A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-06-11 / 24. szám
A JÖ PÁ8*TOB 9AGE A OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ^________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken______Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József •— Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: *gy évre ...............1 _____... $5.00 .'él évre .....................................$3.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ...................................$5.00 Half Year ..........................*...$3.00 Entered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. Hideg tények Indokina körül Az aggodalom a jövő miatt érthető módon ingerült és néha szenvedélyes véleményeket vált ki Indokina körül. Az amerikai álláspont e kérdésben kialakulatlan. Egyrészt az az álláspont, hogy csak akkor avatkozunk be Indokínában, ha maga Indokína kéri — és akkor is csak szövetségeseinkkel közösen, nem pedig egyedül. Másrészt a felismerés, hogy1 a halogatás végzetes lehet, állandóan ott lebeg a vezetők feje felett. De mindenek felett van egy megfontolás, egy gyakorlati szempont, amiről sohasem szabad megfeledkezni. Azt mondják a katonai vezetők, hogy igazán hatásos beavatkozáshoz tiz hadosztályra lenne Szükség. 'Nos hát, Amerikának e percben nincs tiz hadosztálya amivel szabadon rendelkezhet. Erőinek egy jókora része Európában és Koreában van lekötve. Ami fennmarad, abból nem telik ki tiz hadosztály. Szerintünk a megoldás az, ami Koreában történt : az ország lakosságának kell végső ponton megvédeni magát. A védelemben segíthetjük fegyverekkel, tanácsadóikkal, estleg bizonyos szerény számú csapattal is, főleg műszaki csapatokkal — de a védelem gerincét csak az a nép nyújthatja, amelynek hazája veszélyben forog. Ez az indokínai kérdés veleje. De bármit döntenek is a vezetők, a döntés sürgős. Minden nap, ami habozással és tétlenséggel telik el, az ellenség malmára hajtja a vizet. ? Okos önvédelem Déli holdupolót, éjjeli betörőt bünteltenül le lehet lőni vagy akármi más módon ártalmatlanná tenni. A büntetőjogban ezt jogos önvédelemnek nevezik. A kávé drágítása ellen is lehet védekezni, nemcsak jogosan, hanem okosan is. Nem szükséges fejbekólintani a brazíliai és hazai spekulánsokat, akik a délamerikai kávétermés csökkenése folytán amugyis magas árakra kapzsi haszonlesésből még rálicitálnak. Elég, ha megkóstoljuk a régóta bojkottált finom italokat: a teát és a kakaót, és hamarosan rá fogunk jönni, hogy ez a bojkott jogtalan, oktalan volt, és drága mulatság. Sok pénzt költöttünk azzal, hogy — nem ittunk teát és kakaót. Az országos Food Institute jelenti, hogy az amerikai háziasszonyok a kávé offenzivája ellen eredményes vetekedő harcot folytatnak. Egyre többen ráfanyalodnak a kitűnő kávépótló italokra, a teára és kakaóra, és — elégedetten állapítják meg, hogy a csere nemcsak gazdaságos, hanem a változatosság még ráadásul élvezetes is. Igen sok háztartásban reggel kávét isznak, délután uzsonnára kakaót, este a hideg vacsorához teát. íme a hivatalos számadatok: a háziasszonyok helyekint eltérően 15-től 25 százalékig több teát vásárolnak. A kakaó fokozott fogyasztásáról még nincsenek megbízható adatok. De könnyű kiszámítani, hogy kakaóból is Sokkal több fogy most, merthiszen a kávéfogyasztás több mint 25 százalékkai csökkent. Érdekes jelenség továbbá, hogy a kávé mértéktelen drágulása következtében fellendült az instafit coffee üzlet. Ennek magyarázata az, hogy az instant' coffee használata gazdaságosabb, mint a babkávé főzése, mert abból semmisem vész kárba: aminnyit főzünk, illetőleg forró vízben feloldunk, annyit iszunk meg, mig ellenben a kávé főzésnél maradék van, amely sokszor kárbavész. A kávéüzleti érdekeltség e számadatok alapján megállapítja, hogy a háziasszonyok ellenállási hadjárata eredményes. Hogy ez a hidegháború meddig fog tartani, azt nehéz megjósolni, mert évekig tart, mig egy kávécserje annyira megnő, hogy meg lehet kezdeni az aratást, és mert addig, amig kávéhiány lesz, spekuláció is lesz. Mindenesetre feljegyzésre érdemes egy nagy kávéimportőr megjegyzése: A kávé és a dollár nem férnek meg egymással. Az ellenállás addig fog tartani, amig a kávé ára leszáll 99 centre. VEREKEDŐ HONATYÁK A japán Diéta tagjai közel félóra hosszat öklözték, pofozták és rúgták egymást a rendőrség központosításáról szóló törvényjavaslat vitája alatt. 56 képviselő megsebesült. Az egyik nőképviselőről letépték a blúzát a felhevült honatyák. Másoknak a haját cibálták. A végén rendőröket kellett hívni és ezek fékezték meg a felbőszült képviselőket. Yoshida miniszterelnök, aki amerikai körútra indult a harc után, szintén kapott néhány lila foltot a szeme alá. A japán sajtó szörnyen restelli a dolgot, ilyesmi ritkán fordul elő az illemtudók hazájában. A japánok mindig kínosan vigyáznak a formaságokra. Hogy ennyire megfeledkeztek magukról, az azt bizonyítva, hogy nekik sincsenek már teljesen rendben az idegeik. KALAND A YÄCZI UTCÁBAN Irta: GEGUS DÁNIEL Hegedűs detektív egy napon ott Sétálgatott a Váczi utcában s nem lévén hivatalos gondolatokkal elfoglalva, csendes semmitevéssel szemlélgette a szebtnél-szebb kirakatokat s átadta magát egészen annak az érzésnek, amikor az ember csak a magáé akar lenni. Kezeit hátratéve, szétvetett lábakkal épen egy ékszerész ragyogó kirakata elé plántálta magát s vidám tekintete, minden nagyobb gondolat nélkül szállott át a pazarfényü diadémok gyémántjairól a sarokban^ szerényebben meghúzódó igazgyöngyökre s a vakító pompájú fülbevalók, gyűrűk egész garmadájára. — Milyen jó volna, ha azzal a kis fülbevalócskával meglephetném az asszonyt — elmélkedett magában a derék fiú. —Hej, hogy megörülne neki a szentem. De njagam sem különben, ha azt a kis gyémántos nyakkendőtücskét úgy valaki gyöngéden a nyakkendőmbe tűzné. Jól festene, annyi bizonyos. De még az sem volna ám bolondság, ha azt a derék kronométert ott úgy a kezembe nyomná valaki: “Tartsd meg. Hegedűs, neked adom, derék fiú vagy, megérdemled.” Csak az a baj, hogy manapság már nem igen történnek ilyen csodák. Ebben a percben valami szorítást érzett a hátratett kezein s azután úgy tűnt fel neki, mintha egy súlyosabb tárgyat tartana tenyerében. Előrekapta mindkét kezét s ime, csakugyan egy hatalmas aranyóra feküdt a jobb markában, amelyről hosszan lógott le a félig eltépett, nagyszemü aranylánc. — Az ördögbe, hát mégis vannak csodák! — kiáltott fel álmélkodva a derék detektív. — Alig gondoltam rá, máris teljesedett a kívánságom. Úgy látszik, valami mesebeli, jótékony tündérrel kerültem cimboraságba. Még csak az hiányzik, hogy azt a fülbevalócskát is meglássam a feleségem fülében, ha hazamegyek — tette hozzá mosolyogva. Hegedűs álmélkodása azonban nem soká tartott. Egy pillanat múltával tisztában volt vele, hogy miféle tündér lehetett az, aki az aranyórát, meg láncot neki a kezébe nyomta. Ismerte ezt a fogást, nem annyira tündérfogás ez, mint inkább tolvajfogás. Detektiv agya azonnal meg is alkotta az esetet. Itt valahol közelében zsebtolvaj operált, akit megugrasztottak, vagy nyomon követnek. Ez, hogy az elfogatáskor ne legyen ellene bizonyíték, szabadulni akart a lopott órától és lánctól s erre igen alkalmas volt neki a kirakat előtt bámészkodó ember hátrakulcsolt morka. Ebben szépen elhelyezte a lopott holmikat s ő maga tovább sietett Hogy helyes volt a következtetése, mindjárt a következő pillanat igazolta. Egy^ csomó ember nagy “fogják meg, fogják meg!” kiáltozással rohant el mellette. Amint megfordult, csakhogy le nem verték a lábáról. - . Hegedűs csendes flegmával suiyésztette el zsebébe az órát, láncot s hagyta futni őket. Ha utolérik, majd elfogják a tolvajt nélküle is, ha nem, hát ő se használna ott sokat. Ellenben itt talán még tehet valamit. Néhányszor körüljáratta a szemeit a közel környéken s egyszerre szép csendesen megindult a szomszéd kirakat felé. Ékszerészé volt az is, előtte egész sereg bámészkodó ember, akik már upm igen törődtek a tolvajüldözők lármájával s gyönyörködtek tovább a csillogó drágaságokban. Hegedűs egy középtermetű, iól öltözött fiatalember mellé plántálta magát ugy„ hogy észrevétlenül figyelemmel kisérhette annak minden mozdulatát. Élénk tekintetű, jó arcú fiú volt ez, csak valami ide-A Jó Pásztor Verses Krónikája MÁNK ÉS HOLNAPUNK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ MINDEN NAP UJ ÁGAT hajt az idő fája § igy lesz a tegnapból az emberek mája. Idő-fán a riigyek a felső remények, melyek vagy lefagynak vagy Naptól leégnek. Sok rügy mégis kinyil, de sok ág elszárad s hosszú vándorlásban a testünk elfárad. Hulló levél, tört ág: életünk jelképe; igy botorkál csetlő-botló lábunk lépte. Miként hulló levél, meghempergünk sárban; miként letörött ág, sodródunk az árban. De ha elpusztulni végleg nem akarunk, csakis lélekpénzen válthatjuk meg magunk. SOK UJ ÁGA VÉRZIK a vén idő-fának s komorabb az arca tegnapnál a mának. Felfakadhat sorsunk régi vérző kínja: Véres-fenyegetőn néz ránk Indokína. Itthon még az árnyék fénnyel van keverve de távol a szivek, jaj, át vannak verve. Ma még meghitt itthon a boldog kis család s másnap visznek fiút vagy talán az apát. Ma még ajkunkon zeng vidáman az élet s holnap már kialszik az életszövétnek. Ma még talán bátrak, ifjak, bohók vagyunk, s holnap talán borunk legvégső italunk. HÖMPÖLYÖG életünk: sorsunk gyors folyója § rajta hánykolódik életünk hajója. Morajlik az örvény, fenyeget a zátony s igy rohan a hajónk zugó hullámháton. Áldj meg Isten hittel, áldj meg Isten ésszel, hogy megküzdhessünk a fenyegető vésszel. Hit legyen iránytűnk; józan ész a kormány s tiszta sziv a zászló a főárbóc ormán. Ha nem sodor bűnbe meleg, piros vérünk, akkor zátony helyett tán még révbe érünk. Horgonyt vethet hajónk, életünk hajója, hogyha életünket Isten keze óvja! ges félénkség ritt le az arcáról. Mimelte, hogy a kirakatot nézi, alattomoban azonban tekintete mindig másfelé járt. Különösen figyelni látszott azt a zajt, amit az imént elvonuló tolvajkergetők okoztak. — Mi volt az a lárma, uram? — szólította meg Hegedűs csendesen a fiatalembert. Ez idegesen összerezzent, gyanakodva végignézte a detektívet s válasz nélkül odább húzódott egy másik, szomszédos kirakathoz. Hegedűs a másik pillanatban már követte S ismét a szomszédságában vett állást. Most ismét lárma keletkezett. A tolvajüldözők jöttek vissza, mégpedig diadallal, mert sikerült nekik elcsipniök a fickót, aki vakmerőén letépte egy ur óraláncát és óráját a mellényéről. Ott megy a legény két markos rendőr karján s csendes megadással tűri a ráirányított tekinteteket és a csőcselék szidalmait. Ebben a pillanatban a kirakatot néző fiatalember felütötte a fejét s élénk érdeklődéssel kísérte az elvonuló csoportozatot. Mikor a rendőrök között haladó tolvajt megpillantotta, sötéten megvillant mind a két szeme. Hegedűs jól látta mindezt, mert egy pillanatra ki nem bocsátotta kezeügyéből a fiút. Mint a hiuz leste minden mozdulatát s egy szemvillanás el nem kerülte a tekintetét. A fiú megindult s azon igyekezett, hogy a tömeg elé kerüljön. Hegedűs mindenütt ott volt a nyomában. Amikor sikerült neki előrenyomulni s az elfogott tolvaj közelébe kerülni, egy szó hagyta el az ajkát,> amelyet Hegedűsön és a tolvajon kívül talán senki más nem fogott fel: — Nognes! ......., E szóra a tolvaj felütötte a fejét s körül járatta a tekintetét. Hirtelen megpillantotta a fiatalembert és valami öröm futott végig az arcán. Bólintott egyet a fejével, mintha azt mondotta volna, hogy jól van. Hegedűs egy szót is hallott: — Vincense! E közben a menet elérkezett a rendőrség Zrinyiutcai palotájához, ahol azután az oda nem tartozó elem lemaradt. Egy darabig még ácsorogtak a hatalmas kapu előtt az emberek, megtárgyalták az esetet, azután lassanként oszladozni kezdtek. Hegedűs a tárgyalásokból kivette, hogy csak a tolvajt sikerűit elfogni, a lopott tárgyak nem kerültek meg. Azokat a tolvaj üldözés közben eldobta vagy elvesztette. A mikor már teljesen elnéptelenedett a kapu környéke, csak két ember árnyéka mozgott tovább: Hegedűs detektivé és a kirakat néző fiatalemberé. * * ❖ A két rendőr peczkesen állott elém s az egyik jelentette, hogy a Váci utcában zsebtolvajlás történt. Sikerült az üldöző tömegnek elfogni a tolvajt, akit ezennel alázatosan előállítanak. — Hogy hívják önt? — fordultam a tolvaj felé.-j-Espanola — válaszolt a rendőrök között megtörve álló, f ekete arcú, cigányképü ember. No hát azt anyelvet egyikünk sem értette, tolmácsról kellett gondoskodni. Mig ez megérkezett, a detektivekkel kimotoztattam az embert. Sok érdekes dolog került elő a zsebéből: iratok, névjegyek, jegyzőkönyvek s útlevél. Egy nevet böngésztünk erről le: Jean Nognes. Bizonyára a tolvaj neve. Megértette kérdésünket, bólintott rá: valóban ez a neve volt neki. Egy névjegyen ez állott: Vincense Castanio. Félretettem, hátha lesz még rá szükségem. Közben az áldozat elmondotta meglopatásának körülményeit. Ebből kitűnt, hogy Nognes elég ügyesen végezte a dolgát, csak a menekülésében nem volt Szerencsés. A lopott órát és láncot azonban Isten tudja hová tette. Az talán sohasem fog többé előkerülni. — Pedig nagyon kedves emlékem volt — sóhajtott fel szomorúan az áldozat. — Mit nem adnék érte, ha valahogyan megkerülne. — Megszólalt egy hang a háta mögött: —Már meg is került. Ez volt-e, uram, az ön órája? ? • Előlépett Hegedűs s tenyerén tartotta az órát és láncot. A meglopott ember öröme határtalan volt. — Az én órám, valóban az enyém. Hiszen ez a csodával határos; hiszen ez valóságos ördöngösség. Hegedűs röviden jelentést tett nekem a történtekről 8 közölte, hogy odakint az előszobában vár sorára a másik tettes is, Vincense Castanio. Az események összevetéséből könnyű volt most már az egész történetet összefüggőleg, egységesen megállapítani. A két derék spanyol együtt jött hozzánk szerencsét próbálni. Nemzetközi tolvajlegény mind a kettő. A próbálkozáson azonban rajtavesztettek. Az egyiket nyomban elcsípték. A másiknak sikerült megmenekülnie. De ennek is pechje volt. Tolvaj szokás szerint a lopott órát belenyomta egy ember kezébe s ez az ember véletlenül éppen — egy detektív volt. És hozzá még éppen Hegedűs. Hegedűs mindjárt átlátott a szitán s azt is tudta, hogy a tolvaj itt fog lappangani aközelben, hogy az üldözés eredményéről értesülést szerezzen. Kereste hát a szomszéd kirakatot szemlélő, ideges fiatalemberben jó nyomot talált. Figyelte s mindig több bizonyítéka volt rá, hogy ez az elfogott tolvaj társa és hogy ez tette bele az ő kezébe a lopott órát és láncot. Mikor pedig az egymással hirtelen váltott néhány szót hallotta, akkor már teljesen készen volt mindennel. A kapuban elfogta, zsebében egy levelet is talált, amelyen címzésül ez a név áll: Jean Nognes. Az összetartozandóságuk kétségtelen volt. De nem is tagadták a spanyol fiuk. Nagyobb szabású legények voltak, hazudni ezek ilyen helyzetben nem szoktak. De Hegedűsnek is kifizette magát ez a furcsa, kis kaland. A hálás és gavallér káros egy pompás kronométert ajándékozott neki, amelynek az volt az előnye a Vincense gyerek által kezébe nyomott felett, hogy nem kellett visszaadni. Talán egy másik kaland meghozza még azt a nyakkendőtücskét is. Hiszen napnál világosabban igazolja ez az eset, hogy csakugyan történnek csodák. A TOLVAJ Somogyi Lipót szombathelyi püspök áldott jólelkü ember volt, aki már plébános korában is megragadott minden alkalmat a jótékonyság gyakorlására. Mint kismartoni plébános, sokáig tartogatott fával egy szegény családot olyképp, hogy a fát éjnek idején maga hordta a szükölködőkhöz. Egyszer beállít hozzá a gazdaasszonya és előadja, hogy a fahasábokat valaki titokban lopja, mert a fűtőanyag szemlátomást fogy. — Mit csináljunk? — kérdi a gazdasszony. — Vigyázni kell — mondja szelíden a jámbor plébános. Látván a gazdasszony, hogy a plébános maga nem igentörődik a dologgal, megkérte az éjjeli őrt, hogy mind a két szemével vigyázzon és ha észreveszi, hogy valaki fát visz a paróehiáról, irgalmatlanul csípje nyakon. Nem kellett ezt kétszer mondani az éjjeli őrnek. Csakugyan, nemsokára észrevette, hogy valaki kioson a paróchia kapuján és köpenyébe burkolózva, valamit rejtegetve visz magával. — Megvagy, te fatolvaj ! — kiáltja az őr és elcsípi az elsietni akaró alakot, aki, szerényen felpillantván, a plébános képében állott az őr előtt. — Jaj, á főtisztelendő ur! — rebegi az őr. — De hát ki is gondolta volna? — Látod fiam, — szólott mosolyogva a plébános — olyan ez a mai világ, hogy a jótékonyságot is csak lopva lehet gyakorolni. IJEDŐS CIGÁNY Tolvajláson érik a cigányt. A szolgabiró nem sokat teketóriázott, hanem botozásra ítélte a cigányt. A more keservesen jajgat fájdalmában, egyszerre csak felkiált: — Az Istenre kérem a tekintetes, naccságos, méltóságos szolgabiró urat, zárassa be a kaput! — Miért, te more ? — kérdi csodálkozva a szolgabiró. — Csak azirt, — feleli a more — hogy ki ne saladjon belilem a lilék. A HAZA BÖLCSE Egyszer arról akarták meggyőzni Deák Ferenczet, hogy mily boldog lenne Magyarország, ha beolvasztanák az összmonarchiába. — Elhiszem, — szólt Deák Ferencz — hogy Önök ezt elhiszik. De mennyivel nagyobb ennél a menyei boldogság és az ember mégsem igen akar meghalni. AMI SOK, AZ SOK A vásári kókler befejezte mutatványát és tányéroz, Amint János gazdához ér, ez méltatlankodva kiált fel: — Három ezüst forintot húzott ki az imént az orromból és most még borravalót is adjak? Ezt már nem teszem. NEM NÉGER Mrs. Mary Dunigan nem néger. Natchez mississippii városban autóbaleset volt és Mrs. Mary Dunigan megsérült. Akkor azt jelentette a Natchez Times cimii újság, hogy az autóbalesetnél egy Mary Dunigan nevű néger asszony is megsérült. Mrs. Mary Dunigan rágalmazás címén beperelte az újságot és most a Mississippi állami bíróság 5000 dollár kártérítést Ítélt meg neki. Az újságnak azt a védekezését, hogy, amikor a tévedésre figyelmeztették, nyomban helyreigazító közleményt tett közzé, nem menti fel a felelősség alól, hanem csak enyhítő körülménynek tekinthető. Vagyis: enyhítő körülmény hijján 5000 dollárnál több kártérítés illeti meg a fehér embert, ha tévedésből feketének nevezik. KIS RÓNIKA
