A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-06 / 10. szám
A JÖ PÁSZTOR EREDETI REGENY A FEJDELEM CSALOGÁNYA — Majd lesz ez másképen is... Nem kell bánkódni, nem kell csüggedni . . . Most elválunk,, de ki tudja, a legközelebbi időben nem látjuk-e újra viszont egymást... De ez már nem viszontlátás lesz, hanem azután mindig együtt maradunk, együtt, az egész kis család! . ' — Bár úgy lenne! — fohászkodott fel könnyes arccal a fejedelemasszony. * * * A tárgyalások megszakítása Emíliának sem tetszett. Ez azt jelentette, hogy most egyidőre újból vissza kell térnie Becsbe, mert hiszen a fejedelemasszonyt neki kell kisérnie és fájt, hogy el kell szakadni Ocskay László mellől, akit az újvári tartózkodás alatt még jobban, még lángolóbban megszeretett. De vigyázni kellett, hogy ezt a lángolást mások meg ne sejtsék. «pin f Csak lopva, titokban találkozhattak, csak titkon válthattak egy-egy csókot, már pedig Emilia nem igy akarta, azt akarta, hogy Ocskay László az övé legyen, egészen és egyedül az övé, ne kelljen titkolódzni vele, hanem büszkélkedhessen a daliás férfival, a hires kuruc vezérrel, hadd irigyeljék érte. És amikor bizonyossá vált, hogy újra útnak kell indulni, amikor a fejedelemasszony már készülődött az utazásra, Emilia módot talált arra, hogy egyedül lehessen Ocskay Lászlóval, kettesben, zavartalanul. — Ó, László, — sóhajtott fel —, úgy fáj a szivem, hogy el kell válnunk ... Ki tudja, mikor látlak és ki tudja, hogy akkor szeretsz-e még... Ocskay nem felelt, csak komoran nézett maga elé. Egy kissé neki is fájt a válás, ha nem is mutatta. Emilia nagyot sóhajtott. — Pedig ha rám hallgatnál, Ocskay Lás-zló, lehetne ez másképpen is... Ocskay László felvetette szép fejét és hetykén megkérdezte: — Hogyan? — Hát, amit már mondtam . . . — Ne beszélj róla! — Nem beszélek, — mondta Emilia —, de majd keservesen megbánod még, hogy nem hallgattál rám . . . — Nem hagyhatom el a zászlót, amelyre felesküdtem, a családomat . . . — Ez nagyon szépen hangzik, de gondolj csak arra, hogy mi következik! Tudd meg, hogy a kuruc szabadságharc semmiképpen sem végződhetik dicsőségben . . . Bécsben el vannak szánva, hogy Rákóczi szabadságharcát minden körülmények között és minden eszközzel letörik. Most különösen, hogy a felajánlott békejobbot nem fogadták el. . . Ocskay el akarta űzni magától a kisértő kígyót. — Ej, hallgass ... A kuruc sereg olyan jól szervezett és olyan lelkes, hogy igenis ki fogja harcolni a végső győzelmet. . . — Szegény álmodozó, hogy ilyenekben hiszel ... A kuruc sereg valóban jól szervezett itt, az újvári udvarban, ahol parádézni kellett velük az idegenek előtt, de nézd meg azokat a szegény katonákat, akiknek rongyos a csizmájuk, nyütt a gúnyájuk. Azokkal akartok csatát nyerni akkor, amikor a császári udvar uj tiz és tízezer embert küld majd a harcba? Nem érzed a helyzet fura voltát, nem érzed, hogy mindez legfeljebb az álmok birodalmába valók .. . Ocskay dacosan felvágta a fejét: — Hát akkor meg legfeljebb becsülettel meghalunk mind egy szálig ... A csatatéren meghalni a legszebb halál . . . — Élni azonban sokkal szebb! — mondotta mosolyogva Emilia. Aj — Inkább meghalok becsületben, mint élek gyalázatban . . . — mondotta Ocskay emelt fővel. Emíliát azonban ezzel sem tudta lefegyverezni. — Ó, — mondta a csábitó kígyó —, ez nagyon szép mondás, de nem osztja- mindenki . . . Úgy csinálsz, mintha te lennél az egyetlen, aki átpártolt a császáriakhoz . . . Hiszen voltak előtted már sokan ... — Árulók! —Minden embernek joga van az életével, a Sorsával rendelkezni ... i I — Én nem tudok áruló lenni! Emilia mégegyszer megcsillantott előtte minden gazdagságot. ' mmm — Gondold csak! Magas rangot adnának a császáriak és va-Sit, sokkal nagyobb vagyont, mint amennyi felett jelenleg renezel . . . Parancsnoka lennél a franciák ellen harcoló egész ármádiának, hát mi törődsz akkor azzal, hogy valamikor Ocskón vagy Sztropkón volt egy várad és mit törődsz azzal, hogy valamikor kurucokat vezettél! . , . A hatalmas emberből felsírt a zelkeseredés. — Nem! Ne beszélj tovább . . . Hiába minden! Én nem tudok hazát cserélni... És kirohant a szobából, hogy ne hallja tovább a csábitó szavakat. »*. i ! . í * # * Ocskayt a fegyverszüneti tárgyalások megszakításában csak az vigasztalta, hogy hat hónappal ezelőtt hüvelybe rakott kardját újra kihúzhatja. Vérében a kalandozás, a harc, amelynek eddig is nagy hiányát érezte és most alig várta, hogy újra élére álljon pompás sere- _ gének, amelynek nagyszerű harci készségét, bátorságát, ügyességét és ravaszságát megcsodálta az egész ország, sőt eljutott a hire idegen országokba is. Ocskaynak nagy tervei voltak a háború újra megkezdésekor és a nagy tercek között mindenekelőtt azt akartad megvalósítani, amire már régen készülődött, amellyel már. kudarcot is vallott; Bécsben elfogni a császárt, mert csak ez az egyetlen módja volt a háború gyors és biztos befejezésének. Erről azonban egyelőre senkinek sem beszélt, magába rejtette a titkot s várta az időt, mikor kerülhet sor a megvalósítására. - *,ia i: 0. * * * Annak, hogy a fegyverszüneti tárgyalások megszakadtak, csak egy valaki örült az újvári várban: Oeskayné, Tisza lona. Ilonka már lelkiismeretfurdalásokat érzett akkor, amikor Bercsényit rábeszélte a pöstyéni üdülésre, jóllehet jól tudta és ebben a tekintetben tiszta volt a lelkiismerete, hogy mikor Pöstyént megemlítette, egyáltalán nem jutott eszébe az a megbízatás, amelyet a fejedelemasszonytól és Emíliától kapott, hanem egyesegyedül Bercsényi egészségi állapota felett érzett aggodalma vezette szavait, I f Közvetve azonban mégis bűnösnek érezte magát, hogy a fővezért éppen a legfontosabb időkben elvonta a fejedelem mellől. Éppen ezért nagy volt az öröme, amikor Bercsényi váratlanul betoppant s akkor látta csak, hogy mennyire alapos volt a fejedelemasszony Bercsényiről való félelme, amikor a fővezér egy-kettőre szétugrasztotta a tárgyaló feleket. Tudta Ilona is, hogy a tárgyalások megszakadása a háború további folytatását jelenti, tudta, hogy Ocskay Lászlónak újra hadba kell vonulnia^megint el kell szakadniok egymástól, de nem bánta ... Más körülmények között fájt volna a szive, de most más volt a helyzet Ilonka nem is szólt, tudta nagyon jól,’hogy mi történik körülötte, tudta nagyon jól, hogy Emilia minden ügyességével és ravaszságával azon volt, hogy hatalmába kerítse Ocskay Lászlót. És Ilonkának nem volt más fegyvere az ármány ellen, mint a kedvesség, a jóság és a hűség és ezeket a tulajdonságokat mindvégig megtartotta Ocskay László számára. Nem szólt arról, amit tudott, mert sejtette, hogy ezzel még jobban elmérgesitené a helyzetet. Úgy gondolkozott, hogy Ocskay László csak tombolja ki magát, aztán úgy is eljön az idő, amikor megcsömörlik ettől a bécsi dámától és akkor alázatosan, könnyes szemekkel, bűnbánóan visszatér a családi fészekbe, rájön arra, hogy Ilonka hűsége és szeretete mégis csak többet ér, .mint Wohlfahrt Emilia grófnő' Száz tüzes csókja. Ilonka türelmes alázattal várt, — és arról senki nem tudott, hogy hány álmatlan éjszakán sírta tele a párnáját . . . — De most, amikor tudta, hogy a fegyverszüneti tárgyalások megszakítása egyben azt is jelenti, hogy László és Emilia elszakadnak egymástól, nagyon megörült . . . Máskor talán remegett volna arra a'gondolatra, hogy László újból nekimegy a kalandos veszedelmeknek, most azonban úgy gondolkozott, hogy még mindig sokkal jobb, ha a csatatéren tudja a férjét, mint ennek a dénionnak a hatalmában. Mert Ocskay László elé gerős, elég ügyes és elég bátor ahhoz, hogy a csatatéren minden veszedelemmel szemben megvédje magát, tudta azonban, hogy ezzel a nővel szemben — nagyon nehéz védekezni . . . És elérkezett az indulás napja. / A fejedelemasszony megható búcsút vett a fejedelemtől, mindenki sirt, aki a közelükben volt és tanúja volt annak, hogy Rákóczi milyen érzékenyen búcsúzott el a hitvesétől. És nagyon sokan gondoltak most arra, hogy Rákóczi ezzöl a cselekedetével is megmutatta, mennyire egy a magyar szabadság ügyével. Azt már régen tudták róla, hogy a családi vagyona legnagyobb részét feláldozta a magyar szabadságharc diadalrasegitéséért, most azután bizonyságé tett arról, hogy még nagyobb áldozatra is kész és feláldozta a családi boldogságot . . . Most is úgy volt, mint amuor a fejedelemasszonyt elhozták Bécsből. Két palotahölgy volt mellett: Oeskayné és Wohlfahrt Emilia grófnő, a fejedelemasszony személyi biztonságára pedig maga Ocskay László vigyázott a tálogatott Ocskay-huszárok élén. A labancvonalakig mentek igy, azütán Ocskay a hitvesével visszafordult és a fejedelemasszonyt már csak Emilia kisérte tovább és természetesen az a abanc század, amely az Ocskay huszárokat felváltotta. És két nappal azután, hogy a fejedűemasszonyt átkisérték a labancvonalokon, újra eldördültek a mordályok, az ágyuk, hat hónapi pihenő után megint megkezdődött a harc a császáriak és a kurucok között. kétszázharmincharmauk fejezet A szécsényi országgyilés. Rákóczit sokkal jobban megtörte a elesége távozása, mint ahogy bárki gondolhatta volna. A fejedelm a bucsuzásnál erősnek igyekezett mutatkozni, bár igy is m-gcsillant a szemeiben egy-egy könnycsepp, amikor a hitvese szivettépő zokogásban tört ki, később azonban már nem tudottura maradni a fájdalmának, ez a fájdalom mind többször ésmind hevesebben elővette és nem tudott menekülni előle. Most, hogy igy alakult a helyzet, Rálíczi is azon gondolkozott, hogy mit kellene valami olyasmit csnálni, amellyel hamarosan vége szakadna a háborúskodásnak. Egy mindent elsöprő hatalmas gyzelemről álmodozott, amellyel megtörik a császáriak hatalmát i büsékeségét s akkor a császár fog majd könyörögni a békéért. Ez azonban még messze volt... Rákóczi egyre csak busongot, szomorodott és hiába akarták felvidítani, hiába akarták a régi Hkesedést beléönteni, eredménytelen maradt minden kísérlet. Bercsényit döbbentette meg legjobba Rákóczi búskomorsága, mert úgy érezte, hogy ebben némilegieM is része van, hiszen ha nem robbantja szét a fegyverszüiti tárgyalásokat, akkor bizonyára másképpen alakult volna ahelyzet s talán nem került volna Sor a végleges szakításra. Hiába akart a fővezér most Rákócziv országos jelentőségű és nagyfontosságu ügyekről tárgyalni, ma.való hivatkozással, hogy mostani lelkiállapotában nem tija biztos szemmel látni az eseményeket és nem tud nyugodt íletet alkotni. Rákóczi kitért minden ügy intézése elől s rábiztaz ügyek elintézését Bercsényire és Károlyi Sándorra. Bercsényi látta, hogy ez ^y nem mehetovább. Vissza kell szerezni Rákóczi régi lelkedését, azt a tüzes tett-vágyat, amely nélkül elveszett a rmyar szabadságharc ügye. Bercsényi néhány bizalmas hívével scat tanácskozott ebben a kérdésben s végül is valakinek az a lentő gondolata támadt,-hogy össze kell hívni a magyar orággyülést, hogy az egész ország tegyen hitet és fogadalmat Rá'.czi és a kuruc szabadságharc ügye mellett, ez a lelkesedés tan hat majd a fejedelem busongó kedélyére is. Az elhatározást csakhamar tett követte Most Bercsényi állt az országos politikélére is, pedig épen elég dolga volt, hiszen újra megkezdődte a csatározások és a fővezért tisztet továbbra is ő töltötte be. Véri szállásán egymást érték a futárok és Bercsényi is egyre-isra küldte a futárokat a szélrózsa minden irányába. A kuruc seregek már a Dunántúl és észpn is megütköztek a császáriakkal és Bercsényi nagy örvendezel vette az első jelentést^ amely kuruc győzelemről szólt: Vak Bottyán kiporolta egy kicsit a császáriak irháját és alaposan megkergette őket, úgyhogy egyhamar azon a vidéken aligha támad kedvük harcba bocsátkozni a kurucokkal. A Sqk hadijelentés és utasítás, irányítás közepette szakított Bercsényi arra időt, hogy meghívja az ország követeit az országgyűlésre, amelynek színhelyét Szécsényben jelölte meg. Ez a terv megnyerte Rákóczi tetszését is és Szécsényben már megtették az előkészületeket a nagy esemény lebonyolítására. * * * , Bercsényi csak azután örült meg igazán ennek a gondolatnak, hogy látta Rákóczi mennyi érdeklődéssel viseltetik a szécsényi gyűlés iránt. Mindennap érdeklődött, mindennap akadt valami kérdeznivalója és érdekes, jó ötletekkel szolgált a nagy esemény lebonyolitására vonatkozólag. Néhány héttel később azután Szécsényben összegyűlt az ország minden előkelősége, hogy hitet és vallomást tegyen Rákóczi és a magyar Szabadság ügye mellett. Soha Szécsény annyi előkelőséget még nem látott, mint ebben az időben. Szebbnél-szebb öltözékben vonultak fel a magyar főurak és még a hajdúik is úgy kiöltöztek erre az alkalomra, hogyha valami idegen látja őket, bizonyosan mindegyiket valóságos hercegnek tartotta volna. Rákóczi is utrakelt kíséretével és amikor megjelent a szécsényi országgyűlésen és lelkes szavakkal megnyitotta a nemzet tanácskozását, olyan vivátozás tört ki, amilyenre talán még nem volt példa, amióta világ a világ. Rákóczi önfeledt, boldog érzéssel állt az ünneplésben viharzó tömeg közepette, amely szünet nélkül kiáltotta: — Vivat Rákóczi! Vivat Rákóczi! És a fejedelem szemeibe lassan-lassan könnyek lopództak. Percekig tartott ez az ünneplés, amig végül szóhoz jutott Rákóczi és messze csengő hangon igy szólt az egybegyült előkelőségekhez : — Magyarok! Nehéz időket élünk és soha talán nem volt annyira szükség a hüségtételetekre, mint ezúttal . . . Bevallom őszintén, hogy már-már a csüggedés partjain voltam, hogy az esztendők óta folytatott harcuk mindezideig nem hozta meg a kívánt sikert, most azonban látom, hogy mennyire egy akarat forrasztja össze ennek az országnak a népét, érzem, hogy nem csüggedni kell, hanem bízni, reménykedni továbbra is . . . A fejedelem szavait ismét megszakította a lelkesen szárnyaló ünneplés: — Vivat Rákóczi! Vivat Rákóczi! Rákóczi várt, amig elcsendesedik a mámoros ünneplés, azután folytatta. így szólt: — Úgy látom, hogy a szeretet és a hűség egybeforrasztotta ezt a népet! És büszkeséggel jártatom körül a szemem: amerre csak ellátok, mindenütt olyan ember áll, aki a Szűz Mária zászló diadalát óhajtja, ebben reménykedik, ezért imádkozik ... Tudom mindnyájatokról, hógy készek vagytok az életeteket, a vagyonotokat feláldozni a hazáért és ez az érzés jóleső melegséggel tölti el a szivemet; . . . Most, hogy magam körül látom az ország minden részéből iderándult hazafiakat, boldogan teszek ígéretet, hogy utolsó csepp véremig minden erőmmel kitartok a szent ügy mellett, amelyért zászlót bontottam . . . Erre tört csak ki igazán a vivátozás és Rákóczi lelke valóban megujhodott. >> Uj erőre kapott a szeretetnek, a rajongásnak és a hűségnek ezen megkapó megnyilvánulásán. A nagy vivátozás közben egyszer csak elkiáltotta magát Bercsényi. m m-Mm-M Nagy, öblös hangja minden mást tulharsogott: — Éljen II. Rákóczi Ferenc, Magyarország vezérlő nagy fejedelme ! ^ ^ „ Mimiim m. Es utana ezer es ezer torok harsogta: — Éljen II. Rákóczi Ferenc, Magyarország vezérlő nagy fejedelme! Ü j « Rákóczi eddig csak Erdély fejedelme és birodalmi herceg volt, most választották meg az egész ország vezérlő fejedelmévé. Voltak olyanok, akik még ezzel sem elégedtek meg. Még magasabb polcra akarták emelni Rákóczit, a nemzet bálványát. Hogy azonban ezt elérhessék, detronizálni, trónvesztettnek nyilvánítani kellett volna a Habsburg uralkodóházat és néhány követ már azzal a tervvel foglalkozott, hogy ilyen irányú javaslattal lép a szécsényi gyűlés elé. Mikor azonban Rákóczi erről tudomást szerzett, maga intézkedett, hogy ez ne történhessék meg. Nem vágyott ilyen dicsőségre, csak boldoggá akarta tenni szeretett nemzetét ... , Ehelyett azt határozták el, hogy még az eddiginél is hevesebben folytatják a harcot a császáriak ellen, mert mindenképpen döntésre akarják vinni a dolgot, hogy aztán annyi szenvedés, megpróbáltatás után végre nyugalom és béke boruljon a sokat zaklatott országra És mindenki szent esküvel fogadta, hogy — akárcsak a fejedelem — utolsó csepp véréig kitart a Szűz Máriás lobogó győzelme mellett. Ebben a hangulatban oszlott szét a szécsényi országgyűlés. KÉTSZÁZHARMINCNEGYEDIK FEJEZET. Az ál-támadás. Palotai gróf és Minka, azóta, hogy ráakadtak Marinbó Péró cigánytörzsére, velük vándoroltak, abban a hiszemben, hogy valahol majd sikerül feltalálni a leányukat. Péró folyton biztatta őket, folyton hitegette az aggódó apát és anyát, hogy majd csak sikerül rátalálni a keresett leányra, aki után eddig — ha találkoztak idegen vándorló cigányokkal, — hiába érdeklődtek. Mindezt csak azért csinálta Péró, hogy továbbra is Minka közelében maradhasson, akit napról-napra jobban szeretett és nagy megerőltetésébe került, hogy a szivében fellobogó vágyat elfojtsa. *»—*»#•** j Mindenáron meg akarta nyerni Minka szerelmét, azt akarta, hogy az övé, egyedül az övé legyen. (Folytatjuk) ,s 4. OLDAL
