A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-06 / 10. szám
PAGE 2. OLDAL A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: 3. T TÁRKANY alapitotu Megjelenik minden pénteken Published every Friday Pubüihed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefont CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .......................S5.00 One Year .........................$5.00 Fél évre ...................... 3.00 Half Year ........................ 3.00 Sintered as second ciasn matter September 1st, 19Í5&, at the Post Office ox Cleveland. Ohio, under the Act of March Krd. 187« Meddig semleges? Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a jelentősége annak, hogy Eisenhower elnök visszarendelte a Kina és Formoza közötti vizeken horgonyzó flottát. Amikor Eisenhower a kongresszushoz intézett üzenetében nyilvánosságra hozta ezt a rendelkezést, a külföldi sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy Eisenhower — belátve, hogy a háború elkerülhetetlen — támadó külügyi politikába kezdett. A kommunista párt hivatalos lapja, a Pravda vezércikkei jelzik, hogy a Szovjet is általános támadó propagandát indított meg, Eisenhower döntését félremagyarázva. Pedig e döntés csak megszüntette azt az állapotot, mely Formozát semlegessé tette. Fontos tehát hogy mindenki, aki világpolitikai kérdésben véleményt akar alkotni, megismerje a tényeket. Az amerikai flottát 1950 júniusában rendelték Formóza és a kínai szárazföld között elterülő tengerekre, amikor a koreai háború kitört. Kettős célja volt a rendelkezésnek: a kinai kommunisták támadását elhárítani Formozától, ugyanakkor viszszatartani a kinai nacionalista csapatokat, hogy a kínai szárazföldet megtámadják. 1950 novemberében a kinai kommunisták csatlakoztak az Egyesült Nemzetek hadseregének támadóihoz, a mi poltikánk azonban nem változott meg. Chiang-Kai-shek, a nacionalisták vezére, azt állitja, hogy 12 harcrakész divízióval rendelkezik és még 300,000 embere áll a kiképzés végső stádiumában. A flotta visszarendelése nem jelenti azt, hogy a kinai szárazföldet azonnal ostrom alá veszik. Chiangnek nincs elegendő tengeri és légi hadereje, hogy teljes offenzivába mehessen át. De ennek a közeljövőben való puszta lehetősége is arra fogja kényszeríteni a koríimunista vezetőket, hogy áthelyezzenek katonaságot, amely most a fronton harcol, a kinai szárazföld védelmére, amely most csak szórványosan van fedezve. A kommunista hadsereg ez átcsoportosításából előnyöket remélnek a szabadság harcosai Koreában, Indo-kinában és Malayában. Külföldön attól is tartanak, hogy az Egyesült Államok e lépéssel sietteti az uj világháború kitörését. A kishitüeket emlékeztessük arra, hogy az 1938-i müncheni egyezményt, amely a 2. világháborút megelőzte, nem pozitiv akció, hanem a cselekvés bátorságának a hiánya hozta létre. Lehet, hogy az angoloknál és franciáknál erősebb kezek, erősebb vezérek, megmenthették volna a világbékét akkor. A győzhetetlen paraszt Tito, a jugoszláv diktátor most hivatalosan beismeri, hogy vereséget szenvedett. A föld népe, a parasztok győzték le. A kollektivizálási program csődöt mondott és a kormány abbahagyja. Helyette a faluszövetségekben való önkéntes együttműködést fogja célpontjává tenni. A jugoszláv parasztok nem keltek fel fegyveresen Tito ellen. Csupán azt tették, hogy rosszul termeltek. Keveset és elkésve. Hol a vetés késett el, hol a begyűjtés vagy cséplés. Egyszerűen azért, mert az állam által fizetett árért úgysem volt érdemes termelni sokkal többet, mint amennyi saját fogyasztásra szükséges. A jugoszláv paraszt győzelméből erőt meríthetnek más országok földművesei, akik kommunista igában élnek. Bizonyosak vagyunk, hogy a jügoszláv példa nem fog hatás nélkül maradni. Az igazság az, hogy a földművessel minden kormányzat igyekszik csinvján bánni, mert az ő munkájának sikere vagy sikertelensége azonnal érezhető a gazdasági életben. Ipari cikkek hiánya sohasem okoz olyan zavart, mint az élelmiszer hiánya. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a magyar — vagy más keleteurópai paraszt sem érez másként, mint jugoszláv testvére. Ami Jugoszláviában történt, az bátorítóan fog hatni rá és előbbutóbb fel fogja ismerni, hogy sokkal nagyobb fegyver van a kezében, mint eddig gondolta. Színművészet Szabó János szénbányász Írni is tud, irt is egy színdarabot egyik bányász társáról, Holoda Imréről. “Holoda Imre” — ez a cime a színdarabnak. Nemrég volt a premeiérje a Szabadság Kulturotthonbarf. Maga Holoda Imre játszotta a Holoda Imre szerepét. A darab tartalma a következő: Holoda Imre vadember volt, de Szabó János embert faragott belőle, igaz embert, kitűnő vájárt, sztahanovista élmunkást. A színdarabot nagy tetszéssel fogadta a bányászokból állt közönség. ászubsi — hanghullámmal A superszónikus, vagy magyarán “hangontuli” hang boszorkányos erej ét már régen ismerték fizikusaink,; csak éppen azt nem tudták, hogy mit kezdjenek e számunkra nem hallható magasrezgésü hanggal. Eleinte inkább aféle játékszer volt a gép és a kvarckristály, amely a rezgést közvetítette. Aztán elkezdték mindenféle gyakorlati célra felhasználni a magas frekvenciájú hanghullámot. így többek között homogenizált tejet készítenek vele és a pasteurizálási folyamatot is ez a hanghullám végzi, amelynek olyan nagy az ereje, hogy megöli a tejben lappangó bacillusokat. Lövés az éjszakában Dr. Kertész Mihály első szokatlan tapasztalatai Amerikában 1912-ben történt, meg egeszen zöld állapotomban, alig négy hetes amerikai tartózkodásom idején. Akkoriban könnyen lehetett dzsábhoz jutni. Nekem akkor három dzsábom is volt. Az egyik fizetett rendeden, a másik rendesen nem fizetett, a harmadik meg sehogy sem fizetett. A rendesen fizető dzsábomat egy mail-order fonográf üzletben töltöttem be levelezői minőségben. A rendesen nem fizető dzsábom a Tarczai szerkesztésében megjelenő “Előre” cimü újságnál volt, ahol esténkint a szerkesztőségben dolgoztam. Az egyáltalán nem fizető dzsáb valamennyire ös:zefüggésben volt a No. 2 dzsábbal. A szerkesztőség, vagy helyesebben a szerkesztőség mögött álló szocialista szervezet ugyanis megalakította az “Előre Szintársulat”-ot, melynek egyik oszlopos tagja lettem. Játszottunk New Yorkban és a New Yorkot környező nagyobb magyar centrumokban. Egy egy felvonásos olasz dráma volt a slágerünk, ha jól emlékszem Rovetta “Becstelen” cimü darabja. Dr. Hoskó játszott benne egy olasz grófot, aki elcsábította a szegény ember szép leányát, Pogány Bellát, ami kellő hangulatos jelenetek után kiderülvén, én, mint a leány becsütes apja, a színfalak mögött agyonlőttem magamat. Ez volt a darab tartalma . Egy este Elizabethport, N. J., városban játszottunk. Szép sikerünk volt és lelkes hangulatban indultunk vissza New Yorkba. Lelkesedésünket még az a tudat sem hütötte le, hogy szokás szerint megint nem kaptunk fizetést. Éjfél már rég elmúlt, amikor New Yorkba értünk. Zuhogó esőben váltunk el egymástól, kiki -a saját lakása irányában. Én valahol az Avenue “A”-n laktam. Felöltőm feltúrt gallérjával és kezemben a színpadi kellékemet tartalmazó kopott koferrel, nem valami bizalom gerjesztő alak lehettem azok előtt, akiket az e ő ebben a késő éjjeli órákban még az utcán talált. Egyébként magam is félve húztam be a nyakamat a felöltőbe, mert ahogy a magyar lapokban olvastam, azon a héten valami olasz maffia garázdálkodott a környéken. Már közel voltam az Avenue A-hez, amikor egyszerre kiáltásokat hallok a hátam mögött. Az angol szókincsem még akkor alig állott néhány szóból. Hogy írni volt a kiabálás oka, vagy célja, még csak nem is sejtettem. De az olasz maffiára gondoltam és meggyorsitottam a lépteimet és csaknem szaladva igyekeztem a sarok felé, ahol be kellett fordulnom. Még nem értem el a sarkot, amikor egy lövés dördült el mögöttem, és szaladó és közeledő súlyos lépések zaját hallom. Egy pillanatnyi meggondolás sem kellett ahhoz, hogy megállják. Ha nem állok meg, újra lőnek, — gondoltam. Ha megállók, legfeljebb az értéktelen tartalmú kopott koffert vihetik el. Inkább veszszen a koffer, semhogy az egészségemnek oly nagyon ártalmas golyót kapjak a testembe... Megálltam És úgy emlékszem, valamennyire megkönnyebbültem,. amikor egy egyenruhás rendőrt, meg egy hatalmas szál civilt láttam magam, felé közeledni. Mindketten egy-egy revolvert tartottak maguk előtt. Az egyik még —- úgy láttam — füstölgőit is valamennyire. A civil egy villany zseblámpa fényét vetette rám a cipőmtől a kalapom búbjáig és vissza. Abból, amit egymással versenyezve nyilván odamondogattak nekem, egy szót sem értettem. Meg kell jegyeznem, hogy kis termetem, barna arcszinem és akkor még fekete hajam előttük olaszra vallott, mint ahogy igen (gyakran esett meg velem, hogy olasznak néztek. Persze hogy én egyre csak azt dadogtam, hogy: Hungary ... Hungária ... meg hogy “no versteh english”. A Hungary szónak varázsa volt. “Oh — mondta az egyik — Hungarian gulash!” — és szélesen, jóizüen mosolygott. Próbáltam én velük németül is konversálni, de bizony nem sokra mentem a német tudományommal. Hallom, hogy azt mondják: “Open!” És mutogatnak erősen a kofferemre. Ezt már megértettem. Ki is nyitottam én hamar azt a kellékes táskát. Egyenként huzgálták ki belőle a szegény olasz ember kopott ruháját, különböző arcfestékeket, álsztakált, álbaj uszt, mindenféle szinü kócot, pudert és legalulról ,a szép nagy revolvert, mellyel én, szegény színész, öngyilkosságot szoktam elkövetni. Nem tartott egy pillanatig sem és már kezemen volt a bilincs. Sajátságos módon most minden angol . tudományom az agyamról a nyelvemre tolakodott: “I Hungarian actor... como Elizabethport..Ennél aztán nem igen volt több. Ezt ismételgettem tehát egyre-má_ra. Ma már tudom, hogy azt felelték rá: “Tell it to the judge!” Hát bizony vittek ... Szerencsémre a rendőrállomáson, ahol elkönyveltek, egy jólelkü német származású rendőr tartott inspekciót, akinek töviről-hegyire elmondtam a szerencsétlen esetet és megkértem, hogy telefonáljon fel a szerkesztőségbe, ahol még bizonyára lesz valaki, aki megerősíti mindazt, amit mondottam ... Ez a német rendőr mondotta nekem azután, hogy ha ő nincs ott, akkor legalább is öt esztendő néz reám töltött lőfegyver viseléséért, ami szerte Amerikában még ma is kegyetlenül nagy bűn! Kitanitott arra is, hogy a jövőben ne használjak igazi lőfegyvert, ha öngyilkosságot kell elkövetnem a színpadon, hanem valami játékfeigyvert. “Aztán üssetek egy fával egy nagyot az asztalra, az is jól kihozza a fagy*1 ver-dörrenést. Mi is igy csináljuk a Turn Vereinban .. Ez volt legérdekesebb élményem Amerikában. KIS HÓNKKÁ SPeisztálBÓI luuigzó szó Churchill mesélte, hogy egyszer fordult csak elő vele az életben, hogy a szó szoros értelmében megnémult, nem tudott válaszolni. — A második világháború után Devonshb-eba utaztam — mondotta Churchill —, ahol A Jó Pásztor Verses Krónikája V Ina: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOP Márciusi szellő szárnyán KEDVES MAGYAR TESTVÉR:, éJ<Jb(^|rf^rálnok, ébredeznek már a márciusi lángok. Lelkem csengettyűi csilingelnek lassan, hogy Petőfi könyvét újra átolvassam. Elolvassam versét kicsiről és nagyról, de légióként mégis a "Talpra Magyarról!" Petőfi könyvét a polcról leemelem. Márciusnak szárnyán jön a történjem. Milyen nagy emberek és nagy idők yqliak s mily szent a hely, ahol porladnak a holtak. Múlnak bár az évek, több mint 100 év távol: szent emlékük mégis lelkűnkben vllágol! SZÁZARCU IGAZSÁG: szólalj meg felénk is: elmul-e végül a magyar szenvedés is? Százarcu igazság: mi az igazságod: hogy áll a magyarral végső számadásod? A magyar szabadság oly soká mért várat, mért terjeng felettünk mindig csak a bánat? Mért volt mindig könnyes az ős magyar határ: mért tört ránk a török, mért tört ránk a tatár? Mért tört ránk az osztrák, mért tört ránk a német s nem tudjuk elűzni most a vörös rémet? Magyar történelem ... most vagy egykor régen: mért van mindig ború fönt a magyar égen? FAKÉRGET REPESZTNEK a nagy belső lázak s gyémánt gyanta gyöngyöt izzadnak az ágak. S ha ily belső lázban szenvednek a népek: mint villám a csúcson világit a lélek. Vörös sors keresztjén szegény magyar nemzet, jaj, ha sokáig tart, mindent, mindent veszthet. Mikor távolodik el a vörös mától? Mikor sodródik már messzire Moszkvától? Eljön még, hogy nem lesz bolsiknak szolgája s tiszta magyar sors lesz életének fája. Magyar lelke magját nem veti majd gazba s turulszárnyon lendül újra a magasba} Rájöttek arra is, hogy ha idei szüretelésü bort tesznek ki a superszónikus rezgés hatásának, a bor a rendkívül magasrezgéstől megsüsüsödik és rtiegtévesztésig hasonlit az ize, ereje az aszuborra. Ma már a nagy amerikai és külföldi borpincék mind használják ezt a gépet, amely éveket, sőt évtizedeket takarít meg a számukra, amikor a bort “érlelik.” De keverésre is felhasználható ez a, boszorkányos hanghullám, olajat és vizet vegyit és festékeket, amelyeket az előtt csak nagy nehézségekkel és költséggel lehetett finoman elkeverni. Mocsaras vidéken, ahol az ivóvízben fertőző betegségek mikrobái tanyáznak, a hanghullám fertőtleníti a vizet, megöli a legszívósabb bacillusokat is. A' békeszerető Amerika a közösség üdvére akarja felhasználni ezt a felfedezést. Ugyanakkor az oroszok gyilkolni próbálnak vele és azon igyekeznek, hogy a felerősített superszónikus hanghullámot mint fegyvert használhassák a -fronton. Eddig sikerült is elérni azt, hogy kisebb állatokat megöltek a szabad füllel nem hallható, csupán érzékelhető hanghullámmal. Amerika bacillusokat pusztit vele, a szovjet embert akar ölni... ISTENÍTÉLETEK A KÖZÉPKORBAN Történettudósok följegyzései és a szépirodalom bőséges adatokat őriztek meg a középkori istenítéletek szörnyűségeiről. Amikor a bíróságok elé olyan ügy került, amelyben a vétkességet vagy ártatlanságot nem lehetett kétségtelenül megállapítani, a gyanúsítottat “ártatlansági próbá’Vnak vetették alá. Ennél a próbánál abból indultak ki, hogy Isten az ártatlant védelmébe veszi s megmenti a legnagyobb veszélyből. A legnevezetesebb ártatlansági próbák voltak: a kéttős párviadal, a tüzpróba, a vízpróba, a felszentelt falat, a keresztitélet és tetemrehivási A kettős párviadal már a legrégibb népeknél szokásos volt és mintegy Ítélet jellegével, törvényes erővel birt. A tizedik és tizenharmadik század közt szent dolognak tartották, amellyel nemcsak fontos magánügyekben, hanem általános vonatkozású államügyekben is döntöttek. Azt, aki kétséges ügyekben ellenfelét legyőzte, olyannak nyilvánították, akinek a vitás ügyben igaza van. Az ilyen küzdelmekre az ellenfelek imával és böjtöléssel készültek. Az előző éjjelt templomban töltötték, az oltár előtt imádkozva. A küzdelem, helyéül nagyobb teret választottak ki, ahol elkerített helye volt a küzdőknek és a nézők-, nek. A panaszmegtételétől számított negyvenedik napon folyt le rendszerint a küzdelem, amelyen hivatalból birák és papok is résztvettek. A nézőközönség nagy tömege hangos kiáltozásokkal bátorította jelöltjét. A különböző népeknél különböző rendszabályok voltak érvényben ilyen alkalmakkor. így a küzdelem színhelyén csak a két ellenfél jelenhetett meg. lóháton. Ha más lovast vettek észre s ha ez nemes volt, lovát elveszítette; ha a nép közé tartozott, egyik fülét levágták. Ülőhelyet a bíróság és papság tagjain kívül senki sem foglalhatott el s akik ez ellen vétettek, azoknak láb-, vagy hüvelykujjukat vágták le. Amikor a küzdelem órája elérkezett, egy herold előbb a panasztevőt, utána a vádlottat hivta fel. Kettőjüknek egyenlő fegyver és azonos föltételek mellett kellett küzdeniük. Ha közülök az egyik balkezes volt, a másiknak is balkézzel kellett harcolnia. Ha az egyik küzdőnek csak egy szeme volt, a másiknak egyik szemét lekötötték/ Iía az egyik küzdőfelet anélkül győzte le ellenfele, hogy holtan • maradt volna a küzdőtéren, akkor annak fejét a küzdelem színhelyén levágták. Ha a följelentés nő vagy pap ellen szólt, más ártatlansági próbát alkalmaztak, mert a nők nem tudnak, a papoknak pedig nem szabad verekedniük. Ilyen esetekben a tűz- vagy vizpróba döntött. Akit tüzpróbára jelöltek ki, annak mezítláb kellett égő széndarabókon átmenni, viaszba áztatott ingben lobogó lángokon átjutni, vagy csupasz mellére égő széndarabokat rátenni. Iia sértetlen maradt, a nép nyomban ártatlannak nyilvánította, ha azonban megsebesült, a tűz által okozott sérülések bűnösségét igazolták és ennek alapján törvényes büntetésben részesült. A valószínűség amellett szól, hogy ilyenformán a legártatlanabb is égési sebeket fog kapni. A tapasztalat azonban az ellenkezőjére is rávilágított. Sok bűnös és ártatlan esett át ugyanis a tüzpróbán anélkül, hogy megsebesült volna. Abban az időben is ismertek már olyan titkos szereket, amelyek segítségével pár percre tüzmentesek lehetnek. Akinek azonban a tüzpróba ellen nem volt más védelme, mint az ártatlansága, azt a lángok megsebesítették és ennefr. folytán bűnösnek nyilvánították. A vizpróbákat ’4ideg és forró vízben egy formán eszközölték. A hideg vizzel való próbára bocsátásnál a följelentettet egészen mezítelenre vetkeztették, kezeit, lábait megkötözték és egy tóba dobták. Megelőzően a pa imát mondott, amely szerint, ha a vízbe dobott ártatlan, ne fogadja be a tó, hanem vesse á testét a partra. A forró vizben való próbára bocsátásnál a följelentettnek egy kád fenekén levő gyűrűt mezítelen karral kellett kiemelnie. Ka a próbát végrehajtotta, zsákot húztak a karjára, a zsákot’ lepecsételték, nehogy valamilyen kenőcsöt használhasson. Há- ■ rom nap múlva tanuk jelenlétében levették a pecsétet a zsák- ■ ról és megnézték a kart. Ha csak kevéssé, vagy egyáltalán nem volt sérült, az Ítélet felmentő volt, ha azonban a kar leforrázott volt, akkor, mint bizonyított bűnöst, a följelentetettet elitélték. A felszentelt falat próbatétele abból állott, hogy a próbára bocsátott szájába bedugták az ételt különböző kívánságok kíséretében. Például: Isten büntesse meg, az ételtől fulladjon meg, legyenek fájdalmai, legyen beteg, ha azt a cselekményt, amelynek elkövetésével vádolják, csakugyan elkövette. Ha a falat a vádlott torkán szerencsésen lecsúszott, ártatlansága be volt bizonyítva és nyomban szabadonbocsátották. Miután azonban a “falat” tetszés szerint adagolható nagyra, vagy kicsinyre és az emberi torok sem egyforma méretű, mem maradhat fenn kétség az iránt, hogy sok próbára bocsátott megfulladt. Épp ilyen körülmények közt folyt le a vacsorapróba is. A keresztitóletnél a följelentő és a gyanúsított kifeszitett karokkal a templomban az oltár alatt levő kereszt alá állottak. Ebben a helyzetben kellett maraniok addig, amig csak kibírták. Akinek karjai először estek le a vízszintes helyzetből, azt bűnösnek nyilvánították és elitélték. A tetemrehivást olyan esetben alkalmazták, amikor valakit gyilkosság elkövetésével vádoltak. Egy erre a célra kijelölt helyen a holttestet gyászpadra fektették. Majd a vádlottat odavezették s annak jobbkezével meg kellett érintenie a hullán levő sebet. Az érintés folyamata alatt meg kellett esküdnie arra, hogy ártatlan. Ha az eskü szavai közben azonban a keze megmozdult vagy reszketett, bűnösnek mondották ki és rögtön elitélték. Az istenítéletek egészen a tizennegyedik századig voltak szokásban. Később mind ritkábban alkalmazták és szórványosan bar, de egészen a tizenkilencedik századig előfordultak még ke-' vésbbé müveit népeknél. nagy beszédet kellett tartanom. Az egyik állomáson egy velem egykorú ur szállt be vasúti fülkémbe. Újságot olvastam és útitársam szótlanul mustrálgatott engem. Mikor letettem az újságot, igy szólt hozzám: — Bocsánatot kérek, nem Churchill úrhoz van szerencsém, akivel 1884-ben a harrowi kollégiumba együtt jártam? — Igen, én voltam az, — vol tam kénytelen válaszolni.-----— Hát pajtás, beszélj, mi lett belőled? Azóta se hallottam felőled semmit. Szójáték. Björnstjerne Bjőrsön, a hires norvég költő, a színházban ült és láthatóan örült annak, hogy fia, Björn Björnson darabjának, milyen n-agy sikere van. — Ha nem tévedek, ön a darab szerzője — szólt át az egyik páholyszomszédja. — Nem kérem, — válaszolta az idősebb Björnson — én a szerző szerzője vagyok. Pártolja hirdetőinket!
