A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-06-18 / 25. szám
?AGE % OLDAL A JŐ PASZTOB A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; _________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken______Published every Friday Published by *— Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József -•— Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office- 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon! CHerry 1-5028 (nn< 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: *gy évre .............................. . $5.00 One Year ...................................$5.00 ■ él évre .....................................$3.00 Half Year ...................................$3.00 Intered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1819. A KICSINYÍTETT háború Thomas E. Murphy, az atomenergia bizottság sgyik tagja azt javasolja, hogy csináljunk egy “kicsinyített háborút kapsulában”, ezzel szemléltetve a világ előtt — és különösen a világ vezetői előtt — a modern háború borzalmait. Ez az ötlet oly régi, mint maga a háború. Hányszor hallottuk azt a megjegyzést, hogy ha atábornokoknak vagy politikusoknak kellene résztvenni a háborúban, bizonyára nem lenne háború. De azonkívül sem hisszük hogy a háború borzalmai különösebb szemléltető oktatást kívánnak. A második világháborúban Európa és Ázsia valamennyi résztvevő országa a bőrén érezte a háború borzalmait, kivéve Amerikát. Sok közülük romokban hever még ma is, és utóhatását évtizedek alatt sem fogja kiheverni. Az Egyesült Államok területét nem érte ugyan bomba — kivéve Pearl Harbort — de millió és millió katona látta a pusztítást és lélekben betegen jött haza. És halottak százezrei, sebesültek milliói emlékeztetnek bennünket is a háborúra. Nem — szerintünk nincs szükség arra, hogy a háború borzalmait szemléltessük. Tisztában vagyunk vele, és fojtogató szorongás fog el bennünket a gondolatra, hogy egy uj háború lehetséges. De ugyanakkor egy másik érzés kezd tudatosodni bennünk: még a háború is jobb, mint a rabszolgaság. Háború sajnos a történelem kezdete óta volt és atombomba nélkül is letűntek népek és országok a történelem sülyesztőjében. Hol van Karthago, az ókori civilizáció egyik központja? Hol vannak az egykor olyan büszke és hatalmas népek, mint a hunok, a babilonok, az inkák stb.? Elpusztultak, részben kard, részben a háborút követő nyomorúságok által. Nem —- nem szükséges meggyőzni bennünket, hogy a háború borzalmas. Inkább- a háború okát kell megszüntetni. Ez azonban, sajnos, nem rajtunk múlik — és akiken múlik, azokat, tartunk tőle, egy kicsinyített háborúval nem fogjuk meggyőzni. A CSILLAGOK TITKA A californiai Mount Palomar tetején levő csillagvizsgáló intézet teleszkópjai figyelik éjszakánként a csillagos égboltot. A legfrissebb szenzáció egy uj “nova” volt, egy felrobbant csillag, amelynek fénye csak most, húszmillió évvel a robbanás után ért ide, a földre. * A csillagnak már régen se hire se hamva a világűrben, a fény, amely mindennél gyorsabban halad, azonban csak húszmillió év után 'közölhette velünk a messzeségben lezajlott drámát. Ilyen naprendszerek százával, ezrével vannak a világűrben. Csillagok születnek és halnak, vagy ütköznek össze és mi sohasem tudtunk és tudunk a létezésükről. Földünk parányi pontja csupán a világegyetemnek. A közfigyelem most a Mars felé irányul, mert ezen a nyáron olyan közelségbe kerül hozzánk, mint még soha. Színes filmfelvételeket készítenek a csillagvizsgálók, hogy végre megfejtsék az izgató titkot: van-e élet a Marson? Ha van, miféle Isten teremtményei azok? Néhány hét múlva már többet fogunk tudni erről. KOMMUNISTA GAZDÁLKODÁS Erdő mellett . . . Valamikor népszerű volt ez a dal, hogy erdő mellett nem jó lakni . . . Most ténylegesen úgy alakult a helyzet, hogy nem jó erdő melletti szállodákban lakni, mert a vendéget küldik fát hasogatni, ha hidegre fordul az idő . . . Ennek megfelelően kell a népdalt átalakítani a bolsevista Magyarországon. A Magyar Nemzetben hosszú panaszos iratot olvashatunk, ezzel a címmel: Kulturáltabb szállodaipart! Szállodaiparunk nem felel meg a korszerű követelményeknek . . . Hivatalok költöztek be a legtöbb fővárosi és vidéki szállodába. így Debrecennek öt híres szállodája volt. A megmaradt egyetlen Arany Bika nem tudja ellátni a forgalmat ... De más természetű hibák is vannak : nem elég kulturált a vendégellátás ... Az ágyak kényelmetlenek, rosszak, a szobák gondozatlanok. Ágynemű, törülköző gyakran nem tiszta. A vendégnek sokszor “elfelejtenek” törülközőt adni. Sokszor szünetel vagy akadozik a melegvízellátás . . . Fölényesen, türelmetlenül beszélnek a vendégekkel. A szobák jelzőcsengőit általában leszerelték, — valami megalázó “kapitalista csökevénynek tartják. A vendég félórákig keresgélhet, amig megtalálja a szobalányt.” Köhögésre ébredtem fel Irtás MOLNÁR JENfiÉ Mikor lefeküdtem, kutyabajom se volt. Könnyen aludtam el. Kedvenc olvasmányaim: a napi postával érkező fizetési felszólítások (csekk mellékelve) és egyéb atyai intések az állam és a társadalom köréből oly kellemesen zsongitják el az idegeimet egy idő óta, hogy semmiféle altatószerre nincs szükségem. Hála annak a jóságos gazdasági Világjelenségnek ! Alhattam vagy másfél órát, amikor szokatlanul éles szúrásra ébredtem fel, amely a torkomat kapirgálta. Ha jól emlékszem, azt álmodtam éppen, hogy súlyos konfliktusba keveredtem egy jóbarátommal és az ügy lovagias útra terelődött, a segédek kardpárbajban állapodtak meg, bandázs nélkül, szúrás kizárva .. . Mikor az én segédeim tudomásomra adták a föltételeket és odáig értek, hogy “szúrás kizárva”, akkor lépett fel a szúrás a torkomban. Ilyen bolondokat müvei az álom. Felriadásom pillanatában egy lapos vágást mértem ellenfelemre, aki kardját a torkomnak szegezte . . . szóval lovagiatlan volt és ennek következtében köhögni kezdtem. A másik pillanatban már eszméletre tértem és tisztán láttam, hogy lovagiatlan ellenfelem egy láthatatlan hatalom, aki igen előkelő lehet, mert nincs az a magas hely, ahova ne furakodna be. Influenza a neve. Még egy pillanat és hevesen köhögni kezdtem . . . Ismerek kollégákat, akik papirszeletet és ceruzát tesznek az éjjeli szekrényükre, hogy az esetben, ha valami érdekeset álmodnak (— némelyiknek csak akkor jut eszébe valami —), gyorsan följegyezzék, lévén az álom illanó. Vannak emberek, akik revolvert tesznek az éjjeli szekrényre. Boldogult édesapám, emlékszem, hatlövetű 'régi forgópisztolyt tett rá, ami bennem, a kisgyerekben, borzongó félelmet ébresztett, mígnem egyszer fültanuja voltam annak a beszélgetésnek, amelyet a helybeli puskamüves folytatott az apámmal és amelynek az volt a magva, hogy a pisztolynak — nincs magva. Tudniillik Pestre irt töltényekért és azt válaszolták neki, hogy ilyen ósdi pisztolyok számára már nem gyártanak golyót. Az én éjjeli szekrényemen se papír, se revolver nincsen. Csak egy pohár viz. Éjfél után, amikor lefekszem, teli a pohár. Kora délelőtt, amikor fölkelek, üres a pohár. De még soha nem nyeltem egy kortyot belőle. Mégis üres. És a pohár mindig hanyatt van vágódva. Álomszakértők szerint hánykolódás közben borítom fel. Lehet. Nappal olyan csöndesen viselem magam, hogy nem csoda, ha éjfél után kitör belőlem a rossz vér. Vihar, amelytől egy pohár viz kicsordul. Viszont a papucsom úgy van nevelve, hogy a lecsurgó vizet mohón felissza. Hm, valószínűleg igy szereztem be ezt a szúrást a torkomban. A kéz a pohár vizen keresztül izent a lábnak és a láb felszólt a toroknak. Furcsa az emberi szervezet . . . A köhögést hamar megunja az ember. Nem olyan türelmetlen ugyan a saját köhögésével szemben, mintha — teszem — a színházban egy halk jelenet alatt mások köhögnek, de szeretne gyorsan végezni vele. És most derült ki, milyen praktikus ember vagyok! Tudniillik az éjjeli szekrényem fiókjában óvatosságból egy-két szem szalmiákcukrot tartogatok, hogy ha rámtör a köhögés,' kéznél legyen a, csillapitószer. Mennyivel okosabb a szalmiák a fiókban, mint a papír meg a ceruza az Haragszom sok háborús diplomatára, mert nekem örvendenek. Dr. Közundor * Haragszom a hadimilliomosokra, mert fölkapaszkodtak rám. Dr. Uborkafa éjjeli szekrényen! Attól, hogy egy iró éjszaka szalmiákot szopogat, még sohasem lett rosszul a közönség. Ellenben... Szóval kissé kihajoltam az ágyból és a szekrényke fiókjába nyúltam. Rövid kapirgálás után sikerült kihalásznom a sóvárgott szalmiákot. Még csak a lámpát sem kellett felcsavarni és igy az álom nem szállt el egészen a szememből. Nyugodtan féloldalt dőltem és szorgalmasan szopogattam a kemény cukorkát. Egy kicsit különös volt az ize, vagy inkább azt mondhatnám: nem éreztem izét. Persze, influenzás vagy — jutott eszembe — és ilyenkor az iny nem reagál az izekre. Mikor pár percnyi szopogatás után megállapitottam a nyelvem közvetítésével, hogy a szalmiák egy-két helyen kilyukadt, tökéletesen megnyugodtam. Buzgón és nagyokat nyeltem, a köhögés enyhült, majd egészen megszűnt. Ismét álom nehezült a szememre és nehogy egy darabban nyeljem le a cukorkát, kivettem a számból és az éjjeli szekrényre helyeztem. Zavartalanul, nyugodtan aludtam teljes hét óm hoszszat, egyetlen köhinfés nélkül. Délelőtt, amikor rendbe akartam hozni az éjjeli szekrényemet (a viz persze megint hiányzott), látom, hogy szalmiák helyett egy csontnadrággombot szopogattam. Csak úgy ragyogott. A szobalány, akit feleletrevontam, azt mondta, hogy a szőnyegen találta és mert tudja, hogy bosszant, ha másféle gombot varrnak a ruhámra, az éjjeli szekrénybe tette. ... De ha a jó Isten akarja, a nadrággomb is elsül. Csak éppen nem szabad tudnod, hogy az. Még a köhögésedet is elállitja. . . Szabadalmat kérek rá. Miért ne? Ha néhány szamár el tudja hitetni milliókkal, hogy ő világmegváltó politikus, miért ne tudná elhitetni magáról a nadrággomb, hogy ő tulajdonképpen nem varrva, hanem szopogatva jó? Zakaria Gonem egyiptomi régész találta meg az 5,000 év előtt élt Cheops fáraó sírját é|3 kincseit. A Jó Pásztor Verses Krónikája TÉVEDT UTAKON TOVÁBB BOTORKÁLUNK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ MELY NEMZET VAN SORON: Ki a jelentkező? Indokína most a véres halálmező. Expressen száguldoz ott mostan a halál: kelő Nap: nyugvó Nap: véres tarlókra száll. Elsápad a betű; nincs színe a szónak: nem merünk szemébenézni a valónak, . . . Hull az anyák könnye fehér zsebkendőkre: “mikor indul fiuk a véres mezőkre?” A United Statesből messze Indokina: mégis odáig ér szegény anyák kínja. Vergődik a szivünk, rágódunk a gondon: mért haljon meg fiunk kinai porondon? KIT TERHEL A BŰNÖK véres szörnyűsége? Melyik a másiknak ádáz ellensége? Ki vetette ki a szörnyű véres sarcot? Ki kezdte az ölest? Ki kezdte a harcot? Bebizonyítjuk bár “lángoló érvekkel”, Elvetett vérmagból uj kalászok nőnek, s uj diktátorok majd uj háborút szőnek. Még sincs választásunk . . Nincs más ut előttünk: az uj tatárjárást nekünk kell legyőznünk. Majd ha nem fertőz már többé vörös métely: szent célunk dolgában nem lesz többé kétely! MARS HADISTENT hiszik vallják még a népek; üdvösséget áldást csak tőle remélik. Elhagyják az Istent . . az Isten meg őket; ölnek gyermekeket, aggokat és nőket. Mars badisten állig, fegyverrel övezve; útja Imillióknak vérével kövezve. Mars Hadisten fényes tarajos sisakja: nyíló vérrózsákkal van körül kirakva. Mars badisten büszke villámló kardjára, mely népeket gyilkol egyetlen szavára. Mars Hadisten vágtat országtól-országig: mégsem uralkodott még soha sokáig! MAGYARORSZÁGI KÉPESLAP A * 1865-ben irta Charles Boner, angol iró A Duna fenséges folyam. Valami különös szomorúsággal tölti el az ember szivét. Méltóságteljesen hömpölyög a hatalmas síkságokon keresztül. Ilyenek lekenek az amerikai folyók. A Rajna és a T'hemze a Dunához mérten kis patakok. Annak, aki Amerika folyóit nem látta, már azért is érdemes eljönni ide, hogy lássa ezt a hatalmas folyamot. Herkules-fürdő csupa természeti szépség, csupa kultúra, csupa kényelem. Az uj szálloda belül éppen olyan kitünően van berendezve, amilyen szép kívülről. A szobák árai nagyon méltányosak. Csodálom, hogy az angolok nem idejönnek inkább, ahelyett, hogy Baden-Badenbe, Homlhurgba, Emsbe mennének. Itt festői népviseletet láthatnának, természeti szépségekben gyönyörködhetnének s az élet uj formáival ismerkedhetnének meg, anélkül, hogy megszokott kényelmükről le kellene mondaniok. 'Londonból Temesvárra igen jó az összeköttetés. Temesvárról Báziásra is vasút visz. Báziásról pedig naponta indul hajó Orsovára. Ez az ut mentén költséget és minden fáradságot megér. Nagyszebenben a házigazdám — református lelkész — jól ismeri és nagyon szereti Angliát. Szereti a csöndes, halott angol vasárnapokat is. Ő volt az egyetlen külföldi azok között, akikkel valaha találkoztam, aki elismerően szólt az angol vasárnapokról s helyesnek találta, hogy mi angolok igy üljük meg a vasárnapot. Találkoztam Erdélyben nem egy emberrel, aki éppen úgy tudta az angol képviselők nevét, mint jómagam és éppen Úgy ismeri íróinkat, mint mi magunk. Az egyik házban, ahol megfordultam, a házigazda éppen egy legújabb angol könyv érkezését várta. A könyvet már megjelenése előtt megrendelte. A tanárokat nagyon rosszul fizetik. Egész nap dolgoznak, szabad idejük alig van és pénzük arra, hogy lépést tartsanak a tudomány haladásával, hogy irodalmi és tudományos folyóiratokat járassanak: édeskevés. A szász falvak lelkészei közül nem egy állandóan levelez Németország és Amerika hires embereivel, Grimmel, Humboldttal például. Medgyesen az evangélikus pap nagy örömmel jött elém, mintha régi ismerőse volnék. — Charles Boner! Jól ismerem az Írásait. Ha népszerű vagy elsőrangú iró volnék, nem csodálkoznám, de igy, mondhatom, nagyon meglepett. Kolozsvárott több urihölggyel ismerkedtem meg, akik jól beszélnek angolul és Íróink a kedvenceik. Egy könyvekereskedő mutatta, hogy Geothe és Schiller müveit öt éve nem tudta eladni, de Shakespearet és Byront öt év alatt tizenkét pénldányiban adta el. Minden müveit magyarember jól beszél németül. Nincs muzsika, amelyre jobban lehetne táncolni, mint a cigányzene. Elevensége magával ragadja az embert. S aki egyszer megpróbált csárdást táncolni, az csárdás hangjaira önkényesen felugrik, képtelen ülve maradni. Sokszor gondolok arra, hogy kitűnő üzlet volna egy ilyen cigánybandát 'kivinni Angliába. Csodálom, hogy ez még senkinek se jutott eszébe. Ha ezek a feketére mázolt álnégerek a rekedt orditásükkal is közönséget vonzanak, mennyivel inkább tetszene ez az eredeti és kitünően előadott magyar muzsika. Egy besztercei cigánynak olyan kétszobás lakása volt, hogy magam is szívesen ellaktam volna benne. Zongorája is volt és a szobák falait festmények díszítették. Olyan szép városban, amilyen Nagyszeben, az ember kényelmes, jó szállodát remél. De keservesen csalódtam. A szobám rendetlen volt és piszkos, a kályha diiledező, az ajtót nem lehetett bezárni. Mikor a szobaleány előtt kifakadtam, azt felelte: — Tetszene csak a Medgyesi udvart látni, az még sokkal piszkosabb! Én ritkán elégetlenkedem, de itt annyira boszszankodtam, hogy azt mondtam a leánynak: —Hiszen ez valóságos hottentotta kunyhó! Ennek a megjegyzésnek azonban semmi hatása sem volt a lányra. Úgy látszik, nem tudta, mi az: hottentotta. Töröm a fejem, mit mondhatnék hát, valami sértőt. Végre eszembe jutott: —■ Valóságos cigány viskó . . . Ez hatott. Mintha mérgezett nyíl sebezte volna meg. Ennél nagyobb sértés, úgy látszik, nem érhette volna. Rögtön kisöpörte, felsurolta a szoba minden zugát. És mikor nyolc hónappal később visszamentem Nagyszebenbe, rá sem ismertem a szállodára. Sajátságos, hogy ezekben a ragyogóan tiszta szász városokban a legpiszkosabib és legrendetlenebb ház a szálloda. Ennek az a magyarázata, hogy a szászok nem értenek a hotelvezetéshez. Ezt a foglalkozást ők lealacsonyitónak tartják. A szállók többnyire lenryenlek, csehek kezében vannak. A besztercei Városi Szállodát például egyáltalában sehogy sem vezetik. Senki sem törődik a házzal. A pincér egész nap az ágyban hever vagy dohányzik. S ezekért a rossz szobákért és a rossz ellátásért többet kell fizetni, mint München vagy Frankfurt egy elsőrendű szállodájában. Persze, mert olyan kevés az utas, hogy nekik kell fizetni a többiek helyett is, akik nem jönnek ide. Mikor Brassóban meleg vizet kértem, egy kis rézkancsóban hozták és siettettek, hogy egy másik ur is vár reá. (Folytatjuk) V i
