A Jó Pásztor, 1952. november-december (30. évfolyam, 46-52. szám)
1952-11-14 / 46. szám
PAGE 8. OLDAL A JÓ PÁSZTOR Pünkösd után 24-ik vasárnap EVANGÉLIUM Máté 13. 31—35 Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; a mely kisebb ugyan minden magánál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. Más példázatot is mondok nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyite, mignem az egész megkele. Mind ezeket példázatokban monda Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik. Hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valónak. Ahol még mindig elégetik a pápát Angliában van egy 'kis város, ahol évszázados hagyomány, hogy minden évben egyszer “élve elégetik” a pápa életnagyságú képmását. Tűzijáték és egyéb népmulatságok keretében megy végbe a katolikus-ellenes tüntetés. Most ennek a városnak polgármestere lett egy katolikus hitre áttért polgár. Persze mindjárt beiktatása után azt kérdezték tőle, meg akarja-e és meg tudja-e akadályozni a jövőben a pápaégetési ünnepségeket? Azt felelte a polgármester : Aligha hiszem, hogy ez lehetséges lesz; a katolkius egyház elleni gyűlölet nagyon erős itt a lelkekben. Valami enyhülés mégis beállt a hagyományban. A pápaégetés most már nem hivatalos városi aktus, hanem egy fanatikus privát társaság rendezi azt. Ez évben november 5-én, Guy Fawkes Napján volt a pápaégetés. November 5-én történt, sok-sok évvel ezelőtt, hogy egy Guy Fawks nevű ember, aki katolikus volt, puskaporos hordót csempészett be a parlament pincéjébe, hogy levegőbe röpítse az uj ülésszak megnyitása alkalmából a trónbeszédet tartó királyt és kormányát. Akkor azt a vádat emelték a pápa ellen, hogy ő bérelte fel a bombamerénylőt, ami természetesen nem volt igaz. MÁSNAP Csalódni fognak azok, akik abbári reménykednek^ hogy jövőre kevesebb adót kell majd fizetni. Minthogy az országos kormány kiadásainak háromnegyedrésze katonai célokra megy, vajmi kevés kilátás van adócsökkentésre. A legjobb esetben — ha a világhelyzetben nem áll be kedvezőtlen fordulat — arra lehet számítani, bogy az adókat nem fogják emelni. Read newyorki republikánus képviselő, aki a kongresszusban a magas adók ellenzője volt és aki most, az uj kongresszusban az adóügyi bizottság elnöke lesz, igy nyilatkozott: “A választási kampány során és hangsúlyoztam, hogy az adóteher rendkívül nyomasztó. De arról egy szót sem szóltma, hogy lehet-e ez ellen valamit tenni”. A megbabonázott repülőtér NEWARK — A helybeli rosszhirü repülőteret, amely hónapokig le volt zárva a polgárok követelésére, újból megnyitották. Mint emlékezetes, a newarki repülőtéren tavaly és idén rövid időközökben három súlyos balesett történt, amely 79 ember életébe került. Most 9 millió dollár beruházással megjavították a repülőteret és áz egyik hivatalnok kijelentette: “Reméljük, nincs többé megbabonázva.” FEHÉR LÉGIÓ SZLOVÁKIÁBAN J y « . . '£’•■ 1 I ‘ ... • ' . -k S ■ ■ A csehszlovákiai kormány legerélyesebben Szlovákiában üldözi az egyházat, mert ott legnagyobb a katolikusok száma. A katolikus egyház a kommunisták szemében az 1. számú ellenség. Viszont Szlovákiában legerősebb az ellenállási mozgalom. Fehér Légió az ellenállóik titkos szövetségének neve. Van titkos rádió leadó állomásuk, amelyről a kormány ellen izgató, a lelkekben a reménységet ébrentartó üzeneteket küldenek a népnek. Időnkint a kommunista titkosrendőrségnek sikerül egy-egy ellenálló csoportot felfedezni akkor könyörtelen bosszút állnak. Nemrég Kassán kivégeztek négy “belső ellenséget” és négy íehérlégionistát 15 és 25 évi börtönre Ítéltek. A vád az volt, hogy szövetkeztek a kommunista kormányzatnak erőszakkal való megdöntésére. Amerikában a kommunisták azt vallják, hogy ilyen összeesküvés a demokratikus jogok egyike, miértis neheztelnek, j hogy az FBI és a többi hatóságok nem hagyják őket békén. Mindig is két mértékkel mértek az “elvtársank.” Mese a drágaságról A gumi ára ma fontonkint 27 cent. Amikor a koreai háború kitört, az üzletemberek abban reménykedtek, hogy a gumi iránti kereslet meg fog növekedni és ezért mindjárt másnap felemelték a gumi árát 80 centre. Azóta kiderült, hogy nincsen gumihiány, igy hát az ár visszasiklott 80 centről 27 centre. * Kik csinálták a koreai háború kitörése után a gumi drágulását? Eisenhower azt mondta: Truman elnök és a demokrata párt csinálták készakarva a drágaságot, hogy értékte lenebb és szaporább legyen a dollár és az emberek a több dollártól megrészegedve, a de mokrata pártért lelkesedjenek A gumi legurulása 80 centről 27 centre ezzel szemben azmutatja, hogy az ipar és az üz let drágított, nem pedig a kor mány. Az ólom és a cinn is ma olcsóbb, mint volt egy év előtt A drágítok túllőttek a célon nagyobb mértékben drágítottak, mint a kínálat és a keres let viszonya megengedte volna A munkaügyi minisztérium legújabb kimutatása szerint a gyapot és más tömeg termelés cikkek is olcsóbbodnak, mer eddigi áraik indokolatlanul magasak voltak. Mindezeket í termékeket nem Truman elnök hozza forgalomba; az eddig' indokolatlanul magas árakér inkább azokat kell megróni, akik zsíros és milliós hasznokat vágtak zsebre Korea óta. A SZENTKÉP A szovjet hadsereg kötelékében szolgált Vaszilievics Mihály közkatona. Immár két éve, hogy a moszkvai szürkefalu kaszárnyában szolgálta Sztálint. Két év alatt egyszer sem vette ki a nagy ünnepekre engedélyezett szabadságot, mivel a faluja másfélezer versztnyire volt, valahol az Irtis folyón túl elterülő véghetetlen sikságon. A múlt karácsonykor elővette a honvágy s egyszerre keserű lett neki a barna komiszkenyér és túlságosan hígnak találta az örökös káposztalevest. Elhatározta, hogy karácsonykor hazamegy. Szeretné látni öreg szüleit és a kis Tanykát, akit a távolság dacára is egyre jobban szeret. Megkapta a karácsonyi szabadságot, két nappal megtoldva a nagy távplság miatt. Ragyogóra popiádézta a mundér rézgombjait, fényesre subickol-' ta a csizmáját s felült a vonatra. Tex-veinek fontosságával, a meglepetés gyönyörű Ígéretének tudatával himbáltatta magát a vonat fapadján. Három napi utazás után egyszerre csak azon vette észre magát, hogy a házuk kis kapujában áll. A kócos Fityka kutya megismerte. Őrjöngve dobálta föl magát a kapuajtóra, ahonnan nagy huppanással esett vissza a jeges 'hóra. A konyhaajtó nyílik, az apja szálas alakja betölti az ajtó üregét, örömkiálltást hallat, gyorsan beszól a házba. — lÉldesapám, Vaszilievics Sándor! — kiáltja s szinte ráesik az apja széles mellére. Belépve a házba, anyját üdvözölné, de előtte áll Tanyka, mint egy kis töltöttgalamb. Mihály hangja az örömtől elfullad : — Hát tudtad, hogy gyüvök ? — Nem tudtam, de mindig vártalak, Vaszilievics Mihály. Mihály hirtelen fölkapja a Irta: Ruby Erzsébet fejét. “Gyertyaszagot érzek” — mondja szaglálva. A falon függő ikon felé néz, melynek aranyozott csipkés rámája bágyadtan csillog a lámpafénynél. A kép alatt egy tenyérnyi kis polcon piros pohárba állított faggyugyertya áll. Most olthatták el. mert a kanóca még füstölög. Mihály lassan odamegy a szentképhez. Halálos csendben, ijedten figyelik. A katona megáll a kép előtt s feszesen tisztelegve szalutál a rá mosolygó kazáni Szűzre. Szülei megkönnyebbülve felsóhajtanak. Katnya meglapulva áll az ajtó mellett. Mihály szemrehányó tekintettel fordul az öregek felé: — Azért oltották el a kegyes Szűz előtt a gyertyát, mert hazajöttem ? Az éde^nyja szomorúan bólintott: “Mert félünk, fiam”. Az apja ránézett nagy szűrős fekete szemével: — Eloltottuk, mert tudjuk, mire tanítanak benneteket ott Moszkvában, meg mindenütt az oi’szágban. Aztán az is gyakran megesik ám, hogy a gyermekek beárulják szüleiket a párthivatalba, meg a nyavala tudja, hogy meg hova nem. Nem akarunk mi bajt, Mihály, se neked, se magunknak. Mihály száj a széle megremegett: — Hát csak ennyibe néznek engemet édesapámék? Hát te gyöngyvirágom ? — nézett a megszeppent Tanykára, te mit mondasz? — Azt. — nézett rá Tanyka könnyes szemmel, — hogy gyújtsa meg a gyertyát, Mihály, hogy a jó Isten 'hazavezérelte hozzánk!” Mihály kivette a zsebéből a skatulya gyufát. Sarló meg kalapács volt a gyufaskatulyára festve. Meggyujtotta a gyertyát. Fellobbant a kis láng. mint az ég felé szálló zengő Te Deum. Ragyogtak Máriakék köntösén az ezüstcsillagok. Mihály mozdulatlanul állt a kép előtt. Magasztos, szép gondolatok lepték el, a lelke beszélgetett. “Hej, ha most el tudnám mondani, amit érzek és gondolok, — mondta Mihály s leült a kemencepadkára az édesanyja mellé. Két kezét a térdén pihentetve kereste a szavakat. De a lelke olyan csodálatos nyelven beszélt, hogy egyszerű paraszti nyelve nem tudta átvenni. A szája szélét rágva, bent rekedt a szive körül a vallomás. Szerette volna olyan szépen mondani, ahogyan gondolta, hogy “A lélek a belső hang, ami bennünk, van. Az a fontos, hogy az mit mond, nem pedig az, amit most az uj szellem és az uj haladás jegyében beszélnek. Ha eltévedünk a haladás útvesztőin, ahol nincs más, mint a tagadás, ez még nem bizonyít semmit, hogy ez van vagy nincs. Isten az ur a világ fölött, a cárok és diktátorok fölött is. A fejlődés, legyen az bármilyen gyors és nagy, sohasem ér ,el az Isten lábához. Sok zavar van ma a világon. A népek háborúba keveredtek, én pedig, Vaszilievics Mihály, boldogságra vágyódom. A boldogság pedig egyenesen Istentől jön és Istenhez vezet. Én hozzá akarok menni a boldogságommal, megmutatni neki a szivemet, hogy “köszönöm, hatalmas jóságos Istenem, hogy érzést adtál nekem és szeretetet ültettél el bennem.” — Ez szerette volna elmondani az őt feszülten figyelő szüleinek és mátkájának, de mivel Mihály egyszerű muzsik volt, csak annyit mondott Tanykának: — Gyere ki velem az udvarraj meg akarom neked mutat ni a jó Istent s szeretném neki meg köszönni, hogy nekem adott téged! Uram, hová mássz*? — A KRISZTUS LEGENDÁK KÖNYVÉBŐL — Irta: GONDOS SÁNDOR IV. \ A Ikét idegen vándor, akik jóval előtte jártak a tömegnek, apránként a vízhez ért és a Duna hídjára lépett. A csillag nyomán a túlsó partra igyekeztek volna, mikor rohamsisakos, géppisztolyos rendőr toppant eléjük és harsányan kiáltotta: — Megálljának! Hova viszik ezt a tömeget? Az idősebb vándor, a mindig jámbor, válaszolt: — Mi nem viszünk senkit sehova. Mi ketten vagyunk csupán és a magunk dolgában járunk. A rendőr gúnyolódni kezdett: — Aztán mi a magu'k dolga? Koldulás? Utonállás? Hol a párt-igazolványuk? Lássam! De már erre nem kerülhetett sor, mert a felxúadt tömeg mint árvíz nyelte el közepébe a sisakos rendőrt. Jó ideig tartott, amig abból kivergődött és távbeszélőn jelenthette a feljebbvalójának: — Tüntetés . • • Lázadás. . . Csupa falusi nép . . . A szavait megszakító kérdésre izgatottan Kiabálta: Nem! Nem! Nincs náluk fegyver, még ásó vagy kasza sem. Csupán kézzel vannak és templomi nótákat énekelnek Uj kérdést kapott, amelyre válaszolt: — Úgy látom, hogy az Andrássy ut felé tartanak. A tömeg eleje mintha már be is fordult volna arra . . . A rendőri készenlét csakugyan készen állhatott, mert negyeduton már keresztbefogta az egész úttestet. A tömeggel szemben azonban gyengének érezhették magukat, mert három irányból futó lépésben jött a katonaság. Gyalogság, géppuskás századok, ágyuütegek, mind lövésre készen, csak parancsra várva. A két vándor, akik száz lépéssel előbbre jártak; mintha vaktában mentek volna, nyugodtan haladtak előre, amig a rendőrség vezetője eléjük nem toppant kiáltva: — Megáll jatok! A két idegen megtorpant és ennek láttára a hátramaradt tömeg is megállóit. Az idősebb vándor szokott nyugalomával szólalt meg: — Békesség veletek! Miért nem engedték minket tovább ? A rendőrök feje nyers hangon rivatallta: — Hova mentek? A kusza, őszbevegyült sza-Veszedelmes játék a háború — még békében is. A németországi hadgyakorlatokon Stuttgart határában egy -amerikai tank áttörte egy hid fakorlátját s a folyóba zuhant. Három katona életét vesztette, többen súlyosan megsérültek. Pünkösd után 24-ik «vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 8, 41—56 Azon időben: Egy Jarius nevű ember jőve Jézushoz, ki fejedelme vala a zsinagógának és Jézus lábaihoz borulva, kérvén őt, hogy jöjjön házába; mert egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, immár halálán vala. És történék, midőn ment, a sereg szorongatá őt. És egy asszony, ki vérfolyásban vala tizenkét esztendő óta és az orvosokra költötte minden vagyonát és egyiktől sem gyógyittathatott meg, hátul járula, és illeté az ő ruhája szegélyét, és azonnal megálla az ő vérfolyása. És mondá Jézus: Ki az, ki engem illetett? Tagadván pedig mindnyájan, mondá Péter és akik vele valának: Mester, a sereg szorongat téged és nyom és azt kérded: Ki illetett engem? És mondá Jézus: Illetett engem valaki; mert én tudom, hogy erő ment ki belőlem. Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketvén eléjöve és leborula lábai előtt és miokért illette őt, kijelenté az egész nép előtt és mimódon gyógyult meg azonnal...... pedig mondá neki: Bízzál leányom, a te hited meggyógyított téged; menj békével. Miért ő szólott, jőve egy valaki a zsinagóga fejedelméhez, mondván neki: Leányod már meghalt, ne fáraszd a Mestert. Jézus pedig hallván ez igét, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és megszabadul. És mikor a házhoz érkezett, nem engedlé meg egyébnek, hogy vele bemenjen, hanem csak Péternek, Jakabnak és-Jánosnak és a leányzó atyjának lés anyjának. Sirának pedig mind és kesergének fölötte. Jézus pedig mondá: Ne sirjatok, nem halt meg, hanem aluszik. És kineveték őt, tudván, hogy már meghalt. Ő pedig kiküldvén mindnyáj okát, megfogó kezét, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel. És visszatére az ő lelke, és azonnal felkele. És meghagyó, hogy ennie adjanak. És álmélkodának szülői, kiknek megparancsoló, hogy senkinek se mondják, ami történt. SZENTBESZÉD íme, az Ur Jézus Krisztus feltámasztotta Jairus meghalt leányát. Mi is meghalunk és a lélek elválik a testtől; sírba tétetnek a tetemeink és porrá lesznek, de a lélek fönnmarad és nem hal meg, hanem mint halhatatlan lélek, az utolsó Ítélet napján ismét egyesül a testtel, melyet a Mindenható Isten feltámaszt, hogy az a test, mely a léleknek eszköze volt a jóra vagy rosszra, és a lélekkel együtt jót vagy rosszat cselekedett, a lélekkel együtt el is ítéltessék, jutalmat vagy büntetést vegyen, boldogságot élvezzen, vagy pedig kínokat szenvedjen. A nemzetek apostola, Szent Pál bizonyítja, hogy feltámadunk, mondván: “Ha nincsen halottak feltámadása, — úgy Krisztus sem támadott fel!” Azonban nem elég csak tudomással birni a jövedő feltámadásról, hanem arra is kell törekednünk, hogy a jövő fel támadás reánk nézve boldog feltámadás legyen . . . Támadjunk fel tehát itt e földön, lelkileg. Ha vétekbe merültünk, ha a lélek a vétek következtében meghalt, támaszszűk fel a lelket jámbor élettel és jó viselettel. A vétkes állapot a halál, az erkölcs ellenben az élet. Ha igazán fel akarunk támadni, támadjunk fel már itt, e földön,, szent életre, és akkor a másvilágon a boldog dicsőségre támadunk fel. Ha mi itt e földön fel nem támadunk vétkeinkből, feltámadunk ugyan a másvilágon, de akkor feltámadásunk a halálnál rosszabb lesz. kállu vándor megmondta: — Magunk dolgára. Jó ember, mi igaz utón járunk, senkinek'nem ártunk . . . A főrendőr gúnyosan nevetett : i — Aha! Mind igy beszél- a vallatásnál. Ártatlan bárányka valamennyi. De most már tudom, hogy kik vagytok. Hallottunk felőletek Dunántúlról. Jó madarák . . . Hiszékeny bolondok gyógyítói ... Vándorló kuruzslók. A vallató erőszak hangján rikácsolta: — Van-e oi'vosi okleveletek? Van-e hatósági engedélyetek arra. hogy gyógyítsatok? A Pál vándor kerekre nyílt szemekkel fordult társához: — Mi ez, Péter? Itt már ahhoz is engedély kell, hogy nyomorult emberekkel jót tehessünk? A főrendőr nagyott nyelt erre a kérdésre, de választ nem adott, csak saját embereire parancsolt keményen: — Verjétek szét a tömeget! Már indult volna a szuronyt szegző katonaság, mikor az idősebb vándor felkiáltott: — Ne ontsatok ártatlan vért, mert égre kiált az! Békés tömeg ez, amely minket követett Egyetlen szavamra visszatérnek otthonukba. És ezzel hátrafordulva kiáltotta : — Testvéreim ! A Mester nevében mondom nektek, menjetek vissza faluitokba. Ennyi éppen elé'g volt arra, hogy a tömeg minden ellenállás nélkül nyomban visszaforduljon és menjen arra, amerről jött. Rendőrök, katonák bámulva i néztek a két idegenre, akiknek egyszerű szava felért sok ezer szuronyyal. De ekkor az egyik rendőr-tiszt felkiáltott: — Ahol jön a belügyi elvtárs! Vörös lobogóval cifrázott autómobil hozta a belügyek vezetőjét, akinek a rendőrök feje mondta el a történteket és hozzátette: — Veszedelmes izgatok ezek miniszter elvtárs. Vakon megy utánuk a buta nép . . . Nem folytathatta tovább, mert a belügyek vezetője a két vándorra rivalt: — Kik vagytok? A fiatalabb vándor felelt a kérdésre: — Kik vagyunk? Kiáltó szó a pusztaságban . . . — Hova mentek? Az idősebb vándor, a Péter nevű válaszolt: — Az írásbeli szamaritánus példája szerint oda igyekszünk áhova a csillag mutat. A belügyek ura ég felé nézett, úgy mondta: — Fényes nappal csillag nem látható. — Mi látjuk, uram, és ha nem látnok, halljuk a magasból jövő hangot, amely lépteinket a jó helyre irányítja. — Hangok a magasból ? Jő emberek, nem hallok én mást, csak a katonák lépteit. folytatjuk
