A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-06-04 / 23. szám
ffcOfe’ S. OLOAJL t— ■ . ------------ß Pünkösd vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 14 23—31 , Az időben mondá Jézus: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja és Atyám is szeretni fogja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála. Aki engem nem szeret, az én beszdemet nem tartja meg; a beszéd pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek, Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem miként a világ adja, adom én nektek. Ne riadjon meg szivetek s ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondottam nektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálamnál. És most megmondottam nektek .mielőtt megtörténnék, hogy midőn meglesz, higyjétek. Immár nem sokat fogok beszélni veletek, mert jön a világ fejedelme, de én bennem semmije sincsen, hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta nekem az Atya úgy cselekszem. Keljetek fel, menjünk innét. SZENTBESZÉI) A szülőt vesztett gyermek igazi szomorúsága ott kezdődik, hogy visszatér a temetőből s tudatára ébred magárahagyottságának. Az apostolok lelkében hasonló érzés lehetett, amikor isteni Mesterüket a felhő eltakarta szemük elől és hirtelen magukra mardatak. Bár fülükbe csengett még az Üdvözítő Ígérete: Én más Vigasztalót küldök nektek, az igazság lelkét, — az egyedüllét és a veszteség érzete mégis felülkerekedett bennük és szomorúsággal töltötte meg az Utolsó Vacsora termét, melyben összegyűltek. Végre a tizedik napon vakitó világosság váltotta fel a sötét szomorúságot. A vigasztaló Szentlélek lelkesedést és tüzet öntött a csüggedő tanítványok leikébe és felvértezte őket hétszeres ajándékával a fáradhatatlan és félelmet nem ismerő apostoli munkára. Milyen más volna a katolikus élet, ha mindenki lelkét áthatná a pünkösdi Lélek kegyelmi áradata. Nem volna olyan sok aluszékony katolikus, akiket nem a sziveket átalakító Szentlélek vezet, hanem talán csak a megszokás és épen ezért hasznavehetetlen harcosai csupán Krisztus Egyházának. XI. Pius pápa már évekkel ezelőtt hangsúlyozta a Katolikus Akció fontosságát. Mit értsünk ezalatt? “Akció” magyarul annyit jelent, mint munkásság, cselekvés, működés. Együttvéve pedig jelenti az eleven, munkás katolikus életet. Pünkösd ünnepe az “Actio Catholica” születésnapja volt az Apostolok számára, akik e napon, a Szentlélek erejétől felbátorítva, ráléptek az apostoli tevékenység küzdelmes útjára, amelynek eredményeként nekik köszönhetjük az igaz hitet. De kell hog’ forrása legyen ez az ünnep a mi katolikus működésűnknek is. “Jöjj el, Szentlélek Úristen” — sir fel millió és millió lélekből piros pünkösd napján. Kérjük buzgón mi is lelkűnknek ezt az égi orvosát, hogy vezessen minket a saját lelkűnkért és mások leikéért minden áldozatos fáradság elfogadására. Joldogok, kiknek a szivük tiszta, mert ők az Istent meglátják A JO f'ASZTOH Fehérbe öltözött a kanadai Dionne ötösikrek egyike, Marie (középen). A kristályosán villogó pásztói tájra hűvös kéken süt a holdvilág. A Cserhát és a Mátra völgye ez. Kilencszáz esztendővel ezelőtt az akkor még végtelen felvidéki őserdőiben >tt végezték az első irtást és ide építették a szerzetesek első monostorukat. Erre vezetett el egy római ut a felvidéki aranybányákhoz: Körmöc, Fű lek, Ajnácskő, Viglás, Szalatnya, Zólyom irányában. Igaz, jóval később nevezték el e neveken az aranybányákat. Ott “ho a Mátra ölén epedőn szól, gyakran a pásztori sip”, most idill helyett egyszerűen egyszínű és józan a táj. Közepes hegyek, barna rögökkel bontott földek; fák sziluettjei csillannak meg az álmos vidéken, mely az éjszakába merülve alszik. Úgy vagyunk ezzel a környékkel is, mint minden magyar tájékkal. Valami mélyebbről fakadót érzünk ki belőle, olyat, amit egy külföldi nem érez. Az elsülylyedt magyar Atlantiszról mesél. Mert hogy mi van itt a rögök alatt, arról elég pár szó, melyet elmond a pásztói pap. Ha a kántorkertben, mely alig húsz méternyire fekszik déliétől az ősi középkori templomtól. kissé mélyebbre eresztik az ásót, a szerszám sokszáz esztendős faragott kövek töredékein csendül meg. Apátság állott itt 1190-ig. Bencések laktak benne, mások nem lehettek. Volt a kolostor-! nak azonban olyan vonatkozása, amely az egyháztörténészt valósággal izgalomba hozza. A bencések, ezek a nyugati szerzetesekkel éltek együtt testvéri közösségben. Ilyenfajta kolostor volt még Visegrádon és Száva-Szent-Demeteren. Ezt az életstílust a bencések, Magyarország első miszszionáriusai még az Aventinus hegyi Szent Elek és Bonifác monostorból hozták. Ott is latinok és görögök vitézkedtek a szigorú aszkézis fegyverzetében, Krisztus egyazon igája alatt. Ezen túl azonban e pásztói kolostornak vannak még érdekesebb vonatkozásai is. Ebben a ma még földalatt megbúvó monostorban történt meg az európai művelődés egyik nagyjelentőségű kulturális eseménye, innen röppent fel az első fecske, mely Kelet és Nyugat szellemi érintkezését meghozta. Itt, a magyarországi Pásztón fordítottak le legelőször nyugati nyelvre keleti keresztény könyvet. A monostor máig is föld alatt van és magáról a korszakalkotó tényről is sokáig alig tudott valamit az egyetemes katolikus közvélemény. Mondanunk sem kell, hogy mégkevésbbé tudott róla a magyarság. Ma már azonban jól ismerjük a nagyjelentőségű esemény körülményeit. Az első vállalkozás Itt Pásztón fordította le egy Cerbanus nevű görög szertartásu szerzetes görög nyelvből latinra 1134-38 között Damaskusi Szent János és Maximus hitvalló két könyvét. Mint említettük, ez az első ilyen vállalkozás Európában. A középkori Nyugat ugyanis a XII. századig nem ismerte Kelet nagy íróit és tudományát. Cerbanusról semmit sem tudunk azonkívül, hogy lefordította az emli fett könyvet. Mégis azt kell mondanunk, nagy és eredeti szellemnek kellett lennie. Annak kellett lennie, mert pontosan azt a könyvet választotta ki fordításra Damaskusi János “Orthodox hitről” szóló müvével, amely az egész keresztény tanrendszert öleli fel sajátosan keleti megvilágításban. A könyv tehát foglalata és összegezése mindannak, amit a kereszténység a keleti gondolkodók által adott a világnak. Damaskusi Szent János az utolsó nagy keleti egyházatya. Müve Nyugaton teljesen ismeretlen volt. Fordítani addig csak ószlávra fordították és igy nem is lehetett hatással a nyugati A Magyar Atlantisz kultúrára. Mint annyiszor máskor, most is külföldi kutató, a belga Jós. Ghellinck ásta ki az ismeretlenségből azt a nagyfontasságu tényt, hogy az első görög eredetiből ^készült latinnyel vü szentatytttfjfkiiitas Magyarországiban látott napvilágott. Bár a tudós kutató már 1912- ben közzétette felfedezését Damaskusi Szent János belépése Nyugat irodalmi világába cimü müvében, nálunk csak 1926-ban hívta fel rá a tudományos karok figyelmét a fiatalon elhunyt bencés kutató, Zalán Menyhért munkássága. Zalán a Ghellinck által ismert két kódex szövegét még három újabbal is megtoldotta. A kérdésre most már rávetették magukat a legkiválóbb magyar bizantinológusok, Czebe Gyula és Moravcsik Gyula, Szigeti Rémig kiadta magát a fordítás szövegét is és egyúttal azt is kimutatta, hogy ez a Pásztón készült fordítás került Petrus Lombardus kezébe. Petrus Liomibardusról pedig tudjuk, hogy ő alapította meg a középkor ujveretű teológiáját. Éppen 800 esztendeje, hogy 1150-ben Párisban megjelent Petrus korszakalkotó nagy könyve, a Libri Sententiarum. Ez a könyv vetette meg az alapját a dialektikus teológiának. Az a nagymester tehát, akinek müvéhez 100 évvel később Aquinói Szent Tamás irt magyarázatot és akinek szövege a középkor végéig a hittudomány tankönyve maradt, Cerbanus fordításából ismerte meg és idézte Damaskusi Szent Jánost. A pásztói monostor Itt volna az ideje, hogy a pásztói monostort, a középkori egyetemes és magyar kultúra e tűzhelyét, legalább romjainak maradékaiból megismerhessük. S ezzel kapcsolatban fájóan kell megemlítenünk, mennyire elsüllyedt népünk tudatában az a nagy tény, hogy hányszor volt a mi magyar középkori müvetségünk élenjáró az európai népek családjában. Ki tudja például, hogy a Pray-kódexben. melyet 1192-95 között írtak, fordul elő Európában először a november 21-i Mária-ünnep, Mária bemutatása a templomban. Ezt az ünnepet a nyugati kereszténység a keletitől csak a XIV. században vette át. Ki tudja, hogy ebben a máig is kiadatlan óriási jelentőségű liturgikus kéziratban olvassuk az egész keresztény világ legelső Szent Anna-miséjének szövegét. Ki hallotta, hogy az első szentséges misét Nagy Lajos király mondatta 1352- ben a budavári Boldogasszonya mai Mátyás-templomban. Ki tud arról a sok más magyar specialitásról, például a magyar középkorból származó házassági esküről, meiyet a külföld nem ismer, a circumdederuntos temetésről; a déli harangszóról, amelyet III. Callixtus pápa 1456-ban a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelt el.. A kutató számára, ha egy kicsit is köziró, nincs szebb és nagyobb életfeladat, mint bemutatni, milyen fontos volt egyházi műveltségünk a keresztény népek közösségében. A PÁTER BANDÁJA Msgr. Francis Lane római katolikus papnak, az elmirai (N. Y.) börtön lelkészéinek bandája Father Lane’s Gang — évi diszbanlketjét tartotta a múlt héten. Ez a banda (igy nevezi magát, miért neveznek hát másnak) az elmirai börtön elbocsátott lakúiból áll, akik lelki vezérüknek, Father Lanenek megígérték, hogy jó útra térnek ,és minden éviben a diszbanketen való megjelenésükkel igazolják is, hogy jó útra tértek. A banda 19-30 éves férfiakból áll, akik mind annakidején sulyois bűncselekményeket követtek el és most tisztességes munkával keresik meg a kenyerüket. Lane atya vezetése alatt fő feladatuknak tekintik, hogy újonnan érkező bandatagoknak munkaalkalmat szerezzenek. Azon kívül karácsonykor ajándékokat küldenek a börtön lakóinak. 160-an vannak és, hála Ft. Lane missziójának, számuk egyre növekszik. hí ígéret FöMje Az izráeli kormány kemény burkolatú országutat épített a Biblia útmutatása szerint azo'n az utón, amelyen át Mózes a népet elvezette az ígéret Földjére. Excellendás elvtárs Wogan Phillips 52 éves angol földbirtokos feleségül vette a londoni kommunista Daily Worker szerkesztőjének özvegyét, aki nemcsak kommunista, haenm még orosz születésű nő is. Ez a bir azért érdekes, mert az 52 éves fiatal férj 80 éves papájának napjai meg vannak számlálva és ha a papa elmegy, Wogan örökli a címét: Milford báró, és tagja lesz az angol felsőháznak. Kommunista az angol felsőháziban, a hercegek és érsekek, urlovasok és műgyűjtők, elszegényedett földesurak társaságában!. . . EVANGÉLIUM A Szentlélek leszállása Szent János 7. 37-52 Az ünnep utolsó nagy napján megálla Jézus, és kiálta, mondván: Aki szomjuhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, mint az írás mondja, élővíz patakjai folynak majd őbelőle. Ezt pedig’ a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az ő nevében hívők, mert még nem adatott vala a Szent lélek, mivel Jézus még nem dicsőittetett meg. J Azon seregből tehát sokan, midón hallották az ő beszédeit, mondák: Ez bizonnyal a próféta. Egyebek mondták: Ez a Krisztus. Némelyek pedig mondák: Vájjon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az írás: hogy Dávid ivadékából és Bethlehem helységéből, honnan Dávid vala, jön a Krisztus? Szakadás lön tehát a seregben őmiatta. Némelyek pedig közülük meg akarák őt fogni; de senki sem veté rá kezeit. Eljövének tehát a poroszlók a papifejedelmekhez és farizeusokhoz; és ezek mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt? Feleiének a poroszlók: Soha ember igy nem szólott, mint ez az ember. Mondák azért nekik a farizeusok: Talán ti is el vagytok ámítva? Vájjon a fejedelmek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki őbenne? De ez a népsereg, mely. nem tudja a törvényt, átkozott. Mondá nekik Nikodémus, az, ki éjjel jött hozzája, ki egyik vala közülük: Vájjon a mi törvényünk elitélie az embert, mielőtt nem hallja tőle és nem érti meg, mit cselekedett? Feleiének és mondák neki: Vájjon te is galileai vagy-e? Vigasztalódjál és lásd, hogy Galileából próféta nem támad. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk a sátoros ünnepek utolsó nagy napján a jeruzsálemi templomba ment. igv kezdte tanítását: “Ha ki szomjuhozik, az jöjjön én hozzám és igyék . . . Ha ki szomjuhozza az örök boldogságot, mely után mindenkinek leginkább kell vágyni, mert ez a legfőbb jó és az ember végcélja, az jöjjön énhozzám, mint az élővíz forráshoz, azaz higyjen bennem és igyék, tudniillik merítse tőlem az evangéliumi tant, a malasztot és a Szentlelket minden adományaival és a Szentlélek őt az örök életbe bevezeti,” Ezt az Ur Jézus a Szentlélekről mondotta, amelyet veendők valának az ő halála után az ő érdemeinél fogva Pünkösd napján az igaz keresztények. Jóllehet az apostolok már azelőtt megkapták a Szentlelket és pedig a szent keresztség szentségének felvétele alkalmával, azután a Legméltóságosabb Oltári szenség szerzésekor, amikor az Ur őket papokká avatta fel, továbbá az ő dicsőséges menybemenetelekor, de nem oly mértékben kapták meg az apostolok a Szentleiket az említett esetekben, mint Pünkösd napján. Ez alkalommal, amidőn Jézus az említett beszédet intézte az egybegyült néphez, némelyek azt mondották : “Ez bizonnyal az a próféta, akit nekünk Mózes megígért.” Mások pedig Jézust Krisztusnak mondották. De voltak az egybegyűltek között olyanok is, akik ezeket mondották: “Vájjon Galileából jön-e a Krisztus? ... Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid ivadékából s Betlehem helységből, ahonnan Dávid vala, jön a Krisztus.” A külömböző vélemények miatt, amelyek Krisztus felől keletkeztek, szakadás jött létre a zsidó nép között, amennyiben némelyek közülök Jézus Krisztust, mint újítót, vádolták, mások mint prófétát védték és dicsőítették. Ekkor előálltak némelyek a szolgák közül, akiket a papi fejedelmek küldtek, hogy Jézust elfogják, de senkise veté rá kezeit, mert Krisztus ékesszólásával és felséges külsejével, de leginkább elrejtett isteni erejével visszatartotta őket attól, hogy reá vessék a, kezeiket, amennyiben szenvedésének általa megválasztott órája még nem érkezett el, E szolgák, miután céltalan jártak el küldetésükben, visszatértek a papifejedelmekhez és farizeusokhoz. mint a saját uraikhoz, akik kérdőre vonták őket, mondván: “Miért nem hoztátok el őt, az újítót, a csábítót, az álprófétát, akinek elfogatására küldtünk titeket?” A szolgák igy feleltek: “Soha ember igy nem szólott, mint ez az ember ...” A farizeusok megrótták azért a szolgákat s hogy őket megfélemlítsék és annál inkább visszatartsák Jézus hitétől és szeretetétől. kiátkozták a népsereget, mely Jézusban hitt. De az átok magukat a farizeusokat érte. Az isteni Megváltónk elfogatására kiküldött poroszlók példájából kitűnik, hogy mily ereje van Jézus tanításának. Rendületlenül ragaszkodjunk tehát az ő szent evangéliumához, Krisztusban való élőhit fáklyaként világítson előttünk, kik a világ tévelyeinek és vétkeinek sötétségében bolyongunk, hogy lássuk meg az erény igazi útját, amelyen a mennybe, az örök boldogság honába sértetlen lábbal bejuthassunk. A Magyar Atlantisz Irta: HAHÓ rOUKASSI*