A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-06 / 6. szám
PAGE 8. OLDAL A Jó pÄSTimn Hatvanádvasárnapra EVANGÉLIUM Szent Lukács 8. fej. 4—-15. szakasz Az időben nagy sereg gyűlt egybe és városról-városra tódul tak hozzá, midőn mondá e példabeszédet: Kiméne a magvető elvetni az ő magvát. És amint vetett, némely része az utszélre esék és eltapostaték és az égi madarak felevék azt. És másik a kősziklákra esék és kikelvén, elszárada, mert nem volt nedvessége. És másik a tövisek közé esék és vele együtt nővén a tövisek, elfőjták azt. Másik a jó földbe esék s kikelvén, százszo ros gyümölcsöt hoza . . . Ezeket mondván, kiálta: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. — Megkérdezék őt azért tanítványai, mit jelent e példabeszéd? Kiknek ő monda: Nektek adatott tudni az Isten országának titkait, másoknak pedig példabeszédében, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. SZENT LUKÁCS Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje. Az útfélre esők azok, kik hallgatják, de azután eljön az ördög és kiveszi az igét szivükből, nehogy hi vén, üdvözöljenek. A kősziklára esők azok, kik mikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek és a kisértet idején elpártolnak. A tövisek közé esők azok, akik hallgatják, de az igék utóbb a? élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei közt elfojtatnak és gyű mölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig jó földbe esett, azok, kik tiszta és jó szívvel hallván az igét, megtartják azt magukban és gyümölcsöt hoznak állhatatosságban. SZENTBESZÉD Jézus három évig tanította az embereket a legszükségesebb dologra, nevezetesen arra: mit kell hinnnünk és mit kell cselekednünk, hogy itt e földön jó keresztények legyünk, e földi élet után pedig elnyerjük a jónak, az igazaknak örök koronáját? Krisztus nem azt. tanította s Krisztus után az Egyház sem azt tanítja, hogyan kell vagyont szerezni, hogyan kell híresnek lenni, egyszóval hogyan kell itt a földön boldogulni, mert elvégre a hatalom, a vagyon, a hírnév még nem jelent boldogságot, hanem igenis azt tanította, hogyan kell »minden földi jót megvetni, az örök boldogságot keresni és azt el is nyerni. Krisztus azért nem is ígért híveinek boldogságot ezen a földön, hanem ellenkezőleg keresztet; nem kecsegtette őket vagyonnal, ellenkezőleg a gazdag ifjúnak is azt ajánlotta: “Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között, s azután kövess engem.” Nem csalogatta az embereket elsőséggel, hatalommal, el lenkezőleg azt mondotta: “Aki első akar lenni közöttetek, az legyen az utolsó”, hiszen magamagáról is azt mondotta: “Én nem azért jöttem e világra, hogy uralkodjam, hanem hogy szolgáljak.” Mennyire elütő Krisztusnak mindezen tanítása a világ tanításaitól! A világ azt mondja: élvezz; Krisztus azt mondja: tagadd meg magad; a világ azt hirdeti: keressétek a földi dolgokat; Krisztus azt mondja: “keressétek elsősorban Isten országát és az ő igazságát, és a többi mind, ami szükséges, majd megadatik nektek”. A világ azt mondja: amig fiatal vagy, tombold ki magad, majd ha megöregszel, Istenhez térhetsz; Krisztus ellenben azt mondja: Ha ma hallod az Ur Szavát, meg ne kémé nyitsd a szivedet; ma még élsz, de ki tudja, vájjon a holnap is a tied lesz-e? Ámde ne feledjük, hogy a jó mag önmagában még nem elegendő ... A legszebb, a legjobb tanítás mit sem ér, ha azt nem követjük. A jó magnak jó talaj és jó munka kell, a jó tanításnak pedig jó szív és jó akarat. Nem elég Krisztus tanítását hallgatni, azt be is kell fogadnunk, MONDD AZ IGAZAT — BETÖRIK A FEJEDET Porszász József, egy budapesti tisztviselő barátja kíséretében a villamoson utazott és a Városliget mellett haladtak el, ahol a templomot lebontották s helyére Sztalinszobrot építettek. (Porszász félhangosan odaszólt á barátjának ,hogy a kormánynak a templom lebontásához- nem volt joga. Ezt a megjegyzést meghallotta egy utas és feljelentette. Porszászt “’népellenes nyilatkozat” miatt három évi kény| szermunkára ítélték. II. Kálvin János Ugyanabban a Sz. Bárbárá kollégiumba élt Kálvin János is, aki Ferenctől 3 évvel fiatalabb volt és ismeretes volt a forradalmi szelleméről. Jogász tanuló volt és Kopp Miklós bölcsészet tanár támogatásával sikerült neki létrehozni zárt köröket az egyetemi hallgatók között, amelyeken lelkes beszéddel fejtegette a gondolatait az uj reformálásról a “tiszta Evangélium” szerint és hevesen támadta Róma visszaéléseit. A beszédei gyújtogattak. 1533-ban a Mindenszentek ünnepén megcsonkították a forradalmárok a Szent Szűznek a szobrait, az Oltáriszentséget. És mikor Kopp Miklós, a forradalmárok pártfogója, az egyetemnek a rektora lett, beszédet tartott, melyet Kálvin János szerkesztett. És ez a beszéd harc-üzenet volt a Katolikus Egyháznak. A parlament fölhívtak Kopp Miklóst, hogy számot adjon a beszédjéről. És mivel j árt a hir, hogy talán még életét is veszíteni fogja, elszökött úgy ő, mint Kálvin János is. De titokban tovább is dolgoztak. A forradalom tovább folyt. 1534 októberben fölragasztottak az összes állami épületekre, a királyi palotára, a templomokra falragasztokat, melyekben támadták az Oltáriszentséget és a Katolikus Egyházat. Óriási volt a felindulás. A francia király, I. Ferenc, borzasztó szigorúsággal büntette a merényletet: 6 fő forradalmárt elégettetett a nyílt téren és 1535 január 21-én egy nagy engesztelő körmenetet rendelt el, amelyiken egész Páris részt vett. A királyok királyának szolgálatában Manrézai .Szent Ignác, aki ugyanabban a kollégiumban volt, ahol Kálvin János is volt, tervet dolgozott ki, hogy védje meg a Katolikus Egyházat és hogy harcolja a Nagy Király harcait. A leghatásosabb fegyvere lett a manrézai kis könyvecskéje, a “Lelkigyakorlatok.” Mikor Párisba megérkezett, evvel a fegyverrel hamar legyőzte Fáber Pétert és kemény harcok után megnyerte Ferencet is. A többi négy társát, Laynezt, Salmeront, Bobadillát, és Rodriguezt már sokkal könnyebben megnyerte. Mind a heten égtek a vágytól, hogy fölszenteljék az életüket és tehetségeiket a Királyok Királyának a szolgálatában. A Notre Dame de Montmartre templomban 1534 augusztus 15-én a hét uj apó. tol fölszentelte önmagát a legszentebb Oltáriszentség előtt, hogy Istennek akrnak szolgálni, hogy egy bizonyos napon elzarándokolnak a Szent-földre, hogy lemondanak a javaikról, megtartván csak a legszükségesebbet, és mikor viszszatértek a Szentföldről, rendelkezésre bocsátják saját magukat a pápának, a Krisztus Király helytartójának. Ezután 2 évfen át, kivéve Fáber Pétert, aki már fölszentelt pap volt, szorgalmasan tanulták a teológiát először a ferenceseknél és később a domonkosoknál. 1536 november 15-én a kis csoport, kivéve Ignácot, aki elment Spanyolországba, hegy rendbehozza a csali* ügyeit, útra kelt, hogy átlMladva az Alpeseken, egye_ülj'liek Ignáccal Velencében, és »nnét induljanak a SzentföldrelHiven a fogadalmukhoz, koldulásból éltek, és sok nehézségi került ,mig Velencébe jutottak. Még mikor Németországon át mentek, nagyon elszomorkodtak, látván, h( gy a szentek ereklyéit kidobták a templomokból; hogy falvak r íegárvultak, mert a pásztoraik, megnősülvén elhagyták a hel; rüket; hogy a községekben hév :s dogmatikus viták folynak. Velencében az uj apostolok megkezdték : munkájukat. Az emberek a nyílt téreken szívesen hallgattál Xavéri Szent Ferenc beszédje it, habár közben jót nevettek is a hibás olasz kiejté e miatt. De a meggyőződése és az egysj :erüség mindenkit magával ragadt. Az emberek nagyon megcsodálták az uj apostolokat, mikor látták, hogy mezítláb kikelt ulják a mindennapi bN^^MÉktjukat. Xavéri karja m:B {kicsit a hatat, mert nagy^^B iszket. Ferenc legelőször lorzadt ettől a gondolattól"rögtön legyőzte önmagát: egÄ /át betette a beteg genyes sw'be, lenyalta — és igy ment* tette önmagát minden íszom jttól. Három hóAp után Rómába mentek, abolB/I. (Pál előtt vitát tartottak. Ezrmnyira tetszett a pápának, hogy rögtön kiadta az engedélyt, logy mehetnek a Szentföldre : arándokolni. Visszatérvén Velencébe, Loyoli Szent Ignácot és Xavéri Szent Ferencet pappá szentelték. Ferencünk visszavonult Salmeronnal egy kis remete kunyhóba, ós ott éltek 40 napon át. Xavéri Szent Ferenc az első miséjét csak azután mondta Vicenzában. Mise közben csak úgy hullottak az örömkönnyei. A Szentföld zarándoklása füstbement, mert attól tartottak, hogy minden pillanatban kirobbanhat a háború Velence és Törökország közt. Azért Ignác és társai széjjelszóródtak Olaszország nagyobb városaiban, hogy hirdessék a Szent Evangéliumot. Ferenc és Bobadilla Bolognában működtek. Mindenki megcsodálta Ferencet a buzgósága, alázatossága és imája miatt. ' Egy év múlva az első jezsuiták megint Rómában találkoztak. De Xavéri Szent Ferenc a munka és a sanyargatások miatt annyira legyöngült, hogy mindenki gondolta, hogy ütött az utolsó órája. De Istennek más tervei voltak. Ferencünk a Sz, Ignác titkárja lett és egypár hónap után egy kicsit visszanyer, te egészségét. Egy nap Párisból jött a Szent Bárbárá kollégium rektorától egy levél Fáber Péter részére. Ebben azt jelenti a rektor, hogy III. János, a portugál király, mindenhol misszionáriusokat keres, hogy beültesse a szent hitet az újonnan megszerzett területeibe. Ő rögtön irt is a királynak éo figyelmét az uj rendre, a Jézus Társaságra terelte. Fáber Péter katonai rövidséggel válaszolt: “A pápának a kezében vagyunk. Ha parancsol a pápa, úgy szíves-örömest elmegyünk a világ végéig!” És a pápa parancsolt! Szent Ignác rögtön kiválasztott kettőt: Rodriguezt és Bobadillát. Épp mikor minden készen volt a nagy utjra, Bobadilla isiászt kapott. A követ nem várhatott tovább. Az ágyban fekvő beteg Ignác magához hiyatta a titkárját, Xavéri Szent Ferencet, és igy szólt hozzá: “Bobadilla mestert kiválasztottuk az India misszió számára. Nem mehet a betegsége miatt. És a követ nem várhatja be a meggyógyulását. Tehát ön fog menni! És Xavéri Szent Ferenc valódi Jézus-katonai hangon felelt: “Megértettem, én vagyok az ön embere!” A következő napon, március 15-én az uj misszionáriusok útra keltek. Három hónapig tartott az ut. Lisszabonban sok ideig várniuk kellett a hajóra. Közben olyan gyönyörűen működtek a városban, hogy a király meg akarta őket tartani Portugáliában. Irt is ebben az ügyben egy levelet Szent Ignácnak, aki röviden válaszolt: “Rodriguez maradjon és Ferenc menjen a hajóra!” Útban India felé Xavéri Szent Ferenc és két társa fölszálltak az 50 méter hosszú Sántiágo hajóra, amelyen volt 300 matróz, 700 katona, a tisztikar, kereskedők; mindössze 1200 személy. A Sántiágo, vitorláin nagy kereszt volt, mert a hajón volt Xavéri Szent Ferenc, a pápai legátus, aki egy személyben a portugál királynak a legátusa is volt. A terv szerint a hajónak 4-5 Húshagyó vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 25, 31—46 Mondá az Ur: Mikor eljő az ember fia az ő fölségében és vele mind az angyalok: akkor ő felségének királyi székébe ül; és összegyüjtetnek eléje minden nemzetek, és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. És a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig balkéz felől. Akkor majd így szól a király azoknak, kik jobbja felől lesznek: Jöjjetek, Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjuhoztam, és innom adtatok! jövevény voltam és befogadtatok engem; mezítelen, és befödöztetek engem; beteg voltam, és meglátogattatok engem; tömlőében voltam, és hozzám jöttetek. Akkor felelnek majd az igazak neki, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged? szomjuhozni, és italt adtunk neked? Mikor láttunk jövevényül, és’ befogadtunk téged? vagy mezítelenül, és befödöztünk téged? Vagy mikor láttunk téged betegen, vagy a tömlöcben, és hozzád mentünk? És felelvén a király, mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amit egynek ezen legkisebb atyámfiai közöl cselekedtetek, nekem cselekedtétek: Akkor igy szól majd azoknak is, akik balfelől lesznek: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre; mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjuhoztam, és nem adtatok nekem italt; jövevény voltam és be nem fogadtatok engem; meztelen, és be nem födöztetek engem: beteg és a tömlöcben voltam, és meg nem látogattatok engem. Akkor felelnek majd neki azok is, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjuhozni, jövevényül vagy meztelenül, betegen vagy a tömlöcben, és nem szolgáltunk neked? Akkor majd megfelel nekik, mondván: Bizony mondom nektek: Amit nem cselekedtetek egynek e kicsinyek közül, nekem sem cselekedtétek. És ezek örök kínra mennek, az igazak pedig örök életre. SZENT BESZÉD Az elkárhozottak az ily beszéd hallatára szintén kérdik majd az Ur Jézustól: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjuhozni, jövevényül vagy mezítelenül, betegen vagy a tömlöcben és nem szolgáltunk neked? Bámulni fognak majd az elkárhozottak, nem lévén képesek megérteni, hogy annak elmulasztásáért bűnhődjenek, aminek megtevésére soha alkalmuk nem volt. De ám felvilágosítja őket a legigazságosabb Biró, az Ur Jézus Krisztus, mondván: Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e kicsinyek közül, nekem sem cselekedtétek. Ezen Ítélet szerint az elkárhozottak örök kínra mennek, az igazak pedig örök életre, ahol az Istennek szinről-szinre való látása által olyan boldogságot fognak élvezni mindörökkön örökké, ‘‘hogy szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szivébe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” Végnélküli lesz tehát az igazak boldogsága a menyországban, nemkülönben végnélkül lesz az elkárhozottak szenvedése a pokolban. A fentiekből látjuk, hogy a jó Isten a jócselekedetek gyakorlásáért bőséges jutalommal, az örök boldogsággal jutalmazza az embert. Milyen serkentő lehet ez reánk nézve kötelességeink teljesítésére. Ellenben mily rettentő állapot vár a töredelnietlen bűnösre! Milyen borzasztó valóságra ébred az utolsó közitélet napján az, aki a jócselekedetek gyakorlását elmulasztotta, midőn majd fülébe dörög az Istennek ezen itéletszózata: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre! . . . Kívül a pokol kapuján még visszatérhetünk, de a pokolból nincs szabadulás; kapuja örökre be van zárva, örökké és valósággal be van zárva. Úgy igyekezzünk tehát élni, hogy az utolsó közitélet napján ilyen nagy veszély ne érjen bennünket. Gondoljunk az utolsó közitéletre és ez bizonyára visszatart mindnyájunkat a vétektől, a bűntől. Ez a kép a Los Amigos Respiratory Centert ábrázolja, Los Angelesben, ahová a polio betegeket viszik és az itt látható vastüdőkbe helyezik őket hónap múlva kellett volna kikötnie Goában, India partján. De csak borzalomteljes 13 hónap múlva érkezett óda . Élelmiszer hiány és ragályos betegségek miatt sokan elvesztették az életüket. Xavéri Szent Fe: renc a nagy szerencsétlenség közepette vigasztaló és segítő angyal volt. Maga is megkapta a ragályos betegséget és a kiváló doktoroknak köszenhette az életét. Mint legátusnak a rendelkezésére álltak a szolgák, de kijelentette, hogy nem jött, hogy szolgáljanak neki, hanem ő jött, hogy másoknak szolgáljon. Mosta is nemc ak a száját ruhanejmüit, hanem a betegekét is, és mindenkinek mindene lett, mint a “népek apostola”. Egy levélben kijelentette, hogy az egész világért sem választott volna, hogy egy napot is töltsön a Sántiágon. Csak Krisztus és a lelkek iránti szeretete adta neki az erőt, hogy viselje a keresztet. Körülhajózva Afrikát, Mozambikban partra szálltak, mert nagyon sok beteg volt és a hajónak várni kellett kedvező szelekre. Ott Xavéri Szent Ferenc egy másik hajóra szállt, mert a Gcában állomásozó alkirály már nagyon várta a jövetelét. Az uj hajó, Coulan, legelőször kikötött a mai Kenya területén, Melindában, mint később a Soktora szigetén, amely kulcspont a Vörös Tenger bejáratához. 1542 május 6-án Xavéri Szent Ferenc kikötött Goában. \ India apostola isnri Xavéri Szent Ferenc csak pár hónapot töltött Goában. Első be nyomásai nagyon kedvezők voltak. Az India félsziget legalsó részén, a Gochin apostoli vikáriusa, Miguel Váz, segítségre hívta Ferencet, hogy hirdesse az Evengéliumot a Halászok Partján, a á’árávéra nép között. 1542 szeptember végén Xavéri Szent Ferenc el is jött három benszülött szeminaristával, akik tolmácsai lettek. 1536-ban a Párávérák kérték Portugália védelmét a mohamedán harácsolok ellen, akik még kényszermunkával is zaklatták a népet. A portugálok segítségre jöttek. Egypár franciskánus misszióskodott a Párávérák között, de csak igen rövid időig. (Folytatjuk) Xavéri Szent Ferenc indiai téri tő látogatásának 40(1. évfordulója Irta: S. POLGÁR, jezsuita páter, Morapai, India
