A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-09-14 / 37. szám
PAGE A ÖLDAt A JÓ PÁSZTOR - the good shefhëhd imUkai NGÉLIII I Nagyok a halál itélőszéke előtt A tudomány nem tud az utolsó titokba behatolni ♦w»*wwvw**w*ww»www*wv*wwv*wv*w»**w»wwwwww*w»v Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Sz. Máté 9. fej., 1—9. szak. g unttá Az időben Jézus beszállván a hajócskába, átkele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az Írástudók kőzül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben ? Mi e, hogy könnyebb, mondanimegbocsáttatnak neben ! Mi könnyebb, mondanie, hogy megbocsáttatnak nekedbüneid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma vagyón a földön a bűnök megbocsátására, akkor mondá az maszkadtnak : Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba ... És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemiének és dicsőiték Istent, aki ilyen hatalmat adott az bernek. Gondoljuk meg, hogy életünk legfontosabb pillanataiban mit jelent nekünk a tudomány. Aligha tagadja valaki, hogy nagy dolog ugyan, ha repülőgépen egy másik világrészbe utazhat, de még sokkal fontosabbnak érzi minden ember azt az utazást, amely haldoklása perceiben uj, ismeretlen világ felé viszi. Mit ad a tudomány a halál órájában az embernek? Nézzük ezt a kérdést néhány nagy tudós megnyilatkozásának tükrében. Pasteur, a ragályos betegségek elleni küzdelem világhírű ,megalapítója, buzgó katolikus volt. Ismeretes róla, hogy amikor valaki csodálkozását fejezte ki, hogy ilyen nagy tudós hogyan lehet ennyire vallásos, azt mondotta: “Mivel sokat tudok, olyan a hitem, mint egy bretagnei parasztnak. Ha még többet tudnék, olyan lenne a hitem, mint . egy bretagnei parasztasszonynak.” Amikor valaki egy akadémikus-j elölt támogatását kérte tőle, válaszában többek közt a következőket mondotta: “Az én személyes filozófiám a szívből és nem az értelemből fakad: egészen átengedem magam olyan érzelmeknek, ami!yeneket az ember szeretett gyermekének halálos ágya mellett érez. A halál rendkívüli pil- ! lanatában megmozdul valami ' lelkünk legmélyén, ami kétsé- ; get kelt bennünk, hogy a világ talán mégsem csupán mechanikai egyensúlyban álló jelenségek összege, amely az elemek zűrzavarából, az anyag erőjátékának merő hatásából támad.” Pasteur tehát úgy érzi, hogy a tudomány önmagában nem elegendő a halál problémájának megoldására. Van-e valahol megnyugtató válasz? Hallgassuk meg a nagy francia gondolkodót, Pascalt: “Nincs szükség valami magas lelkiképességre — mondja — hogy az ember és állandó elégedettség nincs. Minden gyönyörünk hiábavaló, bajainknak nincsen vége és aztán: — a halál, amely állandóan a fejünk felett lebeg, mindezek rövid idő alatt az elé a kényszer elé állítanak bennünket, hogy vagy visszavonhatatlanul megsemmisülünk, vagy örökké boldogtalanok leszünk. Ennél bizonytalanabb és rettenetesebb nincs. Játszhatjuk a bátor ember szerepét, mégis ez a befejezés, még a világ legszebb életének is a befejezése. Elmélkedjék rajta mindenki, s aztán válaszoljon: nem bizonyos-e, hogy az életben semmi más maradandó javunk nincs, mint az örökkévalóság reménye, és az ember csak annyiban lehet boldog, amennyire ezt meg tudja tartani!” Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Sz. Lukács. V. rész, 17. szak. SZENTBESZÉD Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja :“Az emberek vágyódnak az Isten után” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív valahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul és ösztönszerüleg is érezzük maffunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza- Vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származván, mintegy részei az Istennek. És amit Homeros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként á szarvas a forrás Után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Tehozzád, oh Uram!” , Ennek az igazságnak, a jó ísten után való vágyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül ismét nagy néptömeget találünk, sok-sok embert látunk. De láthatunk még mást is... Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk mennek Krisztushoz, ők mást is visznek Krisztushoz. És ne botránkozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inaszakadt, egy bűnös. Krisztus se botránkozik meg, nem utasítja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét, azt mondja az inaszakadtnak : “Bízzál fiam, megbocsájtatnak neked a te bűneid”. íme, ez Krisztus a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöttem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért” : ime, ez az Ur Jézus a jó pásztor, aki keresikutatja mindenütt a tévelygő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz viszszavigye. Az emberek vágyódnak az Isten után... Sajnos azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni érdek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg. Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Istenhez a י lelkeket... És ma nemcsak a! papnak, de minden szülőnek * és minden tanítónak vinnie' kell az övéit Istenhez ; szép ’ szóval és jó példával vinnünk | kell a híveket, a gyermekekét, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkát, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, akik fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhitlek titeket.” Álmatlan romai ej Irta: JÉKELY ZOLTÁN Egy borzas angyal jő״ megint ujjavai s rámrivall: mért nemtörődsz apáid porladó csontjaival? S a nagy gödörről mond szörnyű üzenetet, ahol Mikecs László pályája elvégeztetett. S én esdekelve kérem, megragadva szárnyát: szaggassa szét kétségeim százmérföldes hínárját! Mi van a gyermekekkel, élnek-e egyáltalán, vagy már csak ott lelem meg őket egy kőkoporsó oldalán? A satnya nyírfa, melybe belevéstem a kislány nevét, a nyirfacsonk a kert aljában él-e még? Ki jár a réten, hol egyszer mentás füvet kaszáltunk, A fakeresztnél; mely tövében annyiszor megálltunk. Mi van a szőlővel Szentgyörgypusztán, Miriszlón, érik-e már a zamatos Albert-király piroslón? Mi van vele, kitől talán örök búcsút vevék 18-án, Hordja-e még a római ezüstpénzt a nyakán Lábnyomaim a Duna partján megvannak-e még, oly messze tőlem, mintha rájuk már Égből tekintenék, és ezért van az, hogy a távolság oly közeibe hoz mindent, mintha szemem elé egy mílliószoros nagyítót tettem volna s mintha szakadatlan egy csillagot néznék, mely nincs, mert láthatatlan. A NEGEREK OROKOS SZOLGÁJA Az újonnan felfedezett világban, Ujgranada fővárosában, Cartagenában, a jelenlegi Colombia állam területén, 1654 Szeptember 7-én egy öreg pap haldoklóit. A megerőltetett munka miatt keze-lába már 4 év óta állandóan reszketett, alig tudta vonszolni magát. Beszélni már nem tudott, amikor csupasz szobáján keresztül végeláthatatlan sorokban vonult el a város közönsége, hogy láthassa a “szentet.” Nem lehetett tudni, vájjon a haldokló tétova szeme észreveszi-e még, ami körülötte történik. Ha öntudatánál volt, minden bizonnyal terhére volt ez a hódolat, egynek azonban kétségtelenül örült, annak, hogy utolsó órában azok vették őt körül, akiknek életét szentelte: a négerek. Claver Péter ez a 74 éves aggastyán. Ifjúkorában fogadatmat tett, hogy a fekete rabszolgák szolgálatára szenteli magát és sohasem mulaszt el semmiféle alkalmat, hogy lelki és testi szenvedéseiket enyhítse. Erről Írást is készített, amelyet így irt alá: “ Claver Péter, a négerek örökös szolgája.” Közel négyévtizedes működése alatt több mint 300,000 négert keresztelt meg. Mint ifjú, hazája fővárosában, Barcelonában tanulta a hittudományt és 1610- ben, 30 éves korában azért szállt hajóra, hogy a szörnyű sorsban sínylődő négerek gondozására szentelje magát. Ezidőtájt Afrikából lelketlen üzérek szállították Délamerikába az emberárut. Péternek nem állt módjában az igazságtalan társadalmi rendet megváltoztatni, de megtette azt, amit megtehetett. Negyven éven át mindennapos látvány volt, amint eleinte 1—2, majd 18 néger tolmácscsal megjelent a kikötőben, hatalmas kosarakban naranccsal, citrommal, datolyával, borral, hogy az elcsigázott négereket még a hajón a szeretet elsősegélyében részesíthesse. Sorra Iáfogatta uj hazájának ültetvényeit is, ahol a szerencsétlen négerek ormótlan kalyibákban vagy hatalmas pajtákban összezsúfolva töltötték az éjszakát. Több néger nyelvet megtanult és magakészitette képekkel kisérte igehirdetését. A tizenhetedik században számtalan néger viselte Délamerikában nyakaban a kis ólomérmecskét, egyik felén Jézus, a másikon Mária képével, amelyet keresztelésekor kapott Pétertől, aki az Egyház szentje és az összes néger missziók pátrónusa lett. Kiutasították a pápa követét a kínaiak Antanio Riberi érseket, a nankingi pápai nunciatura vezetőjét, a kínai kommunista kormány kiutasította az országból. Nemcsak ellenforradalmi tévékenységgel ,hanem Amerika érdekében való kémkedéssel is vádolják, európai kommunista mintára. Állítólagos kémtársait kivégezték. A Szent István napi ünnepségek a hivatalos tilalom ellenére nem voltak elfojthatok. Magyarországon sohasem voltak olyan zsúfoltak a tempolomok, mint ez év augusztus 20-án és a tömeg sokhelyütt, igy például a belvárosi plébániatemplomban és a Ferenciek-terén az utcára szorult ki és a templomok körül felhangzó himnusz szivén-. vágta még a járókelőket is. A belvárosi plébániatemplom tizórás nagymiséjén a szentbeszédet mondó pap nem tudta folytatni a prédikációját, sirvafakadt és hangosan együtt zokogott híveivel. A rendőrség gondósán őrködött az egész országban, nehogy valahol kijátsszák a tilalmat és megtartsák a szókásos körmenetet. Egy-két nappal Szent István nap előtt minden templom, pap és egyházközség megkapta a figyelmeztetést, hogy nemcsak a körmeneten résztvevőket ,hanem családtagjaikat is elhurcolják, ha! tüntetnek Sztálin ellen . Az augusztus 19-re beállított alkotmányünnep siváran, unalmásán zajlott le. A hűvösvölgyi nagyréten a Honvéd Színház müvészbrigádja éppolyan közömbös közönség előtt játszott, mint amennyire hiányzott a vidámság a margitszigeti Szabad Színpad nézőteréről. A rádió gondoskodott viszont a humorról, mert a Dunai Vasmű Dunapenteléről továbbított helyszíni közvetítésében közölte az ottani kényszermunka-táborban élő munkások étlapját: Becsinált leves, kaviár vajjal, rántott ponty, Ujházy tyukleves, tejfölös tök, máglyarakás, torta, borok és 70 hektó sör. Budapest ezen az étlapon mulatott, mert közismert az élelmiszerhiány. Hiszen a kórházakban a betegek estére 4 deka sajtot, ömlesztett, zsirtalan rágógummiszerü maszszát kapnak ,egy szelet kényéren. Soha annyi koldus nem volt Azon időben : A Genezaret tava mellett áll vala Jézus, és láta a tó szélén két hajót állani, mert a halászok kiszállottak és mossák va! a a hálókat. Bemenvén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. A mint pedig megszűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és ereszszéfek meg hálóitokat a halfogásra. És felelvén Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresztem a hálót. És midőn ezt mivelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hállójok. És intének társaiknak, kik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek segitségökre. És eljövének, és megtölték mind a két haj ócskát, úgy, hogy csaknem elmerültenek. Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bünős ember vagyok. Uram! Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek vala ; hasonlóképen Jakabot is és Jánost; Zebedeus fiait, kik Simon társai valának. És mondá Jézus Simonnak. Ne félj, mostantól már embereket fogsz. És a szárazra kivonván a hajókat, és mindenöket elhagyván, kiveték pt. SZENTBESZÉD Bőséges halfogás magában véve nem csoda, mivel minden tóból itt-ott bőségben fogják ki a halakat; de ezen halfogás, amelyről itt szó van, nem magyarázható meg másképen, csak úgy, ha csodának mondjuk. Jakab és János, akik ugyanazon időben a szomszédban halásztak, semmit sem fogtak. Ebből kitűnik a. csoda nagysága,, amelynek láttára Simon Péter Jézus térdeihez borula, mondván: látható, mint mostanában, a földalatti lejáróinál, templomok környékén, körutakon állnak, hevernek, muzsikálnak. Százaval vannak a forgalmas helyeken és ezek nem a reakció, vagy a deportálandók soraiból verbuválódnak, hanem a mindjobban nélkülöző, elfáradt munkástömegből. A kormány az augusztus 20- iki néma tüntetést úgy igyekezett elfojtani, hogy mindenütt járatta a hangszórós párt-autókát és ezek a bömbölő, rádiós kocsík odaálltak a templomok elé, hogy megzavarják az áhítatot és hogy elcsábítsák a nézőközön■ séget. Az “ugató vörös kutyák” — ahogy a pestiek csufoják a propaganda rádióautót — publikum nélkül bömbölték szólamaikat, alig volt látható körűlőttük ember. Rettenetes fegyver San Franciscóban a múlt héten a japán békeszerződés <־íláírásán kívül még egyéb is történt, ami éppolyan nagy jelentőségü, mint a japán béke. Truman elnök egy gyűlésen rövid beszédet mondott s abban emlitést tett egy uj, rettenetes erejű titkos fegyverünkről, amelyet a levegőből, repülőgépről lehet ledobni. Ennyit, egy szóval se többet mondott az elnök. Még azt sem mondta meg, hogy atomfegyverről van-e szó, vagy másféléről. Csak annyit tett még hozzá, hogy szinte elképzelhetetlen, milyen szörnyű pusztitást tud az a titkos fegyver véghezvinni. Annak a titkos fegyvernek természetéről most sem tudunk sokkal többet. De elképzelhetjük, mifajta fegyverről van szó, mert a szenátus költségvetési bizottsága, amikor négy fal közt a legnagyobb titoktartás mellett, megismerte annak a fegyvernek a természetét, nyomban megszavazott a légierőnek öt ezer millió extra dollárt. Ennek a szenátusi bizottságnak tagjai feltétlen titoktartásra vannak kötelezve, miértis csak nagyon keveset lehetett tőlük megtudni. Az egyik szenátor csak annyit árult el, hogy ez a fegyver még rettenetesebb hatású, mint a bacillusháboru. Ebből arra lehet következtetni, hogy a fegyver hatása nagy területekre terjed ki. — Menj ki tőlem, mert bünős ember vagyok, Uram, és mint ilyen, nem vagyok méltó közeledben lenni. A legmélyebb alázatosság szavai ezek. Azért az alázatos tanítványt fölemelte az Ur Jézus és mondá Simonnak: Ne félj, mostantól kezdve már emberekét fogsz az “életre.” Magasabb értelemben: Péter hajója az Egyház, amelynek feje Péter és az ő utódai, a római pápák, akik mint maguk, mint pedig követeik által, úgyszintén a papok és a szerzetesek által a hitetleneket megtérítik és az embereket a világ romlottságából kivonják és a menyországnak megnyerik. Péter és az ő utódai eme hívatásnak mindenkor leget téttek. Megtérítették a rómaiakat, apostoli férfiakat küldtek Spanyolországba, Afrikába, Indiába és mindenfelé, akik az evangéliumi világosságot mindenütt a legnagyobb buzgalommal terj esztették. Szent Ambrus szerint némely halak, vagyis némely emberek horoggal fogatnak meg, mint például a vértanuk, némelyek pedig hálókkal fogatnak meg, ׳mint például a közönséges hivek; az apostoli eszközök azonban a hálók, a melyek nem ölik meg a megfogottakat, hanem megtartják az életnek. Az apostolok, akikről a mai szent evangéliumban említés tétetik, már Jézus Krisztusnak a Jordán vizében történt megkereszteltetése után meghivat־ tak az apostolságra, de ezen első meghívás alkalmával elválaszthatatlanul nem szegődtek Jézushoz ,hanem e meghívás után elmentek folytatni a halászatot. A mai evangéliumi szakaszban előadott második felhivás után azonban, elhagyván szüleikét, családi tűzhelyeiket, hajóikat és mindenüket, ez időtől fogva elválaszthatatlanul Jézushoz szegődtek mindenkorra és az Urnák állandó tanyitványaivá lettek és nam mentek többé vissza hálóikhoz. Péternek, az apostolok fejenek az Ur Jézus iránt tanusitott engedelmessége szolgáljon nekünk is például földi életünK pályáján, mert engedelmesség nélkül nincs s nem is lehet erkölcsösség. Nem kell nekik pap A magyar kormány megtiltotta a papoknak, hogy az utolsó kenet feladására kórházba menjenek. Indokolás: Kórházi betegekre nyomasztólag hat, ha papot látnak, mert tudják, hogy a pap látogatása egy betegnek haldoklását jelenti. De akinek ez az indokolás nem elegendő, innak más magyarázattal is szolgálnak Magyarország mai urai: fertőző betegséget kaphatnak és terjeszthetnek a papok. (Ezzel az indokolással egyáltalában eltilthatnák a betegek látogatását. . .) Ötnyelvű püspök Thomas Feeney püspököt a Szentszék kinevezte apostoli vikáriusnak a Caroline és Marshall szigetekre. Ezeken a Csendes-tengeri szigeteken, ahol a második világháború idején szörnyű harcok folytak, a lakosság öt különböző nyelvet beszél s az uj püspöknek beszélnie kell kell mindezeket a nyelveket, ha hivatását jól akarja betölteni. Feeney püspök már megtanulta a marshall nyelvet és most szórgalmasan tanulja a palaua, truki, yapesei és ponapeai nyelvekét. BÖRTÖNBEN MONDTA ELSŐ MISÉJÉT A Brüsszelben megjelenő Belgiumi Magyar Közlönyben, à belgiumi magyarság katolikus egyházközségi szervezetének lapjában olvassuk: A koncentrációstábor szenvedései között érlelődött meg a gondolat Tóth Ferenc jézustársasági papnövendékben, hogy ha kiszabadul, papi életét elsősorban a börtönlakók, az internáltak szolgálatába óhajtja beállitani. E fiatal magyart most széntelték pappá Rómában és kívánsága szerint megengedték neki, hogy első szentmiséjét a római “Regina Coeli” börtönben mondhassa. P, Peter Van Gestel, a jezsuita rend generális asszisztense mutatta őt be, aki maga is négy évet töltött a náci koncentrációstáborok rabságában. Csaknem kivétel nélkül minden fogoly résztvett a magyar uj misés első szentmiséjén. A szentmise végén az uj pap uj misés áldást adott a foglyok mindegyikére, akik áhitatos tisztelettel csókolták meg az ő szolgálatukra elszegődő Tóth atyának a szent kenet illatát árasztó felszentelt lobbi át. Mit keres ilyen lélekvesziő magasságban, New York felhőkarcolói feleit ez a kis hölgyike, M.arlyn Rich? Csak reklámot akar csinálni az American Relief for Korea mozgalomnak, amely ruhát és fehérneműt gyűjt a koreai civil lakosság részére. SZOMORÚ SZENT ISTvWnÁP SZOVJET-MAGYARORSZÁGON
