A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-10-29 / 44. szám

Z IK OLDAL A JO PASZTOB A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította ÍÍ eg jelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office *'36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon! CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: így évre ............................. . $5.00 One Year ..................................$5.00 él évre ....................................$3.00 Half Y ear . ... .1...........— •• $3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. VÁLASZTÁS ELŐTT . . -A választás a legszebb polgári jogunk, de egy­ben kötelességünk. Nem élni a választás jogával kö­telességmulasztás és gyengítése a demokrácia szelle­mének, mert közönyt árul el legszentebb demokra­tikus vívmányaink iránt. Amikor az egész világot tudatossá akarjuk tenni a mi demokráciánk szépségei iránt, hogyan várhatnánk el lelkesedést más népek­től, amikor mi magunk közönyösek vagyunk iránta? De a választás lehetőségével nem élni, egyben annyit jelent, mint önérdekeink ellen cselekedni. Vá­lasztások között évek telnek el, és ez az alkalom, a­­mikor a szavazó nyilatkozhat, hogy meg van-e elé­gedve a móddal, ahogy sorsát irányítják, vagy uj em­bereket, uj kormányzati szellemet akar-e. Ha nem szavaz, az hallgatólagos helybenhagyása a meglévő kormányzatnak, holott a szavazó talán elégedetlen vele és csupán renyhesége tartja vissza, hogy véle­ményének kifejezést adjon. És ezekben a napokban, amikor a vasfüggönyön túli országokban oly gyakorta látunk fonák, cirku­szi “választásokat”, a mi tiszta választásainknak szemléltetése is polgári kötelesség. Gondoljunk arra, micsoda hatalmas élmény, milyen irigység tárgya le­het a vasfüggöny mögötti országok elnyomott pol­gárai részére az a gondolat, hogy kockázat és élet­veszély nélkül ellenkezhet a kormányzattal. Szá­munkra ez természetes jog. Függetlenségi Nyilatko­zat “velünkszületett” jognak nevezi. De csak a mai nemzedéknek veleszületett joga, az előző nemzedé­kek, a honalapító atyák harcoltak érte. Ezt a nagy örökséget nem alacsonyithatjuk le azzal, hogy nem élünk vele. Azt hisszük, nincs felemelőbb pillanat, mint a­­mikor a szavazó eltűnik a függöny mögött a kis fül­kében, hetekig tartó meditálás — és még egy pilla­natnyi utolsó meggondolás — után egy keresztet raj­zol a szavazólapra. Éreznie kell, hogy ezzel az ak­tussal hozzájárul hazája, és egy kisebb mértékben az egész világ sorsának irányításához. Nagyszerű jog, nagyszerű kötelesség! Hajlandók vagyunk meg­halni érte — tehát éljünk érte és vele. BAJBA JUTOTT A SPENÖT Az atomenergiának átkai és áldásai vannak. És áldozatai is. Legújabb áldozata a spenót. Az Orszá­gos Atombizottság közli, hogy a spenótról, mikor atom-izotóppal átvilágították, kiderült, hogy van egy rossz tulajdonsága: a szervezetből, amelybe bejut, elvonja a meszet. Nagy baj ez, mondják Jancsi meg Juliska. Mert ők még kicsinyek, nekik még nőniük kell és a szer­vezetüknek a csontok növekedéséhez mészre van szüksége. És az a finom spenót, amelyről szüléink dicshimnuszokat zengtek, éppen ezt, a meszet, von­ja el tőlük. Good-bye, spenót, gyerek többet nem e­­szik spenótot! Jancsi és Juliska, nem kell mindjárt kétségbees­ni. Lehet ezen a bajon segíteni. Ha lehetséges az, amit az emberek olyan nagyon szeretnek: hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon — akkor lehetséges az is, hogy a gyerek spenótot egyék és a csontjai mégis növekedjenek. A tudós bácsik az Or&zágos Élelmezési Aalapitvány laboratóriumából azt üzenik Jancsinak és Juliskának, hogy nem kell félni, minden rendben van. Igaz ugyan, hogy a spe­nót meszet lop a Jancsiktól és a Juliskáktól, de kár­pótlásul ad nekik A és B vitamint meg Vitamin B Complexet. És a meszet, amit a spenót ellopott, köny­­nyen pótolni lehet — több tejjel. Spenót tejjel — jó étvágyat és jó egészséget! Í'SOPÁK KORSZAKA Farrington Daniel, a wisconsini egyetem taná­ra szerint az uj nemzedék energia Szükségletét már az atom és a napsugarak fogják ellátni. Az UNSCO tudósai előtt Párisban hangzott el ez a kijelentés. Megnyugtatták az aggódókat, akik a szén és olajtar­talék kimerülésétől tartanak. A professzor azt mond­ja, hogy nem is kerül majd sor a földben rejtőző szén és olaj felhasználására. Olcsóbban nyerünk majd ki­meríthetetlen erőforrást az atomból és a napból. A modern házakat napsugárral fogjuk fűteni. Máris százával vannak nap-hőt tároló berendezések Amerikában, de a kísérletezés korszakán túljutva, rendszeresen fütik majd a modern otthonokat — napsugárral. A nyáron összegyűjtött nap-meleget té­len használhatjuk fel. 1975-ben már 13 millió ilyen ház lesz Ameriká­ban — jósolja a tanár. A massachusSettsi technoló­giai főiskola fakultásának tagja Telkes Mária, a nap­sütéses házak lelkes előharcosa, aki számos ilyen berendezést alkalmazott sikerrel az országban. Telkes Mária bemutatta, hogy napsugárral nem­csak házat fűteni, de főzni is lehet, A tenger vizét Az amerikai katonák kalapjaikat a levegőbe hajigálva mondanak búcsút Triesztnek, ahon­nan kilenc évi megszállás után távozik az amerikai hadsereg. A mögöttük levő teherautó ponyváján jó szerencsét kivánnak Trieszt városának. A PÉCSI BÚTOR irta: MORK^BlGMOND Zsuzsi néni kofa volt. Pap­rikáskofa a Nagypiacon. Ott szokott árulni a, Csapó ucca szegletjin. Hát bizony keser­ves egész nap ott ülni, de nem egészségtelen, meghizik és megokosodik attul az ember. Zsuzsi néni is már olyan okos, hogy többet tud az est­nél. Hogyne, mikor csakúgy olvassa az újságokat egyre­­másra, mert mindenik kofa vesz valami újságot, osztán az kérül-kézre megy. Zsuzsi néni mind elolvassa az utolsó betűig, mán akár érti, akár se. Egyszer csak nagy dolgot lel az újságban, ott ahol az igazán érdekes olvasni valók vannak, hátul, a hirdetések közt. Valami bécsi gyáros egy egész bútorzatot kínál, asztalt széket hatot, divánt, sifónt kettőt, ágyat kettőt, de még éjjeliszekrényt is, meg még sok mindent, szóval egy teljes berendezett hálószobák é? ebédlőt tizenhat formFértT'*" Zsuzsi néni elolvasta először duruzsolva, aztán egészen fennhangon, utoljára a szom­szédasszonyának tor kasza­­kadtából kijabálva. — Hallott-e mán ilyent, pe­dig nyomtatás nem haduvál! Tizenhat forintért ennyi meg ennyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek ér­te, lám az a belga nyelvű Kap­­pan Győrffy csak egyfiókos ládáért elkér mai időben öt pengőt! Mindenki csudálta a dolgot s egész délelőtt erről beszél­tek a paprikáskofák egy-egy szót átkajdászva egymásnak. — Jó vón-e nekem, ha mer­nék hinni a nimetnek! — mondta Zsuzsi néni s nagyon bólogatott hozzá. — Bizony hallom, hogy a gyalog szarka, gyalog sátán má megjárta az útját! — mondta a jobbkézfelőli szom­szédasszony. — Jaj galambom, túl va­gyunk mán azon, vasárnap kihirdetik az ispitálytemplom­­ba a gyerekeket — vallotta be Zsuzsi néni.. — Most, már csak azt vóna jó tudni, hogy lehet ez való­ság!-ez a butorhistória, mer azt jó tudni! —Nagy a világ, minden megeshetik! — mondta a bal­kézfelőli szomszéd. — Még e csak a tubák! ha ezt én megvenném a jányom­­nak, egy gyermekemnek! De ha el nem sül akkor megráz engem az én uram. — Nem kell ebbe tálalni ne­ki, csak ha mán meg is vette kied. Akkor aztán bá bika ve­res bornyu! így tárgyalgatták a dolgot, mig délére csakugyan azt mondta Zsuzsi néni, hogy: — No hát én megtróbálko­­zom a nimettel. Nem is kár­hoztatom én ^Hubert előre, nem vaditoijj^Bm mirgesi­­tem, majd ^^plesz, ahogy lesz. Elküldc^Bostán a pizt, osztón csak j^Ekél lába. Tör­­vinyes világosiink mán. Úgy is te^B Attól kezcBBiindennap er­ről beszéltek apaprikáskofák. — Aj, az Isjten áldja meg aztat a nimétAt — mondta Zsuzsi néniJ -v még a hót csonttyát is,bogy az ilyen jól kisegíti a szegény embert a csávából. Tudom, fognak szá­jat tátani a .debreceni nipek, ha meglátják az én jányom bútorát, még pedig “mindent a legfinomabb kivitelben.” Otthon nem szólt egy árva szót se, csak mosolygott a szá­ja szögletiben, mikor butorrul miegymásrul beszéltek. Hát egyszer csakugyan jön ám a postáról^zjrás, hogy megér­­k tzm k . ^Mrr^^Bpiímrj&suzsi né­nivel a piac. Majdnem tele­szórta örömiben minden em­berfiának szemit-száját veres paprikával. Bezzeg most sie­tett ám haza, megmutatni a levelet ^az urának, meg a gye­rekeinek. Világos, hogy örült mindenki a szerencsének, de kivált Julis majd kibújt a bő­­riből, hogy neki olyan ilyen­­amolyan bútora lesz. Lett is tanácskozás, nagy, hogy hozzák haza. Andrisnak, a vőlegénynek mindenesetre ott kell lennyi, a sógornak is van talyigája, hát a három talyigán majd csak hazahord­ják.. Fel is pakoltak mingyárt a talyigára s meg sem állottak a postáig. Csak a sógor ne lett vón olyan irigy kutya, egész utón bökögetett holmi piszkáló szó­kat. Hiába nyakóc ember volt, az ijenektül meg az Isten őriz­zen. — Vasúton kék annak gyün" ni — mondta a sógor. — Ki fene hallott még ilyet, postán annyi bútort! — Csakhogy nem paraszt­­bútor a, hanem úri jószág! — kente oda Andris, amire nem is volt mit mondani. Bekászolódtak a posta ud­varára. Zsuzsi néni, meg Ju­lis, meg Andris, meg az ap­juk, no meg a sógor. Egész deputáció. Hát egy postás beigaziti ükét valami szűk rácsos hely­re, hogy ott megkapják, amit keresnek. Zsuzsi néni büszkén dugja be a rácson a céduláját, csak a sógor pusmogott. — Megeszem én azt a bú­tort, ha annak tajiga kell! — Ugyan ne izgágáskodjék ke — szólt rá nagyralátin Andris, hátrul van valahum a komorába! Kacagtak egyet a nagy bi­ivóvizzé alakítja át és azok, akik tenger mentén lak­nak, igy egészségesebb friss vizet isznak, mint akik tavakból, folyókból nyerik ivóvizüket. New Yorkban máris készülnek ilyen nap-erőt tároló készülékek. Egyelőre még sokba kerülnek, de Amerikában csak idő kérdése, hogy tömegtermelés révén mikor kezdik el elfogadható áron a forradalmi újítást jelentő készülékek gyártását. zalmuak ,a postás csak fel­emel egy csomagot a földről s elébük teszi . . . — Hát ez mi ? — kérdi Zsu­zsi néni és levegő után kapkod. Ez a maguk csomagja. — Csomag! A nyavalya áll­jon bele, nem csomagir gyüt­­tünk mink, hanem butorir! — Hátsz az van benne. — Mi? — Rá van Írva, hogy bútor van benne! — Miféle bútor? — Olvassa el: bababutor! — Mán hogy bábu? — Az. , Úgy megnémultak mind­nyájan, de még a sógor is, mintha megsimitotta volna őket egy kis lapos guta. Az apjuknak jött meg először a szava, az is csak ennyit mon­dott: — A nyüstyit neki! Asz­­szony! Gyere csak hazA! Elkullogtak szégyenszemre, mintha mindnek az orravére folyna. Julis fogta a csomagot s cipelte a kétszoba bútort könyvedzü szemmel. Zsuzsi néni azonban minek­­előtte hazament volna, ahol­­ott is menthetetleünl várt rá a bot, a görbe, a nagyredőn nyesett; ment elébb a piacra, hogy ha mán a szigyen meg­van, legalább ne más kárálja ki a nagyvilágnak! Ne a sógor aki úgyis elhireli még ma! Hát inkább ő maga tette csí­pőre a kezét s megeresztvén hangját, az egész piacnak ki­tálalta keservét szivének: — Hej, a hóhér pofozza fel a büdös nimetjét, kibánt az énvelem! Küldött a nekem bú­tort. De micsoda bútort, fus­son ki a szeme, törjön el a bo­kája, száraggyjon le a keze­szára! Bábunak való bútort, az én tizenhat forintomért! Az én drága tizenhat forintom­ért! RÁGALOM A londoni esküdtszék a ma­ga nemében páratlanul álló rá­­galmazási és becsületsértési ügyet tárgyalt évekkel ezelőtt. A felperes egy Leslie Türking­­ton nevíi álhirlapiró volt, aki három dublini lapot beperelt, mert a lapok olyan cikkeket közöltek le, amelyek azt állí­tották róla, hogy gyilkossággal vádoltan bíróság előtt áll. Az izgalmas tárgyaláson ak­kor csapott le a bomba, amikor a megvádolt lapok képviselő­je bejelentette, hogy a rágal­mazó cikkeket maga Turking­­ton irta. Álnéven megírta kalandos életének történetét és a cikke­ket álnéven vitte el a lapok­nak. Természetes, hogy a cik­kekben minden rosszat elmon­dott magáról. És mindezt azért tette, hogy az igy beugratott lapoktól ha­talmas összegű kártérítést kö­vetelhessen. És az a legmulat­ságosabb, hogy Türkington csupa valóságot irt magáról. KIS RÓNIKA A FEJEDELEM FEJE Karagyorgyevics S á n d or szerb fejedelem, aki 1842-től 1858-ig ült a belgrádi trónon, a bécsi St. Marx temetőben alussza örök álmát! Sándor fejedelem atyja volt I. Péter szerb királynak, aki annakidején többizben meglá­togatta atyja sírját. A feje­delem hamvai egy kriptában nyugodtak, ahonnan azonban ismeretlen sirgyalázók száza­dunk elején ellopták a holttest fejét. A felháborító cselek­mény indokát senki sem tudja még csak nem is sejti, ámde az a körülmény, hogy a holt­testen és mellete levő drága­ságokat senki sem bántotta, annak a gyanúnak nyitott tág teret, hogy a sirgyalázás — politikai bosszú müve volt. Természetes, hogy a gyanú, gyanú maradt, alaposságát bi­zonyítani nem lehetett. Az volt már ezek után a fel­adat hogy a holttest fejét va­lami uton-módon megtalál­hassák. Egész sereg rendőrt, detektívet mozgósítottak, ju­talmat tűztek ki, de napok tel­tek el és még semmi eredmény sem kecsegtetett. Végre a te­metőnek egyik falrészében hosszú idő múltával ráakad­tak a fejre, amelyet az illető, aki elvitte, utólag helyezhe­tett ott el, miután az első na­pon az egész temetőt átkutat­ták és sehol sem akadtak a fejre. I. Péter király rendkívül megörült ennek, egyúttal pe­dig intézkedett, hogy atyja holttestét exhumálják és szál­lítsák Topolára. Ez meg is tör­tént és Péter király nagy gyászszertartások között he­lyeztette hazai földbe atyjá­nak hamvait. HARANG A SZÍNHÁZBAN A párisi Comedie Francaise kellékes raktárában érdekes harangot őriznek. Ezzel ha­rangoztak 1572 augusztus 24- én a Bertalan-éjszakai öldök­léshez. A harang eredetileg a Saint Germain L’Auxerrois tornyá­ban volt. Amikor a nagy fran­cia forradalom idején Maria Joseph Chenier IX. károly cí­mű tragédiáját akarta előadat ni, kölcsön kérte erre a szín­házi estére a történelmi neve­zetességű harangot és ennek köszönheti megmentését; kü­lönben csak úgy mint a töb­bi harangot, ágyucsővé olvasz­tottak volna. Szerepelt az érdekes harang még Marian Delorme előadá­sánál is, általa jelezték Didier és Saverney kivégzésének óráját. VELENCE ARANYLÁNCA Az a hires aranylánc, ame­lyet a velencei köztársaság a dicső napokban a San Marko székesegyház kincstárában őriztetett, olyan hatalmas volt hogy negyven ember alig bírta kivenni tartójából. A köztár­saságnak e mese értékű darab­ra azért volt szüksége, hogy esetleg hadikincsül szolgál­hasson, különben pedig ünne­pi alkalmakkor a doge-palota oszlop-csarnokait díszítették vele. A lánc oly nagy volt, ho^ a palota egész földszinti oszlopcsarnokán végig ért. POLIO ELLENI OLTÁS A Dr. Salk-féle polio-elleni oltással eddig végzett kísérle­tek oly kedvező eredményt mutattak fel, hogy az Orszá­gos Gyermekparalizis Alapít­vány oltóanyagot vásárol ki­lenc millió gyermek és váran­dós asszony beoltására. Köz­­használatba csak akkor kerül­het a Salk oltóanyag, ha az illetékes országos hatóság jó­váhagyja. Ez még nem egé­szen biztos, mert a szakembe­rek még nem döntöttek vég­leg az oltás értékéről. ADÓS, RJZESS! A kommunisták világpro­pagandát csináltak az atom­­kém Rosenberg házaspár ügyé bői, és ez sok pénzbe került. Az adóhivatal a Rosenbergék “igazsága” érdekében műkö­dött bizottság bevételeit jöve­delemnek minősítette és most 124,000 dollár adót követel a bizottságtól. Modem ... Tiszta ... Lángmentes VILLANY SZÁRÍTÓVAL Semmi sem szünteti meg oiyan tökéle­tesen a nagymosás régi módi munkáját és robotját, mint a modern, gazdasá­gosan működő Villany Ruha Száritó. Gyors, lángmentes és teljesen automatikusan mű­ködő villanyos száritógép gyorsan elvégzi a ruha­­siáritás munkáját, enyhe, állandó meleggel, mely 100 százalékban tiszta. Követelményeinek megfele­lően a ruha frissen, habosán kerül ki belőle, azon­nali elraktározásra készen, vagy nedvesen szárítva, hogy könnyebb legyen a vasalás. Háziasszonyok három-az-egy arányban kedvelik az egész országban, mert a villanyos száritó vételára sokkal kisebb, mint bármely más önműködő típusé, a beszerelési költségeket is beleértve. Úgy van! Nem lesz mosási gondja a modern, megbízható Villanyos Szárítóval. ALWAYS AT YOUR SERVICE IN THE BEST f LOCATION IN THE NATION f j .................................................T.........................1............ ............. \ íislány azt mondja: , ‘Nem lesz mosási gondja" ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents