A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-07-09 / 28. szám

A JŐ PÁSZTOR PAGE S. OLDAL Emlékezzünk a régiekről KOSSUTH ZSUZSANNA Irta: BALASSA BÉLA Az indokínai Dienibienphu erődért vívott véres /íarcok hírei között —ez év tavaszán — világgá röp­pent egy hős francia leánynak, Genevieve de Galard Terraube hadnagy-ápolónőnek a neve, aki 40 éjjel és nappal, étlen-szomjan, álmatlanul, kimerültén, de a végsőkig kitartva a védőkkel, a rommá lőtt erőd földalatti üregekben gondozta a sebesülteket és ki­érdemelte a Dienbienphu “Angyala” jelzőt. Ez a hős francia lány felidézi a 100 év előtt, szintén csatáktól zajló idők hős ápolónőinek emlé­két. A világ szakirodalma szerint egy angol nő, Flo­rence Nightingale volt az első, aki sebesült katonákat a— modern értelemben vett — kórházi ápolását a krimi háború alatt (1854-ben) megszervezte, és az ő nevéhez fűződik az angol kórház-reform, valamint a rendszeres ápolónő-képzés bevezetése. A világ azonban mit sem tud arról, hogy volt egy magyar Nightingale is, aki 1849-ben több évvel megelőzte angol társát. Ez Kossuth Lajos legfiata­labb nő-testvére volt: özv. Meszlényi Rudolfné, Kossuth Zsuzsanna. Száz éve, hogy New Yorkban halt meg: 1854 junius 29-én. Sírjához nem zarándokolhatunk el, mert temetője helyét (a Fifth Avenue és 11 Street sarkán) a huszadik század rohanása elsöpörte. Ma azonban, amikor képzeletben sírja előtt megállunk és magunkénak valljuk őt, észrevétlenül és akarat­lanul odalép angol és francia kartársnőinek hősi so­rába. ^Csodálatos az a véletlen, ahogyan az egész vi­lág által — 1854 után — ünnepelt angol Nightingale Florence élete Kossuth Zzuzsanna életével egy jó darabig párhuzamosan fut. Mindketten ugyanabban az évben: 1820-ban születtek. Nightingale jómódú angol szülők gyermeke, aki a Viktória-kor-választé­kos nevelését kapta. Kossuth ^Zsuzsanna Magyarország gerincének, a köznemességnek leánya, aki az akkor szokásos leggondosabb nevelésben részesült. Mindketten hazájukért vérző katonák sebeinek bekötözésére siettek. A Krím háború idején ment át a köztudatba, hogy a katonák nem csupán a harcmezőn halnak meg halálos golyóktól találtán, hanem a gondatlan vagy egyáltalában hiányzó ápolás következtében a piszkos tábori kórházak földrevetett szalmáin pusz­tulnak el nagy számiban. A hires balaklavai lovasro­ham után egyik angol újságíró, Russel, küldött Ang­liába drámai felhívást: Küldjenek ápolónőket a be­teg és szenvedő katonák istápolására! És akadt angol nő, még pedig Florence Night­ingale, aki vállalkozott a szamaritánusi feladatra. Aliikor 1848-49-ben az ország visszhangzott Kossuth drámai kiáltásától: “Veszélyben a haza!” és a honvéd sebesültek ellátásáról gondoskodni kel­lett, Kossuth Lajos ily szavakkal küldte kisebbik hú­gát, Zsuzsannát, a tábori kórházak élére: “Szelíd keblének nemes ösztönét követve, megsérült vité­zeinek kórodai ápolása iránt mindenekben akkép gondoskodandik, mint egy anya, testvér és hazánk hü leányától várni lehet.” Nightingalet a merev katonai reglama és a ma­­gasrangu tisztek ellenszenve fogadta, amiket mind sorjában legyőzött. Kossuth Zsuzsanna legnagyobb ellenfele maga Görgey volt, aki kétkedett a női nemnek a fegyverek zajában való eredményes szereplésében. Görgey em­lékiratában hangoztatja: “A szép nemnek a 'beteg­ápolásra való képességeit ugyan még senki sem v/n­­ta kétségbe, de beteget ápolni, meg egy országnak, nevezetesen egy hadseregnek háborúban betegápo­lási összes ügyeit szervezni és kormányozná mégis csak különböző két dolog.” __ Azonban a rideg katonai vezetőknek sem Kri­­meában, sem pedig Magyarországon nem lett iga­zuk. Úgy Florence, mint előtte öt évvel azelőtt Zsu­­z%ő£lna, a sebesültek bálványává váltak. Florence beírta Vutjevét a történelembe mint “Krimea Angyala” Kossuth Zsjsuzsanna viszont Görgey-ék gúnyos “Zsu­zsi, tábori dajka” jelzőjét át tudta változtatni a tá­bori kórh fezak szenvedő honvédéinek imádatára.­­Annit kort társai így fejeztek ki: “Anyai gyengédség légkörét teremtette maga körül”. . Zsuzscfinna oly nevelést kap, mint a múlt század elejenek kfozeposztalybeli leányai: a hangsúly nem annyira a Itudományok halmazán, mint az etikán és esztétikán,I valamint az erkölcsi elveken nyugodott. Kitűnő felfogása mellett már korán atyjának jobb­kezévé vállt; Lajos bátyja közéleti tevékenysége lá­tókörét c£|ak ibővitette. Húsz éves korában, 1840-ben megy férfihez Meszlényi Rudolf ügyvédhez, de ko­rán özvegységre jut (1847-ben) három gyermekkel és a tüdő/baj jeleivel. Amikor a honvédség egészségügye kialakul, a tábori korházak ellátása terén nagy zavarok mutat­koztak és ennek rendezését célozza Kossuthnak in­tézkedése, ami által húgát Zsuzsannát 1849 április 16-án az ország főápolónőjévé nevezi ki, feladatát a fent idézettekben körvonalazva. Az Országos Főápolónő mellé segédtisztként Barna Ignác százados-főorvos kerül “szakértelmes­­ségi” Szempontból. Özv. Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna kineve­zése után azonnal felhívást intéz — a hivatalos lap­ban — az ország honleányaihoz gyógyszer-kötszer gyűjtésére. A felhívás nyomán országszerte női egye­sületek alakulnak a célra és az előkelő dámák és a nemesi kúriák kisasszonyai egyaránt szorgalmasan tépik a kötéseket a sebesült honvédek számára. Vi-A féltékeny kedves bosszúja Pokolgépet lakott a vallásalapifé ülése alá és leve= gobe röpítette vetélytársával együtt Két évi nyugalom után a british-columbiai dukhobor te­lepeken, a magas kanadai he­gyek közt ujult erővel lángolt tel a harc. Éjszakai támadók bombákat haj igáinak védte­len házakra, pajtákat gyújto­gatva száguldanak egyik hely­ről a másikra. Az egyik kis városka 11 házát, vasútállo­mását és villanytelepét egyet­len éjszaka dinamittal pusztí­tották el. Egy héttel később egykori vezetőjük, Péter Véri­­gin síremlékét próbálták fel­robbantani. Verigin síremléke kőből és betonból van építve a széles hegyoldalon. Még min­dig áll, de a gyűlölet, mely 30 évvel a halála után is él, ott hagyta nyomait a megrongált síron. Ez volt a hetedik merénylő Péter meggyilkolása óta. Amerikában a legtöbben ke­veset tudnak a dukihoborok­­ról, azon kívül, hogy időnként asszonyok, férfiak, gyerekek meztelenül masíroznak az uc­­cákon. Ezek azonban csak egy kis —■ körülbelül 2000 főnyi — csoportot képviselnek 15,- 000 dukhobor között. Úgy hív­ják magukat, hogy a “szabad­ság fiai’’ és a keményen dolgo­zó, főként földműveléssel fog­lalkozó dukhoborok legszélső­ségesebb részét alkotják. Bár a számuk elenyésző, a “sza­badság fiai” fanatikusok, akik hírhedtté tették a népüket és rengetek tragédiát okoztak. Az ortodox dukhoborok eszte­len dolognak tartják a mezte­len parádét, mely a “fiák” sze­rint Isten akarata. Nemcsak hogy igy protestálnak, ha va­lami nem tetszik nekik, de sze­rintük az ember csak ruha nél­kül tud tisztán gondolkozni. Ez a szokás már 50 évvel ez­előtt is kínos feltűnést keltett, de Verigin halála óta sokkal jobban lábra kapott. A szekta 200 évvel ezelőtt alakult Oroszországban. Hi­tük szerint nem ismertek el földi hatalmat és nem hagy­ták magukat besorozni a cár seregébe. Tolsztoj, a hires iró köziben járására az orosz kor­mány 1899-ben megengedte a dukhoboroknak, hogy kiván­doroljanak Kanadába. Vagy 7000-en vándoroltak ki és kis­sé később Verigin, a vezetőjük is utánuk jött Szibériából. Verigin érkezése után a duk­­hoborokat elvezette a kanadai Rocky hegységbe, ahol Bril­­liantnál felütötte a sátrát. Pé­ter halálakor a hely már vi­rágzó község lett, tele gyö­nyörű gyümölcsösökkel, kon­­zerv-gyárakkal, fürészmal­­mokkal. Úgy látszott, Péter bölcsen vezette a népét, attól a két tévedéstől eltekintve mely a végzetét okozta. Az egyik tévedés az volt, hogy a radikális kisebbség kívánsá­ga ellenére is keresztülvitte, hogy a dukhobor gyermekek nyilvános iskoláztatása köte­lező lett. A másik, talán na­gyobb tévedése az volt, hogy csinos fiatal lányokat váloga­tott ki a közösségből, akik az­tán az ő házában szolgáltak. Éveken keresztül úgy látszott, hogy minden rendben volt a dukhoborokkal. Aztán 1924 ta­vaszán ismeretlen okiból kelet­kezett tűz leégette a három iskolát és Verigin hatalmas házát. Eljárás nem Indult sen­ki ellen és minden békésnek látszott egészen október 28- ikáig. Azon az őszi estén egy kis csapat dukhobor elkísérte Pé­tert a brilliánti vasútállomás­hoz. Verigin állítólag üzleti körútra indult. A szolgáló lá­nyai közül az egyik — a leg­­csinosabb — Mary Streliova vele ment. Amikor elhelyezkedtek a va­súti kocsiban, az egyik duk­hobor férfi péter és a lány kofferját elhelyezte az ülés űflaitt. Péter először csak a Brilliánttól 2 mértfőidre fek­vő Castlegarig vett jegyet. Ott azonban sem ő, sem a szol­gálója nem szállt ki, hanem amikor a vonat elindult, Pé­ter a kalauztól másik két je­gyet vett a 100 mértföldnyire fekvő Grand Torkig. Közben éjfél lett. A kocsiban minden­ki szunyókált. A kalauz a poggyász kocsiban pihent. Egyszerre szörnyű robbanás zaja rázta meg az éjszakát. A robbanás ereje leszakította a poggyászkocsit a másik kocsi­ról, a vonat hirtelen megállt és Felszállájsi próba egy úszó repülőtéren hadihajó fedélzelén. repülőgéphordozó szont ugyanakkor az iskolákból tábori kórházak ala­kulnak. Az emberi szivek egyforma dobbanását látjuk azonos veszély idején. Magyarországon a városi kis­asszonyok serénykedése mellett ott látjuk a magyar iparosok hazafias buzgalmát, amikor a szabók, csiz­madiák ingyenes munkával vagy elkészített anyag­gal járulnak a közös ügyhöz. De mit is tett Kossuth Zsuzsanna? Ez a beteges, törékeny özvegv 72 tábori kórhá­zat látogatott sorra. Vizsgálta a hiányokat, rendel­kezett cselekedett — mindenre volt gondja. Meglá­tásaihoz volt végrehajtó akarata és amikor kellett, parancsolni is tudott. Például az Erlau melletti csa­tában sok volt a sebesült és szükségkórházat kellett teremteni, de azonnal. Ezért betért az egyik kolos­torba, hogy a lehetőségeket szemügyre vegye. Ott némi kimagyarázkodásra talált, helyszűke kihang­­sulyozásával. Határozott fellépéséire azonban ma­guk a szerzetesek hordták össze a bútorokat és szo­rultak még jobban össze, hogy Kossuth Zsuzsanna kívánsága teljesedjék. , (Folytatjuk), __ a vak sötétben csak a haldok­lók nyögése hallatszott. A va­sút személyzete zseblámpák fénye mellett botorkált a láng­ban álló kocsironcshoz. Mire az orvosi segítség megérke­zett, a kocsi 20 utasa közül 9 halott volt. Köztük Verigin és a szolgálója. A nyomozás megállapította, hogy a robbanást a Péter és Mary helye alatt elhelyezett kofferbe zárt pokolgép okozta. Hiába tűzött ki jutalmat a kanadai kormány, a tetteseket sosem találták meg. A rendő­ri feltevés az, hogy egy fél­tékeny nő, vagy férfi okozta a gyilkosságot. Az egyik ren­dőrtiszt szerint, aki éveken ke­resztül nyomozta az esetet, csak nő követhette el a gyil­kosságot. Valamelyik félté­keny szolgálólány, akire Pé­ter rábízta a csomagolást, csempészte a kofferba a pokol­gépet. Elméletét azzal tá­masztja alá, hogy az elmúlt 30 év alatt hétszer kisérelték meg lerombolni a síremléket. A rendőrtiszt szerint ilyen hosszú és oktalan gyűlöletre csak egy féltékeny asszony képes. J- F. C. Wright dukhobor történész 1940-ben könyvet irt a dukhoborokról. Azt Írja, hogy egy fiatal ember, aki ha­lálosan szerelmes volt az egyik szolgálólányba, követte el a merényletet. Wright sem tudta bizonyitani az elméle­tét. A SZABADSÁGHARC MAGYAR ORVOSAI Balassa Béla, a washingto­ni Medical Library Associa­tion, orvosi könyvtár szövet­ség tagja, könyvet irt “A Kos­suth idők hazafias orvosai” címmel. Az amerikai magyar orvosok és általában a magyar­ság számára érdekes és érté­kes könyv megrendelhető a szerzőnél: 4217 Russel Ave., Mount Ranier, Md. ÉJJELI KAJMÁNVADÁSZAT AZ U3UCARAI ŐSLÁPBAN (Folyt, a 2. oldalról) Amint azonban elkerül a színjátszó szemről a fényké­ve és kikerül a kajmán a bénító sugárzás elól, máris loccsan a viz, lebukva menekül. Hosszú rúd segítségével taszítjuk előre ladikun­kat. Sötét az éjszaka ,susog a tavi nád, ,a papirusz-sás, fodrózik a viz és alattunk ezernyi, húsra éhező kro­kodil-féle tülekedik a falatért, az ősláp-adta minden­napiért. Egy cseppet sem kellemes gondolat, hogy ez a kiszámíthatatlan urucarai mocsár esetleg bennün­ket is odaadhat eleségül fiainak, a vízben tanyázó vadaknak. Alattunk csobog a láp vize és benne tolong az ezernyi fenevad. Loccsan, nyög és böffen körülöt­tünk a nádi világ. Fenn, a fekete vizen pedig tovauszik a magányos, emberalkotta jószág, a ladik, amelyre négy ember bízza az életét. Kigyul a viz — Olyan sötét van —hangzik a mögöttem levő evezőpadról Juan szava, — mintha a saját gyomrunk­ban ülnénk. Abilio nevet. Manuel torkában is felgur­­gulázik valami nevetésféle, de máris kigyul a fény és egyszerre nappali világosságba kerül az erdő, a viz és a nádas egyrésze. Benn a vízben pedig egy, arrébb pedig,, ahogy végigseprem a fénnyel a fekete vizet, tiz, húsz, ötven fénypont. Előremozdulunk a tüzpont felé. Mekkora lehet ez a rücskös duvad Ez foglalkoztat e percben, mert az, hogy kétaraszos kölyök, vagy ötméteres dühös fe­nevad, a sötétben, a tüzpontból, ami a lámpafény visz­­szaverődése, nem lehet megtudni. Tiz méter lehet a távolság az egyre közelebb kerülő csónak és a rücskös vízi vad között. Majd nyolc méterre csökken a térköz. Célpontunk nem mozdul. Állja a fényt, amely teljesen megbénítja. Tüzelj! Abilio markában dörren a puska. Juan odaköti a viz alá merült fenevadba ütött szigony kötelét az evezőpadhoz. Mindannyian evezőt ragadunk és a feszülő kötélen kifelé vontatjuk a sú­lyos zsákmányt a partra. Percek múlva a legázolt ta­vinád és a papirusz-sás garmadái közt, a cserjés szi­geten hever a vízből kivonszolt élettelen kajmán. A zsákmány — Pápaszemes! — pillantok rá, megállapítva faj­táját. — Háromméteres! Juan kivágja a vastak bőrbe szaladt szigonyt és kötegbe szedi a szigonykötelet. Azután a sötét éjszakában újra beszállunk a sö­tét csónakba. Dolgozik a taszitórud, siklunk ki a sza­badba, a sötét vízre, hogy újra felgyűljön a varázsos fény az ősláp fekete vizén, a gomolygó felhőtömegek alatt. Ezen az éjjelen többször megismételtük a Win­chester-lámpás, szigonyos vadászkalandot az urucarai erdei láp komor sötétjében. Reggelre pedig, mikor biborköntösben kelt az aranyszínű nap, parti tanyánkon, a legázolt tavi nád­ban tiz darab lelőtt kajmán hevert Kemény volt z éjjeli munka. VILLÁM A KÉK ÉGBŐL “Anna, akarsz-e a felesé­gem lenni? Nem gondolod-e, hogy már késő? . . .” Az angliai Plymouthból a pennsylvaniai Philadelphiába Miss Anna Coker jött ez a távirat és Miss Anna Coker nyomban válaszolt: “Nem késő.” Nem késő . . . Negyven­nyolc esztendő után fellángol az első szerelem heve és Anna azt táviratozza a Johnny fiú­nak, hogy nem késő. Anna azt mondja, hogy ő ma 73 éves, John Sedgecombe pedig férfias őszintességgel 70 évesnek vallja magát. 1906-ban látták egymást utoljára a szerelmesek. Ak­kor Annát a mamája Angliá­ból elküldte a messzi Phila­delphiába, hogy felejtse el el­ső nagy szerelmét, John Edge­combe lóápoló ifjút. Anna el­ment, ahogy a mamája paran­csolta neki, de elment hazul­ról John is, még messzebbre mint Anna: New Zealandba ment. “Mindenféle szerelemnek vége szokott lenni . . .” Ez egv régi szabály, de Anna és Johnny esete kivétel. Anna azt mondja: Azóta volt pár ké­rőm, akadt köztük olyan is, akinek sok pénze volt. De én hü maradtam első szerelmem­hez — a Johnny iránti re­ménytelen szerelemhez. Philadelphia és New Zea­land közt vájjon hogyan ta­láltak egymásra 49 hosszú esztendő után a szerelmes szi­vek? Úgy történt, hogy Johnny a messzi szigetről hazautazott átog’atóba Plymouthba és ott x rokonságtól megtudta, hogy Anna Philadelphiáiban él. Meg­írta mnidjárt-: a táviratát — -s a többit már tudjuk. “A öbbi” — ez nagyon prózai hangzású beszéd. Találóbban, költőien fejezte ki magát An­na: “Johny távirata úgy csa­pott bele a szivembe, mint vil­lám a derűs égboltozatból.” Két barátnő találkozik az utcán: — Remekül nézel ki drá­gám. A ruhád pompásan áll. Egyáltalában nem látszik meg rajtad, hogy kissé púpos a hátad. —• Te is csinos vagy kedve­sem! A kalap is nagyszerűen áll az arcodhoz. Senki sem mondaná, hogy elmúltál már 55 éves — Hallom, hogy a leányod­nak visszament a partija. — Igen, kirúgta a fiút, mert iszákos és szemtelen volt. — Igazán? Pedig a Mrs. Crain azt mondta, hogy a fiú hagyta ott őt egy kis fitos szőke kedvéért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents