A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-13 / 7. szám

ijl

PAGE 8. OLDAL

A JÓ PÁSZTOR

Öivenedvasárnapra

EVANGÉLIUM

Szent Lukács 18. fej., 31—43. rész

Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt és mondá nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik és megcsufolják, bántalmazzák, megköpdösik és mi után megostorozták, megölik őt, de harmadnap föltámad. Azonban ők mitsem értének ezekből és ez az ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondottakat. Lön pedig, midőn Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! ... Az előlmenők pedig Inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! — Megállván tehát Jézus, parancsold, hogy vezessék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá neki: Láss, a te hited megszabadított téged. És azonnal látott s követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek,

SZENTBESZÉD

Iría: S. POLGÁR, jezsuita páter, Morapai, India

III.

A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mondhatjuk, hogy Istennek legszánandóbb teremtménye . . . Nem látja a nap világát, sem a csillagot, az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szinpompájában, nem szemlélheti Isten számtalan teremtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki csak folytonos, szakadatlan éjszakája van! . •% : $ >■

És mégis van ennél még sokkal kegyetlenebb sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a lelki vakság ... Az olyan ember, aki nyitott testi szemekkel jár ugyan ebben a nagy világban, de nem látja lelki szemeivel a világ alkotóját, nem jut cl észével az ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem Veizetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szerencsétlenebb

.i , '/ . / • /

es sajnálatra méltóbb, mint a testi vak.

Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem, a fáradság, az élet célját, akinek nincsen hite, nincsen reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár a folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szémei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak Volt, most is látunk. Ők Krisztust követik és életnek minden Ttján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsak a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudják a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csak egyedül Krisztusban. De sajnos, a lelkes tömeg mellett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, szerencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól.

Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többször is elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hivó szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ, hogy észrevesszük-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne rösteljünk kiáltani, ne szégyeljük magunkat az emberek előtt; addig kiáltsunk, amig Krisztus bennünket is észrevesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cselekedjem neked?”

Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen, én látni akarok, én nem akarok sötétségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, én Hozzád kivánok eljutni, Krisztusom! . . .” És Jézus majd nekem is azt feleli: “Láss!”

A LINCOLN BIBLIÁK

A kongresszus könyvtárában őrzik a Lincoln család két Bibliáját. Az egyik, amelynek fedelére arany betűkkel van az elnök feleségének neve benyomva, a családi Biblia, a másik, a képen a kisebbik, az a Biblia, amelyre Abraham Lincoln felesküdött mint az Egyesült Államok elnöke.

így nem is keresztelhették meg :>.z egész népet, és szó sem lehetett alapos hitoktatásról. És mikor a ferencesek kénytelenek voltak elhagyni a területet egy portugál kapitány viselkedése miatt, a nép megint a bálványokat kezdte imádni, csak szavakkal akarták bizonyítani a portugáloknak, hogy keresztények.

Mikor hát Ferencunk a Halászok Partján kikötött és kezdett működni, nagyon hamar meggyőződött, hogy szeminarista tolmácsai nem tudják Visszaadni a népnek a fejtegetéseit. Azért visszavonult Tutikorinba és ott egypár hónapon szorgalmasan tanulta a tamil nyelvet és efpe lefordította a katekizmusnak a fő fejezeteit.

Most már mehet a halászok közé! Kezébe vett egy csengőt és gyalog bejárta az egész Halászok Partját. Úgy élt, mint a szegény nép. Csengetve maga körül tömöritette a járókelőket, kiváltképpen a gyermekeket. A kíváncsiság húzta őket és mosolyogva hallgatták, mikor olvasgatta a tamil katekizmusát, vagy mikor mondogatta a Miatyánkot, Üdvözlégyet vagy a Hiszekegyet. T. i. Ferencnek a tamil nyelve olyan rossz volt, hogy nevetniük kellett. De mikor meggyőződtek arról, hogy e miatt az atya nem bosszankodik, sőt hogy tele van mosollyal, hogy kitartó és szigorú életű, akkor bámulattal kezdték hallgatni.

Legelőször megnyerte a gyermekek szivét, és általuk a szüleik szivét is. És most kezdődött az igazi Xavéri Szent Ferenc tanítása. Elő vette a Hisze- I kegyet és fejtegetni kezdte az j egyes hitágazatait, úgy ahogy ’ legjobban tudta. És ahol nem volt elegendő a nyelvtudása, pótolta a meggyőződés heve, a tekintetének a fénye, az erőteljes gesztikulálása. Időről-időre fölbuzditotta a hallgatóit, hogy ismételjék utána: “Istenem, hiszek! Istenem, add, hogy higyjék! És mikor a hallgatói egészen át voltak hatva ettől a hittől, akkor Ferencünk boldog lélekkel részesítette őket a szent keresztség kegyelmében.

De ami legtöbbnyire hatott a Párávérákra, hogy tömegesen fölvegyék a keresztséget, nem annyira a prédikációja vagy a buzgósága volt, hanem az imája! Éjjel-nappal Ferencünk oly buzgósággal imádkozott, hogy ezek a szegény halászok annyira meg voltak hatva ,hogy tömegesen fölvették a keresztséget. Xavéri Szent Ferencnek a lelke úszott a boldogságban. Sőt föl is kiáltott az Úrhoz: “Uram, már túl sol^ van a boldogságból, már túl sok van!”

Az első nagy sikerek után Ferencünk megint rövid időre fölment Goába, hogy személyesen felügyelje a benszülött kispap szeminárium fejlődérét. És mikor visszajött a drága halászai közé,-hozott magával 3 papot, 2 benszülöttet is, akik neki nagy hasznára voltak a brahmánokkal folytatott vitákban.

A brahmánok azt mondják és hitegetik el a néppel ,hogy ők egyenesen a Brahma istentől származnak s igy minden ember, sőt minden törvény fölött állnak. Xavéri Szent Ferenc nagyon sokszor vitázott velük és a brahmánok be is ismerték, hogy Ferenc egymaga többet tud, mint az összes brahmánok együttvéve; nagyon jól tudják, hogy csak egy Isten létezik. És mikor Ferencünk -sürgetni kezdte őket: “Ha tehát tudjátok az igazságot, miért nem akartok keresztények lenni?” — ezek csak igy feleltek: “Mit fognak mondani rólunk, ha olyan hirtelen fölcseréljük a hitünket, az életmódunkat? És ha egyszer keresztények leszünk, még a legszükségesebb is hiányozni fog, mert senki sem fog adni semmit többé!” így tehát, Xavéri Szent Ferencnek nem volt szerencséje a brahmánokkal. Csak egyetlen egyet sikerült neki megkeresztelni. De talán ennek egy más oka is volt ,t. i. a portugálok szívtelen, zsarnok és becstelen kapitánya nem riadt vissza, hogy a hindukat, sőt a keresztényeket is mint rabszolgákat eladja. Mikor ezt Xavéri Szent Ferenc megtudta, mint királyi és pápai legátus szent haragra gerjedt és következőképpen irt a portugál király Goában állomásozó helytartójának: “Nem gondoltok-e arra, hogy az Isten haragja majd nektek fogja mondani ezeket a szavakat: “Miért nem fenyíték meg az alattvalóitokat, akik a nevetekben harcoltak az én hitem ellen Indiában?

A jó Isten mégis láthatóan vigasztalni akarta a hü szolgáját. A Párávéráktól nyugatra fekvő Trávánkor királya meg akarta nyerni a portugálok kegyét, s ezért megengedte Xavéri Szent Ferencnek, hogy prédikálja a keresztény hitet. És ott élte át Xavéri Szent Ferenc életének legszebb perceit. Egy hónap alatt katekizált és megkeresztelt 10,000 személyt. Ezek az uj keresztények összezúzták a bálványaikat, lerombolták a templomaikat. És a megtérítés hulláma átcsapott Ceylon szigtéire is. így Mánár kis szigetén 500 ember fölvétte a kereszténységet. A kii^ÉUk, Gyáfnápátán, kényszerít^^pkarta, hogy viszszatérjenek a pogányságra. De hiába! Sziklaszilárdak maradtak és mind az 500 mártírhalált szenvedett. Nem mondják hiába, hogy a vértanuknak a vére az uj keresztények magva.

Xavéri Szent Ferenc Mánárból megint áthajózott az indiai félszigetre és Negápátáon keresztül elment Meliápurig (ma Mádrássznak az egyik külvárosa), ahol állítólag a Szent Tamás apostol sírja van. Ott Xavéri Szent Ferenc sokat imádkozott és a jó Isten megmutatta neki, hogy mit akar tőle. Erről Ferencünk igy számol be: “Úgy érzem és úgy megértettem, hogy az az Isten akarta, hogy Malakkába menjek. Ha nem tenném meg, úgy vélem, a jó Isten nem bocsájtaná meg sem ebben, sem a más életben. Szélesre kitárulnak az Isten szolgálatának az ajtajai.

A "fü,5zsr szigeíelc" apostola

■

1545 augusztusában Xavéri Szent Ferenc egy uj apostoli útra hajóra szált, Malakkába. Ott volt egy nagy portugál vár, amelyben volt 1,000 katona. Mikor Xavéri Szent Ferenc odajutott, rögtön erőteljes kézzel j megreformálta a keresztények ; meglazult erkölcsét. Fő vágya

mégis az volt, hogy a pogányoknál működjön. Négy hónapot rászánt, hogy megtanulja a maláj nyelvet és hogy a hit fő igazságait lefordítsa erre a nyelvre. Celebes lett volna a következő állomása, de lebeszélték, mondván, hogy ott még nem alkalmas a helyzet. Jobb a helyzet a Molukai szigeteken, a legmesszebb keleten fekvő szigeteken, amelyeket a portugálclk felkutatták: csak 3.500 kilométerre van Malakkától.

1546 januárban Xavéri Szent Ferenc utón van a Molukai szigetek felé. Kőrüskörül a szigeteken paradicsomi növényzet. De a lakosságnak majdnem a fele mohamedán. Ők a kereszténységnek a legnagyobb ellenségei! Csak valami 60 év előtt,

1485 körül egypár mohamedán misszionárius jött Mekkából és tüzzel-vassal beoltották a mohamedán fanatizmust a híveikbe.

Az első ilyen sziget, ahol Xavéri Szent Ferenc kikötött, az Amboine sziget, ahol volt egy kis portugál erődítmény. Itt időzött 1 hónapot. Megreformálta a keresztények erkölcsét. Akkor megint hajóra és 500 kilométerre északra hajózván kikötött Ternáte szigeten. Itt is volt egy portugál erődítmény; itt is megreformálta a keresztényeket és megkeresztelt néhány magasrangu mohamedánt; közöttük egy szultánt és egy kormányzót is. De a vágya volt, hogy még tovább menjen: a Moro szigetekre. De épp ott a mohamedánok gyűlölete nem ismert határt. Tüzzel-vassal kényszeritették a keresztényeket, hogy tagadják meg a hitüket, és ha egy portugált kézre kerítettek, hát darabokra vagdosták. Mindenki le akarta beszélni Xavéri Szent Ferencet, hogy ne menje nerre a nyaktörő útra! De hiába, a szent nem engedett. Akkor a legénység közölte a parancsnokkal, hogy megtagadja Xavéri Szent Ferencnek a hajót. Erre a szent válaszolt: “Ha nem adtok hajót, hát átuszok a Moro szigeteire!” Mikor a kapitány meglátta ezt a sziklaszilárd elhatározást, hát megadta magát; rendelkezésére adta a hajót, megkérvén a szentet, hogy vigyen magával ellenmérget. Mire a szent: “Elég nekem a jó Isten!” És a jó Isten meg is védte a Moro szigeteken, amelyeket bejárt három hónap alatt és megkeresztelt néhány magasrangú mohamedánt is. Csak a szultán kétkedett, mégis többre becsülte a háremját, mint a kereszténységet. Ternátból megint visszahajózott Indiába.

Majdnem 2 éve, hogy elhagyta Indiát, és közben ott rosszabult a helyzet, legtöbbnyire a kapzsi és erkölcstelen portugál helytartók és katonák miatt, akik nem riadtak vissza megmérgezni a Tutikorini generális vikáriátusát sem. Ez t. i. Portugáliába ment, és panaszkodott a királynál. És mikor a király felhatalmazta, hogy erőteljes reformot hajtson végre, eltették láb alól. A fönti okokból a Ceylon misszió is majdnem tönkrement, amely olyan gyönyörűen fejlődött. Xavéri Szent Ferenc megint egy erőteljes tiltakozólevelet irt a királynak. Hozzáteszi még a szent: “Ami engemet illet, én most megyek meghódítani a keresztnek egy országot, ahol nincs egyetlenegy mohamedán sem, t. i. a japán szigetet. De közben két éven keresztül fáradatlanul dolgozik, hogy megerőiitse az Indiai Missziót.

(folytatjuk)

■»\V»W»\V\VWV»W\WV\WVWVWVVtV*'WV»\WWVW%V»VV\VVV\WWWVW%*

Vaj hagyó vasárnap

EVANGÉLIUM

Szent Máté 6, 14 —21

Mondá az Ur: Ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. Ha pedig meg nem bocsátjátok az emberek vétkeiket, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűntetteiteket. Mikor pedig bőj töltök, ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók; mert meghervasztják orcáikat, hogy bőj tölni láttassanak az emberektől. Bizony mondom nektek, hogy elvették jutalmokat.. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne láttassál bőjtölni az emberektől, hanem a te Atyádtól, ki rejtekben vagyon; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked. Ne gyüjtsetek magatoknak, kincseket a földön, hol a rozsda és moly megemészti, és hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem a rozsda és moly meg ne emészti, és hol a tolvajok ki nem ássák s el nerq. lopják. Mert ahol kincsetek vagyon, ott vagyon szivetek is.

SZENTBESZÉD

Éz az evangéliumi szakasz ama hegyi beszédből van véve, amelyet Krisztus Urunk nyilvános hivatalának második és harmadik hús vét ja közötti időben Genezáret közelében a nyolc boldogság hegyén tartott.

Elején vagyunk a szent és nagyböjtnek, amely különösen az ételt vonja meg a testtől és eképpen a testet a lélek uralma alá hajtja és megtanít minket a test indulatait szelídíteni és Isten törvényeinek engedelmeskedni. Alkalma ez a töredelmességnek az Isten kiengesztelésének és igy a magábaszállásnak és jóságos cselekedetek gyakorlásának. Ideje ez a tökéletesebb erkölcs művelésének, az elkövetett bűnökért való elégtételnek és jobbulásnak; ideje lelkünk üdve különös munkálásának, Szent Pál aptostol szerint: “íme, most van a kellemes idő, ime most az üdvösség napja!”

Az őskeresztények is bőj töl lek, mert tapasztalták a böjtnek hatalmát a kisértések ellen. A szentatyák nem győzik eléggé dicsérni a böjtöt s az önmegtartóztatást. Szent Ambrus mondja: “A ml böjtünk tábor nekünk, amely az ördög támadásai ellen véd . . . Mert az ördög megretten a böjtölésnek halaványságától, éhezéssel érőtlenittetik, erőtlenséggel leterittetik.” Szent Ágoston pedig pzeket mondja: “Éhséggel szelidittetik meg a szilaj ló, éhséggel hódittatik meg a vad test”.

Nincs veszedelmesebb ellensége az embernek, mint az ő tulajdon teste, ha ez szabadon van bocsátva, hamar bűnre viszi a lelket. Ne engedje tehát az ember az ő testét szabadon, hanem tartsa féken s hajtsa hatalma alá, törje meg kicsapongó erejét.

Ne keressük az anyagiakban a boldogságot, mert fel nem leljük. Az embert valóban boldoggá egyedül csak a mennyei javak teszik, amelyeknek elérése végett szükséges, hogy a lélek a test fölött uralkodjék és ez akkor következik be, ha a testet böjtöléssel meghódítjuk.

Krisztus Urunk is bőjtölt s igy példát adott nekünk, hogy mi is bőjtöljünk.és az Ő nyomdokait kövessük. Tartsuk meg szigorúan a nagyböjtöt. Plogy pedig a nagyböjt üdvös is legyen reánk nézve és hogy meghozza nekünk azt, amit a nagyböjt által elérni törekszünk, szükséges, hogy a testi böjtöt kapcsoljuk össze a lelki böjttel, vagyis szükséges, hogy a vétektől, a bűntől tartózkodjunk.

Istentől k&pta vagyonát Isteniek adja vissza

Clyde Harris.pendletoni (Oregon) milliomos butorgyáros az általa 1913-ban alapított nagyvállalatot az Adventista Egyháznak ajándékozta. A vállalat értéke körülbelül 10 millió dollár.

A maga és a felesége nevében Harris igy nyilatkozott: “Isten többet adott nekünk, mint amennyit megérdemeltünk. Ezért mindent, amit az életben szereztünk, visszaadunk Istennek.”

A megajándékozott egyház saját kezelésébe veszi át a vállalatot, amelynek bútorgyári üzemei vannak Oregon, Illinois és Texas államokban, és a profitból más adventista egyházakat, iskolákat és kérházakat fog támogatni.

Harris, aki most 62 éves, nyugalomba vonul s birtokaiból csak pár gyümölcsöskertet tárt meg magának, a családi házzal

együtt.

Egy szivszaggasztó kép az angliai tengeri árvízről. A Themse torkolatában egy szigetecskét is teljes elöntéssel fenyeget az ár. A háziállatok a talpalattnyi kis száraz területen szorulnak össze