A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-05-28 / 22. szám
PAGE 2. OLDAL A JO PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította lieg jelenik minden pénteken_____ Published every Friday Published by - Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal ■— Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 _______ -ég^>53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: I SUBSCRIPTION RATES: *gy évre ......................... $5.00 One Year ...................................$5.00 él évre .....................................$3.00 I Half Year ....................................$3.00 "''ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. Beszédes szamok — néma számok A pesti Szabad Népben egy elvtárs lelkes hangon számol be arról, hogy mit látott a záhonyi vasúti állomáson. “Kincseskapu” ez, Írja, kincsek mennek vaggonszámra Oroszországba, kincsek jönnek vaggonszámra Oroszországból ezen a kincseskapun át. Hét kilométer hosszú ez a határmenti teherpályaudvar, több mint ezer ember dolgozik ott. Már ezek a számok is fogalmat adnak arról, hogy mily nagy az áruforgalom a záhonyi állomáson. De a lelkes elvtárs még több számmal szolgál az ámuló olvasónak: felszorolja, hogy látogatása napján mennyi vaggon mi mindent hozott a szovjetunióból. Például: 44 vaggon vasérc, 42 vaggn fa és cellulózé... papír, gyapot, lenkóc, nyersvas, kőszénkátrány, stb. Csupa nyerstermék. És ezekért a nyerstermékekért mivel fizet szovjet urainak a magyar gyarmat? Ezt szeretné tudni a pesti Szabad Nép olvasója. De az elvtárs nem árulja el. Az elvtárs néma számokat mond, ilyesmiket handabandázva: “A Záhonynál hazánkba özönlő importcikkek tömege azt is megmutatja, milyen sokat fejlődött az utóbbi években a magyar külkereskedelem. A szovjet-magyar kereskedelmi egyezmény uj, nagy távlatokat tár külkereskedelmünk elé. A hatalmas szovjet tervgazdaság biztos piac a magyar exportcikkek számára.” Ezzel a szószaporitással az elvtárs leplezni akarja azt a szomorú tényt, hogy a szovjet kifosztja a magyar gyarmatot, amennyiben nyerstermékeket szállít és ipaii termékeket kap cserébe — olyan áron számítva az egyiket is, a másikat is, ahogyan akarja. Drágán ad el a magyar népnek nyerstermékeket és olcsón viszi el a magyar gyárak termékeit: gépeket, orvosságokat, gőzhajókat, lokomotivokat. Biztos piac . .. Äz igazságszolgáltatás malma Az igazságszolgáltatás malma néha lassan őröl de biztosan. Olvassuk, hogy Bedford, Ind.-ban tűzharcban agyonlőttek egy Alfred Steinbarger nevű fickót, aki a hírhedt Dillinger-banda utolsó életben levő tagja volt. Néha türelmetlenek vagyunk, amikor látjuk, hogy nyilvánvaló gonosztevők szabadon járkálnak. Oka ennek az, hogy az igazságszolgáltatásnak kézzelfogható bizonyítékokra van szüksége, hogy valakit elitéljen. Jogállam vagyunk és inkább néhány gazfickó szabadon járjon, mint az igazságtevés nagy elve szenvedjen sérelmet. Ha nem ragaszkodnának a törvényes eljáráshoz, hamarosan ártatlan polgárok szenvednének miatta. De gyakorlott gonosztevők ellen nem könnyű bizonyítékot szerezni. Gyakori eset, hogy a biró kénytelen felmenteni őket, holott tudja, hogy bűnösek. De a bírót épugy köti a törvény, mint a vádlottat. A nagy bűnöző szövetkezetek azonban mégis meg vannak törve, éspedig törvényes utón. Hol van már az A1 Capone, a Murder Inc., a Diliingerek és Sheldonok hírhedt gangjei? Az igazságszolgáltatás végzett velük, anélkül hogy megsértette volna az igazságtevés nagy elvét. Bűnözés mindig lesz, ameddig ember lesz. Bűnösök néha meg is fognak menekülni az emberi igazságszolgáltatástól és csupán lelkiismeretük mardosása lesz a büntetésük. De az esetek többségében — mint Alfréd Steinbarger ismét egy példa rá — a bűnös elnyeri büntetését, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás malmának kerekei közé rozsda kerülne. Bölcs irányítás Mitchell munkaügyi miniszter figyelmeztette az amerikai ifjúságot, hogy az idén, amikor elhagyják íz iskolákat, egyetemeket, nehezebben fognak munkát találni, mint az előző esztendőkben. A háborús évek alatt és az azt követő fellendülés idején a munkaadók úgyszólván lasszóval fogták a fiatalokat, vállalva kiképzést, költségeket, hogy megfelelő embereket találjanak. Most azonban fordult a kocka, a termelés lelassult és kevesebb emberre van szükség a nagy üzemekben, irodákban. A kormány, igen helyesen, tájékoztatja az ifjúságot a lehetőségekről. A nagy versengésre való tekintettel összeírták azokat a foglalkozási ágakat, amelyekben ma még lehetséges az elhelyezkedés. A munkaadók alaposabb képzettséget , több tudást és gyakorlatot kívánnak. Ennek bizonyos tekintetben előnyei is vannak. Azok, akik kilépnek az életbe, nem ugrálnak majd egyik helyről a másikra a gyors és könnyű pénzkereset reményében. A múltban emiatt sok panasz hangzott el, a munkaadók részéről Aki azonban “lehorgonyozott” egy helyen és Az óceán színéről felszökött egy csoda magas hullám, sötétkék és fehér, ragyogó, gyönyörű. Olybá tűnt az az asszony a kék kínai szőnyeg fölött, mikor arra néztem, mert a többiek is arra néztek, mikor bejött a szalonba. Uszályok kék bársonyban volt (nagy estélyiben), az arca, vállai, karjai mint a világitó fehér tajték, úgy érték a szememet. A hajának a feketesége elveszett a fényben, amint átkelt a csillár alatt. A cipőjét, a sápadt arany cipellőt is csak később vettem észre, mikor már közelebb lebegett a vakító szépasszony. A karperec, a briliáns az ujján, azok is szinte szándékos késéssel jelentkeztek az ember szemében, csak a tulajdonos ragyogjon először, az elefántcsont bőre, a korall szája, a .pillantása zafír sugara. Kicsit váratni kell magára, csakugyan, az ilyen százszázalékos szépségnek: legalább egy tucat vendégnek ott kell már lenni, mikor érkezik, közönség kell az ő megjelenésének. El kell hallgasson hirtelen a duruzsolás, ketté kell szakadjon egy nevetés, félbe kell maradjon egy édes pletyka, el kell válni a szájtól egy billikomnak, emelkedniük kell a székekről a gavalléroknak. Hogy tud megjelenni, hogy tud bevonulni, az ilyen szép dáma, mikor vacsorára jön! Hogy tud sehova és mindenkire nézni, hogy tud sietni, és aközben méltósággal tartóztatni magát; hogy tud szerényen és otthoniasan szerte mosolyogni és ünnepi is lenni: hogy tudja öntudatlan arccal hordani a csáhot, a sikert, az uralmat, az mind úgy illan körülötte, mint a parfüm, amit a bőrére dörzsölt. Meg .kéne tapsolni. Legalább is valami bókkal szolgáltam neki asztalhoz menet; jól esik hálásnak lenni a Irtás SZÉP ERNŐ szépségért és minden művészetért. — Milyen karcsú maga — mondom, — olyan karcsú, mint a gondolat. Nevet: — No köszönöm, éppen ma reggel rémültem halálra, mikor megmértem magam, képzelje harmadfél kilót híztam két hét alatt. Vidéki rokonoknál voltunk, azalatt nem gyakorlatoztam. És sokat ettem ■ természetesen. De már ma el- kezdtem a szűk kosztot. Sőt penitenciát is szabtam magam ’ ra, egy hónapig nem teszek ■ a teámba cukrot. Pedig én • mindent édesen szeretek. Meg■ érdemiek ennyi büntetést, mért nem vigyáztam, nem : igaz ? Az asztal felett gyertyalán: gok merengtek. Egy gyertya■ láng gyöngéden felvonaglott, : talán attól, hogy éppen oda té• vedt a tekintetem. Az anyámnak olyan szoká, sa volt, megbüntette magát,- ha valami baja esett egy gye> rekének. Mondjuk, Sárika ka- I nyarót kapott. Szentül hitte- az anyám, hogy annak csak- ő az oka. Minek engedem a gyermekemet a dedóba decemt berbe, mikor mindig járvány- van! Nohát erre egy hónapig 1 keserűen itta a kávét. 1 Ha a gyerek véletlenül to- vább feküdt, mint az az egy i hónap, az anyám tovább is keserűen itta a kávéját, azt nem ' is kell mondanom. Másik eset, ) hogy Erzsiké elesik a szobá! ban, az asztal lábának ütődik,- szegényke betöri a piszéjét, s Az anyám a varrógépnél ül,- háttal, hogy tudott volna vi- gyázni? Hogy? Az anya néz- 3 zen hátra minden percben, ha : az a kétéves apróság ott mász-, 1 kál a székek közt. “Nohát most- 5 nem fogom felvenni a barna- selyemruhám az ünnepre.” t Azután például megtörtént, hogy az anyám megrikatta a szolgálónka^mert az valami 1 ügyetl e t-MjP^csinált. ö de- szégyellem magam, édes fiam, i mosta egy hétig nem veszem a kezembe a regényt. Milyen öröme volt pedig az a kis regényolvasás délután, mikor már megfáj ült a dereka a gép előtt; a könyvvel szépen hátra támaszkodhatott a széken. Hiú asszony volt az anyám is, majdnem annyit törődött a leikével, mint a dámák a testükkel. Finom étterem Washington egyik legelőkelőbb, legfinomabb étterme a képviselőházban van. Ott a kongresszusi képviselők és vendégeik finom ebédet, vacso rát kapnak, olcsó áron. Az étterem vezetője, W. A. Brockwell, azt mondja, hogy az utolsó öt évben az étterem deficitje évenkint 35,000 dollár volt és a hiány még 10,000 dollárral több lesz ez évben és ezután, ha a honatyák ragaszkodnak, ahhoz, hogy fehér asztalterítőn terítsenek nekik. Az étterem deficitjét a kongreszszusi költségalapból fedezik. Csengetek klubja Anglia legkülönösebb klubja a Csengetek Klubja. Célja: minden évben csengető-versenyt rendezni, annak megállapítására, hogy a klub tagjai közül ki tud a legszebben csengetni. A klub azonban rövid ideig működhetett, mert a háború kitörése után a tagok a frontra mentek és azok, akik a háború befejezése után hazakerültek, egy ideig semmi hajlandóságot sem mutattak a csengetésre. Végre aztán most megrendezték a második versenyt is, amelyben százhuszonkét tag vett részt. Az első dijat egy Rhode nevű gyáros nyerte meg, aki — a zsűri megállapitása szerint — mindenkinél szebben tudja ráz ni a különböző nagyságú “kézi harangok”-at. Ä rádió A Los Borasones nevű spanyol halászhajó Cape Juby közelében zátonyra futott és itt a hajót egy kalózbárka támadta meg. A bajbajutott hajó parancsnoka rádió utján kért segítséget. Az első rádióhivást egy madridi állomás fogta fel, amely azonnal értesítette a tengerészeti minisztériumot. A minisztérium viszont ugyancsak rádión két útban lévő ágyú naszádot értesített. A Los Borasonest meg is mentették, mert a hadihajók éppen akkor érkeztek Cape Jubyhoz, amikor a kalózok megkezdték a fosztogatást. Nagy volt a meglepetésük, amikor látták, hogy kelepcébe kerültek. Ott tévesztették el a dolgot, amikor számításaikból kifelejtették a rádiót. Nem bírta tovább Vannak emberek, akik szerelmi bánatukban öngyilkosságot követnek el, mások anya gi okok, gondok miatt végeznek magukkal, a. pillanatnyi elmezavar is gyakran szerepel az öngyilkossági okok között. David McMullen a manchesteri kereskedő különös ok I miatt vetett véget életének. McMuller egy napon csuklani kezdett és miután a csuklás órák múlva sem szűnt meg, orvoshoz ment. Az orvos nem tudott rajta segíteni. Másnap még mindig csuklott, más orvost keresett fel, ide-oda futkosott, de minden orvosi beavatkozás hiábavalónak bizonyult. Hat napig csuklott a szerencsétlen ember és végül nem bírta tovább a szenvedést, szivenlőtte magát. Mire hozzátartozói rátaláltak, már halott volt.-■>' —"fr-“' A Jó Pásztor Verses Krónikája MEMORIAL DAY ina: SZEGEDY LÁSZLÓ EMLÉKEZÉS NAPJÁN, Memorial Dayre büszkék vagyunk mindig egy-egy magyar névre 178 éve Washington hadában Kováts ezredes már ott volt a csatában. Ő szervezte meg a yankee lovasságot, amely a csatákban mindig rendet vágott. Uncle Sam honáért folyt el szive vére: hős magyar nevének dicsőség a bére. Történelmünk régen feljegyezte nevét s a legnagyobbak között jelölte meg helyét. És mig történelmet Írnak majd e honban: ott tündököl neve a yank Pentagonban! MIKOR ÚJABB KORSZAK újabb vihart kavart, Lincoln csatáján is ott leljük a magyart. Bár maroknyi volt csak a magyarság száma: Lincoln seregében mind elment csatába. Sok magyar tábornok és sok főtiszt mellett a magyar csapatból két ezred kitellett. . . . Uj korszakok jöttek; világháboruztak, nemzetek, országok szinte vérben úsztak. Nem feledtük eskünk: Uj hazánk a hazánk és áldását mostmár Uncle Sam adja ránk. Ott küzdöttünk újra a yankek sorában: hü polgárok lettünk életben-halálban! SIRATTUK BÁR SOK-SOK testvérünk múlását: megálltuk keményen sorsunk körforgását. Otthon ringatta bár bölcsőnket az anyánk: itt már Amerika lett örökös hazánk. Itt már Uncle Sam lett örökös vezérünk s mihelyt szükség lesz rá, érte ontjuk vérünk. Nem vagyunk vendégek; már polgárok vagyunk; Uncle Samé tehát szivünk és a karunk. Kivirágzik újra emlékeink bokra, mikor virágokat szórunk a sírokra, S mig éltünk tovafut a kis életsajkán: ne feledjük mindezt Memorial napján! megbecsülte magát, annak nem volt oka a panaszra. A lehetőségek még ma is sokkal nagyobbak Amerikában fiatal indulók számára, mint a világ bármelyik más részében. HOL VAN AZ ASSZONY? PESTI RENDŐRKAPITÁNY KRÓNIKÁJÁBÓL Hegedűssel legelőször a hivatalba hajtattunk, mert értesítéseket vártunk néhány táviratra, amit a szülékhez, rokonokhoz adtunk fel. Az Erdélyben lakó szülőktől kaptunk is egy kétségbeesett hangú táviratot. Nem tudnak semmit, haza nem érkezett s könyörgnek ők is, hogy a feltalálására mindent kövessünk el. Hasonló tartalmúak voltak a rokonktól kapott értesítések is. Taraczkosynéről semmit sem tudnak, hozzájuk nem szökött. — No, Hegedűs, — mondtam —, most már gyerünk ki a vasútra s állapítsuk meg, hová szökött ojiagysága. — Sejt valamit a kapitány ur? — kérdé mohó kíváncsisággal Hegedűs. — Hát valamit talán. Majd meglátjuk, beválik-e? Hát magának van-e valami gondolata? — Én azt hiszem, — mondá a detektív — hogy a házasfelek között történhetett valami. Az asszony akarta elhagyni az urát. De hogy miért és hová szökött, azzal egyáltalában nem vagyok tisztában. — Hát akkor induljunk a vasúthoz. Ez lesz az első lépésünk, ahonnan tovább mehetünk. Kihajtattunk a keleti pályaudvarra. Itt nem volt valami túlságosan nehéz megállapitani, hogy a kérdéses időben hova és milyen vonat indult. Megkaptuk rövidesen a kalauzokat is. Csakhamar megtudtuk hát, hogy a bájos fiatal szökevény a délutáni gyorsvonatra váltott egy elsőosztályu jegyet. A kalauz elmondotta, hogy amikor a jegyeket ment ellenőrizni, a fiatal asszonyt egy elsőosztályu fülkében találta. Vele egy fülkében nem volt más, mint egy magas, szőke bajuszos, nyalka huszárkapitány. — Hüh, teringettét! — kiáltott fel hüledezve Hegedűs. — Ez már szörnyű baj. Hei, ha ezt a szegény kétnapos férj megtudja. — Csak semmi hüledezés, kedves Hegedűsöm — csititom le a szörnyülködő férfiút. — Én azt hiszem, hogy a huszárkapitánynak ehhez a dologhoz éppen semmi köze sincsen. Véletlenül történhetett, hogy egy fülkébe kerültek. Ettől az uniformistól az én Taraczkosy barátom egészen nyugodtan alhatik. Hegedűs hümmögött egy kicsit: — No, no, mégis egy huszár. Miután megállapítottuk, hogy hol szállott ki az asszony, — a huszár is ugyanott szállott le, amire Hegedűs megint egy nagyot pislantott — minden tétávozás nélkül felkaptunk a legközelebbi vonatra és magunk is oda utaztunk. A vonaton előhúztam a zsebemből Taraczkosyné imakönyvét s tanulmányozni kezdtem. A megjelölt és sokat olvasott imákból, a szent képekből, de meg a képek hátán levő írásokból egyszerre kitárult elém ennek afiatal asszonynak egész ártatlan, érintetlen, naiv, hivő lelke a maga szűzi tisztaságában, a maga leheletszerű, finom himporával. Láttam a hiten és ezen a tisztaságon fanatikus makacssággal függő nő eszményképét, akit hid eg _ borzalom tölt el arra a gondolatra, hogy ebből a hitből, ebből a tisztaságból egyszer valaki ki fogja zavarni. Olyan ez a lélek, mint a himpor a virágon: ha rálehelsz durván, vagy ha kezeddel érinted, elszáll, szétfoszlik, de elhal, szétfoszlik vele a virág varázsa is. » Valóságos költővé s ábrándozóvá tett ez a tanulmány úgy, hogy szinte kellemetlenül érintett a Hegedűs prózai hangja, mikor jelentette: — Kapitány uram, célnál vagyunk. Kiszállottunik s mindjárt a nyomok kereséséhez kezdettünk. Megkaptuk nagynehezen a kocsist, aki Taraczkosynét a pályaudvarról a városba bevitte. Annyit mondtam csak neki, hogy vigyen el ahhoz a házhoz, a hova azt a fiatal uriasözonyt vitte. A kocsi elindult, Hegedűs folyton növekvő izgatottsággal leste, hogy mi lesz, hova lyukadunk ki végre. Zeg-zugos utcákon, tekervényes mellékutakon robogott a jó öreg vidéki bárka s észrevettük, hogy valahová a város túlsó végére visz bennünket. Egy félórai bárkázás után megái lőtt a kocsink s mi kiszálltunk. Egy nagy, szürke, négyszögü épület előtt állottunk. A falak némán meredtek ránk az éjszakában, a hatalmas, nagy, vaspántos zöld ikapu maga volt az élő tiltakozás. — Miféle épület ez, kocsis? — kérdem a bárka tulajdonosától. — A szent szüzek kolostora — felelt közönyösen. — Ide hozta azt a nagyságos asszonyt? — Ide, instálom. Odafordultam az én ámuló Hegedűsömhöz: — Nos, Hegedűs, kezdi már érteni a rejtélyt? — Hát — kezdem egy kicsit. De talán majd na belépünk . , . — Ide pedig nem lépünk be —- mondtam. — Hanem táviratozunk azonnal a mamának, meg a férjnek, a többi az ő dolguk. * * * A szökevény szép asszonyt, Taraczkosy képviselő kétnapos feleségét meg is találták szénen a zárdában. Nagyon bele volt nevelve a szent élet, azért ijedt meg attól az uj világtól, amely a házassága által előtte megnyílott. Haza nem mert menni, hát visszaszökött a zárdába, ahol nevelkedett s ahol a nővérek között igazi barátnői voltak. A férjnek és az anyának sikerült rábeszélni a visszatérésre őt. Úgy tudom, hogy később igen jó házaséletet éltek. A szép asszony imakönyve itt van most is nálam. Eltitkoltam, hogy a tulajdonomban van. Kedves emléke ennek a kissé furcsa nyomozásnak. Néha felnyitom s kellemes perceket szerez nekem, amikor lapjai közül kiemelkedik egy hótiszta, ártatlan, himporos női lélek, aki még fél, aki még megijed a durva, szennyes világtól s annak kellemetlen, fertőző érintésétől Hej, milyen kevés lélek van ilyen . . . Kis RÓNIKA
