A Jó Pásztor, 1952. november-december (30. évfolyam, 46-52. szám)

1952-12-26 / 52. szám

EREDETI REGENY (230-ik folytatás) KÉTSZÁZKILENCEDIK FEJEZET A jövendölés Az ezerhétszázötödik év tavaszához hasonlóan meleg ta­vaszt már hosszú évtizedek óta nem láttak. A föld igen bő ter­mést ígért, úgyhogy a gazdaemberek az egész országban min­denütt nagy bizakodással néztek az aratás elé. Jó esztendő­nek ígérkezett különben is ez az év, amely annyi háborús esz­tendő után, ha nem is békével, de legalább is fegyverszünet­tel kezdődött Magyarországon. Ocskay László az uj sztropkói birtokos is igen meg volt elégedve a gazdaság mindennemű állásával. A tavaszi föld­munkák már befejezést nyertek, felesége a legjobb egészség­nek örvendett, Gábor fia szinte napról-napra nőtt és valósá­gos kis vasgyurónak ígérkezett. Szóval annyi viszontagság után végre úgy látszott, hogy Ocskay is a csendes házasélet bé­kés örömeiben veheti ki a részét huzamosabb ideig, mert min­denfelől az a hir járt, hogy már csak napok kérdése, hogy Bercsényi fővezér uram és Pálffy bán, a császári részről meg­bízott békebiztos, megegyeznek a végleges békére vonatkozó­lag, ami a mostani fegyverszüneti állapotot lesz hivatva fel­váltani. Ocskay azonban nem olyan ember volt, aki nagyon soká­ig egy helyben tudott völna maradni, békességes munkában. Ocskay kalandszomjas lelkének mindig kellett valami, ami foglalkoztassa. így amikor arról hallott, hogy már úgy látszik, véget ért a háború, arra határozta el magát, hogy egy sereg emberrel felkutatja azt a barlangot és a földalatti utat, amely Ács József, a nagybeteg dudvági molnár elbeszélése szerint, mérhetetlen kincseket rejt magában. Éppen erről gondolkozott az egyik napon az ebédnél ülve, amikor jelentik neki, hogy egy cigánynő van kint, akit min­den áron el akartak zavarni, de semmiképpen sem hagyta magát és erőnek erejével be akart kerülni a szobába. Ocskay végül is kiment elébe a pitvarba, mert már maga is kiváncsi volt arra a cigánynőre, aki folyton azt hajtogatta kívülről, hogy okvetlenül beszélnie kell Ocskayval. Mily nagy volt a vezér meglepetése, amikor egyszerre csak Czinka Pannát látta maga előtt, akit ő mérföldekkel távolabb Kassán tudott, a fejedelem udvarában. Panna tud­ta, hogy Ocskay meglepődik megjelenésén, de ez nem zavar­ta, mert igy remélhette, hogy a vezér nem fog túlságosan megharagudni rá szökése és az Ocskayházban való megjele­nése miatt. Reménységében nem is csalatkozott, mert Ocskaynak a csodálkozástól nyitva maradt a szája abban a pillanatban, amikor észrevette Pannát. — Hát téged mi szél hozott erre? — kérdezte Ocskay. — Hogy-hogy nem vagy a fejedelem udvarában? És minő jogon jössz ide, amikor tudod, hogy a feleségem itt van! Mi lesz, ha a feleségem meglát? Azt hiszi majd még, hogy én ma­gam hívom ide, a saját házamba, a szeretőimet! Nem volt azonban idő, hogy erre a kérdésre felelhessen Panna, mert már akkora Ilona is előkerült valahonnét és szí­vélyes hangon invitálta befelé a cigánylányt, akit mindjárt a nevén is nevezett és rögtön tudta, kicsoda. Persze, Ocskay nem tudta, hogy a házbelieknek első volt mindent elujságol­­ni Ilonának, amikor Panna befordult a kapun. Amikor Ilonka igy vendéglátó szóval hívta befelé Pannát, a cigánylány szinte nyomban' megfeledkezni látszott Ocskay Lászlóról és attól fogva csak a ház asszonyával törődött, meg a kis Gáborral. Ocskayné ekkor már újra anyának érezte magát és kü­lönben is babonás lévén, most is nagyon szerette volna meg­tudni, hogy mi lesz az ő sorsa, milyen lesz az ura jövője és mi vár Gábor fiára, meg arra a másik gyermekére, aki majd csak ezután köszönt be. Saját szobájába vezette hát Pannát és jól megvendégelte előbb, mialatt máris igen jó barátságba került vele. Hogy azonban Panna ne gondolja azt, hogy ő esetlegesen tudott férje viselt dolgairól, előre is kijelentette, hogy pletykálko­dásokból már mindenről értesült, de semmiért sem haragszik. J Miután máskülönben pedig úgy tudja, hogy Panna a fejede­lemnek, a magyar ügynek, mint Ocskaynak is igaz hive, egye­nesen szerette eddig is ismeretlenül a leányt. Természetesen Czinka Panna sem maradhatott, hideg \ ilyen fogadtatás után. Ő is kijelentette nyomban, hogy min­dig csodálta Tisza Ilonát és abban a percben máris egymás nyakában sirt a meghatottságtól a két nő: a vezér felesége és az egyszerű cigánylány, akit a magyar szabadság ügye tett a másik hölgy testvérévé. Panna azután, hogy megvacsorázott, tovább akart menni. Ilonka azonban hallani sem akart erről és végre is rávette arra, hogy az éjszakát a házban töltse. Ekkorra Ocskay is elő­került, aki eddig azért nem mert jelentkezni, mert félt, hogy A Függetlenségi Nyilatkozat az Országos Levéltár tüzmentes, bombabiztos pincéjében áthelyezve. A JÓ PÁSZTOR PAGE 5. OLDAL Hona kikérdezte Pannát viselt dolgai felől. A személyzettől azonban értesült, hogy Panna és Ilonka egész idő alatt másról beszélgettek és még csak halvány célzás sem történt ezideig az ő gáláns kalandjaira. így hát, miután úgy látta, hogy a fele­sége valóban vendégként kezeli Pannát, végül ia illendőség­ből kénytelen volt a vendéghez felesége szobájába menni. Ocskay éppen nagy diskurzusban találta a nőket. Panna, előtt nagy csomó kártya feküdt, amelyeket bizonyos rendszer szerint rakott sorokba és oszlopokba. Egyszóval kártyát vetett. Akkoriban a kártyavetés tudománya egészen uj volt és Ocskay még nem látott soha ilyesmit. így igen elcsodálkozott a dolgon és csakhamar mély érdeklődéssel kisérte Panna min­den mozdulatát és figyelmesen hallgatta a szavait. — Jó, hogy jössz — mondta Ilona az urának, amikor ész­revette Ocskayt —, mert éppen rálad akarjuk megkérdezni a jövendőt. — Ugyan, ugyan — mondta hitetlenkedve a vezér — és az a néhány festett papírlap meg tudná mutatni, hogy mit rejt méhében a jövő? — De bizony ám — felelte Ilona —, hallgasd csak meg, hogy mi mindent tud Panna kiolvasni a kártyából. — Nem is tudtam, hogy ehhez is értessz, Panna —mond­ta nevetve Ocskay —, de ha már igy van a dolog, akkor hall­juk. mi jót, mi rosszat tudsz mondani? Panna sokáig és komolyan keverte a kártyákat, majd há­romszor elemeltette a csomagot balkézzel balfelé, miközben mindenféle varázsmondásokat mormogott magában ékes ci­gánynyelven. Lehet, hogy azon mérgelődött, hogy az útját nem folytathatja időben és ezért káromkodott magában csen­desen, lehet azonban, hogy komolyan valódi varázslatos erejű mondatokkal akarta megerősíteni a jövendölés sikerét. Senki sem tudta, mert a jelenlevők közül egyik sem értette meg azt, amit Panna cigánynyelven mondott. Ezek után háromszor nyolc lapot tett maga elé Panna, a többi lapot megforditva egymásra rakta és újólag felszólí­totta Ocskayt, hogy egyet találomra húzzon ki. A vezér a vörös királyt húzta ki a csomagból. — A vörös király a háborút jelenti, de a győzedelmes há­borút — kezdte Panna a jövendölést. — Az, hogy előszörre a vörös királyt húztad, jellemlapodul mutatja, hogy csak a há­borúban érzed magadt igazán elemedben, arra vagy tulajdon­képpen rendelve az Úristentől, hogy harcoljál és győzzél. Ezek után Panna hosszasan és figyelmesen nézegette to­vább a lapokat. Hirt, még több győzelmet, dicsőséget jósolt Ocskaynak és az egész családnak. Hosszú és boldog életet Ilonkának és gyermekeinek. Végül Ocskay azt mondta neki, hogy ezek mind nagyon szép dolgok, de bizony ő nem nagyon hisz bennük, mert ezek mind csak olyan általánosságban tar­tott jövendölések. Ha Panna csakugyan ért az igazmondás­hoz, akkor olyasmit mondjon a kártyalapokból, ami a közeli jövőben fog beteljesedni és ami ilyenformán könnyebben el­lenőrizhető. — Te kételkedsz a szavaimban Ocskay László — mond­ta hamiskás mosollyal Panna —, ám legyen hát akaratod sze­rint, megkérdezem ime a kártyákat arról is, hogy mi lesz a legközelebbi nevezetes eseményéletedben. Ezzel megint összekeverte a kártyákat és miután ugyan­csak leemeltette azokat Ocskayval, Ilonka élénk figyelme mel­lett újból kirakta a lapokat, de most nyolc sorban négyesével, úgy hogy nem maradt a kezében egy sem. Sokáig figyelmesen nézte a lapokat^ ujjúval yégighuzta mindeniket, majd össze-vissza ugrott ujja a lapokon, végül igy szólt: ,— Nagy szerencse és kitüntetés éx_P5jpIc^Itapon belül, Ocskay László, mert ezen idő alatt parancsot fogsz kapni arra, hogy Rákóczi fejedelem feleségét az urához vezessed. — Bár igazad lenne, Panna — mondta nevetve, de el­gondolkodva Ocskay —, de ilyenforma parancsra mostanában nem vagyok elkészülve. Hogyan is hozhatnám most el a fe­jedelem nejét, mikor fegyverszünet van és ha nem akarok gyáva himpellér, notórius zsivány nevére szert tenni, akkor nem szeghetem meg a fegyverszüneti feltételeket, nem tá­madhatom meg Bécs városát. A fejedelemasszonyt pedig csak akkor és oly módon tudnám elhozni, ha Bécsre támadhatnék. — Én pedig csak azt és annyit mondhatok, mint amit már mondtam, hogy a fejedelemasszony elhozatalára nyolc napon belül okvetlenül parancsot kapsz. A parancsot teljesíteni is fogod minden bizonnyal és sikerül is a parancs teljesítése. Ezt látom most a közelijövődben. Ezenkívül csak egy nagy ellen­ségedet látom, aki egyúttal és különösképpen a fejedelemnek és az egész magyar szabadságnak is ellensége. Az illető női ruhába öltözött áspiskígyó, aki nagyon ért ahhoz, hogy kell az emberek szeretetét és bizalmát megnyerni. Éppen ezért mézédes arccal, tündén mosollyal közeledik feléd, a szép arc mögött azonban a poklok legmélységesebb fenekéről el­szabadult gonosz lélek lakik. Ocskay nevetett , de ezután még nevetés közben gondol­kodóba esett. Tudta ugyanis, hogy Panna azelőtt soha nem vetett kártyát. Ha most tette és szinleg a kártyából mondta azt, amit elmondott előttük, akkor annak egészen különös in­­ditóoka lehetett. Mindaz, amit eddig Panna elmondott, ugyan nem volt egészen valószínű, de lehetetlen sem volt, úgy hogy Ocskay most már azon kezdett gondolkodni, ugyan ki le­het az, akitől Panna óvni akarta őt. De akárhogy is gondolko­dott, sehogy sem tudta a dolog nyitjára rájönni. Meg akarta kérdezni Pannát, de a szép cigányleány nem mutatott semmiféle hajlandóságot, hogy szóba elegyedjen vele, inkább Ilonával, meg a kis Gáborkával beszélgetett és játszadozott egész idő alatt. Ocskayt közben elhívták valamiért és mire visszament, akkorra Panna már eltűnt, Szinte Ilona maga sem vette észre, olyan hirtelen eltávozott. Néhány napig egyébről sem beszéltek ezután Sztropkón. mint a cigányleány furcsa jóslatáról. Lassan-lassan azonban megfeledkeztek erről is, mert Ocskay uram más nagyobb ese­ményre' készülődött egész házanépével egyetemben. Miután a gazdasággal úgy ahogy rendben volt Ocskay, azt tervezte, hogy minden épkézláb és otthon nélkülözhető emberével együttesen felkutatja a csibojhegyi barlangot és azt atitkos alagutat, amiről Ács József uram beszélt. A nagy tervezgetésnek a,z vetett véget, hogy Panna láto­gatása után néhány napra fejedelmi futár érkezett Sztrop­­kóra. A futár nem egymagában jött, hanem egy fejedelmi hin­­tót kísért. A hintó utasa azonban nem szállott ki. A futár meg azt mondta, hogy a fejedelem parancsából azon nyomban ol­vassa el Ocskay a küldött levelet. Mikor a vezér feltörte a pecséteket, ezt olvasta: Adassák e Jevél kedvelt hívünknek és mindenkor igaz emberünknek, ocskói és sztropkói Ocskay László brigadéros urnák, saját várkastélyában Sztropkón Azután tovább olvasta: Kedvelt barátunk Ocskay László! Miután az Ég kifürkészhetetlen akaratából úgy rendel­tetett, hogy a német császár Őfelsége elméjét olyan irányban befolyásolta, hogy hajlandónak mutatkozott az isteni és em­beri törvények ellenére fogságban tartott hites feleségemet. Sarolta Amália hercegasszony őfenségét rövid időre a fog­­ságból kiengedni és hazánkba bocsátani, számomra lehetővé tétetett a feleségemmel való találkozás. (Folytatjuk) GEORGE MEANY, a* AFL uj elnö­­ke a rakparti racketeerek kiirtását követeli. Gromíko rémeséi Az Egyesült Nemzetek főta­nácsában Gromikó, az orosz delegátus, kigyót-békát prüsz­költ Amerikára, embertelen­séggel vádolta meg az ameri­kai katonaságot, a kommunista foglyok körében végzett tö­meggyilkolásról beszélt a leg­utóbbi fogolylázadással kap­csolatban, amelyért 83 kom­munista hadifogoly életével fi­zetett. Azt mesélte a hazugság nagymestere, hogy az ameri­kaiak 1951 májusában 1,400 kínai hadifoglyot Amerikába vittek s mint kísérleti nyulakat használták atomkisérleteknél, 1952 május 10-én (pontos dá­tum . . .) 18 fogolynak kiszúr­ták a szemeit, 1952 május 30- án (megint pontos dátum . . .) az amerikaiak uj lángszóróval kisérleteztek és 800 hadifog­lyot élve elégettek. Amikor a nagy hazug ennek a rémmesének a végére ért, az angol delegátus, aki addig nyu­godtan hallgatott, nem birta tovább megőrizni angol hideg­vérét és hangosan felkacagott. Az amerikai delegátus csak szelíden mosolygott. A nagy hazug haragosan jegyezte meg: “Nem értem, miért ne­vet az angol hangosabban, mint az amerikai.” Karácsonyi üdvözlet Tusai Mihály, az Amerikai Magyar Református Egyesület pittsburghi szervezője kelle­mes karácsonyi ünnepeket kí­ván barátainak és minden ma­gyarnak. Spanyol önkéntesek mennek Koreába Franco, Spanyolország dik­tátora, engedélyt adott spa­nyoloknak, hogy mint önkén­tesek Koreába menjenek és harcoljanak a koreai és kínai kommunisták ellen. A spanyol önkéntesek saját tisztjeik alatt fognak szolgálni, nem pedig az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt. Nem olvadhatnak bele a nemzetközi haderőbe, mert Spanyolország nem tagja az Egyesült Nemzetek szervezeté­nek. Lattimore vád alatt ÜTY/.ÁS A FÖL» KÖltFf EGY PERC ALATT Ll NEW DELHI — India 2500 éves házassági jogát moderni­zálják most. Évek óta folyik a parlamenti harc a hithü hinduk és a haladottabb elemek közt a reformért és a reform ellen. A hithü hinduk ragaszkodnak az ezeréves hagyományhoz, hogy az államnak semmi köze a házassághoz és az állam ezért nem is oldhat fel egyházi áldással létrejött házasságot. Továbbá a papság ragaszkodik ahhoz a régi hagyományhoz is, hogy csak egy és ugyanazon társadalmi csoport tagjai köthetnek egymás­sal házasságot, tehát például a páriák, az érinthetetlenek, csak páriákkal. A -most Nehru miniszterelnök irányítása alatt folyó reformtörvényhozás nem tervez merész szakítást a hagyomány­nyal, amelynek mély gyökedei vannak a néplélekben. Ellenke­zőleg, elismeri az egyházi házasságot, de ezzel egyúttal állami jelleget ad a házasságnak s módot ad arra is, hogy a házasságot törvényes alapon fel lehessen bontani. Soha ezelőtt válás nem volt Indiában. STOCKHOLM — Gusztáv Adolf svéd király a múlt héten ünnepélyesen átnyújtotta Dr. Selmán Waksman orosz-zsidó származású amerikai tudósnak a Nobel dijat. Waksmant azon­ban még nagyobb elismerés érte a svéd fővárosban. Hotelszobá­jába bekopogtatott egy svéd mérnök a kislányával és a kislány öt virágszálat nyújtott át neki e szavakkal: “Egy-egy virág min­den évért, amit éltem azóta, hogy megmentette az életemet.” A kislány öt év előtt gyógyithatalan meningitis betegségben szen­vedett, az orvosok feladták. Az utolsó órában jött Amerikából az örömhiz, hogy Dr. Waksman feltalált egy csodaszert, a strep­­tomycint. Repülőgép hozta a csodaszert, az utolsó percben sike­rült a kislány életét megmenteni. Dr. Waksman könnyekig meg­hatva vette át az öt szál virágot s megjegyezte! “Ezt még na­gyobb megtiszteltetésnek érzem, mint a Nobel dijat.” TARZANA, Cal. — John Amescua 22 éves fiatalember rá­lőtt a feleségére, aki félre akarta tuszkolni a televízió mellől. A televízió a “Nem birta ki tovább”” cimü mozidarabot mutatta be. STRATFORD, Conn. — Ebben az ipari városban, amely a csapongó fantáziával megáldott nagy angol drámai és komédia költőnek, Shakespearenak szülővárosa nevét viseli, a következő komédia játszódott le drámai rohanásban: Stanley Cushing, aki mint edénymosogató sovány bérért dolgozik egy korcsmában, távirati értesítést kapott, hogy Merchantville, N. J.-ben nemrég meghalt a nagynénje Mrs. Leona Bissout és most felbontották A végrendeletét és abban az áll, hogy félmillió dollárt reá ha­gyott. Amikor Cushing az örömhírt megkapta, elégedett mo­solyra szélesedett a szája, aztán folytatta és befejezte megszo­kott munkáját. Munka után hazatérve újabb táviratot kapott, amely úgy szólt, hogy az előbbi örömhír tévedésen alapult. Másnap Cushing megint a korcsmában volt és mosogatta az edé­nyeket. MOSZKVA —- Olga Lepesinszkaja elvtársnő, aki élettani kísérletekkel foglalkozik, azt mondja, a szovjet tudomány olyan hatalmasan fejlődik, hogy nincs messze az idő, amikor élőlénye­ket is képes lesz előállítani a laboratoriumokbán. Egyelőre csak egysejtű élőlényekről fecseg a Lepesinszkaja asszony, de biz­tosán eljön az idő, amikor Sztálin utasítására egy Ádámot fognak gyártani a Kreml boszokánykonyhájában. (Halottakat már most is tudnak gyártani.) MONTREAL — A Royal Empire Society szerint 2000-ben, tehát 47 év múlva, az angol származású kanadai csoport kisebb­ségben lesz, az ország lakosságának csupán egyharmadát fogja képezni. A század végével, ha a jelenlegi arányú bevándorlás és szaporulat folytatódni fog, az angolok csak 32, a franciák 30 és más származásúak 38 százalékát fogják képezni Kanada la­kosságának. Egészen 1925-ig Kanada bevándorlóinak 50 száza­léka angol volt minden évben, s igy megtartotta túlnyomó több­ségét. sőt 55 százalékról 57-re emelkedett. Azóta 1951-ig állandó­an csökkent az angolok arányszáma. Az 1951 évi népszámlálás adataiból kiderül, hogy Kanada lakosságából jelenleg 47.89 szá­zalék angol, 30.83 százalék francia és 21.28 százalék más nemze­tiségű. A születések arányszáma igy oszlik meg: családonként az angoloknál a szaporulat 2.87, a franciáknál 5.35 és mások­nál 3.23. CROWN POINT, Ind. — Ch. Sheefel, egy drótgyár igazga­tója, drót által vesztette életét. Egy bokáig érő sárban elakadt truckot a'vontató-autó az országút másik, szárazabb oldalára húzótj; s amikor az igazgató autója az országúton keresztül ro­bogott, a vontató-autó drótja lefürészelte az autó fedelét s az igazgató fején halálos sebet ejtett. Owen Lattimore egyetemi ta­nárt vád alá helyezték. Az a vád ellene, hogy a szenátus vizsgáló­­bizottsága- előtt hamis állításo­kat tett a kinai kommunisták­kal, valamint amerikai kommu­nistákkal való összeköttetéseire nézve. Lattimore tagadta, hogy igyekezett volna előmozdítani a kinai kommunisták győzelmét a Csiang nacionalisták felett. Az ujj és az epe Detroitban egy gyári munkás­nő ujja megsérült munka köz­ben. Kórházba ment, az operá­ciós asztalra fektették és a se­bész kivágta az epehólyagját. Tévedés történt. A sebésznek két operációja volt soron, egy kéz- és egy epehólyag-operáció, és ő összetévesztette azokat. J. F. S Y K O R A FRISS SERTÉSHÚS, FRISS KOLBÁSZ, FÜSTÖLT SONKA, SZALONNA — ZSÍR New Central Market STAND NO. 70. Cleveland. O. Az angol trónörökös 4-ik születésnapjára egy játék autót ka­pott. Mellette anyja, Erzsébet királynő. A FEJEDELEM CSALOGÁNYA

Next

/
Thumbnails
Contents