A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)
1952-06-20 / 25. szám
A JŐ PÁSZTOR 15 PAGE 8. OLDAL Pünkösd után 3. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács. IS. 1—10 Azon időben közeledének Jézushoz a vámosok és bűnösök, hogy hallgassák őt. És zugolódának a farizeusok és Írástudók, mondván, hogy ez a bűnösökkel társalog és velük eszik. Mondá tehát nekik e példabeszédet, szólván: Kicsoda közületek az az ember, akinek ha száz juha vagyon és elveszt egyet azok közül, ott nem hagyja a kilencvenkilencet a pusztában és nem megyén az elveszett után, mig nem megtalálja azt? És amikor megtalálja, örömmel veszi vállára és hazamenvén, összehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendjetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett vala. Mondom nektek, hogy oly nagy öröm lészen mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük bünbánatra. Vagy ha valamely asszonynak tiz drachmája lévén, elveszt egy drachmát, nem gyujt-e világot, nem söpri-e ki házát és nem keresi-e szorgalmasan, mígnem megtalálja? És mikor megtalálta, nemde egybehívja barátnőit és szomszédait, mondván: Örvendjetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, hasonló öröm leszen az Isten angyalai közt egy megtérő bűnösön. SZENTBESZÉD Jézus szentséges Szivének szenteljük a mai napot, amelyen az egész világon mindenütt fényes körmeneteket és ünnepélyeséi tatosságokat tartanak a szent Szív tiszteletére. A szív jelképe a szeretetnek. Most, amikor annyira hiányzik a szeretet az emberi szivekben, szinte gondviselésszerü ennek a titoknak megünneplése az Egyházban. A szeretőiben meghidegült embernek Szívre van szüksége, hogy ismét lángragyulladjon és égjen benne a szeretet. Van-e vájjon a mai emberben szeretet? Nem tulzás-e azt mondani, hogy a szeretetnek olyan mostoha sorsa van csak? Valóban, ha csak úgy általában vesszük a szeretet fogalmát, épen nem mondhatjuk azt, hogy nincs, nagyon is sok van belőle, csak az a hibája, hogy egy kis szócskával is több van belőle, és igy kell helyesen leírni: önszeretet. Sok mindent szeretnek az emberek, de csak addig, amig saját maguknak jelent valamit, amiből haszon, élvezet, kényelem származik Itt tehát nincs okunk a panaszra. Az önzés evangéliumának követői megszámlálhatatlanok. Jézus Szive, a szeretetnek lángoló forrása, éppen ennek a szeretetnek üzen hadat. Ugyanis ez a Szív kezdettől fogva másokért dobogott. Nem kereste a magáét, sőt arról egészen elfeledkezve, sietett másokon segíteni. “Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja másokért”. Jézus csupán azért jött a világra, hogy ezt megtehesse és feláldozza maigát érettünk a kereszt oltárán, hogy bennünket megváltson. Jézus Szive az igaz szeretet evangéliuma. Ha tudni akarjuk, könnyen elleshetjük tőle az igaz szeretet szabályait. Egészen más ez a szeretet és eltérő az emberekétől. Jézus meghal az emberi lelkekért, a világ fiai odadobják a lelkűket földi javakért. A mai világnak nyűg a gyerek. Ő pedig magához öleli a gyermekeket, mert azoké a mennyek országa. Megvetik, elitélik a bűnösöket és követ dobnak rájuk olyanok, akik talán még bünösebbek, de sikerül bűneiknek szenynyét elfedni mások elől. Jézus felkeresi őket, hogy kihámozza őket a bűnök kötelékeiből. Jézus Szive a szegények barátja, szívesen tartózkodik közöttünk, sőt maga számára is a szegénységet választja. 'Milyen boldogság volna, ha Jézus szentséges Szivének a szeretje kiáradna minden lélekre! HAJNALI KERTÉSZ Irta: SÍK SÁNDOR Még a füvön csepereg a harmat, A sok ember most fordul a falnak: Legédesebb ilyenkor az álom. Kertek alját csak egyedül járom. Egyedül-e? Nem egyedül mégsem: Öreg bácsi jár a csemetésben, Le-lehajlik, fiatal módjára. Szinte földei seper a szakálla. Kurta neki a nehéz nap gondja. Hogy igy már az elején megtoldja? Vagy hogy élni siet az öreg csont? Becses a perc, ha közel a fejront. Becses a perc, igazad van bátya, Annak, aki elperegni látja. Hát még nekem, aki azt is érzem. Hogy semmi sem múlik el egészen! Jó igy, bátyám, éljünk a jelennek. Ki a percnek, ki a végtelennek. Te plántádnak, én is az enyémnek. Aludjanak amazok szegények. AZ ÚJSZÖVETSÉG MAGYAR FORDÍTÁSA Irta: FT. BÉKÉS GELLÉRT és FTm DALOS PATRIK Két Rómába, a Vatikán védőszárnyai alá menekült magyarországi pap és tanár a Krisztus életéről szóló Újszövetség könyveit magyar nyelvre fordította és a nagy munkáról az alábbi sorokat írták az ugyancsak Rómában megjelenő és magyar nyelvű “Katolikus Szemle” hasábjain. A papírral kapcsolatos nehézségek megoldódtak és Isten segítségével elhagyta a sajtót az Újszövetségi Szentirás uj magyar fordítása. Uj fordításról, nem a régi szöveg javított kiadásáról van szó. Az uj fordítás görög eredetiből a mai magyar nyelven készült. Két évi fáradságos, de örömmel végzett munka gyümölcsét tesszük ezzel a hivő magyarság kezébe. Fáradságos volt a munka, nemcsak a föladat természete és a felelősség súlya miatt, hanem azért is, mert tanári, lelkipásztori és egyéb hivatali kötelességeink mellett fönnmaradt szabadidőnkben kellett elvégeznünk. De örömmel végeztük, mert a munka jutalma nem emberi, és önmagában hordozza jutalmát. Az uj Szentirás eredete elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hazájától távol, menekült sorban élő magyarság sorsával. 1949-ben, amikor erősebb ütemben indult meg a nyugatra menekült magyarság kivándorlása, a Rómában élő magyar papok egy megbeszélésén fölmerült a kérdés: mit adjunk búcsúzóul magyar véreink kezé-1874 junius havában utazott Rómába Simor János, Magyarország egykori hercegprímása, hogy ott átvegye IX. Pius pápától a biborosi kalapot. Címül a maga kifejezett kérésére a S. Bartholomei in Insula templomot kapta meg. Simor prímás — ahogy utinaplójában elmondja — ezt az úgynevezett “szigeti Szent Bertalan templomot” két okból kérte a pápától. Először azért, mert ennek a római templomnak ugyanaz a Szent Adalbert volt a védőszentje, aki egyúttal az esztergomi székesegyháznak is védőszentje, másodszor pedig azért, hogy igy módjában legyen Szent Adalbertnek ott őrzött karereklyéjéből megszerezni egy darabkát — tehát egy feltétlenül hiteles Szent Adalbert-ereklyét — saját székesegyháza, az esztergomi bazilika részére is. Szent Adalbert földi maradványainak hitelessége körül ugyanis már régtőlfogva vita folyt, nevezetesen, hogy melyek is az igaziak: azok-e, amelyeket Prágában, avagy melyeket Gnesenben őriznek? E vitának előzménye pedig az, hogy szentünket 997-ben Poroszországban szenvedett vértanúhalála után a gnesei templomban temették el, később azonban, egy cseh- lengyel háborúskodás befejeztével, a békefeltételek során a csehek maguknak követelték a vértanu-honfitársunk tetemét, amelyet a lengyelek ki is szolgáltattak. Ennek ellenére lengyel részről mindgyakrabban hangzott el utána afféle dicsekvés, hogy Szent Aladbert ereklyéi változatlanul náluk — a gnesei templomban — vannak, minthogy az említett békekötés alkalmával ők bizony egy másik szentnek a csontjait adták át a cseheknek. Ki kell emelnünk azonban, hogy három évvel Szent Adalbert halála után, vagyis 1000- ben, amikor holtteste még háborittatlanul Gnesenben pihent, abból egy karcsontot III. Ottó császár Rómába vitetett és azt ott, az általa a Tiberis szigetén építtetett templomban helyeztette el. Ezek szerint tehát a Szent Adalbert-ereklyék közül be, amikor az olasz kikötőkből utrekelnek messzi világrészek felé? Olyan valami kell, ami krisztusi hitének és magyarságának szentistváni örökségére emlékeztet minden igaz magyart: hontalanságban megvigasztalja, az élet küzdelmében megerősíti és a kereszténység és magyarság számára megőrzi a világ minden táján. Keresve sem találhattunk volna önmagában jobbat és célunknak is megfelelőbbet, mint a Szentirást. Ki kell tehát adnunk a Szentirást, legalább az Újszövetséget — igy döntöttünk. A tervet azonnal tett követte volna, ha akadt volna megfelelő szöveg. A Szent István-Társulat kiadásában megjelent legutolsó magyar fordítás újranyomásához 1949-ben már alig remélhetünk otthonról engedélyt. A katolikus könyvkiadó akkor már államosítva volt. Úgy határoztunk tehát, hogy a görög szöveg alapján hamarjában átdolgozzuk a régi fordítást, és úgy adjuk ki. Már az első próbálkozás alkalmával nyilvánvalóvá lett azonban, hogy az átdolgozás nem fog olyan könnyen menni, ahogy gondoltuk. A kezdet kezdetén, szent Máté evangéliumának első fejezetéről több mint három óra hosszat tanakodtunk, mig elfogadható szövegben sikerült megállapodnunk. “Ennyi fáradsággal az eredeti szöveget is le lehetne fordítani” — jegyezte meg valaki. Először ugyan csak a négy evangéliumot vállaltuk, s az volt a terv, hogy a fordítás csupán prínék a Rómában lévő karcsontnak a hitelességéhez nem férhet semmi kétség. A prága-gneseni ereklyékhez hasonlóan ugyancsak kétséges volt Magyarországon is annak a két kisebb Szent Adalbert ereklyének a hitelessége, amelyeket az esztergomi bazilikában őriztek. Ezek pgy fej- és egy karereklye, amelyek közül az előbbi még régebbi ismeretlen időkben került a bazilika birtokába, mig az utóbbit a gnesen-poseni érsek hozta ajándékba 1856-ban, amikor a bazilika felszentelési ünnepségeire Esztergomba érkezett. Ezek a körülmények indították tehát Simor prímást arra, hogy az esztergomi bazilikának — lévén annak is Szent Adalbert a védőszentje — egy kétségbevonhatatlan hitelességű Szent Adalbert-ereklyét szerezzen. Ezért, amikor biborosi címéül megkapta a pápától a szigeti szent Bertalan templomot, megfelelő engedéllyel és az előirt egyházi hivatalos eljárás mellett — a római bíboros-vikárius által kiküldött két ereklyeőr és három ferencrendi szerzetes jelenlétében — felnyittatta azt a kis ólomszekrényt, amelyben a III. Ottó által odavitetett karereklyét őrzik és abból egy darabkát magához vett. “így gazdagítottam — Írja említett utinaplójában — székesegyházamat ama hatalmamnál fogva, amellyel a római Szent Bertalan templomban rendelkeztem.” Simor prímásnak ehhez a kij elentéséhez bízvást hozzátehetjük, hogy a Szent Adalbert egyetlen hiteles ereklyéjéből való részesedés által nemcsak az esztergomi bazilikát gazdagította, hanem az egész ezeréves magyar kereszténység emléktárát is, mert hiszen a cseh vértanúpüspök volt az első magyar hittérítő, aki még Géza fejedelem hívására jött Magyarországra, hogy itt két éven át — 994-től 996-ig — segítsen lerakni a keresztény Magyarország alapjait. Ezért is lett Szent Adalbert a legnagyobb rangú magyar székesegyház, az esztergomi bazilika védőszentje. gyors elvégzése érdekében az apostoli iratokat munkatársak közt osztjuk szét, de a körülmények végülis úgy hozták, hogy ezt a munkát is nekünk kellett elvégeznünk. Mi a stilus átsimitását leszámítva állandóan együtt dolgoztunk. Egyetlen önálló munkatársunk Iróffy Zsolt bencés volt, aki az Apostolok Cselekedeteit és szent Péter két levelét fordította az uj Szentirásban. Célkitűzésűnket röviden a következőkben foglalhatjuk össze: az uj fordítás görög eredetiből, mai magyar nyelven, könnyen írogatható kiadásban készüljön el a hivő magyarság lelki javára. * Átlagban természetesnek tartjuk, sőt az irodalmi kritika ma meg is követeli, hogy a műfordítás az eredeti nyelvből készüljön. Különösen áll ez olyan könyvre, mint a Szentirás. A mi munkánk az eredeti szövegnek a fordítása. A hagyományos ősi latin szöveg iránt érzett tiszteletből azonban tekintettel voltunk a Vulgátára: amikor ez valamit hozzáfűz az eredeti szövehez, kevés kivétellel beírtuk szövegünkbe, amikor viszont eltér tőle, a jegyzék közé tettük. Itt azt a kérdést intézhetné hozzánk valaki, hogy mi jogon térünk el a Vulgátától. Merőben egyéni kezdeményezésről van szó, vagypedig olyan törekvésről, amelyet az Egyház helyesel és támogat? Eltekintve attól, hogy munkánkat hozzáértő egyházi fér * * fiak nézték át és egyházi engedéllyel jelenik meg, kérjünk választ a legilletékesebbtől, az Egyház legfőbb tanítóhivatalának képviselőjétől. XII. Pius pápa fölveti a Vulgáta tekintélyének kérdését is. a trentoni zsinatnak a Vulgáta hitelességéről szóló döntvénye ugyanis bizonyos félreértésekre adott alkalmat. Ezeknek eloszlatására a Szentatya különbségettesz a jogi és a kritikai hitelesség közt és kijelenti, hogy a Vulgáta tiszteletreméltó ősi szövegének hitelessége elsősorban nem kritikai, hanem jogi: minden hitbeli és erkölcsi tévedéstől mentesen tartalmazza az isteni kinyilatkoztatást. Tévedés lenne azonban, ha azt gondolnánk, hogy a Szentatya említett körlevelében csak a Szentirás tudományos tanulmányozására korlátozza az eredeti szöveg használatát. Ellenkezőleg: kijelenti, hogy a trentói zsinat döntvénye egyáltalán nem tiltja, hogy “a hívek használatára és javára, és Isten szavának könnyebb megértése érdekében fordítások készüljenek az élő nyelvekre, mégpedig az eredeti szövegből is, amint már némely országban az egyházi hatóság jóváhagyásával dicséretesen meg is történt.” * A régi nyelv becses emlék, tanulmányozása fejlesztheti a helyes nyelvérzéket, a nyelv szellemének megértését, de egy mü akkor él igazán, ha kora nyelvén szólal meg. Ezért második célunk az volt, hogy a mai magyar nyelvre fordítsuk le az újszövetségi szent iratokat. A mi szándékunk nem az volt, hogy hazai ruhába öltöztessük a görögnyelvü szent iratokat, hanem hogy az élő magyar nyelven mondjuk el Isten kinyilatkoztatását. Ebből természetesen nem következik, hogy fordításunk a szent szöveg szabad átírása. A magyarosságra való törekvés mellett hűségesen és pontosan akartuk adni az eredeti szöveget. Ennek a fölfogásnak megfelelően a görög stílust a magyar nyelv természetéhez és kifejezésmódjához alkalmaztuk. Reméljük, hogy mindez nagyban elősegíti a gondoktól terhelt mai ember számára a Szentirás olvashatóságát és egyben eszköze lesz annak az elsőrendű magyar kötelességünknek is, hogy anyanyelvűnket tisztán megőrizzük a külföldön. Nyelvében él a nemzet! Harmadik törekvésünk az SZENT ADALBERT A kereszténység első terjesztője volt Géza fejedelem idejében Pünkösd után 3. vasárnap EVANGÉLIUM ' Szent Máté 6. 22—33. Az időben mondá az Ur; Tested világa szemed, ha szemed tiszta, egész tested világos lészen, ha pedig szemed álnok, egész tested sötét lészen. Ha tehát a világosság, mely benned vagyon, sötétség, maga sötétség mily nagy leszen! Senki két urnák nem szolgálhat, mert vagy egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy egyiket eltűri és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. Azért mondom nektek: Ne aggódjatok ételekről, mibe öltözzetek. Nem többé-e az élet az eledelnél és a test nem több-e az öltözetnél? Tekintsétek az égi madarakat, ezek nem vetnek, nem aratnák, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat . . . Nem vagytok-e ti azoknál becsesebbek? Ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához egy könyöknyit? És a ruházatról miért aggódtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek, nem munkálkodnak és nem fognak, mondom pedig nektek .hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mim egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma vagyon és holnap kemencébe vettetik, az Isten igy ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk? Mert mindezeket csak a pogány ok keresik. Hisz’ tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon. Keressétek azért először az Isten országát és az Ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak SZENTBESZÉD Krisztus Urunk nyilvános hivatalának második és harmadik Husvétja közötti időben Galileában, Genezáreth tava közelében, a Nyolc Boldogság hegyén tartott beszédében azt tanítja, hogy a földi javak hajhászata mellett nem szolgálhatunk egyúttal Istennek is. Mert egy szolga egyszerre nem szolgálhat két urnák, kik ellenkezőt parancsolnak, mert vagy az egyiket gyűlölni, vagy a másikat szeretni fogja; vagy egyiküket se fogja szeretni, hanem mindkettőjüket gyűlölni fogja és az egyiknek megveti . . . Aztán tiltja az Üdvözítő ama kicsinyhitű aggódást, mely az éltefenntartás megszerzésénél Istenről és az ő áldásáról egészen elfeledkezik. Nem több-e az élet az eledelnél és a test nem több-e az öltözetnél? — mondja Jézus. Tekintsétek az ég madarait; ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek s a ti menynyei Atyátok táplálja azokat. . . Nem vagyok ti azoknál becsesebbek? . . . Ha Isten az esztelen madarakat, melyek élelem és ruházat felől nem gondoskodnak, fenn tartja és táplálja, mennyivel inkább fog táplálni benneteket, oh emberek, akik eszes lények vagytok, teremtve az ő képére, sőt az ő fiai és örökösei Vagytok. Krisztus az embereket az égi madarakhoz hasonlítja, hogy feltüntesse, miszent nekünk az ég felé repülő madarakként kell elménkben a menny felé emelkednünk és onnan felülről, a legjobb és legbölcsebb Atyától, a mindenható Istentől kell naponta kérnünk a szükséges testi és lelki eledelt. Ne aggódjunk tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszurik, vagy mivel ruházkodunk — úgymond az Ur. Mert a földi dolgokról, mint az életről, italról és ruházatról való kicsinyhitű aggódás nem keresztényies, hane mpogányokhoz illő, akik Istent és az isteni gondviselést nem ismerik; a keresztények azonban mind az Istenben, mind az isteni gondviselésben hisznek s remélnek. Keresétek először az Isten országát, tudniillik az örök boldogságot és dicsőséget s az Isten igazságát; másszóval azon eszközöket, amelyek segélyével az örök mennyei boldogságba bejuthattok. Ezen eszközök az Isten malasztja, az erények és a jó, igazságos cselekedetek, melyek folytán Isten előtt igazakká leszünk. volt, hogy könnyen forgatható kiadást készítsünk. Könyvünk kisalaku, terjedelme 640 oldal biblia-papiron. A négy evangéliumon kívül az Apostolok Cselekedetei, az apostoli leveleket és a Jelenések Könyvét tartalmazza. A könnyebb megtérést szolgálja az is, hogy a beszédeket és párbeszédeket idézőjelbe tettük. Némely résznek pedig belső lendülete miatt költői formát adtunk (pl. Miatyánk, Jézus hálaadása, szent János előszava, a szeretet himnusza stb.). Verses formába irtuk az ószövetségből vett részletes költői idézeteket is. Munkánkhoz részletes névmutatót és tárgymutatót csatoltunk és közöljük az egyházi év folyamán előforduló szentleckék és evangéliumok jegyzékét is. Az Egyház valójában a Szentirás olvasását a lelkiélet egyik legfontosabb eszközének tekinti. A pápa körlevelében apostoli tűzzel buzdítja a papságot, hogy egyre jobban terjesszék el a Szentirás olvasását a hívek közt. Fogadjuk meg mi is, hivő magyarok, ezt az intést. Ne hiányozzék egyetlen családi otthonból, egyetlen szegényes menekült-szállásról sem az Újszövetségi Szentirás. Munkánk-Faulhaber német bíboros meghalt Faulhaber bíboros érsek Münchenben (Bajorország) meghalt 83 éves korában. Egy szegény pék fia volt. Már az első világháború idejében püspöki méltóságra emelkedett, lövészárkokban látta el lelki vigasszal a katonákat, a haldoklókat. A második világháborúban és az egész hitleri zsarnokság idején élesen szembeszállt a vezérrel s védelmébe vette az embertelenül üldözött zsidókat. Emiatt Hitler gyűlölte, mégsem merte börtönbe vetni. Egy fanatikus náci gyilkos merényletet kísérelt meg ellene, de az balul ütött ki. A béke apostola volt, az emberiség minden bajának kutforrását a nemzeti vetélkedésben és annak folytán bekövetkező háborúkban látta. A két világháború közti időben, 1923-ban, Clevelandban járt, misét mondott a St. John katedrálisban, sok ifjút és lányt bérmált. nak ez lesz a legszebb emberi jutalma.
