A Jó Pásztor, 1952. november-december (30. évfolyam, 46-52. szám)
1952-12-26 / 52. szám
A VILÁG LEGOLVASOTTABB KÖNYVE Az összes egyházak által jóváhagyott és átdolgozott Biblia közel kétmillió példányban fogyott el. Jóleső érzéssel regisztráljuk ezt a hirt. Az Ó és az Uj Testámentum ma is olyan lelki szükséglet az emberiség számára, mint évszázadokkal ezelőtt. A Szentirás igéi vigaszt nyújtanak mindenkinek. Az átdolgozott Biblia nem lett “modernebb” ellenkezőleg, az újonnan felfedezett kéziratok segítségével hivebben adja vissza az eredeti szöveget, pontosabb, megbizhatóbb, mint a korábbi kiadások. Számos tévedést, félreértést tisztáztak, kijavítottak. A homályos részek világossá váltak. Jézus igéit hiven fordították az eredeti arameus szövegből, mig a korábbi Bibliák görög fordításokból merítették anyagukat. A konzervatívok attól tartanak, hogy a Biblia vesztett régies , bájából és antik varázsából, amióta “áramvonalassá” tették. A történészek és a hívők egyszerű tömegei azonban azt tartják, hogy szükséges volt ez a revízió, mert minden szó, amely évezredekkel ezelőtt elhangzott a Biblia hőseinek szájából, becses kincs a számunkra és a tévedéseket, amiket későbbi átdolgozok iktattak a szövegbe, ki kellett gyomlálni. VERSENFUTÁS A szovjetmagyarországi lapokban egyebet sem lehet olvasni, mint azt, hogy egyik munkás túlszárnyalta a másiknak teljesítményét, egyik üzem lepipálta a másikat. A munkahajsza egyre vadabbul dühöng. Dicsérettel halmozzák el a budapesti Szikra Nyomda “kétszeres sztahanovistáját,” Ságody Ferencet, aki idő előtt befejezte ötéves tervét és most ünnepélyes Ígéretet tet,t hogy a jövő év március 31.-nek éjjeli 12 órájáig egy újabb évet fog teljesíteni. Nemrég valami határincidenssel kapcsolatban jugoszláv emberrablókról mesélt a magyarországi szovjet sajtó. Nosza, megindult a munkaverseny. Ugyanis minden lehető és lehetetlen alkalmat felhasználnak most Magyarországon a munkahajsza fokozására. A jugoszláv emberrablás elleni tiltakozásul Szodorai István szerszámgyári sztahanovista esztergályos párosversenyre hívta ki a hires Muszka Imre szuper-sztahanovista esztergályost, akit Kossuth díjjal is kitüntettek már. Megindult a munkaverseny. Muszka győzött, amin nem lehet csodálkozni, mert ő nagyon Jyorskezü esztergályos. Ő a normát, vagyis az előirt munkateljesítményt, 460 százalékkal haladta túl, mig a kihívó versenytárs 397.5 százalékkal lemaradt. Washingtonból jelentik: Acheson külügyminiszter annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a prágai nagy per, amely tizenegy vádlott cseh kommunista vezér halálos ítéletével és felakasztásával végződött, elsősorban azt a célt szolgálta, hogy fokozott munkateljesítményre serkentse az orosz gyarmatok népeit, a cseheket, románokat, magyarokat, lengyeleket, bolgárokat. A vádlottak legtöbbjének azt vetették szemükre, hogy hátráltatták, elgáncsolák a termelést. Hasonló perek vannak előkészületben Bukarestben és Varsóban. SZÖRNYŰ BŰN ÉS SZÖRNYŰ BÜNHŐDÉS Megdöbbenéssel olvassuk a Szabad Népben, Rabmagyarország magyarnyelvű izvesztiájában: Dr. Zemplényi Lászlóné, egy volt alezredes felesége, lakásában az államvédelmi rendőrség detektivjei 35 kiló zsírt, 30 kiló cukrot, 110 kiló lisztet és 200 kiló kukoricát találtak. Ezért a szörnyű bűnéért Zemplényinét a budapesti járásbíróság hat évi fegyházbüntetésre ítélte. • Enyhébb büntetésben részesültek mások, akik kevésbbé szörnyű bűncselekményeket követtek el. Például: Pintér András tengelici “kulák” egyik nap a másik után vásárolt 5 meg 10 kiló lisztet. Amikor rájöttek erre a bűnére, már 350 kiló liszt volt a padlásán felhalmozva. A járásbíróság Pintért csak 5 évi fegyházra Ítélte. Csak 5 évre! Sebesta Lászlóné, aki egy volt ezredesnek a leánya, 20 kiló lisztet és “nagymennyiségű” kenyeret vásárolt, holott arra nem volt szüksége, mert volt odahaza elég lisztje meg kenyere. Azért, mert felesleges módon 20 kiló lisztet vásárolt, három és fél évi börtönt kapott. Még egy pár hasonló szörnyű bűnről számol be a rabok lapja és hozzáteszi, hogy valamennyi bünös^ fejére ráolvasták még a vagyonelkobzást, lakásuk elkobzását és a Budapestről való kitiltást is. ...Elgondolkodunk. Miért halmoznak élelmiszereket? Azt hirdeti a hivatalom propaganda, hogy minden van bőven. Ha ez igaz lenne, nem halmoznának az emberek. UTAZÁS A VILÁGŰRBE Az atomenergia és a rakétalövegek fejlődése ismét időszerűvé teszi a világűrbe való utazás kérdését. A gondolat, hogy az ember rátegye lábát más bolygóra is, mint amelyet a Teremtés kijelölt részére, évezredek óta kisért, de az ember technikailag csak most jutott el oda, hogy a gyakorlati megvalósításra gondolhasson. A hadsereg állandó kísérleti telepet tart fenn, abból a célból, hogy a világűrbe való utazás lehetőségét tanulmányozza. A kérdés tehát kiemelkedett az álmok világából. És mégis, valahogyan kételkedünk benne, hogy a földi ember valaha is más bolygóra fogja tenni, a lábát. Az isteni gondviselésnek vannak utjai, amelyekkel jelzi akaratát. Az isteni gondvisels azt kívánja, hogy az ember ismerje meg a természet titkait és ezért felruházta fürkésző agyvelővel, amely megfejti a természet rejtélyeit. A természetben léte— Becsomagoltad-e az utolsó ajándékot is, Józsi? Tedd azt is hátul a kocsiba, mert ezzel éppen tiz csomagot viszünk, kettővel többet, mint Duvallék. — Honnan tudod, Erzsi? — Reggel találkoztam Duvallné szomszédasszonyával. Azt mondta, hogy Duvallék nyolc csomagot visznek a sok szegény apróságnak a jótékonyság karácsonyfája alá. — Akkor miért viszünk mi tizet? — Miért? Mert Duvallék itt született amerikások, mi pedig ha száz évig élünk itt, akkor is csak magyar bevándorlók maradunk. Hát minket ne nézzen le senki, ha adni kell. Érted? Ezért viszünk mi tiz csomagot. Boldizsár József nyugalomba vonult amerikai mozdonyvezető erre fogta a tizedik csomagot és indult kifelé az oldalt álló gépkocsi felé. Azaz csak indult volna, de amint az ajtót kinyitotta, szokatlan, ismeretlen alakot látott ott, aki éppen be akart a házba kopogtatni. Ilyen különös öltözetű, különös külsejű alakot Boldizsár József azelőtt soha nem látott. Szőke bajusza és szakálla mintha egybeolvadtak volna és kalaP hijján lány, hosszú haja hátul válláig omlott le. Az alkonyat félhomályában azonban kék szemei csodás fényben úsztak és hangja mintha ezüstből öntött harang csengése lett volna, úgy köszöntött: — Áldás és békesség a házra. A meglepett Boldizsár József öntudatlanul rebegte: — Mindörökké. De ezután erőre kapott és/sietve kérdezte: — Minket keres, jó ember? Az ismeretlen mintha kitért volna az egyenes felelet alól, csendesen mondta: — Jó lelkeket keresek, akik rövid pihenőre beengednek otthonukba. Boldizsár József magasra egyenesedett és szilárdan felelte: — Akkor helybe érkezett. Térjen be házunkba éppen ma... ma este... — Ma este? Miért éppen ma? Miért nem tegnap vagy holnap? Csodálkozni kezdett az idegen kérdésére Boldizsár és lassan magyarázta: — Mert ma van a fordulója annak, hogy a mi mesterünk született Betlehemben. Éjfélre ennek emlékére szólalnak meg a harangok és szegény apróságok részére ez a jó sziveknek karácsony estéje. így kerültek be a házba, ahol, miután az asztal mellett helyet mutatott a vendégnek, gyors, szinte kapkadó szavakkal beszélt a történtekről asszonyának. Az asszony, a magyarlelkü asszony ránézett az ismeretlenre és kérdezte: — Vacsorázott-e, jó ember? A vendég kék szemei az aszszonyra péztek, aki úgy érezte, mintha valami soha nem érzett melegség járná át egész testét. Idősebb, gyermektelen asszony létére mintha anyai dobogást érzett volna szivében, szerette volna keblére szorítani az ismeretlent, aki a kérdésre halkan mondotta: — Semmi egyebet, csak egy darabka kenyeret és pohárka bort. Talán madár se repülhetett volna gyorsabban, mint Boldizsárné, amint a kenyeret és bort a vendég elé tette, aki először a magasba emelte szemeit, minthá az égre nézne, azután letört egy darabkát a kenyérből és halkan rebegte: — Ez az én testem ... Jobb keze a pohár felé emelkedett, amint mondotta: — Ez az én vérem ... Boldizsár József összerázdódott és halkan suttogta: — Ilyen szavakat étkezés előtt soha nem hallottam. Az ismeretlen elmosolyodott: — Nekem ez az asztali áldás régi szokásom. Mondtam ezt már azelőtt is. Valamikor... Hosszú csend állott be a szobában, amig Boldizsár tapogatuzva kérdezte: — Honnan jött ide közénk, jó ember? Eddig soha sem láttuk erre. A vendég habozás nélkül válaszolta: — Hosszú útról jöttem. Ha" esetleg tudja, merre van, Betlehemben születtem. Boldizsár József öntudatosan mosolygott: — Ha tudom-e? Pennsylvaniából ezer és ezer vasúti teherkocsit akasztottak Betlehemben a mozdonyomhoz. Talán maga is a gyárban dolgozott? ,— Nem, uram. Én apám mesterségét követtem. Ács voltam. — Ács? Arra kevés volt a munka Betlehemben . — Jártam erre is, arra is. Voltam Názárethben ... Közbevágott Boldizsár: — Az ott van közel Betlehemhez. A vendég folytatta: — Néha Jeruzsálemben is volt dolgom,, de soha nem kellemes. Boldizsár tűnődött a név felett, majd bevallotta: — Jeruzsálem ... Jeruzsálem ... Arra soha nem jártam. Az más államban kell legyen. Van annak vasúti állomása? Az idegen fejét rázta: — Az én tudtommal nincs. Én vagy gyalog vagy szamár hátán mentem oda. —- És mit csinált ott? — A magam munkáját. Építettem. — Mit épített? * Az ismeretlen vendég felállott és az erős hit lángján felel— Lelkeket! Emberi lelkeket építettem az igaz útra. * A ragyogó villany lámpa kialudt, de jó perc múltán fénye ismét felsugárzott. A világosság láttára az asszony felkiáltott: — Hol a vendég? Hova lett a vendég? Boldizsár József szemeit dörzsölgette és akadozva rebegte: — Hallod-e te, Erzsi ez se történt velünk soha, hogy kora estén igy elaludjunk és álmot lássunk. Hidd el nekem, nem járt itt senki, csak éppen... mintha mosttis zúgna a fejem ... De ekkor már felsikoltott az asszony: — A kenyér! a tányéron ott a kenyér a letört darabkával és a bor is ott van a pohárban érintetlenül. Boldizsár József homlokát dörzsölgette erre, majd tamáskodó férfi létére a rendesnél keményebb hangon parancsolta. — Hallgass! Mondtam már neked többször, te asszony, hogy álmokról ne beszélj. Siess, vigyük el azokat a karácsonyi ajándékokat apró, szegény gye-A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR CSILLAG HIRDETTE ŐT A KELETI ÉGEN! GILEÁD VÖLGYÉBEszáll el lelkem gyakran, hol kő, fü, fa, virág: örök, halhatatlan, így karácsony táján lelkem mindig ott jár * Mória hegyén még látszik az ős oltár. Salamonnak állt itt egykor ős szentélye; ősatyák imája innét szállt az Égbe. Itt hangzott próféták szent prófétálása: “Eljövend a Világ Égi Messiása!” hárfán csendüljetek nemes ezüst ércek. Ujongjatok Völgyek; zengjetek dalt Bércek; Sok égi jel tűnt fel .. . többé már nem vitás: Közeleg már felénk: Jézus:,— a IVk'pMfr BETLEHEM FELETT MÁR az Uj Csillag ragyog: boruljatok térdre kicsinyek és nagyok. Csillagfény szegényes hajlékára mutat; ki e fényt követi: megleli az Utat. Múlt, jelen és jövő csak Ő rája várnak: aki égi kulcsa minden lelki zárnak. Üdvhöz nem kell tudás; pecsétes dipl oma: Jézus Jászla lett most az üdvnek Temploma. Szűz anyja szeméből könny-gyöngyök peregnek: kincsei az égi Megváltó Gyermeknek. Alleluját zengnek Hozzá a pásztorok s üdvöt rivall vissza a Völgy és Hegytorok. ÉGBŐL ÉGI MALASZT permetez a Földre s eljegyzi a Földet az Éggel örökre. Igéi lángjánál kell csak melegednünk s nem kárhozik már el se testünk, se lelkünk. Földi embertestbe csak azért költözött, hogy Ő legyen a Hid az Ég és Föld között. Próféták szent szava, im hivséggel betelt, amely megjósolá Jézust és Betlehemi Jósolták: megváltás máshonnét nem jöhet, csak, ha Földre száll majd a Szent Égi Követ. Ő az ki jelen lesz, mindenkor, mindenütt, amerre csak reánk Isten szent Napja süt. ELJÖTT, HOGY MEGVÁLTSON s üdvöt adjon nekünk s vére szent hullásán legyen mindig velünk. Túl szemlátomásnyi, földi szűk kis körön: Ő lett a legszentebb, legragyogóbb öröm! Tégy örök vallomást: hiszel vagy nem hiszel: mert az Égből Jézus most szavadra figyel. Jó és Rossz közt válassz!—S választván jól vigyázz: döntsd el most magadban, hogy Te melyikre állsz? Meggyógyult lélekkel élhetünk boldogan, hogyha szent igéje bennünk most megfogan. Eljött Szentkarácsony ... az IGE ránk pereg: Legyetek jók Földön: megváltott EMBEREK! zik elektromosság, tehát az ember képes mesterséges utón is előállítani. A természetben szakadatlanul történik atombontás, tehát az ember kifürkészte az atomenergia titkát. Mindez összhangban van a Teremtő és az ember viszonyával. De a Teremtő a földet tette meg az ember lakóhelyéül. “Kezdetben teremtette az eget és a földet” — nem pedig idegen csillagokat — hogy azt az ember benépesítse. De külömben is hová sietünk? A földön még bőven van hely az ember részére és nem hiszük, hogy az isteni akaratot szolgálja, ha más világokat próbál birtokába venni. IGY IS LEHET MONDANI A szovjet háborús készülődését szolgáló világbékekonferencián, amely nemrég zajlott le Budapesten, Andics Erzsébet akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, nagy beszédet mondott, amelynek lényegét ő maga ebben a mondatban foglalta össze: Növelnünk kell a harcot a pacifista balhiedelem ellen. Andics Erzsiké nézete szerint tehát a békében hinni nem szabad, háborúra kell készülni. Mussolini, a fasiszta diktátor is ezt a nézetet vallotta, de ő szabatosabban fejezte ki magát. így: Minden pacifista gazember. ... Csúnya béketábor ez. Háborúra uszít. Irta: BANGHA ANTAL A helyzet úgy megváltozott a magyar hazában, hogy a legnagyobb ünnepnek, Karácsonynak nincsenek irói és költői. A felülről jövő rendelet azt mondja, hogy nincs és nem is lehet Karácsony, mert az csupán egy születésnapja olyasvalakinek, aki nem földi jólétről, hanem a nem-létező Istenről beszélt. Sztálin apó helyett! És ez tilos. Az igazat érző lelkek mélyéből azonban nem halt ki a Karácsony eszméje és értéke. Ha nem is juthatnak hozzá a Karácsonyt megéneklő versekhez, kéz alatt dugdosva, ott vannak az értékes, szívhez szóló írások, amelyek __ hiszen magyar nyelvűek — Amerikában soha nem láttak napvilágot. Ezek közül való az, amelyet régen börtönben pusztult barátom, Jászay Horváth Elemér irt az éjféli miséről, amely nekünk annyira kedves. Ismeretlen vagy talán ismerős, de nem említhető kezek az osztrák Bécs városán keresztül két ilyen verset küldtek nekem és magyar lelkeknek Amerikában is kedves lesz az, ha Karácsony ünneplésére helyett adunk azoknak. Kezdjük Jászay Horváth “Éjféli mise” című versével a sort, amely igy hangzik: , Karácsony éjjelén, hófödte vidéken, Ezer csillag-gyertya gyulladoz az égen; Boldog békesség száll emberek szivére, Ballagnak a népek éjféli misére. Falusi kis templom szent Karácsony-éjjel Kivilágosodik tiszta égi fénnyel, A szegényt s gazdagot tárt kapu fogadja, Harang ezüst hangja hívja, hívogatja. Fekete ünneplőt ölt a falu népe, Fehér hóban úgy megy Ur Jézus elébe; Gyermeteg áhitat egyszerű szivünkben, Istenes ámulat tágranyilt szemükben. Falusi’templomban felzendül az ének, Az égi szeretet élő Istenének, Aki megszületett menny dicsőségére, Földön embereknek szent békességére. Csodaváró hittel fújja sok száz torok, . Akár Betlehemben a jámbor pásztorok. Kik angyal szavára útnak indulának, A kis Jézus előtt térdükre hullának. Mit tudják azt fényes márvány templomokban, Micsoda hit lakott szegény pásztorokban? Mit tudják nagy város villanyfényes éjjen, Mily láng gyűl kis falvak éjféli miséjén? így mondta el a falu papja, Jászay Horváth Elemér azt, amit az éjféli mise során érzett, mert hiszen maga is a magyar nép földművelőinek sorából került ki, azokkal együtt érzett és a falu népének hangját, lelkét adta vissza. De a másik valaki, aki karácsonyra arról énekelt, hogy “Engedjétek hozzánk a kisdedet”, ma is él és reszkető gonddal figyel arra, hogy neve a nyilvánosság elé ne kerüljön. Csak úgy névtelenül irta: Halljátok meg, csillagbetüző vének, Kövér szemöldökű, rangos mágusok, Ez éjszakán mi együgyük, szegények, Kiknek gyönyört, váltságot nem susog Tudástok bő patakja, ime kérünk, S legyen tinéktek illő tisztelet: Ne álljatok az ég elé s elébünk, Engedjétek hozzánk a Kisdedet! Óh, hiszen jönne ő már nagyrepesve, Az arany arcú, sugáros szemű, Hiszen olyan rég tart már a Világ-Este, Úgy ránk férne a hajnali derű, S hiába e föld minden doktorlója, Mikor szivében maga is beteg, Mikor a vakot vaksi meg nem ója — Engedjétek hozzánk a Kisdedet! Ha annyi volt már és meddő a próba, • Miért ne tennék egyet még Vele? Ha nem állitnók a világajtóba Fénylő álomnak, mit a tél szele Kiolt reggelre, de meginvitálnók Főhelyre minden házba, s mindenek Csókkal illetnék, mely nem lenne álcsók Engedjétek hozzánk a Kisdedet! Ez éjszakán mi együgyük, szegények Szárnyat hallunk, mely az égen suhog, Angyali dalt, mely édesebb a méznél És látást látunk, mely nem hiteget. Nélküle nem hajnallik még az éjfél, Engedjétek hozzánk a Kisdedet! így szól a karácsonyi vers, de hallgat az Urnák 1952-ik esztendejében az amerikai magyar nagyanyáról, aki Ohio állam fővárosában kezeit összetéve, térdeit meghajtva, ősz fejét a székre borítva, sírva könyörög: — Lesz-e karácsonya magyar földön az unokáimnak, akiket soha nem. láttam? A jószágos Isten adja, hogy legyen! rekeknek. Hadd tudják meg azok is, hogy ezen az éjszakán született... Még keményebb lett a hangja, amint felkiáltott: — Hallgass! De ahhoz a kenyérhez és borhoz ne nyúlj, mert... Az asszony fejét rázva suttogta: —- Ez a mi karácsonyi ajándékunk. Álom volt-e vagy valóság? írta: GONDOS SÁNDOR A J6 PÁSZTOR Boldog újévet kíván minden magyar családnak A JÓ PÁSZTOR szerkesztősége, kiadóhivatala és műszaki személyzete AZ UJ IDŐK KARÁCSONYI VERSEI A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) rounder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszt#: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: | SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ......................$5.00 One Year ........................$5.00 Fél évre ........................ 3.00 Half Year........................ 3.00 Entered as second class matter September 1st, 19SS, at the Poet Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879.
