A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-05-21 / 30. (21.) szám
A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Ügy évre ..................$5.00 One Year ......................................................$5.00 Fél évre ......................................$3.00 Half Year ................ . . . ___. .$3.00 Entered as second class matter September 1st, 1988, at the Post Office as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. Meghívás törvénytelenségre A MeCarthy-féle kihallgatásokon felbukkant egy “titkos és bizalmas” jelzésű akta a hadsereg irattárából McCarthy kezében. Nyomban felmerült a kérdés, hogyan jutott a szenátorhoz a kormánynak egy bizalmas aktája. Az incidens sok Szempontból érdemelne megjegyzéseket, de bennünket főleg McCarthy szenátor álláspontja aggaszt. A szenátor védelmébe vette a katonatisztet, aki a bizalmas aktát kiadta neki, azt állitva, hogy a tiszt “kötelességének érezte segíteni a kommunizmus elleni harcban.” A kommunizmus elleni harc mindenkinek célja ebben az országban —de a katonatiszt olyan cselekményt követett el, ami közel áll a törvénytelenséghez, ha ugyan nem az áruláshoz. Titkos és bizalmas iratokat kiadni senkinek sincs joga, kivéve persze a kormány engedélyével. Alger Hisst megbüntették, mert a kommunistáknak adott ki titkos iratokat. És bár nem hasonlítjuk össze McCarthy t egy szovjet ügynökkel, a tény, amire rá akarunk mutatni, hogy a titkos és bizalmos akta nem csak a kommunisták részére titkos és bizalmas, hanem McCarthy részére is. Brownell igazságügyminiszter nyilatkozata nem hagyott kétséget efelől és az igazságügyminiszter meg is tiltotta az akta felolvasását. Ha elismernénk, hogy egy hivatalnoknak vagy katonatisztnek joga van a kezébe kerülő titkos aktákat kiadni bárkinek, valósággal törvénytelenségre való meghívást követünk el. Hivatalnokok százai kezelnek bizalmas aktákat és ha ők maguk válnak biráivá a kérdésnek, hogy azokat kiadhatják-e a nyilván oa sávnak. akkor az ország érdeke komoly veszélybe kerül. Reméljük, hogy a kormány módot fog találni a felelőtlenül cselekvő tiszt megbüntetésére, mert ellenkező esetben csak hasonló eljárásra biztat■ na másokat. Pista bácsi és Miiéi néni. Régi, nagyon régi emberek, akik féltékenyen őrzik derűs leikükön a múlt aranyporát. Pista bácsi most totyog a 80- ik évében, Maci néni is megvan legalább . . . Asszonyról lévén szó, maradjon titokban az év'szám. Különben sem tudnám pontosan megmondani, mert úgy öt ven év óta Mici néni se mondja meg pontosan. A nyáron néhány napig együtt voltam velük a Balatonon. Szemük éppen olyan kéken ragyogott, mint a tó, hajuk a fehér bárányfelhők színéihez hasonlított, szájuk folyton mosolyt gyöngyözött. Szívből kacagtak, mindenen az édes öregek. A szeles, esős nyár csendes napjaiban kiváncsi kutatással bújtam lassan távozó életük mellé. Ártatlan és egyszerű történeteikben a boldogság, a nyugalom hervadt rózsaszirmainak illatát éreztem. Lányunokájuk rövidesen férjhez megy s a kedves tervezgetések izgalmában kedélyesen csendült fel visszaemlékezésük: — Ugye, anyus, nekünk volt aztán remek nászutunk! A Vág völgyében, felfelé. Hej, az volt ám az igazi! Mintha csak tegnap történt volna. — Mikor tegnap? — kérdeztem gyanakodva. Mici néni arca átszineisedett úgy pihegte: —Tegnap, igen. Ötvenhárom évvel ezelőtt. . . Egyszer levelet kaptak. Az öregur aznap haragos volt, sokat dünnyögött magában, Mici néni is szomorúan csóválta ősz fejét. i — Ejnye, ejnye, hát ez sohasem nyugszik? — mondogatták. Óvatosan kitapogattam felindultságuk okát. Hát kiderült, hogy Jancsika, a Pista, bácsi legfiatalabb öccse készül elkövetni valami szamárságot, amit a család i tagjai élesen elitéinek. Lényegtelen kis eset volt, Jóska tlácsi mégis kemény levélbén válaszolt az öccsének: “ . . . Mindig bajunk volt veled te tacskó! Most megint mit vettél konok fejedbe? Gyerek vagy még, miért nem hallgatsz az idősebbek tanácsára ?! Hát neked sohasem nő be a fejedlágya?! ...” Kémek utcája A pesti Népszava tanácsokat ad olvasóinak. Gönczöl Sándorné azt irta, hogy ő dolgozó nő, nem ér rá a lakását kitakarítani, vájjon vállalná-e a Nemzeti Takarító Vállalat a lakásának rendszeres kitakarítását? A Népszava Gönczölnének azt a tanácsot adta, hogy forduljon a Fővárosi Takarító Vállalathoz, amelynek cinre: V. kér., Rosenberg házaspár utca 21. így tudtuk meg, hogy a gyalázatos hazaárulóknak, az atomtitkok elárulóinak, az ártalmas életüket a Sing Sing börtön villanyszékében végzett Rosenbergeknek nevéről utcát neveztek el. Rosenberg utca — árulók, kémek, kivégzett gonosztevők utcája a dunaparti szép városban! Az árulókat mindenki szereti, mi is szeretjük, Örülünk, ha akadnak Guzenkók, akik hátat fordítanak szovjet uraiknak és elárulják nekünk az orosz atomkémhálózat titkait, örömmel értesültünk nemrég arról, hogy Kolkov orosz rendőrségi kapitányt Panyuskin, a volt washingtoni szovjet nagykövet, orgyilkosságra bérelte fel, de ő elárulta az amerikai katonai hatóságnak az ördögi tervet. És Ausztrália népe is örül, hogy Petrov követségi titkár elárulta szovjet urait és leleplezte ausztráliai aknamunkájukat. Az árulók, a kémek jó szolgálatot tesznek és ezt az az oldal, amely a szolgálatot kapja, elismeri és megjutalmazza. De nem dicsőíti módfelett, mértéktelenül. Gondolnunk kell arra, hogy itt is akadnak Rosenbergek, akik átállnak az ellenséghez; ha mi dicsőitenők a szovjet árulókat, jogosnak kellene elismernünk azt is, hogy a kommunisták utcát neveznek el árulókról. „ Mi mértékkel és Ízléssel adjuk elismerésünket azoknak, akik a zsarnokságnak hátat fordítanak; ők dicsőítik azokat, akik a szabad világ elleni összeesküvést bűnös utón támogatják. Nem tudom, Jancsika gyerkőc mit szólhatott a szigorú dorgáláshoz. Javíthatatlan lázadó a fiú, pedig októberben lesz hetvenegyéves! Igen, megesik az néha, hogy kissé megöregszik az ember ... Ötven évvel ezelőtt Jóska bácsiék Kolozsvárra utaztak, csöppnyi kisfiúkkal. Fiatal háziasok voltak. A H. osztályú fülkéjük melletti I. osztályú szakaszba a pici fiút szinte negyedóránként átsurrant. Ezüs tös hajú, finoman öltözött férfiú tilt itt, azzal komázott a kisgyerek, pacsit adva a kedves bácsinak. Aztán felmászott a térdére, csacska kérdéseivel mulattatta. Az idős urnák láthatóan jólesett a kisember barátkozása. — Pista bátyád amúgy ingujjban szaladgált állandóan a gyerek után — fűzte tovább mosolyogva a mesét Mici néni. — Később bocsánatot kért tőle, amikor a kis Tibi rakoncátlankodm kezdett. — Nem tesz semmit, ugyan Gyerek, az gyerek — mondta az ősz férfi. — Ennek kapcsán aztán Pista bátyád beszédbe elegyedett vele és sokáig csevegtek. Még szivarral is megkínálta az idegen, nagyon drága szivar volt, emlékszem. Nekünk nem telt volna rá. Nos, az ezüstösfejü férfi mosolyogva figyelte a kicsi fiú günyögését, aztán gyengéd hangon szólt oda nagybátyádhoz : — Milyen élénk fiúcska. — Igen, talán tulélénk is. Sok a gondunk vele. — Nem baj, ha vesződsóg van vele — mondta az idegen utas. — Minél fürgébb, annál életrevalóbb lesz. Tudom, nekem is van fiam, csak már kissé nagyobbacska, mint ez a csöppség. Pista bácsi ekkor visszavette a szót feleségétől. — Én erre szintén kedveskedni akartam az öregurnak — nevetett huncutul —, hát illendőségből megkérd eztem tőle: “Na, becses fia, már bizonyára férfikorban van, ezért nincs baj vele. Bár ezek a mai fiatalok . . . Sokszor megszomoritják a szülők szivét. Remélem, kedves fia rendes, jó gyerek. HOL VAN AZ ASSZONY? PESTI RENDŐRKAPITÁNY KRÓNIKÁJÁBÓL — Hajts! — kiáltott oda Hegedűs, az én ked-.' vés detektivem, a kocsisnak, amikor elhagytuk a Taraczkosyházat, hol a helyszíni szemle megejtése végett jelentünk meg teljes hivatalos apparátussal. Azaz csak ketten, mert nekem mindig az volt az elvem, hogy mennél kevesebb feltűnés, mennél kisebb zaj, annál tisztább és nagyobb eredmény. Hivatalos eljárásaimnál éppen ezért, a míg nem kellett, sohasem csináltam nagy lármát. Elegendőnek tartottam, hogy az első lépést magam, legfeljebb a kezemre járó, ügyes és hü munkatárs Hegedűs detektív bevonásával tettem meg. Ez a módszer többször mutatkozott hálásnak, különösen ha valami diszkrétebb ügy kibogozásáról volt szó. A Taraczkosy-ügy éppen ilyen volt. Családi ügy, amelynek szellőztetése ártott volna a família jó hírnevének. Az asszonyról volt szó, a szép, fiatal, alig két napos asszonyról, a kit a déli Taraczkosy onnan hozott az erdélyi hegyek mögül nem egy konkurrens pályázó bosszúságára, irigységére. A leány nemcsak szép volt, de igen előkelő és gazdag is, elképzelhető, hogy mennyire körülrajongták a legények, akik közül ő maga végre a fiatal Taraczkossy képviselőt választotta. Az esküvő után a fiatal pár nem utazott el mindjárt. Úgy tervezték, hogy három napot itt töltenek s csak azután indulnak el a nászutazásra. A második napon történt, hogy a fiatal menyecskének nyoma veszett. . Eltűnt a lakásból anélkül, hogy bármi magyarázatot hagyott volna hátra, hogy bárki is tudott volna szökéséről valamit mondani. A férj délután egy pár órára eltávozott hazulról s a mikor hazaérkezett, sehol sem találta az asszonyát. A cselédek csak annyit tudtak mondani, hogy a nagyságos asszony úgy ahogy volt, kiment a városba azzal, hogy rövid idő múlva visszatér. Valami vásárolnivalója van a belvárosban. A fiatal férj egy kicsit csodálkozott ezen a távozáson, de természetesnek látszott a dolog mégis mindaddig, amig az idő nem múlott. De amikor órák teltek el s az asszonyka csak nem jött, kezdett kétségbeesni. Mi történhetett az ő imádott asszonyával? Valami szerencsétlenség áldozata lett az utcán, vagy eltévedt valahol? Vidéki volt, nem igen ismerte a fővárost. Természetes, hogy szaladt mindjárt a rendőrséghez: tudnak-e ott valamit a feleségéről? A rendőrségen mindenekelőtt azt kutatták, nem történt-e tényleg a fiatal asszonnyal valami baleset? Mentők, őrszobák, kórházak alarmirozva lettek, de mindenünnen tagadó válasz jött, el kellett ejteni ezt a gondolatot s ott kezdeni, hogy az asszonyka e! akarta hagyni a férje házát, előre eltökélt szándékkal távozott. A kétnapos férj nem bírta felfogni ezt a gondolatot. — Megszökött volna? — kiáltott fel kétségbe-' eséssel. — De hát miért tette, miért tette ? — Azt majd meglátjuk a végén — mondám neki, mert már akkor rám ruházták a nyomozást — Remélem, bele fogunk látni a rejtélybe mihamarább. Legelőször is menjünk haza, mert szeretnék a lakásban egy kicsit körülnézni s meghallgatni a cselédséget. Nos hát, igy jutottunk Hegedűssel a Taraczkosyházhoz, ahonnan egy kissé különös benyomásokkal távoztunk el. A cselédek meghallgatása semmi különös eredménnyel nem járt. Annyit tudtak csak ’ mondani, hogy a fiatal házasok a legnagyobb egyetértésben, kölcsönös meleg szeretettben élték át azt a pár napot, a mit együtt töltöttek az esküvő óta. Az asszony éppen olyan rajongással függött az urán, mint ez rajta. Aznap délután is, amikor a férj el távozott a lakásból, az asszonyka kikisérte az ajtóig s csókkal búcsúztak egymástól. Rövid negyedórát töltött még az asszony a szobájában s azután vette a kalapját, kabátiát s eltávozott. Szobaleányának azt mondotta, hogy a városba megy bevásárolni s egy óra múlva otthon lesz. Ez a szobaleány egy hamis szemű, fitos orrú, huncut arcú leány volt. Olyan igazi nagyvárosi cseléd. Folytonosan vigyorgott, amíg beszéltem vele s egyáltalában nem látszott tragikusan felfogni az esetet. Az a benyomásom volt róla, hogy ha megbarátkozom vele, mindenesetre olyast fogok hallani, ami a titokzatos szökésnek némi magyarázatára visz. Úgy intéztem a dolgot, hogy a fiatal asszonyka el hagyott szobájában magam maradjak vele. Sokáig gyóntattam őt, a miközben a huncut mosoly egy percre sem hagyta el az ajkát. Egyet s mást elárult az asszony karakteréből. Ismerte már leánykorából, mert a fiatal asszony a szülői háztól hozta magával a fővárosiba. Beszéd közben egyszerre egy könyvre esett tekintetem, mely ott hevert az asszony éjjeli szekrényén. Kezembe vettem. Imakönyv volt, a fiatal aszszony imakönyve. Lapjai között szent képek, amelyeknek a hátlapján sürü írással dedikációk, ajánlások voltak. Egyet ezek közül végigolvastam. Valami zárdabeli nővér irta. Keresztülfutottam hirtelen s azután az egész könyvet a zsebembe sülyesztettem észrevételenül. Nem is faggattam azután már sokáig a fitos orrút, mert valami sejtés kezdett derengeni bennem. Ezt a sejtést még jobban kiaiakitotta a leánynak egy felkiáltása, amikor azt mondottam, hogy meg kell találnunk okvetlen Taraczkosyné nyomát. ' — Szegény kisasszonykám, aztán mi lesz vele? — selypitette hamis mosollyal a fitos orrú. (Folytatjuk) _____ ■ A Jó Pásztor Verses JMkája SÜKET LETT A KORSZAK Bár a lelkem olykor zengő magyar hárfa: eltakarja arcom az álarc, a lárva. Minek öntsem lelkem a szárnyaló dalba, hogy összezuzódjék az ős-közöny-falba? A dalnokok sorsa most is koldus, régi s lenéznek kis körök apró emberkéi. Zerígne bár a lantom, mint egek hárfája: hol van az a magyar, ki leikébe zárja? Hiába dalolna száz múzsa lelkemben: hol a magyar, aki gyönyörködne ebben? De lelkemben mégis kinyílnak a szárnyak És dalaim olykor mégis égre szállnak. — Hát igen. Nincsen panaszom rá — felelte az ősz férfi. — És szabadna kérdeznem: mi a foglalkozása? Az idegen utas szeme csillogni kezdett, amikor szerényen kimondta: — ő a miniszterelnöik. Pista bácsi még ma sem tudja, hogyan keveredett ki a fülkéből, annyira megdermedt a nem várt felelettől. És ő ingujjban komázott kedélyesen a miniszterelnök édesapjával ?! Pont ez hiányzott neki! . . . Most ott ül balaton villája terraszán és nézi a csodálatos tavat, amelyen pilleszárnyu vitorlásokat kerget a langyos déli szél. Ha elolvassa ezt az írást, bizoynára morcosán fogja összehúzni vastag szemöldökét és odaszól a feleségének: — Ejnye, anyus, idesüss. Az a gyerek kitett benünnket az újságban. Nahát. Nem azért mondjuk el neki a történetet. Hallatlan! Pista bácsi, ne tessék haragudni ! Kinizsi Andor Segíts magadon és Isten is megsegít Süket lett a korszak: elhervad az eszmény: elvérzik, a költő en-lelke keresztjén. Olykor égből szitál lelkembe a dallam ; jaj de minek Írjam, jaj, de minek halljam? Ki hisz még eszmében, Isten mnnájában, mikor káromlás van minden emberszájban? Ki hisz a jóságban? Ki hisz még a hitben?, mikor minden-minden romlott, bűnös itt lenn? Ki hisz e szeretetben? Embersziv napjában, mikor nem hisznek már többé az imában? Hit, remény, szeretet: fényes csillámlások, de a valóságok, jaj, egészen mások! Albert Readus és neje chicagói szülők 5 éves kislányának karján mérges daganat támadt s az orvosok szerint a (fertőzött kart amputálni kellene, ha nem operálják meg haladéktalanul. De a szülők ellenkeztek, ők neim akartak orvosi beavatkozást, mert hitték, hogy Isten majd segít a gyermek karján. Az orvosok ebiben a különös esetben a bírósághoz fordultak döntésért és a biró nyomban határozott: utasította az orvosokat az operálás elvégzésére. Fájó sóhaj tör fel gyakran a lelkemből: “Mi lett a Csillagból, mi lett Betlehemből? Mi lett a jászolból, mi lett az eszméből? Mi lett kínok fáján a nagy szenvedésből? Hol vannak a hittől lobogó szent fáklyák? Hol vannak a hittől táplált égi máglyák? Hol vannak a kinzott szent apostol testek, kik a hit mezején bátran halni mertek? Szenteknek szent vére miért hullott porba, ha ember a földet százszor gyászba vonja? Mégis jön a jóság, sírva, zengve áldva, melytől bűnös földünk egyszer meg lesz váltva! Légy résen Az FBI legutóbbi kimutatása szerint hetenkint átlag 4000 autót lopnak el Amerikában. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója szerint szervezett bandák irá^vitiák a rablásokat és az eltulajdonított autók értékesítésiét. Évi száz milliós forgalmat bonyolítanak le a gonosztevők. A másik veszély, amely az autósokat fenyegeti: a kocsirombolók hada* Fiatal suhancok ellopják az uj autókat, hogy sétakocsikázást rendezzenek rajta. Aztán árokba futtatják és sorsára hagyják. Hiába a biztosítás, az autó gazdáját még emellett is érzékeny veszteség éri, mert a biztosító csak a kocsi árának egyrészét téríti meg. Az FBI egyszerű megoldást ajánlott: titkos lármacsengőt helyezzenek el a kocsikban. Amikor illetéktelen kezek babrálnak az autó belsejében, a vészcsengő olyan zajt csan, hogy a tolvaj eszeveszetten menekül a helyszinéről. Ugyancsak hasznos módja a védelemnek a huzalokat ,egyhelvütt kikapcsolni. A tolvaj gyorsan akar odább állani a lopott autóval; ha látja, hogy nem indul, feladja a kísérletet. A rendőrségnek rengeteg munkát adnak az autólopások. A kocsik jórésze megkérni, de sokat sikerült a bandának külföldre csempészni — át festve és megváltoztatott gyári számtáblákkal — ahol jóáron adnak túl a drága amerikai automobilokon. Haditengerészetünk legújabb rakétája a new mexicoi próbatüzelésnél óránkint .4000 mérföld sebességgel 136 mérföld magasságba röppent. A rakéta 42 láb hosszú, a súlya hét és fél tonna. PAGE 2. OLDAL
