A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-11-12 / 46. szám

Pünkösd után 23. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9. fej., 18—26. szakasz. w Az időben egy elöljáró jött Jézushoz, imádá őt, mondván: Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog. Erre fölkelvén Jézus, kö­veté őt tanítványaival együtt. És íme egy asszony, ki vérfolyásban szenved 12 év óta, hozzája járulván, hátulról megillető köntöse szegélyét, mert mondá magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván, s meglátván őt, szóla: Bízzál, lányom, a hited meggyógyított téged. És meg­gyógyult az asszony abban az órában. Amint pedig Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a zajongó sereget, mondá: Távozzatok, mert nem halt meg a leány, hanem alszik. És kinevették őt. — Miután pedig eltávolították a sereget, beméne, meg­­fogá a kezét és a leányzó felkelt. jZENTBESZÉD A mai szent evangéliumot a halál gondolata len­gi át.. . Úgy a fejedelmet, mint a vérfolyásban szen­vedő asszonyt a halál viszi Krisztushoz, ahhoz a Krisztushoz, aki hatalmas a szavakban és tettekben egyaránt és ahhoz a Krisztushoz, akitől mindketten menekülést, szabadulást kérnek és várnak a halál elől. “Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog,’’ — így könyörög a fejedelem Krisztushoz, “hacsak ruháját illetem is, meggyógyu­lok,” — igy sóhajt fel magában a szenvedő asszony, ugyancsak Krisztushoz. “Uram, halódunk, de jer, tedd reánk kezedet, adj hitet szivünkbe és mi élni fogunk,” igy kellene közülünk is mindenkinek felkiáltani Krisztushoz, a mai szent evangélium nyomán. De nemcsak az evan­gélium, hanem az élet, a tapasztalat nyomán is. Kö­zeledünk a halottak hónapjához, novemberhez, alig pár nap választ el már csak bennünket halottak nap­jától, — haldoklik körülöttünk minden, illő és méltá­nyos tehát, hogy legalább ezekben a napokban gon­doljunk mi is a halálra, gondoljunk elsősorban a mi halálunkra! Meghalunk! Ezt hirdeti a nagy természet, ezt hirdeti nekünk a temető. “Mindennap halunk, hal­­doklunk, mindennap eltávozunk és mégis örökké­­valknak képzeljük a földön magunkat,” — igy kiált fel Szent Jeromos. — Az élet semmi más, mint tol­­dozás és foltozás; toldozzuk-foltozzuk életünk fona­lát, mig egyszer mégis csak elszakad. És ki tudja, mikor halunk meg; ki tudja, hogyan halunk meg? Az evangéliumban azt olvasom: “Nem tudjá­tok, mikor jön el a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, vagy kakasszóláskor, vagy reggel.’’ Saul, a zsidók ki­rálya, Gelboe hegyén szövögeti győzelmi ábrándjait és ahonnan a dicsőségbe akart bevonulni, onnan vo­nult be a halál országába. Hány gazdag csinál magá­nak nagyszerű tervehet a jövőre nézve; hány tudós, hány művész akarja még egy-két nagy him müvei gyarapítani hírnevét, de hát ide is, oda is belenyúl az élet Ura s azt mondja: “esztelen, az éjjel számon ké­rik tőled lelkedet!” Hány szegény szeretne még egy­két évvel tovább élni, hogy még valamit szerezzen a családjának, hogy felnevelje kicsinyeit; de hiába minden, a halált nem lehet megvesztegetni . . . Há­nyán mondhatják el Ezekiás királlyal: “Az én nap­jaim közepén megyek az alvilág kapuihoz, keresve esztendeim maradványát.” Gondoljunk mi is gyakran, legalább ilyenkor, ősszel, a halálra, a mi halálunkra és iparkodjunk úgy élni mindennap, hogy a haláltól félni és rettegni so­hase legyen okunk. "ÉLJEN BATISTA!" Gubában választás volt és a szavazópolgárok nem tehettek egyebet, Batistát választották meg, mert ő volt az egyedüli elnökjelölt. Ellenfele, Grau San Martin, egyideig propagandát csinált a diktátori hajlam ex-őrmester ellen, de az utolsó percben le­mondott a jelölésről. Azt állította ugyanis, hogy a választás előkészítése körül rendellenességek történ­tek, amelyeknek kivizsgálása végett a választást leg­alább 10 nappal el kellene halasztani. A Legfelsőbb Bíróság azonban nem adta meg a kért haladékot s Grau ezért visszalépett. így hát a cubaiak nem tehettek egyebet, megint megválasztották Batistát elnöküknek. “ÉLJEN GRAU!” De sokan szavaztak az ellenjelöltre, annak elle­nére, hogy ez visszalépett. És köztudomású, hogy nagy volt az elégedetlenség Batista katonai diktatú­rájával és általában úgy hitték, hogy Grau San Mar­tin fog győzni. Ily körülmények közt most attól tar­tanak, hogy Batista kormányzása nem lesz nyugodt, zavargásoktól tartanak, ami Cubában úgyszólván ter­mészetes dolog. Grau San Martin a választást illegálisnak nyil­vánította és sokan ugyanígy vélekednek. Edmondo de Renzi tábornok vezette a zuhogó esőben bevonuló olasz katonaságot Trieszt­ben, amely a Jugoszlávia és Olaszrszág között létrejött megállapodás után ünnepélyesen vonult be a város olasz zónájába. A rossz időjárás nem gátolta a lelkes lakosságot. ezerkilencszáz évvel ezelőtt 'Hozzájuk tért vissza rövid antiocihiai és jeruzsálemi tar­tózkodás után 49-ben, majd közülük, mint valami titokza­tos hívásra egyszerre csak észak felé fordult s a hajdani Trója és a későbbi Konstanti­nápoly vidékére ment. Egy darabig vesztegelt a Trójához közeli parányi ■ kis kikötővá­rosban, ahonnan mindennap indultak hajók a tenger pá­ráján át odalátszó európai part felé. Valószinüleg itt volt aféle helyi orvos Lukács, a későbbi evangélista és Pál későbbi tör­ténetírója. Itt térhetett meg, vagy legalább is itt csatlako­zott hozzá. Mindenesetre fel­­iegyzi Pál itteni álmát vagy látomását: egy “makedóniai férfi” ködös, óriás alakját lát­ja álmában Pál a túlsó parton, amint átinteget feléje Kis­­ázsiába és hívja őt. A görög tenger európai partja hivta magához a kereszténységet! (A latin már ismerte: Rómá­ban már voltak zsidókereszté­nyek, sőt Péter akkor már ré­gen megfordult Rómában!) Pál mindenesetre átkelt és az elsőnek útjába eső kisváros­ban, Philippiben maradt 50 tavaszáig. Ez a hely, ahol először vetet­te meg lábát a kereszténység, mindenképpen jelképes pont­ja a Pállal nyugat felé törő keresztény hódításnak. Au­gusztus itt verte meg Brutust a hely tehát a római biroda­lom fölött kibontakozó császá­ri uralom utjának egyik har­ci állomása volt, a hóditó ce­­sarizmusé: Pállal és társaival pedig egyik első állomása az Európa földjére most már tu­datosan és tervszerűen hatoló kereszténységnek. Széles és jól kiépített katonai ut veze­tett innét a déli Balkánon és az északi görög hegyeken át Szaloniki felé, onnét délen Gö­rögország, nyugatra pedig az Adria és Róma felé. Ennek az útnak a Via Egnatia-nak egé­szen jelentős szakaszai még máig is megvannak, ma is köz­lekedés gördül végig rajta ugyanazon a köveken. Igen, ekkor — ezerkilenc­­száz évvel ezelőtt, a déli Bal­kán tájainak tüzes koratava­szán — ezeken a köveken lép­delt végig néhány ember sze­mélyében Európa leendő ke­resztény sorsa, mintegy maga a kereszténység, mindaz, mit később ezerkilencszáz eszten­dő jelentett: a keresztény gondolkozás és tudományos­ság, szentségek és a keresz­tény élei a bazilikák és falusi templomok. Mindezt pillanat­nyilag ő hordozta, ez a kicsiny termetű vézna, előrehajló há­tú és vállu férfi; méltó, hogy megemlékezzünk róla. Hisz éppen ekkor — Lukács­nak innét részletessé válni kezdő elbeszélése nyomán — bontakozik ki alakja egyre megrázób'b erejűvé. Néhány évvel később ezt Írja — leg­nagyobbrészt éppen európai téritő munkájának körülmé­nyeiről — a korintusiaknak. “Fáradalmak, rab ságok, megveretések, halálveszély: ime ez volt az én életem! A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven ütést. Három­szor megvesszőztek; egyszer megköveztek, háromszor szen­vedtem hajótörést és egyszer egész napot és éjjet hányód­tam hajótörötten a nyílt ten­geren. És mennyit utaztam és veszedelemben voltam! Ve­szedelmekben folyóvizekben, veszedelemben rablók között, veszedelemben a saját népem­ből valók, veszedelemben az idegen nemzetbeliek részéről. Veszedelemben a városok ut­cáin, veszedelmekben pusztá­kon, veszedelmekben a ten­gereken veszedelmekben a ha­mis testvérek között; szaka­datlan munkámban, nyomorú­ságokban rengeteg virrasztás­iban, éhségben és szomjúság­ban, sok böjtölésben, hidegben és mezítelenségben éltem . . .” És ugyancsak ő mondta: “Jó harcot harcoltam, a futást befejeztem, a hitet megőriz­tem, most kész a koszorúm, amelyet az Ur, az igazságos bíró ad nekem azon a napon, — de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik köszönte­ni fogják az ő jöttét . . .” (Vége.) Pünkösd után 23-ik vasárnap EVANGÉLIUM Azon időben: Jőve Jézus a gadarenusok tarto­mányába, mely Galileának átellenében vagyon. És amint kiszállott a szárazra, egy férfiú jőve eléje a városból, kiben ördögök valának már sok idő óta, és nem öltözött ruhába, sem házban nem lakott, ha­nem a sírboltokban. Ez a mint meglátta Jézust, le­­borula előtte, és fölkiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Kérlek téged, ne gyötörj engem. (Mert paran­csolt a tisztátlan léleknek, hogy menjen ki az ember­ből) ; mivel már sok idő óta gyötörte őt, és meg vala kötözve láncokkal, és bilincsekben őrizteték, de el­szaggatván a köteleket, a pusztákba üzeték az ördö­göktől. Kérdé pedig őt Jézus, mondván: mi a neved? Az pedig mondá: Sereg; mert sok ördög ment vala beléje. És kérék őt, ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott nagy sertésnyáj, legelvén a hegyen; és kérék őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedő nekik. Az ör­dögök tehát kimenvén az emberből, a sertésekbe mé­nének, és a nyáj, a tóba rohana, és megfullada. Mely dolgot látván a legeltetek, elfutának, és megjelen­tek a városban és majorokban. Kimenőnek tehát lát­ni mi történt, és Jézushoz jövőnek, és ülve találák az embert, akiből az ördögök kimentek vala, felöltözöt­ten és ép ésszel az ő lábainál, és megfélemlének. És elbeszélők nekik, a kik látták vala, mint szabadult meg az ördögtől megszállott. És kéré őt a gadarenu­sok tartományának egész népsége, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelemben valának. Ő pedig a ha­jóba menvén, visszatére. És kéré őt ama férfiú, kiből kimentek vala az ördögök, hogy vele lehessen. De Jé­zus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadba és beszéld el, mely nagy dolgot cselekedett veled az Is­ten. És az egész várost eljárja, hirdetvén, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a galileai tengertől nem messze fekvő^ gedarenusok tartományába ment, hol két ör­­döngősök a sírboltokból jöttek ki és nly-diihö'giPk yni­­tak, hogy senki sem mehetett el azon az utón mellet­tük. Amint az ördöngősök Krisztushoz értek, kiáltot­tak: Mi közünk veled? Jézus, Istennek Fia! — Mint­ha mondták volna az ördöngősök: Hagyjál békét ne­künk, Jézus! E szavak: Jézus, Istennek Fia, világo­san mutatják, hogy ezen emberekből másnemű lélek szólt, mert az ördöngősök sem azt nem tudhatták, hog ya patrraszállottak között Jézus ott van, sem azt, hogy ő Isten Fia; legkevésbbé lehetett pedig ördön­­gősöktől várni üy vallomást ... Idő előtt jöttél ide minden gyötörni? — kérdék az ördöngősök Jézustól. Azt hitték az ördöngősök, hogy Jézus az utolsó ítéletet idő előtt már most akarja megtartani és azért intézték Jézushoz eme kérdést: Már most idő előtt jöttél ide minket gyötörni? Közel pedig a helyhez, hol Krisztus kiűzte az ördöngősökből az ördögöt, nagy sertésnyáj legelt: Az ördögök tehát kérék Jé­zust ,mondván: Ha kiüzesz bennünket, hagyj min­ket a sertésnyájba szállani. Ne zárj el a pokol mély. ségébe, hagyj élnünk a földön. A sertéseket azért választhatták a gonosz szellemek, hogy a gerazenu­­soknak azáltal kárt okozzanak és őket Jézus ellen fellázítsák. Az Ur erre mondá az ördögöknek: Ered­jetek tudniillik a sertésekbe. Az ördöngősök pedig ki­menvén, s ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének mind a sertések. Buzgón esedezzünk az Ur Jézushoz, hogy tá­­voztassa tőlünk a sátán cselszövévenyeit, a rendetlen testi kívánságokat, a rossz indulatokat és gonosz szenvedélyeket, e világ örömeihez s a földi javakhoz való ragaszkodás vágyát. Mert ha ezek erőt vesznek az emberen, akkor az eredmény nem lesz más, mint aggodalom és nyugtalanság, ellenségeskedés, lelki furdalás, balsors a családban, egészség elvesztése, Isten haragja és —örök kárhozat. Törekedjünk te­hát az örök mennyei javak után, nemkülönben Isten bírása és élvezése után. Aki Istent szereti, már e vi­lágon boldogul s egykor élvezni fogja a tulvilági örök boldogságot, melyet Isten azoknak készített, kik sze­retik. MENEKÜLTEK BEVÁNDORLÁSA 1 kormány fizeti az 1918 óla menekül­tek tengeri útiköltségét Az Egyesült Államok uj törvénnyel szabályozta az 1948 január elseje után a kommunista üldöztetés elől elmenekültek bevándorlását. A törvény feltételei szerint számos magyar menekült is jo got nyert arra, hogy Ameri­kába jöhessen. A United States Escapee Program keretén belül a kor­mány egyházi szervezetekkel kötött megállapodást az As­surance szerzés lebonyolítá­sára. Ezek a szervek jogosul­tak arra, hogy úgynevezett “endorsed Assurance”- okát bocsássanak ki, ami azt jelen­ti, hogy a kormány fedezi a menekült útiköltségeit Ameri­káig. A sponsor kötelezettsé­gei e program alapján majd­nem ugyanazok, mint amik az úgynevezett D.P. törvény alatt voltak. Az Amerikai Magyar Szö­vetség ezúttal hivja fel tagjai figyelmét az uj bevándorlási lehetőségekre. Tekintse min­den magyar származású ame­rikai állampolgár úgy ameri­kai, mint magyar ügynek, hogy ne csak esetleges roko­nának vagy ismerősének, ha­nem más menekült honfitár­sának is megadja a lehetősé­get arra, hogy uj életet kezd­jen az Egyesült Államokban. Megjegyezni kívánjuk, hogy az U. S. Escapee Program ke­retében bevándorlásra jogo­sultak többsége egyedülálló fiatalember. Várható tehát, hogy könnyebben fognak munkához jutni és beillesz­kedni uj környezetükbe. Akinek módjában van segí­teni, forduljon vallásfelekeze­­zete szerint két cím egyikéhez. Katolikusok: National Catholic Welfare Conference ( Hungarian Desk) 145 Madison Avenue, New York 18, N. Y. Protestánsok: Church World Service USEP-Hungarian). 215 Fourth Avenue. New York 3, N. Y. lakosság körében) a repu'bilká­­nus párt. Úgyszólván lehe­tetlenség volt ott republiká­nus szavazatokat nyem'i. Két év előtt? azokban megtört a jég és Eisenhower lába nyo­mában bejutott a képviselő­­házba egy republikánus North Carolinában és kettő Virginiá­ban. Most megint bejutott a képviselőházba Texasban egy és Floridában egy republiká­nus. DEMOKRATA KORMÁNYZÓK A 48 állam közül 27-nek van a múlt keddi választás után demokrata kormányzója. De­mokrata kormányzót válasz­tott az államok elseje, New York, és demokrata kormány­zók vannak olyan államokban is, ahol a republikánusokat többnyire verhetetleneknek tekintik, például: Michigan, Ohio, Maine, Pennsylvania, Minnesota. DÉLI REPUBLIKÁNUSOK A polgárháború óta a déli államokban politikai átok alatt volt (a mértékadó fehér HAWAII DEMOKRATA Hawaii szigetcsoport 57 éve tartozik az Egyesült Ál­lamokhoz és azóta mindig re­publikánus képviselő testületé választott. Ezért is szerették volna a republikánusok az ál­lamok sorába emelni. Most csalódást hozott a választás a republikánusoknak: a tör­vényhozásba demokrata több­ség került be. A NÉV VARÁZSA New York államban az ál­lami iga zságügyminiszteri tisztségre pályázott Franklin D. Roosevelt apja fia. Bízott neve varázsában. De csalat­kozott, elbukott. A Roosevelt név varázsa nem ellenállha­tatlan. Roosevelt elnök másik fia, James, asszonyhistóriái elle­nére győzött Californiában. ő lesz az első Roosevelt a kon­gresszusban. SZÉP A TŰZ... North Hollywood, Calif.-ban egy 9 éves fiú felgyújtotta a szomszéd házát és gyönyörkö­dött a lángokban, HA A NAGY KASZÁS BENYIT A CAPITOLBA . . . Január 3-án nyílik meg a kongresszus uj ülésszaka. Ja­nuár 3-án a demokraták ki­osztják a szenátusban és a képviselőházban a tisztsége­ket, köztük a bizottsági elnö­ki megbízatásokat. “Ha élünk addig,” — mond­ják. Mert ha időközben meghal egy demokrata szenátor és ál­lamának kormányzója a he­lyébe republikánust küld a szenátusba, kisebbségbe ke­rülnek a demokraták s a tiszt­ségeket a republikánusok osz­togatják. Megtörtént ilyesmi már a múltban. 1930-ban a novem­beri választásokon a republi­kánusok győztek, de 1931- ja­nuár 3-ig több republikánus képviselő meghalt és — a tisztségeket a demokraták osztogatták. Most nem nagy a veszély. Ugyanis most 27 államban demokrata kormányzó van s ezek demokrata szenátor he­lyébe, halála esetében, demo­krata szenátort neveznének 5-Ux OLXJäj-: A JÖ FÁL***W*l Szent Piál első eurtápai útja

Next

/
Thumbnails
Contents