A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-20 / 12. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOB (THE GOOD SHEPHERD) Founder; B. T. TARKANY alapított« Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzalay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22ad STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .......................$5.00 One Year .........................$5.00 Fél évre ........................ 3.00 Hali Yea? ......................... 3.00 Entered as second class matter September 1st, 19SS, at the Poet Office or Cleveland. Ohio, ander the Act of March 8r<i, 1879. k §zs¥ szava A régi magyar nóta még azt dalolta, hogy “felmegyek az Úristenhez, egy uj szivet kérni” •— de az Úristen nyilvánvalóan ráruházta az emberre a képességet, hogy uj szivet csináljon magának. • Napjainkban a műtőasztalon a szivet csodálatos módon foltozzák, javítják, tatarozzák — sőt pótolják is. Ma már vannak müszivek, amelyek egy műtét idejére pótolni tudják a szív funkcióit. Vannak plasztikból készült mesterséges szívbillentyűk, amelyek a beteggé vált igazit helyettesitik. A szív burkát, ezt az egykor érinthetetlennek tartott izomszövetet, ma már úgy varrják a sebészek, mint a vásznat. A szív elvesztette rejtélyes drámaiságát, amely egykor körülvette. És ha nem is tudjuk még a szív minden betegségét gyógyítani, egyre közelebb vagyunk hozzá. A szív azonban nemcsak ej*y szivattyúzó izom, amely vérkeringésünket hajtja, hanem az érzelmek székhelye is. És azon tűnődünk, vájjon az orvostudomány ezen a téren nem tudna-e az emberiség segítségére sietni. Vájjon nem lenne lehetséges, hogy a szivet ne csupán megfoltozzák, hanem megjavítsák, jóságossá tegyék. Neim lehetne a szivből kioperálni minden gyűlöletet és a helyébe beültetni jóságot, megértést türelmet? Ha a tudomány erre a teljesítményre képes lenne, legnagyobb diadalát arathatná. Mai gyerekek Sok rémtörténetet hallottunk már a kommunistákkal kapcsolatban, de ez a legújabb, amelyet most hozott a táviró Berlinből, elviszi a pálmát. Heinz Krause 52 éves német textilmunkás Drezdában, a keletnémet zónában élt feleségével és 18 éves Gerda nevű leányával. Egy este az angol rádió hireit hallgatta az apa. Lánya berontott a szobájába, árulónak nevezte és amikor az apa megverte a fanatikus ifjú kommunistát, Gerda a rendőrségre rohant és feljelentette “burzsuj” apját a vörös hatóságoknál. Krausenak csak annyi ideje maradt, hogy bucsucsókot adjon a feleségének és már menekült is. Szerencsésen átjutott a nyugati zónába és itt mesélte el a hatóságoknak, hogy miért vált földönfutóvá... A textilmunkás nem az egyetlen, akivel ilyesmi történik manapság. A kommunisták szüleik ellen uszítják gyermekeiket és a csatlósországokban szülők százai kerültek börtönbe, mert gyermekeik besúgták a titkosrendőrségnek, hogy mi történik otthon, családi körben, hogy mi a véleménye az oroszokról a papának, mamának. Alig pár éve ezek a német gyerekek még Hitler kedvéért árulkodtak a szüleikre. Most a szovjet gyúrja át őket náciból kommunistává, amint látjuk, azonos eredménnyel. Végén esaüan az ostor!. A magyarországi szovjetpropaganda hetenkint szétküld a nagyvilágba egy füzetet, amelyben csupa jó van, mint egy születésnapi köszöntőben. De a legjobbat mindig a végére hagyják. Ez egy “szerkesztői üzenet” a reakciós, háborús uszító, halálos vonaglásban leledző kapitalista világnak, és érdekessége az, hogy mindenkor humoros. Itt a legutóbb érkezett eresztés: D. K. Montevideo. — Magyarországon a munkanélküliség véglegesen és visszavonthatatlanul megszűnt. Hogy mi ennek az oka? Semmiesetre sem az, amire a levélben említett cikk utal, hogy állítólag most kevesebb az ország lakossága, mint a háború előtt volt. Ez a beállítás hamis. Hazánk lakossága 1938- ban kilenc millió volt, most kilenc és fél millió és állandóan növekszik. A kérdés nyitja tehát másutt keresendő. Abban, hogy hazánk most a dolgozó nép országa, a gyárak, üzemek, bányák a nép tulajdonában vannak, a termelés célja a dolgozók jólétének biztosítása, nem pedig egy szűk kis réteg lelkiismeretlen profithajhászása. A fogyasztóközönség vásárlóképessége állandóan növekszik és ennek megfelelően fokozzák a* egyes cikkek termelését is. Számos iparágban munka erőhiány mutatkozik amit részben a nehéz, nagy fizikai erőkifejtést igénylő munka folyamatok fokozatos gépesítésével ellensúlyoznak. A mezőgaz daságban igen gyors ütemü a gépesítés és az így felszabaduló munkaerőt is tárt karokkal várják a régi és uj üzemek. A mi ifjúságunk már csak az idősebbek elbeszéléséből ismeri a mull egyik legszörnyübb átkát — a munkanélküliséget. Eddig az ostor, amely a végén csattant. De legyen szabad Abelovszky József elvtársat, a magyarországi szovjet propaganda üzengető humoristáját megkérdeznünk: Ha csakugyan ilyen paradicsomi állapotok vannak Malenkov elvtárs dunavölgyi paradicsomában és a koncentrációs táborokban, munkatáborokban, deportáló táborokban, miért akarnak onnan az emberek szabadulni? Miért nem szabad a határ, mint volt Ádám és Éva paradicsomában? Minek a vasfüggöny, a villanyárammal telitett szegesdrótkerités? Minek az aknák és az őrtornyok és a sortüzek aiz őrtornyokból? A CSODATEVŐ RÁDIÓ Ujamerikás érdekes élménye a régi jó időkben Az alábbi eset a toledói Community Welfare Houseban történt. Mostoha sorsom következtében .hibámon kívül kerültem oda. Fiatal lévén, a konyhában nyertem alkalmazást. Ott tartózkodásom harmadik napján erős huzatot kaptam és kénytelen voltam az épület negyedik emeletén levő kórházba menni. A kórházban már a harmadik napot töltöttem, amikor egy délután arra lettem figyelmes, hogy a terem végén levő rádió magyar zenét játszik. A régen nem hallott, kedves hangokra figyelmes lettem és hogy egyetlen hangot se mulasszak el, felültem ágyamban és úgy hallgattam. A harmadik ágysorban, éppen velem szemben, egy idősebbnek kinéző ember feküdt és ő is felemelkedett. Miért ül éppen most fel? — kíváncsian kérdeztem magamtól. Három nap óta mereven, szinte élettelenül feküdt ágyán. Először arra gondoltam, hogy talán jobban érzi magát és ez a gondolat jó érzést váltott ki bennem. Az ember hatvan évesnek látszott. Már vagy öt perce élveztem a magyar muzsikát, amikor ismét társamra esett tekintetem. Nagy meglepetésemre az öreget könnyezni láttam. Azt hittem, hogy talán szenvedései csaltak könnyeket szemeibe, de amikor figyelmesebben néztem reá, láttam, hogy szemeit egyetlen pillanatra sem veszi le a rádióról. Magamhoz intettem a szolgálattevő ápolót és megkérdeztem, hogy milyen nemzeti:égü az öreg. Mikor megmondta, íogy társam magyar ember, izinte szerettem volna nyomban felugrani és oda menni hozzá, de meggondoltam magam és addig vártam, mig a magyar műsornak vége lett. A műsor befejezésével odamentem az öreghez. Még mindig könnyezett. “Halottam, hogy ön is magyar” — szólítottam meg az öreget. “Igen, az vagyok”,' felelte “Nevem Pompás Árpád.” “Én Kodosy János vagyok”, mutatkoztam be. És aztán beszédbe elegyedtünk. Az öreg elmondta, hogy már közel egy év óta lakója a kórháznak, gyomorbajban szenved, azonban baját pontosan nem tudja, mert az angolul beszélő orvost nem tudja megérteni. Most először hallott két év óta magyar zenét, magyar szót. Teljesen egyedül van ebben a nagy országban s bizony szeretne visszatérni az óhazába, hogy hazai földben nyugodjanak földi maradványai, ha el kell távoznia az élők i sorából. Körülnéztem, vájjon van-e olvasnivalója. Magyar könyvet vagy újságot nem láttam nála. Meg is kérdeztem, hogy s«eret-e olvasni. Azt válaszolta, hogy mióta itt van ,nem látott magyar nyomdai terméket. Azonnal megígértem, ha elkerülök innen, gondoskodni fogok, hogy magyar ujhághoz vagy könyvhöz jusson. Másnap el is mentem a könyvtárba és két könyvet vettem ki: az egyik Jókai Mór örökbecsű regénye, a “Fekete Gyémántok” a másik egy német iró magyarra fordított regénye volt. A Sza: badság egy példányával együtt felvittem az öregnek. Könnyek között hálálkodott és azonnal olvasni kezezett. Először a Szabadságot kezdte olvasni, majd amikor ezzel végzett, a könyvekre került a sor. Estig olvasott. Este megvacsoráztunk, majd elláttam az öreget az éjjelre szükséges dolgokkal és magam is nyugovóra tértem. Másnap reggel az orvos mint gyógyíthat elbocsátott a kórházból. Sajnálkozva vette az öreg tudomásul, mert ki fog ezután neki újságot vagy könyvet vinni. Volt a konyhán egy másik magyar ember is, azt kértem meg,, hogy /a|Hfea,n . fel .néha ,az öreghez és vigyen olvasnivalót számára. Mikor a bucsuzásra került a sor, akármennyire is tartogattam magam, szemeim nedvesek lettek, nagyon megsajnáltam öreg magyar testvéremet. Ő is csak annyit tudott mondani: “Isten áldjon meg!” De nem is kellett sokat mondania, szemei elárulták érzelmeit. Azóta a sors sokfelé vetett. Jelenleg Marylandban ,egy farmon élek. Munka közben sokszor gondolok öreg barátomra: Vájjon él-e még? S ha meghalt, vájjon betegsége vitte-e sirba. vagy szivének fájdalmai? Kodosy Jánoé Andlerville, Maryland KIS j BIONIKA! } ......... ...... A költő és a bika Petőfi Sándor 1835-től 1838-ig az aszódi ágostai evangélikus algimnáziumba járt. Kitünően labdázó, gyors futó, ügyes mászó, izmos fiú volt, noha vékonydongájunak látszott. Bátorság dolgában meg túltett valamennyi tanulótársán. Egy szabad délutánon tiz jó pajtásával madarászni ment az erdőbe. Még a nyilt mezőn haladtak, ahol egyetlen fa se volt közelben, mely védelmet nyújthatott volna, mikor a csordából kitört bika szétugrasztotta a legényeket. Petőfi megállóit, megsuhintotta fokosát, nekiment a bikának s biztatta társait, nincs mit félniök, majd elbánik ő az állattal. A fiuk vonakodva engedtek a szónak s szerettek volna menekülni. Azonban a bika meggondolta magát s odább karikázott. Petőfi azt mondta:- Olyat vágtam volna a térdére, hogy azonnal lerogyott volna. így szokták ezt a mészárosok. S a milyen vakmerő volt, meg is cselekedte volna bizonnyal. Hegyén találta a szöget Egy amerikai uj ságiró megkérdezte Vellemain francia boxoló feleségét, mi a véleménye az amerikai férfiakról. — Nem tudok véleményt mondani — válaszolt pirulva a fiatalasszony —, elvégre férjnél vagyok. ív ff. isk«»láhan A keletberlini Liebknecht gimnázium irodalomtanára nagy megütközéssel állapította meg, hogy a hetedik osztály összes növendékei szószerint ugyanazt a dolgozatot nyújtották be. Mikor a tanár felháborodással utasította rendre a diákokat és büntetést helyezett kilátásba, felállt a diákbizottság elnöke és igy szólt: — A tanár ur nyilvánvalóan még nem szabadult meg a kispolgári, individuálisztikus csökevényektől, amikor nem képes felfogni, hogy ebben az osztályban nem csalnak. Nem irta le egyik diák sem a másiktól a dolgozatot, csupán az történt, hogy az idők szellemének megfelelően kollektiv munkát végeztünk. AMI BIZTOS, AZ BIZTOS Anders E. Matthew, a legidősebb, még mindig szereplő angol szinész nemrég töltötte be 85. évét. Születésnapjának reggelén mondta ezt egy újságírónak: — Minden reggel pont hét órakor költenek fel. Egy csész a teát, és “Times”-t hoznak nekem. Azután megiszom a teámat és elolvasom a “Tiimes”-ban a győszjelenltéseket. Ha ebben a rovatban ne mszerepel a nevem, felkelek és bemegyek a filmstúdióba. Montecarío liliputi államocska fejedelme elrendelte, hogy tilos a jövőben 175 fontnál súlyosabb énekesnőket az állami operában felléptetni. A Jó Pásztor Verses Krónikája Írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR Malenkm/i békevetés HIRDETI MALENKOV; ők nem feleselnek: a Kremlin magvai biztosan kikelnek. Átvészelték régen a nagy vörös telet, s ami ezután jő, az már a kikelet... Mentsd meg Uram-Isten a világot ettől; mentsd meg a világot ilyen kikelettől! Mi is lenne velünk: felnőttel, gyermekkel; mi lenne az örök embarszerettel? Mi lenne anyánkkal; mi lenne apánkkal; mi lenne apátián, anyátlan árvákkal? Mi lenne, ha újra szörnyek élednének, uj meggyalázói Isten szent nevének? Hárítsd el e sorsot Isten Urunk tőlünk s irgalmas sorsodban határozz felőlünk! VÁLASZTÁS EDDÁIKON 1848-BAN Iría Snmvári János S>«»<lnjkS paraszt, a Sziahadság Esztendejében, junius havában Igen. nevezetes esemény ment végbe tegnap nálunk Bodaj-' kon, mivel nagy ármánykodások közepette folyt le a választás, •, de mégis a nép akarattyja győzedelmeskedett, pedig ugyan- ‘ csak tapodták jogát, melyet a nagy oKssuth és lánglelkü társai kivivtanak számára. , l; Fesztetics gróf, Bodajk ura, úgy gondoló, hogy a nép, amely eddig néki robotolt, képviselőt is néki válasszon és az uradalmi tiszttartókkal, meg a megyei urakkal fölléptette egyik bérlőjét, Salamont, aki mindig a pecsovicsok pártján állott. A gróf emberei elhiresztelék az egész kerületben, hogy aki ellene szegülne az urak akarattyjának, az a rövidebbet fogja huzni, mert a választási bizottmány is Salamon pártján vagyon, az pedig úgy számolanidja a vaksokat, ahogy éppen akarja. Aki pedig a pecsovicsok 'jelöltjére ad and ja voksát, azt a gróf pártfogásába veszi. Hallani engedték, hogy minden voksért fizettség jár; öt véka búza az uraság magtárából. Ilyen és hasonlatos ámítások folytak, amire sokan hajlottak is, mert hogy a nép, miután sohasem választott még, hoinni nem akarta, hogy az ő szándéka teljesedhetik. A múlt vasárnaphoz egy hete történt, hogy a községbe érkezett a rektor jurátus fia két oskolatársával s eme egyetemszakjabeli ifjak a templomozás utá nfelszóliták a népet, hogy vonuljanak a városháza elé, mert választói ülést tartanának, amelyen jelöltségre állítják egyik helybéli barátjukat, Nagy Lászlót, aki a kádármester fia. A nép tehát a városháza elé vonult, de a főbiró vonakodott megadni az engedelmet a gyűlésre, amire a rektor fia harsányan kihirdette, hogy a főbiró tapodja a nép jogát, de ő senkit sem akar az autoritás ellen ingerelni és azt javasolja, akik hallani akarják őt és társait, kövessék a községi legelőre. Úgy is történt; az egész nép oda vonula, még az asszonyok is. Ott aztán a jurátusok a gémeskut kávájáról beszélének a néphez és felvilág'ositák szent jussáról, mely szerént azt küldhetik az országgyűlésbe, akit akarnak. A nép pedig nem teheti, hogy a gróf jelöltjét küldje követként, mert az pecsovics és csak a nagyurak s nem a nép érdekeit szolgálná Ékes, bölcs beszéd volt, megértette mindenki és megfogadta, hogy Nagy Lászlóra adandja a voksát. Midgyárt gyűlést is hirdettek másnap estvére a korcsma-kertbe, ahol majd, mint mondók, az ellenzéki jelölt kihirdeti a programját. De a másnapra hirdetett gyűlés füstbe ment, — a korcsma csukva volt, a kert kapju is és két községi hajdú szétzavarta a népet. A korcsmát a korcsmáros a gróftól bérli, az meg reáparancsolt, hogy ne engedje be a népet. így aztán az ellenzéki jelölt házról-házra járt a jurátusokkal, elment a kerülethez tartozó szomszédos községekbe is s annyi hívet nyert, hogy amikor Salamon, a bérlő líivott gyűlést egybe a városháza elé, alig száz ember gyűlt egybe, jórészt az uradalmi népség. így aztán a nép észbe kapott, mert az is nyilvánvaló lett, hogy a választási bizottmány nem pártoskodik. Amikor a rektor fia három gazdával megjelent az* elölülőnél, Farkas Demeter lelkész urnái, az kijelenté, hogy Nagy László jelölést tudomásul veszi s gondja lészen reá, hogy a választás a törvény parancsa szerént történjék meg. A gróf se volt rest, amikor látta, hogy a nép az ellenzéki jelölt mellé áll, reáküldé a falura a tiszttartóit, meg a korteseit,. , akik riasztgatták a népet, hegy elvételi a megyével a községtől a vásártartást, ha Salamon megbukik, meg hogy dupla adó. , lészen, ha az ellenzék győz, meg hogy császári katonaság vonul az országba ... Aki pediglen Ígéretet tett, hogy Salamonra adja voksát, az ihatott hitelbe a korcsmába. A részegesek bizony mind pecsovicsok lettek. A választás napján aztán kiviláglott, hogy a választási . bizottmány, ámbátor mind urakból állott, a törvénynek engedelmeskedik, nem a grófnak. Mert bizony a gróf még a térés erdejében sem adott választási helyiséget, amit kár nélkül fel lehetett volna állitani, — kénytelen volt a választási bizottmány a piacon, egy mézeskalácsos sátor alatt meghúzódni. Kora reggel a szomszédos községek és tanyák népe zász- . . lókkal, dobszoval és katonai rendben vonult Bodaj kra s ellepte. . a piacot. A Salamon-pártiak a korcsma kertjében gyülekeztek, . ahová a gróf hetven akó bort rendelt, az egész kerület minden részegje ott volt, meg a németajkú polgárok, akik kivétel nélkül a pecsovics párthoz tartoztak. Reggel, nem sokkal nyolc óra után Farkas elölülő ur kihirdette, hogy kezdődik a voksolás. Sietett a nép, hogy leadja a voksát, oly nagy volt a tumultus, hogy majd fölborították a ■ sátrat. Csak kevesen maradtak hátra a piactér túlsó végibe s a csekély számon igen felbátorodtak a németek és dorongokkal nekiestek az ellenzéki polgároknak. Nagy verekedés támadt. A községi hajdúk a közeibe se merészkedtek, a városháza kapujából nézték, hogy öli egymást a nép. A háborúság csak még nagyobb lön, mert akik a választási sátornál tolongtak, azok is visszafordultanak, hogy megsegítsék társaikat. Akkor aztán olyasmi történt, ami örök szégyene . . leszen Bodajknak. Gyött a nemzetőrség, pártszinekkel, fegyverben, de még inkább pálinkával felfegyverzetien. . , — gróf Vandershott, a kapitányuk vezette. Ellátták az ellenzéki szavazók útját, sert vonónak a korcsma és a sátor között és csak a pecsovics párt híveit engedték a sátorhoz. így ment ez késő délutánig. Már-már azt hivénk, hogy vesztett ügyünk vagyon, amikoron megjelent a rektor fia, a két egyetembe!» társával, s vagy száz legénnyel,‘akiket összeszedtek a környéken. Szél nyomták a nemzetőrök sorái s azok engedtek is nekik, mivel igen sokat ittak már és el is szegyenlették magukat, mert hogy a jurátusok pirongatták őket, hogy magyar ember létükre a nép ellen fordultak,, így aztán az ellenzéki voksok egyszerre megnövekedtek s Emikor már mindenki szavazott, a pecsovics párt tizenháromtinzennégy éves fiukat küldött voksolni, de azokat az előlölő ur elzavaró, mondván ,hogy nincsenek a választói listán. Este nyolc órára a választási bizottmány a városháza előtt kihirdette az eredményt, amely szerint 211 vokstöbbséggel Nagy László lett a kerület képviselője. A nép igen nagy örömujjongással fogadta a hirt, a vállára emelte követünket s úgy vitte otthonába, a szülői házba. A nép akaríiya mégis győzőit. Beverték vagy harminc ember fejét — de egyik se hótt meg. Azok akiknek a fejét a nép jelöltjéért verték be, úgy mondák, hogy megérte a győzelmet. Akik pedig a pecsovics párt jelöltjéért véreztek, azok megérdemlették. MI A KIKELETET bizony máskéni látjuk! mi, a világrendet más forrásból várjuk. Krisztus a magvető; Krisztus a Jó Pásztor; ő lesz, aki békés világot varázsol. Ha az Ő vetése szökik majd kalászba, uj magvetők járnak szent lába nyomába. Uj magvetők járnak, uj magvakat vetnek, amiből csak jóság s boldogság teremnek. Akik majd elvetik, csak érésre várnak s bő aratása lesz az egész világnak. Malenkov vetése csoijtmezőkei jelent Óh, Isten háríts el ily jövőt és jelent! ÜZENI MALENKOV, hogy ő nem fél tőlünk s jól tudja, hogy mit kell gondolni felőlünk. Tudja: minden szavunk csak rejtett célt takar; Tudja: hegy a IJyugai csak háborút akar ... Ő meg világbékéi... melyben egy a pásztor ... Mondta ezt Sztálin is már jó egynéhányszor. Tudjuk .hogy mit jelent az ő pásztorságuk; tudjuk, hogyan reszket tőlük vörös nyájuk. Tudjuk, hogy szavának mi lenne a vége: rabszolgaság, járom: temetői béke. Tudjuk milyen "béke" Malenkov szerelme: de itthon már kissé ébredez az elme.
