A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-20 / 12. szám
PAGE 8. OLDAL ' A JÓ PÄS7T0R Nagybőjl ötödik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 8. fej., 46 59 Az időben mondá Jézus: Ki vádolhat engem közületek bűnről? . . . Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja, — ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Istentől vagytok. Felelék azért a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van. Feleié Jézus: Nekem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat és ti gyalázattal illettek engemet . . . Én azonban nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi s megitéli. Bizony-bizony mondom nektek: Aki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mindörökké. Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet KI VÁDOLHAT ENGEM? megtartja, nem Ízleli meg a halált mindörökké. Avagy talán nagyobb vagy Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat? Feleié Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi, az én Atyám az, aki dicsőit engem, akiről ti azt mondjátok, hogy Istenetek. De ti nem ismeritek Őt, én pedig ismerem, és ha azt mondom, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug leszek, ámde ismerem őt és beszédét megtartom. Ábrahám, a ti atyátok, örömmel kívánta látni az én napomat, látta és örvendezett. Mondák azért a zsidók neki: Még ötven esztendős sem vagy és Ábrahámot láttad? Mondá nekik Jézus: Bizony bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Köveket ragadának, hogy rája hajítsák, Jézus pedig elrejtőzék és kiméne a templomból. SZENTBESZÉD A lelki élet terén csak akkor lehet kedvvel és örömmel megindulni, ha a lélek először megtisztult és megerősödött. A lelki élet útja, vagyis az az ut, amelyen a léleknek az Istenhez kell eljutnia, az az ut, amelyet Krisztus Urunk mutatott nekünk, amikor egyrészt magáról azt mondotta: “Én vagyok az ut, az igazság és az élet”, másrészt pedig amikor az embernek hivatását ezekben a szavakban jelölte meg: “az pedig az Isten akarata a ti megszentesüléstek”. Azért maga Krisztus igy szól az emberekhez. “Aki az én tanítványom akar lenni, az tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem.” Krisztus az ut s aki erre az útra lép, az megtalálja az igazságot, s aki az igazságot megtalálja, az megtalálja az életet. Életét, természetesen nem földi, múlandó életet, hanem földöntúli, örök életet, mert hát a földi, múlandó élethez nem kell a Krisztus útja, hiszen látjuk, hogy az oktalan állatok is leélik az ő földi múlandó létüket, minden vallás, minden Krisztus-tudás és követés nélkül. A Krisztus-követés útja, vagyis a léleknek az Istenhez vezető útja két nagy állomáson visz keresztül. Az első állomás az, hogy az Isten igéjét, tanítását hallgassuk, a második pedig az, hogy azt megtartsuk. Mind a kettőhöz a jó, tiszta, erős lélekre van szükség. Hogy az Isten igéjét szívesen hallgassuk, ahhoz elsősorban az Istent kell kiengesztelnünk s azután ahhoz is tiszta lélek, erős lélek kell. A bűnös nem hallgatja az Isten igéjét, a bűnös menekül az Isten igéje elől, mert az Isten igéje nyugtalanítja bűnös lelkiismeretét* Ámde az Isten igéjének hallgatása még csak az első állomás; a második és nehezebb állomás az, hogy az Isten igéjét meg is tartsuk. Maga az Ur Krisztus figyelmeztet .bennünket: “Nem minden, aki mondja, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki megtartja Atyám parancsolatait, az megy be a mennyek országába.” És az apostol is erre int: “Atyámfia, ne legyetek az igének csak hallgatói, hanem követői is.” PER FOLYIK k HAMISÍTOTT MINDSZENTY DOKUMENTUMOKÉRT New Yorkban a városi bíróság előtt Sullner Lászlóné pert indított Arthur La Cour irodalmi ügynök ellen, aki nem akarja neki visszaadni a Mindszenty ügyre vonatkozó okmányait, fényképeit és egyéb hamisított bizonyítékokat, amelyeket annag idején amerikai újságokban való közlés céljából átvett. Az ügynök azzal védekezik, hegy követelése van. Sullnernéval szemben, neki 200 dollár jutalék jár azért, mert Süllnerné egyik Mindszenty-cikkét 500 dollárért egy rádióállomásnak eladta. Keresetében Süllnerné megemlítette, hogy férjét — aki vele együtt mint írásszakértő volt alkalmazva a budapesti bűnvádi eljárás folyamán és kénytelenségből hamisította a bíboros ellen szóló Írásokat — Párisban nem természetes halállal halt meg, hanem kommunisták megmérgezték, bosszúból, amiért leleplezte a Mindszenty perben használt hamis és hamisított bizonyítékokat. Közelebb hozzád, Istenein! Sríu: SÁNIMPMl Bajuszáról látszott, hogy magyar, de az a hajával együtt már erősen őszbevegyült. Ám a szó úgy jött ajkáról, minta most is r Dunántúl földjét taposná. Nem kertelt sokat, hanem nyomban a dolgok közepén kezdte: — A tisztelt újságíró ur nem ismer meg, mert .először és utoljára 1912 április 15-én látottí New York városában. Azóta se. Nagyon meglepett, hogy ilyen pontos napot említett és érdeklődtem: — Honnan tudja az időt ilyen pontosan? Elmosolyodott erre, mintha csodálkoznék, hogy az én emlékező tehetségem olyan csekély, nem lát negyvenkét és fél évre vissza és magyarázta: — Maga akkor a Szabadság napilap alapítójával, Kohányi Tihamérral New Yorkban a Monopol kávé-házban ült és ott kerestem fel a Carpathia angol gőzhajó orvosával. Akkor hoztuk be a jéghegyekkel összeütközött és elsülyedt Titanic hajó menekültjeit. Pontosan 705 embert. A többi, ezerötszáz körül, odaveszett a tengerbe. Ez, ha ezer esztendeig élnék, akkor se menne ki soha a fejemből. Csodálkozva kérdeztem: — Maga a Carpathia hajón volt? — Nem én, kérem. Kisegítő fütő voltam a Titanic gépházában, mert pénz hijján ez volt az egyedüli módom arra, hogy Amerikába eljuthassak. Én is a meg menekültek között voltam. Ilyen ritka embert azóta se találtam Amerikában. Valakit, aki a halál torkából menekült meg -és akit a jótékony segítség ellátáshoz, pénzbeli segítséghez és munkához juttatott, mikor a Carpathia orvosa magával a partra hozta. Régen volt ez, részleteit annak idején pontosan megírtam a Carpathia magyar orvosának nevével, de közben két nagy háború zajlott le és sok emléket elmosott magával. Köztük ezt a Me-zey Károly nevű embert is, aki évek óta Floridában gazdálkodik, főleg narancsot termel és abból jókora mennyiségű kóstolót hozott magával nekem. De mivel itt Tampában a narancs annyi, mint kutyában a bolha, a mese érdekelt sokkal inkább. — Nem gondoltam én soha arra, — kezdte Károly a szót, — hogy valaha tengerre jussak. Elég volt nekem az, ha a Balatont láttam, mikor valami kis baj akadt otthon és nekivágtam a világnak, úgy hogy a kis pénzből Angliába jutottam. Koldulás közben szedett fel ott az utcán két angol tengerész és vitt el fűtőnek a vadonatúj Titanic hajóra, amelyen előbb jóllaktam és azután a kazánok mellé kerültem, ahol szenet lapátoltam. Az egészből csak annyit értettem, hogy a hajó Amerikába visz -és arról csak annyit tudtam, hegy ott terem az a valami, aminek dollár a névé. Nekem nem jutott egyéb, csak' minden négy órában munka és a másik négy órában pihenés. A tengerből nem láttam semmit, mert a fedélzetre soha nem kerültem, amig egyszer az éjszakában irtózatos erejű lökést éreztünk és jóformán nyomban utána ömlött a sós viz a gépházba. Valaki ordított valamit és csak azt láttam, hogy a többiek menekülnek a lépcsők felé és volt annyi eszem, hogy magam is rohantam utánuk. Megpihent kissé, gondolkozott és folytatta: — Ha megfeszítenének, akkor se tudnám, hogyan jutottam az egyik csónakba, ahol evezőt nyomtak a kezembe és a felénk hajladozó hajóról gyerekeket és asszonyokat eresztettek le. Egyszer azután a sötétségben csak- ; úgy parancs nélkül mentünk száz lábra a hajótól és engem nagyon meglepett, hogy annak tetejéről a zenekar muzsikált. Idegen, ismeretlen volt az a nóta nekem és csodálkoztam, hogy miért énekelnek sokan melléje? Gondoltam, hogy ha minket kilöktek a hajóból, miért kell azoknak örvendezve dalolni? Gondolkozott a történtek felett Mezey Károly, majd mesélte: — A tenger árja lassan egyre messzebbre vitt bennünket a hajótól, de közben egyre több és több csónak jutott közelünkbe úgy, hogy szinte tömegbe verődtünk és apránként a zene is elnémult. Lassan azonban pirkadni kezdett és váratlanul egy másik hajó jött a közelünkbe, amely gyors egymásutánban felszedett bennünket. Annak az emberei szóltak hozzám is angolul, meg más nyelveken, amig hozzám jutott a hajó orvosa és magyarul mondta: — Ennek kutya-baja. — Egyéb se kellett azután nekem. Otthon voltam akkor már és örömömben megöleltem, öreg : apját is megáldottam, amire csak nevetett és oktatott, hogy mi történt a másik hajóval. Attól tudtam meg, hogy a sülyedő hajón mit énekeltek!* Levette Mezey Károly a kalapját a nehéz emlékre, meghajtotta fejét: Uram, én nem voltam azelőtt templomos ember, de a magyar orvostól megtudtam azt a nótát, azt a dalt, amelyet azóta mindennap ismétlek. így -szól az: — Közelebb hozzád Istenem... így szól ez a fohász angol nyelven: — Nearer, My God, To Thee... A többi, Mezey Károlynak amerikai élete, csak olyan, mint a mienk, akiket a sors egy vagy más okból Amerikába vetett. Előbb bányamunka, azután Ohioban a gyár, a tanulság, hegy fogd meg a garast és végül a szövetségi nyugdíj. Befejezés gyanánt a floridai tiz holdas birtok, tele narancsfákkal, a Passaic városából hozott aszszony, a két fiú, akik régen elhagyták a családi házat, és az egyre közelebb érkező vég, amelyet földi ember nem kerülhet el, de amellyel szemben sokat segít a dal: — közelebb hozzád, Istenem... A MAGYAR lltll Ili ÜTÉSÉÉRT Az Amerikai Magyar Katolikus Liga keleti kerülete számos egyházi és világi férfi részvételével vacsorát rendezett a new yorki Szent István egyházközség különtermében. Hennyey Gusztáv volt külügyminiszter ismertette a németországi és ausztriai t;r menekültek helyzetét: A magyar menekültek helyzete Európában változatlanul igen nehéz, sőt egyes rétegekre vonatkozóan súlyosnak mondható. Ennek oka, hogy a kivándorlás 1951 december 31-én teljesen leállt, tehát azon csoportok, melyek addig nem kerültek a kvótára, kénytelenek voltak Európa különböző országaiban maradni. Ezek abban reménykednek, hogy a segi+cóg egy szép napon csak megjön. 1345-ben, az összeomláskor, körülbelül félmillió magyar volt Ausztriában és Németországban. Hazaszállítás és kivándorlás folytán csak egy kis rész maradt emigrációban, kb. 135 ezer az egész világra szétszórtan, ebből kb. 50,000 Európában. Ausztriára és Németországra kb. 25,000 esik. A magyar emigráció helyzete a többi nemzeti csoportokhoz viszonyítva mindig nehezebb volt, mert sem UNRRA, sem IRO részéről ellátásban nem részesültek és szétszórtan éltek, sm,i nagy hátrányt jelentett a táborellátással szemben. Ma nehezebb a helyzet, mint volt valaha, mivel kivándorlás nincsen, munkalehetőség a rengeteg német menekült miatt — kb. 9 millió — alig van, az öregek és betegek a “Fürsorge”-ból kénytelenek tengődni, ami havi 8 dollárból és egy fekvőhelyből áll. Utóbbi kategória kb. 52 százaléka a menekülteknek. Felmerül a kérdés: mit kell tennünk? Lehetővé kell tennünk a kivándorlást, főleg Amerika felé. E téren az egyházak rendkívül sokat tehetnek és befolyásukat érvényesíthetnék. A MoCarran törvény revíziója és a Celler Ez a chicagói egyetem uj X-ray gépe, amellyel rákbetegeket kezelnek. A gép 2 millió voltot gerjeszt Nagyböjt ötödik vasárnapja EVANGÉLIUM * \%^ Szent Márk, 10, 32—45. ” T* Azon időben: Magához vevén Jézus a tizenkettőt, kezde nekik szólani azokról, mik rája következendők valának. Mert ime felmegyünk Jeruzsálembe, és az ember fia elárultatik a papifejedelmeknek és Írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, átadják a pogányoknak; és megcsufolják őt, és megpökdösik, megostorozzák és megölik őt; és harmadnapra feltámad. És hozzá járulának Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, akarjuk, hogy amit kérünk, cselekedd meg nekünk. Ő pedig kérdé tőlük: Mit akartok, hogy cselekedjem nektek? És mondának: Engedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a ti dicsőségedben. Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? Vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e? Azok pedig felelék nekik: Megtehetjük. Jézus pedig mondá nekik: A poharat ugyan, melyet én iszom, inni fogjátok, és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, meg fogtok kereszteltetni, de a jobb vagy balkezem felől való ülést nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem akiknek készíttetett. És hallván ezt a tiz, bosszankodni kezdőnek Jakabra és Jánosra. Jézus pedig elészólitván őket, mondá nekik: Tudjátok, hogy akik a népek fölött vannak, uralkodnak fölöttük; de nem úgy van tiközöttetek; hanem aki nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek; és aki első akar lenni köztetek, mindenkinek szolgája legyen; mert az ember fia is, nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adta váltságul sokakért. SZENTBESZÉD Vasárnap előtt, amikor Jeruzsálembe ment, Krisztus Urunk már tudta, hogy földi utjának vége felé jár s ekkor komor hangulatban fenkölt gondolatokkal és intelmekkel fordult tanítványaihoz. Amit akkor tanítványainak mondott, mintegy előkészületképpen a kemény próbára, melynek a kereszthalálakor ki lesznek téve, az mindenkorra szól minden idők kevélyeinek — a mindennapi életben törtetőknek, akarnokoknak, elbizakodottaknak. A nagyravágyás és a földi sikerek semmisségét tárta eléjük. Megintette őket, hogy akik a földön anyagias előnyök megszerzésére törekednek, ezt csak mennyei üdvösségük rovására tehetik. Szenvedés és kereszt az az ut, amelyen Krisztus Urunknak a mennyországba kell törekednie — az igazi kereszténynek ezt az utat kell követnie. Krisztus nem rosszalja a világi és egyházi tekintélyt és hatalmat, hanem csupán a nagyravágyást rójja meg s az ebből következő zsarnoki uralmat, melyet a pogány fejedelmek alattvalóikkal szemben gyakoroltak és gyakorolnak. Krisztus Urunk szeretetének, alázatosságának és szerénységének példája vezéreljen minket s földi élet utain. Kövessük jézust a reánk kimért keresztek- és szenvedéseknek békességei tűrése által. Kerüljük-a kevélységet, a nagyravágyást, hogy egykor mindnyájan bekerüljünk a menyországba. törvényjavaslat megvalósítása egy csapásra megváltoztatná a helyzetet. De a kivándorlás megnyílása esetén is visszamaradnak az öregek és betegek. Ezekről hathatóson kellene gondoskodni. Ideális lenne, ha a tényleg dolgozni nem képesek részére rendszeres havi járulékot lehetne biztosítani olyképpen, hogy az említett Fürsorge-val együtt a havi összeg kb. 35-40 dollárt érne el. Ez tulajdonképpen egy nemzetközi probléma, de elsősorban az amerikai fórumok tudnának segíteni. Nagy fontossággal bir a ruhával és cipővel való ellátás, továbbá pénzösszegek eljuttatása, hogy ezek a munkanélküliek, de főleg az öregek és betegek, a legszükségesebb cikkeket be tudják szerezni. A megsegítés fontossággal bir továbbá a kulturális vonalon. Gondoljunk arra, hogy már az emiráció nyolcadik évében vagyunk és gyermekeink lassan elfelejtik a magyar nyelvet, semmit sem tudnak a magyár történelemről, irodalomról, stb. Ezért bir nagy jelentőséggel meglévő magyar iskoláink fenntartása, iskolakönyvek, kiadása és az egyetemi ifjúság támogatása. Az iskolakönyvek nemcsak a magyar iskolák tanulói számára szükségesek, hanem különösen azon -'gyermekek részére, kik német, franciá, spanyol, vagy más nyelven tanulnak. Hogyan történik az adományok elosztása, hogyan jutnak ezek a menekültekhez? Az európai országokban, különösen Németországban és Ausztriában, fennállanak a Magyar Menekültügyi Irodák, melyeket a Free Europe támogatásával a Magyar Nemzeti Bizottmány szervezett meg. Itt mindjárt le kell szögeznem, hogy ezen irodák teljesen politikamentesen végzik munkájukat: Irodáink vannak: Salzburgban, Münchenben, Párisban, Brüszszelben, Rómában. A németországi müncheni központi irodának öt alirodája van: Passauban, Münchenben, Stuttgartban, Frankfurtban és Düsseldorfban, amelyek a meglevő nyilvántartás alapján végzik az osztásokat Ezeken kívül van még a Magyar Segítő Szolgálat Münchenben. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy úgy mint a múltban, a jövőben is minden rendben lesz lebonyolítva. Szükségesnek tartom leszögezni, hogy az osztás az említett irodákban mindig egy ötös bizottság utján történik. Meg kell említenem, hogy az U. S. A., mint mindig, úgy most is sokat segít a menekülteknek a Ford adomány és a President’s Escape Program (PEP) utján. E szervezetek azonban nem segítenek az egyéneken, hanem intézményesen, mint beilleszkedés a német gazdasági életbe, a fiatalság tanítása, kivándorlás esetén annak lebonyolítása. Ezek mind gyönyörű feladatok, amelyekért minden menekült sok hálával tartozik, de ez az öreg és betegek problémáján nem segít. A “hard core” megsegítése változatlanul főfeladatunk marad. Hennyey Gusztáv a napokban visszautazott Európába, hogy átvegye a müncheni Magyar Iroda vezetését és az európai menekült magyarságnak segítségére legyen.
