A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-27 / 9. szám
PAGE 8. OLDAL A Jó PÁSZTOR Böjt második vasárnapja i EVANGÉLIUM Szent Máté 17. fej. 1 8. Azon időben Jézus maga mellé véve Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét s felvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük ... És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. S íme megjelenének nekik Mózes és Illés, beszélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk; Ez az én kedves Fiam . . . ha akarod, csináljunk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet- Mig ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékold be őket. És íme szózat hallatszék a felhőkből, mely mondá: Ez az én kedves Fiam, akiben nekem kedvem telt, őt hallgassátok. Hallván ezt a tanítványok, arcukra borultak és igen megfélemlénak. És hozzájuk .méné Jézus és illetvén őket, mondá nekik: Keljetek fel s ne féljetek. Fölemelvén pedig a szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. SZENTBESZÉD A nagyböjt első vasárnapja Krisztus Urunkat mint bőjtölőt állította szemeink elé az evangéliumban. A mai vasárnapi evangéliumban pedig Krisztus Urunkat már a Tábor hegyén találjuk. A múlt vasárnap Krisztus testében szenved, ma pedig testében megdicsőül. A múltkor mint ember mutatkozik meg előttünk, a ma pedig mint Istent mutatja meg nekünk. Nagy külömbség, nagy ellentét! A két vasárnap jelenti a két életet, a földi s az örök életet. Krisztus Urunk a saját példájával, a saját életével tanít bennünket arra, hogy itt a földön küzdelem, szenvedés az ember sorsa és hogy ezt a küzdelmes kisértést böjtöléssel és vezekléssel kell hasznossá, érdemszerzővé tennünk, ha azt akarjuk, hogy a Tábor hegyére, a megdicsőülés helyére eljussunk és hogy igy jövő életünk boldog legyen. Krisztus Urunk először végigcsinálja a föld keserveit s azután megmutatja nekünk az ég örömeit, hogy tudjuk és akarjuk az-utóbbiakért elszenvedni az előbbieket. A kisértések helye és a Tábor hegye, a nagyböjt első és második vasárnapjának szent evangéliuma, a jelen és a jövő élet nagyszerű képe. Krisztus végigjárja a kisértések útját, legyőzi a test vágyait, az élet kevélységét és a szemek kívánságát és csak ezen hármas győzelem után jut fel a Tábor hegyére, ahol — az apostol szerint — jó nekünk lennünk. A földi életben nekünk is végig kell járnunk a kisértések útját, sokszor még az országutját is. A szem, a test, az élet, a világ folytonfolyvást kisért, ostromol, zaklat bennünket s nekünk szüntelenül résen kell lennünk, amint Szent Péter apostol figyelmeztet: “Testvérek, józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög körüljár, keresvén, hogy kit nyeljen el.” És hogy ebben a folytonos lelki harcban, ebben a szüntelen küzdelemben hitünket el ne veszítsük, reményünket fel ne adjuk, Krisztus Urunk bennünket is felvisz egyszer-máskor a Tábor hegyére! Kimondhatatlan lelki megnyugvást, leírhatatlan benső békét és édes örömet nyújt nekünk az imádságban, szent szolgálatában. A Tábor hegyén érezzük magunkat és szinte önfeledten kiáltunk fel Szent Péterrel mi is: “Uram, jó nekünk itt lennünk!” Egy anya fohásza Ihász Anna asszony, East Chicago, Ind.-ban, szomorúan emlékezve arra, hogy Pista fia 15 évvel ezelőtt mártírhalált halt, a következő fohásszal próbált könnyíteni szive nagy fájdalmán: Szeretnék pihenni, mert az élet oly mostoha hozzám. A temetőbe vágyom, a fiam mellé, akit régen eltemettem. Melletted szeretnék pillér: ni, jó fiam, odalent, ahol már nem bánt senkisem. Sok könnyet hullat az édesanyád érted s balga szívvel várja a te visszatér-Xavért Szent Ferenc indiai téritő látogatásának 400. évfordulója Irla: S. POLGÁR, jezsuita páter, Morapai, India V. Xavéri Szent Ferenc és a társai 2 hónapon át, naponta kétszer prédikáltak a legnépesebb utcákon ebben az 50,000 lakost! városban. De mikor látták, hogy minden erőfeszítésük hiábavaló, elhagyták 1550, december 17-én ezt a barátságtalan földet. Még' 300 mérföldnyi utat kell csinálniuk a tél közepében, hogy fölkeressék a császárt. Fernández erről röviden igy számol be: A hó egészen a térdünkig ért vagy még mélyebb is volt. Útközben ^egy japán utas megkérdezett minket: — Ha igazán az istenek földjéről jöttök (t. i. Indiából), miért nem kéritek meg őket, hogy hagyják már abba a havazást erre a földre?! Többször át kellett gázolni jéghideg patakokon és folyókon, ahol a viz elérte a csipőnket. Közben Xavéri Szent Ferenc nem viselt cipőt, ameddig nem értük el a kikötőt. Ott hajóra szálltunk, amely átvitt minket Sákáiba. Éjjel-nappal a fedélzeten voltunk, körülvéve fiatal kereskedőkkel, akik kicsufoltak minket. Sákáiban a három misszionárius rosszul volt fogadva. Senki sem volt hajlandó nekik menedékhelyet nyújtani. Úgy kényszerülve voltak építeni száraz gyalyakból egy kis lugast. De ezt is nemsokára a gyerekek kövekkel szétzúzták. Akkor a városkában kibéreltek egy nagyon szerény lakást, és nemsokára egy japán ur kedvessége áltak silkerült nekik érintkezésbe jutni azokkal, akik mentek a fővárosba. Most megint Fernández atya KIS MESÉK NAGYOKNAK Irta: AZ ÓHAZAI KANONOK A magyarországi kényszermunka táborban szenvedő ajkáról gyakran hallom a könnyes szemekkel mondott, keserű panaszt: —' Miért kell nekem ilyen súly os^keresztet viselnem? Nem jut eszébe senkinek a régi mese, amely szerint a sors által nagyon megviselt ember valamikor igy zúgolódva sóhajtozott és akkor éjszaka, álmában megjelent neki egy angyal és szokott jóságával igy szólt hozzá: Te saját kereszted ellen panaszkodol. Jöjj velem az égbe, ahol összegyűjtötték a kereszteket, amelyeket előtted annyi ember viselt. Válassz ki magadnak közülök egyet, melyről azt hiszed, hogy könnyebben viselheted. Gondolat gyorsaságával már az égben voltak és a panaszkodó ember a kis és nagy keresztek között válogatva, megtalálta a legkisebbet és legkönnyebbet. Azt kapta fel vállaira és elégedett hangon mondotta: — Olyan kereszt ez, amelyet panasz nélkül is elbírok. Elmosolyodott erre az angyal és figyelmeztette: ' —Nézd meg ezt a keresztet hátul is és akkor felírásáról láthatod, hogy ez az a kereszt, amely a tied, amelyet magad hordasz a földön és amelynek terhe ellen panaszkodol. Ki gondolna az emberek közül erre a lehetőségre? A rossz íiu keserű leckéje ,Igazi neve Demeter Dénes volt, de az iskolában a fiuk Dölyfös Dani néven csúfolták, mert nagyon fenn hordta az orrát. Ezt az életben — sajnos — felnőtis megteszik. Úri gyerek, gazdag gyerek, szép fiú, kitűnő tanuló volt, de lenézte a többi gyerekeket, akik kopottas ruhában jártak. Kitünően felelt a vizsgái? is, jutalmat kapott, de bucsuzás nélkül ment el az iskolából, egyenesen a cukrászdába, ahol torkig zabálta magát a spk édességgel, hiszen pénzben nem volt hiánya. No, alaposan megfájdűlt a sok édességtől a gyomra, még álmában is kínozta. Különös módon azl; álmodta, hogy újra vizsgáznia kell, de egy hófehér ruhába öltözött ember előtt, aki erélyes hangon mondotta: — Dölyfös Dani, állj fel. Csodálkozott a fiú, hogy gúnynevén hívták, de felállóit ted. Szomorú a szive a te édesanyádnak, aki rajtad kívül sohasem gondol másra. Isten veled, fiam, a viszontlátásra! és az első kérdés ez volt: — Hogyan tartottad meg a negyedik parancsolatot? Nem mert arról beszélni, hogy “tiszteld apádat és anyádat”, hiszen sokszor bánkódó anyjának könnyei jutottak eszébe. Lehajtotta fejét és hallgatott. Reászólt erre az ember: — Ötöst kapsz a hittanból, ha ezt se tudod. Most lássuk a számtant. Nyomban számold öszsze nekem itt azt, hogy hányszor tettél jót, kit szerettél, kinek adtál alamizsnát? Daninak ^ bizony egyetlen hérrü’hc?TM1vizsgálóbiztos erre még szigorúbb arccal felelte : —Ebből is ötöst kapsz. Most olvasni fogsz. Olvasd el hangosan mindazt, ami a fekete táblára van íTMq fehér betűkkel. Odanézett Dani a táblára és elszörnyedt. Rajta volt, hogy lenézte a szegényeket, kicsufclta a rongyosokat, gúnyolta a nyomorékokat. Nem olvasott egy betűt se, hanem majdnem a padló alá bujt volna szégyenében. Ám szólt a vizsgáló szellem: — Látom, hogy eddig mindenre hallgattál. Most mondj valamit arról, hogy jársz-e templomba? És mikor Dani erre se tudott felelni, mert kerülte a templomot, a rejtelmes vizsgálóbiztos alakja ragyogóan fehér lett, mintha angyal volna. Felsikoltott erre a fiú: — Anyám, segíts! Odaugrott a szerető szülő és aggódva kérdezte: — Mibajod van fiacskám? — Jaj, megbuktatott az angyal, mert nagyon rossz fiú voltam. Tudatlan tudósok Tanácskozásra gyűltek egyszer össze az orvosi tudományok legkiválóbb emberei és vitatkoztak fontos kérdésekről., Előadásának során az egyik tanár leszegezte a tényt: — Az emberi test bal oldalát az agy velő jobb szárnya, a jobb oldalát pedig a bal szárnya irányítja. Ezt millió kísérlet igazolja. ’ Tudta ezt mindenki a jeles orvosok közül, hiszen sok műtétet hajtottak végre ezen az alapon és csak egyetlen akadt közöttük, aki kérdezte: — De az agyvelőnek melyik része csinál a lélekből jót vagy rosszat? Ez az, amit annyi kutatás után ma se tudtam megtalálni. Azt az agyvelőt, amely a lelket igazgatja. És erre minden tudós hallgatott, mert hiszen arról sejtelme sincs senkinek, hogy hol van az emberi testben a lélek elrejtve. Az a lélek, amely életünket irányítja. érdekes részleteket aid Xavéri Szent Ferencről: “Ferenc atya örömében futott azokkal, akik a fővárosba mentek. Soha sem láttam őt olyan boldognak. Majdnem az egész utón futva, 10 mérföldnyit, eljutott Miákóba. Néhanéha mintha el volna ragadtatva örömében ,ugrálni kezdett. Útközben még olyan nevetséges dolgokat mesélt, hogy sírva nevettünk.” Karácsony a pogányok közt Karácsony szent esteje eljött. Már közel voltunk a célunkhoz. És most Ferencünk fejtegetni kezdte a nagy haditervét, hogy Japánt alávesse a Jézus Krisztus királyi hatalma alá. Elmegy tehát legelőször-a császárhoz, mint Jézus Krisztus követe, szegényen fölöltözködve. Mikor a császár szivét megnyerte a Világ Király számára, akkor megkéri az engedélyt, hogy szabadon hirdethesse a szent hitet. Azután elmenne az egyetemekre és vitázna a nagy tanárakkal az örök igazságokról, és biztos abban, hogy győzni fog: írna szintén a párisi egyetemnek, hogy a legtehetségesebb tanárok fölszentelnék a tehetségeiket Japán és Kina megtéréséért. És ha a párisi egyetem meghallgatná a szavát, akkor biztosan a kereszténységnek a többi egyetemei is versenyt futva ugyanazt megtennék. Végre Írna a barátjainak, akik más rend tagjai, és nagyon a szivükön van Krisztus Urunk dicsősége, hogy ők is részt vegyenek ebben az apostolkodásban. Ha ők is igent mondanak, és kijönnek az Ur szőllőjébe, akkor Japán biztosan keresztény lesz. És akkor itt is építenének egy nagy Notre Dame bazilikát. Ilyen körülmények között biztosan a japán császár is írna egy szép bevezető levelet a kinái császár barátjának. Mert hát Kina volt minden bölcsességnek és tudománynak a forrása, a japánok véleménye szerint...” Öreg báb a trónon / Ezekről elmélkedve, a szent hadvezérnek a szemei szikráztak. Nem gondolt se a hóra, se vérző sebes lábaira. A szent karácsonyi varázs hajtotta, hogy egy uj világot hódítson a jászolköré. Csak 11 nap elég volt, hogy Xavéri Szent Ferenc kiábránduljon az álmaiból! Nem volt ez a főváros és a császárja a mesevilág földje! A császár egy öreg báb volt. És a főparancsnok, a sogun, egy 15 éves gyerek. És a fényes város semmi más, mint leégett romok! És a hires egyetemekből nem létezett többé egyetlenegy sem! ... Tehát, uj haditervet kell készíteni! És Xavéri Szent Ferenc nem olyan ember volt, akit az első akadályok összetörtek volna. Kihallgatásra kellene menni és elhozni a szép ajándékokat? Igen, de az ajándékokat otthagyták Jámágukiban. Jó, majd vissza megy Jámágukiba és kihallgatást fog kérni a dáimiónál. Mivel Japán még nem érett meg arra, hogy megértse a betlehemi jászol szegénységét, úgy mostaniul Xavéri Szent Ferenc fői fog lépni mint a főidnek a nagyurai. A portugáloktól kért úgy Fernández, mint maga részére kitűnő öltözeteket, és igy visszajött Jámágukiba 1551 márciusában. Magukkal hoztak 13 gyönyörű ajándékot a dáimió számára, úgyhogy az el volt kápráztatva. Rögtön megadta az engedélyt, hogy teljes szabadságot élvezve ott éljenek a miszszionáriusok, és hogy ezek a “nyugatról jött boncok, hirdetAz inaszakadt EVANGÉLIUM Szent Márk, 2, 1—12 Azon időben: Beméne Jézus Kafarnaumba. És hallván, hogy egy házban vagyon, sokan gyülének össze, úgy hogy az ajtónál sem fértek el; és hirdeté nekik az igét. És jövének hozzája, egy inaszakadtat hozván, kit négyen hordoznak vala. És nem vihetvén őt eléje a sereg miatt, felbontók a tetőt, ahol volt, és a nyíláson lebocsáták az ágyat, melyben az inaszakadt fekszik vala. Látván tehát Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. Valának pedig ott némelyek az Írástudók közül, ott ülvén és gondolván szivökben: Hogy szólhat ez ily káromlólag. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanem egyedül az Isten? Jézus azonnal megértvén lelkében, hogy magokban úgy gondolkodnak, mondá nekik: Miért gondoljátok ezeket sziveitekben? Mi könnyebb- mondani-e az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak neked a te bűneid. — vagy mondani: Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására; (mondá az inaszakadtnak): Mondom neked: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba. És amaz mindjárt fölkele, és vévén ágyát, elméne mindenek láttára, úgy hogy mindnyájan csodálkozának, és dicsőiték az Istent, mondván: Még ilyet soha nem láttunk! SZENTBESZÉD Akik az inaszakadtat ily módon állították az Ur színe elé, ezen tettel Krisztusban való hitüknek nagy jelét adták. Azért Jézus, miután látta azok hitét, akik az inaszakadtat Ő hozzá vitték, mondá az inaszakadt embernek: “Bízzál fiam, ímegbocsáttatnak neked a te bűneid!” E szavak hallatára némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez, tudniillik Jézus, káromkodik; mert hiszen a bűnt senki sem bocsáthatja meg, csak egyedül a jó Isten; Ő tehát hasonlóvá teszi magát az Istenhez és ezáltal káromolja és szidalmazza az Istent. Az írástudók nem tartották Krisztust Istennek, hanem csak embernek és a tévelyben állandóan megmaradtak; ennélfogva folytonosan üldözték az Urat, egészen a kereszthalálálig. Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a bűnöket, hanem mint ember is. Isten után a legfőbb tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonatkozólag Krisztusnak adatott; ezen ektintélyt és hatalmas másokra, tudniillik a papokra is átruházta az Ur, hogy ők is megbocsáthassák a bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba! Az Ur Jézus valahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyiszor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a csoda valódisága és nagysága kitűnjék. így itt megparancsolta az inaszakadtnak, hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak az inaszakadt készséggel engedelmeskedett és felkelt rögtön és haza méné, Vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jelét. Látván pedig ezt a sereg, megfél emlének s dicsőiték Istent, aki ily hatalmat ad Jézusnak, akit legtöbben csodatevő prófétának tartottak. Lelki szemeink előtt lebegjen azoknak hite, kik az inaszakadtat Krisztushoz vitték. Bizalommal emeljük fel szemeinket az Ég felé. Bizzunk az Ur Jézus Krisztusban és ő mindnyájunkat meggyógyít úgy testileg, mint lelkileg, sőt mindannyian meghalljuk a kegyelemszózatot is: Megbocsáttatnak bűneitek. hessék a szent tant, amely magával hozza a megváltást.” Diadalmas békeiürés Most megkezdődött az igazi misszionáriusi munka. Egy budhista házban laktak és erről a munkáról igy Írtak Rómába Sz. Ignáchoz, a rendalapitóhoz: “Szüntelenül jönnek, kérdéseket intéznek hozzánk; hivatnak látogatóba, úgyhogy nem is marad szabad idő az imára, az evésre és alvásra. Szüntelenül csak vitatkoznak velünk ...” De mégis nem volt egyetlenegy megtérés sem, mindaddig a napig, mikor egy ember arcul köpte Fernández atyát, amig prédikált. Ez nyugodtan letörölte a köpést az arcáról, mintha semmi sem történt volna, és folytatta a beszédet. A hallgatók közt volt egy magasrangu személy, aki csak ellentmondani jött a miszszionáriusoknak. Mikor tehát meglátta a Fernández atyának azt a heroikus cselekedetét, uj világosságot kapott. A szentbeszéd után követte a misszionáriusokat és megkérte Xavéri Szént Ferencet, hogy megkeresztelje. így ő lett a Jámáguki első kereszténye. Két hónap után már volt több mint 500 megkeresztelt személy, akik legtöbbnyire a magasrangu társasághoz tartoztak. Mikor igy a Japán Egyház mély gyökereket vert Jámágukiban, a többi városokból is hívni kezdték a misszionáriusokat, így tehát elmentek a Bungó dáimió meghívására az országába és ott igazán királyi fogadásban részesültek. Már szépen folyt a munka, mikor Jámágukiban kitört a forradalom, és maga a dáimió is hárá-kiri (kis karddal föl vágta a saját hasát) által öngyilkos lett. Szerencsére az utódja is nemcsak kedvezője volt a keresztényeknek, de sok év után ő is fölvette a keresztséget, és igy ő lett a régi japán egyháznak az első magasrendü kereszténye. Két és fél évi munka után Xavéri Szent Ferenc visszahagyott maga után egy 1,500 főnyi kis japán keresztény egyházat. Most már nyugodtan visszatérhetett a központjába, Indiába, hogy kidolgozzon uj terveket, az uj hódításokra ... Kínái ostrom alá venni! Japánból visszatérőben kikötött a Kanton melletti Száncián kis szigetére, ahol volt Diego ■Pereira barátjának a kereskedelmi hajója. Xavéri Szent Ferenc elbeszélgetett sokáig a barátjával a japáni tapasztalatairól, és a japánok ellenvetéséről: “Ha az európaiak hite igaz, hogy is lehet az, hogy Kina semmit sem tud arról?” Fejtegetni kezdték a terveket és az eszközöket, hogy is lehetne behatolni a Kina erős brodalmába, amely tartja a kelet szellemi sorsát. (Folytatjuk)
