A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1951-07-06 / 27. szám

PAGE 0 ־ OLßAX À JÓ PÁSZTOR -U THE GOOD SUüFtlEKD Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 16. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára vala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő javait. És előhiván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magá­­ban: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Ka­­pálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdít a sáfárságból, befogadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát "urának minden egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyi­­vei tartozol? Az pedig feleié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adósleveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosab­­bak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nek­­tek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi termé­­szetet, hogy példája ma is épen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendez­­kedés egészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára rendelt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évekhez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, amikor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sírig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga tör­­vényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tizparan­­csolatnak az emberi életet szabályozó pontjaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon ezeket a párán­­csőlátókat! Bármerre nézünk ma a világban, bármilyen ország­­beli bármily foglalkozásbeli embereket nézünk, szomorú szív­­vei kell tapasztalnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az isteni parancsolatokat betartják és egyre több azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisztaságával nem törőd­­ve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításának a földi sáfár­­kodásra vonatkozólag? Hol kezdődik a vallásnak irányitó és be­­folyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az emberi élet leg­­kezdetén. A kis iskolások ülnek a padokban és amikor az egyik közülük a földre pillant, észreveszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nagy összeg, mindössze egy “nikli”. Éz a nikli a Jancsi gyereké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de elő­­adás közben elejtette és nem vette észre. A pénz ott fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érte s fölveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, mindenki az előadást figyelte Pista gyerek lelkében a gondolatok körben futnak. Te, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálad van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezért kapni . . . De ugyanakkor egy másik hang is megszólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisztelendő ur az iskolában? Kik a becsületes fiuk? Mik azoknak a köteles­­ségei ilyenkor? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a birkózó, aki éppen befejezte a küzdelmet. Vallásos lelke legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva meg­­böki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pénzedet! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben manapság, különösen a felnőtték között, akikre közpénzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak mögött, ahol senki sem lát sem­­mit, ahová nekünk, egyszerű embereknek nincsen betekintésünk, de ha volna is, mit értenénk meg abból a szövevényes számtö­­megből, abból a még szövevényesebb könyvvezetésből, ahogyan az üzleti manipulációk írva vannak. A hűtlen sáfárt előbb vagy utóbb eléri az Ur keze, akár­­hogyan is bujkál és jaj neki! Dr. DAVID MERANZA, aki kezében egy kis majmot tart, munkatársaival látható a képen. Az orvosok egy műtéti eljárást dolgoztak ki, amely poliónál felesle­­gessé teszi a vastüdőt. Az eljárást a majmon próbál­­ták ki. Truman elnök leánya Margaret európai körútja során ellátogatott Rómába és ne­­gyedórás kihallgatáson beszélgetett Pius pápával. Talpig feketébe öltözve ment a Vatikánba, a pápa dolgozószobájába, mint képünkön látható. szolgált és 1914-ben, éppen az én születésem napján helyezték át Horvátországba. Ott érte a há-. ború és annak sajnálatos vége — Trianon. Szüleimnek tizen­­egy gyermeke volt és azok közül heten még életben vagyunk. Legfiatalabb öcsém szintén je­­zsuita szerzetes pap és nemrég szabadult ki Tito diktátor bőr­­főnéből 15 hónapi szenvedés után, egy rágalmazó és hazug levél következtében. Én horvát földön és iskolá­­ban már ׳majdnem elfeledtem volna a magyar nyelvet, de ké-. sőbb szerzetes társaim német földön felfrissítették tudásomat. Ebben volt részem akkor is, mi­­kor Rómá% a pápai Gregori­­ana egy'^J^. kerültem tovább tanulni. Misszióra Indiába 1947- ben jöttem. Itt már kapok most néhány magyar újságot, de sok missziós utazásom miatt nem ol­­vashatok olyan sokat, mint sze­­retném. Azt irta, kedves Gondos uram, hogy nagyon meglepődött, mert kis lapomban egyetlen szóval se kértem segítséget. Azt fele­­lem erre, hogy ez csak véletlen lehetett, mert majdnem mindig koldulok, kunyorálok missziónk számára. Szégyenlem ugyan a koldulást, de az itteni, az ame­­rikai ember előtt elképzelhetet­­len nyomorúság között meg kell tennem azt. Teszem is, mert hi­­szén a Megváltó rendelte ré­­szünkre: — Kérjetek és megadatik nek­­tek. (Mi most éppen az esős idő­­szak küszöbén állunk. Pár nap múlva a kiszáradt bengáli rizs­­kása földek nagy tengerré vál­­toznak át és a fiatal rizs palán-Indiából irt a jezsuita atya Irta: GONDOS SÁNDOR A Jó Pásztor január 26-iki számában ickket Írtam Polgár István magyarszármazásu je­­zsuita atyáról, aki Indiában vé­­géz hittérítő munkát manapság. Ezt a cikket Szécskay György barátom elküldte a kiváló pap­­nak, nyilván címemmel együtt, mert ma levelet kaptam a misz­­sziós atyától, akinek ez a cime: Fr. S. Polgár, S. J., Morapai Po, 24 Parganas, India. Mindebből én csak annyit ér­­tettem, hogy az a Fr. betű Fra­­tért, azaz Barátot jelent, a ma­­gános S. betű Stephan, azaz 1st­­ván névről szól, és az S. J. be­­tűk azt hirdetik, hogy a levél I Írója jezsuita szerzetes, Servus I Jesu. A többi cím rejtély élőt­­! tem, mert még a térképemen se találtam a Morapai nevet és * még kevésbbé 24 Parganast. De repülő postán menő válaszomat az érdemes pap okvetlenül meg­­kapj^. Ilyen rejtelmes helyről jövő levél érdemes arra, hogy nyíl­­vánosságot kapjon. Jellemző magyar életről és pályáról szá­­mól az be ekként: — Kedves Gondos Sándor Uram! Krisztus békéje! Egy héttel ezelőtt kaptam jó barátomtól egy levelet, amely­­hez mellékelve elküldte A Jó Pásztor január 26-iki számát, amelyben ön az én kis missziós lapocskámat ismerteti. Igaz há- Iával és szeretettel köszönöm munkáját. Hogy mégis egy kicsit job­­ban megismerkedjünk, dióhéj­­ban Írok magam felől és mun- ; kámról, mert úgy gondolom, ; hogy A Jó Pásztor jobban lehet ! segítségemre, mert arra igazán nagy szükségem van. Édesapám a MÁV vasutaknál UTOLSÓ SZÓ Béke veletek barátaim! Szép volt az élet, sok szomorúságában s örömében nekem is. Ha lehunytam szemem mindörökre, s véle szivem is megszűnt dobogni: kék koporsóba tegyetek engem, mini az ártatlan gyermeket szokás. Mert gyermek voltam én kedveseim! Rakoncátlan és szemérmetes; lányokkal-fiukkal s kutyákkal egyként barátkozó! S ha kik ennek ellen is ellenségeim voltak: fogadják most testvéri jobbom, — kihűlt testemnek talán megbocsátnak ők. Mig ti többiek, fiatal lánggal, mint a gyertyák, majd tisztelegtek előtte. BERDA JÓZSEF HUMOR A VASFÜG­­GÖNY MÖGÖTT A KÍMÉLETES lepra Hosszú évekkel ezelőtt történt, hogy a Molokka-szigeten lévő iepratelepre az első ferencrendi apácák elindultak. Egyik fiatal apáca megrémült a reájuk váró feladat nagyságától és sírva for­­dúlt főnöknőjéhez. — Anyám ... mi lesz velem, ha a leprások ápolása közben magam is leprás leszek? — Isten hivott minket erre a munkára, ő is fog megvédel­­mezni, bízzál benne ! Sem téged, sem egyetlen rendtestvérünket sem fogja megfertőzni a betegség. Azóta majdnem hetven esztendő telt el. Száz és száz apáca könnyitett a leprások szörnyj^^nvedésén, közöttük élt, dolgo­­zott értük és meghalt. De egyetlen egy sem kapott leprát. Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. fák fognak úszkálni ebben a fen­­gerben. Persze a közlekedés ek­­kor csónakokon történik, mert az itteni sárból vert utak va!gy úszni fognak vagy olyan lesz a sár, hogy nem lehet járni. A jövő héten kimegyek több napra néhány katolikus faluba misszióra. Bár sok dicséretet nem kapok, de sokszor érzem munkám töviseit. Nagyon elma­­radt nép ez . . . De zárom sorai­­mat, mert iskolába kell mennem tanítani bengáli nyelven a hit­­tant és az angolt. Szeretettel küldöm imáimat és misszionáriusi áldásomat. Krisztus nevében: P. Polgár 1st­­ván, S. J. így szól a levél, amelyet köny­­nyezve olvastam, mert erre gon­­doltam: — Minket is elvetett a sors a szülőhazától az uj hazába, de itt legalább sokan vagyunk. Ha holnap a mi két templomunk­­ban megszólal a pap és a lel­­kész, mindkettő magyarul be­­szél. De Polgár atya Indiában, Bengálban csak másodmagával van és idegen nyelven dolgo­­zik. Nekünk csak angolul kel­­lett megtanulni, de neki azon felül bengál nyelven is, akár­­milyen legyen az. A levél olvastára ezt is gon­­doltam: — Küldök én ennek a szerze­­tesnek egy jó darab füstölt kol­­bászt paprikás szalonnát, túrós és káposztás rétest, hadd lakjék egyszer jól, ne csak rizskásával. Kérdezősködtem a postahiva­­falban. Jár arrafelé repülőgép és repülő posta, de tiz napig vinné a csomagot és abban az ottani nagy hőségben tönkre­­menne minden ételnemü. Ruhát nem küldhetek, mert hiszen hincs nekem papi ruhám. így nem maradt más hátra, mint az amerikai posta jósága, amely azt a pár dollárt, ami az én sze­­génységemből futja, elviszi pon­­tosan főtisztelendő Polgár 1st­­ván kezébe. Használja egészség­­gél! Magyar a magyart ne hagyja soha cserben. Megtehetik ezt mások is. Ezért írtam ki az érdé-Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyörüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bo­­csásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget ve­­gyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni . . . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kényé­­rünk és két halunk. Jézus mondá nekik: Hozzátok ide nekem azo­­kát. S miután meghagyta, hogy a sereg telepedjék le a szénára, vévé az öt kenyeret és a két halat és az égre tekintvén, meg­­áldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a ta­­nitványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelégedének. És a fennmaradt hulladékokból tizenkét ko­­sárral szedtek össze. Akik pedig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mind­­járt kényszerítő Jézus a tanítványokat beszállani a hajócskába és előre átmenpi a tengeren, míg elbocsátá a sereget. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk Keresztelő Szent Jánosnak Heródes által a börtönben történt lefejeztetése után egy puszta vidékre, Julia Betszajdájába, Genezáret tavának keleti partjára, Filep negye­­des fejedelem tartományába ment, aki jószivü uralkodó volt. Jézus hihetőleg cseleit akarta elkerülni, mert az ő órája még nem jött el. A népsokaság azonban ide is követte az Urat, aki, amint a népet látta, előlépett és könyörüle rajtok, mivel úgy voltak, mint a juhok pásztor nélkül és meggyógyitá betegeiket, akik hozzá mentek, vagy akiket mások vittek eléje. Miután pedig beesteledett, Jézushoz jövének tanítványai és mondván: A helyi puszta, az idő, az étkezés ideje már elmúlt, hogy ennyi népnek estebédet szerezni lehessen; bocsásd el a se­­reget, hogy a falvakba menvén, maguknak eleséget vegyenek, hogy éhségüket csillapítsák; mert reggel éhesen jöttek el ha­­zulról, hogy te oktassad és meggyógyítsad őket: ennek folytán egészen estig éhesen maradtak. Jézus pedig mondá tanítványainak: Nincs szükség arra, hogy elmenjenek a falvakba, hogy ételt vegyenek, adjatok nekik ti enni. Krisztus ekképen előkészítette az utat a kenyerek megsoka­­sitásának csodájához; — evégből a népet egészen estig vissza­­tartotta, hogy annak elbocsátását kérelmezzék a tanítványok, akiknek ő megparancsolta, hogy a népnek adjanak enni, hogy igy annál szembetűnőbb legyen a csoda, mennél inkább átlátják a tanítványok azt, hogy szorult helyzetben vannak és hogy étel hiányában oly nagy néptömeget a pusztában megétetni nem ké­­pesek. Erre a tanítványok mondák Jézusnak: Nincs itt, csak öt ke­­nyerünk és két halunk. A halak már meg voltak sütve és elké­­szitve eledelül. Krisztus Urunk pedig mondá tanítványainak: Hozzátok ide nekem azokat, hogy megáldva megsokasitsam. A lelki eledel után éhezők testileg is megelégitettek. így szolgál a természet a léleknek, ha ez az igazi életre jut és testi szükségeink is fedezte lesznek, ha Krisztushoz ragaszkodunk. És a fenmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedének, an­­nak jeléül, hogy az Isten nem fösvénykedik az adományaiban Az evők száma pedig ötezer férfi volt ... És mindjárt kény­­szerité Jézus a tanítványokat beszállani a haj ócskába és előre átmenni a galileai tengeren, míg elbocsátá a sereget. A tanityá­­nyok csak nehezen váltak el Jézustól, ki elküldé őket, mivel fél­­re kívánt vonulni, hogy egyedül, nyugodtabban és foganatosab­­ban imádkozzék; de másrészt azért, hogy igy könnyebben me­­neküljön a néptömegtől, amely őt királlyá akarta megtenni. Az Ur Jézus Krisztus az öt kenyérnek s két halnak megso­­kasitása alkalmával hálaimádságót mondott; — ezért kell ok­­vetlen, hogy az asztali étkezés előtt és után mi is imádkozzunk. Pedig mily kevesen tartják meg napjainkban Jézus eme szép példáját. Ha eddig elmulasztottuk, fogadjuk meg erősen, hogy az­mes magyar pap pontos címét. Sztálin meglátogatott egy kol­­chozt és megkérdezte annak egyik tagját: — Boldogabb vagy most, mint a forradalom előtt? — Nem. — válaszolta a kolc­­hoz paraszt —, mert a forrada­­om előtt két rend ruhám volt, most pedig csak az van, amit magamon hordok. — Ez nem számit — válaszol­­fa Sztálin —, Afrikában az em­­berek meztelenül járnak és még egy ruhájuk sincsen. — Igazán — csodálkozott a kérdezett — és mikor volt az ő forradalmuk? után minden asztali étkezés előtt és után imádkozni fogunk. EGY JELENET GRŐSZ ÉRSEK és társainak tárgya­­lásáról. Baloldalt Dr. Pongrácz Alajos, a budapesti amerikai követség volt magyar alkalmazottja és Hévey László, biráik előtt. Dr. Pongrácz arcán tisztán látható az ideges szorongás. MÁFOUKU^ kNGÉLIUJ ÖK1XIXS görög 4NGÉUU OKTAXCS

Next

/
Thumbnails
Contents