A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-08-10 / 32. szám
A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 7 OLDAL EGY GOMBOLYAG FONÁL : Irta:- VAS GEREBEN ! — íme, megint a zsarnok, elfeledtek neki hízelegni, — mondja ránézve Róza. — Én ki nem okosodom a nőkkel, — mondja ismét a másik. — Tehát leckepéldánynak szánt ön engemet? — Azt ön maga sem hinné, ha mondanám is. —- Már most rajtam volna a sor, hogy kiváncsi legyek. — de megkísértem, hogy legyőzzem magamat. _ Ennyi ellentmondást ösztön! — mondja meg Róza kisasszony, minden nő ilyen? _ Felelet helyett, — mondja Róza — minden férfi ilyen zaklató? — Hisz én voltaképen miről sem szólék még! — Még? . . . ismétli Róza . . . hisz oly sokáig hallgatott? — Azt hittem, hogy ön megértett engem. — Midőn egy szót sem szólt? — Igen! — Tehát némajátékot láthattam volna? — sajnálom, hogy fel nem néztem, mondja a lány némi kegyetlenséggel. — Fogadásból lett ön oly kegyetlen, hogy irgalma nincsen? — Meglehet, figyelmetlen valék — mondta Róza — de ha ön szórakozott, vallja be. — Még igy is akar büntetni? — hát szabad nekem arra gondolnom, hogy e szobába szórakozni jöjjek? — Ön a házhoz tartozandó, magyarázgat a lány. — Én ezen szobáig még gondolni is óvakodva merek. — Azt hittem, — szólt a másik. — És ezután? felkereshetem önt? — Ritkán. — De gondolhatok ide? — Ne tegye! - szólt határozott hangon a leány. — Gyűlöl? — Erre nem felelek! — mondja engeszteltebben a kérdett. — Istenem! — kiált fel Sándor — vagy elvesztém itélőtehetségem erejét, vagy nekem a jelek ellenkezőt jelentenek; — Róza, miért van az ön lelkében az az örökös tagadás? — Mi az? . . . kérdi ön? . . . mondja magasztaltan a leány — a férfiak millió alakban csúsztatják elénk a szót, mely biztató feleleteknek kérdésjele. — Önök szégyenlenek egy visszavonulást tenni, — de a nő feleletével diadalt ütnek. — Mi vagyunk a gyengék s minden fegyverünk száz kérdés ellenében kilencvenkilenc nem! — De a századik kérdés? — Arra még nincs felelet, ■— mondja diadallal a lány felkelve üléséről, hallván, hogy az apa kopogása közelit az ajtó felé,— s e küzdés után jól esik az apaז nyakába borulni. — Apjának leánya! — mondja Sándt^s az irodába ment el. — Kedves apám, jpaigát szeretem! — mondta^a lány atyjához. — Hát másnak azt ■mondtad, hogy nem szereted? Elvörösödött a lány, érzi, hogy az apa megérté a gondolatot, — s hirtelenében nem tudott egyebet tenni, mint apja mellére bújni, mig egyik kezével annak arcát simogatá. — Most én vallatlak ki téged. — Csak most ne, kedves, édes apám. — Titkaid vannak? — Semmi! . . . semmi! — Lány, én telkedig látok, hiszed-e? — Nem! ׳' . -— Nézz rám! A lány még jobban apja mellére hajolt. — Lányom, a férfiakat lehet ugyan nem szeretni, de óvakodjál, hogy bár egyet megvess! IV. Ha hevesebb indulat nem nyughatatlankodnék az emlékezeten, hogy az a párbeszédet egymásután rakná; úgy Sándor nyukodtabban alkudoznék az ésszel, mely kibonyolitaná a szavakból azon lelki állapotot, melynek uralma alatt él a leány, kit azonban majdnem hajlandó volt, a még kuszálódva megmaradt szavak után, pusztán különcnek venni, — ha véletlenül a visszaveretés sajgása nem unszolná, hogy ezt a kis vesztett port egy uj, határozottabb s kedvezőbb eredményre appellálja. Végét érni egy napnak, melyen egy gyenge lány az erős férfiúnak ajkán állítja meg a szót, s mielőtt az visszahúzódhatnék, a gondolatnál állapodást int, mint aki szent helyen födött fővel mert megállani; — ez oly kin, mit szívesen szeretne az éjszakába ölni, ha annak maradna annyi nyugalma, hogy egy kurta álom után felét a valónak elmondhatná az emlékezetből. — Nem lehet! . . . nem lehet! . Küzdeni kell, vagy megvetésért, vagy egy olyan párbeszédórt, melyben, mint az adós a kötelezvényről, lesikálhassa azon jeleket, melyekkel magát egy másiknak hatalmába adta. De hát a remény? Csábitó gondolat, mely nem mer még előre tolakodni, — még a küzdelem első zajgása sem verődött át lelkén ... ! megvárja, mig az indulatok elfekszenek, s ő a csendes fölszint fényporával behintheti, — megmutatja azt a délibábot, melyben nem a való, hanem a képzelet tündérei laknak. Vágy, szerelem, sértett hiúság, bosszú, — égető fájdalom, panasz, ábrándok, szenvedélyek, — tiétek e kebel, osztozzatok meg rajt. Ezen öntudatlan órában nyitott be Varjas, egy év óta nem lépvén át e küszöböt, — minthogy a főnök e rablónak ügyeit nagyon is megunta. Még egy befejezetlen ügy maradt el a többi után, s ő hihetőleg azért kullogott ide. Kívülről jóformán megtudta, hagy a főnök nincsen az irodában; mert csak annyi udvarissággal nyitott be, mint akármely négylábú állat. י — Itt vagyok, — mondja. — De látom, — feleli Sándor. — Rég voltam itt. — Most sem hívta senki, — mondja amaz, meg sem mozdulván ezen merengő állásból, melyben néhány negyed órája van az ablaknál. — Talán nem ismer az urfi? — mondja, — én Varjas vagyok. — Szerencséje, hogy nem varjú, — viszonző Sándor. — Valljon miért? ha merem kérdezni? — Mert eddig lelőtte volna valaki a fáról, — mondja Sándor mintegy bevezetésül, hogy csakugyan ösmeri. — Az ifiurnak nagyon jó kedve lehet, — mosolygott Varjas. — Csak tudná, milyen? Bizonyosan nagyobbat köszöntene, mint mikor bejött, — mire Varjas mentegetni akará magát. — Soha se törődjék, — tudom, hogy csak azért kiván valakinek jó napot, — mert ezt előre kigondolta maga, hogy más is .vissza kivánja! — Mindig tréfa, mindig tréfa, ifiur-, — hanem mondjon nekém valami jót, — pöröm hogy áll? — De majd megüti a guta, ha szólok! — mondja Sándor szemközt fordulva. — Mit akar mondani? kérdi remegve Varjas, látván a komoly arcot. — El van-e készülve mindenre, amit mondok, Varjas ur? Mert én tudom, hogy maga meg nem áll azon a két rossz lábon, melyen ötven esztendeje, hogy lótfut gyalog, hacsak Isten névében fel nem veszi valaki. — Az Isten áldja meg az ifjú urat, — tudom hogy az előbb goromba voltam. — Mint a pokróc, édes Varjas ur, —- hanem az mindegy. — Tüstént jóvá teszem a hibát, — mondja Varjas folyvást remegve. — Hát mit akar? — De aztán nem haragszik rám? — Nem, nem! mondja Sándor, el nem tudnám gondolni, hogy a ravasz róka mivel akarna kibékíteni — hát mit akar? — Szépen kimegyek az ajtón, s aztán kopogtatok és — jó estét kivánok. — De már lesz valami Varjas urból — mosolyga Sándor — de azért ne menjen ki, — hanem még egyszer kérdem, — hogy hiszi-e hogy ezt a port megnyeri? — Jaj! . . . mondja nagyot húzódva Varjas, — eláll a lélekzetem. (- Mondtam ugye? — azért hát csak üljön le ide |^>gy székbe, — mert úgy is hanyatt vágja magát, ha egyéb baja^Hn lesz is. — Ifjú ur, — nyöszörgött Varjas — az a főnök ^Bly hires ügyvéd. — Meghiszem ... de hisz azért a maga nevét^■ ösmerik, csak hogy még a gyerek is keresztet vet, ha hall.^» — Nem sajnál engem? ifiur, — rimánkodék VaHus nem« sajnál? | Nem én, csak azt nem szeretném, ha itt a szobátlin szörnyét halna. F — Tehát olyan hirt akar mondani nekem? molidja Varjas végkép elhagyatva a vértől. r — Olyant, amit maga sem hisz! i-— Tehát . . . hát . . . vége a pörnek? [ — Egészen vége, . . . többet azt nincs olyan bitó, ki megváltoztassa. L Meghalok! Oda vagyok! Papot nekem! orditott Varjas. — Tudtam, hogy halódni fog; pedig még nem is mondtam, hogy ... ! .. Mit? kapott a szóba Varjas, azt gondolván, hogy még föl is kötik - mit nem mondott? — Hogy . . . megnyerte a port. Varjas olyan egyenesre ugrott, hogy mertekn<A^.juthatná az ember. Még akkor sem tudott mozdulni, mikor a főnök bejött, -—« kielőtt Varjas rendesen úgy remegett, Ijpgy inkább térdepelve beszélt volna, mint állva. '* à* Az örvendetes tudósítás ismételteték, igy nemsokára újra felmelegedék benne a vér; mert már a számadást is kérte. Az öreg átadá neki az irományokat, melyek egy tetemes birtokba vezeték őt; kezdődött a számlálás: >. — Itt van a bizonyitvány tizezer forintról, melyet a beruházásokért fizettem, — s igy kérem az én nyugíiitványomat vissza. — Mindjárt, — mindjárt! höbögött Varjas, átvévén a bizonyitványt és a többi irományokat, és egy élőkaparászott tárcából kezde mindenféle papir között kutatni, — az alatt az ügyvéd néhány papirból számadást csinált. — Itt van a nyugtató! — mondja Varjas, kiterítvén az irományt, mit az ügyvéd odavetőleg megnézvén, folytatá a munkát, mi néhány negyedig tartott, Varjas piszkos megjegyzései után, mi közben az ügyvéd Varjast jól leszidá. — A kikötött összeget tudja Varjas uram? — kérdi az ügyvéd kemény hangon, végét akarván vetni a dolognak. — Itt van az is, — felel amaz, néhány nagyobb bankjegyet terítvén ki, — mit az ügyvéd tárcájába tett■ — Az apró költségek tesznek száz forintot összesen . . . — Az is itt van! — mondja Varjas, egy újabb bankjegyet nyújtva oda, mit a főnök ismét átvett. Ekkor jött be Sándor és hallván a dolgot, azt jegyzi meg: — Főnök ur! a tegnapelőtti kocsibér nincs beszámolva. — Az igaz, — helyesli az ügyvéd, — arra jár még tiz forint ( — Talán öt forint is elég lesz? — mondja alázatosan Varjas — Varjas uram azt gondolja, hogy talyigán jár más is, mint maga? — riadt fel az ügyvéd. — Drága idők vannak, — mormoga Varjas, kivéve a tiz fo r intőt. — Most tüstént takarodjék! — parancsold az ügyvéd felin dúlva, mire Varjas ijedten kapkodta össze irományait az ügy véd tizezer forintos nyugtatványával. — Elvégeztük a dolgot, — szemtelenkedék Varjas. — Többet hozzám be ne merjen jönni, — kiáltja utána az ügyvéd, mire az kisompolygott, gondolván, csak kívül legyek egyszer. Sokkal nagyobb volt az ügyvéd felindulása, hogy a nyugtatvány eszébe juthatna. Rezzen ió kézbe került most INNEN-ONNAN JAKAB ANDRÁS a Jó Pásztor utazó képviselője 234 Wilson St., Johnstown, Pa. Tel.: 37-8395 Az én bűnöm,” mondja Mrs. Kisch Néhány hó múlt el e találkozás óta, az öreget egy meghűlés ágyba fogta, Sándor tehát az alatt végkép nélkülözhetlenné vált. A házban oly megszokott dolog volt Sándort korlátlan helyzetben látni, hogy aki e helyzetről okoskodott, az már annak nem a kezdetén tüdőnött, hanem inkább csudálkozott, hogy e viszonynak egy ünnepélyesebb végződése még mindeddig be nem következett. Minő könnyen megleli a világ saját okoskodásának alapját. Van egy ház, gondolja magában egyik vagy másik, — a házban apa, anya, azoknak egy csinos lányuk, — nem okoskodnak sokát, — a lány férjhez menő, — a házban foglalkozik egy csinos fiatal ember, — használható igen — miért gondolkozzék odább az ember, — lárifári: házasodjanak. (Folytatjuk) DETROIT. — Lada Károly bárjában, a magyar Delray főutcáján, egy éjszaka a rendőrség razziát tartott, tiltott szerencsejátékot szimatolt. De tiltott szerencsejáték helyett tilos kölcsönők nyomára bukkant. Félj egyzéseket találtak, amelyekből kiderült, hogy Kisch András rendőrfelügyelő pénzt vett kölcsőn a bár két alkalmazottjától. Ilyesmi szigorúan tilos, tekintettel arra, hogy minden oly lokál, ahol szeszes italt mérnek ki, rendőri ellenőrzés alatt áll. A rendőrségi fegyelmi birósági tárgyaláson Mrs. Kisch azt mondta, hogy ő a hibás, mert eltitkolta a férje előtt, hogy szépségápolási szalonjából nincsen jövedelme s hogy úgy segített magán, hogy Ladától kölcsönt vett fel. Hogy e kölcsönt visszafizethesse, Kisch kényszerítve érezte magát a két kölcsön felvételére, amelyek miatt aztán bajba került. A fegyelmi eljárás vége az lett, hogy Kischt lefokozták rendőrhadnagyi rangra, ami 1167 dollár évi fizetés-leszállifással jár. így tanulta meg Mrs. Anna Kisch, hogy az egyenes ut a legrövidebb ut. Halálozás CORNING, O.—Tökölyi Imréné Sztankószki Erzsébet rövid szenvedés után 70 éves korában ,elhunyt. Gyászolják: férje, ki’lene gyermeke, 18 unokája és 2 dédunokája. Visszajött a rabló NEWARK, N. J. — Mrs. Clara Merle ma^árszármazásu aszszonynak hét hét előtt egy éjszakán kellemetlen hívatlan vendége yolt: egy rettenetesen nagy és külseje után ítélve rettenetesen erős néger. Klára asszony az óriás láttára ijedten felsikoltótt, amire viszont a góliát szeppent meg, olyannyira, hogy futásnak eredt. “Segítség! Betörő!” -— kiáltott még párszor utána az aszszony, de a fekete óriás hatalmás alakját hamar eltakarta az éjszaka fekete leple. Klára asszony ijedelmének az áriás szökésével korántsem volt vége. Valami bizonytalan rossz érzés nyugtalanitotth: Most ijed-en kereket oldott, de ki tudja, aem próbál-e mégegyszer sze־encsét... Oly erős volt a nyug';alansága, hogy nem mert tovább a lakásában maradni, letárta a lakást és átadta a kulcsókát a rendőrségnek. A rendőrség azóta éjszakáncint, hajnalonkint figyelte a hácat. Az egyik hajnalon két de;ektiv bement a házba és körüllézett. Gyanús neszre lettek fi^yelmesek. A hálószobában ráikadtak arra, akinek mozgolólása a gyanús neszt okozta. A :ekete óriás volt. A sarokból, .hol megbújt, hirtelen felugrott ; rávetette magát az egyik de:ektivre. A következő pillanatcan a másik detektív lelőtte. Toltan rogyott össze. Klára asz;zony most már nyugodtan visz;zatérhet otthonába, ott a fekete criásnak már csak a szelleme ki;ért. linóleumot vásárolni. Ott rószszül lett, felesége hívására mindjárt jött az ambulance, a kórházba vitte, de az orvosok nem tudtak segíteni: szivszélhüdés megölte az uj lelkészt. Özvegye, három kislánya, anyósa özv. Gábor Mihályné és óhazai rokonok gyászólják. Fodor Gábor 1903-ban' Clevelandban született, szülei 3 éves korában hazavitték s csak 21 évvel később tért viszsza szülőföldjére, Amerikába. Lelkészi tanulmányait Youngstownban végezte s mint prédikátor működött Elyria és Youngstown ohioi, Garfield new-jerseyi és Gary indianai városokban. Hirtelen halál AKRON, O. — Papp Vince általánosan ismert üzletember az autójában, amikor üzletébe készült, váratlanul elhunyt szívszélhüdés következtében. 64 évet élt. 1912-ben jött Amerikába Sopronból, kezdettől fogva régi mesterségét folytatta: a kereskedést. A magyar közéletben tevékeny részt vett, alapitó tagja volt az időközben meg-( szűnt Üzletemberek Klubjának, továbbá a Magyar Háznak és a Szent Szív római katolikus hitközségnek. Akron város százéves jubileuma alkalmával ő vezette a magyar bandériumot. Az óhazában a zalaegerszegi honvéd huszár ezredben szolgált. Fia Károly jelenleg mint rádió őrmester a németországi U. S. megszálló hadseregnél szolgál. ; Hazajött—koporsóban DETROIT. Ifj. Petrás János, az amerikai hadsereg őrmestere, szeptember 17-én, az ' amerikai hadak győzelmes elő-1 nyomulása idején, hősi halált halt Koreában. 23 évet élt. Augusztus 3-án hazahozta őt koporsóban a fivére István, aki négy év óta szolgál a hadseregnél s jelenleg Koreában'vari a csapatteste. Szombaton, augusztus 4-én volt a katonai nopn/>ával rendezett temetés a Woodmere temetőben. Ifj. Petrás János Ecorseban, Detroit küivárosában született. A haditengerészét kötelékében végigharcolta a második világháborút, de annak végeztével nem szerelt le, hanem a gyalogságnál szolgált tovább. Három éven át Japánban a megszálló hadseregnél teljesített szolgálatot, a múlt év májusában egyhónapi szabadságra hazajött s nem sokkal később már Koreában rendelték. Halál az égő házban PONTIAC, Mich. — Balogh István és neje julius 25-én reggél 4 órakor arra ébredtek fel, hogy házuk lángokban állt. Kimenekültek az égő házból, de barátjuk, a 70 éves Zsidó Géza, akinek gondozói voltak, bennégett a házban s a tűzoltók csak megszenesedett holttestét tudták kimenteni az égő házból. A tűzoltóság megállapította, hogy a villanyvezeték rövid zárlat folytán áttüzesedett s attól gyulladt ki a ház. Az elhunyt Szent Imrefalva községben, Zala megyében született. Évtizedek előtt jött az Egyesült Államokba. 30 év óta lakott Balogh Istvánnál és nejénél. Hírek Pittsburgh és környékéről TÓTH J. JÁNOS, a Jó Pásztor Pittsburgh és vidéki irodavezetője, 75 Cust St., P. O. B. 5589, Tel: HA 1-2760,Pittsburgh, Pa. Születésnapi ünnep ban, kedves ajándékokban nem volt hiány. Halál nem ismer korhatárt SZT. ISTVÁN JUBILEUM ÉS DUNÁNTÚLI NAP PITTSBURGH — Tóth József, lapunknak régi hűséges olvasója és egyben kollektora is, a múlt vasárnap ülte meg születésnapját meghitt családi körben, gyermekeitől és unokáitól !körülvéve. Szives jókívánságok-PITTSBURGH Réthy 1stván 67 éves korában hosszas betegeskedés után meghalt. A Szent Anna templomban Ft. 1 Dizmacsek Ferenc és Ft. Hoffer Lipót lelkészek által végzett gyászszertartás után a helyi és környékbeli magyarság nagy részvéte mellett helyezték örök nyugalomra. Réthy 44 év előtt jött a Borsod megyei Felsőzsolca községből Amerikába s kézdettől fogva Pittsburgh lakója volt. Gyászolják: özvegye, gyérmekei Margit Szemán Jánosié, István és neje, József és nejé, ' hat unoka, testvérei Németh Jó-C zsefné és Hrabosky Jánosné. PITTSBURGH — Ifj. Kovács Syndor 34 éves korában várat. lanul elhunyt. Gyászolja 8 éves kisfia, úgyszintén anyja és Chicagoban élő apja. Nt. Varga Lajós ref. lelkész végezte a gyászszertartást. HAZEN’S MARKET JÓMINÖSÉGÜ HÚSOK ÉS FŰSZEREK INGYEN HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS Magyarul beszélünk 11516 Kinsman Road Meghalt az uj lelkész AKRON, O. — Nt. Fodor Gábor julius 1-én Garyből Akronba költözött, az Akroni Bap- Lista Gyülekezet meghívására, s mindjárt megkezdte működését mint a gyülekezet uj prédikálóra. Hamarosan berendezkedett az uj lakásban s már csak a padlók linóleummal való bevonása volt hátra. Julius 26-án feleségévei elment a Goodyear raktárba. New Brunswick és környéke magyarsága kellő fénnyel fogja megünnepelni Szent István király koronázásának 950 éves jubileumát augusztus 19-én. Délelőtt lesz alkalmi szent beszéd Szent István királyról. Délután pedig kivonul a magyarság a Linwood Groveba, ahol a Kára-Németh testvérek zenekarának muzsikája mellett fog szórakozni és Dunántúli Napot üm nepelni. Délután 4 órakor két uj-amerikás testvérünk az ünnep■’ jeentőségét fogja méltatni. Mivel a kommunistáktól elnyomott óhazánkban nem tudják testvéreink e jeles ünnepet kellő fénnyel megülni, igy nekünk Amerikába szakadt magyaroknak kötelességünk megemlékezni országalapitó első szent királyunkról. Hiszük, hogy mint azelőtt a szabad Magyarországon szabadon ünnepelhette a magyar ezt az ünnepet valláskülönbség nél• kül, úgy most is New Brunswickon megüljük ezen ünnepet és részt veszünk mindnyájan a Linwood Groveban tartandó Dunántúli Napon, valláskülömbség nélkül mindnyájan. J Már eddig is többen jelentetן ték New York, Connecticut és Pennsylvánia államokból, hogy ők is velünk akarják tölteni ezen ünnepnapot. Hisszük, hogy mindenki, akiben van magyar érzés és egy kis szeretet a magyár haza iránt, velünk lesz ezen a 950 éves jubileumon. Tel: LO 1-2974 Cleveland, Ohio köszönetnyilvánítás ALULÍROTT hálás szívvel mondok köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen emlékű drága férjem, LUKÁCS ANDRÁS 69 éves korában bekövetkezett halála idején mélységes gyászom első napjaiban vigasztaltak, koporsójára virágot helyeztek vagy lelk’üdvéért szentmisét szolgáltattak. Fogadják hálás köszönetemet a halottvivők, a Rózsafüzér Társulat tagjai. Külön mondok hálás köszönetet Ft. Dr. Mihaló György, Ft. Orosz Bálint és Ft. Szakoly János lelkiatyáknak, 55 keresztgyermekemnek, valamint Pásztor Mihálynak és családjának (Windber, Pa.) és hitközségünk összes tagjóinak és az óhazában lakó Bodnár Mihálynak, Zelen Andrásnak és mindkettő családjának is. Drága halottam :nyugodjék békében ! Homestead, Pa., 1951 augusztus hó. Özv. LUKÁCS ANDRÁSNÉ, sz. SZOMBATI MAGDOLNA. T
