A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-09-14 / 37. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TARKANY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-3028 ELŐFIZETÉSI DIJAK■ | SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ........................ $5.00 ■One Year $5.00 Fél évre .......................... 3.00' Half Year........................ 3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Pott Office of Cleveland. Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. DEFENSE BOND KAMPÁNY Uncle Sam üzenetét és felhívását közöljük az olvasóval: Munka Napján megkezdődött és október 27-ig tart a Defense Bond kampány, vagyis felhívás minden igaz amerikaihoz, hogy vásároljon Defense Bondokat, vagyis Honvédelmi Kötvényeket. Amint a háború idején War Bondot, Hadikölcsön Kötvényt vásároltunk, most vásároljunk honvédelmi kötvényt, mert a kommunista világuralmi őrület ellen meg kell védenünk hazánkat s a honvédelem költségei ezer meg ezer millió dollárba kerülnek. A kormány nemzeti érdekből kéri, hogy megtakarításaink egy részét Bondokba fektessük; de ez nemcsak nemzeti érdek, hanem mindenkinek jól felfogott egyéni érdeke is, mert ha nem költjük el mindjárt keresetünket, ezzel csökkentjük az inflációs veszélyt, a drágulást, viszont tartalékra teszünk szert, amelynek jó hasznát fogjuk látni, ha majd elmúlik a néhány évre tervezett nagyfokú fegyverkezés és a szükségleti cikkek árai megint normálisak lesznek. Azt is tartsuk szem előtt, hogy pénzünk semmilyen forrnában nem lehet biztonságosabb helyen, mint az Egyesült Államok kincstárában. Mert Amerika még sohasem maradt adósa senkiuék. Évenkint megfizeti a kamatokat és bármikor visszafizeti a kölcsönt, ha sürgősen szükségünk lenne pénzre. Hasznos is és hazafias is a Honvédelmi Kötvény vásárlás. Nem lehet tagadni, hogy a hép körében bizonyosfoku bizalmatlanság mutatkozik az elsőgenerációs “uj-amerikás” iránt — nem tartják százpercentesen amerikainak, főleg azért, amert nem jól beszéli az ország nyelvét. A mi válaszunk erre a bizalmatlanságra az legyen, hogy Uncle Sam hívó szavára beállunk a Honvédelmi Kötvényt vásárlók sorába. Aki Defense Bondba fekteti megtakarításait, arra igazán nem lehet mondani, hogy nem igazi amerikai. Mert jó fia hazájának az, aki hazafias kötelességét teljesíti. Még egy szó azokhoz, akik a mostani kedvező viszonyok közt jól fizető munkában állnak. Azt, hogy a munkapiacon most kedvező a helyzet, nem kis részben annak a tények köszönhetik, hogy most a kormány temérdek pénzt költ katonai felszereiésekre, katonai építkezésekre. Önző ember az, aki ennek a mostani jó konjunktúrának előnyeit élvezi, de kapzsi ember módjára begombolkozik, amikor Uncle Sam a keresetének egy kis részét kéri kölcsönbe, még pedi goly pó kamat ígéretével, aminőt egyetlen bank sem ad. Mutassunk meg mi magyarok, hogy jó amerikaiak vagyunk. Akinek gyárban vagy másutt jó állása van, adjon felhatalmazást munkaadójának, hogy minden csekkbői egy pár dollárt tartson vissza Defense Bond vásárlásra. Üzletember pedig hatalmazza fel bankját, hogy folyószámlájálói havonta vegyen le egy Defense Bondra való pénzt. így vegyük ki részünket a haza védelméből ezekben a válságos időkben. BÉKE JAPÁNNAL Ha volt valaha békeszerződés, amely Istennek tetsző, a japán békeszerződés bizonyára az. Ezt a békeszerződést az engesztelődés szellemében írták meg és a megbocsájtás szándéka hatja át. Megfosztja ugyan Japánt fegyverrel szerzett birodalmától, de maga az anyaország sértetlen marad, visszanyeri teljes füg getlenségét és kárpótlást az okozott károkért nem fizet. Mi magyarok, akik láttuk az igazságtalan trianoni békeszerződés súlyos•' következményeit, igazán megértjük ennek a szerződésnek bölcseségét. Felismeri azt az egyszerű elvet, hogy minden bosszú csak újabb bosszút szül, mig a megbocsátás barátot csinál az egykori ellenségből. ' Bölcseség, emberiség és nemzeti önérdek diktálta ezt a békét. Általa egy erős barátot és szövetségest szereztünk a Távol keleten, ahol az erőmérleg egyensúlya eddig a legrosszabb volt részünkre. Japán, mint a legfejlettebb ázsiai ország, most a Nyugat barátja és védőbástyája a szovjet terjeszkedés ellen. Egyelőre amerikai csapatok állomásoznak területén — erről egy kü- j lön szerződés gondoskodik — amig Japán annyira megerősödik, | hogy képes saját védelméről gondoskodni. Maga a japán kormány ‘nagylelkűnek” nevezi a szerződést. Reméljük, hogy Japán, amelyet a békeszerződés befogad a békeszerető demokráciák családjába, megmarad azon az utón, amelyen az amerikai katonai megszállás hatása és az uj békeszerződés elindította. Hogy a szovjet és csatlósai nem írták alá a szerződést, az talán a legjobb bizonyítéka annak, hogy az milyen kiválóan szolgálja a demokráciák érdekeit. AMERIKA LEGDRÁGÁBB ÁRVIZE A statisztikai kimutatások szerint, a kansasi árvíz volt Ame rika legdrágább ilyen természetű katasztrófája. Aki Kansas Cityből kiindulva Nyugat felé utazik vonaton, autón, vagy repülőgépen, nem ismer rá a vidékre, annyira megváltoztatta képét az özönvíz. A nemrég még virágzó mezők, rétek, szántóföldek, legelők szürke homoksivataggá változtak. Min• denütt tócsák, sár, iszap, szemét és roncsok, melyeket a távozó víz hagyott maga után. Állathullák feküsznek a farmok körül. Topeka körül számos helyen földalatti tavak süppedtek be és üregek omlottak össze. Egész házsorok sülyedtek igy el, mert a föld, amely alatt üregek támadtak, nem tartotta tovább a súlyt. A hadsereg mérnökeinek szakértő ®véleménye szerint a kár AKIK VOLTAK ÉS ELMÚLTAK Ahányszor magyar földet jártam, a csodálatosan szép vidékre tekintve mindig az forgott fe jemben: — Vájjon kik lakhattak itt azelőtt, mielőtt a mi magyar őseink idevetődtek? Magasabb iskolákba járt emberek azt mondták, hogy Krisztus születése előtt jó hatszáz évvei megindult Ázsiából valami emberfajta, mely “kelta” névre hallgatott. Nem lehettek tudatlan emberek, mert a földből, de főleg barlangokból kiásott régiségek azt mutatják, hogy a kelta nép már ismerte a vasat, fegyvereit abból csinálta, ásót vetett a földnek, de mivel gazdag volt a talaj, sok állatot te nyésztett. A kelta embereknek volt anynyi eszük, hogy a sok lábas jószágot egyedül nem ehetik meg. tehát kereskedni kezdtek velük és ekkor léptek érintkezésbe a világot uraló latin néppel, melynek központja akkor Róma volt. A kelta nép valahonnan magyár földről nemcsak állatot hozott, de tele volt arany és ezüst ékszerekkel. Ez szúrt szemet a római császárnak és mert mindig pénzéhes volt, kutatni kezdte, hol szerzi a kelta nép ezt a sok drága kincset. A kutatás per sze nem ment simán. Légióknak mondott római csapatok mentek a kelták földjére, a mai Magyarországra, és Írva van történélműkben, hogy nemcsak kelták éltek a mai Magyarország földjen, hanem Erdélyben dák csőport lakott, a Tisza és a Ternes folyók mentén pedig oly törzs, amely Géta néven volt ismeretes előttük . Mi lett ezekkel? Jött a római Irta: Az öreg mesemondó császár, bizonyos Traján és megverte a dákok harcias fej edelmét, akiről felírták, hogy De kebál néven ismerték. Római tartomány lett Magyarország és abba tartozott egész Erdély is. Akad olyan ember, aki ezt nem hiszi? De vannak itt Amerikában Szatmár megyébe való emberek, akik Nagybányán jártak és a Kereszt-hegy alatti óriá si arany és ezüst bánya bejárata előtt régi márvány-táblát láttak. Abba van. vésve ma is latin betűkkel: — Ezt a bányát Traján római császár rendelete nyitotta meg Kik dolgoztak abban a bányában? Azok a kelták, dákok és gepidák, akiket a római csapa tok levertek és rabszolgává téttek. A mai orosz rend talán ebbői a példából tanult. A levert, elnyomoritott nemzetek fiaiból bánya-rabszolgákat csinál. Mit csinálhatott a sok elnyomott nemzet? Azt, amit most! Hontalan lett, idegenbe menekült, uj hazát keresett magának. Csakhogy akkor még nem volt Egyesült Államok, amelynek népe a temérdek bujdosón segített volna. A rideg valóság ez? Dákok, gepidák, kelták, gótok, vandálok, alánok, szarmata szittyák, kvádok éltek valamikor Magyarország földjén, de hogy hová lettek, azt csak a jóságos Isten tudja. Mondotta egyszer néhai történelem tanárunk: — Dobj egy pohár vizet a Tisza vizébe és eltűnik benne. Apróbb nemzetek is igy tűntek el akkor, mikor a nagyobbak, az erősebbek jöttek. Megállás csak addig volt, amíg Kelet felől egy uj népcsoport jött, amellyel meghaladja az egybillió dollárt. A Vörös Kereszt kimutatta, hogy 76 ház omlott össze a városbán. Még, hosszú hónapokon át megmaradnak a• szörnyű nyomok mig Kansas ismét összeszedi magát. Truman elnök sürgetésére árvizszabályozó munkába kezdenek, hogy hasonló szerencsétlenségre ne kerülhessen többé sor ezen a tájon. Manhattan városka népe még egyre dolgozik, hogy kiássák házaikat a sárból, mely ellepte a város nagyrészét, amikor a viz eltakarodott az utcáról. Amerika népe megértő részvéttel fordult a sorssuj tóttá kansasiak felé és a segítség, melyet nyújtottak, jókor érkezett sokezer hajléktalan számára. A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR SORSUNK GYORSVONATJA MI LETT MAGYARORSZÁG már Trianon után? Húsz vármegyéjében parancsolt a zsupán. Szeged határán még a hideg is kiráz, mert nem messze onnét a szerb zsandár vigyáz. S Árpád-látta büszke magyar Kárpátunkat, honnéi a tengerig ringattuk magunkat: csehek és a morvák gazul elorozták, magyar lakóit meg űzték, ostorozták. Ellopták Kárpátunk fáját, kövét, völgyéi; Iglói: Jókai Mór "Tengerszemű Hölgyét." Lőcséi: a "Lőcsei Fehér Magyar Asszonyt"; Eperjest: a derűs, nyájas magyar "gaszkonyt." __ DE EZ CSAK A KEZDET s mig végére érünk, az ős magyar földből alig maradt nékünk. Ellenünk hazugul vádakat koholtak s felsoroljuk tovább, amit elraboltak. Kassát: Rákóczinak szentelt hamvaival; Komáromot ősi magyar bástyáival. Trencsént: Andrássynak százados várával; Rózsahegyei: hires magyar iparával. Pozsonyt: a patinás koronázó várost; (amely Bratiszlava leit cseh nyelven mármost.) Liptót: túrójával, gyapjas nyájaival; Csallóközt ...sa Dunát kövér halaival. MÉG A PAPÍR IS SIR, mig mindezt leírjuk; mig egykori múltúnk fájón visszasírjuk. Ellopták Körmöczőt, az ős pénzverdével; Naszódot: sok gazdag aranylelő érrel; Besztercét: arany és ezüst bányáival; Ipolyságot: ősi magyar javaival. Csepkőbarlangunkat a földnek méhében; Losoncot s vasércét kupakos hegyében. Teplicet; hírneves gyógyvíz-fürdőjével; Korponát: nyersköves fehér mészhegyével. Máramarost: sóhegyét, gazdag termő völgyét; Fiúmét: a magyar szentkorona gyöngyéi. Tudományos konvenció politikai akadályokkal New Yorkban e héten világkongresszusra gyűltek össze a világ legkiválóbb kémikusai — ! kivéve egynéhányat, akiknek ' nem lehetett beutazási vizumot I adni, mert a múlt évi biztonsági törvény szigorú előírásai ezt lehetetlenné tették. A törvény úgy szól, hogy nem jöhet be Amerikába — még látogatóba sem — az, akinek valamikor va!amilyen köze volt a kommunistákhoz. Ez alapon a külügyminisztérium kénytelen volt megvonni a vizumot, például, Marszemben nem maradhatott meg élő idegen. Ez az uj csoport Atilla vezetése alatt a hun nemzet volt. Csupa harcos, mert azt, aki nem birt a fegyverrel bánni, öreget, gyereket, asszonyt otthon hagyták Ázsiában. És uj hazát kereső útjukban nem ismertek irgalmat. Ellenségük volt mindenki, aki utjukba akadt. Szervezettségük, katonai rendjük jobb volt, mint az apró csoportoké. Azok egyszerűen eltűntek a föld színéről mindörökre. Nagyjában ez a magyar föld történelme. Annyit tudunk még, hogy később laktak benne kunők, besenyők és bulgárok, meg a Felvidéken szláv származású tótok, de nem sok idővel később ezek is eltűntek az uj hazát foglaló magyarok előtt. A bulgár fejedelem fogta a maga népét és átment a Duna túlsó felére velük, ahol azóta is uj birodalmat tudtak alkotni. A tótok a termékeny földekről kiszorulva a felvidéki hegyek közé telepedtek és ma is élnek, úgy ahogy. A kunok és besenyők egyszerűen beolvadtak és ezzel nyelvük, sajátságaik eltűntek az életből. Ennyi pusztulás hallatára bizonyára akad ember, aki kérdezi: — Ha igy volt, hogy egész nemzetek, milliók tűntek el, akkor mi az élet? Ezekkel a tamáskodókkal szemben bizonyos joggal kérdezem: — Hogy hívták a kelmed öreg apját? Tízezer ember között aligha akad egy, aki meg tudná mondani. Sejtelme sincs róla, hogy azok hol éltek, miből éltek, merre vannak eltemetve? Nagyapámra, erre az öreg mezítlábas paraszt béresre még emlékszem, de tőle se hallottam, hogy apja vájjon mi lehetett. Annyit tudók, hogy nemes ur nem volt, két keze munkájából élt. Ha volt, talán már sirdombja is elpusztult, emlékét semmi nem tartja fent többé. Ez a földön élő nemzetek sorsa is. Évszázadokig, évezredekig élnek, azután eltűnnek. Ha emlékük megmarad a mai világban, az csak azért történik, mert ma már írnak és olvasnak az emberek és a történelem a múltat feljegyzi. Persze nem az én dédapáimat, csak a nagyokat. És ha erre gondolok, haragosan mondom: — A történelem csak azokat jegyzi fel, akik sokat öltek, gyilkpltak. Az úgynevezett nagy hadvezéreket és nem a Kis 1stvánokat vagy Nagy Pálokat, kik egyebet se tettek, csak -dolgoztak, hogy a mindennapi kényérét megszolgálják. Ám mikor arra kerül a sor, hogy régi magyarokról meséket mondjak, ne legyenek ilyen sötét gondolataim. Próbáljunk az igazság mellett maradni, még ha mese formát kell is adni annak. Áldott nagyanyám mondogatta: — Minden mesében van valami igazság, csak bajos megtalálni. Őseinkről szóló meséink szívünknek kedvesek. De vájjon igazak-e? Nem az én feladatom, hogy ezt eldöntsem. Legyen tőlem elég a história ,amely következik. KICSIKAVANO ÉS AZ ÉLETE PÁRJA — INDIÁN MESE — Kicsikavano aszonyt vett maga mellé s néhány esztendeig tartó házasélet után rájött, hogy a felesége unalmas asszony. Egyáltalán nem tudta, hogy mit kezdjen vele. Ha hazajött a vadászatról, ott találta feleségét a tűzhely mellett gubbasztva, örökké ugyanazzal az elégedetlen kifejezéssel az arcán. S mikor megszólalt, Kicsikavano már előre tudta minden szavát, amit mondani fog. Egy szép napon, mikor élete párja leguggolt, hogy a tüzet élessze, Kicsikavano megszólalt: — Be szép vastag bokád van. — Hát ezt meg miért mondod? — kérdezte tőle a felesége. — Csak úgy mondom. Szép vastag bokád van. Az asszony megijedt. Ugylátszik, az uram elhatározta, hogy megsüt és megesz, mert látja, hogy jó falat leszek, — gondolta. Kicsikavano másnap ezzel az indítvánnyal állt elő: — Gyere, megyünk vidrára vadászni. Lementek a folyóhoz. Kicsikavano a folyó partján hagyta a feleségét, hogy vigyázzon. x Te maradj itt. Én felfelé lábolok a vízben s felzavarom őket '־ejfekhelyükről. Ha vidrát látsz úszni, kiálts nekem. Kicsikavano belépett a folyóba s egy ággal kizavarta a vidrát rejtekhelyéből. Az asszony csakhamar megpillantotta a menekülő állatot s kiáltott az urának. Az visszakiáltott: — Csípd el a nyakánál! Ne hagyd, hogy megszökjön! Aztán újra kiáltott: — Vigyázz, el ne veszítsd! S megint újra: — Erősen fogd ám! Mindezt csak azért, kiáltotta, hogy összeveszhessen az asszanyával. De az már gyanakodott rá a bokájára tett megjegyzés miatt. Tehát fogta magát és sietve hazarohant. Vett egy nagy követ, betette az ágyába és betakarta, mintha ő, az asszony, feküdne benne. Aztán elbújt a kunyhó mögött, hogy kilesse, mi történik. Kicsikavano dühösen jött haza s mikor megpillantotta a magasra duzzadt dunyhát a felesége ágyában, úgy rávágott, egy fejszével, hogy a kő darabokra esett. — Kemény csontja van a boszorkánynak, — morogta. Az asszony látta ebből, hogyan érez irányában az ura. — Az én vastag bokámból nem eszel! — gondolta magában és bemenekült az erdőbe. Kicsikavano ledobta az ágyról a dunyhát és látta, hogy, az követ takart be a felesége helyett. — Elbújt a gonosz. Akkor Kicsikavano tarkára mázolta a testét és nevetséges mozdulatokkal táncot lejtett a ház előtt. — Ha a feleségem meglátja, hogy ugrabugrálok, elneveti magát. Akkor megfogom és agyonütöm, — gondolta. Egyre bolondosabban ugrált s dalolt. Mikor már olyan fáradtra táncolta magát, hogy a verejték csak úgy csurgóit a testéről, gondolkodóba esett. — Mi az? Hát nem nevet? Akkor nincs is a közelben. Akkor mit ugráljak? Hiszen akkor megszabadultam tőle. Volt egy jókora darab szárított hús 'a kunyhóban. Abból ízletes lakomát csapott. — Úgyis rágós, meg faggyus volna a húsa, —- vigasztalta magát. HOSSZÚ MESE, RÖVID ÉLC Öreg magyarok gyakran azt mondják, hogy az amerikai tréfákon éppen mosolyoghat az ember, de nem nevethet, mert már hallotta azt más formában a szülőhazában. Aki ezt nekem elmondta, mindjárt szolgált is amerikai példával erről. Az egyik biztositó társaságnak volt egy orvosa, aki nagyon vigyázott arra, hogy a vállalatot hamis vallomásokkal be ne csapják, főleg balesetek alkalmával. Ez az orvos mesélte azután egyszer a következőket: — Beállított hozzám egy ember és panaszolta, hogy a villamos kocsiról leesett. Nagyot esett és megütötte a bal karját erősen. Mondtam neki, hogy mutassa a karját és azon láttam is egy-két apró foltocskát, de semmi igazán rossz jelenséget. Mondtam neki: — Emelje fel a karját a feje felé, hadd lássam, hogy néz ki most. A panaszkodó ember felemelte a karját nagy lassan a füléig és azt mondta, hogy tovább nem bírja. Erre írni kezdett az orvos, majd odaszólt: — Meddig tudta a karját emelni, amig le nem esett a villamos kocsiról? Az ember semmi rosszat nem sejtve hirtelen felemelte égészén a karját, amire az orvos nagyott nevetett és reászólt: — Barátom, ezért nem jár magának kártérítés. Ez a kis tréfa magyarul másként hangzott. Sorozáskor a legényeket odaállították teljesen meztelenül a mérték alá és volt köztük egy élelmes zsidó fiú, aki azt mondta, hogy föld-süket. A katonaorvos a sarokba állította, arccal a fal felé, és megvizsgált három másít fiút, majd egyszer csak egy ezüst tallért ledobott a fal mellett álló ember közelébe. A nagyon jól ismert zaj hallatára a legény hátranézett, amire az orvos reákiáltott — Látom, hogy egészen jól hallasz, tehát három évre jó leszel katonának. Száz és száz ilyen kipróbált módszerük volt sorozások alkalmával a katonaorvosoknak otthon és a legtöbb esetben mindig meg is fogták azt, aki csalni akart. Katonai szolgálatra alkalmasnak találták a legényt, aki a másik szobában azután a többivel együtt busán énekelte a nótát — Októbernek elsején be kell rukkolni. Bangha Antal guerite Perey világhírű francia tudósnőtől, mert tíz évvel ezelőtt, amikor Párisban felavatták az ő uj vegyészeti laborato- j riumát, a meghívott vendégek közt volt Curie asszony, a szintén világhírű tudósnő, aki kommunista. Egy tudós nem kaphatott vizumot, mert nem dobta vissza azt a kitüntetést, amelyet egy szovjetcsatlós országtól kapott, amikor az az ország még nem volt a szovjet csatlósa. Egy dán kémikus, akinek szintén megtagadták a vízumot, úgy nyilatkozott, hogy ha itt ilyen nehézségeket támasztanak, a jövőben lehetetlenség lesz Amerikában nemzetközi tudományos gyűléseket tartani.
