A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)

1954-05-21 / 30. (21.) szám

*. OLfiifcL A jro o&«nnw Szent István templom épéi I a beiigáliai t 'so ml i pu rbii n Husvét után 5. vasárnap / EVANGÉLIUM / Szent János, 16, 23-30 * Az időben mondá Jézus: S azon a napon már sem­mit sem kérdeztek éntőlem. Bizony, bizony mondom nektek: amit csak kérni fogok az Atyától az én ne­vemben, megadja nektek. Eddig semmit se' kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek, hogy örö­mötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mon­dottam nektek, eljön az az óra, amidőn már nem pél­dabeszédekben fogok nektek szólani, hanem nyíltan beszélek az Ayáról. Azon a napon majd az én nevem­ben kértek és nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, hiszen az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettek engem és hittétek azt, hogy én az Istentől jöttem. Ki jöttem az Atyától és e világra jöttem, ismét elhagyom e világot és az Atyához megyek. Mondák az Ő tanítványai: íme, most nyíltan be­szélsz és semmi példabeszédet nem mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged, ezért elhisszük, hogy az Isten­től jöttél. SZENTBESZÉD A keresztjáró, a kérő napok előtt vagyunk, me­lyeken az egyház fokozottabb mértékben és sürgetőb­ben, mint máskor felhív bennünket az imádságra, az isteni irgalom elnyerésére és Isten méltó haragjának kiengesztelésére. Ezeken a napokon az egyház körme­netet vezet a keresztelésekhez, mert az isteni irgalom s megbocsátás jele a kereszt s nincs is másban üdvös­ség, csakis a keresztben. Jézus mondja: “Kérjetek és adatik nektek, keres­setek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Mert minden, aki kér, nyer, aki keres, talál és a zör­­getőnek megnyittatik”. Sok kérni, sok keresni valónk van nekünk és igen sok okunk van a zörgetésre. , Nincs bennünk az Isten szent akaratában és ren­delésében való igaz keresztény megnyugvás. De var bennünk kételkedés, kétségbeesés, irigység. Van ben­nünk harag s zúgolódás Isten és ember ellen. És higy­­létek el, hogy ezek a lelki bajok átkosabbak és ros­szabbak minden testi bajnál. Munkáink, törekvéseink és vágyaink messze el­terelődtek a helyes, az igazi iránytól. Lefoglal bennün­ket egészen a föld és elfelejtjük az eget. Ezért sújt aztán bennünket az Isten. Ez az isteni büntetés hívta életre egykoron a keresztjáró napokat. Mennyi ember panaszkodik, hogy hosszú időn át folytatott könyörgése nem hozta meg a kívánt sikert. Hogyan értsük tehát a szent evangélium biztató szavait? Bizonyos, hogy nincsen olyan imádságunk, ame­lyet nem hallgatna meg az Isten, ha bizalommal for dúlunk hozzá, csak azt ne várjuk a jó Istentől, hog: pontosan azt adja meg mindig nekünk, amit mi aka­runk. Az anyagias életbe elmerült lélek nem lát tisztán Életbevágónak tekint olyasmit, ami jelentéktelen, kü­lönösen azt, ami testi szükséglet csupán. Természetes, hogy az Isten jósága nem siet az ilyen tévedés gyámo­­litására. “Nem tudjátok, mit kértek” — mondotta az Ur a mennyei első helyeket megpályázó két apostolnak és e szavak ráillenek nagyon sok imádságra. Amikor valamit kérünk a jó Istentől, ne gondoljuk, hogy té' védés nélkül javunkra kérjük azt; bízzuk ennek elbí­rálását az Istenre, aki a jövőbe is lát és aki talán nem fogja teljesíteni az imádságba foglalt kérést, mert mint a kés a gyermek kezében, kárunkra szolgálna. Mégis imádságunk ilyenkor sem hasztalan, mert — amint az írás mondja, — az igaznak imádsága so­kat ér. De hogy igazak legyünk, az imádság mellé oda kell állítanunk a bünbánatot, mert bünbánat nélkül nem soka ér az imádság. Itt vannak a keresztjáró napok, használjuk fel azokat, hogy egyrészt a jó Is­tent bűneinkért kiengeszteljük, másrészt pedig, hogy irgalmát, kegyelmét biztosítsuk a magunk számára. Amerikai magyar katolikusok adományai teszik le­hetővé a templomépitést A Jó Pásztor jelentette né­hány hónap előtt, hogy Ft. Polgár István indiai jezsuita 'mission árius felvetette az esz­­mlét, hogy Csondipur bengá­­liai városban az első magyar királyról elnevezendő temp­lom épüljön fel. Persze ennek a tervnek megvalósitásához pénz kell, és pénz manapság csak Amerikából jöhet. Kiment tehát — a Jó Pász­tor utján és más utakon — az amerikai katolikusokhoz a felhívás, hogy adományozza­nak a templomépitésre. A fel­­hivásnap szép eredménye volt. Jöttek kis ádományok, de jött egy tekintélyes ado­mány is: Torma János öreg­­aimerikástól, aki South Bend­­ben lakik, jó gyermekeire tá­maszkodhat s ezért úgy vél­te, hogy nélkülözheti a (bank­ban levő megtalkanitott pén­zét, 2500 dollárt. Ki is vette és elküldte In­diába a 2500 dollárt a csondi­­puri Szent István templom építésére, és megtoldotta ezt az adományát még 50 dollár­ral annak a kis egyházi lap­nak fenntartására, amelyet Father Polgár ad ki Marapai bengáliai faluban, “Ahol a pálmák virágoznak” c. alatt. Ebben a pálmavirágos kis újságban Father Polgár az ő egyszerű, szerény Írásmódjá­val igy számol he a templom­­épitési akcióról: POGÁNY INTRIKA Mikor úgy másfél év előtt először felkértem magyar testvéreimet szerte a világon, hogy segítsenek felépíteni a Bemgál-alföldön egy tégla­­templomot szent királyunk tiszteletére, akkor még nem is tudtam, hogy ebiben az év­ben lesz a Szeplőtelen Szűz jubileumi kegy-éve. De mégis látom, hogy a Magyarok Nagyasszonya azt akarta, hogy a (kegy-évében megkap­jam a szükséges pénzt az épí­tésre. Torma János, a derék ma­gyar USA-ban lakó munkás beváltotta a szavát és elkül­dött $2,500-t a templcmépité­sére és $504 a kis magyar i missziós lapomra. Továbbá ! Ralbosky Frankóé, szintén az j USA-hól szíveskedett küldeni j $5004. A többi jótevők ado­mányai — kivéve a szentmi­sékre $250-ra rúgnak. Tehát a Szent István tégla­templom építésére összegyűlt $3,250. 1953 december 21-én, Szent Tamás apostol ünnepén, aki élétével és vérével szentelte feli India félszigetét, sikerült megvenni a Szent István tem­plom részére a szükséges tel­ket. Ennek van egy kis tör­ténete. A “fekete” tönkretet­te a terveimet ebben az ügy­ben legalább háromszor. De­­ami még szomorúbb, a kato­likusaink is a “feketét” segí­tették ebben az ügyben.. Már majdnem 'megvettünk egy igen szép és alkalmas helyet, mikor valaki a katolikusok közül elment a pogány tulaj­donoshoz és lebeszélte, hogy ne adja el a földjét a misszio­náriusinak (ezt irigységből tette), mert az azon lesz, hogy pénzzel és más adományokkal kereszténnyé tegye őket is. Persze ez durva hazugság volt. De az eredmény nem maradt el: a pogány nem ad­ta el a földjét. Vagyis méreg­drágán akarta eladni. Mi nem tudtuk megvenni. így végre arra kényszerül­tem, hogy egy “utsziélii rizsföl­det vegyek meg. Azt meg is vettük a fent említett napon. Most pedig nagy munka vár miránk. Fel kell tölteni a rizs­­földet és azon építeni. Ez idő­be és sok pénzbe fog kerülni. Ép ezért a kedves jótevőket béreim. hj^^Pjgy kicsit türel­mesek legyenek. Az egész épi­át. Neki nagy tapasztalata van, mert Calcuttáiban egy nagy kollégiumot épített; át­építette a Szűz Anya szenté­lyét ás Calcuttában, Mindket­ten azon vagyunk, hogy még ebhen az évben legalább meg­kezdődjék az uj templom épí­tése. harang IS kellene A csomdipuri Szent István templom ügyében még egy­két kérésem is lenne. Szeret­ném, hogy a főoltár fölött függjön a következő kép-cso­port: Szent István, ahogy fel­ajánlja áz országot és a tem­plomát a Szeplőtelen Szűz­nek. Erre, mint az épület ter­veire vonatkozólag szeretet­tel elfogadunk terveket, raj­zokat vagy képeket, esetleg szobrokat. Itt Bengáliáiban a kis tem­plomokban nem léteznek ha­rangok, mert ez rendszerint elég drága. De milyen jó len­ne, ha a Szent István templo­mának egy kis tornya és leg­alább egy középsúlyú harang­ja lenne. Erre nem számítot­tam, mikor felkértem a jóte­vőket a templomi adakozásra. A torony és a harang költsége kitenne valami 600 dollárt. És mi lenne a mise-ruhák­kal? Szeretném, hogy azok is hirdessék a Szent István és a Szeplőtelen Szűz dicsőségét. Itt Indiában van egy magyar kedvesnővér. A rajzolás, var­rás és hímzés a szakmája. Az olvasóim már nagyon jól is­merik. Ez a Sister Alexand­­rina. Ő tudna szép munkát végezni, de a zárdának meg kell fizetni a költségeit. Ké­rem tehát különösképpen a magyar női világot, hogy eb­ben az ügyben segítsenek. Állományokat erre a címre kell küldeni: Rév. Fr. I. Nikolic, S. J. 20 Cardinal Hayes Pl. New York 7. N. Y. Akik pedig közvetlenül a páternek akarnak küldeni biz­tató levelet, Írjanak neki a következő címre: Rév. Fr. S. Polgar, S. J. Morapai, P. O. Mograhai 24 Parganas India; Az adományhoz, amelyet New Yorkiba, Nikolic jezsuita páter címére küldenek, írják meg, hogy erre a célra küldik a pénzt: “For the building of St. Stephen’s church in Chon­­dipur .India, to Rev. Fr. S. Polgar, S. J.” KOVÁTS EZREDES EMLÉKÜNNEP PITTSBURGH, Pa. — Nyu­­gat-Pennsylvania magyarsá­ga május 9-én vasárnap dél­után ünnepelte az első ameri­kai magyar hősi halottnak, Kováts Mihály ezredesnek az emlékét, hősi halálának 175- ik évfordulója alkalmával. Az ünnepség reggelére Pitts­­burghban megállt a villamos és autóbusz forgalom, a köz­lekedési munkások sztrájkba mentek, ami erősen ártott az ünnepségnek és az sem volt hasznára, hogy Anyák Nap­ját is e napon ünnepelték. Bár a környékről ésmég távolabb­ról is nagyon szép számmal érkeztek, a Soldiers and Sail-vciiij iugauta, aiiiitYUi ct leiem-be léptek. A színpad pompás képet nyújtott. Középen Csák­­váry Zoltán festőművész re­mek Kováts ezredes képe, előtte örökmécses, kétoldalt félkörben magyar ruhába öl­tözött asszonyok és leányok gyönyörű csoportja, az ameri­kai hadsereg szép szál katonái és az American Legion kül­döttségei, zászlóikkal, jelvé­nyeikkel foglaltak helyet. A közönséget Szécskay György bizottsági elnök kö­szöntötte, ifj. Beresi József jenekari kísérettel a Star Spangled Bannert énekelte, őrs Memorial Hall hatalmas | aztán Szécskay György mon­­nézőterének még fele sem telt i dott elnöki megnyitót, ango­­meg. I lul is, magyarul is, és bemu-Az érkezőket kellemes lát-1 tatta a Lawrence polgármes­ter kepviseleteben megjelent j Callahan városatyát, aki a 1 más elfoglaltsága miatt elma­radt polgármester köszöntését tolmácsolta. Fiók A. Albert, Allegheny megye segédügyé­sze az ünnepség vezetését mindvégig pontosan és tapin­tattal végezte. Kállay Miklós, Magyaror­szágnak 1942 márciustól, 1944 márciusáig volt miniszterel­nöke, kitünően felépített be­szédet mondott a Kováts ez­redes korabeli időt remekül jelemezte, a hátteret megfest­ve emlékezett meg az első amerikai magyar hősi halott­ról, áttérve aztán a jelenre és a remélhető jövőre is. Kállay Miklós beszéde mély nyomo­kat hagyott a hallgatóság lel­kében. Az ünnepség angol szóno­ka Blair F. Gunther, Penn­sylvania állam Superior Courtjának bírája volt, aki Kováts ezredes áldozatát is méltatva, a kommunizmus ve­szedelméről tartott nagy be­szédet, kormányunk külpoli­tikájáról is elmondva vélemé­nyét. James Fulton congressman nevében Eugene O’Neill mél­tatta Kováts ezredes szereplé­sét az amerikai forradalmi hadseregben. Francis Tapitch, az Ameri­can Legion Judge advocate-ja Pennsylvania állam és Alleg­heny megye parancsnokai képviseletében mondott beszé­det. Történelmi adatokat alá­támasztott beszéde értékes müsorszáma volt az ünnepély­nek. A beszédek közben Bársony Margit énekelt nagyon szé­pen két Boczonádi Szabó dalt, a Thegze Gerber zenekar kísé­retével, míg Mózsy István (Cleveland) zongoraművész a Rákóczi induló és a Liszt rap- \ szódia mesteri előadásával j aratott fergeteges tapsot. Na- j gyón tetszett Henczné Blan- j chard Peggy éneke, aki egy Thegze Gerber dallal gazda­gította a műsort. Szécskay György “Külföldi magyar ke­sergő” cimii versét Staudné Kőrössy Angela szinmiivész­nő szavalta átérzéssel, lendü­lettel. A hadsereg és az American Legion csoportjainak katonai, tisztelgése után a testületek megbízottai koszorút, magyar ruháslányok pedig egy-egy rózsaszálat helyeztek Kováts Mihály ezredes képe elé. Vé­gül a közönség a magyar him­nuszt énekelte. Szép, jól rendezett volt a Kováts Mihály ezredes ünnep­ség és akik az előkészítésen fáradoztak, akik a színpadi részt összeállították, megér­demlik az elismerést. Fiók A. Albert köszönte meg minden­kinek az áldozatos munkát, a közönségnek a részvételét. Neki pedig elismerés jár a műsor ügyes lebonyolításáért. már többszáz óv óta a kiépet nem olyannak látják, ami­lyennek azt a művészi festet­te, mert az idő és emberi kéz rajta hagyta a nyomait. Egy­­időben a hódító francia kato­naság ikaszámyánalk használ­ta a kolostort. A falfestmény elkopott, színét vesztette. Most az olasz kormány meg­bízásából szakértő kezek igye­keznek a kép régi fényét visz­­szaaldni, a megrongált része­ket kijavítani. Remélik, hogy az idei látogatók már szeibb Utolsó Vacsorát fognak látni, mint a régiek. A vakon szülöttről \ ») EVANGÉLIUM \ \ Szent János, 9, 1—38 Az időben: Átmenvén Jézus, láta egy vakon szü­letett embert és kérdezék tőle őt tanítványai, mond­ván : Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő szülői, hogy vakon született? Feleié Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülői, hanem hogy kijelentsenek az Isten cselekedetei őbenne. Nekem szükség annak cselekedeteit tennem, ki engem küldött, mig nappal vagyon; eljön az éjsza­ka, midőn senki sem munkálkodhatik. Mig e világon vagyok, világossága vagyok e világnak. Miután ezeket mondotta, a földre pökvén, sarat csinála a nyálból és a sarat a vak szemeire kéné, és mondá neki: Eredj, mosdjál meg Siloa tavában. Elmene tehát és megmosdék, és mint látó téré vissza. Azért a szomszédok, és kik azelőtt mint vak kol­dust látták őt, igy szólának: Nemde ez az, ki ott ül és koldul vala? Némelyek mondák: hogy ez az. Mások pedig: Nem, hanem hasonló ahhoz. Ő pedig mondá: Én vagyok. Kérdezék tehát őt: Miképen nyíltak meg sze­meid ? Feleié: Az az ember, ki Jézusnak mondatik, sa­rat csinála, és megkené szemeimet és mondá nekem: Menj a Siloa tavára, és mosdjál meg. És elmenék, meg­­mosdám, és látok. És kérdezék őt: Hol van ő? Mondá: Nem tudom. Elvivék a farizeusokhoz azt, ki vak volt. Szombat vala pedig, mikor a sarat csinálta Jézus és megnyitotta annak szemeit. Mondá erre a farizeu­sok közül némelyik: Ez ember nem Istentől való, ki a szombatot meg nem tartja. Mások pedig mondák: Hogyan cselekedheti bű­nös ember e jeleket? És szakadás vala közöttük. Mondák azután ismét' a vaknak : Te mit tartasz afelől, ki megnyitotta szer meidet? Ő pedig mondá: hogy próféta. Nem hivék azért a zsidók felőle, hogy vak volt ; és látó lett, mígnem előhivák szülőit. És kérdezék! őket, mondván: Ez-e a ti fiatok, kiről mondjátok, hogy vakon szü­letett? Miképen lát tehát most? Felelvén nekik az ö szülői, mondák: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született; miképen lát pedig most, nem tudjuk. Ismét eléhivák tehát az embert, ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Ő pedig mondá: Hogy bünös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok. Talán ti is tanítványai akartok lenni? Erre megátkozák őt, és mondák: Te légy az ö tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózesnek szólott az Isten; ezt pedig nem tudjuk, honnét való. Feleié az az ember, és mondá nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnét való és meg­nyitotta szemeimet. Tudjuk pedig, hogy Isten a bűnö­söket meg nem hallgatja; hanem aki Istent tiszteli, és akaratját cselekszi, azt meghallgatja. Világ kezdeté­től sem hallatszott, hogy valaki fnegnyitotta szemeit a vakon születettnek. Ha ez nem Istentől való, nem tehetett volna semmit. Felelvén, mondák neki: Egészen bűnökben szü­lettél, és te tanitasz minket? És kiveték őt. Meghalló Jézus, hogy kivetették őt és találkozván vele, mondá neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában? Kérdé amaz és mondá: Kicsoda az, Uram, hogy higyjek őbenne? És mondá neki Jézus: Láttad is őt. és aki veled szól, ő az. Amaz pedig mondá: Hiszek, Uram! És leborul­ván, imádá őt. Az h(»!m» Vacsora Milanóban a Santa Maria déllé Grazie kolostorban év­századiak óta zarándokok és látogatók milliói áhítattal szemlélték a nagy olasz festő­művész Leonardo és Vinci re­mekművét, az Utolsó Vacso­rát ábrázoló falfestményt. De Indianapolis városban az autóbusz sztrájk folytán bárhol parkolhatnak a kocsik így fest a város képe.

Next

/
Thumbnails
Contents