A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)

1954-06-04 / 23. szám

A 0».I>A£ a ja pMsxf@m íkt a vasfüggöny mögött F§M utasításra egymást hajszolják A pesti Népszavában olvassuk, hogy az almás­­íüzitőí magyar-szovjet Timföldgyár munkásai a bau­xitbányászoktól több és jobb anyagot kérnek: A szokatlanul kemény tél erősen visszavetette az almásfüzitői Timföldgyár dolgozóit a munkában: januárban és februárban alaposan elmaradtak a terv teljesítésében. A gyár dolgozói ennek ellenére vállal­ták, hogy éves tervüket hiánytalanul teljesítik; sőt túl­teljesítik. Most .felhívással fordultak a bauxitbányá­szokhoz: több és jobb minőségű bauxit szállítását ké­rik. “Fokozott erővel és lelkesedéssel fogunk ismét a munkához, hogy szégyenteljes elmaradásunkat pó­tolhassuk. Az 1954 évi terv teljesítéséhez, 1955. évi kapacitásunk biztosításához azonban megfelelő mennyiségű bauxitra van szükségünk. Ezért arra kér­jük bauxitbányász dolgozótársainkat, hogy április 30- igmapi 1600 tonna, május 1-től napi 1800 tonna baux­­ittal segítsék üzemünk termelését. Igen fontos az is, hogy az eddiginél jobb minőségű bauxitot kapjunk. Szeretnénk, ha kérésünkre felfigyelnének a MÁV dol­gozói is és biztosítanák, hogy a küldött bauxitszállit­­mányokat minden nap, nem pedig összegyűjtve to­vábbítanák” — írják a többi között levelükben az al­másfüzitői Timföldgyár dolgozói. Reméljük, teszi hozzá a Népszava, hogy kérésük meghallgatásra ta­lál, a bauxitbányászok és a MÁV dolgozóinak segít­ségével eredményesen harcolnak tovább a párt zász­lajáért.” Csoda a F@!téi¥áfi=iit@ii Teherautó állt meg a Fehérvári ut 48. számú ház előtt. Fürge munkáskezek percek alatt emelik le a ra­kományt: kék lábakon álló, zománcozott, csillogó mosógépet. A ház lakói, a nézők, csodálkozva veszik körül, hiszen vajmi kevesen vannak, akik már láttak ilyet életükben. Az élelmes háziasszonyok azonban hamar fel­találják magukat s már azon tanakodnak, hogy ez­után — hála a technika e házias csodájának, a mosó­gép gyorsabb munkájának — jól megosztozhatnak majd a mosókonyhán. Egy öreg nénike egyelőre bizalmatlanul mérege­ti a “csodát”, ele a mellette álló tizenkét éves forma fiúcska az ifjúság uj iiánti fogékonyságával, hévvel magyarázza a nagymamának a “gépesítés előnyeit.” A villanyszerelők máris hozzákezdtek a gép sze­reléséhez, s az asszonyok türelmetlen kíváncsisággal várják a “premiert”, a gép bemutatkozását. Ujtipusu kislányom Nagy örömöm volt e napokban: kislányomat az iskolában pajtássá avatták, kék nyakkendőt kapott. Az egész környék kisgyermekei már napok óta nagy izgalommal készültek erre. Szép is volt az ünnepség, nagyon kedvesek a “nagy” úttörők, a pirosmyakken­­dősok ,akik átadták a kék nyakkendőket az alsóosz­tályosoknak. Sajnos, az örömöm nem lehetett zavartalan. Meg­rontotta az előadó beszéde. Az előadó ugyanis beszé­dében arra szólította fel hat és féléves lányomat és osztálytársait, hogy igyekezzenek ujtipusu emberek­ké válni. Ezt nagyon fontosnak tarthatta, mert felszó­lítását egyébként rövid beszéde közben még három­­szor-négyszer megismételte. Azóta kerülöm a találkozást kislányommal, mert félek, hogy megkérdezi, mi az az ujtipusu ember. És én bizony nem tudnám megmondani, pedig közép­fokú káderképző tanfolyamot végeztem. Attól pedig különösen félek, hogy kislányom azt fogja tőlem kér­dezni : “Mondd, apu, én most régi tipusu ember va­gyok?” Nagyon jó lenne, ha az oktatásügyi minisztérium gondoskodna arról, hogy kisgyerekeinket ne neveljék frázisokkal. Ezt azért is szükségesnek tartom, mivel az igazgató elvtárs egyébként jó beszéde sem volt frázismentes. Ő arra szólította fel kisgyerekeinket, hogy “jótanulással harcoljanak az évvégi jó bizonyít­ványért”. Az én véleményem szerint semmi szükség sincs arra, hogy a mi hat-hétéves gyermekeink harcol­janak. Se jótanulással, se mással. Teljesen elég, ha jól tanulnak. Sőt: azt hiszem, arra kell törekednünk, hogy játszva tanuljanak, minél több örömük legyen a tanulásban. És nem arra, hogy a tanulást harcnak, nehéz, izzadságos kötelességnek tekintsék. Elég baj az, hogy a felnőtteknek szóló előadások­ban és újságcikkekben gyakran elcsépelt szólamok és frázisok szorítják ki a tartalmas mondanivalót. Nem kell ezt a rossz módszert a kisiskolásoknál is alkal­mazni. Vilcsák Pál, , Fővárosi Villamos dolgozója Jegyestej és szabadtej Korán reggel szoktam tejet vásárolni — pici gye­rekeim számára jobb minőségű és olcsóbb tejet —, amelyet jegyre árusítanak — magunknak pedig úgy­nevezett szabadtejet. Mostanában azonban a közeli 13.845 számú tejcsarnokban csak a szabadtejet vá­­ísárolhatom meg reggel, a kisgyermekekét dél felé vagy még később szállítják, de előfordult már az is, hogy az üzlet zárórájáig sem érkezett meg a “jegyes” tej. Ilyenkor kénytelen voltam helyette drágábban kevésbbé jóminőségü tejet venni. Naponta három­szor ^négyszer is le kell mennem a tejcsarnokba, amig végre megkapom gyermekeim számára a tejet. Sokat Sikeres szélhámosságok Hogyan viiotiék félre az amerikai és angol népei? Ä menekült-bevándorlási torvény tossz tréfa — mondja Lehman Módosítani kell az igazságtalan McCarran törvényt Amerikára, mint a náthaláz tört rá egy szélhámossági jár­vány. Ezek túlzás nélkül az utóbbi évtizedek blöffjei vol­tak. Szinte nyomon követték egymást. Néhány héttel ezelőtt egy­másután leplezték le a század három legnagyobb csalását. Az események sorozata azzal kezdődött, hogy a sok port fel­vert félmillió éves piltdowni majom-koponyáról kiderült, hogy egy ügyes hamisitvány. Ugyanez derült ki «George Dupre “kém” emlékiratairól, lélegzet-elállitó kalandjait Amerika leghíresebb haditu­dósítója, a veterán Quentin Reynolds irta meg. A könyv­nek olyan hatalmas sikere volt, hogy a Reader’s Digest című folyóirat is leközölte a hazafias és hőises “igaz hábo­rús törénetet!” A csalásokra a koronát az Ocean County, N. J.-ban ta­lált óriási madár nyomok tet­ték rá. Ezekről a madárnyo­mokról — melyek heteken ke­resztül rémületben tartották a város lakosait — kiderült, hogy egy nyugalmazott biz­tosítási ügynök otromba tréfái voltak. A 60 esztendős gyer­mek nem anyagi haszonért, csak a maga mulattatására ijesztgette a polgártársait. A pijtdowni koponya “felfe­dezője”, a feddhetetlen előéle­tű “kém” és az unatkozó ügy­nök meglepő nagyszámú szak­értőt — a nagyközönséget nem is említve — tettek lóvá. Mi értelmük van ezeknek az ámításoknak, légből kapott va­lótlanságoknak, amikor leg­több esetben még anyagi elő­nye sem származik a csaló­nak ? Ezt nehéz megmagyaráz­ni, de alig múlt el olyan esz­tendő, amikor valaki ne gyár­tott volna valamilyen hazug szenzációt. Voltak hazugságok melyek kormányokat ingattak meg, egyének jóhirnevét tét­f ÓÍr +örvi ----~A 4-idéztek elő, még háborút is. Például nemrég a Bronxban egy kellemes estén, amikor a szomszédok a házak előtt dis­­kuráltak, hirtelen éles hang szakította meg a nyugalmas csendet: — Ez a Polgárvédelmi Hi­vatal hangja. Ellenséges re­pülőgépek közelednek New York felé. Tessék minden abla­kot elsötiteni! Készüljünk fel egy atom támadásra. Minden­ki vonuljon vissza a házába! A hangszóró kétpercenként figyelmeztette az embereket a közeledő ellenséges támadásra. A városon rémület lett úrrá. Az anyák fejvesztetten keres­ték a gyerekeiket, az emberek elhagyták az automobilokat. Az arra cirkáló rendőrautó nem tudta megtalálni a pol­gárvédelmi rádió autót. Ellen­ben az egyik ház harmadik emeletének az ablakában fel­fedezte Stanley Gordon 23 éves unatkozó fiatalembert, aki házi gyártmányú 4 wat­tos mikrofonjának hangszóró­ján keresztül harsogta rémhí­reit. A bíró előtt Stanley azzal védekezett, hogy szörnyen unalmas volt a házuktája és egy kis életet akart verni a környékbe. A bíró egy heti fogházzal büntette a nagyhan­gú Stanleyt. Röviddel ezelőtt Gleveland­­ban egy máig is ismeretlen ember egy csomó házba beko­pogott és a ház fejének át­adott egy borítékot. — Itt van, sok szerencsét — aztán elment. Róbert Riter volt katona hangosan felolvasta a levelet a feleségének. Riterné elájult. A levél egy hamis katonai be­hívó volt. Persze sok igen ügyesen rek­lám céljára is fel tudta hasz­nálni a dolgot. Talán még em­lékszik az olvasó, hogy né­hány évvel ezelőtt megjelent egy igen romantikus történet egy fiatal emberről, aki szive­­hölgye háza előtti fához lán­• • • hogy Bolíviában a nép legnagyobb része 10,000 láb magasságban él. Időtlen idők óta a szervezetük úgy alakult, hogy kibírják a magasságban ritka levegőt. . . . hogy Ohio indián nyel­ven nagyot jelent — a nagy . . . hogy a tengeri halak csak mikroszkóppal észlelhető parányi növényi lényekkel táplálkoznak. Ezeknek tudo­mányos neve plankton. Egy kvart tengervízben 100,000 ilyen élőlény van. . . . hogy a szén nem egyéb mint megkövesedett fa és nö­vény. . . • hogy a villanyosszéket nem elektrotechnikus találta fel, hanem fogorvos: Dr. Alf­red Southwick. . . . hogy a mohamedán val­lás szerint erkölcsös asszo­nyok a menyországban soh­­sem találkoznak férjükkel, mert az a menyországnak egy másik tartományában lakik. bosszankodom az igy elvesztett idő miatt — a fárad­ságról nem is szólva — de még ennél is jobban bánt, bogy igy naponta többször kénytelen vagyok egyedül hagyni kicsinyeimet. Lachner Andrásné Budapest Holtomiglan-hotodiglan . . . Toulouse franciaországi városban Roger Decugis és Bertha Omankowski kötéltáncosok a ma­gasságban örök hűséget fogadtak egymásnak. A tűzoltóiéira legtetején álló Abbé Simon eskette meg őket — körülbelül 20,000 főnyi násznép és közönség jelenlétében colt a am gát. Az ifjú Iqvag hangosan fogadkozott, hogy addig nem mozdul el a ház elől, amig a hölgy meg nem Ígéri, hogy hozzá megy feleségül. Amit az olvasó nem tudott, az volt, hogy a hölgy az ifjú lovaggal megegyezve a hát­sóajtón kisurrant a házból és New Yorkban az igy kapott reklámot felhasználva próbált szerepet kapni a szinházaknál. Az angolok néhány évvel ez­előtt halálra nevették magu­kat a hebehurgya amerikai­akon, akik rémülten telefonál­tak a rendőrségre, amikor Or­son Welles “Man from the Mars” c. darabját közvetítet­ték a rádión. Ugylátszik elfe­lejtették, hogy nem sokkal előbb ők is bedőltek egy ilyen rádió előadásnak, holott a be­mondó kétszer is elismételte, hogy az egész csak egy kép­zelt közvetítés. Mikor a kép­zelt helyszíni közvetítő be­mondta : — ,A parlamentet a dühös tömeg ágyukkal támadta meg. A 320 láb magas toronyóra, a hires Big Ben most dűlt le. . . A hidegvérű angolok ép oly ijedten telefonáltak a rendőr­ségre és rohantak az utcára, mint az amerikai rokonok né­hány évvel később. — Ez egy darab arany — mondja a szélhámos. — Én megveszem — feleli a balek. — Vigyük el egy ékszerész­hez megvizsgálni, — mondja az okos ember. A leggondosabban előkészi­­tett tréfa vagy csalás sem si­kerül, ha az áldozat veszi a fáradságot, hogy átgondolja a dolgot. HIÚSÁG Gene Bohaty, Chicago hi­res csupa-izom embere, négy év óta bujkált a felesége és négy gyermeke elől, nem akar euarias uaroi gontiosKuani. Bujkált a nagy városban és az asszony sehogysem tudta meg­találni. Végül is okos gondola­ta támadt az asszonynak. Tud­ta, hogy férje nagyon büszke az ő dagadó, kőkemény izmai­ra és azokat mutogatni szokta gyerekeknek. Kiment tehát az asszony a tó partjára, abban a reményben, hogy ott rátalál. Rá is talált. A hiú ember körül nagy csődület támadt, gyere­kek, de felnőttek is megbá­multák hatalmas izomzatát. Aztán jöttek a rendőrök, akiket az asszobny sietve oda hivott, és elvitték az izmos embert a dutyiba. A demokrata párt országos bizottságának nem zetiségi osztálya előtt Herbert H. Lehman newyorki demokrata szenátor előadást tartott a bevándorlási és honosítási jog mai állásáról. Emlékeztetett arra ,hogy Eisenhower tábornok a választási kampány során ígéretet tett, hogy gond­ja lesz a McCarran-féle bevándorlási és honosítási törvény méltánytalan és igazságtalan rendelkezései­nek módosítására. Ez az ígéret nemcsak reá, hanem a republikánus pártra is kötelező, merthiszen mit­­sem érnek egy elnökjelölt Ígéretei, ha saját pártja nem áll azok mögött. Nos, meg történt-e ennek az ígéretnek beváltása? Nem. Ami ezen a téren történt, az semmi, sőt, szinte azt lehetne mondani, kevesebb mint semmi. KEZDETNEK SE SOK A McCarran törvény módosítása helyett a kong­resszus egy menekült bevándorlási törvényt hozott, amely papiroson nagyon jól néz ki. 209,000 mene­kültet, hontalant, árvát, stb. bocsátanak be három év folyamán az országba. Egy év mult el a törvény élet­belépése óta, és hány menekült érkezett Amerika földjére? Nyolc. Nem nyolcezer, hanem — nyolc, 209,000-ből 8! Kezdetnek szép — mondta ironikus mosollyal a Szenátor —, de vájjon milyen tempóban fog tovább folyni a menekültek bevándorlása? A jelek szerint lassú lesz a tempó, mert az előirt eljárás oly nehéz­kes, oly bonyolult, hogy ügyvédeknek egész légiója kell ahhol, hogy egy assurance formuláért helyesen ki lehessen állítani. AKADÁLYVERSENY Eddig 3924 assurancet adtak amerikai állampol­gárok menekültek részére. De assurance még nem ga­rancia a vizűm kiállítására. Sok mindenen kell átes­ni a jelentkezőnek, amig odáig eljut. És Sokan sohsem fognak odáig eljutni. Szó, ami szó, a 'menekült-be­vándorlási törvény az eddigi tapasztalatok szerint nem egyéb, mint egy rossz tréfa. A liberális demokraták, egynéhány liberális re­publikánussal együtt a kongresszus elé terjesztettek több törvényjavaslatot, amelynek utján valóra lehet­ne váltani Eisenhower elnök kampányigéretét. De^ a republikánus többség ezt nem akarja s a módosítási javaslatok a bizottság fiókjában légmentesen el van­nak zárva. Nem is kerülhetnek azok a kongresszus fóruma elé, ha kívülről nem gyakorolnak elegendő nyomást a republikánusokra. A nép szavát meghal­laná a kongresszus. A Mi ÜGYÜNK Mdndenkiinek, aki szivén viseli az Amerikába be­vándorolni óhajtók ügyét, követelnie, sürgetnie kell, hogy a kongresszus tárgyalásra bocsássa a Lehman- Celler javaslatot, amely, ha törvényerőre emelkedik, véget vetne a mostani állapotnak, annak az igazság­talanságnak, hogy sok kvótaszámuik van oly nemze­teknek, amelyek azokból nem kérnek, ellenben nevet­ségesen alacsony a kvótaszámuk éppen azoknak a népeknek, amelyeknek fiai nagyszámban szeretnének a szabadság országába bejutni. Mindenki tehet ezek érdekében valamit. Min­denki megírhatja kívánságát, követelését kerülete kongresszusi képviselőjének, állama kongresszusi szenátorának. HÁROMSZOR NEGYVENNÉGY (Palisades Parkban (N. J.) a napokban volt a hármasik­rek hagyományos találkozója. Eljött 132 ikergyermek, 44- szer 3. Életkoruk: 5 hónaptól felfelé 23 évig. Ez volt a hár­masok kilencedik évi találkozó­ja. RÁNTOTTA Salt Lake Cityben történt: Mrs. Earl Ferguson rántottét készített, feltört egy pár to­jást és az egyikből kiesett egy kvóder. Pártolja hirdetőinket!

Next

/
Thumbnails
Contents