A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-07-06 / 27. szám
PAGE 0 ־ OLßAX À JÓ PÁSZTOR -U THE GOOD SUüFtlEKD Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 16. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára vala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő javait. És előhiván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magában: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdít a sáfárságból, befogadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát "urának minden egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyivei tartozol? Az pedig feleié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adósleveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi természetet, hogy példája ma is épen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendezkedés egészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára rendelt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évekhez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, amikor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sírig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga törvényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tizparancsolatnak az emberi életet szabályozó pontjaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon ezeket a páráncsőlátókat! Bármerre nézünk ma a világban, bármilyen országbeli bármily foglalkozásbeli embereket nézünk, szomorú szívvei kell tapasztalnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az isteni parancsolatokat betartják és egyre több azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisztaságával nem törődve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításának a földi sáfárkodásra vonatkozólag? Hol kezdődik a vallásnak irányitó és befolyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az emberi élet legkezdetén. A kis iskolások ülnek a padokban és amikor az egyik közülük a földre pillant, észreveszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nagy összeg, mindössze egy “nikli”. Éz a nikli a Jancsi gyereké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de előadás közben elejtette és nem vette észre. A pénz ott fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érte s fölveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, mindenki az előadást figyelte Pista gyerek lelkében a gondolatok körben futnak. Te, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálad van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezért kapni . . . De ugyanakkor egy másik hang is megszólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisztelendő ur az iskolában? Kik a becsületes fiuk? Mik azoknak a kötelességei ilyenkor? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a birkózó, aki éppen befejezte a küzdelmet. Vallásos lelke legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva megböki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pénzedet! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben manapság, különösen a felnőtték között, akikre közpénzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak mögött, ahol senki sem lát semmit, ahová nekünk, egyszerű embereknek nincsen betekintésünk, de ha volna is, mit értenénk meg abból a szövevényes számtömegből, abból a még szövevényesebb könyvvezetésből, ahogyan az üzleti manipulációk írva vannak. A hűtlen sáfárt előbb vagy utóbb eléri az Ur keze, akárhogyan is bujkál és jaj neki! Dr. DAVID MERANZA, aki kezében egy kis majmot tart, munkatársaival látható a képen. Az orvosok egy műtéti eljárást dolgoztak ki, amely poliónál feleslegessé teszi a vastüdőt. Az eljárást a majmon próbálták ki. Truman elnök leánya Margaret európai körútja során ellátogatott Rómába és negyedórás kihallgatáson beszélgetett Pius pápával. Talpig feketébe öltözve ment a Vatikánba, a pápa dolgozószobájába, mint képünkön látható. szolgált és 1914-ben, éppen az én születésem napján helyezték át Horvátországba. Ott érte a há-. ború és annak sajnálatos vége — Trianon. Szüleimnek tizenegy gyermeke volt és azok közül heten még életben vagyunk. Legfiatalabb öcsém szintén jezsuita szerzetes pap és nemrég szabadult ki Tito diktátor bőrfőnéből 15 hónapi szenvedés után, egy rágalmazó és hazug levél következtében. Én horvát földön és iskolában már ׳majdnem elfeledtem volna a magyar nyelvet, de ké-. sőbb szerzetes társaim német földön felfrissítették tudásomat. Ebben volt részem akkor is, mikor Rómá% a pápai Gregoriana egy'^J^. kerültem tovább tanulni. Misszióra Indiába 1947- ben jöttem. Itt már kapok most néhány magyar újságot, de sok missziós utazásom miatt nem olvashatok olyan sokat, mint szeretném. Azt irta, kedves Gondos uram, hogy nagyon meglepődött, mert kis lapomban egyetlen szóval se kértem segítséget. Azt felelem erre, hogy ez csak véletlen lehetett, mert majdnem mindig koldulok, kunyorálok missziónk számára. Szégyenlem ugyan a koldulást, de az itteni, az amerikai ember előtt elképzelhetetlen nyomorúság között meg kell tennem azt. Teszem is, mert hiszén a Megváltó rendelte részünkre: — Kérjetek és megadatik nektek. (Mi most éppen az esős időszak küszöbén állunk. Pár nap múlva a kiszáradt bengáli rizskása földek nagy tengerré változnak át és a fiatal rizs palán-Indiából irt a jezsuita atya Irta: GONDOS SÁNDOR A Jó Pásztor január 26-iki számában ickket Írtam Polgár István magyarszármazásu jezsuita atyáról, aki Indiában végéz hittérítő munkát manapság. Ezt a cikket Szécskay György barátom elküldte a kiváló papnak, nyilván címemmel együtt, mert ma levelet kaptam a miszsziós atyától, akinek ez a cime: Fr. S. Polgár, S. J., Morapai Po, 24 Parganas, India. Mindebből én csak annyit értettem, hogy az a Fr. betű Fratért, azaz Barátot jelent, a magános S. betű Stephan, azaz 1stván névről szól, és az S. J. betűk azt hirdetik, hogy a levél I Írója jezsuita szerzetes, Servus I Jesu. A többi cím rejtély élőt! tem, mert még a térképemen se találtam a Morapai nevet és * még kevésbbé 24 Parganast. De repülő postán menő válaszomat az érdemes pap okvetlenül megkapj^. Ilyen rejtelmes helyről jövő levél érdemes arra, hogy nyílvánosságot kapjon. Jellemző magyar életről és pályáról számól az be ekként: — Kedves Gondos Sándor Uram! Krisztus békéje! Egy héttel ezelőtt kaptam jó barátomtól egy levelet, amelyhez mellékelve elküldte A Jó Pásztor január 26-iki számát, amelyben ön az én kis missziós lapocskámat ismerteti. Igaz há- Iával és szeretettel köszönöm munkáját. Hogy mégis egy kicsit jobban megismerkedjünk, dióhéjban Írok magam felől és mun- ; kámról, mert úgy gondolom, ; hogy A Jó Pásztor jobban lehet ! segítségemre, mert arra igazán nagy szükségem van. Édesapám a MÁV vasutaknál UTOLSÓ SZÓ Béke veletek barátaim! Szép volt az élet, sok szomorúságában s örömében nekem is. Ha lehunytam szemem mindörökre, s véle szivem is megszűnt dobogni: kék koporsóba tegyetek engem, mini az ártatlan gyermeket szokás. Mert gyermek voltam én kedveseim! Rakoncátlan és szemérmetes; lányokkal-fiukkal s kutyákkal egyként barátkozó! S ha kik ennek ellen is ellenségeim voltak: fogadják most testvéri jobbom, — kihűlt testemnek talán megbocsátnak ők. Mig ti többiek, fiatal lánggal, mint a gyertyák, majd tisztelegtek előtte. BERDA JÓZSEF HUMOR A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT A KÍMÉLETES lepra Hosszú évekkel ezelőtt történt, hogy a Molokka-szigeten lévő iepratelepre az első ferencrendi apácák elindultak. Egyik fiatal apáca megrémült a reájuk váró feladat nagyságától és sírva fordúlt főnöknőjéhez. — Anyám ... mi lesz velem, ha a leprások ápolása közben magam is leprás leszek? — Isten hivott minket erre a munkára, ő is fog megvédelmezni, bízzál benne ! Sem téged, sem egyetlen rendtestvérünket sem fogja megfertőzni a betegség. Azóta majdnem hetven esztendő telt el. Száz és száz apáca könnyitett a leprások szörnyj^^nvedésén, közöttük élt, dolgozott értük és meghalt. De egyetlen egy sem kapott leprát. Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. fák fognak úszkálni ebben a fengerben. Persze a közlekedés ekkor csónakokon történik, mert az itteni sárból vert utak va!gy úszni fognak vagy olyan lesz a sár, hogy nem lehet járni. A jövő héten kimegyek több napra néhány katolikus faluba misszióra. Bár sok dicséretet nem kapok, de sokszor érzem munkám töviseit. Nagyon elmaradt nép ez . . . De zárom soraimat, mert iskolába kell mennem tanítani bengáli nyelven a hittant és az angolt. Szeretettel küldöm imáimat és misszionáriusi áldásomat. Krisztus nevében: P. Polgár 1stván, S. J. így szól a levél, amelyet könynyezve olvastam, mert erre gondoltam: — Minket is elvetett a sors a szülőhazától az uj hazába, de itt legalább sokan vagyunk. Ha holnap a mi két templomunkban megszólal a pap és a lelkész, mindkettő magyarul beszél. De Polgár atya Indiában, Bengálban csak másodmagával van és idegen nyelven dolgozik. Nekünk csak angolul kellett megtanulni, de neki azon felül bengál nyelven is, akármilyen legyen az. A levél olvastára ezt is gondoltam: — Küldök én ennek a szerzetesnek egy jó darab füstölt kolbászt paprikás szalonnát, túrós és káposztás rétest, hadd lakjék egyszer jól, ne csak rizskásával. Kérdezősködtem a postahivafalban. Jár arrafelé repülőgép és repülő posta, de tiz napig vinné a csomagot és abban az ottani nagy hőségben tönkremenne minden ételnemü. Ruhát nem küldhetek, mert hiszen hincs nekem papi ruhám. így nem maradt más hátra, mint az amerikai posta jósága, amely azt a pár dollárt, ami az én szegénységemből futja, elviszi pontosan főtisztelendő Polgár 1stván kezébe. Használja egészséggél! Magyar a magyart ne hagyja soha cserben. Megtehetik ezt mások is. Ezért írtam ki az érdé-Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyörüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bocsásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget vegyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni . . . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kényérünk és két halunk. Jézus mondá nekik: Hozzátok ide nekem azokát. S miután meghagyta, hogy a sereg telepedjék le a szénára, vévé az öt kenyeret és a két halat és az égre tekintvén, megáldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanitványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelégedének. És a fennmaradt hulladékokból tizenkét kosárral szedtek össze. Akik pedig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mindjárt kényszerítő Jézus a tanítványokat beszállani a hajócskába és előre átmenpi a tengeren, míg elbocsátá a sereget. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk Keresztelő Szent Jánosnak Heródes által a börtönben történt lefejeztetése után egy puszta vidékre, Julia Betszajdájába, Genezáret tavának keleti partjára, Filep negyedes fejedelem tartományába ment, aki jószivü uralkodó volt. Jézus hihetőleg cseleit akarta elkerülni, mert az ő órája még nem jött el. A népsokaság azonban ide is követte az Urat, aki, amint a népet látta, előlépett és könyörüle rajtok, mivel úgy voltak, mint a juhok pásztor nélkül és meggyógyitá betegeiket, akik hozzá mentek, vagy akiket mások vittek eléje. Miután pedig beesteledett, Jézushoz jövének tanítványai és mondván: A helyi puszta, az idő, az étkezés ideje már elmúlt, hogy ennyi népnek estebédet szerezni lehessen; bocsásd el a sereget, hogy a falvakba menvén, maguknak eleséget vegyenek, hogy éhségüket csillapítsák; mert reggel éhesen jöttek el hazulról, hogy te oktassad és meggyógyítsad őket: ennek folytán egészen estig éhesen maradtak. Jézus pedig mondá tanítványainak: Nincs szükség arra, hogy elmenjenek a falvakba, hogy ételt vegyenek, adjatok nekik ti enni. Krisztus ekképen előkészítette az utat a kenyerek megsokasitásának csodájához; — evégből a népet egészen estig visszatartotta, hogy annak elbocsátását kérelmezzék a tanítványok, akiknek ő megparancsolta, hogy a népnek adjanak enni, hogy igy annál szembetűnőbb legyen a csoda, mennél inkább átlátják a tanítványok azt, hogy szorult helyzetben vannak és hogy étel hiányában oly nagy néptömeget a pusztában megétetni nem képesek. Erre a tanítványok mondák Jézusnak: Nincs itt, csak öt kenyerünk és két halunk. A halak már meg voltak sütve és elkészitve eledelül. Krisztus Urunk pedig mondá tanítványainak: Hozzátok ide nekem azokat, hogy megáldva megsokasitsam. A lelki eledel után éhezők testileg is megelégitettek. így szolgál a természet a léleknek, ha ez az igazi életre jut és testi szükségeink is fedezte lesznek, ha Krisztushoz ragaszkodunk. És a fenmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedének, annak jeléül, hogy az Isten nem fösvénykedik az adományaiban Az evők száma pedig ötezer férfi volt ... És mindjárt kényszerité Jézus a tanítványokat beszállani a haj ócskába és előre átmenni a galileai tengeren, míg elbocsátá a sereget. A tanityányok csak nehezen váltak el Jézustól, ki elküldé őket, mivel félre kívánt vonulni, hogy egyedül, nyugodtabban és foganatosabban imádkozzék; de másrészt azért, hogy igy könnyebben meneküljön a néptömegtől, amely őt királlyá akarta megtenni. Az Ur Jézus Krisztus az öt kenyérnek s két halnak megsokasitása alkalmával hálaimádságót mondott; — ezért kell okvetlen, hogy az asztali étkezés előtt és után mi is imádkozzunk. Pedig mily kevesen tartják meg napjainkban Jézus eme szép példáját. Ha eddig elmulasztottuk, fogadjuk meg erősen, hogy azmes magyar pap pontos címét. Sztálin meglátogatott egy kolchozt és megkérdezte annak egyik tagját: — Boldogabb vagy most, mint a forradalom előtt? — Nem. — válaszolta a kolchoz paraszt —, mert a forradaom előtt két rend ruhám volt, most pedig csak az van, amit magamon hordok. — Ez nem számit — válaszolfa Sztálin —, Afrikában az emberek meztelenül járnak és még egy ruhájuk sincsen. — Igazán — csodálkozott a kérdezett — és mikor volt az ő forradalmuk? után minden asztali étkezés előtt és után imádkozni fogunk. EGY JELENET GRŐSZ ÉRSEK és társainak tárgyalásáról. Baloldalt Dr. Pongrácz Alajos, a budapesti amerikai követség volt magyar alkalmazottja és Hévey László, biráik előtt. Dr. Pongrácz arcán tisztán látható az ideges szorongás. MÁFOUKU^ kNGÉLIUJ ÖK1XIXS görög 4NGÉUU OKTAXCS
