelkületnek is, amellyel az ajándékot fogadod, méltónak kell lennie karácsony szelle­méhez és lelkiségéhez: a hoz­zánk alkalmazkodó isteni Sze­' retethez. BIBLIAI JELENETEK Karácsony utáni vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 2, 7—15. Ekkor Herodes titkon hivatván a bölcseket, szor­galmatosán megtudakolá tőlük a csillag megjelenésé­nek idejét. És elküldvén őket Betlehembe, mondá nekik: Él­ményén, szorgalmatosán kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulá­­nak. És ime a csillag, a melyet napkeleten láttak, előt­tük megy vala mindaddig, amig odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy öröm­mel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztes­séget tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródes­­hez vissza ne menjenek, más utón térének vissza ha­­zá jókba. Mikor pedig azok visszatérnek vala, Íme megje­lenők az Urnák angyala Józsefnek álomban, és món­­dá: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amig én mondom né­ked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, véve a gyermeket és annak any­ját éjjel, és Egyiptomba távozék. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy betel­jesedjék, amit az Ur mondott a próféta által, aki igy szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. SZENTBESZÉD A karácsonyi szentünnepek isteni Megváltónkat szent gyermekségében állítják elénk. Valami csodála­tos báj, elragadó kedvesség árad elénk az isteni Gyer­mekből. Ennek az oka hitünk mélységes igazságaiban rejlik, amelyekben az Üdvözítő szent gyermeksége iránt tanúsított áhitatunk alapszik. A kis Jézus tisztelete a megtestesülés titkában és az isteni, valamint az emberi természetnek az isteni személyben való egyesülésben áll. Jézus Isten s ember. így tehát az Üdvözítő szent gyermeksége tulaj­donképen az ő istenemberi életéhez tartozik, mert Krisztus Urunk épugy isten gyermekségében, mint szenvedésében és megdicsőülésében. Innen van az, hogy Jézus szent gyermekségének egyes tényei époly megbecsülésre, tiszteletre és követésre méltók, mint későbbi életének mozzanatai. Jézus szent gyermeksé­gét ép olyan alapon tisztelhetjük, mint szenvedéseit, mint az Oltárszentségben való jelenlétét, mert az Üd­vözítő fogantatástól kezdve mindig Isten-ember. Az isteni Üdvözítő kicsinységében époly vonzó hatással van reánk, mint szenvedésével. Minél na­gyobb gyengeséget, lealacsonyitást, önmegtagadást vesz magára az üdvözítő életének valamelyik titká­ban, irántunk való szeretetből, épen azért annál job­ban meg kell becsülnünk, magasztalnunk és gyöngéd szeretettel körülvennünk. Ezért oly szeretetreméltó az üdvözítő szent gyermekségében, ahol “minél kisebb lett érettünk, annál kedvesebb nekünk !” A kisded Jézus tisztelete tehát kedves és szivre­­ható ájtatosság. Alig van más titok szent hitünk igaz­ságai között, amely oly szelíden, megható módon szól­na szivünkhöz, mint ez. Minél világosabban és érezhetőbben áll előttünk valamely ájtatesságnak a tárgya, annál biztosabban hat értelmünkre, képzelő tehetségünkre, szivünkre és akaratunkra. Emberileg mily megható, mikor Isten szolgáival, Ábrahámmal, Mózessel társalog! De vég­telenül többet ad nekünk Isten a Gyermek Jézusban. Bizalom, szeretet, odaadás töltse be szivünket a kis Jézus iránt és legyünk határtalanul jók, odaadok, kedvesek az ő képviselőivel s felebarátainkkal szem­ben. KARÁCSONYI LEGENDA Irta: KENED! GÉZA Valamikor gyermekkoromban, úgy karácsony táján egy istentelen kóborló embertől hallottam me­sét, aki a keresztvetést már rég elfelejtette és imád­kozni sem tudott. Éjjel a farkasorditó hideg a falu felé űzte. Világosságot látott és betekintett. « Karácsony estéje volt. Odabenn az egész csa­lád a “betlehem” körül énekelt. A kis Jézuska a jászolban feküdt és az állatok ráleheltek. Fejénél állott Mária, József meg pászto­rok. Az égben pedig angyalok hirdették nagy csilin­gel éssel: Glória, glória! . . . És a révedező, világjáró ember letérdepelt az ablak előtt: keresztet vetett és imádkozott. Ha ma jelképbe kellene állítani ezt a mesét, azt mondanám, hogy az a tévelygő alak nem volt más, mint a kóborló Tudás, k legszentebb városban __ Judas csókja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents