A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)

1952-05-02 / 18. szám

PAGE 2. OLDAL Á JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) rounder: B. T. TÁRKÁNY »lapított« Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHES G COMPANY Szerkesztő: Muzslay József Editor x Szerkesztőse? ős kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1*5028 ELÖFIZETtSl DIJAK: Egy évre ..........................$5.00 Fél évre ............................ 3.00 SUBSCRIPTION RATES; One Year ...................v......$5.00 Half Year.......................... 3.00 Entered as aecond class matter September lat, 1933, at tht Poat Office wr Cleveland, Ohio, uuder the Act of March 3rd, 187ft KOREAI ZSÁKUTCA Néhány heti bizakodó hangulat után ismét borúlátóra for­dultak a kilátások a koreai békét illetően. Úgy Washingtonból, mint Pekingből érkező jelentések szerint a tárgyalások “kényes állapotban vannak, anélkül, hogy a kibontakozás mutatkoznék.” A kínai rádió szerint a sikertelenség oka az, hogy a U.N. ragasz­kodik ahhoz a feltételhez, hogy hadifoglyokat ne lehessen kény­szeríteni akaratuk ellenére a visszatérésre. Az amerikai oldalon a pesszimizmus abból származik ,hogy az ellenség nem reagált kedvezően egy titkos javaslatra, amelynek szövegét még nem hozták nyilvánosságra. Utólag visszapillantva, nehéz elképzelni ,mi okozta a néhány hétig tartó bizakodp hangulatot .Valahogyan első perctől kezdve reménytelennek láttuk, hogy a kommunisták elfogadják az ame­rikai feltételt a hadifoglyok kicserélésére. Jó okuk van rá. Oly sok kinai hadifogoly választaná az amerikai táborban való visz­­szamaradást, hogy az kinos propaganda lenne az ellenségnek. Bebizonyosodnék, hogy saját katonái milyen szívesen hagynák cserben a kommunista kormányzatot, ha alkalmuk lenne rá. Ez pedig nem maradna hatás nélkül a leigázott országokban. Lehet, hogy előbb-utóbb valami nyomás hatása alatt sikerül majd a fegyverszünetet kicsikarni Koreában, de a jelen körül­mények között nem sok okot látunk arra, hogy bizakodjunk a gyors "megoldásban. A SUPER BOMBA A super bomba azért “super”, mert minden eddigi atombom­bánál borzalmasabb erővel robban fel és — mint Dean Gordon, az atomerőbizottság elnöke mondotta — ha történetesen egy város felett robban, kő kövön nem marad és semmiféle teremtett lény nem marad életben. Az uj atombombát nagy sikerrel próbálták ki a nevadai sivatagban, hadgyakorlatokkal egybekötve. Lovett honvédelmi miniszter a lapszerkesztők előtt tartott beszédében csak annyit jegyzett meg, hogy az uj háborús fegyverek — ha sor kerül hasz­nálatukra — az egész emberi civilizációt megsemmisíthetik. Uj háború esetén ha sikerül “megnyerni” a háborút, olyan győzelem lenne ez, amelybe mi is belepusztulhatnánk. Éppen ezért Amerika úgy érzi, igazi kötelessége — elkerülni az uj vi­lágháborút. A harmadik világháborút tehát valójában úgy nyer­hetjük meg, hogy — elkerüljük, véli Lovett. Békevágyunk őszinte, de az még korántsem jelenti azt, hogy karbatett kézzel várjuk, mint nyeli el szomszédainkat a szov­jet. Ezért kellenek a billiók fegyverkezésre, atombombára. Ha a kommunisták belehajszolják a világ népeit egy uj háborúba, harcolni fogunk. A “superbomba” 430 mérföldes távolságba vi­lágitó kísérteties fénye figyelmeztetésül szolgál a Kremlin diktá­torai számára. Ha nem értik meg ezt az intő jelet, ha mint a nácik, azt remélik, túljárhatnak az eszünkön és erőszakkal több­re mennek, mint szép szóval, nem marad más hátra, mint fegy­veres küzdelem. FECSEGÉS A Ludas Matyi cimü pesti álélclap egyebek közt arról is nevezetes, hogy néha öngunnyal kipécézi a rendszert, amelynek ' ludtollas bérence. Egy falhoz állított munkást mutat ki a ludas rajza. Miért ál­lították falhoz a munkást, mint rossz diákot? x Megfelel saját kérdésére a kis ludas: “Ez az elvtárs azért áll a sarokban, mert csak ő egyedül nem vett kedvezményes mozibérletet s ezzel megbontotta mű­helye egységét.” 1 Tetszik érteni? Csupa orosz filmet mutatnak be a pesti mo­zikban, unalmas propagandafilmeket, amelyekben elvtársak és elvtársnők nem csókolóznak, hanem sztahanovista munkaver­senyre hívják ki egymást s az egyik csakugyan 137 egész és ti­zennyolc és fél tjzed százalékkal túlteljesíti a normát ünnepi alkalomból, például a Nagy Felszabadító és Hadisarc Bekaszi­­rozó évenkint kitörő születésnapjára, mig a másik szégyenkez­ve, lehorgasztott orral balfenéken távozik. Nem tetszik a pestieknek az ilyen maszlag, csak muszájból mennek a moziba. Aki pedig még muszájból se megy moziba, azt kiállítják a sarokba, mint rossz diákot. Jó szerencse, hogy nem Szibéria egyik sarkába állítják ki . . . OROSZLÁN-INFLÁCIÓ fi Hogy a dollár vásárlóerejének csökkenése milyen súlyos kö­vetkezményekkel jár, azt drámai erővel világítja meg a követ­kező kis újsághír: KERNVILLE, Cal. — Ronnie Vaughan itteni vadász közli, hogy újabban módfelett elszaporodtak a hegyi oroszlánok a drá­gaság miatt. A hegyi oroszlánokra vadászók régebben szorgalma­sak voltak, mert minden elejtett hegyi oroszlán után csinos ösz­­szegü jutalmat kaptak. Most azonban, a dollár csekélyebb érté­ke miatt, a vadászok igyekvése alaposan lecsökkent s az ered­mény a hegyi oroszlán társadalom veszedelmes szaporodása. Sok vadász otthagyta a hegyeket, mert az inflációs jutalomért nem érdemes hegyen-völgyön át futkározni azok után a fürgelábu macskák után. Pápaszemes leányzók bánata és vigasza Ili és Juci aggodalmaskodtak, nem rontja-e a férjhezmenési ki­látásaikat a szemüveg ,amelyet a család doktora rendelt nékik. Kiöntötték szivük nagy bánatát a ’tapasztalati királynak: — Édes tapasztalati király bá­csi, nagy a mi bajunk, segítsen, ha tud. A mi problémánk a szem üveg, ez a hidegen csillogó, me­rev, öregitő jószág, mely ráír­ja az arcunkra az érettségit és az ismerősök szemét kerekre tá­gítja: “Jé! Ilyen fiatal lány szem üveget visel! Ugyan tegye le” Ha meg nincs rajtunk a szem­üveg, akkor az utcán az ember nem ismeri fel az ismerős né­niket és nem köszön, csak rá­juk néz mereven, a színházban nem lát és ha valamit mutat­nak a srpessze távolban, hogy milyen érdekes, hát szintén azt mondja, hogy “tényleg érdekes” és közben nem tudja, hogy mi­ről van szó ... És ami a legré­mesebb: a szemüveg hideg zu­hanyként hat a fiukra. Édes ta­pasztalati király bácsi, legyen olyan jó és Írja meg: Viseljünk-e szemüveget társaságban vagy nem? És mondja meg nekünk még azt is, hogy miért nem sze­retik a szemüveges lányokat? Amire a tapasztalati király, szokása szerint tudományos ala­possággal és apai jóakarattal, ezt a választ küldte a két pápa­szemes leányzónak: — Hogy viseljenek-e szemüve­get? Erre a kérdésre határozot­tan igennel felelek. Hogyne! Ha szükségük van rá, feltétlenül ÍZES torpedó Fünen németországi sziget közelében most felrobbantot­tak egy elsüiyedt német ten­geralattjárót, miáltal annak több darabja felszínre került. Ekkor kiderült, hogy a hadiha­jó torpedójában nem robbanó­szer volt, hanem valóságos élelmiszerraktár. Nyilván nem harcolni, hanem menekülni akart a hajó személyzete. De az angol repülők bombavetés­sel elsülyesztették. A felszínre került csontvázak felismerhe­­tetlenek lévén, nem lehet tud­ni, nem voltak-e a hajóban Hit­ler magasrangu hivei, akik az összeomlás előtt messzi kül­földre akartak menekülni.. viseljenek. Sokkal kellemetle­nebb, ha azt érezzük, hogy a társaságunkban lévő hölgy nem lát, vagy rosszul lát, mint, ami­lyen kellemetlen látvány lehet a legotrombább szemüveg is. Mert a szemüvegek és csípte­tek-között is vannak forma te­kintetében ízlésesek és kevésbbé ízlésesek. És itt éppúgy egyéni­leg kell eldönteni, hogy kinek milyen szemüveg “áll jól”, mint a ruháknál vagy kalapoknál. Sok'szem elfárad, elromlik, ki­merül, megbetegszik ,ha nem védjük, erősítjük, javítjuk szem­üveggel. Ha tehát szükségünk van rá, ha az nemcsak jelen­téktelen látási hiba korrigálá­sára szorul, feltétlenül viselje­nek szemüveget. Kevésbbé határozott .feleletet kaptak a lányok a második kér­désre: hogy miért nem szeretik az emberek a szemüveges lányo-, kát? — Erről én nem is tudok, — irta a mindenttudő öreg. Bizo­nyos, hogy a szemüveg önmagá­ban véve, nem tartozik azok kö­zé a dolgok közé, amelyek első pillantásra vonzóvá tudnak ten­ni valakit. Elvégre testi fogya­tékosságra, ha mindjárt gya­kori fogyatékosságra is hívja fel a figyelmet. De ha egyebek­ben egy szemüveges leány kül­ső megjelenése nem hagy kíván­ni valót imaga után, meg va­gyunk róla győződve, hogy a szemüveg senki komoly vonzal­mának akadálya nem lehet. Vannak arcok, amelyeknek a szemüveg egyenesen “jól áll”, érdekessé, kedvessé tesz. És csak a felszínes embereket riasztja vissza, akikért úgysem kár. A szemüveges lányok egy kis tehertétellel indulnak neki az életnek. Ezt a tehertételt azzal kell kiegyenlíteni, hogy még több gondot fordítsanak maguk­ra, mint má4##rAÉs főleg: ne le­gyenek elkeseredve. Elsősorban ők maguk tegyék túl magukat azon, hogy szemüvegen át nézik a világot, ne bánkódjanak ezen, és ha bánkódnának, ne mutas­sák. Lehet valaki nagyon csinos szemüveggel is. És neim az a fon­tos, hogy valaki szemüveget vi­sel, hanem az, hogy lelki dol­gokban ne legyen rövidlátó. Egy fogyatékosság a legritkább eset­ben visszgriasztó hatású. Az vi­szont igen gyakori eset, hogy egy- két rész szépsége (szép kar, váll, láb, mell, alak, stb.) hóditó erejű. De tudni kell ám élni azr zal, ami a nőben' érték, hata­lom. Tudni kell kiragyogtatni, úgy, hogy elhomályosítsa, amit a természet nem alkotott remek­be. De hiszen ezt maguk, kislá­nyok jobban tudják, mint én, a tapasztalatban gazdag vén sza­már. • Nem akadnak hazamenni A koreai fegyverszüneti al­kudozás nagyon komoly aka­dályba ütközött. Mint most had­vezetőségünk nyilvánosságra hozta, a 170,000 kommunista ha­difogoly közül 100,000 szemmi­­esetre sem akar visszamenni; , elégük volt a kommunizmusból. A kommunisták viszont ragasz­kodnak ahhoz, hogy ezeket erő­szakkal kiszolgáltassuk nekik. KIS RÓN1KA Rossz költő Ismeretes, hogy Gyulai í^lt, a nagy kritikust, párbajra hív­ta ki egyszer Tóth Kálmán, a költő. Gyulai Pál ugyanis ál­landóan piszkálta Tóth Kál­mánt, kritikáiban nevetségessé tette őt. Azt magyarázgatta folyton, hogy Tóth Kálmán rossz verseket ir. Meg is történt a párbaj és Tóth Kálmán belelőtt a Gyulai Pál lábába. Gyulai felszisz­­szent a fájdalomtól és miköz­ben megsebesült lábához ka­pott, békülékenyen nyújtotta kezét Tóth Kálmánnak: — Lőni jól lőssz, de rossz verseket irsz! . . . Liszt és a cár Liszt Ferenc egy alkalommal a pétervári udvarban hangver­senyzett. Az egyik szám közben Miklós cár hangosan beszélget­ni kezdett a szomszédjával. Liszt erre hirtelen abbahagyta a játé­kot. — Mi az, kedves Liszt, miért' hagyta abba? — kérdezte a cár. Liszt udvariasan, de önérze­teseb válaszolta: — Ha a cár beszél, mindennek el kell némulnia! ... "■ Negyvenen vannak A philadelphiai Academy of Natural. Sciences kimutatása szerint az Egyesült Államok go­rilla lakossága jelenleg negyven díszpéldány. Lcánynevek beszélnek Ilonka: Kék vizen eltűnő fehér vi­torla. * Eszter: Mese. Régen volt. Igaz se volt, egyszer. * Dóra: Sietős léptek esti harangszóra. * Adrienne: Régi fátylak, ó.lyopi selyem. * Margit: Szomorufüz, mely a Szamosra hajlik. * Mariska: Kék fejkendő, babos kötény­ke, tiszta. * Irma: Búcsú, egy koszoruszalagra ír­va. * Adél: Mosoly: Mögötte ott busul a tél. * »Jolán: Virágszirom az emlékek ta­ván. A Jó Pásztor Verses Krónikája Iria: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR #• ÁRNYAK . . . FÉNYEK . . . i GYAKRAN BELSŐ RENGÉS rázza a lelkünket, a rfioszkvai "szellem" ostromol bennünket. Ha egyszer a "szellem" kitör a bozótból, vér lesz a tavakban és tűz lesz a hóból. Rövid lesz a harcunk, avagy nagyon hosszú? Robban majd az atom és lángol a bosszú, ne kérdve, hogy életünk marad-e, elvész-e? Robbanó atom lesz haragunk szélvésze. Ha Moszkva "kiárad", szivünk meg nem remeg s zivataros lelkünk lészen a fergeteg. Jaj, de amig lehet, imádkozzunk egyre: ne kerüljön sor a szörnyű fegyverekre! KÜZDELMES AZ ÉLET, de nem egész pokol, mert arany középút mindig van valahol. Árnyékos a sorsunk, csak gyönyört ad mégis s vállalom a részem mindkettőből én is. Mérlegre sem teszem, melyikből mi jutott, életem nagyrésze úgyis már elfutott. "Ahogy esik, puffan ..." — viselem keresztem, bár olykor úgy érzem, élni nem is kezdtem. Bár odakpnn ujjong, virágzik a tavasz, bizony a lelkemben többnyire tél havaz. De mégis ... a vén fa uj ágat hajt gyakran s hó alatt is forr az örök élet-katlan! SORSUNK KORMÁNYRUDJÁT egykor Isten fogta, de végre haragvón az embernek dobta. "Egyre ostromoltad az égi alkotmányt, nem volt jó, ahogyan én fogtam a kormányt. Vakondok látással, gyarló emberésszel * az emberbirálat már Istenig ért fel. Lázadtatok éjjel, csatáztatok nappal, imbolygó ember-mécs mérkőzött a Nappal. Mindent jól tudtatok . . . jobban, mint az Isten s vérrel szennyeztétek be az óli^l itt lenn. Énfiam hiába halt meg a Kereszten: Én az emberkormányt im' hát eleresztem!" * A HALÁLOS MÉREG ' Egy fiatal párisi Briand külügyminiszter garden partyján megismerkedett az egyik délamerikai állam követségének első tanácsosával. Az öreg ur elpanaszolta a fiatal orvosnak, hogy né­hány napja idegrohamai vannak, álmatlan, fáj a feje s nincsen bizalma semmiféle orvosságban, mert a testvérbátyját ugyan-, csak kezelték és nem tudtak segíteni rajta, megőrült és hama­rosan meghalt. A fiatal orvos — egyébként egy diplomata fia, — az orvos­­tudomány védelmére kelt és esküdözött, hogy ő tud olyan orvos­ságot rendelni a tanácsosnak, hogy idegzavarai azonnal meg­szűnnek. Addig beszélt az öreg urnák, mig végül meggyőzte, hogy érdemes lesz egy kísérletet tennie a csalhatatlan szerrel. A dok­tor mindjárt leült és megirta a komplikált összetételű, legmo­dernebb idegcsillapitó szer receptjét ,a tanácsos pedig azonnal otthagyta a garden partyt, mint mondotta: siet haza és beveszi az orvosságot. Alig ment el a tanácsos, a fiatal doktort hirtelen kételyek lepték meg. Úgy emlékezett, hogy a gyógyszer legveszedelme­sebb méreganyagából nagyobb adagot irt elő, mint kellett vol­na. Szerencsére ott volt az estélyen egy világhírű professzor. A fiatal orvos félrehivta és elmondotta neki, hogy mit irt a re­ceptre. A professzor rémülten csapta össze a kezét: — Mit csinált maga szerencsétlen? Hiszen ha ilyen össze­tételben beveszi azt a gyógyszert a követségi tanácsos, tiz perc alatt szörnyethal! Azonnal autóba ültek és azon az útvonalon, amely a kül­ügyminiszteri palota és tanácsos lakása között volt, minden pa­tikába bementek, remélvén, hogy még idejében megtalálják az öreg urat. Az egyik patikában' a gyógyszerész a kérdezősködésre azt mondja: \ — Most tiz perce járt itt egy olyan ur, amilyen után érdek­lődnek. Megcsináltam neki pontosan az orvosságot, azonban a receptet visszatartottam, mert ezt az összetételű szert nem is­merem és tekintettel, hogy nagyon nagy adag méreg van benne, nem akartam egy esetleges rossz előirás imiatt a felelősséget vállalni . . . A professzor megnézte a receptet és elsápadt: — Aki ebből egy port bevesz, menthetetlenül vége! Rohantak, most már hárman, a tanácsos lakására. Nem volt otthon. Erre hárman háromfelé rohantak. Értesítették a dolog­ról a rendőrséget is és mindent megtettek, hogy rnegakadályóz­zák a katasztrófát. Tűvé tették érte az egész várost, de nem találták az öreg urat. A fiatal orvos hajnalig megőszült. Egész éjjel nem aludt, hanem keresztül-kasul kutatta a mulatókat, mert a követségi tanácsos agglegény volt és nagyon szerette a Montmartre tánc­termeit járni. Kora reggel a fiatal orvos holtlaradtan ült le egy kávéház terraszán és reszketve vette kezébe a legfrissebb reggeli újságot. A képzelhető legmegrázóbb rémülettel akadt meg a szeme egy híren, amelyben az állt, hogy a követségi tanácsos egy mulató­helyen, ahová betért pohárka konyakra, összeesett és hirtelén meghalt. A törvényszéki orvostani intézetbe vitték a holttestet. A fiatal orvos teljesen összeroppanva, roskadozó térddel ál­lított be a rendőrségre: — Gyilkos vagyok, uraim . . . Tartóztassanak el . . . Mosolyogva fogadták. Már ismerték az esetet. Közölték az orvossal, hogy a követségi tanácsost szélütés érte é? a gyilkos porokat érintetlenül megtalálták a zsebében. AZ AZ ÁTKOZOTT TELEFON! Iria: PAUL REBOUX Nyugodtan fekszel a díványon. Egyszerre megszólal a köve­telő, fülsiketítő, makacs csengő. Aludtál talán? A telefon felébreszt. Fürdesz éppen? Fürdőköpenyben, vizesen ,csöpögve rohan­nod kell telefonhoz. Borotválkozol? Kénytelen vagy rászorítani a telefonkagylót szappanhabos füledre. S ő, a vezeték túlsó végén, alkalmasint mosolyog és azt mondja: “Bocsáss meg, azért hívtalak fel ilyen korán, hogy biztosan otthon találjalak!” Bizalmas beszélgetésbe merültél, talán egy kedves látoga­tóddal? Abba kell hagynod a beszélgetést, mert az az átkozott csengetés különben reggelig se szűnik meg. Ebédelsz? Mit törődik távoli barátod azzal a csekélységgel, hogy a leves ráfagy a tányérodra! Kényelmesen hátradőlsz a karosszékben és szivarozva él­vezed az ebédutáni félórái pihenést? Rögtön fel kell ugranod! Rádiót hallgatsz? Beethoven szimfóniájában gyönyörködöl? Ott kell hagynod, mert a telefon parancsolóan szól. Számlákat réndezgetsz, fontos összeadást végzel, hosszú szám­­oszlopok f eke téllenek előtted? A szobalány jelenti, hogy a tele­fonhoz kérnek. Bosszankodva emeled füledhez a szobaleány ke­zétől langyos hallgatót. Hosszú szünet után lusta hang szólal meg: ”Mi újság, kedves barátom?” Most végre rájössz, hogy mi a legnagyobb előnye a telefon­nak. Az a legnagyobb előnye, hogy a hivó és a hivott fél oly mesz­­sze vannak egymástól, hogy a hivott fél nem követheti szive sugallatát és nem fojthatja meg a hívót. Az, hogy korán van, vagy későn, egyáltalán nem számit. Kivételesen jókor ágyba bújtál, mert borzasztó fáradt vagy és szeretnéd kipihenni magad: A telefon nem hagy aludni, — és így tovább. Ezért fontos, ezért elengedhetetlen, hogy a telefonozást bi­zonyos korlátok közé szorítsák. Ha csak nincs valami fontos, vagy sürgős mondanivalód: ne telefonálj! Azzal áltatjuk magunkat, hogy figyelmesek vagyunk, ha egy beteg hogyléte iránt telefonon érdeklődünk, pedig éppen ellen­kezőleg: tapintatlanul zavarjak vagy magának a betegnek, vagy hozzátartozóinak nyugalmát. Sohase hívj meg ebédre vagy vacsorára telefonon senkit. Nem tanultál meg Írni? És főképpen, legfőképpen, ne kövesd el azt a hajmeresztő, neveletlenséget, hogy telefonon köszönsz meg valamit, vagy gra­tulálsz valakinek. Elképzelhetetlen, hogy okos emberek annyira elveszik józan Ítélőképességüket, hogy azt képzelik: udvariasak, amikor hálájuk kifejezéseképpen valakit pihenésében, szórako­zásában, vagy munkájában zavarnak. S ha sürgős, vagy fontos esetekben mégis kénytelen vagy telefonálni: a lehető legkevesebb szóval végezz. Ne törj be ide­gen otthonokban és ne rabold el az emberektől azt, ami a leg­becsesebb kincsük: a csendet és a békét.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents