A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-23 / 4. szám

A JÓ PÁSZTOR EREDETI REGfiNY (23’3-ik folytatás) A katonát néhány óra múlva kitette a kocsiból, sőt még annyi becsület is volt benne, hogy a még mindig ájult ember mellé néhány aranyat helyezett s Pannával azután tovább ro­bogott Nyitra felé. KÉTSZÁZTIZENNYOLCADIK FEJEZET / Játék a becsülettel. > Emilia grófnő még jóval Nyitra előtt kiszállott a fejede­­iemasszony kocsijából és valami ürüggyel előre lovagolt. Ter­mészetes, hogy az a kifogás, amellyel távollétét igazolni akar­ta, nem vélt igaz és tulajdonképpen azért ment előre, hogy za­vartalanul beszélgethessen Ocskayval. Ooskay, a vezér, már előzőleg is sokszor legeltette sze­meit az utazás tartama alatt a három gyönyörű hölgyön, — a fejedelemasszonyon, feleségén és Emílián —, amint egymás mellett ültek a kocsiban. A fejedelemasszony maga volt a tiszteletet parancsoló fenség, Ocskayné a legtipikusabb házi­asszony és'anya. De Emilia más, egészen más volt, mint azok ketten. Emilia szinte izott az elfojtott szenvedélytől. Szemének parazsa úgy égetett, hogy akire ránézett, an­nak menten melege lett tőle. * . Mi tagadás, Ocskay gyakran nézett rá az utóbbi időben, mert akár akarta, akár nem, kénytelen volt a grófnőt felesé­gével összehasonlítani. Az összehasonlítás azonban nem mindenben ütött ki Ilon­ka javára. Mert, hogy embernek feltétlenül Ocskayné volt a különb, az biztos, de mint szerelemre termett nő, Emilia volt előnyben. Ocskaynén, ha még nem is látszottak meg még kül­sőleg észrevehetően a várható anyai örömök, máris kissé meg­­csunyult, egy cseppet rigolyás lett és mindama tulajdonsá­gokat felvette magára, amelyek ai ilyen állapotban levő asz­­szonyokra annyira jellemzők. Emilia ezt nagyon jól tudta, mint ahogy menten észrevet­te Ocskaynak iránta megnylivánulő fokozottabb érdeklődé­sét is. Emilia nem azért volt ravasz nő és született diplomata, hogy ezeket az előnyöket ne tudta volna a maga számára fel­használni, de úgyhogy se a fcjedelemasszonynak, de még ke­vésbé Ocskaynénak a leghalványabb sejtelme se legyen arról, bogy tulajdonképpen a szemük előtt hálózza be Ocskayt. Most is olyan ügyesen sikerült kiszállania a kocsiból és lo­vat szerezve előre vágtatni, hogy sem a fejedelemasszony, sem Ocskayné egyetlen pillanatig sem gondolhattak arra, hogy ami történik, nein véletlenül van úgy, ahogy van, hanem Emi­lia előre megfontoltan cselekszik. Azalatt, amig Ocskayné és a fejedelemasszony az álöltö­zetben járó Rákóczival voltak elfoglalva, Emilia és Ocskay a főcsapattól kissé eltávolodva hosszas beszélgetésbe merül­tek. Hogy a beszélgetés hogyan kezdődött, nem fontos, mert hiszen elkezdődhetett volna akárhogyan is, mégis csak oda­lyukadtak volna ki végeredményben, ahova Emilia akarta. Mert ez a ravasz asszony ugyancsak értette a módját annak, hogy az. emberekkel még akaratuk ellenére is olyasmikről be­szélgessen, amiről akar. Most pedig arról akart beszélni, hogy nem lesz Ocskay szeretője., ha László nem tesz meg a kedvéért egyet és mást. Az utazás folyamán sikerült teljesen magába bolonditani Ocs­kayt, aki elfelejtette, hogy emiatt a nő miatt csak nemrégiben könnyes szemmel esdekelt bocsánatért Ilonka előtt és szent es­­küvést tett a feleségének, hogy ezentúl semmi körülmények között sem fog egyetlen pillanatig sem más nőre nézni. Hiába volt azonban Ocskay minden igyekezete, hogy meg­tartsa,, amire esküdött, mindjárt az első alkalommal nagyon veszedelmes ellenféllel került össze és bármilyen nagy hős volt a csatamezőn, a nőkkel szemben nem nyert csatát. Ő ugyan mindig azt hitte, hogy a szerelem terén is nagy hóditó, mert nem tudta azt az örökigazságot, amely a világ kezdete óta fennáll és amely a földön élő utolsó ember koráig érvényben marad: a nők hódítanak meg minden férfit, még akkor is, ha látszólag ők a legyőzöttek. Végeredményben azután odalyukadtak ki beszélgetésük­ben, hogy’á grófnő majdnem őszinte volt Ocskayval szemben. Annyira hatalmában tartozónak érezte már a vezért Emilia, hogy egészen nyíltan mert vele beszélni, tudta azt, hogyha nem is tenné meg azt, amit kér tőle, még abban az esetben sem fogja Ocskayt elárulni. Mái;: olyan bensőséges érzelmekkel viseltettek egymás iránt ,a bpekói szerelmes kaland óta, hogyha egyedül voltak, akkor tegezték egymást. — „Nézd László, — mondta Emilia — a fejedelem előbb­­utóbb vagy megegyezik a hátatok mögött a császárral, mely esetben ígázán semmiféle reményed nem lehet arra, hogy to­vábbra is katona maradhass, mert a császáriak természetesen azonnal iéi fogják oszlatni a kuruc ezredeket. Mondd, mit fogsz akkor kezdeni? Nem való az néked, Ocskay László, hogy íhazamenj Sztropkóra gazdálkodni. Nem való az néked, hidd el nekem, mert bár elismerem, a gazdálkodás igen tiszte­letreméltó foglalkozás, úri passzió, de te másra vagy rendel­ve, annál különbre, semhogy a tavaszi szántással, vagy a szőlő megmivjejéséye} törődjél. Néked egészen más, annál sokkal különb „életet kell élned. Éppen úgy, mint ahogy sokkal különb asszony kellene az oldalad mellé, mint amilyen a te mostani feleséged. Mert elismerem azt, hogy szép is a maga módján, van bizonyára olyan ember is, akinek ő tetszene a legjobban a föld ÖSSzes asszonyai között, sőt azt is tudom, hogy téged ő nagyan-nagyon szeret, de azért még sem vagytok boldogok és nem is lehettek soha azok, mert nem vagytok egymáshoz va­lók. Te. üstökös vagy, ő meg a szelíd hajnalcsillag. A füzed egy egész világot képes felgyújtani, az ő lángocskája legfel­jebb „egy házjtüzhelyet melegít. Abban az esetben, ha a feje­delem tovább folytatná a harcot, előbb-utóbb minden bizony­nyal legyőzik a császáriak a kuruc sereget. — Ugyan miket beszélsz — vetette közbe Ocskay, — hi­szen á legközelebbi jövőre a francia király hatalmas sereget küld a kurucok segítségére, úgyhogy számbelileg is túlsúlyban leszünk ^császáriak felett, akiket ilyenformán azután nem is lesz virtus legyőzni. — Oh, milyen gyermekded ember vagy te, Ocskay László! — kiáltott most fel Emilia. — Hiszel abban. i>»6j- a francia kh rály csakugyan sereget küld segitségtekre, hiszel abban, hogy a császáriakat csakugyan le tudjátok győzni? Hát nem látod rnég mindig, hogy a francia királynak a kuruc csak mindig, ütőkártya a kezében, amit a német ellen játszik ki, akkor és olyan módon, amikor és ahogy az neki kedves^és kellemes, de menten a talonba dobja, amikor nincsen már szüksége rá. Hát azt hiszed, a francia királynak nem mindegy, hogy ki uralkodik a magyarok felett? Mit bánja azt a francia, hogy Rákóczi lesz-e a fejedelem, vagy hogy a császár uralkodik-e továbbra is az ország fölött. Hogy pedig a franciák nélkül, a kurucok saját erejükből nem tudják legyőzni a császáriakat, azt magad is tudod, ugyebár. De nem te tudod ám ezt egyedül, hanem tudják a vezértársaid is. Hidd el, azok sokkal okosab­ban ebben a tekintetben, sokkal előrelátóbbak, mint te vagy, mert azok már mind tárgyalnak ám a bécsi udvarral arról, hogy milyen feltételek meleltt adnak számukra amnesztiát és mi lesz a jutalmuk akkor, ha még a végleges csatavesztés előtt elhagyják a kurucok táborát. — Ez nem igaz beszéd, amit mondasz, — szakította félbe Ocskay Emíliát —, nem lehet az, hogy valamennyien gazem­berek legyenek, akik a kuruc zászló alatt állnak most. Nem, nem, ezt nem hiszem, inkább elhiszem, hogy magad vagy az eleven ördög, a földre szállt Sátán, aki ilyen észvesztő külső­ben akar megkörnyékezni és kárhozatba rántani. — Hahaha! — kacagott fel metsző élességgel Emilia —, hát te ördögnek tartasz és sértegetsz azért, mert jó vagyok hozzád és törődöm veled. Látod Ocskay László, ezzel megint csak arról tettél tanúbizonyságot, hogy ti "férfiak valameny­­nyien egyformák vagytok. Egyiktők sem érdemli meg azt, hogy jó legyen hozzátok az ember. Egyetlen férfi sem érti meg, hogy néha, mi nők, is lehetünk őszinték és nem is éri meg egyetlen férfi sem, hogy ténylegesen őszinték legyünk veletek szemben, mert akkor, ha rájöttök, hogy egyszer igazán őszin­ték voltunk veletek szemben, már rendszerint késő. Akkor már rendszerint olyasmit követtetek el ellenünk, amit egyet­len asszony sem tud megbocsátani sohasem, akkor már kiáb­rándultatok belőlünk és ez a legnagyobb szégyen, ami vala­mely istenteremtését érhet, aki szoknyát hord. Jegyezd meg, hogy a nőknek csak egyetlen olyan tulajdonságuk van, ami közös minden asszonynál, a királynőtől kezdve le egészen a koldusasszonyig és ez: a hiúság. Jaj neked, ha akárhogyan is megbántasz egy asszonyt, de ezerszeresen jaj, ha a hiúsá­gát bántottad meg. Azt soha egyetlen földi asszony nem tud­ja megbocsátani. Én nem haragszom most rád ezért, hogy nem hiszel nekem. Nem haragszom, mert tudom, hogy elvakultan fanatikus vagy és hiszed is, amit mondasz. Tudom, hogy te meg vagy győződve arról, amit mondtál, de úgy vagy meggyőződ­ve, olyan igazán, hogy ez már talán nem is meggyőződés, ha­nem több annál. Nos, én majd találok módot arra, hogy ebből a nagy hitedből kiábrándítsalak és rávezesselek az egyedüli igaz útra, a szerelem útjára. De mondd meg nékem Ocskay László, milyen elégtételt fogsz nekem adni akkor, ha belátod az igazamat? Mit teszel akkor meg a kedvemért, hogy kien­gesztelj ? — Amit csak akarsz, — felelte a vezér — de az lehetet­len, hogy te meg tudj engem, Ocskay Lászlót győzni arról, hogy mindaz, amiben eddig hittem és reméltem, hogy mindaz a sok nagyszerű ideál, az a sok eszményi szépség, nem egyéb hiú ábrándnál. — Pedig úgy van ám Ocskay László, hidd el nekem. De most menjünk, — mondta aztán egészen elváltozott hangon Emilia — mert már megelőztek bennünket amazok és sokkal jobb lesz, ha nem látnak együtt bennünket. A grófnő e szavakkal megsarkantyu2tirpnf!^%s egyetlen egyszer sem tekintve vissza, elvágtatott. Ocskay kisvártatva szintén sarkantyúba kapta a lovát és egészen más irányba szá­guldott tova a nemes állattal, úgyhogy végül a főcsapat elé kerülve, szembejött velük. KÉTSZÁZTIZENKILENCEDIK FEJEZET. A találkozás. Éppen idejében érkezett meg a csapat élére, mert a látó­határon már feltünedeztek Nyitra első házai. Ocskay itt meg­állította az egész sereget és embert, lovat, kocsit rendbesze­detett, majd pontos katonás átvolságra állította fel az egyes részeket egymástól és csak azután indult el újra az egész csa­pat. Ideje volt a rendbeszedésnek, mert alig indultak meg új­ra, máris felharsant az ut legelső kanyarulatánál a fejedelem palotásainak zenekara. Pedig ha ezeket már hallani lehetett, akkor a fejedelem sem volt túlságosan messzeí Tényleg, néhány száz lépésnyire a zenészektől fényes kí­séretének közepette már várta a menetet maga a fejedelem is. Nem abban az egyszerű kapitányi ruhában volt most, amelyik­ben előbb, mint tulajdon követe jelent meg a felesége előtt, ha­nem pompás és díszes, de azért mégsem hivalkodó cifraságu ruhában, amely az idegen előtt is nyomban elárulta, hogy ő a fejedelem. De még egy változás volt rajta észlelhető. A fe­jedelmi ruhával együtt sokkal magasztosabb, sokkal fensége­sebb tartás és arckifejezést is öltött magára, úgyhogy az a Rá­kóczi, akit most látott meg a fejedelemasszony, sokkal inkább emlékeztetett arra a régi képre, amit uráról, elszakadásuk óta formált magának. Úgy volt illő, hogy mindenekelőtt Ocskay léptetett sötét lován egy hófehér kancán ülő fejedelem elé és jelentette, hogy a kapott parancs értelmében megjárta Pozsonyt és onnan el­hozta a nagyságos fejedelemasszonyt, akit is kér, hogy a nagy­ságos fejedelem ezennel vegyen át tőle. A fejedelem előbb néhány szívélyes szóval megköszönte Vezérének, hogy híven megtette azt, amit kért tőle, majd Ocs­kayval együtt felesége hintájához léptetett és illőképpen üd­vözölte nejét, valamint palotahölgyeit. / Mikor ez is megtörtént, akkor Rákóczi a kocsi mellett lovagolva kisérte be a hölgyeket szállásukra. Mindenütt kö­rülötte a fényes ruhákba butjatott kuruc tisztek és udvari lé­­hütők serege nyüszgött. Az utón mindenütt ünneplő ruhába öl­tözött nép, amely végeszakadatlan ovációban részesítette a fejedelmi párt. Közben Rákócziné bevallotta az urának, hogy már az előbb is ráismert, csak nem akart szólni, hogy igy ne váljék tréfarontóvá. A fejedelem mosolyogva, de igen tamás­­kodva hallgatta a feleségét, aki azonban, úgy ahogy azt elő­zetesen megbeszélte Ocskaynéval, a virágadást döntő érvnek játszotta ki annak bizonyítására, hogy valóban már a kapi­tányi ruhában megismerte a férjét. KÉTSZÁZHUSZADIK FEJEZET. Eszem-iszom, dinom-dánom. Ebben az időben néhány hétig Nyitra volt a kuruc világ központja, Rákóczi egész kísértén kivíil ebben a városban volt ideiglenesen a fővezérség is, valamint sok sereg tisztje is a városban tartózkodott, mig seregük a környékbeli fal­vakban volt elszállásolva. Természetes, hogy ilyenformán egy kicsit bizony szükecskén álltak lakás dolgában, úgyhogy a fejedelemasszonynak is be kellett érni két szobával. Maga a fejedelem pedig hálószobáján kívül csak egyetlen szobát kapott. ' ' , ; Tágas, nagy helységet, ami egyben dolgozó-, fogadó- és étkezőhelyiségül is szolgált. Nagy cécók folytak itt, mert Rá­kóczi meg akarta mutatni a feleségének, hogy milyen is az igazi kuruc virtus. De talán nem is annyira a feleségének akart a fejedelem imponálni, mint inkább ama külföldi uraknak, akik a fegyverszünet alatt a legkülönbözőbb európai udva­rokból jöttek Rákóczit megismerni és a kurucok hadseregét tanulmányozni. Minthogy a kuruc csapatok csak kisebb részben voltak Nyitra környéken, nagyobbára Érsekujvárott és Érsekújvár kő­éül állomásoztak, a fejedelem meghivta valamennyi külföldi urat, a magyarokkal egyetemben, hogy jönnének át vele Ér­sekújvárra, ahol a kuruc sereg felett szemlét tart. Hivatalosan az volt kiadva parancsba, hogy a fejedelemosszony látogatásá­nak örömére szemléli meg Rákóczi a csapatokat, valójába!) azonban jól tudta mindenki, hogy a szemle tulajdonképpen ä jelenlevő külföldi urak számára tartatik, még pedig részben azért, hogy az ellenséges érzésüek lássák, milyen jól vannak a magyar seregek felszerelve, milyen kitűnő hangulatban van­nak, milyen jól bírták eddig a harcot, tehát nincs okuk abban reménykedni, hogy Rákóczit hamarosan sikerül majd leverni­ük. Ugyancsak ezt akarták megmutatni a kuruc csapatok a ve­lük szövetséges hatalmak kiküldötteinek. Nyitrától Érsekújvárig mindenfelé diadalkapuk fogadták u magasrangu és rendű vendégeket. Maga Újvár városa száz cigányt fényes díszruhába öltöztetett és díszes lovakra ülte­tett. Ezek a lovasok azután olyan nagyszabású hangversenyt adtak le lovaik hátán ügetés közben, amilyent még gyalogos muzsikusoktól sem igen hallani. Ilyen kezdet után a továbbiakban sem volt nehéz kiérde­melni a külföldi urak dicsérő jelzőit, úgyhogy a seregszemle után valamennyi követ azt jelentette a korfaányának, hogy a kuruc sereg egyike Európa legjobban fegyelmezett és legjob­ban felszerelt seregeinek. Hát még, ami azután jött, amikor a külföldiek Ízelítőt kap­tak a hagyományos magyar vendégszeretetből. Olyan traktát kellett végignézniük, amilyenről csak álmodni sem tudtak. Ezckután pedig valóságos szinielőadásban volt részük az egy­­begyült magas vendégeknek, ami abban az időben a legna­gyobb ritkaságszámba ment. A legtöbb jelenlevő még soha nem is látott színjátszást, mert addig csak a francia és az angol ki­rályi udvarok engedhették meg maguknak azt a fényűzést, hogy a vendégeik mulattatására színészeket tartsanak. Hát még ha azt tudták volna az egybegyült vendégek, hogy a színészek és színésznők valamennyien kuruc tisztek. Abban az időben ugyanis még úgy volt szokás, hogy a női szerepeket is férfiak játszották a színpadon, igy volt lehetséges aztán az, hogy valamennyi szereplő a Rákoczi-seregben szol­gáló sárospataki diákokból került ki. Az egész szijátéknak a mozgatója Jávorka Ádám volt, aki időközben kapitánnyá lépett elő. Az aktorok pedig — igy hív­ták akkor a színészeket — valamennyien a rongyos dandár tisztjei voltak. A darabot, amit a színészek előadtak, Jávroka irta egyene­sen erre az alkalomra. A színjáték befejezése után a hatalmas cigányzenekar, amely a vendégek fogadtatásán is résztvett, újra előkerült. Természetesen most már csak úgy gyalogosan játszották. A szebbnél-szebb, szilajabbnál-szilajabb magyar nóták csakhamar megtették a hatásukat, különösen akkor, amikor a lakoma során, — mert a színjáték után az következett — jó­fajta tokaji borok is az asztalra kerültek, úgyhogy csakhamar megindult a tánc. Először a magyar urak kapták derékon a jelenlevő; hölgye^ két és lejtették velük az akkori idők divatos táncait, csakha­mar azonban a külföldi vendégeknek is megjött a táncolhat­nékjuk és egyszeriben olyan parázs mulatság keerkedett, ami­lyen Érsekujvárott nem láttak eddig, de bizony messzi föl­dön sem igen akadt párja. A táncban majd mindenki rézstvett, csak éppen azok nem táncoltak, akiknek valami betegségük volt, vagy akik invali­dusok lettek. így például Bercsényi uram, a fővezér, akit a köszvény szaggatott, szintén csak egy sarokban ülve nézhette végig a vigalmat. — De ha a lába nem is járt, annál szaporáb­ban forgott a nyelve, lévén a magyar seregek fővezére elismer­ten rosszmájú és rossznyelvü ember, aki bizony nem is annyira meggyőződésből, hanem inkább a maga mulatságára úgy le­szedte mindenkiről a keresztvizet, mintha nem vitéz katona, hanem valami otthonülő vénasszony volna. Ha pedig valaki véletlenül ki találta hívni valamilyen tettével a vezér haragját, akkor azután az igen hoszu ideig nem szabadulhatott meg Ber­csényi uram gúnyos megjegyzéseitől. így hát mindenki felette őrizkedett attól, hogy valamivel megsértse a fővezért. Most nagyon paprikás hangulatban volt, mert hogy szere­tett volna táncolni ő is, de hát arról a lábainak mostain állapota mellett szó sem lehetett. Másrészt meg azért volt nagyon mer­ges, mert a lábai is igen szaggatták, amiből biztos időváltozás­ra lehetett következtetni. Mellette néhány vén kuruc harcos ül­dögélt többé-kevésbbé telt kupák társaságában. A morgós öregek azután abban találták kedvüket és főleg olyan módon igyekeztek Bercsényi uram kedvében járni, hogy sorra vették az egész társaságot és egymás után alaposan le­szólták előbb a külföldi vendégeket, azután szépen sorban a többi jelenlevőket is. Senki sem kerülte el sorsát. Éppen Ocskay volt soron most, akire Bercsényi uram már régtől fogva, nem tudni miért, fente a fogát. Most az nem tet­szett neki, hogy éppen őt tüntette ki a fejedelem azzal, hogy a feleségéért küldte. De persze a fejedelem rendelkezése ellen nem fordulhatott a fővezér sem, azért hát más oldalról kezdte csipkedni Ocskayt. Valami körtáncot jártak a táncosok. Éppen akkor, amikor Ocskayra terelődött a beszéd, Emilia került Ocs­kay mellé. Akármennyire is jó diplomata volt Emilia, mégsem tudta magát annyira türtőztetni, hogy egy gondolatnyit meg he remegjen abban a pillanatban, amikor Ocskay tartotta a kar­jai között. De nem azért nevezték Bercsényit sasszemünék, hogy az ilyesmit azonnal észre ne vegye. Természetét tagadta volna meg, ha arról, amit tapasztalt, nem tette volna meg azonnal a maga módja szerint észrevételét. — Ni csak az a bécsi rongy, — mondta, — hogy kelleti magát annak a félfülü fattyunak. Málészáju felesége meg csak úgy bámulja, mint a borjú a kaput, ahelyett, hogy a mafla ki­szedné a szemét a bécsi dámának. Most az egyszer azonban póruljárt Bercsényi. Elfeledke­zett ugyanis arról, hogy a legrosszabbmáju társa a leszólás­­ban éppen alvezére Ocskaynak és nagybátyja Ocskaynénak, még pedig Csajághy ezredes-kapitány uram, aki. amint a hu» gára és annak férjére mondott véleményt meghallott, először is vészes morgásba kezdett, majd hirtelen pulykavörös lett, hogy a másik pillanatban azonnal lilaszinre változzon az arca. De ebben a pillanatban a feldördülő morgásból olyan hatalmás ordításba csapott, hogy a zene menten elhallgatott és az össze­gyűlt vendégek is ijedten öszeszaladtak, egymástól tudakolva, hogy mi történt. Maga a fejedelem is, aki egy másik, kisebb há­remben beszélgetett néhány külföldi úrral, benézett a terem­be és amikor látta, hogy Bercsényi körül van a kavarodás, ma­(Folyt, a 6. oldalon) PAGE 3. OLDAL * BOWLESNEK IS MENNI KELL 1 Mindenkinek, aki demokrátá,-; menni kell, kivéve azokat a des% mokratákat, akik novemberben a republikánus jelöltet táiifog'áh-í ták. I, Mennie kell Bowles indiai nagykövetének is. : Kár; hogy mennie kell. Mert Bowles, akit Truman elnök két év előtt küldött Indiába, ott re-' mek diplomáciai teljesítményt vitt véghez: több barátot szer­zett Amerikának a hivatalos kö­rökben és a nép közt, mint bár­mely más amerikai követ bár-^ mely más országban. A LOVÁSZY IMRE HÁZI KÉSZÍTÉSŰ KOLBÁSZOK Stand F-2, West. Síd« Mátkát BUCKEYE JEWELERS BRILLIÁNSOK, ÓRÁK, ÉKSZEREK, EZÜSTÖK KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JAVÍTÁS 11611 BUCKEYE RD. .Tel: RA 1-0584 r ~. } CLEVELAND 2 0, O H I jD Sieve Szalui • régi megbízhatóság Alap­ján intéz el mindenféle BIZTOSÍTÁST Ohio állam hiteles közjegyzője HAZAK, . TELKEK, FARMOK ▼étele éi eladása 10701 Buckeye Rd„ Cleveland. O Telefon: GA 1-1414 OPTIKUS SZOLGÁLAT Szemorvos« előírását gondosa« éá porttá­­aan teljésif.tiik. — Szemüvegeket iBVífönSu szorosabbra csinálunk. Eltört Üvegét «leg» felelővel pótolunk. PRECISION OPTICAL ? DISPENSING CÖ. L. y. PROHASKA — Magyarul b—»I*-*«. 9915 Euclid Av«., Cleveland — CE 1-49*1 22589 Lake Shore Bltd. — RE t-Jlzjt Gyógyszer recepteket a iégielki­­ismeretesebben „ elkészítünk K. N. Bannon R. W. MeLe«-‘ BOiile*ard 2-2200 The KURTZ DRUG Co. 14715 Detroit A»enue Lakewood, Ohio . Az Orvosi Tudomány nuSMm • mébfnllánk mérgének, káté 9é% rheuBiatikrts esetekben. A “ftüftáílj- LAIP” «í egén« világot» as egyedüli tlya* gyágyseétír... .mély méhfuiíánk irtárgét tiy talmoz. Enyhitőíeg Hat grthrltl«, rheómt. viszketygsetr. e*l0ő ás derékfájás, eiisfe tágulás, görcs és htílés eseteiben. Rétjéé INGYENES bővebb értesítést és gyŐ*5dJ8ü meg a valóságról Cím: John TótH, ‘ij'4£ Hillrrest Road. South Bénd 17. Ind. Lorain Avenue Upholstering & Furniture. Repair Shop KÁRPITOZÁS ÉS BÚTOK JAVÍTA8 Rendelésre készttlt nappalt asoba botorak 1991» LORAIN AVE. V ■ > ME 1-6389 Cleveland. O J. F. SYKORA FRISS SERTÉSHÚS, FRISS KOLBÁSZ, FÜSTÖLT SONKA, SZALONNA — ZSÍR New Central Market STAND NO. 70. Cleveland. O. Legszebb Ajándék! ‘ ' ■? SZENT CSALÁD. U. kiadóm ima és énekes könyv színes képekkel és oktatásokkal, erősebb kötésben $3.50-ert, bőrkötésben aranyozott: szegéllyel $5.00-ért kapható az alábbi címen: . . . ... Magr. STEPHEN D. NYIfcl, 435-10th Ave., MUNHALL, PA. NYITVA ESTÉNKÉNT 9 6RAIG LEGNAGYOBB ÉS LEGFINOMABB FALPAPlR? f Választék a városban-. Jöjjön el. — Ismerkedjék mjsg velünk. . : Kitűnő minőségű festékek. THRESHER '? SIPES BPS KEM-TONE 3 Ingyen költségvetés. — litgyén. 1 házhozszállítás. OLIVER’S DISTINCTIVE WALLPAPER & PAINTS 2808 Lorain Av«. WO 1-8421-22 KATOLIKUS-CÉG! • A SOUTH NORWALK! MAGYAROK TEMETKEZESET LEGJUTÁNYOSABB ÁRON VÉGZI A.J. COLLINS CO. TEMETKEZŐ ÉS BALZSAMOZÓ North Main St., South Noréralk BÚTOROK ÉS LAKÁS­­BERENDEZÉSEK VICTROLAK ÉS LEMEZEK Telefonsaim: 747 Nagy választék paplanokban és elsőrendű blankettekben ii. A FEJEDELEM CSALOGÁNYA

Next

/
Thumbnails
Contents