A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-02 / 1. szám

A JÓ PÁSZTOR PAGE 5. OLDAL EREDETI REGENY (231-ik folytatás) Néhány napig egyébről sem beszéltek ezután Sztropkón, mint a cigányleány furcsa jóslatáról. Lassan-lassan azonban megfeledkeztek erről is, mert Ocskay uram más nagyobb ese­ményre készülődött egész házanépével egyetemben. Miután a gazdasággal úgy ahogy rendben volt Ocskay, azt tervezte; hogy minden épkézláb és otthon nélkülözhető emberével együttesen felkutatja a csibojhegyi barlangot és azt a titkos alagutat, amiről Ács József uram beszélt. A nagy tervezgetésnek az vetett véget, hogy Panna láto­gatása után néhány napra fejedelmi futár érkezett Sztrop­­kóra. A futár nem egymagában jött, hanem egy fejedelmi hin­­tót kisért. A hintó utasa azonban nem szállott-ki. A futár meg azt mondta, hogy a fejedelem parancsából azon nyomban ol­vassa el Ocskay a küldött levelet. Mikor a vezér feltörte a pecséteket, ezt olvasta: Adassák e levél kedvelt hívünknek és mindenkor igaz emberünknek, ocskói és sztropkói Ocskay László brigádéros urnák saját várkastélyában Sztropkón. Azután tovább olvasta: Kedvelt barátunk Ocskay László! Miután az Ég kifürkészhetetlen akaratából úgy rendel­tetett, hogy a német császár Őfelsége elméjét olyan irányban befolyásolta, hogy hajlandónak mutatkozott az isteni és em­beri törvények ellenére fogságban tartott hites feleségemet. Sarolta Amália hercegasszony őfenségét rövid időre a fog­ságból kiengedni’és hazánkba bocsátani, számomra lehetővé tétetett a feleségemmel való találkozás. Miért is azon kéréssel fordulunk kedvelt hívünkhöz, illet­ve azt hagyjuk meg neki jelen parancsolatunkkal, hogy ne sajnáljon legszebb és legmutatósabb ruháiba felöltözni és hit­vesével, született Tisza Ilonával egyetemben két szakasz Ocskay-huszár, két szakasz palotás, valamint egy egész szá­zad muskétás kíséretében Pozsony várába elmenni, ahová is jelen levelemhez mellékelt császái’i parancs bemutatása el­lenében akadálytalanul beengedtetik — Pálffy János bánus urnák magát illendő ceremóniákkal ha megmutatja, akkor bizton a fejedelemasszonyhoz vezeti, ki már a dologról érte­sítve lévén, habozás nélkül követni fogja kegyelmedet. Mire szent kötelességévé teendjük, hitvesemet a legrövidebb idő alatt és a legjobb tudásához mérten hozzám Kassára, udva­romba leszállitani ne késlekedjen. Jelen levelem átadójával együtt érkezik kegyelmedhez Wohlfahrt Emilia grófnő, akit annál is inkább ajánlok ke­gyelmed úri figyelmességébe, mert az illető volt az, aki lehe­tővé tette praktikával a találkozás megtörténtét. Különben is kedvelt hivünk és a kuruc ügynek buzgó harcosa. Jelen levelünk kelt Kassa városában levő székhelyünkön az Ur ezerhétszáz és ötödik esztendejének április hónapjában 18-ik napon. II. Rákóczi Ferenc Az áspiskígyó Mikor Ocskay a levelet elolvasta, felnevetett. A fejede­lem futárja azt hitte, hogy a vezér talán hirtelen megőrült, pedig Ocskay csak Czinka Panna jóslatára emlékezett; Hát persze, igy már érthető volt a rejtelmes jóslat. A ravasz ci­gánylány a fejedelmi udvarban hallott Ocskay küldetésének híréről, nem akarta a fejedelmi parancsot megelőzve elmonda­ni a dolgot Ocskavéknak, viszont valamiképpen mégis szeret­te volna a dolgot tudomásunkra hozni, tehát azt választotta, hogy jövendőmondás alakjában közölte velük a valót. De akkor valószínűleg a jóslat egyéb részeiben eiip-on­­dottaknak is igazaknak kell lenniük — gondolta hirtelen Ocs­kay —, akkor igaz az az áspiskígyó is, akiről szintén beszélt Panna. — Oh! hát persze! — kiáltott fel hangosan Ocskay, mire a fejedelmi futár szintén nem tudta mire vélni a dolgot. A vezér ebben a pillanatban a kocsiban ülő Wohlfahrt grófnőre tekintett és nyomban megértette, hogy Panna ettől akarta megvédeni intő szavával. Volt azonban olyan jó diplomata, mindenekelőtt pedig há­zigazda és végtére a fejedelem szolgája, hogy a hölgynek egyet­len szemrebbenéssel sem hozta tudomására azt, amit e pillanat­ban gondolt róla. Már Ocskayné kevesebbel rendelkezett mindeme tulajdon­ságokból, mert ő bizony nem igen türtőztette magát Emilia irányában. Nem azért volt azonban Emilia éppen olyan, ami­lyen, hogy mézédes modorával ne tudja lefegyverezni Ocskay­­nét, aki ha nem is szívesen látta, mégis annyira, amennyire szó­ba ereszkedett vele és a háziaszonyi teendőket annak rendje és módja szerint legnagyobb ellenségével szemben is gyako­rolta. Mert Tisza Ilona érezte csak igazán, hogy mennyire el­lensége neki ez a gyönyörű grófnő. Bizony, ha akkor a sztrop­kói várban valamivel megétette volna Ilona Emiliát, a későbbi években rászakadó tengernyi csapástól kímélhette volna meg magát, az urát. De Ocskayné mindezt akkor még nem tudta, de ha tudja is, akkor sem folyamodik bűnhöz. Emilia tapasztalta, hogy a ház népe nem valami jó szem­mel nézi őt, de bizony azzal nem igen törődött. Túl volt ő már azon, hogy az ilyesmit felvegye. Inkább abban törte a fejét, hogy miféle kifogással hosszab­bíthatná meg itt-tartózkodását. Kifogást talált nemsokára az­után, hogy a kocsisával titokban diskurált. Kisvártatva a ko­csis, éppen amikor Emilia a háziakkal beszélgetett, jelentette, hogy a kocsi tengelye eltörőfélben van és mielőtt a hosszú út­nak nekifognának, okvetlenül meg kell javítani. Emiliát láthatólag kellemetlenül érintette a hir, mert amint mondta, már igy is két napot veszített, pedig a fejedelemasz­­szonynak megígérte, hogy ha az ura hajlandó a találkozóra, akkor minél gyorsabban viszatér. azért is, hogy ideje legyen a fejedelemasszonynak az utazási előkészületeket megtenni. Most mégis itt kellett idejét tölteni az Ocskay-kastélyban, ami — mint mondta — teljesen felborította úti programját. Mikor a házigazda a saját kocsijából ajánlott fel egyet Emilia számára, akkor kijelentette, hogy köszöni a szives jó­indulatot, de ő csak a már megszokott kocsin tud utazni, inkább vár tehát, amig rendbehozzák, ha veszítene is amiatt néhány napot. így történt azután, hogy Emilia, aki csak egyetlen éjsza­káiba akart megszállani Sztropkón, már a harmadik napot töl- j tötte a kastélyban. Ocskayné, akit a háztartás, meg a gyermekére való i felügyelet eléggé lekötött egész nap, nem i£en ért rá foglal­kozni a vendéggel. Emilia ezzel nem nagyon törődött. Sokkal jobban fájt azonban neki az, hogy Ocskay is, ha csak lehetett, mindenféle ürüggyel kerülte a társaságát. Emilia azonban nem olyan fából volt faragva, hogy ha ő egyszer eltökélt valamit, abból egykönnyen engedjen. Éppen ezért a harmadik napon reggeli után, amikor Osckayné már kisietett a kamrába, hogy a főzőasszonynak kiadja az aznapra való élelmiszert és mikor Ocskay is bucsuzkodni kezdett, azt hozva fel okul, hogy miután nemsokára ő is. meg a felesége is útra kelnek a fejedelemasszony elébe és igy hoszabb időre ma­gára' marad a birtok, néhány dolognak még most utána kell néznie. Emilia kijelentette, hogy elkíséri a szemleutra Ocskayt, miután egyedül nagyon unatkozna. Ocskay kénytelen-kelletlen elfogadta a grófnő ajánlkozá­­sát és női nyereggel nyergeltette meg az egyik lovat, úgy hogy csakhamar Emilia társaságában ügetett ki a vár kapuján. Először egészen közömbös dolgokról beszélgettek, úgy hogy Ocskay már-már azt hitte, hogy a grófnőnek semmiféle messzebbmenő céljai nem volt azzal, hogy elkísérte. Csak amikor visszafelé lovaglóban egy sűrűbb erdőn kel­lett átvágniuk, mondta Emilia, hogy fáradtnak érzi magát és megkérte Ocskayt arra, hogy az egyik tisztáson pihenjenek meg. Ocskaynak nem igen tetszett a dolog, mert nem tudhatta, mikor jár arra a várbeliek közül valaki, akinek révén esetleg Iionka fülébe jut a dolog. Pedig ha egyszer beszélni kezdenek erről, akkor bizonyára nem azt fogják hiresztelni, hogy a gróf­­nőcsábitotta el Ocskayt, hanem a valóságnak ellenkezően ar­ról beszélnek majd, hogy Ocskay ostromolta a tisztáson a gróf­nőt. Még akkor is igy mesélték volna el a dolgot, ha egészen tisztes távolban látták volna őket egymástól, mert Ocskaynak még mindig rossz hire volt. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni a vezér, de nem tehetett egyebet, mint a hölgy kérését teljesiteni. Emilia Ilonkát és Gábor fiát kezdte dicsérni. Ocskay akkor még nem gondolta, hogy Emilia tulajdonképpen mire akar ki­lyukadni. így hát örömmel hallgatta azt a sok szépet és jót, amit Emilia a családjáról mondott. Mikor a grófnő már eleget mondott ahhoz, amit terve szerint beszélni .akart Ocskaynak, akkor előhozakodott a tulajdonképpeni mondanivalójával, az­zal, aminek a kedvéért jött a sztropkói kastélyba, amiért a kocsissal megbeszélt tengelytörést is végigcsinálta. — Mindennek a sok szépnek és jónak vége lesz egyszer — kezdte Emilia. — Ugyan már miért lenne vége? — kérdezte Ocskay fel­figyelve. — Hát csak azért, Ocskay László, mert a fejedelem ügye bizony nagyon rosszul áll. Mit gondol kigyelmed, miért egye­zett bele Rákóczi abba. hogy a feleségével találkozzék, mikor pedig tudja, hogy a császár csak azért engedte Rákóczinét az urához, hogy az asszony hasson rá a békefeltételek elfogadá­sát illetőleg. Rákóczi’tudja ezt jól és azt is tudja, hogy miért egyezett bele most a fegyverszünetbe, mikor pedig eddig még soha hallani sem akartak a kurucok arról, hogy a császáriak­kal akármilyen megállapodás is létesüljön. Mit gondol kigyel­med, miért egyezett bele most mindenbe a fejedelem? Higyje el, hogy csak azért, mert tudja, hogy már nem sokáig bírják a kuruc csapatok a harcot. Higyje el kigyelmed, egy szép na­pon itt állnak a fejedelem nélkül, mert én ismerem a fejedelem­asszonyt, hiszen évek óta mellette élek és igy azt is tudom, Sa­­rota Amália azt fogja legelőször is kérni az urától, amikor ösz­­szekerülnek, hogy hagyjon fel a Magyarországért folyó célta­lan harcokkal, fogadja el a császár ajánlatát,la mely Rákóczit a magyar birtokaiért Lengyel- és .......-hasonló értékű birtokkal akarja kártalanitani, továbbá egy herceg­séget is akar neki adni. Higyje el nékem, Ocskay László, hogy a feleség szava nagy szó és Rákóczi bármennyire is hü hazafi, mégis csak hajlani fog a felesége szavára, akkor pedig egy szép napon itt álltok ti kuruc vitézek fejedelem nélkül, ha ugyan Bercsényi uram egyszeriben nem teszi meg magát fejedelem­nek Rákóczi helyébe. — Eb ura fakó! — kiáltotta dühösen Ocskay. aki még a feltevésre is dühbe gurult, hogy Bercsényi talán tényleg azt tenné hasonló helyzetben. — No lám, most csak beszélünk róla és kigyelmed máris dühbe gurul — mondta szelíd és csábitó hangon Emilia, — hát még ha tényleg igy lesz, mit csinál akkor? Nem tűr meg kigyel­med maga felett egyivásu, vagy kisebb embert. Akkor pedig, ha ez tényleg igy van, a legokosabb lesz, ha inkább ma hagy­ja itt a kuruc zászlót, mint holnap, mert akkor már lehet, késő lesz. Értse meg kigyelmed, senki sem akarja, hogy a volt társai ellen harcoljon. Ha a császári zászlóra felesküszik, akkor nem küldik a fejedelem ellen, hanem a franciák ellen induló egyik hadtestet vezetheti. Képzelje csak, most egy dandárnak pa­rancsol, akkor tizannyi ember, egy egész hadtest lenne a keze alatt. Azt tudja, ugy-e, hogy ha a császáriak elfogják, bizo­nyára megkurtitják egy fejjel. Amióta Bécsig elkalandozott, a császár húszezer aranyat tűzött ki Ocskay László fejére. Ezt a húszezer aranyat kigyelmed is megkaphatja abban a pilla­natban, ha jelentkezik a császáriaknál azzal, hogy át akar pártolni. De nemcsak ezt kapja, hanem ezen és a már említett hadtestparancsnokságon kivül természetesen teljes amnesztiát, valamint a fejedelem által adott birtokban való megerősítést. Hamarosan uj birtokot is szerezhet, valamint a grófi címet is megadja a császár, ha látja, hogy éppen olyan vitézül viszi harcba seregét a franciák ellen, mint a kurucokat a németek el­len. A csapat csupa magyar ezredből állna, akiket amúgy sem igen lehet felhasználni most, mert a kurucok ellen nem lehet vinni őket, mások ellen meg nem merik vinni, mert nincs, aki birna velük. Kigyelmed éppen arra való ember, Ocskay László. Gondolkozzék hát a dolgon! Ebben a pillanatban az országúihoz értek és csodák cso­dája. az előbb még törött hintótengely egyszerre megjavult. Emilia hintája ott állott előttük, a grófnő pedig kecsesen leug­rott a lováról és egyenesen a hintóba ült. Néhány szóval.elbú­csúzott Ocskaytól, aki még mindig némán állott, azután a gróf­nő valamit szólt a kocsisának, mire ez hirtelen a lovak közé csapott és a hintó egy-kettőre tovagördült. Ocskay még percek múlva is úgy állt az orszguton, mintha álmodna és csak akkor tért magához, amikor a hintó már el­tűnt az ut egy kanyarulatánál. Még akkor is úgy tűnt fej, hogy álmodott, annyira meseszerü volt mindaz, amit hallott és^ any­­nyira lehetetlennek tűnt fel előtte az, hogy neki, Ocskay László­nak, lehessen ilyen ajánlatot tenni, neki. aki leghübb embere a fejedelemnek. Igaz. hogy ez a kígyó — ó, de igaza volt Czinka Pannának, — még magát a fejedelmet sem átallotta aljas rá­galmakkal teleszórni. Mert hiszen nem lehet igaz az, hogy a fejedelem cserben akarná hagyni a magyarság ügyét, holmi lengyel és gács bir­tokért. Nem, ez nem lehet igaz. De mégis azért furcsa, hogy a fejedelem, aki eddig még soha sem akart tudni arról, hogy a németekkel valami .megegyezés létesüljön, most beleegyezett a fegyverszünetbe, sőt most abba is belemegy, hogy a felesé­gével találkozzék, amiért szintén bizonyára meg kell majd va­lamilyen formában fizetni a császáriaknak. De nem, nem, ez nem lehet igaz azért, bizonyára csak ex a kígyó találta ki. Akárhogy is volt, abban a pillanatban, amikor Ocskay gon­dolkozni kezdett a dolgon, már meg is ingott a szent hitében. A kigyóméreg tehát hatni kezdett. ' |- És éppen ez volt Emilia sztropkói látogatásának célja. KÉTSZÁZTIZENEGYEDIK FEJEZET. • A pozsonyi küledté*. A következő héten az Ocskay-házban olyan sürgés-forgás volt, mintha legalább is lakodalomra készülődnének. A való­ság az volt, hogy Ocskay, meg Tisza Ilona, ugyancsak ki akar­jak tenni magukért, mert igen nagy megtiszteltetésnek számí­tott az, hogy Pozsonyba mehettek a fejedelem képviseletében. Meg akarták tehát mutatni ország-világ előtt, hogy a kurucok sem afféle ágrólszakadtak, hanem még a császári urak pom­páját is el tudják homályositani. ha úgy hozza magával a sors. Már pedig az időben sok föur tartózkodott a császári Magyar­­ország akkori fővárosában, Pozsonyban, miután éppen akkor gyülésezett az országgyűlés, minélfogva az egész város fel­­zavart méhkas képét mutatta. Hát még amikor hire támadt annak, hogy Rákóczinét ide­hozzák Bécsből és éppen a hírhedt Ocskay jön érte a fejede­lem megbízásából, hogy az urához vigye. Akkor meg éppen minden szállóhelyet megtöltöttek a kiváncsiak és az érdeklő­dők és bizony hosszú évek mulva»is arról ábrándoztak az ot­tani vendéglősök, meg szállodások, vájjon mikor lesz újra olyan nagyszerű hetük, mint az a hét, amikor Ocskay és Rá­­kócziné a városban tartózkodtak. Egyelőre azonban még csak a hire érkezett meg Ocskay­nak, ő maga el sem indult Sztropkóról. Az elindulás eléggé körülményes volt. Ocskayné ugyanis nem akart csak úgy akárhogy megje­lenni Pozsonyban, mert bár nem adott sokat a pompára, tudta, hogy a varosba való bevonuláskor minden szem őket fogja néz­ni azután meg a fejedelemasszony elé sem akart akármilyen ruhában odaállni. Miután azonban nem volt semmi olyan öl­tözete, amelyik véleménye szerint megfelelő lett volna erre a célra, elhatározta, hogy sürgősen néhány ruhát csináltat, amelyek métlók lesznek Rákóczi fejedelem képviselőjének feleségéhez. A ruhák elkészítéséhez idő kellett, még akkor is, ha egy tucat varrónő dolgozott minden darabon. így is bele­­lartott három napba, amig a ruhák elkészültek. Újabb három nap alatt az úti előkészületeket is megtette Ocskayné, már akkor csak az utravaló megsütése volt hátra. . Az is elkészült egy nap alatt, úgy, hogy a Rákóczi-levél kézbesítése utáni nyolcadik napon végre csakugyan elindult az Ocskay-pár Pozsony felé. Útközben az Ocskay-csapatok szállásán majd egy fél na­pot kellett várakozniok, mert a fejedelemasszony számára rendelt és különböző csapatrészekből összeállított diszkiséret egyes részei még nem érkeztek meg a kijelölt találkozóra. 1 égre azonban ezek is együtt voltak és igy akadálytalanul folyt már az ut a labanc harcvonalig, amelyet közvetlenül Pozsony határában léptek át, azután, hogy a megszálló sereg parancsnoka majd egy órát tanulmányozta a császári parancs valódiságát, amelyet Ocskay magával hozott. / Persze a parancsnok értesítve volt arról, hogy jönni fog Ocskay és a késleltetés oka az volt, hogy a városbeliek, akik nem tudták, hogy Ocskay tulajdonképpen mikor jön, kényel­mesen elkészülhessenek a fogadtatással. Ocskay már türelmetlenkedni kezdett, amikor végre a városból felhangzó harangzúgás és mozsárdurrogás hírül ad­ta, hogy odabent már tudják a nagy vendég érkezését. Ocskay ebben a pillanatban olyan fenséges külsejű volt, amilyen ta­lán még sohasem, érezte, hogy meg kell mutatnia az ország fővárosa lakosságának, hogy a fejedelem képviselője, aki a fejedelem helyett jött el a találkozóra, méltóan mérkőzhetik meg úgy előkelőség, mint pompa dolgában az ország legelő­kelőbb és leggazdagabb főuraival is. A fejedelemnek kijáró tisztelettel fogadták Ocskayt. A Város polgármestere a város kapuin kivül elébe vitt kenyeret, sót és bort, amelyeket Ocskaynak meg kellett Ízlelnie, annak jeléül, hogy barátsággal jön és barátsággal fogadják. Mikor ez a ceremónia megtörtént, Ocskay parancsot adott a kisérő katonaságnak, hogy a városon kivül verjenek tábort. A városban ugyanis nem lett volna elég hely a katonák elszál­lásolására, de meg különben is nem volt ildomos, hogy a fő­városba kuruc katonaság menjen be. Ekkora tömeg katona jelenléte ugyanis nyugtalanságot okozott volna a kapukon belül, miért is okosabb volt, ha a katonák a város határában maradnak. Miután ezzel is elkészült Ocskay és maga is meggyőződött arról, hogy a katonái rendes helyen táboroznak, folytatta az utat, melynek hátralévő részét most már állandó harangzúgás közepette tette meg. A falakon belül sorfalat állott a nép és előbb csak néma bámulattal adózott Ocskay tüneményes szép lovainak, kísérő huszárszakasza fényességének, a vezér délceg alakjának, ra­gyogó ruháinak, a kocsi elegánciájánaik és nem utolsó sorban Ilonka csodálatos szépségének is. A csodálkozás ünnepeltetés­­be csapott át. Végül annyira lelkesedtek Ocskayért, hogy a labancpárti urak, akik az országgyűlés háza előtt vártak a fejedelem küldöttére, megsokatlák a dolgot és már olyan han­got is lehetett hallani, hogy a végén majd még az egész város átpártol a kurucokhoz az Ocskay szép szemeinek kedvéért. Hát bizony nem igen akadt nő Pozsony fő- és székváros­ban. aki ne felejtette volna a tekintetét Ocskayn, valamint olyan férfi sem igen volt a főváros falain belül, akinek ne tet­szett volna Ocskayné. Rákóczi keresve sem találhatott volna különb emberpárt követségbe. Az országgyűlés háza előtt a király távollétében Széche­nyi hercegprímás fogadta Ocskayékat. A Pálffy-ezredből egy­kor kiűzött közvitéz előtt most az ország főurainak legelő­kelőbbjei hajbókoltak. A prímás szép üdvözlő beszédet vá­gott ki, ennél azonban sokkal jobban örült Ocskay annak, mi­kor maga Pálffy bán, egykori parancsnoka, aki annak idején megvesszőztette és levágatta a fülét, a császári hadak nevé­ben most mély reverendával fogadta. Ocskay boldogsága teljes volt e percben. Még annak sem örült jobban, hogy ezután Magyarország legggőgösebb főura, herceg Esterházy, a nádor, üdvözölte őt és feleségét. Esterházy olyan gőgös volt, hogy egyszerű nemes emberrel nem is eerszkedett szóba és most ez a nagyur sze­mélyesen segítette ki Ocskayn ét a kocsiból és gőgös fejét meghajtva, kezet is csókolt Ocskay feleségének. Ocskay persze tudta nagyon jól, hogy mindez a megtisz­teltetés nem az ő személyének szól, hanem a fejedelemnek, de azt is tudta, hogy ha véletlenül nem lenne annyira rokonszen­ves, akkor az ünnepeltetés mértéke is minden valószínűség szerint sokkal kisebb lett volna, mert a megrendelt ováció so­hasem olyan teljes, mint a szívből fakadó. KÉTSZÁZTIZENKETTEDIK FEJEZET. A pozsonyi várban: Az ünnepélyes fogadtatás után Ocskay nyomban kihall­gatásra jelentkezett Rákóczinénál, aki már előző napon meg­érkezett a városba Emilia társaságában. Ocskay a feleségét is magával vitte erre a kihallgatásra, mert a fejedelemtől kapott utasítás értelmében Ocskaynénak a fejedelemasszony udvarhölgyéül kellett szolgálnia. A feje­delemasszony szinte elsírta magát, amikor Ocskayt meglátta és amikor a vezér a fejedelem utasításait, valamint forró sze­relmes sorait tartalmazó levelét átadta. (Folytatjuk) HŐSI HALÁL TOKIO. — Hősi halált halt James Murray káplár, aki Ei­­senhowerrel együtt ebédelt, ! amikor a tábornok a koreai fronton járt. Eisenhower és Murray káplár ebédjéről ké­szült felvétel az ország összes lapjaiban megjelent. Néhány nappal később a káplár egy ki­sebb járőr csetepaté során ha­lálos sebet szenvedett. =S£T Stand F-2, Weit Sid« Market BUCKEYE JEWELERS BRILLIÁNSOK, ÓRÁK, ÉKSZEREK, EZÜSTÖK KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JAVÍTÁS 11611 BUCKEYE RD. Tel: RA 1-0584 CLEVELAND 2 0, OHIO Moreland Radio Shoppe REFRIGERATOROK, MOSÓGÉPEK SWEEPEREK és BÚTOROK legjobb rádió szolgálat 12525 Buckeye Road Tel: LO 1-5657 Este nyitva Tulajdonosok: WEISS TESTVÉREK Cleveland, Ohio Sieve Szalai a régi megbízhatóság alap­ján intéz el mindenféle BIZTOSÍTÁST Ohio állam hiteles közjegyzője HAZAK, TELKEK, FARMOK ▼étele él eladása 10701 Buckeye Rd., Cleveland, O. Telefon: GA 1-1414 OPTIKUS SZOLGÁLAT Szemorvosa előírását gondosan és ponto­san teljesítjük. — Szemüvegeket javítunk, szorosabbra csinálunk. Eltört üveget meg­felelővel pótolunk. PRECISION OPTICAL DISPENSING CO. L. V. PROHASKA — Magyarul beszélünk 9915 Euclid Ave., Cleveland — CE 1-4961 22580 Lake Shore Blvd. — RE 1-S779 Gyógyszer recepteket a leglelki­ismeretesebben elkészítünk K. N. Bannon R. W. McLeo-* BOulevard 2-2200 The KURTZ DRUG Co. 14715 Detroit Avenue Lakewood, Ohio KATOLIKUS-CÉG! • A SOUTH NORWALK1 MAGYAROK TEMETKEZÉSÉT LEGJUTÁNYOSABB ARON VÉGZI A. J. COLLINS CO. TEMETKEZŐ ÉS BALZSAMOZÓ North Main St., South Norwalk BÚTOROK ÉS LAKÁS­BERENDEZÉSEK VICTROLAK ÉS LEMEZEK Telefonszám: 747 Nagy választék paplanokban •a elsőrendű blankettekben is. LOVÁSZY IMR] házi készítésű kolbász A FEJEDELEM CSALOGÁNYA Az Orvosi Tudomány ELISMERI a mébfullánk mérgének haté ■át rheumatikus esetekben. A ‘‘MUSCU­­LAID" as egész világon az egyedüli olyan gyégyazer, mely méhfullánk mérget tar­talmaz. Enyhitőleg hat arthritis, rheums, riszketegség, csípő és derékfájás, vissár* tágulás, görcs és hülés eseteiben. Kérje® INGYENES bővebb értesítést ét győződjük meg s valóságról. Cim: John Tóth, 1142 Hillcrest Rood. South Bend 17. Ind. Lorain Avenue Upholstering & Furniture Repair Shop KÁRPITOZÁS ÉS BÚTOR JAVÍTÁS Rendelésre készült nappali szoba bútorok. 101)10 LORAIN AVE. ME 1-6360 Cleveland, O. J. F. S Y K O R A FRISS SERTÉSHÚS, FRISS KOLBÁSZ, FÜSTÖLT SONKA, SZALONNA — ZSÍR New Central Market STAND NO. 70. Cleveland, O. Legszebb Ajándék! SZENT CSALÁD, II. kiadású irai és éneke* könyv színes képekké és oktatásokkal, erősebb kötésbei $3.50-ert, bőrkötésben aranyozot szegéllyel $ő,00-ért kapható a: alábbi címen: Msgr. STEPHEN D. NYÍRI, 435-10th Ave.. MUNHALL, PA NYITVA ESTÉNKÉNT 9 ÓRÁIG LEGNAGYOBB ÉS LEGFINOMABB FALPAPÍR választék a városban. Jöjjön el. — Ismerkedjék meg velünk. Kitűnő minőségű festékek. THRESHER SIPES KEM-TONE Ingyen költségvetés. _— Ingyen házhozszállítás. OLIVER’S DISTINCTIVE WALLPAPER & PAINTS 2808 Lorain Ave. WO 1-8421-22

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents