A Jó Pásztor, 1952. november-december (30. évfolyam, 46-52. szám)
1952-12-19 / 51. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított« Megjelenik minden pénteken Published every Friday PnblUhed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: j SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .........................$5.00' One Year .........................$5*00 Fél évre .......r.................. 3.00 Half Year........................ 3.00 Entered as second class matter September 1st, 1981, at Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March Srd, the Poet 18T9. ‘ A KÖNYVELÉS A MUNKAHAJSZA SZOLGÁLATÁBAN A pesti Népszavában olvassuk, hogy. az állami vállalatoknál bevezetik azt a könyvelési rendszert, amelyet Oroszországban Lozinszki professzor talált fel s amely ott kitünően bevált. A csudás újítás abban áll, hogy az üzleti könyveket nem havonta zárjákle, hanem rövidebb időszakokban. Mi az előnye annak, hogy folyton-folyvást üzleti mérleget kell csinálni? % _ Az az előnye — magyarázza a pesti szovjetlap —, hogy ily módon hetekkel sőt napokkal előbb kiderül, hogy valamely üzemben rosszul dolgoznak, nem érik el az előirt termelést. A zárlati hajrá elmarad, jegyzi meg a lap. Ehelyett van mindennap hajrá és haddelhadd, jegyezzük meg mi. Hollandiai Képeslap Sirályok suhannak az ablakom előtt vijjogva. A szembenlévő ház tetején egy vöröstarka macska sétál, nagy kényelmesen. Megszokta ő is a nyugodt élettempót, amely anynyira jellemzi a hollandokat. Ez a ház, itt szemben 3-400 éves lehet, ami az amszterdami házak életében nem is szokatlan életkor. Maga a város, valóságos muzeum. “Észak Velencéjének” is hivják. Cölöpökön épült. És csatornák szelik keresztül-kasul. A város szivében a nagy áruházak, vagy raktárak legnagyobbrésze hajóról kapja vagy szállítja áruját. Ezek a csatornák azonban nem szeszélyesen kanyarognak, haneífi mindig nagyobbodó köröket Írnak le és kapcsolatban állnak egymással. Az ember győzelmét hirdetik a természet erőivel szemben. Mert emberi kezek készítették ezeket a csatornákat. “Vértelen honfoglalásnak” nevezik Hollandiában azt a munkát, amellyel a hollandok az ország legnagyobb részét a tengertől elhódították. Joggal büszkék erre a hódításra. Bűntudat Egy idővel ezelőtt nyilt leveleket kapott több napilap, JÓ HÍR Az amerikai sajtó jóérzéssel könyvelte el a denveri orvoskongressziis legutóbbi jelentéseit, melyek a rákgyógyitás uj módjairól és ellenszereiről számoltak be. Még jobb szolgálatot tettek azzal, hogy felvilágosították a közönséget a rákról, mondván, hogy nem valami rejtelmes, titokzatos betegség ez, semmi szükség tehát babonás félelemre. Rosszindulatú daganatok csoportja a rák, amely az emberi sejtből indul ki. Az egészséges emberi szervezetet alkotó sokmillió sejt szigorú törvényszerűséggel működik, fejlődik és végzi feladatát. Amikor aztán elöregszik, eltűnik az útból és átadja helyét fiatal sejteknek. Az állandó helycsere, a sejtek ujulása biztosítják az emberi élet folytonosságát. Külső vagy belső zavarok folytán keletkeznek a rákos képződmények, melyek tulnövekedett, rendbontó sejtek halmazából állanak. A sejttársadalom igyekszik a “rebellisektől” — az általuk “betegnek” nevezett sejtektől — szabadulni. A beteg sejf ^ ' / ‘aoií" ferőré' kaptak, fe-” lülkerekednek és élősdiekké válnak az egészséges sejteken. Megtámadják a csontsejtet és szövetet és elpusztítják. Krónikus betegségek segítik elő a rákot. Gyomor, méh, száj a kiinduló pontok. Ezért figyelmeztetik a közönséget az orvosok, hogy főleg a dohányzással vigyázzanak. A rák sikeresen gyógyítható besugárzással, fő dolog, hogy idejében kerüljön a beteg orvoshoz. Tanácsos, főleg középkorú embereknél, az évenkinti orvosi vizsgálat. Irta: FORRAl ZOLTÁN különböző ismeretlen személyektől, akik rendszeresen a villanyost használják közlekedési eszközül. Valósággal követelték, hogy a viHanyostársaság akasszon a kocsik külsején gyüjtöperselyeket. Figyeljenek csak, miért! Mert gyakran előfordul, hogy a csúcsórákban az utasok kiszállnak mielőtt a kalauz jegyet adhatott volna. S nekik aztán bűntudatuk van, hogy ingyen utaztak! • Szemére hányták a villanyostársaságnak, hogy ő az, oka bűntudatuknak s követelték, hogy perselyről gondoskodjék, amelybe bedobhatják le nem rótt centjeiket a jegyekért, hogy igy megszabadulhassanak bűntudatuktól. Hidellenör A legtöbb áruszállító hajó alacsony, hosszú alakú. Motor hajtja őket. Magasabban felnyúló hajó nem minden csatornán tud közlekedni, speciális utat kell, hogy válasszon magának. Olyan csatornákat, ahol a hid felvonható. A hidellenör már messziről hallja a hajótülköt, amely átbocsátást kér. Erre felvonja a hidat, maga pedig odaáll a hid szélére. A A FÉLELEM MINT HAJTÓERŐ Gerő Ernő, aki tudvalevőleg aldiktátor és főhajcsár Szovjet-Magyarországon, megfenyegette a gyárvezetőket és a helyi pártvezéreket. Az előbbieket azért, mert a gyáriak nemcsak nem termelnek eleget, de selejtes gyártmányokat produkálnak; az utóbbiak azért, mert ezt a tényt letagadják és hamis statisztikával ámítják a pártot, a népet és főként Moszkvát. Ez az az eset, amikor a vádak igazságosak és a vádlottak ártatlanok. Mert, kérdezzük Gerő mestert, mit tehet egy vörös országban egy szerencsétlen gyárigazgató, amikor nem sikerül neki valami, ami senkinek sem sikerülhet? Csakis egyet tehet: tagad és hamis statisztikával leplezi a valóságot, amig lehet. Mit tenne maga Gerő mester, a nagy “hidépitő”? Mert ne ámítsa magát: az ő kezdeti eredményei abból a természetes törvényből fakadtak, hogy egy darabig minden megy, még a lehetetlenség is. De nem örökké s főleg nem sokáig. A népet lehet hajtani pár hónapig, néhány esztendeig, de már pár évtizedig bajos. Ezt tapasztalták Oroszországban s ezt kell tapasztalni Magyarországon is. A “norma;’ korbácsával nem lehet fokozni a termelést, csak ideig-óráig. Nemcsak a gépeknek, hanem a léleknek is van szerepe a termelésben. Lehetetlenség mindig csak várni, hogy majd lesz valami jutalma az igyekezetnek s utána hazamenni a hideg és zsúfolt lakásba és leülni a soványka vacsora mellé. A kommunista rendszer alapvető tévedése, hogy a kapitalista rendszer termelését ösztönző profit helyébe a félelmet tette. Nem lehet tagadni, hogy ez is valami, de nem elég. És pedig azért nem elég, mert a profit-szomj olthatatlan, de a félelem-fogyasztó képesség korlátolt. Az emberek mindig készek valami előnyért, anyagi haszonért megerőltetni magukat; de ha folyton ijesztgetik őket, egyszer csak megszűnnek félni. “Lesz, ami lesz”, gondolják. Gerő mester tehát hiába csukát ja be vagy akasztatja fel a szerencsétlen gyári és pártvezetőket, attól a munkások nem fognak sem többet, sem jobbat produkálni. Sok kitűnő intézmény tökéletlenül az emberek gyengességei miatt. A kommunista állam azonban az az intézmény, amelyben az emberek legjobb tulajdonságai képtelenek érvényesülni a rendszer gyengeségei miatt. Le a kalappal! Ez egy 220 font súlyú, zsírral ugyancsak megrakott “talyiga” — angolul barrow. A neve, születési bizonyítványának tanúsága szerint, Poland China. De a kommunista csatlósországokkal semmi közössége nincsen, ő a Purdeu egyetem állattenyésztő osztályában mint nemes nemzetségének 11 -ik díszpéldánya jött világra, igy hát családfája arra az időre vezet vissza, amikor Lengyelország és Kina még nem voltak szovjet csatlósok. Kellemes Karácsonyt kíván minden magyar családnak A Jö PÁSZTOR szerkesztősége, kiadóhivatala és műszaki személyzete A Jó Pásztor Verses Krónikája Írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR MERRE, HOVÁ, EMBER? MIKOR AZ ŐSEMBER fázott barlangjában, reszketve, vacogva gondolta magában: "Milyen szép lesz éltem: milyen szép lesz álmom: hogyha a tűz titkát egyszer megtalálom!" Ezredévek múltán tüzet csiholt végre, de újabb titkokra vágyott forró vére. "Elavult a bunkó . . . uj fegyver kellene, hogy még a tigrist is legyőzhessem vele! Súlyos legyen, mégis könnyű a fogása, hogy farkast ölhessek egyetlen csapásra." Vágyódása tárgyát oly nagyon akarta: megszületett végre az első kőbalta! JÖTTEK, MÚLTAK LASSAN újabb ezredévek s újabb után vágytak újabb nemzedékek. Bár még puszta kő volt barlang-ősünk ágya, újabb fegyver után sóvárgott már vágya. Kőbalta, kőlándzsa lassan elavultak: "Faragjunk, formáljunk most valami újat." Forradalmin nagy volt az uj merész álom: "oly fegyver, mely célba messziről találjon." Formát öltött a vágy és nyíl lett belőle s emberek, állatok mind rettegtek tőle. Célzott vele ősünk, a nyil célbatalált s a világ urának képzelte már magát! EZREDÉVEK JÖTTEK, ezredévek múltak, nem nagy örömére az égben az Urnák. Ismét elavultak a régi fegyverek s újabbra vágytak már az újabb emberek. Jött a golyópuska, ágyú és gépfegyver . . . de gyorsabb ölesre vágyott még az ember. Szubmarin, bazuka, eroplán, rakéta: repülőtányérok, tűzgyújtó vasbéka. Atomfegyver . . . végül már hidrogénbomba, amely országokat dönthet gyorsan romba. Merre, hová, ember, a rombolás felé? Mért nem borulsz térdre inkább Isten elé? kezébe vesz egy hosszú, horgászbotra emlékeztető botot, 1 amelyen hosszú madzagon egy * fapapucs függ. Ezt addig him- £ bálja a hajókormányos köze- : lébe, amig az a hídpénzt bele < nem dobja a papucsba. Mindig aprópénzzel kell fi- ' zetni, mert a hajó közben ha- j lad az utján és igy váltásra 1 nincs idő. Állatvédelem < Sehol a világon nem nevelik a gyermekeket az állatszeretetre ilyen nagy fokban, mint Hollandiában. Ennek az oka, hogy a holland pszichológusok korán felismerték az állatvé- 1 delem nagy fontosságát magá- > ra az emberi lélekre. “A ter- 1 mészet erőit önmagunkban is le ; kell győznünk!” — ebből az - elvből indulnak ki. “Az, aki a : kiszolgáltatott állatból rabszolgát csinál, elnyomóvá diktátor- , rá formálja önmagát.” í Nem csudálatraméltó mentalitás? ! Hadd illusztráljam egy megtörtént példával ezt az állatszeretet. 1 A nyáron faluhelyen jártam. , Vendéglátóim villájában éppen teáztunk, mikor künn kutyacsaholásra, majd hangos beszédre lettünk figyelmesek. Kisiettünk. Csakhamar meg- ■ tudtuk mi történt. Egy kutya : letépett egy darabot egy já: i rókelő nadrágjából. Mikor kiértünk már el is hangzott az , utca Ítélete. “A kutyának van igaza” — állapították meg egyöntetű komolysággal — mert igaz, hogy csaholva futott a 1 járókelő felé, de az ahelyett, hogy pár barátságos szóval fordult volna a kutya felé, ütésszerü mozdulatot tett. Tehát: a kutyának adott mindenki igazat. Szinte látszott a jól fejlett farkaskutya tekintetén, hogy “mégis van igazság a vi- ( lágon.” Hollandiában nagy nemzeti ünnepnapokon a kutyákat is nemzetiszalaggal diszitik fel. S akár hiszik, akár nem, szinté erezhető a kutya hangulatán, hogy részese valaminek, ami ugyan értelmén felül megy, de az ösztönéletére befolyással van. A kutya határozottan érzi, hogy valamiben különbözik ez a nap a többitől. Szinte ünnepélyesebben lépked gazdája mellett. Ha valaki egy állatot megüt — amit csaknem 14 éves ittartózkodásom alatt, én még sohsem láttam, azt úgy tekintik, mint a legzülöttebb egyént s mindenki megveti. Az újságok úgy írnak róla, mint egy bűnözőről. > A vágyak listája A születésnap a legnagyobb családi ünnep Hollandiában. A tisztviselő, vagy munkás nem egyszer szabad papot kap ebből az alkalomból. Az egész ház és minden ismerős gratulál. Az ismerősök megkérdik az embertől, mit szerethe a születésnapjára, mint “meglepetést” kapni. Erre nagy szerényen előkeresi az ember, úgy téve mintha csak nehezen tudná megtalálni, a zsebéből az “ajándéklistát”, amivel meg akarja magát lepetni. Ezen a listán, amit “Verlanglijst”nak (a vágyak listája) hivnak, olcsóbb és költségesebb holmik vannak felsorolva, úgy hogy az ajándékozó választhat— anyagi helyzete, vagy szándéka szerint — hogy melyen ajándékot vegyen. Ezt diszkréten legtöbbször közli is, mire a választott tárgy neve lekerül a listáról, így elkerülhető, hogy többen ugyanazzal a dologgal lepjék meg az embert. Aztán, amikor az ember a már előre megbeszélt ajándékot megkapja, illik a “meglepettet” szimulálni. Ha az okosabbra hallgatott volna Irta: FARKAS BALÁZS Kedvesebb, szebb magyarországi szórakozás alig volt a kukoricafosztásnál. Oda öregebb embereket nem engedtek be, csak fiatalokat, legényeket és leányokat, akik dévajkodtak egymással és tűrték, hogy a távoli .sarokba beüljön a féllábu harcos, aki a gyerekeknek mesét mondjon. Nem ingyen! Bort kellett csempészni hazulról, mert az volt a mese ára. A mi falunkbeli öreg katona, ha eleget kapott a borocskából, reggelig mesélt volna, de jóval éjfél előtt haza kellett menjünk, mert anyánkkal nem lehettet tréfálni, hiszen az volt a hangos jelszava: — Gyerekek a tyúkokkal kell ágyba menni! Azokat a sokszor szidott, de jóizü hússal szolgáló tyúkokat sokszor szidtuk, hogy még le se ment a nap, már felrepültek a kakasülőre és pihenőre tértek. Sok mese kiment a fejemből, de egyik-másik megmaradt, például az, hogy Miska bácsi hol vesztette el annak idejében a fél lábát. Úgy mondta: — Nemcsak mi lőttünk, hanem az ellenség is és mert sok lúd disznót győz, végül meg kellett hátrálnunk. Eleinte lassan, azután sebesebben, de végül úgy futottunk, mint a róka által kergetett nyúl. Éppen egy dombon ugrottam volna át, mikor jött a golyó és attól kezdve már jajgatva ugyan, de négykézláb jutottam oda, ahol az orvos ur nem habozott, hanem nyomban megszabadított a lábamtól örökre. Meg is biztatott: — Örvendj Miska, hogy nem a fejedbe kaptad a golyót, mert akkor soha nem látnád a faludat, hanem itt porladnál a csatatéren. Hát ez a Miska bácsi mesélte egyszer ezt is: A régi időkben a török volt az ur Magyarországon. Hát a török csaták idején egy gazdag magyar főur elment valahova és erre a török banda rajta ütött kastélyán, elraboltak mindent, irgalmatlanul megölték a feleségét és elvitték a két legdrágább kincsét, Imrét és Lászlót, a két fiacskáját. El is adták a gyerekeket Törökországban valami gazdag basának. Jószivü volt a török basa és arra gondolt, hogy igazi törököt nevel a két fiúból. Ment is volna ez, hiszen a kisebbik gyerek, az Imre nevű, mar-már feledte volna a régi otthont, de a nagyobbik, Laci nem feledte el az apját és ahhoz kívánkozott. Mikor egyszer a török basa háborúba ment, Laci felbiztatta az öccsét: — Szökjünk haza! Én tudom, hogy közel van ide a magyar határ. Ha a török határon átcsúsztunk, akkor már könnyű dolgunk lesz, hogy apánkhoz jussunk. A kisebbik fiú azonban még vonakodott. Sajnálta a kényelmet a basa házában és húzódozva felelte bátyjának: — Maradjunk itt, mert nagyon nehéz ut várna reánk. Felpattant erre a nagyobbik, a László, és haragosan kiabálta: — Hát ez benned az apánk iránt való szeretet? így becsülöd te a szülőhazádat? Hej te boldogtalan, nem vágyik a szived haza? Elszégyelte magát Imre és reáállott a szökésre. Mentek is, de útközben folyton nyügösködött. Hol éhes volt, hol fáradt és visszavágyakozott a basa kényelmes házába. Csak bátyjának unszolására és biztatására ment tovább. De nem örökre! Már a magyar határ közelében voltak, amikor a bokrok közé bújva, megláttak .r’v visugi dalolgató török csapatot. A szél elhordta a két szökevény felé a jóizü ételek szagát is. A kiéhezett, fáradt, elkedvetlenedett Imre rögtön kijelentette: — Én hazamegyek velük a basához. Nem állom ezt tovább! A basa bizonyára megjutalmaz, hogy visszajöttem és addig is jóllákom a törökök között és lovaikon hazavisznek, mert úgyis már nagyon fájnak a lábaim. Felkiáltott a nagyobbik: — Szerencsétlen, már csak néhány lépés a határ és most akarsz visszamenni? Imre, azonban nem akart neki hinni, hogy közel vannak a határhoz és otthagyta a bátyját. De csakhamar keservesen megbánta. A török csapat rablóbanda volt, akik a fiút megkötözték és rabszolgavásárra vitték. A gyenge gyermek nem birta ki a rettenetes helyen és csakhamar el is pusztult. Ha hallgat Lászlóra, az okosabbra, aki hazajutott, boldogabb sorba került volna. V,7.t a mesét kellene elmondani azoknak, akik manapsag szökni szeretnének Magyarországból, de végül arra gondolnak, hogy talán saját otthonukban is vígan élhetnek. Ma is rablóbandák járják kíméletlenül a boldogtalan Magyarországot. K 1« HONIK A Bombavetők Szibéria határán A múlt héten amerikai hadihajókról felszállt repülőgépek hatalmas és pusztító támadást intéztek Észak-Koreában az orosz határhoz egészen közel eső vasúti gócpontok ellen s tÖnkrebömbázták a rendezőpályaudvarökat, ahonnan az orosz hadiszereket szállítják a koreai és kínai kommunista haderőnek. Az egyik vasúti állomást, amely Mit keres ő ott? Voltairet, az istentagadó francia bölcset megkérdezték mi a véleménye a tulvilági életről. — Ha egyszer a mennyországban lennék, biztosan három dolgon csodálkoznék — mondotta Voltaire. — Először is azon csodálkoznék, akiket ott látnék, másodszor azokon, akiket nem látnék ott, de a legjobban azon, hogy én ott lennék. És a Cadillacjuk nem idei model. .. Egy los-angelesi iskolában, melyet az ottani felső tízezer gyermekei látogattak, a tanitó fel akarta ébreszteni a gyermekek szociális érzéké^ és ezért dolgozatnak azt adta fel, hogy egy szegény család életét írják le. A legtöbb tanuló dolgozata igy kezdődött: “Volt egyszer egy család. mely borzalmasan szegény volt. Az apa szegény volt, az anya szegény volt, a gyerekek szegények voltak, a soffőr szegény volt, az inas szegény volt, a cselédség szegény volt. . . Ebben a villában mindenki szegény volt.” Goromba fráter Groucho Marx, a hires komikus, igy nyilatkozott egyik ismerőséről: — Két jegyet kell váltania, ha az állatkertbe megy. Egyet lead a belépésnél, egyet pedig a kijáratnál mutat fel, hogy kiengedjék. Orvosi tisztesség Egy'Texasban letelepedett ujamerikás orvoshoz nagy lihegéssel beront egy farmer. — Doktor ur, azonnal jöjjön, a feleségem megégette a nyelvét! Az orvos felhúzta a vállát: — Ember, én tudom, hogy maga mit akar — válaszolta —, de bárhogy is sajnálom, nem vághatom ki a felesége nyelvét. Tiltja a törvény. a város kellős közepén van, teljesen lerombolták, lokamotivokktl, vasúti kocsikkal, felszerelésekkel együtt. Ez volt a koreai hadjárat legnagyobb tengerész-repül akciója. A hadihajókról 352-szer szálltak fel újabb és újabb bombázásra az ameri| kai repülők. Városi ember Poldi nézegeti a kertész munkáját, majd megkérdezi: — Mondja már, kertész ur, tulajdonképpen mit hint a földieperre? — Műtrágyát. — Érdekes, mi porcukrot szoktunk rá hinteni.
