A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-11-26 / 48. szám
^-IK OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította degjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József •—- Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office •*36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028-mm* 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: 'gy évre .............................. . $5.00 One Year ...................................$5.00 ’él évre .....................................$3.00 Half Year ...................................$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AKINEK SIETŐS AZ TTJA A Londoni University három professzora két évi kutató munka után arra a következtetésre jutott, amit a Miami Cancer Research Institute kutatói ugyancsak felfedeztek: hogy nemcsak a dohány, de a cigarettapapír füstje is rákot okoz. A British Medical Journal szerint ez a felfedezés egyike a század legfontosabb felfedezéseinek, mert emberek milliói “siettetik útjukat a halál felé, amikor cigarettát szívnak.” Eddig nem volt bizonyíték arra nézve, hogy a dohány és a cigarettapapír valóban olyan mérgeket tartalmaz, melyek rákos megbetegedéseket okoznak. De most már minden kétséget kizárólag tudják, úgy Amerikában, mint Angliában, hogy a dohány és a papirfüst benzpyrene nevű anyagot produkál. Az a méreg rákot okoz a szervezetben: torok, gyomor, tüdő rákot, főleg az utóbbit, amely ijesztő módon elszaporodott, amióta a dohányzás annyira divatba jött. 30 évvel ezelőtt még alig voltak tüdőrákosok, főleg nem a nők között. Most azonban tízezrével viszik őket kórházba, többnyire későn, amikor már ne-1 héz segíteni rajtuk. Az orvosok figyelmeztetik a közönséget: a halál elkerülhetetlen, előbb-utóbb mindenki sorra kerül, de minek siettetni a dolgot cigarettafüsttel? A- mig nem küszöbölik ki a mérgező anyagot a cigarettából, okosabb leszokni róla, tanácsolják a professzorok. A TUDÁS VÁGYA Egy Etienne Fajon nevű francia kommunista nagy lármát csapott a minap, kifogásolva, hogy a partujság “unalmas” és jobb írást követelt. A francia. JfQjmnunista párt hivatalos lapja, a Humanité j.v(L.(W) y1 'jfvyról 121,000 példáríyra esett nefarrTey aTaiT" Fajon elvtárs aggodalmát megértjük, de nem tudunk egyetérteni vele az ok miatt. A kommunista sajtó hibája szerintünk nem az, hogy unalmas, hanem hogy hazug. Szemellenzővel dolgozik és azt hiszi, hogy akik olvassák, egyben vakok is. Ez tévedés. Az adott esetiben egyszerűen az történt, hogy azok a franciák, akik régebben a kommunista lapot olvasták, más újságokra tértek át, mert meg akarták tudni, mi történik a világban. A párt újságjából pedig nem tudták meg. Franciaországban nem mindenki volt kommunista, aki a Humanitét olvasta. Sok embert kiváncsiság vezetett megtudni, hogy “mi történik az ellenséges táborban”. Ez érthető és természetes vágy egy szabad ország szabad polgárainál. Ámde a tudás vágya nem szűnik meg és a kommunista sajtó sohasem tudta kielégíteni ezt a tudásvágyat. Nem tudta, mert nem akarta. A párt nézete az, hogy a polgárságnak nem szabad megtudni, mi történik a külvilágban. A határsorompókon, aknamezőkön és géppuskás őrtornyokon kívül még egy szellemi vasfüggönyt is húz polgárai elé. Olyan országban, ahol a kommunisták vannak kormányon, ez a politika végrehajtható. De Franciaország szabad és polgárai azt az újságot olvassák, amelyik nekik tetszik. A Humanité nem tetszik és ezért került a tönk szélére. Ezen nem segít az sem, ha “érdekessé” teszik az ujsjgot. Szabaddá tegyék, mint az igazi demokráciák sajtója — és a Humanité példányszámával nem lesz baj. TÁVBESZÉLŐ TÁRSBESZÉLŐK Sokan ismerik ezt a nem éppen rokonszenves fajtát: a társas telefon másik állomásáról félórákig fecsegő nőt. Hiába emeled fel a kagylót háromszor is, tízszer is, az a beszédes hölgy még egyre beszél. Nincs semmi mondanivalója, de beszél, beszél, ész nélkül és vég nélkül. Hiába van az embernek társbérleti telefonja: az a másik, az a nő, mindig éppen akkor élvezi a távbeszélés gyönyörűségeit, amikor a társasviszonvban szenvedő másvalakinek fontos beszélni valója lenne. A szenvedő fél talán a kórházba akar telefonálni, hogy feleségének szülési fájdalmai vannak. Talán orvost akar hívni, mert Johnny torkán akadt egy halszálka, vagy mert a kis Judith lenyelt pár tucatot abból a candyből, amelynek aszpirin a tudományos neve. Az is előfordulhat egy társ házatáján, hogy gyanús ember, prowler, settenkedik ott; olyankor ajánlatos azonnal telefonálni a rendőrségre. De hiába, a telefon foglalt és a szenvedő fél tapasztalása szerint még legalább, félóráig foglalt lesz. A szenvedő fél könyörgésre fogja a dolgot. Kedves társbeszélő, mondja udvariasan, nekem sürgős rövid Ibeszélnivalóm van, lenné szives egy percre megszakitani a beszélgetését, hogy szabaddá váljék a vonal? A távbeszélő hölgy még csak nem is felel ilyen könyörgő szavakra, és — a szenvedő fél tapasz-Kép a Sheppard bűnügy tárgyalásáról. Balról-jobbra: John J. Mahon főügyész, mögötte Sál Danaceau és Tom Paírino h. ügyészek; jobbról: Arthur Petersilge, az egyik védő, dr. Sheppard, a vádlott és William H. Corrigan védő. Háttérben az esküdtszék, a családtagok. MURA, A NAPISTEN IRTA:. SZEKULA JENŐ Győzhetetlen napisten! Ily! jelentéseket küldtek Mitráról a pannon táborhelyeken állomásozó katonák. Nekik szükségük volt rá és a benne rejlő hitre, jobban, mint bárhol a világon, ezen a kísérteties határvidéken, hol a légionárius élete ahhoz a szál kardhoz volt kötve, amely az övéhez , volt erősítve. Valóságos lovagistenné nőtte ki magát a katona vad képzeletében. Kelet babonás királyfia, aki százszorosán megszépült azóta ,hogy a vidék titokzatos földjéről világhódító útra kelt.. Ő volt a hűség és az igazság őre, — igy gondolták — megannyi katonaerény, hogyne rajongott volna tehát érté a 'Szegény második segéd-légió, amely itt vérzett a dunai parton s uraitól jutalmul nem kapott mást, mint a kegyes és hü címet, amely márványba vésve ragyogott az erőd bejárata fölött, az olthatatlan hűség jelképéül. De velük volt a hűség istene, a Mitra, aki támogat minden szépet, jót és nemeset, ami csak az emberfiának a le*ében él. ő volt az isteni rend szeplőtlen tisztaságú őre, akinél minden igazságos kívánság meghallgatásra talált. Aki kardot ránt az elnyomottak védelmére! Milyen különös! Az éj szaki ég derengésénél már sejteni lehetett uj világnak egszületését, a friss földből még nem ismert erény sarjzódott ki, a lovagerény, amely itt már akkor bontotta ki első virágjait és amelynek ez a Keletről ideszakadt ústenfiu talán az első hírnöke volt. Elnéza^ Jgy rémlik, ahogy bikát, mintha Szn'.tlflP^rRjVáW arcát látnám, a Amt rálép a hétfejü sárkány nyakára. A kutya, skorpió és az oroszlán ott hevernek az, ő lábainál is, titokzatos jelképek, csak nem tudom a hűséget, vagy a gonoszságot akarják-e kifejteni. Katona isten. Hü és bátor. Alakja megnőtt itt a kísértő tábortalása szerint — ez még a jobbik eset. Mert kaphatna goromba választ is. Mindenütt vannak távbeszélő társbeszélők. De egyes államokban már sikerült őket megszeliditeni pénzbírság és fogházbüntetés fenyegetésével. Most Ohio államon a sor. Az állami törvényhozó testületben felmerült a terv, hogy büntetéssel sújtsák a társtelefonnal visszaélő népet. Az állami törvény, ha létrejön, úgy fog szólni, hogy a társbeszélő, ha emergency címén a beszéd megszakítására kérték és ezt megtagadta, 500 dollárig terjedő bírságot vagy három hónapig terjedő fogházbüntetést kaphat. Ha létezik sürgősen szükséges törvényalkotás, ez az. Hállaadás Napján önkéntes gyűjtők házról-házra fognak járni és adományokat kérni a Muscular Dystrophy nevű gyógyíthatatlan betegség — izomsorvadás — elleni hadjáratra, kórházak részére. Kansas Cityben Jerry Hammond 9 éves fiú ennek a betegségnek áldozata, egy a körülbelül 200,000 gyermek és felnőtt közül, Harry S. Trumant felkereste és hozzájárulást kért tőle. tüzek mellett, ahova a szél elsodorta messze dunai szigetek felől a vad, halálhirdető lónyeritést. Egyetlen vigasz a vigasztalanságban a szegény katona előtt, aki itt, a Duna partján őrizte a világ végét. Azontúl néhány körrel — úgy gondolták — már az Orcus folyik, a titokzatos fekete folyó, mely körülöleli a világot. Ez a föld az emlékek temetője. A köveken talán még meg lehetne találni az első apostolok sarujának a lábnyomát. Mitra templomát felgyújtották Belamér hun katonái. Magát a győzhetetlen napistent pedig legyőzte egy sápadtarcu Istenfia, akinek nemesebb szive volt nálánál is, mert nem kardot forgatott, hanem olajággal jött, amit Galilea fáiról tépett. Egy Áldozat-Isten, aki maga vérzett el a fán. És szebb volt még Mitránál is, mert nem volt akkor még faragott képe sem, csak a rabszolgák képzeletében élt, de oly szépen, ahogy csak a rabszolga tudja megálmodni a maga istenét. Vörös vári réten, szemben éppen Mitra templomával, vörös ökör legelt, fehér csilaggal a homlokán. Talán egyenes leszármazottja az áldozati marhának, melyet lebunkóztak a napisten lábai előtt, mikor a parton először csapott át a népvándorlás hulláma. ŰRI VILÁG Gorove László miniszter demokratikus elveiről sokat beszéltek a kiegyezés utáni években. Fiatalabb korában könyvet is irt Gorove a demokráciáról s halála napjáig kitartott és küzdött ifjúkori eszményéért, amely a miniszteri székhez is juttatta. Egy időben mint miniszterelnök-jelöltet emlegették és Horváth Boldizsár meg volt győződve róla, hogy sikeresen tudta volna ezt az állást is betölteni. Nem is rajta múlt az, hogy meg nem lett, hanem az arisztokrata érzelmű kabinet egyes tagjain, akik Gorove demokrataságát kissé túlzottnak találták. Még gróf Andrássy Gyula inasai is annyira kicsibe vették Gorove demokrata elveit, hogy valahányszor ő és Horváth Boldizsár a minisztertanács helyisége felé tartottak, kényes orrfintorgatások között szólották egymáshoz: — Itt jönnek a tekintetes miniszterek. ZAMATOS MAGYARSÁG A Szamosuj vár melletti kérői gyógyfürdő előtt volt az a jelzőtábla, amelynek feliratáért sokat gúnyolódtak a sza-KÉPEK A RÉGI PESTI ÉLETBŐL A KISASSZONY KÉPESLAPJAI Jelentették a pesti rendőrfőkapitányságnak: L. miniszteri tanácsos házánál tegnap furcsa dolog történt. A tanácsos este a színházba ment. A lakásban csak a nevelőnő maradt. A cselédség a konyhában foglalatoskodott. Mikor a miniszteri tanácsos a színházból hazajött, rémüldözve újságolták neki, hogy a kisasszonyt a szalonban megkötözve a földön fekve találták, szája be volt tömve, arca össze-vissza karcolva. Az izgalmaktól még beteg leány elmondta, hogy este kilenc óra tájban a szalonban ült. Egy kedvenc regényében merült el. Egyszerre csak a földszinti szoba ablakánál két sötét alak bukkant fel, üvegcsörömpölés hallatszott — . . . s a betörők hirtelen előtte teremtek. Kiabálni akart, de a rémülettől megakadt a hang a torkán. Csak mikor megragadták, tért magához. Kétségbeesetten védekezett, de hiába! Vasmarokkal fogták, s nemsokára ájultan terült el, keze összekötve, szája betömve. Mikor felébredt, sötét volt körülötte. Sikoltozására aztán berohant a cselédség. A miniszteri tanácsosnak első dolga volt, hogy utána nézzen holmijának. Minden érintetlen volt, csak a szalon melletti férfiszobában az Íróasztal fiókja volt feltörve, s onnan az aznap egyik fiókba ideiglenesen eltett háromezer korona eltűnt. Ez volt a dráma első felvonása. A második és az utolsó felvonást a nyomozásra kiküldött detektív igy mondta el: Elsőbben is a nevelőnőt vettem firtatás alá. — Szende külsejű kis lány volt, de tudj’ isten, mintha tekintetében valami sunyiság lett volna, s félénkségében is több zavar, mint félszegség rejtőzött volna. — Hát kérem, betömték a számat zsebkendővel . . . Megnéztem a zsebkendőt. Parfümillatos, puha zsebkendő volt, monogrammal. — Kisasszony! Ez az ön zsebkendője. Hogy jut az a betörőhöz? A leány most hirtelen elhallgatott, ijedtség tükröződött arcán. — Ah igen! Azt hiszem kivették a zsebemből. Nagyon furcsa volt . . . — Egy nagy, magas ember gyűrt le, amint védekeztem, körmeivel megkarcolta az arcomat. A rendőrorvos figyelmesen megnézte a leánynak csakugyan kissé megkarcolt arcát. Majd odasugta nekem: — Ezek a karcolások gyenge, apró körmöktől erednek. Tisztában voltam most már az egésszel. — Kisasszony, — szóltam rá a lányra —, tudja-e, ki lopta el a háromezer koronát?! Nos hát, én megmondom. Maga a tolvaj, aki itt egy nagyszerű komédiát üz. Fákósárga lett erre a nevelőnő arca, de felülkerekedett a dac. — Uram! — rikácsolta — ne éljen vissza egy védtelen lány helyzetével! Ne sértegessen! — Fentartom, és egyenesen ön ellen irányítom most a vizsgálatot! — feleltem. Kisasszony lesz szives a házkutatásnál résztvenni. Kimentünk a miniszteri tanácsos házába, ahol kissé furcsán néztek rám, mikor a szegény agyonsajnált lányt, mint gyanúsítottat kezeltem. * Megkezdődött a házkutatás munkája. A nevelőnő szobáját ugyancsak felforgattuk, detektivjeim semmitsem hagytak figyelmen kivül . . . mindhiába, semmi . . . semmi! A nevelőnő diadalmasan mosolygott. Már bosszúsan tovább akartam menni. Ez a bevezetés ugyan nem sikerült. Egyszerre szemem egy az asztalra hanyagul odadobott képeslevelezőlap gyüjtőkönyvön akadt meg. A kezembe vettem, mialatt az embereim még buzgón keresgéltek. Valami kékpapir csücske kilátszott az egyik képeslevelezőlap alól. Egy százas bankjegy volt. S most aztán sorra a képeslevelezőlapok alól előkerült a háromezer korona. Lön hát nagy elámulás. — Kisasszony! — Fordultam a tolvajleányzóhoz — Ön le van tartóztatva! A nevelőnőcske be is vallotta később, hogy az egész rablási komédiát ő maga rendezte, ő törte be az ablakot, össze-vissza karcolta magát, a száját betömte, kezeit összekötözte . . . természetesen jóval előbb eltüntetve a háromezer koronát. Azt hiszem lemondott aztán a képeslevelezőlapok gyűjtéséről. Az a nyolc-tiz hónap a hűvösön alaposan elvehette a kedvét attól. mosuj váriakkal a deésiek. A táblán ugyanis ez a felirat volt: — Bedes köves kérőji feredő. A szamosuj váriak szégyenkeztek a tatárnyelvü feliraton, de nem szóltak semmit. Deésen jártában G. szamosuj vári tanácsos felfedezi egyszer egy borbélyüzlet felett nagy megdöbbenéssel a következő szavakat: — Terem a hevenyen megcsorbult szépség ápolására. Ez már nemis tatár, hanem kutyanyelv — kiáltotta G. tanácsos s azóta a deésiek nem firtatják többé a szamosujváriak helyesírását.
